Uj Szó, 1954. május (7. évfolyam, 105-131.szám)

1954-05-18 / 120. szám, kedd

Világ prole tárjai egyesüljetek! SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PÁRTJÁNAK NAPILAPJA Bratislava, 1954. május 18, kedd 30 fillér VII. évfolyam, 120. szám. A mai számban: Szabadon, kényszer és megalkuvás nélkül (2. old.) Az „Új Kína" a genfi értekezletről (3. old.) Fordítsunk nagy figyelmet a dolgozók panaszai elintézésére (4. old.) A szovjet gépállomás és a kolhoz együttműködése (5. old.) A Nemzetközi Kerékpáros Békeverseny hirei (6. old.; Egységesen előre új győzelmek felé Vasárnap folytak le a nemzeti bizottságokba való választások. Di­csö nap volt ez. A választók ha­zánk egész területén már a reggeli óráktól kezdve érkeztek a válasz­tási helyiségekbe, hogy leadják sza. vazatukat a Nemzeti Arcvonal je­löltjeire. Az összes dolgozók azzal a tudat­tal léptek a szavazóurnákhoz, hogy a Nemzeti Arcvonal jelöltjére le­adott szavazattal megszilárduljanak a nép építőmunkájában elért eddigi sikerek és hazánkban megteremtsük a szocializmus építése további nagy győzelmét előkészítő legkedvezőbb föltételeket. A munkások, földmű­vesek, a dolgozó értelmiség tagjai, a nők, az ifjúság, valamennyien azzal a meggyőződéssel szavaztak, hogy a Nemzeti Arcvonal jelöltjére le­adott szavazattal a békére, vala­mennyiünk és az eljövendő nemze­dékek boldog és elégedett életére szavaznak. A városok és falvak dolgozóinak a nemzeti bizottságok választásai­ban való ünnepélyes részvétele kife. jezésre juttatta a nép nagy és meg­bonthatatlan egységét is, azt az egységet, amelyet hosszú éveken ke­resztül a dolgozók drága pártja — Csehszlovákia Kommunista Pártja kovácsolt össze. A nép egysége volt az, amely hozzásegített bennünket a náci megszállók leveréséhez, amely visszaverte a reakciónak a kapitalista viszonyok visszaállításá­ra irányuló kísérletét 1948-ban. Egy harcvonalban szilárdan fölsorakozott népünk közös munkája alapja nagy sikereinknek az új társadalmi rend építésében, népi demokratikus köz­társaságunk erejének megszilárdítá­sában. Ennek az egységnek életük szem­pontjából való jelentőségéről nem­zeteink dolgozói újból megemlékez, tek a választások előtti kampány folyamán. Ezért a z ellenségnek min­den igyekezete, amely népünk, pár­tunk és kormányunk egységének megzavarására irányült a választá­sok előtt, gránitszilárdságú ellenál­lásba ütközött. Nem is történhetett ez máskép, pen. Köztársaságunkban minden egyes becsületes dolgozó ember tud számolni és tudja, hogy saját maga kárára cselekedne, ha a gyárosok és nagybirtokosok visszatérésére törekedne és nem támogatná a nép kormányát, amelynek vezetésével egyre jobb lesz az élete és emelke­dik anyagi és kulturális színvonala. Ezért rossz kártyára tettek azok, akik azt gondolják, hogy a nép har­colni fog azért, hogy visszaadják nekik a gyárakat és latifundiumo­kat, hiábavalók reményeik, hogy mindezeket a fasiszta szuronyok meghozzák nekik. Mindazoknak, akik így spekulál­nak és spekuláltak, dolgozóink vilá­gos választ adtak a választások elő­készítése iránti nagy érdeklődésük­kel, május 1-i manifesztációjukkal és az új nemzeti bizottságokba való vasárnapi választásokban való spon. tán részvételükkel. És éppen a vá­lasztások után, amikor a nép egysé­ge oly kifejezően nyilvánult meg, helyénvaló megmondanunk, mit kell tennünk, hogy dolgozóink egysége egyre szilárdabb és törhetetlenebb legyen. Világos, hogy ehhez min. dennapos, szorgalmas tevékenység­re van szükség. Elsősorban arról van szó, hogy dolgozótokat egysé­gesítsük alkotómunkájukban a fal­vakon és az üzemekben is. A közös munka közös érdekeket szül az em­berekben, megtanítja őket kollek­tívan gondolkodni és airra, hogy a közös munka eredményeit védelmez­zék. Ezt állandóan szem előtt kell tartanunk, mivel az emberek közös munkája, az egyén és a kollektíva müvéért való felelősség érzetének minden egyes dolgozó emberben va­ló ápolása, biztositéka népi demokra­tikus államunk szilárdságának, biz. tosítéka népünk újabb győzelmeinek és jóléte emelkedésének. A dolgozók egységének megszilár­dítása, különösen a falvakon, a teg­napelőtt megválasztott új nemzeti bizottságok legfőbb feladatainak egyike. Az ehhez vezető út világo­san ki van tűzve pártunk és kor­mányunk irányelveiben és utasítá saiban. Az egységes földmüvesszö. vetkezetek építésének útja ez. Ezek­ben egyesülnek a kis- és középpa. rasatok közös munkára, itt fejlődik ki valamennyiükben a közös mü iránti felelősségérzete, a felelős ségérzet nemcsak a szövetkezeti gazdálkodásért, hanem egész álla munk gazdaságának fejlődéséért is. Ezért szükséges, hogy a nemzeti bizottságok tagjainak, különösen a párttagoknak figyelme erre a kér­désre összpontosuljon. Nem helyes, ha az egyes közsé­gekben a középparasztot nem nyerik meg' a szövetkezeti közös munkára annak ürügye alatt, hogy „nagygaz­da" és ezért nem lehet a kisparasz­tokkal közös érdeke. Ez ellen a né­zet ellen, amely a dolgozó parasz. tok szétforgácsolásához vezet, fel kell lépni és rá kell mutatni hamis­ságára. Éspedig époly határozot­tan, mint a szövetkezeti tagoknak azokkal a kis- és középparasztokkal szemben elfoglalt álláspontjára, akik a szövetkezet alapításakor nem váltak annak tagjaivá. Előfordul ugyanis, hogy most visszautasítják őket azzal, hogy „hamarább is be­léphettek volna". Ez helytelen. Hi­szen mi nem azt akarjuk, hogy az EFSz-ekböl valamilyen szekta vál­jék, hanem azt, hogy egységbe tö­mörítsék a község összes kis. és kö­zépparasztjait és hogy így lehető­séget nyújtsanak nekik a mezőgaz­dasági termelés növelésére, a maguk és a többi dolgozók életszínvonalá­nak emelésére. Nem titok, hogy az osztályellen­ség állandóan népünk egységének megbontására törekszik, hogy gyak­ran ezt segítik elő azok a helytelen nézetek is, amelyek egyes dolgo­zóink gondolkodásmódját még ural­ják. A technikusoknak a munká­sokkal való elvtársi együttműködése elleni nézetek ezek, olyan nézetek, amelyek az egység szó jelentőségét kiforgatják, összetévesztik az egyenlőség szóval abban az értelem, ben, hogy mindenkinek egyforma bért kellene kapnia, tekintet nélkül arra, hogy milyen munkát végez. Mindkét nézet — és ezt a kommu­nistáknak és a szakszervezeteknek meg kell magyarázniok a dolgozók­nak — végül arra vezetne, hogy a dolgozók egysége nem szilárdulna, hanem megbomlana, hogy csökken­ne a termelés, gazdálkodásunk ered­ménye iránt az érdeklődés. És ezt nem szabad megengednünk. Szük­séges, hogy mindig minden egyes szakaszon azzal a tudattal dolgoz­zunk, hogy gazdasági sikereink, amelyek a nép egyre növekvő anyagi és kulturális szükségletei­nek egyre nagyobb kielégítését te. szik lehetővé, megszilárdítsák né­pünk erkölcspolitikai egységét, egy­re jobban lángralobbantsák bennük hazánkban a szocializmus győzedel­mes kiépítésének gondolatát. A központi választási bizottság jelentése Vasárnapról, május 16-ról hét­főre. május 17-re virradó éjtsza­ka köztársaságunk összes kerüle­teiből jelentések érkeztek a köz­ponti választási bizottsághoz a nemzeti bizottságokba való válasz­tások menetéről és a további ered­ményekről. A választók részvétele a válasz­tásokon köztársaságunk fővárosa egyes körzeteiben az előzetes je­lentések alapján: Prága I. 99.20/0, Prága II. 98.S o/o, Prága III. 98.7%, Prága IV 98.80/0, Prága V. 98.60/ 0, Prága VI. 98.70/o, Prága VII. 98.9o/ 0, Prága VIII. 95.40/0, Prága IX. 99.9o/ 0, Prá­ga X. 99.5o/ 0 Prága XI. 99.10/„, Prága XII. 98.60/0, Prága XIII. 99.80/0, Prága XIV. 98.6o/ 0, Prága XV. 98.20/0, Prága XVI. 99.80/ 0. Prágában a választóknak 98.8 0/0-a vett részt a választásokban. Előzetes telefon jelentések az egyes járásokból • A kladnói járásban a választá­sokon a választók jegyzékében bejegyzett polgárok 99.28o/ 0-a vett részt. A 400 lakoson felüli községek­ben a Nemzeti Arcvonalnak a he­lyi nemzeti bizottságokba javasolt jelöltjeire a lakosság 93.81o/ 0-a, a járási nemzeti bizottságok jelölt­jeire 94.10/o-a, a kerületi nemzeti bizottságok jelöltjeire pedig 94.3 százaléka szavazott. A kladnói járásban a 400 lako­sig terjedő községekben a Nemzeti Arvonal jelöltjeire a választók 100 0/0-a eszavazott. A kraslicei járásban (Karlovy Vary kerület) a 400 lakosig terjedő községekben a választók 99.4o/ 0-a vett részt a választásokban. A helyi nemzeti bizottságok jelöltjeire a választók 99.10/o-a szavazott. A 400 lakoson felüli községekben a vá­lasztók 99.40/0-a vett részt a vá­lasztásokban és a Nemzeti Arcvo­nal jelöltjeire 96.10/g-ban szavaz­tak. A járási nemzeti bizottságokba javasolt jelöltek választásában a választók 97.70/0-a vett részt és 95.80/o-ban szavaztak a Nemzeti Arcvonal jelöltjeire. A gölnici járásban (kassai kerü­let) a választásokban való rész­vétel lCOo/o-os volt. A Nemzeti Arcvonalnak a helyi nemzeti bi­zottságokba, javasolt jelöltjeire a lakosság 94.10/o-a, a járási nemzeti bizottságokba javasolt jelöltekre 93.2%-a, a kerületi nemzeti hizott­ságba javasolt jelöltekre 91.1o/ 0-a szavazott. , vidám, boldog nap Az ősi bányászváros lelkesen ün­nepli a választás napját. Ha az em­ber a város zeg-zúgos utcáin ba­rangol, lépten-nyomon választások­ra siető emberekbe, embercsopor­tokba ütközik. A főtéren vidám zeneszóra táncolnak a fiatalok, s úgy tűnik, hogy még az öreg Rá­kóczi-őrtorony is vidáman bólogat a dal ütemére. A bányászok nagy­része a bányászok üzemi klubjában elhelyezett szavazóhelyiségben vá­lasztja jelöltjeit. A szavazóhelyisé­get szorgos kezek ízlésesen feldí­szítették. Az ajtó folyton nyílik, jönnek a nehézléptű, komoly te­kintetű bányászok, hogy szavaza­tukkal hozzájáruljanak szebb hol­napunk felépítéséhez. Megszólítom az egyik szőkehajú fiatal bányászt, mit vár az új nem­zeti bizottság munkájától. — Tudom, hogy akire szavazato­mat adtam, — mondja Gasparek József vájár — híven képvisel majd engem és a többieket, akik gyer­mekeink boldogságáért küzdünk napról napra a föld mélyén. Kör­zetem jelöltjét, Petrinec Miklóst egyébként jól ismerem, hiszen együtt nőttünk fel, együtt játszot­tunk a, porban és ma is jó barátok vagyunk. A nép ügyéért az életét is feláldozná. A beszélgető jsoport egyre nő, az emberek érdeklődéssel fordul­nak felénk, beszédbe elegyednek.­Zetyák Géza, a bernáti bánya egyik legjobb vájára teszi le most a garast. — Annak örülök a leg­jobban, mondja, hogy a sorainkból valók kerültek a nemzeti bizottsá­gokba. Egyszerű, szorgalmas mun­kások, akik a múltban ököllel har­colták a kenyérért és ma jobb mun­kával küzdenek a békéért. Ilyen ember az én körzetem jelöltje is, Winkler József, bányaüzemi laka­tos. Behne bizonyára nem csalódom. A bányatelepen és egész Rozs­nyón folynak a választások. A leg­többen azonban, akik már leszavaz­tak, a népmulatságra készülődnek, hogy örömteljes szórakozás köze­pette fejezzék be azt a napot, amely új határkövet jelent a szocializmus felé vezető úton. XT"* O* * •• ' ' | Kisfiam jovojeert Csicsón már a kora reggeli órák­ban a pattogó csárdások hangjai mellett gyülekeztek a község dol­gozó parasztjai. Talán még a . falu legöregebb embere sem emlékszik ilyen szép, boldog vasárnapra. Hét óra felé megindult a nép a szava­zóhelyiség felé. A cigányzenekar vidám indulót játszik. A CsISz-ta­gok s a kis vörösnyakkendős pioní­rok vidám-nótáját viszi tova a má­jusi szél. A menetben ott látjuk a szövetkezet élenjáró tagjait, a trak­torosbrigád példás traktorosait... Mindenki vidám. Az arcokon öröm és megelégedettség. Az egész menet a szavazóhelyiségbe ér. A zene alábbhagy, s megkezdődik a szavazás. Carack Tamás, a szövet­kezet agronómusa örömtől sugárzó arccal lép a szavazóurna elé. Le­adja szavazatát a népi demokráciá­ra, arra a rendszerre, amely lehe­tőséget nyújtott ahhoz, hogy a közös nagyüzemi gazdálkodás útján minden dolgozó paraszt meglelje felemelkedésének útját Csicsón is. Vierik Matusné is türelmetlenül várti ezt a napot. Hát hogvne, hisz most szavaz életében először. S ez a szavazás neki is családja jobb jö­vőjét, boldogabb, szebb életét je­lenti. Gyengéden megsimogatja háromnapos kis gyermeke arcát, s mosolyra húzódik arca ... Beszél az újszülötthöz, mintha már megérte­né, mit jelent ez: szavazni a népi demokráciára, s mintha a kis csöpp­ség is hallaná a pattogó zene fosz­lányait. — Fiacskám, a te jövődért is sza­vazunk most. Azért, hogy sohase ismerj nyomort, nélkülözést. — Egyszer csak elcsuklik a hangja. Magába mélyedve gondolkozik. Hisz ma van ez a szép nap, s ö ágyban fekszik. A férjét hívja. Megbeszéli vele, hogy ő is szavazni akar, s hogy te­gyék lehetővé, hogy ha nem is tud elmenni a szavazóhelyiségbe, sza­vazhasson a nép képviselőire, a Nemzeti Arcvonal jelöltjeire. Vierik Matusné vágya teljesült.­Elvitték hozzá a hordozható urnát, s a boldog anya szavazott a kis csöppség jövőjéért. Meltics Ferenc­nének, aki a szavazás napján bete­gen feküdt az ágyban, szintén le­hetősége nyílt, hogy otthon a be­tegágyon is kálljon szavazatával a népi demokrácia mellett. NEGYED ÜNNEPEL Negyed zászlódíszbe öltözött ezen a napon. Mint vörös lángnyelvek lobogtak a szélben a zászlók. Már kora reggel vidáman ébredt a falu. A szavazóhelyiségek felé siető em­berek az út közepén haladnak. Kö­zöttük van Tóth József is. Karján nyolchónapos kisfiát viszi. Mellette felesége halad. Vidáman csevegnek. Apa, anya egyformán örülnek, örül­nek, mert szavazhatnak, szavazatuk leadásával biztosítják közös kincsük­nek, jiz apa karján ülő gyermeknek boldog jövőjét. A tarka-barka, vidáman nevetgélő tömeg mellett az utat szegélyező ár­kon túl, szorosa n a kerítések meneti hajlotthátú öregasszony botorkál, öreg lábait óvatosan rakja. Kezével u kerítésbe kapaszkodik. Az öregasszony vállán fekete zefírkendőt lobogtat a szél. Az út közepén menetelő jóked­vűen csevegő fiatalok is észereveszik a töpörödött anyókát. — Nézzétek csak, Zsófi néni is sza­vazni megy, — mondogatták egymás­nak. ~ Talán rá sem. akad a szava­zóhelyiségre. A csoportból egyszer csak kivált egy biiszketartású, ringóderekú menyecs­ke. Lehetett vagy harminc, éves. Ka­ronfogta a botorkáló anyókát. — Hová megy üyen kiöltözötten? — kérdezte tőle. Az anyóka felé fordította az arcát és kedvesen válaszolt: — Szavazni fiam.' Engem Hs több­ször felkerestek a fiatalok, meghívtak a szavazásra. Azt is megmondták, hogy ma nem grófokra, hanem a mi fiainkra szavazunk. Ha már engem sem felejtettek ki, hát kötelességem­nek tartom, hogy én is menjek sza­vazni. Az anyókával újból találkozunk a szavazóhelyiség udvarán. Egy fiatal fiú karjára támaszkodva lépked le a lépcsőn. Ráncos arcán mosoly biijkgl. Reszkető kezével belekapaszkodik a fiatalember karjába. Ruhájából árad a naftalinszag. Érezni lehel, hogy már régen nem volt előszedve a ládából, Amikor leér az udvarra, megszó­lítjuk. A föld felé szegezett arcát fe­lénk emeli. Az arca sárga, pergament­szerü, olya n mint a legtöbb öregasz­szonyé, csak a szeme, az különös. — A nevem Takács Zsófia — mond­ja remegő hangon. — Leadtam a sza­vazatomat, most már lassan hazata­pogatódzom. Takács Zsófia az egyik szemére nem lát, a másikkal is csak gyengén. — Én sem akartam kimaradni a szavazásból, mert hát olyanokra sza­vazunk most, akik jót tesznek velünk. Valamikor ilyen szemekkel. — és a / szemére mutatott — mehettem vol­na koldulni. Ma meg törqdik velem az állam, mert olyan emberek irányítják, akiket mi szültünk, akik szeretnek minket. Takács Zsófia eleget tett köteles­ségének. Azután úgy ahogy jött, ke­rítésekbe kapaszkodva elindult ha­zafelé. Kendője alól kibukkanó ősz haját lágyan cirógatta a szél,,. \

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents