Uj Szó, 1954. május (7. évfolyam, 105-131.szám)

1954-05-17 / 119. szám, hétfő

1954. május 17. *MS 20 J^lépművészeli lanácsaciók Tavaly, júliusban, új kultúrin­tézmény született Szlovákiában: a Népi Alkotóművészet Szlovákiai Központja, a SÚLUT. Feladata, hogy az üzemi klubok, kultúrott­honok, iskolák és más szervezetek népművészeti együttesnek ideo lósiai és művészi fejlődését bizto s't^a. A mult évi szeptemberi kor­m* -nyilatkozat óta sok szó esett a k'-ltúrélet színvonalának emelé­sér;)!". A mai kultúrmunkának p-'yik legértékesebb formája a kul­tú.'C.oportok népi alkotása, az ere­deti népi anyag feldolgozása, mely nek örvende' ->s fejlődéséről na ponta meggyőződhetünk. A nem­régen lefolyt járási kultúrszemlé ken részt vett népi együttesek, al­kotókörök, szólisták számot adtak erről a fejlődésről s most annak is tanúi voltunk, hogy a kultúrcso portok fejlődésének a választási kampányban való részvétel mi4yej} hatalmas lendületet adot^, Az együtteseknek ez a töme­gekre gyakorolt nevelőmunkaja értékes munka, s hogy ezt jól vé­gezzék, foglalkozni kell irányítá­sukkal. Ezért szükség volt arra, hogy egy központi szerv létesüljön, mely ezt az irányítást rendszere­sen és szakszerűen végezze. Az irányítást a kerületi tanács­adók végzik. Szlovákia minden ke­rületének székhelyén megszervez­ték ezeket a tanácsadókat, melyek a bratislavában székelő központ­nak kerületi szervei. A tanácsadók­ban szakemberek vannak, akik a színjátszók, énekegyüttesek, tánc­csoportok, zenekarok, bábjátéko­sok munkáját, a népi alkotás va­lamennyi ágazatát irányítják, az együttesek vezetőit és tagjait is­kolázzák, a csoportok részére kul­túranyagot adnak ki, az együtte­séket rendszeresen látogatják és szaktanácsokkal látják, el. Eb­ten az irányítómunkában a kerü­leti tanácsadónak nagy segítséget jelentenek a hivatásos szakembe­rek, művészek. A tanácsadó közvetlen kapcso­latban áll az együttesekkel. Ez a kapqsolat egyre szorosabb lesz a jövőben és egyre szélesebb terü­letre terjed ki. Nemrégen meglá­togattuk a kassai kerületi népmű­vészeti tanácsadót, ahol alkalmunk volt betekintést nyerni munkájába. A Lenin-utca 92. számú épület földszinti helyiségeinek kirakatai előtt sokan megállnak, s érdeklő­déssel nézegetik a fényképeket, melyek színjátszócsoportokat, tánc­együtteseket, ének- és zenekaro­kat, bábjátszókat ábrázolnak. A kirakatokban könyveket látni, melyek útmutatást adnak a szin­házi rendezőnek, az énekkarok ve­zetőinek s általában azoknak, akik a népi alkotás valamelyik ágaza­tában tevékenykednek. A kassai népművészeti tanács­adó mindenekelőtt szakembereket és művészeket nyert meg a nép­művészeti alkotómunkának, akik elvállalták egy-egy csoport patro­nálását, biztosítják a tagok ideo­lógiai fejlődését és alkotómunká­juk színvonalát. így kapott a kas­afii kerület több együttese máris oktatót. A kassai Nemzeti Színház és a Rádió színészei és zenészei időközönként kiutaznak együtte­seikhez, melyeknek patronálását magukra vállalták. Instruktort ka­pott a tőketerebesi, lőcsei, sviti, kézsmárki, stószi, szepsi színját­szóegyüttes. így volt lehetséges az, hogy a kerület énekkarai, ze­nekarai és csoportjai, képző­művészeti körei és szólistái hiva­tásos szakemberektől 'kapjanak irányítást. Igló, Svit, Lőcse és Nagyrőce zeneiskolái ugyancsak segítséget nyújtanak a népi alko­tóművészet fejlődésének. Az isko­lák növendékei itt a műkedvelő zenekarokban játszanak, az igaz­gatók és tanárok ének- és zene­karokat vezetnek. A nagyrőcei ze­neiskola igazgatója egy zenekar­nak, a gálszécsi zeneiskola tanári kara három együttesnek a vezeté­sét vállalta. A kassai Nemzeti Színház és a Rádió dolgozói a védnökséget szí­vesen vállalták. A színház prózai együttesének vezetője és rendező­je, az operarendező és karmester, a színház és a rádió számtalan színésze és zenésze végzi az irá­nyítást, oktatást. A vidéki műked­velők pedig örömmel fogadják a segítséget, szorgalmasan tanulják szerepeiket az énekesek és zené­szek, fáradhatatlanul gyakorol­ják szólamaikat, hogy a teljes pró­bán, amelyen instruktoruk is részt vesz, semmi ne késleltesse a mun­kát s minél több időt fordíthassa­nak a művészi kidolgozásra. Az együttesek gyakran levelek­ben kérnek tanácsot. Alkalmunk volt néhányat elolvasni a levelek közül. Arról számolnak be az egyitftesek tagjai, milyen nagyot fejlődött csoportjuk azóta, amióta instruktoruk van. Részleteket kö­zölnek próbáikról, kezdeti sike­reikről, jövő terveikről. Népművészeti tanácsadóinak még nincsenek minden kerületben tel­jesen kiépítve. Sok helyen nincse­nek még tánc- és képzőművészeti szakembereink. Ezek a hiányossá­gok azonban fokozatosan kiküszö­bölhetők és remélhető, hogy rövi­desen mindenütt alkalmas káderek töltik be a még üresen álló he­lyeket. / A tanácsadók szakkönyvtárakkal vannak felszerelve. Gazdag mód­szertani anyag ad lehetőséget az együttesek ideológiai, technikai és művészi fejlődésére. Színdarabok, zenekari művek, kórusművek, né­pi táncok koreográfiái, bábjátékok kaphatók itt, vagy a tanácsadó ál­tal könnyen beszerezhetők. A ta­nácsadók legfontosabb hivatása a kultúrcsoportok tagjainak iskolá- , zása. Évente több tanfolyamot szerveznek minden kerületben a színdara brendezőly báb játszók, tán­cosok, énekesek, zenészek, díszle­tezők, amatőr fényképészek, stb. részéi e. A tanácsadók gondoskod­nak arról, hogy ezeken a tanfolya­mokon jó szakemberek adjanak elő. A nemrégen felállított kerületi tanácsadók munkájának hatását máris tükrözi a kultúrmunka or­szágszerte tapasztalható fellendü­lése, a kul túrversenyek és a kul­túrcsoportok választás előtti agi­tációs munkájának eredménye. Ez a fejlődés biztosítva van, éppen azért állandó, fölfelé ívelő. Mészáros Gyula. Bemutatom Prágát Évek óta élek Prágában• Nagyon szeretem ezt a milliós várost, igazi otthonom. De azért nem hanyagolom el szlovákiai baráti kapcsolataimat. Fiatalkori barátaim ha Prágába jönnek, rendszeresen felkeresnek. Keüexnesen elbeszélgetünk és én titokban mindig reménykedem, hogy majd megmuta­tom nekik a Vár történelmi neveze­tességeit, a barokk palotákat és mú­zeumokat, a kiállításokat és színhá­zakat, a modern városrészeket, Prá­ga festői köriiyékét és mindent, amit magam anny\a, szeretek. De az embc: r csak tervez .. . Barátaim feljönnek, talalkozunk. Az elején minden rendben megy. Rátérek a programm összeállítására és egyszer­re csak megszólal a barátom. — Sajnos, nem mehetünk sehová, túl sok a hivatalos dolgom, Ha ma­rad egy kis időm, szeretnék zsinórt venni a magasszárú cipőmbe, gyöngyházgombot ígértem a felesé­gemnek, izzlapra, ajakrúzsra, hajfes­tékre van szükségem. Tisztítóba is kell adnom valami tavaszi holmit. Hát így vagyunk! Barátaim hiva­talos elfoglaltságuk után a vegytisz­títót tartják prágai látogatásuk leg­fontosabb céljának. Annyira bos> szántott az ügy, hogy meginterjúvol­tam az illetékes minisztériumot. A / válasz nem lepett meg, Pontosan az volt, amit vártam, hogy a szlovákiai vegytisztítók ugyanolyan recept sze­rint, ugyanolyan jól, szépen, gyorsan és megbízhatóan tisztítanak, mint a prágaiak. Ezek azok az apróságok am?lyek megnehezítik szép tervem végrehaj­tását• Évek óta várok már úrra, hogy barátaimnak bemutatom Prágát. Olyan gyönyörű a mi fővárosunk, olyan csodás szépségű, hogy látni kell, szeretni kell. Űjra és újra el kell jönni ide gyönyörködni benne, hogyan nő, hogyan fejlődik. Azután még jobban kell szeretni, mint a vá­rosok anyját, ahogyan már a közép­korban is hívták. Barátaim, hozzátok fordulok! Mondjatok le arról, hogy a cipőfűzőt, gyöngyházgombot, izzlapot, ajakrúzst és hajfestéket Prágában vásároljátok, hiszen mindez Szlovákiában is kap­ható. Remélem megvalósul még régi vágyam és mindnyájatoknak bemu­tatom Prága szépségeit. Jó Sándor H ogy mondjam... Kamaszkorom már rég elszelelt, s az életem mégis ifjabb lett. \ Hogy elmúlt húsz évem, mit tegyek? Visszahívni azt már nem lehet. Hogy mondjam egyszerűbben ennél ? .. Ember lettem, én is szavaztam, S a szívemben ezer húr rezgett, ha erre a napra gondoltam. Én, most szeretnék az országnak neki vágni és írni arról, hogy szökken magasba a vetés, és szerető jó ősz anyámról. Róla írnék, ki annyit ápolt és szépítgette sápadt orcám, \ ki mindig azt szerette, ha a fia mókás „legény" és vidám. Megírnék én róla sokmindent. Szavaimnak nem volna vége. És úgy szőném versbe életét, hogy azt minden ember megértse. S tudom, hogy örülne majd szegény, ha látná versem az újságba; és ezerszer is elolvasná, mert neki minden szavam drága. Török Elemér. V vezetősége állapított meg. De még igen sok munka vár ránk annak érdekében, hogy az alapszervezetek tevékenységében is érvényre jut­tassuk a kollektivitás elvét. A párt alapszervezetei közvetlenül a tömegek között dolgoznak, a gya­korlatban valósítják meg a párt iiatározatait, ' munkahelyükön ők képviselik a pártot, bennük látja a nép országunk vezetőerejének — Csehszlovákia Kommunista Pártjá­nak képviselőjét. Az alapszerve­zetnek különös gonddal kell megfontolnia eljárását minden egyes kérdésben, hogy munkája teljes összhangban álljon a párt ha J ározataival és vonalával. A pártszervezetek rendszerint ott járnak el helytelenül, ahol nem létezik kollektív vezetés, ahol rosz­szul hívják össze és rosszul készí­tik elő a bizottsági és taggyűlése­ket. Számos szervezetben hónapo­kon keresztül nem tartanak tag­gyűlést. Például Lóunyban az ál­la ti vasú tak tehervagon-javító mű­helyének alapszervezete négy hó­napon keresztül egy taggyűlést sen tartott és az államvasutak többi !ouny-i szervezete sem ülé­sezett rendszeresen, noha igen fon­tos problémák vártak megoldásra a termelőmunka megszervezésével kapcsolatban. A párt és a kormány határozatának végrehajtása azon­ban megkívánja, hogy a pártszer­vezet állást foglaljon az egyes kér­désekhez, hogy határozatot hozzon, hogy szervezetileg biztosítsa a fel­adatok teljesítését, hogy vezesse és támogassa a tömegszervezetekben dolgozó kommunistákat. Ehhez szüksége . hogy minden fontos kér­dést az eiíész pártkollektíva gyűlé­sén — a taggyűlésen vitassanak meg, amely az alapszervezet legfőbb kollektív szerve. Az alapszervezet kommunistái­nak taggyűlése az alapszervezet legfőbb .szervét jelenti, E kollektí­vának döntő befolyást kell gyako­rolnia a szervezet valamennyi fel­adatának megoldására, valamint különféle munkaszakaszokon dol­gozó egyes kommunisták munká­jának irányítására. A pártszervezet kollektív munkája szolgáljon szem­léltető például a szakszervezetek­nek, ifjúsági szervezeteknek, nem­zeti bizottságoknak. A pártszervezeteknek tehát az a kötelességük, hogy a kollektivitás elvét necsak saját munkájukban ér­vényesítsék, hanem a kommunisták révén a tömegszervezetek, szövet­kezetek és nemzeti bizottságok munkájában is. Gyakorlatilag ez azt jelenti, hogy a szervezetek bi­zottságai, a nemzeti bizottságok ta­nácsai, az üzemi bizottságok, a szö­vetkezetek vezetősége rendszeresen és a szükségnek megfelelően ülje­nek össze, v hogy kollektíván meg­vitassák és megoldják a fő ügye­ket, a fontos problémákat pedig megvitatás és döntés céljából a taggyűlés elé terjesszék. Ennek ér­telmében veget kell vetni annak, hogv pl. az ü^e-nekben csupán az egyes szervezetek vezetői, — a pártszervezet, áz üzemi bizottság, a CsiSz elnöke, vagy a falvakon a pártszervezet, a nemzeti bizottság és az EFSz elnöke ülnek össze, hogy „az operatív vezetés" orvén olyan kérdésekről tárgyaljanak és döntsenek önhatalmúlag, amelyek az egész üzemet, vagy az egész köz­séget illetik, anélkül, hogy döntés­be vonnák a kollektívát, az álta­luk vezetett szervezet bizottságát és tagságát is. Nem békülhétünk meg azzal sem, hogy számos alapszervezet taggyű­léseit számos tag távollétében tart­ják meg, akiket ezáltal gyakorla­tilag kizárnak az aktív pártéletből. Ez nem mentegethető azzal a ki­fogással, hogy az illető tagok pasz­szivak. A tagok távolmaradása a pártgyűlésekről komolyan veszé­lyezteti a szervezet kollektív veze­tését, gyengíti a párt befolyását a tömegekre és elidegeníti a párttól azokat a tagokat, akik a pártszerve­zet befolyásán kívül maradnak. A tapasztalatok azt mutatják, a tag­gyűlésen val'ó hiányos részvétel oka mindenekelőtt abban áll, hogy ezeken a gyűléseken nem vitatják meg a megoldásra váró legfőbb pro­blémákat. A párt alapszervezetei­nek fontos feladata, hogy ezen a téren határozott intézkedésekkel biztosítsák a fennálló hiányok kikü­szöbölését. A pártgyűlések előkészítésében vegyen részt minél több párttag. Az egyes kérdések megvitatása mu­tasson rá a további munka perspek­tíváira, tárja fel a hiányok okait, és mutasson rá, milyen úton szün­tethetjük meg e hibákat. A kér­dések ilyen megvitatása elkerülhe­tetlenül fokozza a tagok érdeklődé­sét aziránt, hogy részt vegyenek a szervezet kollektív életében. A pártgyűlések színvonalának rendszeres emeléséhez szükséges, hogy az alapszervezet bizottság?, mint a taggyűlés végrehajtó szerve, rendszeresen beszámoljon a taggyíi lésnek tevékenységéről. Tef'»ss» b i tagok elé megbir&lás céüábfil mun­kájának mérlegét, ismerje be nyíl tan nemcsak sikereit, hanem kudar- : cait is és így tanítsa meg a többi kommunistát arra, hogy elkerülje e hibákat. Nagy jelentősége van an­nak is, hogy az egyes tagokra köz­vetlenül a pártgyűléseken konkrét feladatokat bíznak. Teljesítésüket azonban rendszeresen ellenőrizni kell. Az elvtársak, akiknek a tag­gyűlés előtt be kell számolniok ró­la, hogyan teljesítik a rájuk bízott feladatokat, elsajátítják az öntuda­tos és törhetetlen pártfegyelmet, megtanulják, hogy a maguk akaratát a kollektíva akaratának alárendel jék. A pártgyűlések így valóban a kommunista nevelés iskoláivá lesz­nek. Számos falusi szervezetben meg­tűrték, hogy a pártmunka kollek­tivitása olyan alacsony színvonalra süllyedt, amely szinte egyenértékű a párt vezetőszarapéről való ön­kéntes lemondással. A blatnai já­rásban pl. egy idővel ezelőtt meg­állapították. hogy számos falusi pártszervezet munkája ellanyhult, hogý e szervezetek alig észrevehe­tő befolyást gyakorolnak a nemzeti bizottságok munkájára. A nemzeti bizottságok nem dolgoztak kollek­tív módra, nem tartottak teljes ülé­seket. így aztán a községben a kor­mányt egy ember képviselte — a nemzeti bizottság titkára. A blat­nai iárási pártbizottság ezt még be­tetőzte azzal, hogy számos község­ben a helyi' nemzeti bizottság tit­kárát nevezte ki a munkahelyén működő falusi pártszervezet in­struktorává. Ez 'szöges ellentétben áll a Központi Bizottság irányelvei­vel, amelyek értelmében a helyi nemzeti bizottság titkára legyen az lletö falu párts7pr'pzeténéfc tagja és e? a pártszervezet vezesse és irá­nyítsa őt munkájában. A blatnai já­rási pártbizottság intézkedése arra vezetett, hogy számos községben a lakosok a helyi nemzeti bizottság titkárát a párt képviselőjének is tekintették, a pártszervezetek pedig háttérbe szorultak és önként le­mondtak az ügyek irányításáról. A járási' pártbizottság a könnyebb utat választotta, hogy biztosítsa a falvakon bizonyos feladatok telje­sítését, ahelyett, hogy az alapszerve­zeteket megtanította volna a he­lyes politikai és irányító tevékeny­ségre, a taggyűlések rendszeres megtartására és előkészítésére, a problémák kollektív megoldására. Ha azonban a járási pártbizottság egyénekre támaszkodik, nem pedig kollektív szervekre — a pártszerve­zetek bizottságára és taggyűlésére — akkor könnyen hibák merülhet­nek fel a párt politikájának meg­valósításában. Pártunk az ország vezető párt­ja. A' párt vezetőszerepét soha­, sem érvényesíthetjük úgy, hogy az megfeleljen egyesek személyes érdekeinek és ártson a köz érde­keinek. Ezért következetesen ügyelnünk kell, hogy valamennyi, a mindennapi élet különféle sza­kaszain vép 'íajtott intézkedést megfelelően megindokoljunk és r..egmagyarázzunk. ElsősorV in a kommunistáknak, a párt tagjainak feladata, hogy az intézkedéseket megin^ckolják és megmagyarázzák, helyességükről meggyőzzék a pol­gárokat A kommunisták ezt a fel­adatukat csak akkor teljesíthetik, ha a párt alapszabályzatának ren­delkezéseit követik, tiszteletben tartják és érvényesítik mindenna­pos munkáinkban. Ez az egész párt aktivizálásának kulcsa, annak előfeltétele, hogy az egész párt J

Next

/
Thumbnails
Contents