Uj Szó, 1954. április (7. évfolyam, 79-104.szám)

1954-04-13 / 89. szám, kedd

1954. április 13. m % 20 5 A traktorosok természetbeni jutalmazásáról Legyen az agitációs központ a falu tükörképe MOSTANÁBAN több agitációs központot meglátogattunk és megállapítottuk, hogy egyik legnagyobb hiányosság az, hogy nem tükrözik híven azt a fejlődést, amelyeken a falvak és városok átmentek. Több helyen felhasználnak példákat a múltból, azonban a hiba az, hogy legtöbbször ez a példa elvont és nem vonatkozik konkrétan a helyi viszonyokra. Egyes helyeken viszont az a hiba, hogy a multat élénken mutatják be az agitációs központokban, azonban a mai eredményeket kevésbbé propagálják, és ügy tetszik, mintha semilyen eredményeket nem értünk volna el. Ez a fő hibája a nagyfödémesi agitációs központnak is. Mikor odaértünk, a szövetkezet udvarán traktorok pöfögtek. Kiváncsiak voltunk, hogy mit csinálnak? A magot tisztították. Derék, dolgos nép lakik Nagyfödémesen. A múltban is az volt, csakhogy akkor sokat kellett koptatni a talpukat, míg valahol munkát találtak. De erről majd később. Nézzük meg előbb, milyen fejlődésen ment át a szövetkezet megalakulása óta, mivel dicsekedhet ma. A szövetkezet 1950-ben alakult. Bizony az első évben itt is, akárcsak, több helyen, gyengén ment a munka. 1951-ben áttértek a III. típusra, az állatokat összpontosították. Negyven szarvasmarha, 20 sertés, 19 ló volt a közvagyon. No meg a föld, 1200 hektár. Sok volt a gaz. dátlan föld, nem volt igavonóállat, állatállomány. így 1952-ben csak 26 százalékra tettek eleget kötelezettségüknek. A szövetkezet tovább fejlődött. 1953-ban már 100 százalékra beadták az előirt sertéshúst és a szabadpiacra is termeltek 50 métermázsát. A búzánál 24 mázsa, az árpánál 2Z', mázsa átlagtermést értek el hektáronként. Megszervezték a munkacsoportokat, építettek két százféröhelyes istállót, önitatóval, villannyal, továbbá három sertésólat.' Most készül még két sertésól, Építeni fognak egy 50 vagónom raktárt. A szövetkezetnek meg van a tervezett állatállománya. Kiváló dolgozói vannak, mint Maglovszky János, Borovsky Károly, Kocha Pál, Kergyó István, Babala Vera, Tóth ég Pongrácz, Garai és Gyorgyai elvtársak, Csilek, Dovalovsky, Kasó, Borovsky. Egész sor nevet lehetne még felhozni. A faluban száznál több ház épült. A lakások 98 százaléka plafonos. Épül a Vasárnapi-utca. Ez az utca arról nevezetes, hogy az ott építkezők csak vasárnap építik házukat, többnyire kölcsönös segítséggel. Nagyrészük munkás, akik hétközben nem érnek rá. Hangyaszorgalmú nép, a nagyfödémesiek. Döntő többségük örül is annak, hogy ma nem kell talpalni munka után a Réti-majorban vagy Pusztafödémesire, Üjheiyre és Kossútra. Otthon dolgoznak a szövetkezetben, vagy az üzemekben. NEM VOLT EZ MINDIG IGY. Harcolni, dolgozni, szenvedni kellett ezért. Erről Szalay István és Kovács Gyula elvtársak beszélnek, akik a többi párttagokkal 1919-töl harcoltak, dolgoztak azért, amit ma elértünk. Harcoltak Csehszlovákia Kommunista Pártja vezetésével a boldogabb életért. Szalay elvtárs elmond egyes mozzanatokat a majdnem három évtizedes harcból, a földmunkás és egyéb sztrájkok sorozatából, melyekben a nagyfödémesi munkások és kisparasztok mindig megálltak a helyüket. Nagyfödémes nagy munkásmozgalmi múltra tekint vissza. Már 1920-ban részt vettek a diószegi cukorgyárban lezajlott sztrájk, ban. Törték, tépték Nagel és társai, bérlöurak hatalmát. 1921-ben, mikor megalakult Csehszlovákia Kommunista Pártja, az alakuló ülésen a faluból Juhász József vett részt. — Ahogy hazajött, nyomban megalaki totta falujában is a pártszervezetet. Nyolcvan tag, lelkes harcos nagy munkát végzett. A kommunisták mindenütt ott voltak, ahol a dolgozó nép érdekeiért ki kellett állni a gátra. Dolgoztak a szakszervezetben, amelynek a faluban 800 tagja volt. Május 1. előtt a fiatalokat forradalmi dalbkra tanították. Vezették az 1922-ben Nagyfödémesen lezajlott földmunkássztrájkot. A nagyfödémesi pártszervezet 1922-ben megerősödött. Odaköltözött Kovács Gyula elvtárs, aki azelőtt a Lég melletti Sárrét-pusztán dolgo. zott. 1920-ban a sárréti pusztán ő vezette az általános sztrájkot. Ezért két napra becsukták. 1921-ben a pártszervezet vezetésével szintén lezajlott egy földmüvessztrájk, amelyhez az ottani cselédség teljes számban csatlakozott. Harcoltak a nyomor ellen, a nagyobb darab kenyérért. 1922 novemberében az uradalom a csendőrséggel kidobatta a szolgálatból Kovácsot és úgyszólván kikergette az uradalomból. Azt sem tudta hová menjen. Se országa, se hazája. így bánt vele a híres burzsoá demokrácia 1922-ben. Egy időre kénytelen volt visszamenni Nagyfödémesre a testvérekhez, hogy ne legyen az ég alatt. Mindjárt bekapcsolódott a párt helyi szervezetének munkájába és megszervezte a „Vörös segélyt". A hatóságok persze ezt is betiltották. Nem bánták, ha a bebörtönözöttek családja éhen vész is. Így „gondoskodtak" az emberről. Kovács elvtársat ráadásul még be is börtönözték három hónapra. 1924-ben újból volt egy földmunkássztrájk. 1926-ban a diószegi cukorgyárban tört ki a sztrájk. A nagyfödémesi kommunisták is ott harcoltak, nem hoztak szégyent a falujukra. 1927-ben a községi választásoknál a párt újabb eredményeket ért el. több kommunista bekerült a községi vezetőségbe. A Horthy-fasiszta uralom alatt persze nem kerülték el a börtönöket a kommunisták. De nem törtek meg. harcoltak illegálisan és a börtönből is irányították a munkásokat. A PÁRTSZERVEZET HARCOLT. szervezett, követelt. Harcolt a ki zsákmányolás minden formája ellen. A nagyfödémesi kommunisták e harcban az élén jártak. A község képviselőtestületének kommunista csoportja nem egy esetben mutatott rá azokra a gyalázatos dolgokra, amit „a képviselőtestületi" tagok csináltak. Hogy csak egyet is megemlítsünk, itt volt a munkanélküliek „segélyezése". Az e célra kiutalt összeg, háromnegyed részét a képviselőtestületi urak összejátszva a jegyző úrral, meg a járás egyes tisztviselőivel Galántáról, egyszerűen elsikkasztották. Nekik az is a szemükre fért, hogy a koldús szájából kivegyék az alamizsnát. Mit törődtek ők azzal, hogy a munkanélküliek gyerekei otthon sírva rángatják anyjuk szoknyáját és keservesen követelik a kenyeret. így volt ez a nagyfödémesi munkanélküliekkel is. Lehet, hogy már sokan nem is tudják, hogy 1933-ban a 104.000 koronából, amiből legalább egyszer kétszer jóllakhattak volna a szegények, a képviselőtestületi urak, a jegyző úr, no meg a galántai járási hivatalnokok Feketevíz mellett nagy murit csaptak. S hogy ennek az „úri murinak" teteje is legyen, s a mulatság ne legyen unalmas, párosával mentek. Egyesek a szobalányukat vitték magukkal, mások meg sze. reztek mulattatót, némelyek a feleséggel mentek. — Hogy mindenki képviselve legyen, jegyezte meg akkor egy galántai hivatalnok. A nagyfödémesi szegény gyerekeknek meg a szemük kopogott az éhségtől. A képviselőtestület jól „képviselte" őket. Csak a kommunista párt har colta ki még azt a keveset is, amit megkaptak. Most, hogy újból vá'asztásokra készülünk, jó visszaemlékezni ezekre a már sokak által elfelejtett dolgokra. Porlepte, megsárgult írások, lassújárású, deresedőhajú harcosok felemlítik a multat, azt a légkört, amikor ésszel, ököllel, foggal és kö römmel harcoltak b neigvfödémesi kommunisták azért, hogy már gye "ekeik unokáik ép ők maguk is lob ban élhessenek. Bizony nem köny. nyű volna hirtelen megszámolni azt az összeget, amibe csak az építkezések kerültek. Valaki erre azt mondhatná, hogy hát vagy asa. ját, vagy az állam pénzén épülnek az egyes építkezések. Erre csak azt felelhetjük, hogy ez igaz, de lehetőséget kellett ehhez teremteni, hogy a pénzt megkeressük. Ezt a lehetőséget pedig a párt teremtette önfel áldozó harcosainak' munkájával. Minden, amink van, ennek a harcnak a gyümölcse. Egyesek nem látják a fától az erdőt, vagyis a rohamosan fejlődő élet körforgásában nehezen veszik észre a változást, az előrehaladást. Mi itt tehát a feladat? Az, hogy ezt a változást szemléltetően meg

r mutassák. NÉZZt'JK MEG az agitációs központot, hogyan tükrözi azt a nagy harcot és fejlődést, amelyen a község pártunk vezetésével keresztülment. Belépve az agitációs központba és megtekintve annak felszerelését, az agitációs anyagot, sajnos azt kell mondanunk, hogy alig mutatja a fejlődést. Egy téglalap alakú táblára felragasztott és különféle lapokból kivágott, kinyírt „ellentétes" tényállások—képekben és cikkekben — képezik lényegében a szemléltető a<ritációt. Bodka Géza tanító elvtárssai beszélgetve megtudtuk, hogy az agitációs központ munkájának nagy részét — a híradást is — a szlovák és magyar tanítók végzik. Visszatérve a szemléltető agitá. ció hiányosságára — a helyi pártszervezet bizottságának számlájára csak annyit, hogy ne mostohagyermekként törődjön az agitációs központtal. A mult és jelen közti különbség bemutatására kevés helyen van jobb lehetőség, -mint Nagyfödémesen. Ott vannak a szö. vetkezet eredményei, Szalay és Kovács elvtársak életének emlékeiből is lehetne egy pár sort írni és kiragasztani a többi írások mellé, felhasználni agitációs érvnek. Anynyi ház épült a felszabadulás óta Nagyfödémesen, htfgy már maguk Is nehezen tudják megszámolni és majdnem mind plafonos. Egy-két képet is lehetne a házakról kiten. ni, az új lakók megjegyzéseivel. Az egyes iizJeitek vezetői is segíthetik az agitációs központot, főleg úgyhogy röviden leírják: mennyi alma és narancs, stb. fogyott el csak a legutóbbi időben. Še szeri, se száma azoknak a példáknak, amelyekkel hitelessé, élénkké, meggyőzővé tehetjük agitációnkat. így, ahogy most van az agitációs központ, egyáltalán nem tükröd azt a munkát, amit a község szorgalmas népe végez. Ez a párt bizottság hanyagsága, hogy eddig vajmi keveset tett a helyzet megjavításáért. Azt a szemléltető anyagot, ami ott van, azt 5 perc alatt bármelyik iskolásgyerek könnyen összeállítaná. Ilyen felületességet nem' szabad tűrni. A pártbizottság hasson oda, hogy azonnal javulás történjen e vonalon. A kommunisták feladata elsősorban, hogy a választáselőtti kampányt, s így az agitációt is előkészítsék. A tanítók szívesen segítenek e munkában, de nem szabad a dolog könnyebb vé. végét keresni. AUTÓBUSZUNK LASSAN ELINDUL. A szövetkezet elnökének, s a két öreg harcosnak szavai még a fülünkben csengenek: Dolgozunk, haladunk. Ha dolgozunk és haladunk, ne szégyeljük a nagy nyilvánosságnak megmutatni az elvég zett munkát. A szó magában nem elég. Az sokszor olyan, mint a su hanó falevél. Az írás azonban sokáig fennmarad. Az emterek megjegyzik maguknak és gondolkoznak rajta. Mi pedig ezt akarjuk. Hadd lássák a saját szemükkel, kik a kommunisták és miért harcoltak, mit akarnak. Hadd lássák, miért harcolt és harcol pártunk, kinek az érdekéért. Nagyfödémesen és az egész országban meg keli ezt látnunk! Gérecz Arpád. A CsKP Központi Bizottsága mult év december 16—17-i illésén a mezőgazdaság színvonalájnák emelése céljából útmutatást adott a gép- és traktorállomások dolgozóinaik az elvégzett munkáért Járó természetbeni jutalmazásra. A földművelésügyi minisztérium április 10-én rendeletet adott ki, amely a fizetés módszerét szabályozza. Az egységes földmüvesszövetkezeteík, amelyek a mintaalapszabályzatokat elfogadták, eszerint kötelesek a közép, és mélyszántásért, a kombájnos aratásért természetben fizetni. A többi földulajdonosok, kivéve az állami szocialista szektor üzemeiit, amelyekre a rendelet nem vonatkozik, a gép- és traktorállomás munkájáért tetszés szerint, vagy természetben, vagy pénzben fizethetnek. A rendelet .megállapítja azt is, hogy milyen mezőgazdasági termékkel lehet a természetbeni jutalmazást végrehajtani A tornaijai traktorállomáson a reggeli sajtótízpercen vitatták meg Široký elvtársnak a CsKP KB márciusi ülésén előadott beszámolóját. Bodor István és Kozsiák Mátyás kommunisták felszólalásaikban rámutattak, hogy milyen nagy jelentőségű, ha a körzetükhöz tartozó parlagon heverő földet — a járásban — több mint 500 hektár ilyen föld van — megművelik. Bodor István és Kozsiák Mátyás traktorosok szavaira a tornaija; traktorállomás dolgozói azzal válaszoltak, hogy minden talpalatnyi földet bevetnek. Megszervezték az éjjeli műszakokat, amelyek — nagyrészt a földművesek választása szerint — ha egyes munkafajok árjegyzékét is csatolják. A magasabb típusú egységes földművesszövetkezetek kötelesek a vetőmagszántásért és a kombájnos aratásért gabonával, a burgonya alá való szántásért burgonyával és az egyéb termékek vetéséhez szükséges szántásért a közös megegyezés alapján mezőgazdasági termékkel jutalmazni. A rendelethez, amelyet a földművelésügyi minisztérium és a begyűjtési minisztérium rendeletei egészítenek ki, még további utasítások is érkeznek a természetbeni jutalmazások kifizetésének határidejéről, amelyekkel kapcsolatban a gép- és traktorállomásoikka] szerződést kell kötni. A szerződéseknek magukba kell foglalniok. hogy a munkaadók mikor és mennyit fizetnek a gép- és traktorállomés munkájáért. ben összesen 15 DT 54-es traktor dolgozik. Minden éjjel hatvan hektáron elvégzik a középszántást. A tornaijai gép- és traktorállomás traktorosai eddig 150 hektár megműveletlen lóhereföldet szántottál; fel. A tornaijai traktorosok példája irányt adott a gömöri szövetkezeti tagoknak is aikik eddig 36 hektár gazdátlan területet műveltek meg és vetettek be. A fügéi szövetkezeti tagok eddig 25 hektárt műveltek meg, a dereskjek, az aisókílósink, a kesziék. a harmadak már befejezték a gazdátlan földterületek vetését. Szünet nélkül vetni, vetni kell Az alábbi történetet Karel Du. chek, a kladrubi gép- és traktorállomás brigádvezetője mondotta el: Járásunkban több mint négyszáz hektár föld parlagon hever, semmi nem nő rajta, még fű sem az állatok részére. Az idén tavaaszal kijelemtettük, hogy ezt már tovább nem tűrjük és ha más gazda nem akad, mi traktorosak megműveljük. Száz hektárnál többet azonban nem mertünk vállalni. Az embereket és a gépeket úgy osztottuk be, hogy eleget tudjunk tenni a szövetkezetekkel és parasztokkal kötött szerződéseknek és még maradjon időnk »saját« föl. diink megművelésére is. Amint időnk engedte, a földet felszántottuk, vetettünk tavaszi búzát, mustárt, mákot és fó'leg keveréktakarmányt. Azt mondtuk: ez lesz a zsiradékra, ez a húsra, ez a kenyérre. Legtöbbet a húsra gondoltunk. Ezért mindenütt, ahol csak lehetett, ke. veréktakarmányt vetettünk, vagy fűsítettük a puszta mezőt, hogy legyen mivel etetni az állatokat. Közben ellátogattunk a falvakba. — Vegyenek át niéhány hektárt — mondtuk a szövetkezeti tagoknak. — Dehogyis, hiszen a sajátunkat se tudjuk megművelni Kevesen vagyunk ... — És takarmányra sincs szükségük ? ... ... ? — Nekünk van. — Maguknak? — Nekünk. Jöjjenek csak el megnézni! A szövetkezeti tagok megnézték »földj?inket«. — Nos, mit szólnak hozzá?' Ügye szép .. _ Nem akarják ? — Hm. Talán mégis lenne időnk.. Mi ugyanis féltünk, hogyan kezdjünk neki ... — Hát, jó, a munkát elosztjuk, a föld a maguké és neveljenek állatokat — szükség van rájuk! így nyertük meg a szövetkezeti tagokat a parlagon heverő földek megművelésére. Az elsők között a vrbičiek voltak: 28 hektárt vállaltak. Utánuk jötteik a benešoviak, lipoviak, vidoviak ... Míg végül száz hektár felszántott ég bevetett kerületet adtunk áit nekik. De még gok.sok hektár vár ránk. Mikor Široký miniszterelnök elvtárs beszédét hallgattuk, tudatára ébredtünk, hogy még mi sem tettünk eddig eleget. A gépállomás majdnem minden traktorosa ígéretet tett, hogy még többet és jobban fog dolgozni. Mikor a kötelezettségvállalásokat összeszámoltuk, kiderült, hogy a gép- és traktorállomásunk 110 százalékra fogja teljesíteni a tervet. Hiszen van mit csinálná. Sok földnek még nincs gazdája, én azt hiszem, hogy most itt az ideje, szüntelenül szántani és vetni kell, előkészíteni a termést, gazdát aztán biztosan találunk ... A brigádvezető befejezte, amit mondani akart. Nincs mit hozzáfűznünk. Mindent elmondott. Minden hektár földet fel kell szántan és bevetni, amíg itt az ideje. • Az ústi kerület szövetkezeti tac jai és egyénileg gazdálkodó pfl rasztjái Široký elvtársnak a CsKI Központi Bizottsága ülésén elmon dott beszédére azzal az elhatározásukkal felelnek, hogy megművelnek minden parlagon heverő földet és így hozzájárulnak a mezőgazI dasági termelés fokozásához. A chomútov! járásban levő Bránv község szövetkezeti tagjai és egyé. nileg gazdálkodó parasztjai köz<jgyűlést tartottak és megegyezte

1,;, hogy a községhez tartozó parlagon heverő földeket megművelik. A še ménkovict szövetkezeti tagok tizen három hektárt és a bczdekoviak hét hektár föld megművelését vállalták. A parlagon heverő földek megművelésének akciójában az ústi kerületben az egyénileg gazdálkodó parasztok is belekapcsolódnák. A tornaijai traktorosok elhatározása: egy talpalatnyi föld sem marad vetetlenül