Uj Szó, 1954. április (7. évfolyam, 79-104.szám)

1954-04-11 / 88. szám, vasárnap

2 UJ S 20 1954. április 11. MEGMAGYARÁZZUK A VÁLASZTÁSI TÖRVÉNYT A körzeti választási bizottságok feladatai A szavazás lefolytatására min. cten község területét választási kör­zetekre osztják fel, amelyek közö­sek valamennyi nemzeti bizottsá­gokba való választások számára. A választási körzet rendszerint ezer válaisatót foglal magában. Megala­kításuknál abból az elvből indul­ták ki, hogy a választóknak a le­hető legjobban megkönnyítsék vá­lasztójoguk gyakorlását. így pél­dául, h» a községtől távolab^ egy helyen legalább 50 választó lakik, itt önálló választása körzet alakít­ható. Ugyancsak Ilyen külön vá­lasztási körzetek létesíthetők a kórházakban. szülőotthonokban, szanatóriumokban stb., ha a vá­lasztók száma legalább 50. A fegy­veres alakulatoknál létesült válasz­tási körzetekről az alakulat pa­rancsnoka értesíti az illetékes nem­zeti bizottságot. A körzeti választási bizottság felügyel a szavazólapok szabály, szerű leadására, ügyel a rend fenn­tartására a választóhelyiiségben, jegyzökönyvet vesz fe] a választás lefolyásáról, megszámlálja a sza­vazatokat és a választási Iratokat megőrzés végett átadja a nemzeti bizottság tanácsának. A választás ' előtti utolsó 15 napon rendszeresen tájékoztatja a választókat a vá­lasztások időpontjáról és helyéről. Az ezernél több választót számláló községekben a bizottság biztosítja, hogy minden válaszitó számára iga­zoló lapot állítsanak ki és azt ki­kézbesítsék. A bizottság elnöke a bizottság tagjainak jelenlétében a választások előtt ellenőrzi és lepe­csételi a szavazóurnát. Ugyancsak ellenőrzi, gondoskodtak-e elkülöní­tett helyiségről, ahol a szavazóla pokat kitöltik, hogy így biztosítsák a választások titkos voltát. Ellen, őrzi, hogy elöké»ítették-e a vá­lasztók névjegyzékét, a szavazóla­pokat, elegendő mennyiségű nyom­tatványt sbb. A szavazólapok fehérszínüek lesznek, felső szélükön színes csík­kal a különböző fokú nemzeti bi­zottságokba való választások meg­különböztetésiére. A szavazólapok­nak az utólag lajstromozott jelöl­tekkel és a választási kerület szá­mával való kiegészítését „ körzeti választási bizottság intézi és eze­ket az adlaitokat bejelenti az ille­tékes nemzeti bizottság választási bizottságának, amely azután a nemzeti bizottság segítségévei gon­doskodik a szavazólapok kiegészí­téséről. A körzeti választási bizott­ságok a megállapított határidőben megkapják szükséges mennyiségben a szavazólapokat, hogy a válasz­tások niapján kiadhassák a válasz­tóknak. A választás során a vá­lasztó a körzeti választási bizott­ságnak leadja igazolólapját és a választó^ névjegyzékében eszközölt bejegyzés "tán megkapja a szava­zólapokat: egyet a helyi nemzeti bizottságba, egyet a járási nem­zeti bizottságba és egyet a kerü­leti nemzeti bizottságba való vá­lasztásra. Prágában és Bratislavá­ban a választók csak két szavazó, lapot kapnak, éspedig a körzeti és a központi nemzet; bizottságba való választásra. A szavazás lefólyása után a sza­vazóhelyiséget lezárják. A szavaZÓ­urna felnyitása után a körzeti vá­lasztási bizottság a szavazólapokat edőször a színes csikók alapján, azután peddg az egyes választási kerületek szerint csoportosítja. Összeegyezteti a leadott szavazó­lapok számát a szavazásra jogosul­taik számával és az eredményt jegyzőkönyvezik. A szavazatokat a helyszínen megszámlálják. , Ameny. nyiiben kétség merülne ff! a szava­zólap érvényessége tekintetében a bizottság erről jegyzőkönyvileg dönt. Ezután választási kerületek sze­rint a szavzásról és a szavaza­tok megszámlálásáról külön-külön jegyzökönyvet készítenek két pél­dányban. Majd a bizottság elnöke az egyes választási kerületek sze­rint közzéteszi a választás ered­ményét. A választisi jegyzőkönyv másodpéldányát lepecsételt boríték­ban, hivatalos személy útján haľa­déktaliamui elküldi az illetékes ke­rületi választási bizottságnak. A választók névjegyzéke • A választás , a választók névjegy­zéke alapján történik. A választók névjegyzékét a helyi nemzeti bízott ságok tanácsai (egysége® nemzeti bizottságok, Brnóban ég Bratislavá­ban a központi nemzeti bizottságok. Práigában a körzeti nemzeti bizott­ságok) április 15-ig összeállítják és 1954. április 16. a és május 15-e közti időben kifüggesztik. 1954. má­júig 15-én 16 órakor a hely nemzeti bizottság, vagy az egységes nemzeti bizottság, Brnóban és Bratislavában a központi nemzeti bizottság, Prá gában a körzeti nemzet b'zottsäg tanácsa lezárja a választók névjegy, zékét. Ezután a fentemlített nemzeti bizottságok elnökei a körzeti válasz, tási bizottságok elnökeinek átadják a választók névjegyzékének egy pél­dányát és a szükséges nyomtatvá­nyokat a választások napjára. A megmaradt választói igazolványokat visszaadják a felettes bizottságnak. 1954. május elsejétől 15 -ig a körzeti választási bizottságok a választókat tájékoztatják a választások időpont­járól és helyéről, és az igazolólapo­kat k kézbesítik lakásukra. ( Amint láthatjuk a választásokkal kapcsolatos feladatok szervesen ösz­szefüggnek. Természetes, hogy a megállapított határidőket pontosan be kell tartani, mivel ezek kötelezőek. Be nem tartásuk veszélyeztetné a további intézkedések pontos és idő­ben való elvégzését. Feltétlenül szük. séges, hogy a nemzeti bizottságok és természetesen a választópolgárok gondosan ellenőrizzék e feladatok teljesítését. Megkoszorúzták a szovjet katonák emlékművét Pénteken, április 9-én, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság csehszlovákiai rendkívüli meghatal­mazott nagykövete, Jan Jen Sun koszorút helyezett el a szovjet ka­tonák emlékmüvén Olaaniban. A ke­gyeletes aktuson részt vettek V- <3. Viszotyin, a Szovjetunió nagykövet ségének első titkára és Jozef Šedi­vý, a külügyminisztérium diplomá­ciai protokollfőnöke. / A píseki helyi nemzeti bizottság akciós terve A píseki helyi nemzeti bizottság dolgozói benyújtották a lakosság­nak megítélésére a város fejlődésé­re kidolgozott hosszúlejáratú akciós tervüket. Az újonnan épülő ipari üzemekbein Pí^k és környékének dolgozói megfelelő elhelyezkedést találnák. Még az idén üzembe he lyezik az új, modern húsfeldolgo zót, befejezik a Jitex-nemzeti vál­lalat gyári .csarnokát és a Kovo svit nemzeti vállalat fiókjában bő­vítik a termelést. A nemzeti bi zottság tervei alapján a városban modern péküzemeket létesítenek. Ezenkívül baromfifarmot építenek és rendbehozzák a régi halastava kat. A lakosságnak az országos vita során tett észrevételei alapján lé. nyegesen kibővül a helyi gazdálko­dás. A város lakossága új fürdőket, olvasótermeket, öt borbély, éa fo-i. rászüzletet kap. Hogy jobb legyen a zöldséggel való ellátás, a helyi nemzeti bizottság a „Bélidia" melletti zöld­ségtermelő kertészetet kibővíti. A házal: megjavításával, a újonnan épült internátusokkal megszüntetik a városban a lakáshiányt. A helyi nemzeti bizottság gondos­kodik a turbinák átépítéséről, hogy biztosítsa a városnak ivó és ipari vízzel való folyamatos ellátását. Nagy beruházásokat forditanak az iskolaügy, népnevelésügy és a test­nevelés megjavítására. A modern épületben elhelyezett felső iparisko. Iában új tornatermet építenek. A pisekí erdőben új rekreációs kőzpon_ tot építenek sportcsarnokkal, tor­nateremmel és műjégpályával. Agitketlős A szovjet költészet néhány kérdéséről Sztyepan Scsipacsev felszólalása a csehszlovákiai írók országos konferenciáján Kedves elvtársak, nagyon örülök, hogy konferenciátok­nak átadhatom a szovjet költök test­véri üdvözletét. Ugyanolyan örömmé adok kifejezést annak a meggyőződé­semnek. hogy ez a konferencia még szorosabbra zárja a csehszlovák írók s rait és figyelmüket a szocialista táisadalom építésének n aSy felada­taira rányitja. Mindeneke'őtt üdvözölni akarom a csehszlovák költőket és közölni velük gondolataimat a szovjet költészet/öl. Mi még manapság is vitatkozunk néha arról, milyennek is kell ennie a költészetnek, hogy kielégíthesse a nép Igényeit. Tudomásom szerint ha­eciJó viták folynak le náiatok is. Hosszú ideig gáto ták kö tészetünk fejlődését azok a baloldali vulgari­zátor követelmények prre yeket egyes kiitikusok és szerkesztők támasztot­tak a költészettel szemben. Sőt egves költők maguk is a kötészet felada­tait sokáig szerfölött szűk átókörűen, sztktáns szellemben értelmezték. Egyik költőnk' így írt: „Mást a leányok piros ajka — engem a gyárkémény ihlet da'ra." A költő va'ószínűleg azt képze te, mélyreható és eredet gondolatokat fejezett ki verseiben, -pedig ezek a sorok nem tanúskodna* másról, csak durva baloldali szektásságró! és kor­látoltságról. Ezek az idők azonban már elmúl­tak. Manapság aligha akadna va aki, ' aki 'ne értené hogy a költészet ereje, gazdasága éppen ember ábrázolásának és kifejező eszközeinek sokszínűsé­gében rejlik A szenvedélyes, költői publicisztika, a szatíra az elbeszelő költészet a természetről, a szere em öröméről és bánatáról írott lelkes­hangú versek, elmélkedések, rigmu­sok — mindez be etartozik a szocia­lizmus költészetébe, a fennkölt állam po'gári érzelmek és a? iga- emberség költészetébe Ennek a költészetnek fel keli ölelni az ember, a nép szegem­életének minden megnyüvánulását. Ugyanakkor, amikor hangsúlyozzuk a költészet sokrétűségének vitathatat­lan igazságát, nem feledkezhetünk meg arról, hogy a legkiválóbb költői a 1 kot ások mindig koruk haladó esz­méit fejezték ki, a nép vágyait a társadalmi igazságért, a szebb jövőért vívott harcban. / Milyen dicstelenül tűntek e] a színről példátf az oroszországi szim­bolizmus poétái, akik a nép problé­mái és indulatai elöl gyáván eszté­tái sza'onjaikba bújtak. Nem szereti az életet az. aki hátat fordít neki. A költészet nem szórakozás nem ünnepi tűzijáték. A költészet köteles­sége, hogy segítsen az embereknek megismerni és megváltoztatni a vi­lágot. az ember ,Ie'két. „A költészet nem olvad el, mint a tavaiyi hó, és anná! hosszabb életű, mlné több benne az élet, az igazi költői érték" — írta Stanislav Kôstka Neuman, a cseh nép nemzet: költője. A kő'tő sohase feledje, hogy felelős a tehetségéért. „Egy verssor — nem nagy do'og. az emberek között mégis ritkaság a költő" — írta kétszáz év­vél ezelőtt egy orosz költő. És tel­jesen igaza van- a költői tehetség valóban ritka jelenség És éppen ezért a népnek kel' 1 szolgálnia, nem pedig néhánv kivá'tságos ínyencnek Szövetségünk kö'tői szakosztályán nemrég komoly vita folyt a költő fe e'őss^gérő' tehetségéért Egves szovjet költők tapaszta'atai azt bi­zonyítják, hogv nagy tehetség is el­fecsérelhető. felaprózható Mikor kö­vetkezbetiV p7 be 9 Akkor, ha a kö'tő nem -igényes magával szemben, nem tóké'etesiti "verseinek formáiát Sahov­szkiiról írt megjegyzéseiben Puskin megalapította- .Sahovszkij sohasem akarta tanu'ni művészetét és ezért közepes versfaragó lett belőle." Vilá­gos. hogy senki sem 'ehet jó költő, ha lebecsüli a költészet mesterségbeli i da át Most azonban egy másik kérdés merül • fel. Megmentheti-e a költőt i leggondosabban megmunkált forma a komoly hibáktól, kudarcoktól? Azt hiszem, sohasem. Költészetünk tapasz­ta atából tudjuk, milyen komo'y ku­daicok értek egyes költőket, akiknek mestervoitában senk- sem kételkedett. Ez azért következetts be. mert nerp ismerték az életet, nem álltak az események sodrában, inkább a meleg kanda ló mellett üldögéltek és nem vállalták az utazás nehézségeit és kényelmetlenségét A költői szakosztályon beszéltünk arrói. milyen óriási jelentősége van a költő sorsában polgári é'ete folyásá­nak: azaz annak, hogy a költő az élet sűrűjében, az események közép­pontjában vagy pedig egyéni elzárt kisvilágban él-e. Ha a kö'tő elszakad az élettől, ez elkerülhetetlenül oda­vezet, hogy munkájában hosszú szü­netek állnak be, nyelve szegényes, I könyvízű lesz. Azt hiszem, a polgári életfolyamat kérdéséről e'sősorban a fiata költők­nek kellene gondolkodniuk és a prózaíróknak Is. Mao-Ce-tung müvei­nek IV. kötetében, ,A sablonos sémák elle n a pártmunkában" című cikkben olvassuk a következő sorokat; „Ha az ember hétéves gyerekkorától elemi iskolába jár, serdülő fiatalként a kö­zépiskolába kerül, húszegynéhány éves korába n elvégzi a főiskolát és az egész idő alatt egyszei sem kerül kap­csolatba a nép tömegeivel, — akkor ne cspdálkožzunk rajta, ha nyelvd szegényes és kezdetleges." Mao-Ce-tung ebben a cikkében a fiata 1 pártpropagandistákra és újság­írókra gondolt, de szavai még foko­zottabb mértékben vonatkozhatnak a fiatal írókra is. Elvtársak! Bennünket a nép szüit és nevelt. A népnek köszönhetiük életünket, sikereinket, dicsőségünket. Ezért állítjuk a nép szolgálalába köl­tészetünk minden zengő erejét. Alkotó munkátokhoz sok sikert és azt kívánom, sohase hagyjon el ben­neteket munkakedvetek és elkesedés­tek. — Antikám, — kezdte Brízek — legjobb esz, ha elöször a kommunis­tákat látogatjuk meg, hogy erőt j gyűjtsünk és csak azután próbálko­zunk valamilyen darázsfészekben. De Habrhoz nem megyek semmi vén­zért. Olyan furcsa a szeme áfása i és a lakásból soha ki nem mozdul i Csak reggel látni öt. amikor munkába megy, különbe n soha r Nem is kö­szön, szóval furcsa o^afc — És mi tenne ha éppen hozzá mennénk elöször — mondta Doupav­ský — Az biztos, hogy nem kap be minket és legalább látni fogjuk, hogy is állunk vele. — Nem megyek — makacskodott Brízek. — É n mindenkibe belelátok már az e'só alkalommal, ezt elhihe­ted. Habr nem rendes ember és a népi demokráciát körülbelül úgy szereti, mint nyúl a vadászaton a vadászt. Doupavský elgondolkodva fújta a füstöt rövid pipájából. — Én a te első benyomásodnak nem nagyon hiszek. Emlékszel a Ma­iina esetre? Milyen könyvelő lett belőle? Így van ez Józsikám. Első látásra egy fiatal ember lehet szerel­mes, de felelőséggel megítélni egy embert, ez bizony mélyebb vizsgála­tot követel. — Még két lóval sem húzol el hoz­zá Ha tudni akarod a háború előtt a legnagyobb prágai építési vá'lal­kozóná dolgozott, mint mérnök Kis­polgár és kész — akarta befejezni a beszélgetést a felingerelt Brízek. — Már döntó'item — szakította öt félbe Doupavský. — Ha nem jössz velem, megyek mással, nem így kép­zelem el a népnevelő munkáját. Brízek vállatvont — Biztos va­gyok benne, hogy hiába megyünk, dehát lásd, hogy népnevelő létemre nem vonom ki magam semmiből, ve­led megyek. Elindultak. Doupavský csöngetett. Semmi válasz, — Látod^ mit mondtam? Otthon van és mégsem nyit ajtót, — bök­döste mérgesen Brízek Doupavskýt Másodszor is csöngettek. — Ki az? — kérdezte egy mérges hang az alig kinyitott ajtóból — Agitkettős. Jó napot. Szívesen beszélgetnénk önnel egy pár percig a nemzeti bizottságokba való válasz­tásokról és más mindenféléről, — mondta mosolyogva Doupavský — Uraim, engem a politika sohq^ nem érdekelt, nem értem ,miért ép­pen most kezdjek vele foglalkozni,— intézte el őket hidegen Habr., Doupavský mintha nem *s hallotta volna: — Ki tudja talá n mégsem ártana néhány szó, — folytatta őszinte han­gon Doupavský. Néhánu pillanatig tartó nyomasztó csend után iáradtan felsóhajtott Habr — Hát ha nem hajlandók elmenni, lessék befáradni. Lassan kinyitotta az ajtót Leültek. A szobu csendjében csak az óra ketyegése hal átszőtt. Habr mindkettőjükre gyanakodó te­kin!eltei nézett. Bfízek úgy ült ott, mintha fogorvosi váróteremben lett volna. Doupavský beszélt Tárgyila­gosan, érdekesen, de Habi nmtha nem is hallotta volna, mindjobban magába zárkózott Elhatározta, hogy udvariasan meghallgatja őket. de el­veiből nem enged Doupavský ugyan űrátságos határozottságával már-már szóra bírta őt, de mégis visszatar­totta magát. Jóskának úgylátszik iga­za volt, gondolta magában Doupavský. Meg egy fatörzset is inkább el lehetne mozdítani, mint szóra bírni ezt a nyakas mérnököt. • — Álásával meg van elégedve, — kezdte ismét Doupavský, de már a fáradtság árnyéka látszott rajta Na de mi történt, csodák csodájára Habr megszólalt: — Megelégedve? — legyintett a ke­zével. — A legjobban az bosszant, hogy mást írnak és máskép tárgyal­nak Meggyőződtem arról, hogy sen­kinek sem vagyok fontos. Ne csodál­kozzék, ha én is visszahúzódom. Doupavský ellent akart mondani, de Habr folytatta: — Mérnök vagyok, de az irodában olyan munkát végzek, amit egy lelki­ismeretes hivatalnoknő is el tudna intézni. Biztos vagygk benne, hogy maguknak sem tetszenének az olyan csípős megjegyzések hogy olyan mér­nökre, aki kizsákmányoló vállalkozó­nál dolgozott és segített neki nagy pénzeket keresni, ma nincs szüksé­günk. Dolgoztam nála• nem tagadom. >Érdekelt a munka! Hogy mi történik, körülöttem, arra nem figyeltem és nem is érdekelt Elmélyedni a ter­vekbe, örülni a számításoknak, meg­nézni a kész müvet, ez az én vilá­gom. A z akkori politika? Nem tet­szett nekem. Mit gondol, ha akkoi be­csületesen dolgoztam, ma nem Í9V tenném? Ma, amikor a mérnökök számára annyi érdekes munka vár? Zavart csend támadt. Vŕgre meg­szólalt Doupavský. — Jóska, te mindig zakatolsz a fülembe, hogy na atok rosszul men­nek a tervezések es áVítólag apróhir­detés útján akartok lelvenn- mérnö­köket? Tatán lehetne miamii csinál­ni, Habr egészen megzavarodva, de há­lásán nézeti Douparskýra Ezt nem várta. Brizek bűntudatos arckifeje­zéssel jegyzett valamit a blokkjába. A feszü'tség felengedett Mind a hár­man egyszerre a qyorsan növekvő építkezésekre gondo'tak A szobában sűrűsödött a dohányfüst, de a lég­kör a megértés uga*ával tisztult és nmikoi pár peň múlva búcsúzkodtak, már a bizalom kapcsolta össze őket. J OS E t KECLÍKi

Next

/
Thumbnails
Contents