Uj Szó, 1954. április (7. évfolyam, 79-104.szám)

1954-04-30 / 104. szám, péntek

1954. április 30. MSZÖ S V. M. Molotov találkozásai a kínai és koreai küldöttséggel Április 26-án V. M. Molotov ebédet adott Csou En-lajnak a Kínai Népköztársaság külügyminiszterének tiszteletére. Az ebéden megjelent a Kínai Népköztársaság genfi küldöttségének több tagja. Szoviet részről A A. G-rvmiko. V. V. Kuznyecov, N. T. Findorenko. P. F. Jugyin. A A. Szoldatov, F. A. Fegyenko és D. A. Zsukov vett lészt az ebéden. V. M. Molotov. a Szovjetunió külügyminisztere ápriľs 27-én reggelit adott Nam Ir, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság külügyminisztere tiszteletére. Malotov elvíárs másodízben találkozott Bidault-val A szovjet Külügyminiszter szállásán április 28-án, szerdán kerül" sor egy második megbeszélésre Molotov elvtárs és Bidault között A megbeszélések tárgya elsősorban az indok''nai kérdés megoldása volt A tárgya'ások megkezdést előtt egy francia megfigyelő kijelentette: derűlátó a megegyezés lehetőségeit illetően. Más francia megfigyelők az újságírók kérdéseire kijelentették: A !ég megtört a Molotov—Bidault találkozón, amelynek légköre szívélyes volt és amelyen mélyrehatóan tanácskoztak rendkívül fontos •problémákról. A szovjet nép biztosan halad a kommunizmus felé vezető úton N. Sz. Hruscsov beszéde a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Szövetségi Tanácsának ülésén Molotov elvtárs ta'álkozása Dulles-szal Április 27-én déli 12 órakor V M. Molotov, a Szovjetunió külügyminisztere az Egyesült Államok küldöttségének helyiségében mintegy félórán át beszélge'ést folytatott Dulesszal. A genfi értekezletre vonatkozó különböző kérdé seket tárgyalták meg. Ezenkívül V M. Mo'otov átnyújtotta Dulesnak a szovjet kormány válaszát az Egyesült Államoknak az atomenergia kérdésével kapcsolatos. 1954. március 19-i memorandumára. NATO hadijáték — a genfi értekezlet megnyitásának napján Nyugati hírügynökségek jelentik, hogy a genfi értekezlet megnyitásának napján Párizs közelében az Atlanti Szövetség tagállamai száíazföldi erőinek, légierőinek és harangú tisztjei zárt ajtók mögött „hadijátékot" kezdenek Az ötnapos gyakorlatot Montgomery tábornagy vezeti. A „hadijátékon" részvevő tisztek valamennyien altábornagyok vagy még ditengerészet erőinek legmagasabb- magasabb rendfokozatúak. A francia kormány betiltotta a hagyományos május 1-i párizsi felvonulást A francia kormány betiltotta a hagyományos május 1-i párizsi felvonulást, amelynek során a párizsi dolgozók a Place de la Bastille-ig vonultak fel. Ezt a felvonulást eddig — a hitleri megszállás évednek kivételével — minden esztendőben megrendezték. A korírnnv azz^l az ürüggyel tiltotta be a felvonulást. ho<»v „kerülni akarja a rendzavarást". A kormány csupán a má.ius 1-i vincennesi gyűlést engedélyezte. A GGT-hez tartozó szakszervezetek párizsi és párizskörnyéki szervezeteinek csoportja erélyesen tiltakozott a kormány önkényes rendelkezése ellen és felhívta a párizsi dolgozókat: küldöttségek útján követelték a kormánytól a rendelkezés visszavonását. India nem hajlandó részt venni semmiféle délkeletázsiai kalandban Indiai lapok Nehru legutóbbi nyilatkozatáról Az indiai lapok vezető helyen foglalkoznak Nehru miniszterelnök legutóbbi nyilatkozatával, amelyet Indokínáról tett a genfi értekezlet előestéjén, és ezt a nyilatkozatot ,,a háborús veszély csökkentésére irányuló bátor kísérletnek" nevezik. A ..Hindustan Standard" megállapítja, hogy ,a tűzszünet még messze van a végleges rendezéstől, de akárcsak Koreában, legalább véget vetne a harcoknak és csökkentené a háború kiterjesztésének kockázatát". Az amerikaiak intervenciós terveivel kaipcsolatban a lap megjegyzi: ,,A franciák, ha tőlük függne, szívesen tárgyalnának a háború befejezéséről, melynek megnyerésére nem számíthatnak", majd hozzáfűzi: ,,India nem hajlandó részt venni semmiféle nagyhatalmi tervben, amely Délkelet-Ázsia Ieigázására, vagy a háború kiterjesztésére irányul." Az „Indián Express" szerint ..Franciaország számára még mindig lehetséges, hogy ne keveredjék bele túlságosan az amerikai politikába. hanem saiát történeim

1 hagyományaihoz tartsa magát az Egyesült Nerrfzetek Szervezetét. . vegye kezébe a dolgok irányítását, mert az a veszély fenyeget, hogy az indokínai kérdés kicsúszik ellenőrzése alól és széleskörű háborúhoz vezet". Az „Amrita Bazar Patrika" szerint Nehru miniszterelnöknek az a megállapítása, hogy ,,halaszthatatlanul szükségünk van a békére", nemcsak India, hanem valamennyi ázsiai ország népének legmélyebb óhaját fejezi ki, mert Ázsia népei már régen rádöbbentek, hogy az indokínai háború súlyosan fenyegeti haladásukat, megerősödésüket és szabadságukat. A lap felhívja a genfi értekezleten részvevő hatalmakat, vegyék figyelembe Nehru javaslatait, mert „az mindenekelőtt a békés légkör megteremtéséhez és a jelenlegi gyanakvások, félreértések kiküszöböléséhez szükséges". A „Hindustan Times" című hetilap leszögezi: .A legutóbbi komoly fejlemények éppen eléggé indokolják, hogy India kormánya erélyesebb vonalat kövessen és a miniszterelnök felemelje szavát nvndaz ellen, ami a harmadik világháború -délkeletázsiai kirofoba-n A „Hindu" című lap felszólítja I tását célzó kísérletnek látszik." Dien Bien Phu mindkét repülőtere a néphadsereg kezében van Dien Bien Phunál a vietnami éphadsereg erői visszaverték a csapatok ellentámadási kísérleteit. Mint a vietnami demokratikus rádió jelenti, Dien Bien Phu-nál már mindkét repülőtér szilárdan a néphadsereg kezében van. Hanoi jelentések szerint a francia parancsnokság elismeri, hogy „Dien Bien Phu helyzete rendkívül súlyos". A Szovjetunió Legfelső Tanácsa Szövetségi Tanác-sa április 26-i ülésén nagy beszédet mondott N. Sz. Hruscsov, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának első titkára. Hruscsov elvtárs beszéde elején megá'lapította, hogy a munka termelékenysége terén jelentős emelkedést értek el a szovjet dolgozók. Az ötödik ötéves terv keretében az •pari termelés egész növekedésének mintegy háromnegyedét a munkatermelékenység fokozása révén kell elérni. Az ipar további fejlődésének nagy tartaléka a termelési kapacitások teljesebb kihasználása. Hruscsov elvtárs hozzátette: Amikor valamennyi iparág dolgozóinak erőfeszítéseit a munka termelékenységének további fokozásáért felyó harcra irányítjuk, teljes erővel hangsúlyozni kell a termelés minőségi javításának és az önköltség csökkentésének elsőrendű és halaszthatatlan feladatát is. Minden lehetőségünk megvan a mezőgazdaság nagyarányú fellendítéséhez. csak okosan kell fe'használni ezeket a lehetőségeket — állapította meg. A legfőbb figyelmet a kolhozok, a szovhozok. a gép- és traktorállomások vezetésének megerősítésére, a kerületek vezetésének megerősítésére kell irányítani. Ezután arra hívta fel a figyelmet, hogy a sikeres haladás érdekében állandóan javítani, tökéletesíteni kell az államapparátus munkáját. Aláhúzta hogy a népgazdaság sikeres fejlesztésében fontos szerepet játszik a legszigorúbb takarékossági rendszer következetes végrehajtása. A munkaversennyel kapcsolatosan hangsúlyozta, hogv a sablonosság, a formális elintézési mód mindenütt tűrhetetlen és ártalmas, de különösen tűrhetetlen a verseny szervezésében. Hruscsov elvtárs ezután arról beszélt. hogy a Szovjetunió, békés alkotómunkáját végezve, állandóan békeszerető külpolitikát folytat, erősíti és fejleszti kereskedelmi kapcsolatait minden külföldi állammal, amely érdeklődést tanúsit eziránt. Majd igy folytatta: — Az országok közötti kereskedelmi kapcsolatok kiterjesztésére és megerősítésére vonatkozó javaslatok, a Szovjetunió kormányának intézkedései a nemzetközi feszültség enyhítésére. le'kes támogatással és helyesléssel találkoznak a világ minden országában. De az. amit az embermüliók helyeselnek. nyugtalanságot és dühödt támadásokat kelt egyes személyiségekben, akik igen felelős helyeken állnak az Amerikai Egyesült Államokban és más országokban. Dulles úrra, az Egyesült Államok külügyminiszterére gondolok elsősorban. Ugyanakkor, amikor a Szovjetunió nagy erőfeszítéseket tesz, hogy eloszlassa a kölcsönös bizalmatlanság semmivel sem igazolható légkörét, Dulles urat szinte beteges düh fogta el A szovjet állam megszületésének első napjai óta - gyakran hallottuk, hogy különbözőképpen fenyegetik a szovjet népet és ismerjük az ilyen módszerek értékét. Nem ijedünk meg fenyegetésektől, minket nem lehet megfélemlíteni. Emlékszünk rá, hogy Hitler és társai mielőtt megtámadták országunkat, hogyan hangoztatták a Szovjetunió gyengeségét és mert gazdagodni akartak a Szovjetunió rovására, háborús kalandba sodortak más impe-ialista rablókat is. Közismert, hogy ez hogyan végződött. Nem kétséges, hogy ha akadnának Hitlernek új utánzói, őket is elkerülhetetlenül ugyanaz a sors éri. Ha az imperialisták megpróbálnak új háborút kirobbantani, ez elkerülhetetlenül az egész kapitalista rendszer csődjével végződik. Népünk nem akar háborút, mert tudja, hogy a háború vérontást, hatalmas áldozatokat és pusztításokat okoz. Nem akarnak háboiút a világ népei sem, amit fényesen bizonyít a hatalmas békemozgalom. A béke ügye szempontjából sokkal jobb volna, ha Dulles és a kapitalista országok más személyiségei józanabbul kezelnék nyilatkozataikat. Igen jól tudjuk, hogy a Dulles-féle emberek nem szeretik a szovjet államot és még kevésbbé a kommunista pártot. Mi sem akarunk beszélni itt semilyen rokonszenvről a kapitalizmus iránt, amely kíméletlenül kizsákmányolja a munkásosztályt, leigázza a népeket, elviselhetetlen körülményeket teremt a sokmilliós dolgozó tömegek számára. Tudjuk, hogy a dühöngő ember esztelen- De vájjon illik-e, hogy egy államférfi olyankor szabja meg egy állam külpolitikáját, amikor düh és rosszindulat tölti el más népek iránt? A vak gyűlölet rossz tanácsadó. Miért lármáznak az imperialisták a Szovjetunió részéről fenyegető állítólagos veszélyről, noha nagyszerűen tudják, hogy a Szovjetunió békepolitikát folytat és senkit sem akar megtámadni. Propaganda céljából lármáznák. A Szovjetunió részéről fenyegető állítólagos veszélyről szóló fecsegéssel akarják megfélemlíteni a nyárspolgárokat, hogy könnyebben ' ki tudják sajtolni az adókat, biztosítani az imperialista monopoliumok nagy profitját. Az imperialisták hisztériát szítva próbálják igazolni a/ őrült fegyverkezési hajszát, amellyel enyhíteni akarják a fenyegető gazdasági válság csapásait. Az amerikai imperialisták meg akarják félemlíteni a nyugateurópai népeket is. kényszeríteni akarják ezeknek az országoknak kormányait, hogy többet költsenek fegyverkezésÉs mivel a nyugateurópai országok gazdasági élete anélkül is a végsőkig túlfeszített, az amerikai kapitalisták segély ürügyével eladják nekik fegyverzetüket. hatalmas profitot vágna'/; ezért zsebre és leigázzák az országokat. Az imperialisták félnek a szovjet állammal való békés versenytől, mert a kapitalista rendszer nyilvánvalóan nem állja ezt a versenyt. Az amerikai burzsoá sajtóban ma egyre gyakrabban kap hangot az az aggodalom, hogv a Szovjetunió fejlődésének gyors üteme és a nép anyagi jólétének emelkedése vonzóerőt gyakorol a kapitalista országok dolgozóira. Jellemző ebből a szempontból a New-York Herald Tribúne április 11-i cikke, amelyben igen figyelemreméltó beismerések vannak: ,.Mi — írja a lap — továbbra is az ..elmaradt oroszokról" szóló elcsépelt legendákkal áltatjuk magunkat, a gigászi szovjet hatalom pedig sokkal gyorsabban megszilárdítja gazdasági hatalmát, mint Nyugat-Európa... A súlyt áthelyezték a fogyasztási cikkekre. Akár hiszik, akár nem, de ez valószínűleg a legveszélyesebb esemény a XX. század második felében. (Derültség a teremben.) Szomorú és megcáfolhatatlan tény (hozzátesszük: szomorú az imperialisták számára) az, hogy a háború utáP a Szovjetunióban óriási ipari és utatf) telRnika haladás megy végbe; óriási az orosz méretek szerint és hatalmas még a mi mértékünk szerint is." íme, mitől félnek az imperialista urak? A világ dolgozói saját szemükkel látják, hogy a Szovjetunióban és a népi demokratikus országokban, ahol a hatalom a népé, sikeresen valósítják meg a békés építés terveit, minden a nép jólétének további emelését szolgálja. Állhatatosan folytatni fogjuk a szovjet állam megerősítésére irányuló munkánkat, emeljük népünk életszínvonalát, a népgazdaság minden ágának fejlesztésére törekszünk. Állandóan erősíteni fogjuk a Szovjetunió védelmi képességét, hogy abban az esetben, ha az imperialista agresszorok őrült módon megsérteni merészelnék a szovjet emberek békés munkáját és megtámadnák hazánkat, pusztító visszacsapást mérjünk rájuk, megismételjük azt a leckét, amelyet a szovjet nép és bátor fegyveres erői a hitlerista hódítóknak adtak a második világháborúban. A Szovjetunió biztosan halad a kommunizmus felé vezető egyenes nyílt úton. Akárhogy is őrjöng az ellenség, képtelen feltartóztatni győzelmes haladásunkat éppúgy, amint képtelen feltartóztatni a nap keltét. Hruscsov elvtárs nagy lelkesedést keltő beszéde után A. Zverjev pénzügyminiszter mondott záróbeszédet, majd a Szövetségi Tanács elfogadta a Szovjetunió 1954. évi állami költségvetését. Ezután jóváhagyták a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökségének törvényerejű rendeleteit, köztük azt is. amely a Krim-területet a2 Ukrán SzSzK-nak adta át. A Szovjetunió Legfelső Tanácsa ülésszakénak záróülése A Szovjetunió Legfelső Tanácsának Szövetségi Tanácsa és Nemzetiségi Tanácsa április 27-én a Kreml nagytermében tartotta ülésszakának együttes záróülését. Az ülésen a küldötteken kivül sok vendég volt jelen: a moszkvai közélet képviselői, a diplomáciai testület tagjai, a külföldi és a szovjet sajtó tudósítói. Az ülés napirendjén a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnöksége megválasztásának és a Szovjetunió kormánya megalakításának kérdése szerepelt. Alekszandr Puzanov küldött, a Szövetségi Tanács és a Nemzetiségi Tanács pártcsopoitjának, valamint a korelnökök tanácsának megbízásából javaslatot terjesztett elő a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökségének a Szovjetunió Kommunista Pártja Bi. zottsága által jóváhagyott összetételéről. A Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökségének elnökévé egyöntetűen K. J Vorosilovot választották meg. Helyettesévé 16 személyt, a Szovjetuniót alkotó valamennyi szövetséges köztársaság képviselőit, az elnökség titkárává pedig N. M Pegov küldöttet választották. Ezenkívül megválasztották a Szovjetunió Legfelső Tanácsának 15 tagú elnökségét. Az elnöklő V T. Laeisz küldött bejelentette. hogy G. M. Malenkov küldött a Szovjetunió Legfelső Tanácsa megbízásának értelmében javaslatokat terjesztett elő a Szovjetunió kormányának a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottsága által jóváhagyott összetételéről. Az elnöklő V. T. Lacisz küldött felolvasta G. M Malenkov nyilatkozatát és közölte, hogy a Szövetségi Tanács és a Nemzetiségi Tanács pártcsoportja, valamint a korelnök tanácsa megvitatta és jóváhagyta a kormány összetételét A Legfelső Tanács egyhangúlag a következőkben erősítette meg a Szovjetunió Minisztertanácsának összetételét: A Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke G. M Malenkov, a minisztertanács elnökének első helyettese és külügyminiszter, V. M. Molotov, a minisztertanács elnökének első helyettese és honvédelmi miniszter N. A. Bulganyin. a Szovjetunió marsallja; a minisztertanács elnökének helyettese L M Kaganovics; a minisztertanács elnökének helyettese és kereskedelmi miniszter A. J. Mikojan; a minisztertanács elnökének helyettese és az állami tervbizottság elnöke M. Z Szaburov; a minisztertanács helyettesei: M. G. Pervuhin, 1. F Tevoszjan, A. N. Koszigin.- a minisztertanács elnökének helyettese és közipari miniszter V A. Malisev. A Legfelső Tanács megerősítette a Szovjetunió minisztereit is. Ezzel a Szovjetunió Legfelső Tanácsának ülésszaka befejezte munkáját.