Uj Szó, 1954. április (7. évfolyam, 79-104.szám)

1954-04-30 / 104. szám, péntek

30 Ml SZO 1954. április 25. Az ENSz gazdasági és szociális tanácsának üléséről Az idegen csapatok kivonása Koreából — lépés Korea egységének visszaállítására (Folytatás a 3 oldalról.) Korea egyesítése békés úton magának a koreai népnek ugye és ezért, hogy egész Koreában megtarthassák a szabad választásokat és kiküszöböljék a külső oeavatkozást, mindenekelőtt az összes idegen csapatokat ki kell vonni Koreából. Már a koreai hadmüveletek megszüntetéséről folytatott tárgyalás első napján hivatalos javaslatot tettünk az összes idegen csapatok kivonására Koreából. Most, minthogy a koreai fegyverszünet már megvalósult, annál kevésbbé vannak okok bálmilyen idegen csapatok további koreai tartózkodására. Világos, hogy ez a javaslatunk egészen megfelel Észak- és Dél-Korea nemzetei, valamint a koreai háborúban részt vett minden egyes ország nemzeti érdekeinek. A koreai fegyverszüneti egyezmény megkötése óta a világ nemzetei, melyeknek fiai Koreában vannak, követelik, hogy mielőbb térjenek vissza hazájukba és éljenek ismét békés életet. Az egész koreai nép szabad, idegen beavatkozás nélküli életre törekszik. Felteszi azt a természetes kérdést, milyen okból maradnak még mindig Koreában az idegen csapatok, noha a hadműveleteket már beszüntették. Úgy véljük, hogy ez a kérdés teljesen helyénvaló és a nép ama követelése, hogy az összes idegen csapatokat vonják ki, teljesen jogos. Korea agyesitése békés úton nagyjelentőségű a távolkeleti béke és biztonság megőrzése szempontjából. Korea sikeres egyesítése békés úton a távolkeleti béke megőrzésében érdekelt ' illetékes államok kívánságától függ, hogy lépéseket tegj^enek Korea zavartalan békés fejlődésének biztosítására és Korea belső ügyeibe való idegen beavatkozás megakadályozására. Ha összefoglaljuk az elmondottakat, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság küldöttsége vezetőjének, Nam Ir külügyminiszternek javaslatát teljesen helyesnek és érteimesnek 'tartom. Reményemet fejezem ki, hogy az értekezlet minden részvevője teljes komolysággal megtárgyalja ezt a javaslatot, amely a koreai kérdés békés megoldásában megfelelő megállapodásnak alapja lehetne. A koreai háború kezdetén az Egyesült Államok Taivan-szigetét — kínai területet — megszállták és ez a kérdés még mindig megoldatlan. Mindenki tudja, hogy Taivan-szigete a kínai területnek egy része és semmi esetre sem engedhető meg, hogy bárki is megszállja. Taivan-szigetének megszállása az Egyesült Államok által komolyan sérti Kína területi egységét és felségjogát. Taivan-sziget most a Kínai Népköztársaság ellen irányuló aknamunka és további agresszió folytatásának támpontjává vált. Fokozott mértékben megújul a japán militarizmus, amely hosszú időn át folytatott agressziót az ázsiai országok ellen. Ez a helyzet napról napra komolyabban ves?'

1 'eti a Távol-Kelet és Ázsia \jét és biztonságát. Az USA kormánya már a koreai háború idején kísérletet tett a csendesóceáni úgynevezett közös biztonsági rendszer megteremtésére. Az Egyesült Államok kormánya most továbbra is beavatkozik az indokínai háborúba és ezzel az ürügygyei tervezi az úgynevezett védelmi közösségek létesítését a Csendesóceán nyugati részében és Délkelet-Ázsiában, amelyek a valóságban agresszív célokra törnek és ezenkívül arra irányulnak, hogy újabb gyarmati uralmat teremtsenek Ázsiában és előkészítsék az új világháborút. Úgy véljük, hogy meg kell szüntetni az USA agresszív cselekedeteit. Biztosítani kell Ázsia békéjét. Tekintetbe kell venni az ázsiai országok függetlenségét és felségjogát, biztosítani kell az ázsiai nemzetek nemzeti jogait és szabadságát, meg kell szüntetni az ázsiai országok belső ügyeibe való beavatkozást. Az ázsiai országokban létesített valamennyi haditámpontot fel kell számolni és ki kell vonni az idegen csapatokat. Meg kell szüntetni Japán újrafelfegyverzését. Fel kell oldani mindennemű gazdasági körülzárást és korlátozást. Dulles úrnak az imént tett kijelentése ellentmond ezeknek a követeléseknek. Nézetei egyáltalában nem felelnek meg az ázsiai nemzetek érdekeinek. Nézeteivel egyáltalában nem érthetünk egyet. A Kínai Népköztársaság kormánya úgy véli, hogy az ázsiai országoknak kölcsönös tanácskozásokat kell folytatniuk azzal a céllal, hogy megfelelő kölcsönös kötelezettségek útján közös erőfeszítést tegyenek Ázsia békéjének és biztonságának megőrzésére. Kína nemzetei éppen úgy, mint az összes ázsiai nemzetek, nemcsak Ázsia békéjét, hanem Európa és a többi világrészek békéjét is szívükön viselik. A német militarizmus megújításának és Európa egymással szemben álló ellenséges katonai tömbökre osztásának politikája most nemcsak az európai békét és biztonságot veszélyezteti, hanem Európa határain is hatást gyakorol, mert fokozza az ázsiai feszültséget és nyugtalanságot. Ezért az a nézetünk, hogy a nemzetközi béke megőrzésének nevében elsősorban a nagyhatalmak között folytatott megfelelő tárgyalással el kell érnünk Nyugat-Németország felfegyverzésének megszüntetését, hogy az összes európai államok kollektív törekvésének alapján, amint ezt a Szovjetunió javasolja — biztosítsuk Európa biztonságát. Azon a nézeten vagyunk, hogy a béke érdekei megkövetelik a lázas fegyverke'zés megszüntetését, a fegyverzet és a fegyveres erők számának korlátozását, az atom-, hidrogénfegyver és más tömegpusztító fegyverfajták használatának megtiltását. Elnök úr, uraim! Az egész világ nemzetei és különösen az ázsiai nemzetek nagy figyelemmel kísérik értekezletünk folyását. Remélik, hogy a mostani értekezlet pozitív eredményekkel fog járni. Sajnos, néhány az ázsiai béke érdekeit szívén viselő állam, mint például India, Indonézia, Burma és mások, nem vehetnek részt értekezletünkön, amit semmiképpen sem tekinthetünk az értekezlet pozitívumának. Engedjék meg, hogy reményemet fejezzem ki azzal kapcsolatban, hogy ezen az értekezleten részvevő küldöttek Ázsia és az egész világ békéje és biztonsága megszilárdításának érdekeit követve, minden erőfeszítést megtesznek, hogy megtalálják az értekezlet napirendjén szereplő időszerű problémák megoldásának útját. Az ENSz gazdasági és szociális tanácsa április 27-én befejezte az úgynevezett „kényszermunka" kérdésének megtárgyalását. Az ülésen beszédet mondott Sz. K. Carapkin szovjet képviselő. Kijelentette, hogy a kényszermunka kérdése abban a formában, ahogy arról jelentést nyújtottak be a gazdasági és szociális tanács elé, újabb hazugság- és rágalomgyűjtemény a Szovjetunió és a népi demokratikus országok ellen, amelyet az úgynevezett lélektani háború amerikai bizottsága állított össze az USA állami departementjének szoros együttműködésével. E rágalmazó jelentésnek az Egyesült Államok óhajára a gazdasági és szociális tanács napirendjére való kitűzése három célt követel — hangsúlyozta Carapkin. Először is, hogy elterelje a tanács figyelmét a gazdasági fejlődés fontos kérdéseiről a nemzetközi kereskedelem fejlesztésének és az országok közötti kereskedelem kibővítését akadályozó kérdéseknek megoldásáról. Az Egyesült Államok megakadályozták azt, hogy ezen az ülésen kereskedelmi kérdésekről tárgyaljanak és helyettük olyan kérdéseket tűzettek naDirendre, A belga parlament két képviselőházának első ülését április 27-én tartották. Miután a képviselők letették az esküt, megválasztották a képviselőház elnökségét, amelybe csupán jobboldali szocialistákat, liberálisokat és a keresztényszocialista párt tagjait választották. A pariáment elnökévé Camill Huysmans-ot, a Belga Szocialista Párt egyik vezetőjét választották. A 212 képviselő közül 109 szavazott rá. A parlamenti teljhatalom jóváhagyásánál tiltakozást emeltek a képviselői mandátumok több választási körzetben való helytelen elosztása ellen. A kommunista párt Ä napokban New Yorkban értekezletet tartottak Afrika népeinek felszabadításáért. Az értekezletet az Afrikai Ügyek Tanácsa liívta össze. Az értekezleten 114 küldött vett részt, néger és egyházi szervezetek, valamint szakszervezetek képviseletében. Az értekezleten beszédet mondott Paul Robeson, dr. Du Bois és A. Hunton, a tanács vezetői. Határozatot hoztak egy bizottság alakításáról pénz- és gyógyszergyűjtésre. hogy „segítsék Kenia népének felszabadító harcát." Ezenkívül elhatározták, hogy „legerélyesebb formában tiltakoznak az Egyesűit Nemzetek Szervezeténél, az amerikai külügyminisztériumnál és az j mint például az úgynevezett kényszermunka kérdése. Másodszor azt a célt követte, hogy az úgynevezett kényszermunka kérdésének megtárgyalását a tanács ülésén alkalomra használják fel az USA uralkodó körei, hogy újabb hazugságokat és rágalmakat gyűjtsenek a Szovjetunió és a népi demokratikus országok ellen és akadályozzák a nemzetközi feszültség enyhítését. A harmadik cél az volt, hogy a kapitalista országok, elsősorban az USA dolgozóinak figyelmét eltereljék az állandóan rosszabbodó anyagi helyzetükről, a dolgozók életszínvonalának csökkenéséről, amelyet a lázas fegyverkezés okoz az adók és a munkanélküliség növekedéséről. Az USA képviselői — folytatta Carapkin — szándékosan terjesztettek hazugságokat és rágalmakat a szovjetuniói kényszermunkáról, abban a törekvésében, hogy a világ közvéleményének és az USA közvéleményének figyelmét eltereljék arról a tényről, hogy éppen az USA az, ahol napról napra megsérti az alapvető jogokat és emberi szabadságjogokat és megsérti azokat a fő alapelveket, amelyeket az ENSz alapokmánya tűzött ki az ENSz tagjai számára. képviselői többen tiltakoztak Lüttich, Verdiers, Cuy és Warenne városok választóbizottságainak adatai ellen. Ezekben a körzetekben a kommunista párt adatai szerint a kommunista párt jelöltjei elég számú szavazatot kaptak, de a képviselői mandátumokat törvényellenesen a burzsoá pártok képviselői kapták. A többi pártok képviselői szintén tiltakoztak Brabant és Antwerpen tartományok egyes választási körzetében a választások eredményei ellen. A parlament ezeket a tiltakozásokat szavazattöbbséggel elutasította és jóváhagyta a képviselői mandátumok elosztását és a választási eredményeket. A Drpeau Rouge című lap hangÉppen az USA képviselői azok, akik minden módon megakadályozzák az emberi jogok nemzetközi egyezményei javaslatait. A szovjet képviselő továbbá rámutatott, hogy a jelentés szerzői és azok támogatói állításának teljes tarhatatlanságára, amely szerint a Szovjetunióban, a Kínai Népköztársaságban és a népi demokratikus országokban kényszermunka létezik. A valóság arról tanúskodik, — hangsúlyozta a szovjet küldött — hogy a legszélesebbkörű és a legkifejezőbb formában elsősorban az USA-ban létezik kényszermunka. A szovjet képviselő továbbá számos tényleges adatot sorolt fel az USA-ban levő kényszermunkáról. A szovjet küldött végezetül kijelentette, hogy mivel a jelentés minden legelemibb tárgyilagosságot is nélkülöz és következtetéseiben szélsőségesen 'tendenciózus, s telve van rágalmazó kitalálásokkal a Szovjetunió és a népi demokratikus országok ellen, a Szovjetunió küldöttsége nem támogathat semilyen határozati javaslatot, amely pozitívan értékelné a bizottság munkáját, vagy azt javasolná, hogy e jelentést jóváhagyják, vagy tudomásul vennék. az Egyesült Államoknak. A franciák számára politikai lehetetlenség lenne az észszerűnek látszó elintézést visszautasítani. Ilyesmi a ! francia kormány azonnali bukását jelentené." A ,,Daily Worker" genfi tudósítója. Wilfred Burchett beszámol arról, hogy Dulles ultimátumot intézett Anglia és Franciaország képviselőihez. azt követelte, hogy húsz napon belül fel kell állítani a csendesóceáni NATO-t. Dulles követelte, hogy angol csapatokat szállíthassanak Malájföldről Indokínába. A lap azután így folytatja: ,.A nép soha, semilven körülmények között nem nyugodnék bele abba, hogy angol fiúkat, vagy fegyvereket küldjenek beavatkozás céljából a szennyes indokínai háborúba ... Meddig tűrjük, hogy Dulles és az amerikai őrültek veszélyeztessék az angol emberéleteket és a világ békéjét? ... Ki kell űzni a közéletből minden olyan politikust, aki azzal a gondolattal kacérkodik, hogy angol emberéleteket kell feláldozni Dulles. vagy bárki parancsára." ülésszaka súlyozza, hogy a kommunista párt tiltakozása indokolt és rámutat arra, hogy például Lüttichben a kommunista párt jelöltje azon ürügy alatt nem kapott képviselői mandátumot, hogy a választási bizottság kijelentése szerint megválasztásához 15 szavazat hiányzott és ezért parlamenti helyét a keresztényszocialista párt jelöltjének adták. A lap kétségének ad kifejezést az ilyen szavazatszámlálás helyessége felett, a parlament azonban elutasította a szavazatok megszámlálásának felülvizsgálását. A parlament gyűlését Camill Huysmans hivatalos beszédével fejezték be. Az amerikai sajtó a Az amerikai sajtó továbbra is igyekszik borúlátó hangulatot kelteni a genfi értekezlet kilátásait illetően. A lapok úgy állítják be a dolgot, mintha Genfben semmiféle megegyezésre nem kerülhetne sor. A New York Herald Tribúne a genfi értekezlettel kapcsolatban hangoztatja, hogy „a szabad nemzeteknek nincs okuk időszerűtlen optimizmusra". Különös jelentősége van azonban annak, hogy még egyes amerikai lapok is más véleményen vannak. A Washington Post szerint genfi értekezletről .,az amerikai népet és szövetségeseit . zavarba hozta... az amerikaiak indokínai politikája. Az emberben az a benyomás alakul ki, — írja a lap — mintha egyáltalán nem lenne itt politika, csak kemény szavak. A politika most széleskörű amerikai tervet jelentene Indokína egyesítésére. A fennálló körülmények között inkább tárgyalások vezethetnek az indokínai konfliktus megszűntetésére, mint fegyveres intervenció. Dulles ezt remélhetőleg felismeri és remélhetőleg hajlandó pozitív politikát alkalmazni." Az Afrikai Ügyek Tanácsának newyorki gyűlése angol kormánynál az angolok által Keniában elkövetett bűncselekmények ellen." Az értekezlet nyilatkozatot bocsá.,Teljes mértékben támogatjuk minden afrikai terület népének azt a törekvését, hogy kivívja jogait, méltóságát és teljes szabadságát, mihez tett ki, amiben a többi között ez áll: ; minden férfinak és nőnek joga van." Küzdelem a tömegpusztító fegyverek ellen A „Keresztények a békéért"szervezet kezdeményezésére Londonban, a Trafalgar Square-en nagygyűlést tartottak. A gyűlésen felszólaló Hewlett Johnson, eanterbury érseki helynök kijelentette: „A keresztény egyháznak követelnie kell, hogy az angol és az amerikai kormány Kína bevonásával hívja egybe a nagyhatalmak értekezletét, amely biztosítaná a tömegpusztító fegyverek betiltását." A Szovjetunió római nagykövetsége sok táviratot, határozatot és levelet kap olasz községi tanácsoktól és a demokratikus szervezetektől, amelyekben követelik: a nagyhatalmak kössenek nemzetközi egyezményt az atomfegyverek betiltására. Az egész angol közvéleményben visszatetszést keltett Dulles beavatkozási terve Az egész nyugati sajtó érdeklődésének középpontjában az indokínai kérdés áll. Az angol lapok közül a munkáspárti ..Daily Herald" valósággal kioktatja az Egyesült Államokat, amiért az félreismeri az indokínai háború jellegét. „Az indokínai háború — íria a lap — része egy forradalomnak, amely átalakítja Ázsiát. Ennek a forradalomnak fő mozgatója nem a kommunizmus, hanem a nemzeti függetlenségre irányuló vágy. Ezt az amerikai politika nem ismeri fel... És ennek következtében az Egyesült Államok egész Ázsiában felkeltik a félelmet egy új amerikai imperializmustól. Ázsia millióinak megmozdulását senki sem tartóztathatja fel kívülről." A lap cikke azzal végződik, hogy Anglia nem engedheti meg magának a tények ostoba elferdítésének támogatását. A ..Daily Mail" aggodalommal veti fel. hogy „Eisenhower kijelentése, amely szerint az Egyesült Államok nagy döntések előtt áll. azt jelentheti, hogy Angliát is belekeverik majd ezekbe a döntésekbe". A ..Manchester Guardian" arról ír: ,.Dulles azt remélte, hogy a javasolt csendesóceáni egyezmény alapján egységes ellenállási akaratot és szükség esetén egységes akciót lehet szervezni... Aligha lehet azonban remélni ennek az egyezménynek olyan gyors hatálybalépését, hogy fel lehessen használni a jelenlegi indokínai helyzetben." A „Daily Express" szerint: ,.Az egész angol birodalomban visszatetszésre talált Dulles beavatkozási terve... A birodalomnak az a véleménye: ..Lassan testtel, Dulles úr!" A lap kifejti, hogy Eden tanácskozásra hívta kanadai, ausztráliai és újzélandi külügyminisztereit. A tanácskozáson kiderült, hogy egyik sem lelkesedik a Dullestervért. A lap azután arról ír: „Az amerikaiakat mindenekelőtt az a gond g.vötri, amire eddig nem találtak választ, hogy mit tegyenek, ha a Szovjetunió és Kína az indokínai háború elintézését ajánlja olyan feltételekkel, amelyeket a franciák elfogadhatnának, de amelyek nem felelhetnének meg Megnyílt a belga parlament