Uj Szó, 1954. április (7. évfolyam, 79-104.szám)

1954-04-28 / 102. szám, szerda

152 Ml SZO 1954. április 25. Részletek a szlovákiai burzsoá-naeionalisták felforgató csoportja ellen lefolytatott bűnperből burzsoá-naeionalisták ellenséges csoportjának célja az volt, hogy hatalmába kerítse és függetlenül az állam fejlődésétől, önállóan irányítsa Szlovákia politikai és gazdasági életét, ezzel elszigetelje Szlovákiát a cseh országrészektől. Ennek az ellenséges politikánknak megvalósításával vissza akartuk állítani Szlovákiában a kapitalizmust. meg akartuk semmisíteni a Csehszlovák Köztársaság állami egységét. Államügyész: Ezzel kapcsolatban szeretnék egy kérdést feltenni. Annak a célnak éraekében, amelyről most beszélt, hogy csatlakozzanak a nyugati imperialista államokhoz, milyen bevált módszert alkalmaztak ellenséges terveik megvalósítására? Holdoš: A szlovák burzsoá-naeionalisták csoportja, melynek tagja lettem, a népi demokratikus Csehszlovák Köztársaság ellen irányuló ellenséges tevékenységében a szlovák nemzet önálló létének gondolatát is felhasználta Csehszlovákia dolgozó népe és a Csehszlovák Köztársaság népi demokratikus rendszere egységének megbontására. Nacionalista csoportunk egy platformon állva a szlovák burzsoáziával, felhasználta a kassai kormányprogrammban biztosított és a Május 9. Alkotmányban lerögzített Szlovák Nemzeti Tanácsban és a Megbízottak Testületében szerzett pozícióit, hogy minél nagyobb mértékben kiterjessze a szlovákiai burzsoázia jogkörét, hogy elszigetelje a szlovákiai szerveket az állami szervektől, a szlovák nemzetet a cseh nemzettől és hogy ezzel elválassza a szlovákiai viszonyok fejlődését az egész ország viszonyainak fejlődésétől. Elnök: Igy azután igaz lenne, amit az elítélt Hložková állít, hogy Husák például beszélt neki az önök csoportjának céljairól, arról, hogy Husáknak.és Clementisnek szándékukban van másokkal együtt a Csehszlovák Köztársaságból két egymástól független területi egységet teremteni, hogy arra törekszenek, hogy Szlovákiában képviselőházat létesítenek, önálló kormányt, megfelelő minisztériumokkal és köztársasági elnökkel. Husák ezek szerint igazat mondott Hložkova- nak? Holdoš: Igen. Ez volt a Szlovákia Kommunista Pártjába befurakodott burzsoá-nacionalista csoport felforgató tevékenységének ellenséges irányvonala. Törekvésünk oda irányult, Szlovákia ismét az imperializmus ötödik hadoszlopává váljék, hogy a szlovák burzsoázia ismét megszerezhesse befolyását és hatalmi helyzetét, s ezzel hozzájáruljon a Csehszlovák Köztársaság népi demokratikus államrendszerének megsemmisítéséhez. Ladislav Holdoš vádlott a továbbiakban arról vallott, hogyan bontották meg a burzsoá-naeionalisták köztársaságunk egységét a szlovákiai magyar lakosság ellen folytatott soviniszta állásfoglalásokkal és így zavarták a Csehszlovák Köztársaság és a Magyar Népköztársaság közti jóviszonyt. Holdoš: Clementis befolyására, aki a magyar lakosság kérdésének megoldása tekintetében megszabta az irányt burzsoá-nacionalista felforgató csoportunk számára, Husák, Okály és Novomeský zavarták és aláásták a csehszlovák-magyar kölcsönös kapcsolatbk rendezését. Elnök: Osztályszempontból értve, hogyan folyt az az akció, illetve hogyan folytatták ezt az akciót az ön által említett személyek? Holdoš: Az 1945—1948-as években Husák, Okály és Novomeský által foganatosított és Szlovákia magyar lakosságának kicserélését és áttelepítését célzó egész sor intézkedés nem érintette következetesen a magyar burzsoá réteget, vagyis a nagybirtokosokat, a falusi gazdagokat és a kispolgári intelligenciát, amelyek mint úri rétegek, hagyományos hordozói voltak DélSzlovákia Horthy-Magyarországhoz való csatolása gondolatának — hanem ellenkezőleg, éppen a dolgozó magyar népet sújtotta; Novomeský vádlott kiegészítette Holdoš vallomását azzal, hogy ő hogyan járt el soviniszta módon az iskolapolitikában. Novomeský: Dél-Szlovákia magyarlakta területeinek iskoláiba a magyar nyelv ismeretével nem bíró és nemritkán az úgynevezett szlovák állam alatt nacionalista-soviniszta ténykedésükei egyenesen kompromittált tanítókat neveztettem ki. Tettem azt annak ellenére, hogy ezekbe az iskolákba magyarul tudó tanítókat is kinevezhettem volna. Elnök: Mi volt önnek, mint iskolaügyi megbízottnak kötelessége a magyar lakosság egyenjogúsítása után? És milyen intézkedéseket tett? Novomeský: Midőn 1948 őszén a magyar lakosság megkapta polgári jogait, kötelességem volt, hogy a legrövidebb időn belül lehetővé tegyem, hogy a magyar gyerekek magyar tannyelvű iskolákat látogathassanak. Burzsoá-nacionalista politikánk érdekében nem így tettem. Meghagytam Dél-Szlovákiában azokat a tanítókat, akik ott 1945. óta a szlovák nemzeti sovinizmus szellemében működtek, jóllehet az iskolai igazgatás számos képviselője, akiknek az lett volna a kötelességük, hogy a délszlovákiai iskolák mellett magyar párhuzamos osztályokat létesítsenek, nem teljesítették kötelességeiket úgy, ahogyan ezt a kormányrendeletek előírták. Viselkedésükből egyetlen egy esetben sem vontam le olyan következtetéseket, hogy ez alapos figyelmeztetésül szolgáljon azoknak, akik szabotálni akarnák a kormányintézkedéseket. Elnök: Azután, hogy ön mégis a nemzeti iskolák mellett kénytelen volt magyar párhuzamos osztályokat létesíteni, létesített-e ilyeneket a középiskoláknál is? Novomeský: 1948-ban magyar tannyelvű párhuzamos osztályokat csak a nemzeti iskolák mellett létesítettem, a középiskoláknál nem, habár a nemzeti és középiskola együttesen alkotja a kötelező iskolát. És így még 1949-ben sem létezett magyar tannyelvű teljes kilencéves kötelező iskola. A burzsoá-naeionalisták egyik szakaszon a másik után okoztak bomlást kártevő munkájukkal. Arról, hogy a fasiszta elemek segítségével hogyan bomlasztották a biztonsági szerveket, Daniel Okáli vádlott így vall: Okáli: A milíciákat, amelyeket már az illegalitás idején és a forradalmi hárc során, majd később a felszabadulás után is, különösen a nemzeti bizottságok létesítettek — dr. Husák 1945 elején saját kezdeményezéséből feloszlatta, tekintet nélkül arra, hogy a milícia egységeinek a jövőben az új biztonsági apparátus gerincét kellett volna képezniük. Elnök: Egyszóval a csendőrségről szóló régi törvény, amelyet hatálytalanítani kellett volna, alapjául vált a szlovákiai biztonsági apparátus építésének, míg a milíciákat, amelyeknek a biztonsági apparátus alapját kellett volna képezniök, föloszlatták. Igy van ez? Okáli: Igen. Államügyész: Milyen személyeket helyezett ön Szlovákiában a nemzetbiztonsági apparátus vezető helyeire? Okáli: Éppen a csendőrségről szóló törvény szellemében a legfontosabb vezető helyeken meghagyták a volt fasiszta csendőrparancsnokokat, akik ugyan részt vettek az illegális munkában vagy más ellenállási tevékenységben, de csak azért, hogy ezzel leplezzék fasiszta multjukat. Ezeket rövid időn belül mint hazaárulókat, kémeket és kártevőket a népi demokratikus Csehszlovák Köztársaság leleplezte. Engedjék meg. hogy csak néhány nevet említsek ezekből a vezető állásokat betöltő tisz-j tekből. Például Lančarič Rudolf főhadnagy, a szlovákiai Gestapo, az úgynevezett USB hírszerző osztályának volt tagja, akit 1949-ben lelepleztek és mint kémet, Kevics jugoszláv ügynök-rezidens munkatársát halálra ítéltek, továbbá Vlkovič alhadnagy, a szlovákiai Gestapo, az USB másik tagja, akit szintén államellenes tevékenysége miatt elítéltek, 1949-ben fontos funkciót kapott, sőt megbízták a szlovákiai állambiztonsági szervek főparancsnokának funkciójával, Viktor Sedmík. a szlovákiai csendőrség volt tisztje. Említeni kell még Krampl őrnagyot, aki a második világháború során a tisói fasiszta hadsereg tábori csendőrségének helyettes parancsnoka volt Ukrajnában és később a mi segítségünkkel a szlovákiai állambiztonsági szervek védelmének vezetőjévé vált. Hasonlóan tucatjával sorolhatnám fel a többieket. Államügyész: Okáli vádlott, ismeri Teodor Baláž tanút? A tanú vallomásában azt mondta, hogy elsősorban a nemzetbiztonsági testület tagjai előtt ismeretes volt, hogy Gustáv Husák, mint belügyi megbízott nagymértékben bűnös abban, hogy a nemzetbiztonsági testület és különösen annak parancsnoki kara kilencven százalékát a volt fasiszta csendőrség tagjai alkották. Igaz ez? Okáli: Ez igaz. Ezzel kapcsolatban igen fontos Holdoš vádlott vallomása a nemzeti bizottságok felforgatásáról. Holdoš a következőket mondja: Holdoš: Husák ellenforradalmi tevékenysége 1945-ben, amikor c belügyi megbízott funkcióját töltötte be. abban is megnyilvánult, hogy meghagyta és hatalmi jogkörébe átvette a volt fasiszta szlovák állam egyik legfontosabb, legjelentékenyebb támaszát. Husák ugyanis jogkörébe átvette a hírhedt jegy. zői rendszert. A jegyzők továbbra is megmaradtak előbbi hatalmi és kizsákmányolói pozícióikban, habár ez szöges ellentétben áll a Kassai Kormányprogrammal, amely a nemzeti bizottságok egységes megszervezését tűzte ki céhil. A nemzeti bizottságok döntésének jogerősségét a burzsoá-naeionalisták — 'amint azt a tanúk vallották — a lecsúszott jegyzők és járási főnökök aláírásaitól tették függővé és így kísérelték meg, hogy a nemzeti bizottságok döntő mértékben hatásuk alá kerüljenek. A szlovák nép és a köztársaság elleni vak gyűlöletükben szabotálták a kormány gazdasági politikáját. A közellátás területén elkövetett szabotálásokról Holdoš ezt mondja: Holdoš: Amikor Szlovákiában 1946-ban és 1947-ben néhányszor megtárgyalták az egységes közellátási rendszer bevezetésének kérdését, hogy Szlovákia dolgozó lakosságának ellátását hasonlóképpen biztosítsák, mint a cseh országrészekben, ráálltunk a demokrata párt reakciós képviselőinek álláspontjára és Szlovákiában egyszerűen azzal szabotáltuk a jegyrendszer bevezetését, hogy ellene szavaztunk. Elnök: Mivel leplezték álláspontjukat? Hogyan indokolták ezt? Holdoš: Ezt az elutasító álláspontunkat én, Husák, Novomeský és mások azzal az állítással lepleztük, hogy Szlovákia maga is leküzdi az ellátási válságot, mivel az ellátásban önellátó, habár tudtuk, hogy ez nincs így. Ez a mi kimondottan ellenséges vonalunk a nagykereskedők és más ellenséges elemek számára lehetővé tette a különféle üzérkedéseket és zavart okozott Szlovákia dolgozó népének ellátásában, valamint a termelésben is, ami azután elégedetlenséget keltett a lakosság legszélesebb rétegeiben. Elnök: Hogyan éltek vissza ezzel a helyzettel? Holdfeš: Ezt a helyzetet azután fölhasználtuk arra, hogy a cseh országrészek ellen uszítsunk, ahol az ellátás jelentékenyen kedvezőbb volt. Államügyész: Várjon egy pillanatra Holdqš vádlott. A cseh országrészek elleni uszítás, hacsak ebben a formában is, csoportjuk programmjában volt? Holdoš: Igen. Elnök: Folytassa vallomását az ellátási kérdésről. Holdoš: A szlovákiai ellátás kérdésével végül is'a kormánynak kellett foglalkoznia, amely úgy döntött, hogy Szlovákiának jelentékeny mennyiségű gabonát és más élelmiszert küld, hogy biztosítsa Szlovákia lakosságának a legfontosabb élelmiszercikkekkel való ellátását. Okáli vádlott vallomásából kitűnik, hogy semmivel sem foglaltak el kedvezőbb álláspontot a parasztkérdésben. Okáli: Csoportunk már 1945 elejétől keresztülvitte a Szlovák Nemzeti Tanács egy különleges rendeletének kiadását, amelynek következtében a földreform végrehajtását gyakorlatilag kivették a nemzeti bizottságok jogköréből és átadták' a földművelésügyi megbízotti hivatalnak, amely akkor a demokrata párt és annak exponense, dr. Martin Kvetko kezében volt, aki 1948 után külföldre szökött. Államügyész: Ismeretes volt önök előtt, hogy ezzel az intézkedéssel közvetlenül szabotálni fogják ^zt a forradalmi rendeletet és hogy Kvetkonak egyáltalában nem lesz érdekében, hogy a földreformot helyesen hajtsák végre, hogy a föld azé legyen, aki megdolgozza? Okáli: Igen. Ez ismeretes volt előttünk és tényleg így is történt. A földreformot az 1948. évi februári eseményekig majdnem teljesen elszabotálták és így Szlovákiában komoly politikai károk keletkeztek. Államügyész: Okáli, meg tudná mondani, hány ilyen elintézetlen kérvényt találtak Kvetko rezortjának fiókjaiban? Okáli: 1948 februárjáig Szlovákiában pozitíven elintéztek 800 dekrétumot és nem intéztek el 80.000-et, Husák és társai burzsoá-nacionalista csoportjának bűntevékenysége a béke és haladás erői ellen irányuló imperialista erők támadásának egy részét képezte. Husák és társai részei voltak annak a gépezetnek, amelyet az imperialista reakció éveken keresztül tákolt össze és amelynek lehetővé kellett volna tennie a kelet felé irányuló ipaperialista támadást. A világimperializmus e célja érdekében az árulók fel akarták áldozni saját népük jólétét és ezért éppoly készségesen részt vettek a kémtevékenységben, mint a Slánský-banda, amelynek eszközei voltak. Horváth vádlott saját és Holdoš kémtevékenységéről cinikus nyíltsággal tett vallomást. Horváth: 1945 őszétől 1950. márciusáig kapcsolatban álltam Etienne Manach bratislavai francia főkonzullal, akivel Vladimír Clementis hozott összeköttetésbe. Clementis azzal mutatott be engem Manachnak, hogy Manach a francia nagykövetségen ideiglenesen dolgozik és jóbarátja Dejean francia nagykövetnek és hogy rövid időn belül kinevezik bratislavai főkonzulnak. Egyben kért engem, hogy ha Bratislavába érkezik, minden segítséget adjak meg neki és ha információkat kér tőlem, akkor tájékoztassam őt. Államügyész: Azt mondja, hogy nevezettnek különféle kémhíreket bocsátott rendelkezésére. Horváth: Igen. Elnök: Ez azt jelenti tehát, hogy Clementisnek nagy érdeke volt, hogy a maguk felforgató csoportja, amelynek tagja volt, ilyen módon bekapcsolódjék a francia kémszolgálatba. Horváth: Ez így van. Clementis erre töbször figyelmeztetett és megkérdezett, hogy jó kapcsolatban állok-e Manach-sal és hogy kérésére szállítok-e neki híreket és ilyen módon történt, hogy szoros baráti kapcsolatokat vettem fel Etienne Manach-sal, különféle híreket adtam neki egyrészt a Csehszlovák Köztársaság belpolitikai eseményeiről, amikor a - külügyminisztériumban voltam és némelyik külföldi csehszlovák képviseleti hivatalból, és amikor csehszlovák követ voltam Budapesten, akkor a magyarországi belpolitikai viszonyokról is. Elnök: Sorolja fel, hol és milyen módon szállította ezeket a kémhíreket? Horváth: Manachnak ezeket- a híreket különféle alkalmakból szállítottam. Egyrészt többízben meglátogattam lakásán, másrészt ó keresett fel engem a Szlovák Nemzeti Tanácsban lévő hivatalomban és azután több ízben a francia konzulátuson rendezett fogadásokon. Államügyész: Ez annyit jelent, hogy nagyon barátságos kapcsolatokat tartott fenn Etienne Manachsal és kölcsönösen látogatták egymást és ezekből az alkalmakból híreket adott át neki. Elnök: Tud arról, hogy Holdoš vádlott is kémkedést folytatott? Horváth: Tudok arról, hogy Holdoš szoros kapcsolatban állott Etienne Manach-sal, járt hozzá és felesége is gyakran érintkezett E. Manach családjával. Gyakran érintkeztek egymással egyrészt magánjellegűen, másrészt hivatalosan. Elnök: Ez annyit jelent, hogy a francia kémszolgál»t és a szlovákiai burzsoá-nacionalista csoport között nemcsak ön volt az összekötő, hanem Holdoš vádlott is. Holdoš: Igen. Ilyen áruló tetteket követtek el a burzsoa-nacionalisták. — Árulást, cselszövést a köztársaság ellen, szabotázst és kémkedést. Ennek az áruló bandának a feje — Husák — azonban a főtárgyaláson jellemző felfuvalkodottságával kiforgatta, tagadta és elutasította a legmeggyőzőbb bizonyítékokat és érveket is, amelyekkel a tanúk és vádlott társai a bíróság előtt rábizonyították bűneit. Végül megtagadta bűntársait is. Megtagadta őket, jól lehet árulótevékenysége folyamán jóbarátok voltak és mindnyájan egy követ fújtak. Holdoš vádlott azonban vezérének, Husáknak, eszébe juttatta közös áruló tevékenységét, amelyekben Husák mint eszmei vezető mindig az első hegedűt játszotta. Az öszszes vádlott nevében azt mondta neki: Holdoš: Husák hazudik. Husák csal. Husák most nem ismeri meg hadnagyait, amilyen én is voltam, de én kapitányomat, Husákot, ma is ismerem. A Legfelső Bíróság büntető kollégiuma négy napon át tartó főtárgyalás után véget ért a burzsoá-nacionalisták áruló csoportja elleni bűnper. A vádlottak padján ülő gonosztevők a fő államügyész beszédét hallgatták. „Nemzeteink testvérisége a köztársaság alapkövévé vált. Hála e testvéri szövetségnek, utunkon, amelyen haladunk, nem egy akadályt legyőztünk. Eltávolítottuk azt a nagy sziklatorlaszt, amelyet 1948 februárjában a már legyőzött, de még teljesen meg nem semmisített burzsoázia állított útunkba. A cseh és a szlovák nemzet testvéri szövetsége köztársaságunk egyik fő támasza. Megszilárdul és erősödik mindazok elleni harcban, akik gyengíteni akarják. Megszilárdul és erősödik a gonosztevő Husák-csoport és áruló ideológiája — a burzsoá-nacionalizmus elleni harcban is. A vádlottak padján olyan emberek ülnek, akik országunkban a nemzetek egymás ellen uszítása politikájának követőivé lettek. A burzsoázia helyébe léptek, amikor az már elvesztette a nép bizalmát. Husák és társai burzsoá-nacionalista csoportjának bűnös céljai részei a burzsoáziának a béke és a haladás erői ellen folytatott világmozgalmának. Részét képezték annak a gépezetnek, amelyet az imperialista reakció hosszú éveken át tákolt össze és amelynek célja az volt, hogy szabaddá tegye az imperializmus számára a kelet felé való terjeszkedést. A burzsoáziának ez az egész gépezete, amely(Folytatás az 5. oldalon.)