Uj Szó, 1954. április (7. évfolyam, 79-104.szám)

1954-04-28 / 102. szám, szerda

54. április 28. U J SZÚ Részletek a szlovákiai burzsoá-nacionalisták felforgató csoportja elien lefolytatott bűnperből Mint mór közöltük, 1954. április 21—24. napjaiban a szlovákiai bur­zsoá-nacionalisták Gustáv Husák vezette csoportja a bratislavai Leg­felsőbb Bíróság büntető kollégiuma eiőtt felelt bűntetteiért. E felforgató csoport tagjai a hazaárulás, szabo­tálás és kémkedés bűntetteiért fe­leltek. A vádlottak beismerték, és a bíróság előtt rájuk bizonyult, hogy politikai, gazdasági és kultu­rális téren fejtették ki bűnös tevé­kenységüket. Céljuk az volt, amint a főtárgyaláson bebizonyult, — hogy megbontsák hazánk egységét, visszaállítsák országunkban a kapi­talizmust és köztársaságunk nem­zeteit az imperializmus jármába hajtsák. A főügyész vádirata részleteinek nyilvánosságra hozása után részle­teket közlünk a négynapos tárgya­lásból. A burzsoá-nacionalisták árulásá­nak gyökerei messze a München előtti burzsoá köztársaság idejére nyúlnak vissza. Novomeský vádlott erről az elnök kérdésére a követ­kezőképpen vall: „A szlovák burzsoá-nacionalizmus ideológiai gyökerei az 1924—25. évekre nyúlnak vissza, midőn Vla­dimír Clementis vezetésével és részvételemmel megkezdtük a „DAV" folyóirat kiadását." Államügyész: Ártalmas volt-e a DAV tevékenysége? Novomeský: Igen. A DAV bur­zsoá-nacionalista csoportjának te­vékenysége különösen azért volt ártalmas, mert ezzel az idegen, el­lenséges ideológiával a fiatal szlo­vák értelmiségnek főleg azt a ré­szét befolyásolta, amely kereste a München előtti burzsoá demokra­tikus köztársaság körülményei kö­zött a munkásosztályhoz és a szo­cialista mozgalomhoz vezető utat. Tevékenységünk továbbá azért volt ártalmas, mert a nemzeti érdekeket fölérendeltük az osztályérdekeknek, a proletáriátus nemzetközi érdekei­nek, valamint azért is, mert Szlová­kia érdekeit a köztársaság többi részeinek érdekeivel ellentétben emeltük ki és ezzel elkendőztük a csehszlovákiai proletariátus érdek­egységét. A DAV burzsoá-naciona­lista csoportjának ez az ellenséges álláspontja nem egyszer egy arc­vonalba hozta a ludák autonomista és elkülönülő mozgalommal. Tehát bizonyítást nyert, hogy a nemzeti érdekeknek a cseh és szlo­vák dolgozó nép egységérdekei fölé rendelése a valóságban a szlovák nép nemzeti érdekein elkövetett legnagyobb árulás volt. Az elnöknek arra a kérdésére, hol mutatkozott meg ez a legszem­betűnőbben, a vádlott Novomeský ezeket vallja: Példa erre a fiatal szlovák nemze­déknek 1932-ben megtartott tren­csénteplici összejövetele, ahol a DAV csoportjának tagjai, köztük én is, úgy léptünk fel, hogy közös ellenséges platformra léptünk a lu­dák autonomista és elkülönülő mozgalommal. Elnök: Ebben az esetben miben mutatkozott meg ellenséges maga­tartásuk? Novomeský: Csoportunk, tehát a DAV csoportja, ilymódon hatéko­nyan segítette a ludák autonomista és elkülönülő mozgalmat a köztár­saság feldarabolásában és az úgy­nevezett szlovák állam megterem­tésében. Államügyész: Ezzel kapcsolatban egy megjegyzésem volna. A vizs­gálat folyamán ugyanis kiderült, hogy az úgynevezett szlovák állam alatt önt többször letartóztatták, de minden esetben rövid idő után is­mét szabadlábra helyezték. Novomeský: Igen. 1940-ben, mi­kor a kommunisták nagyszabású letartóztatása folyt, engem, Husá­kot és másokat is lecsuktak. Mach­nak, az úgynevezett szlovák állam belügyminiszterének közbelépésére azonban rövid fogság után szaba­don bocsátottak. Úgyszintén Mach belügyminiszter intézkedésére 1943­ban is,., mikor megismétlődtek a nagyszabású letartóztatások, néhány napos fogság után ismét szabadláb­ra kerültem. Államügyész: Ez azt jelenti, hogy önt mindig Mach fasiszta miniszter közbelépésére bocsátották szabadon. Magyarázza meg, miért került sor letartóztatására, hiszen Mach bizo­nyára tudta, hogy ön elismeri a szlovák fasiszta államot, hogy en­nek az államnak érdekében tevé­kenykedik. Mach ismerte ezeket a körülményeket. Hogyan lehetséges, hogy mégis sor került az ön letar­tóztatására? Novomeský: Mach ezzel igyeke­zett lojalitásra és az úgynevezett szlovák állammal való együttműkö­désre kötelezni minden szabadon­bocsátottat. Ezenkívül ezt a mód­szert alkalmazta annak bizonyítá­sára, hogy Szlovákiában nincs fa­siszta terror, hogy a kommunista vezetőket szabadonbocsátják és tel­ies szabadságot adnak nekik, sőt, jelentős állásokban vannak, mint például én, Husák és mások. Államügyész: Igen. Novomeský vádlott tudta-e azt, hogy beszédei­vel a fasiszta szlovák állam kép­viselőivel fenntartott gyakori, he­lyesebben állandó kapcsolataival félrevezeti Szlovákia haladószelle­mű közvéleményét? Novomeský: Nyíltan meg kell mondanom. Nyilvános tevékenysé­gemmel, különféle ünnepi alkal­makkor való részvételemmel, noha erre nem került gyakran sor, kü­lönösen a fasiszta rendszer számos képviselőivel, főleg Mach minisz­terrel fenntartott kapcsolataimmal bomlást és zavart okoztam az anti­fasiszta harcosok soraiban. Ezt a tényt igazolja Alexander Mach, az ú. n. szlovák állam volt belügyminisztere is, akit tanúként kihallgattak. Az államügyész kér­dést tesz fel Machnak: — Mondja, hogyan lehet az. hogy ön a Tiso-féle fasiszta állam egyik élenjáró képviselője, a kommunis­ták egész sorát üldöztette, lezárat­ta, másrészt viszont olyan jó élet­lehetőséget hagyott Husáknak és társainak. Mach: Részben már válaszoltam erre, midőn kijelentettem, hogy a hozzám érkezett különféle hírekből feltételezhettem, hogy ellenzik a ra­dikális, felforgató akciókat és igye­keztem ezért békén hagyni az olyanokat, mint Novomeský, vagy Husák. Ha néha előfordult, hogy az állambiztonság tudomásom nél­kül eljárt ellenük, intézkedtem, amint erről utólagosan tudomást szereztem. Ha egy időre be, is csukták őket, ez sohasem tartott sokáig, legfeljebb néhány hétig, néha pedig csak néhány óráig. Már az első közbenjárás, az első kére­lem után elrendeltem szaibadlábra­helyezésüket. Abból indultam ki, hogy ha őket eltávolítanánk, he­lyükbe radikálisabb, erélyesebb em­berek kerülnének, az állam ellen irányuló akciók is élesebbé vál­hatnának. ami rendszerünk meg­döntéséhez vezetne. Államügyész: Ez azt jelenti, hogy Husák és a többiek tevékenysége az ú. n- szlovák állam érdekeit szolgálta? Mach: Igen. Ezeket a tulajdon­ságaikat ezt a beállítottságukat, amint mondom, ebben az értelem­ben a szlovák állam javára hasz­náltam fel. Ez volt tehát a burzsoá-nacio­nalisták útja a DAV-tói a nem­zeti érdekeknek Csehszlovákia dol­gozó népe egységérdekei föléren­delésén át egészen a fasiszta rend­szer nyílt támogatásáig. A hitle­rista hadsereg keleten elszenvedett sorozatos vereségével, ami a hitle­rista hordáknak Sztálingrádnál el­szenvedett. a történelemben példát­lan vereségével és teljes megsem­I misülésével vette kezdetét. Euró­pában is mutatkoztak a fasiszta rendszerek csődjének és végének előjelei. A németeknek keleten el­szenvedett minden egyes veresége hatalmas lökést adott az európai nemzetek nemzeti felszabadító har­cának, növekedett az aktív parti­zánharcosok száma, feltartóztatha­tatlanul megindultak a tömeges ellenállási harcok és felkelések. A Szovjet Hadsereg csapásaira a szlovákiai burzsoázia is elveszti lá­ba alól a talajt. A halálosan meg- I rémült uralkodó szlovák burzsoá­zia az összes európai országok bur­zsoáziájához hasonlóan lázasan ki­utat kezdett keresni kétségbeesett helyzetéből. A saját bőrének és a kapitalista rend megrendült alap­jainak megmentéséért folyó haj­szájában valamennyi alaposan meg­csappant tartalékát mozgósította. Ekkor tűntek fel a színen a vád­lott Husák és társai, hogy segít­séget nyújtsanak a fuldokló bur­zsoáziának. Míg a szlovák nép tö­megei körében egyre nagyobb hul­lámokat vert az antifasiszta ellen­állás, a vádlott Husák és társai áruló egyezményt szövögetnek a burzsoáziával. Az államügyész kér­dést tesz fel a vádlott Horváth­nak: Államügyész: Tegyen vallomást, hogyan valósította meg a Szlovák Nemzeti Felkelés előkészületei al­kalmával a Lettrich-hel, Ursínyval és a többiekkel kötött hazaáruló megegyezést? Horváth: A Szlovák Nemzeti Fel­kelés előkészületeiben ez a meg­egyezés abban éreztette hatását, hogy a Szlovák Nemzeti Tanács­ban és a többi forradalmi szer­velőben a— jelentős tisztségeket mindjárt kezdetben a reakció kép­viselőire ruháztuk és ezzel lehe­tővé tettük, hogy a kulcsfontos­ságú politikai és katonai pozíciók­ba olyan emberek kerüljenek, akik­nek , ellenséges magatartását a dol­gozó néppel, tehát a Szovjetunióval szemben is régebben ismertük. így szabotáltuk már előre a kezdet kez­detén a Szlovák Nemzeti Felkelést. Államügyész: Azt mondja, hogy bizonyos pozíciókat bocsátottak rendelkezésre. Mondja csak kon­kréten. milyen pozíciókat? Horváth: Az egyik gyűlésünkön például konrétan tárgyaltunk a felkelést előkészítő katonai veze­tőség összeállításáról és ott Husák és Ursíny javaslatára elhatároztuk, hogy ennek vezetésével Goliánt bízzuk meg. akit maga Eduard Be­neš szemelt ki erre az állásra. Szlovákiában megérett a helyzet a > fegyveres felkelésre. A vádlottak is látták ezt a helyzetet, amint ezt a vádlott Husáknak Moszkvába küldött jelentése bizonyítja. Az ál­lamügyész olvassa ennek a jelen­tésnek egy részét: ,,... 1944 augusz­tusában Szlovákiában az volt a helyzet, hogy mindennap megdönt­hettük volna a Tiso-féle uralmat, amelynek már nem volt semmi ha­talmi támasza. A felkelés kitörése váratlanul érte a Szlovák- Nem­zeti Tanács vezetőségét..." A jelentés tehát azt bizonyítja, hogy a fegyveres harc megkezdé­sének előfeltételei a legkedvezőb­bek voltak. Husák éppen ezért ke­resi fel a legaktívabb partizánosz­tagot és kéri, hagyják abba a par­tizánakciókat. Veličko partizánpa­rancsnok nem értett egyet Husák­kal. Husák a bíróság előtt ezt szemtelenül tagadja és kiforgatja. Husák: Tárgyaltam Veličkoval. Amikor nála tartózkodtam, kértem, közreműködésével tegye lehetővé, hogy kapcsolatba léphessek Smid­kével, hogy.. Államügyész: Megegyezett ön Ve­ličkoval? Husák: Megegyeztem. Államügyész: Engedjék meg hogy ;dézzek jelentéséből: „Nem egyez­tünk meg Veličkoval." Minden si­kerük után fokozódott étvágyuk ... Államügyész: Mikor és milyen körülmények között szerzett ön tu­domást a Szlovák Nemzeti Felke­lés megkezdéséről? Husák: Pártemberrel nem volt közvetlen kapcsolatom. Goliannal sem volt közvetlen kapcsolatom. Nem tudom pontosan megmondani, mikor tudtam meg. Azon a -napon volt, amikor a németek már be­avatkoztak. Nem tudom, mikor tudtam meg. délelőtt-e vagy dél­után. Államügyész: Golian értesítést kapott, hogy meg kftll kezdeniük a felkelést. Kitől kapta ezt? Husák: Nem tudom pontosan megmondani. Államügyész: ön a vezetőség tagja volt, Golian pedig Beszter­cebányán valakitől értesítést ka­pott, hogy meg kell kezdeni a fel­kelést, és ön erről nem tud. Ez­zel kapcsolatban, tekintettel arra, hogy a vádlottra ezt rá kell bizo­nyítani, indítványozom Ilčik kihall­gatását. A bíróság helyt ad az államügyész kérelmének és Ilčik tanú a követ­kezőket vallja: Körülbelül reggel 9 órakor keres­tem fel Husákot. Odaérek arra a térre, amelyet most Április 4-e térnek neveznek és látom, hogy Husák a parkban álldogál s figyeli annak a szállítóvállalatnak iroda­helyiségét, ahol alkalmazva volt. Megszólítom: Mit csinálsz itt? Azt válaszolja, hogy irodáját figyeli, mert a központi állambiztonsági szervek házkutatást fognak tartani, de nem akarja, hogy ott érjék. Néhány szót váltottunk, beszélge­tésünk közben megjelent Hrubiš­ková asszony. Tudják mi újság? — szólított meg bennünket. Beszter­cebánya közölte, hogy kitört a Nemzeti Felkelés. Husákra tekin­tettem. Husákot ez meglepte és azt mondta, hogy ez lehetetlen. Hrubišková kije!-n tette- „Hisz sa­ját fülemmel hallottam." Husák megdöbbent és azt mondta, hogy el kell utaznia Besztercebányára. Midőn Husák Hrubišková asz­szonytól megtudta, hogy kitört a felkelés, Novomeskýval együtt siet alkalmazkodni az új viszonyokhoz. Első gondjuk, hogy vezetőszerepet biztosítsanak maguknak a felsza­badult területen és a Szlovák Nem­zeti Tanácsban. A fegyveres harc szervezésével és irányításával azon­ban nem törődnek. A vádlott No­vomeský erről a következőket vall­ja: Nov°me.skv: Az általunk irányí­tandó felkelési akcióban teljesen szabad kezet adtunk a Szlovák Nemzeti Tanács reakciós képvise­lőinek és a Golianhoz, Viesthez Talskýhoz, Veselhez és másokhoz hasonló reakciós katonai tényezők­nek. Husák és társai nemcsak átját­szották a burzsoázia kezébe a Szlo­vák Nemzeti Felkelés katonai ve­zetését, hanem kiszabadítják a le­tartóztatott ludák fasisztákat, akik azután a felkelés ellen uszítanak, ahogyan erről Štaudinger tanú vall. Az elnök megkérdi: Hogyan történt az eset Klimko képviselő­vel? Štaudinger: A Hlinka-féle szlo­vák néppárti üzlettulajdonosok kép­viselője, Klimko nem egészen 14 napig volt lezárva. Parancsot kap­tam Klimko szabadonbocsátására. Elnök: Kitől? Štaudinger: Közvetlenül a bel­ügyi megbízotti hivataltól, olvas­hatatlan aláírással. Végül Husák azt az utasítást adta, hogyha Klim­kot nem bocsátom szabadon, en­gem csukat le. Ellenvetéseket tet­tem. Megjegyeztem, hogyha Klim­kot elbocsátom a slovenská fupčai internálótáborból, annak káros kö­vetkezményei lesznek és, hogy Klimko azonnal Bratislavába megy. Harmadnapra Klimko már a bra­tislavai rádióban uszított a felke­lés vezetői ellen. A burzsoá-naconalistáknak ez azonban még nem volt elég. Míg a szlovák nép a csehek és szlo­vákok szabad, egységes hazájáért küzdött, Husák Londonba küldte Novomeskýt utasításokért, hogy megtanácskozza ideológiai vezéré­vel, Clementissel, hogyan fosszák meg a népet e harcának vívmá­nyaitól. Hogy miben egyeztek meg, arról Novomeský vádlott ezeket vallja: Novomeský: Ezeken az összejö­veteleken megtanácskoztuk, hogy milyen ellenséges magatartást ta­núsítsunk, hogyan érvényesítsük burzsoá-nacionalista célkitűzésein­ket a háború utáni megújhodott köztársaságban. Clementissel foly­tatott beszélgetéseim alkalmával az úgynevezett szlovák állam rend­szerét a náci Németország által megszállott országok más rendsze­reihez viszonyítva békésebbnek tün­tettem fel. Tájékoztattam Clemen­tist a szlovákiai fasiszta rendszer különböző képviselőivel való együttműködésünkről és hangsú­lyoztam, hogy enyhén kell elbírál­nunk a különféle fasiszta bűnözők tevékenységét. Hasonlóképpen tá­jékoztattam Clementist megállapo­dásunkról a Szlovák Nemzeti Ta­nács reakciós képviselőivel és ki­emeltem annak fontosságát, hogy az úgynevezett szlovák állam alatt létesült különféle intézmények és berendezések megmentése érdeké­ben szorosan együttműködjünk ve­lük. Hangsúlyoztam a ludák elkü­lönülő mozgalomnak az államap­parátusban foganatosított különféle csehellenes intézkedéseinek meg­hagyását. Arról volt szó, hogy nemzeti okokból meghagyjuk a közigazgatásban a fasiszta rend­szer különféle kiszolgálóit és álta­lában arról, hogy szlovákiai he­lyeknek a burzsoá-nacionalista po­litika szükségletei szempontjából való betöltésénél a központi kor­mánytól függetlenül járunk el. Államügyész: Miben egyeztek meg? Novomeský: Konkréten abban egyeztünk meg, törekedni fogunk arra, hogy a háború utáni megúj­hodott köztársaságban Szlovákiát saját nemzeti szervei igazgassák és, hogy ezek a demokratikus cen­tralizmusra való tekintet nélkül minél kevésbbé függjenek a köz­ponti kormánytól. Ezen eljá­rásunkkal a megújhodott köztársa­ságban megteremtettük a szlová­kiai burzsoá-nacionalista reakciós rendszer alapját. Államügyész: Valljon arról, ho­gyan érvényesítették a felszabadu­lás után ezeket az ellenséges szán­dékú megegyezéseiket? Novomeský: Elsősorban úgy. hogy az állam- és közigazgatás különféle fontos helyeire a DAV­csoportja által hirdetett ellenséges ideológiában nevelkedett személye­ket ültettük Amikor az állam­és közigazgatásban különféle fon­tos helyeket biztosítottunk ma­gunknak és midőn a kevésbbé fon­tos helyeket is a DAV volt frak­ciós csoportjának híveivel és tag­jaival, valamint más reakciós ele­mekkel töltöttük be, megkezdhet­tük a burzsoá-nacionalista politika széles alapokon való érvényesítését. Ebben a törekvésünkben közös platformra léptünk a Demokrata Párt reakciós képviselőivel, akiket hatékonyan támogattunk azzal, hogy számukra is, sőt 1946 után elsősorban számukra kivívtuk a központi hivataloktól független el­járás lehetőségét, miután az 1946­os választások után közreműködé­sünkkel nagy többséget szereztek a Megbízottak Testületében. Államügyész: Milyen volt az ön viszonya a fő kérdésekhez? Novomeský: Clementissel és Hu­sákkal folytatott titkos értekezle­teink és gyakori találkozásaink tárgyát Szlovákiának a megújho­dott köztársaságban elfoglalt hely­zetére vonatkozó elkülönülési kér­dések és a nemzeti szervek viszo­nyának kérdései a központi hiva­lokhoz képezték.- A felszabadulás óta egészen 1950-ig, míg állásaink­ból vissza nem hívtak bennünket, Clementis prágai lakásán, Husák lakásán és néhányszor bratislavai lakásomon jöttünk össze ezekre a titkos értekezletekre. Az értekez- ' leten megtárgyaltuk, hogyan érvé­nyesítsük burzsoá-nacionalista po­litikánk követelményeit a párt­szervek, a kormány, stb. ülésein. Ladislav Holdoš vádlott kiegészí­ti és pontosabban rögzíti a vádlott Novomeský vallomását. Államügyész: Beszéljen arról, mik voltak a csoport céljai, melyeknek ón is tagja volt? Holdoš: A Szlovákia Kommunista Pártjába befészkelődött szlovák \

Next

/
Thumbnails
Contents