Uj Szó, 1954. április (7. évfolyam, 79-104.szám)

1954-04-28 / 102. szám, szerda

54. április 28. U J SZÚ Részletek a szlovákiai burzsoá-nacionalisták felforgató csoportja elien lefolytatott bűnperből Mint mór közöltük, 1954. április 21—24. napjaiban a szlovákiai burzsoá-nacionalisták Gustáv Husák vezette csoportja a bratislavai Legfelsőbb Bíróság büntető kollégiuma eiőtt felelt bűntetteiért. E felforgató csoport tagjai a hazaárulás, szabotálás és kémkedés bűntetteiért feleltek. A vádlottak beismerték, és a bíróság előtt rájuk bizonyult, hogy politikai, gazdasági és kulturális téren fejtették ki bűnös tevékenységüket. Céljuk az volt, amint a főtárgyaláson bebizonyult, — hogy megbontsák hazánk egységét, visszaállítsák országunkban a kapitalizmust és köztársaságunk nemzeteit az imperializmus jármába hajtsák. A főügyész vádirata részleteinek nyilvánosságra hozása után részleteket közlünk a négynapos tárgyalásból. A burzsoá-nacionalisták árulásának gyökerei messze a München előtti burzsoá köztársaság idejére nyúlnak vissza. Novomeský vádlott erről az elnök kérdésére a következőképpen vall: „A szlovák burzsoá-nacionalizmus ideológiai gyökerei az 1924—25. évekre nyúlnak vissza, midőn Vladimír Clementis vezetésével és részvételemmel megkezdtük a „DAV" folyóirat kiadását." Államügyész: Ártalmas volt-e a DAV tevékenysége? Novomeský: Igen. A DAV burzsoá-nacionalista csoportjának tevékenysége különösen azért volt ártalmas, mert ezzel az idegen, ellenséges ideológiával a fiatal szlovák értelmiségnek főleg azt a részét befolyásolta, amely kereste a München előtti burzsoá demokratikus köztársaság körülményei között a munkásosztályhoz és a szocialista mozgalomhoz vezető utat. Tevékenységünk továbbá azért volt ártalmas, mert a nemzeti érdekeket fölérendeltük az osztályérdekeknek, a proletáriátus nemzetközi érdekeinek, valamint azért is, mert Szlovákia érdekeit a köztársaság többi részeinek érdekeivel ellentétben emeltük ki és ezzel elkendőztük a csehszlovákiai proletariátus érdekegységét. A DAV burzsoá-nacionalista csoportjának ez az ellenséges álláspontja nem egyszer egy arcvonalba hozta a ludák autonomista és elkülönülő mozgalommal. Tehát bizonyítást nyert, hogy a nemzeti érdekeknek a cseh és szlovák dolgozó nép egységérdekei fölé rendelése a valóságban a szlovák nép nemzeti érdekein elkövetett legnagyobb árulás volt. Az elnöknek arra a kérdésére, hol mutatkozott meg ez a legszembetűnőbben, a vádlott Novomeský ezeket vallja: Példa erre a fiatal szlovák nemzedéknek 1932-ben megtartott trencsénteplici összejövetele, ahol a DAV csoportjának tagjai, köztük én is, úgy léptünk fel, hogy közös ellenséges platformra léptünk a ludák autonomista és elkülönülő mozgalommal. Elnök: Ebben az esetben miben mutatkozott meg ellenséges magatartásuk? Novomeský: Csoportunk, tehát a DAV csoportja, ilymódon hatékonyan segítette a ludák autonomista és elkülönülő mozgalmat a köztársaság feldarabolásában és az úgynevezett szlovák állam megteremtésében. Államügyész: Ezzel kapcsolatban egy megjegyzésem volna. A vizsgálat folyamán ugyanis kiderült, hogy az úgynevezett szlovák állam alatt önt többször letartóztatták, de minden esetben rövid idő után ismét szabadlábra helyezték. Novomeský: Igen. 1940-ben, mikor a kommunisták nagyszabású letartóztatása folyt, engem, Husákot és másokat is lecsuktak. Machnak, az úgynevezett szlovák állam belügyminiszterének közbelépésére azonban rövid fogság után szabadon bocsátottak. Úgyszintén Mach belügyminiszter intézkedésére 1943ban is,., mikor megismétlődtek a nagyszabású letartóztatások, néhány napos fogság után ismét szabadlábra kerültem. Államügyész: Ez azt jelenti, hogy önt mindig Mach fasiszta miniszter közbelépésére bocsátották szabadon. Magyarázza meg, miért került sor letartóztatására, hiszen Mach bizonyára tudta, hogy ön elismeri a szlovák fasiszta államot, hogy ennek az államnak érdekében tevékenykedik. Mach ismerte ezeket a körülményeket. Hogyan lehetséges, hogy mégis sor került az ön letartóztatására? Novomeský: Mach ezzel igyekezett lojalitásra és az úgynevezett szlovák állammal való együttműködésre kötelezni minden szabadonbocsátottat. Ezenkívül ezt a módszert alkalmazta annak bizonyítására, hogy Szlovákiában nincs fasiszta terror, hogy a kommunista vezetőket szabadonbocsátják és telies szabadságot adnak nekik, sőt, jelentős állásokban vannak, mint például én, Husák és mások. Államügyész: Igen. Novomeský vádlott tudta-e azt, hogy beszédeivel a fasiszta szlovák állam képviselőivel fenntartott gyakori, helyesebben állandó kapcsolataival félrevezeti Szlovákia haladószellemű közvéleményét? Novomeský: Nyíltan meg kell mondanom. Nyilvános tevékenységemmel, különféle ünnepi alkalmakkor való részvételemmel, noha erre nem került gyakran sor, különösen a fasiszta rendszer számos képviselőivel, főleg Mach miniszterrel fenntartott kapcsolataimmal bomlást és zavart okoztam az antifasiszta harcosok soraiban. Ezt a tényt igazolja Alexander Mach, az ú. n. szlovák állam volt belügyminisztere is, akit tanúként kihallgattak. Az államügyész kérdést tesz fel Machnak: — Mondja, hogyan lehet az. hogy ön a Tiso-féle fasiszta állam egyik élenjáró képviselője, a kommunisták egész sorát üldöztette, lezáratta, másrészt viszont olyan jó életlehetőséget hagyott Husáknak és társainak. Mach: Részben már válaszoltam erre, midőn kijelentettem, hogy a hozzám érkezett különféle hírekből feltételezhettem, hogy ellenzik a radikális, felforgató akciókat és igyekeztem ezért békén hagyni az olyanokat, mint Novomeský, vagy Husák. Ha néha előfordult, hogy az állambiztonság tudomásom nélkül eljárt ellenük, intézkedtem, amint erről utólagosan tudomást szereztem. Ha egy időre be, is csukták őket, ez sohasem tartott sokáig, legfeljebb néhány hétig, néha pedig csak néhány óráig. Már az első közbenjárás, az első kérelem után elrendeltem szaibadlábrahelyezésüket. Abból indultam ki, hogy ha őket eltávolítanánk, helyükbe radikálisabb, erélyesebb emberek kerülnének, az állam ellen irányuló akciók is élesebbé válhatnának. ami rendszerünk megdöntéséhez vezetne. Államügyész: Ez azt jelenti, hogy Husák és a többiek tevékenysége az ú. n- szlovák állam érdekeit szolgálta? Mach: Igen. Ezeket a tulajdonságaikat ezt a beállítottságukat, amint mondom, ebben az értelemben a szlovák állam javára használtam fel. Ez volt tehát a burzsoá-nacionalisták útja a DAV-tói a nemzeti érdekeknek Csehszlovákia dolgozó népe egységérdekei fölérendelésén át egészen a fasiszta rendszer nyílt támogatásáig. A hitlerista hadsereg keleten elszenvedett sorozatos vereségével, ami a hitlerista hordáknak Sztálingrádnál elszenvedett. a történelemben példátlan vereségével és teljes megsemI misülésével vette kezdetét. Európában is mutatkoztak a fasiszta rendszerek csődjének és végének előjelei. A németeknek keleten elszenvedett minden egyes veresége hatalmas lökést adott az európai nemzetek nemzeti felszabadító harcának, növekedett az aktív partizánharcosok száma, feltartóztathatatlanul megindultak a tömeges ellenállási harcok és felkelések. A Szovjet Hadsereg csapásaira a szlovákiai burzsoázia is elveszti lába alól a talajt. A halálosan meg- I rémült uralkodó szlovák burzsoázia az összes európai országok burzsoáziájához hasonlóan lázasan kiutat kezdett keresni kétségbeesett helyzetéből. A saját bőrének és a kapitalista rend megrendült alapjainak megmentéséért folyó hajszájában valamennyi alaposan megcsappant tartalékát mozgósította. Ekkor tűntek fel a színen a vádlott Husák és társai, hogy segítséget nyújtsanak a fuldokló burzsoáziának. Míg a szlovák nép tömegei körében egyre nagyobb hullámokat vert az antifasiszta ellenállás, a vádlott Husák és társai áruló egyezményt szövögetnek a burzsoáziával. Az államügyész kérdést tesz fel a vádlott Horváthnak: Államügyész: Tegyen vallomást, hogyan valósította meg a Szlovák Nemzeti Felkelés előkészületei alkalmával a Lettrich-hel, Ursínyval és a többiekkel kötött hazaáruló megegyezést? Horváth: A Szlovák Nemzeti Felkelés előkészületeiben ez a megegyezés abban éreztette hatását, hogy a Szlovák Nemzeti Tanácsban és a többi forradalmi szervelőben a— jelentős tisztségeket mindjárt kezdetben a reakció képviselőire ruháztuk és ezzel lehetővé tettük, hogy a kulcsfontosságú politikai és katonai pozíciókba olyan emberek kerüljenek, akiknek , ellenséges magatartását a dolgozó néppel, tehát a Szovjetunióval szemben is régebben ismertük. így szabotáltuk már előre a kezdet kezdetén a Szlovák Nemzeti Felkelést. Államügyész: Azt mondja, hogy bizonyos pozíciókat bocsátottak rendelkezésre. Mondja csak konkréten. milyen pozíciókat? Horváth: Az egyik gyűlésünkön például konrétan tárgyaltunk a felkelést előkészítő katonai vezetőség összeállításáról és ott Husák és Ursíny javaslatára elhatároztuk, hogy ennek vezetésével Goliánt bízzuk meg. akit maga Eduard Beneš szemelt ki erre az állásra. Szlovákiában megérett a helyzet a

> fegyveres felkelésre. A vádlottak is látták ezt a helyzetet, amint ezt a vádlott Husáknak Moszkvába küldött jelentése bizonyítja. Az államügyész olvassa ennek a jelentésnek egy részét: ,,... 1944 augusztusában Szlovákiában az volt a helyzet, hogy mindennap megdönthettük volna a Tiso-féle uralmat, amelynek már nem volt semmi hatalmi támasza. A felkelés kitörése váratlanul érte a Szlovák- Nemzeti Tanács vezetőségét..." A jelentés tehát azt bizonyítja, hogy a fegyveres harc megkezdésének előfeltételei a legkedvezőbbek voltak. Husák éppen ezért keresi fel a legaktívabb partizánosztagot és kéri, hagyják abba a partizánakciókat. Veličko partizánparancsnok nem értett egyet Husákkal. Husák a bíróság előtt ezt szemtelenül tagadja és kiforgatja. Husák: Tárgyaltam Veličkoval. Amikor nála tartózkodtam, kértem, közreműködésével tegye lehetővé, hogy kapcsolatba léphessek Smidkével, hogy.. Államügyész: Megegyezett ön Veličkoval? Husák: Megegyeztem. Államügyész: Engedjék meg hogy ;dézzek jelentéséből: „Nem egyeztünk meg Veličkoval." Minden sikerük után fokozódott étvágyuk ... Államügyész: Mikor és milyen körülmények között szerzett ön tudomást a Szlovák Nemzeti Felkelés megkezdéséről? Husák: Pártemberrel nem volt közvetlen kapcsolatom. Goliannal sem volt közvetlen kapcsolatom. Nem tudom pontosan megmondani, mikor tudtam meg. Azon a -napon volt, amikor a németek már beavatkoztak. Nem tudom, mikor tudtam meg. délelőtt-e vagy délután. Államügyész: Golian értesítést kapott, hogy meg kftll kezdeniük a felkelést. Kitől kapta ezt? Husák: Nem tudom pontosan megmondani. Államügyész: ön a vezetőség tagja volt, Golian pedig Besztercebányán valakitől értesítést kapott, hogy meg kell kezdeni a felkelést, és ön erről nem tud. Ezzel kapcsolatban, tekintettel arra, hogy a vádlottra ezt rá kell bizonyítani, indítványozom Ilčik kihallgatását. A bíróság helyt ad az államügyész kérelmének és Ilčik tanú a következőket vallja: Körülbelül reggel 9 órakor kerestem fel Husákot. Odaérek arra a térre, amelyet most Április 4-e térnek neveznek és látom, hogy Husák a parkban álldogál s figyeli annak a szállítóvállalatnak irodahelyiségét, ahol alkalmazva volt. Megszólítom: Mit csinálsz itt? Azt válaszolja, hogy irodáját figyeli, mert a központi állambiztonsági szervek házkutatást fognak tartani, de nem akarja, hogy ott érjék. Néhány szót váltottunk, beszélgetésünk közben megjelent Hrubišková asszony. Tudják mi újság? — szólított meg bennünket. Besztercebánya közölte, hogy kitört a Nemzeti Felkelés. Husákra tekintettem. Husákot ez meglepte és azt mondta, hogy ez lehetetlen. Hrubišková kije!-n tette- „Hisz saját fülemmel hallottam." Husák megdöbbent és azt mondta, hogy el kell utaznia Besztercebányára. Midőn Husák Hrubišková aszszonytól megtudta, hogy kitört a felkelés, Novomeskýval együtt siet alkalmazkodni az új viszonyokhoz. Első gondjuk, hogy vezetőszerepet biztosítsanak maguknak a felszabadult területen és a Szlovák Nemzeti Tanácsban. A fegyveres harc szervezésével és irányításával azonban nem törődnek. A vádlott Novomeský erről a következőket vallja: Nov°me.skv: Az általunk irányítandó felkelési akcióban teljesen szabad kezet adtunk a Szlovák Nemzeti Tanács reakciós képviselőinek és a Golianhoz, Viesthez Talskýhoz, Veselhez és másokhoz hasonló reakciós katonai tényezőknek. Husák és társai nemcsak átjátszották a burzsoázia kezébe a Szlovák Nemzeti Felkelés katonai vezetését, hanem kiszabadítják a letartóztatott ludák fasisztákat, akik azután a felkelés ellen uszítanak, ahogyan erről Štaudinger tanú vall. Az elnök megkérdi: Hogyan történt az eset Klimko képviselővel? Štaudinger: A Hlinka-féle szlovák néppárti üzlettulajdonosok képviselője, Klimko nem egészen 14 napig volt lezárva. Parancsot kaptam Klimko szabadonbocsátására. Elnök: Kitől? Štaudinger: Közvetlenül a belügyi megbízotti hivataltól, olvashatatlan aláírással. Végül Husák azt az utasítást adta, hogyha Klimkot nem bocsátom szabadon, engem csukat le. Ellenvetéseket tettem. Megjegyeztem, hogyha Klimkot elbocsátom a slovenská fupčai internálótáborból, annak káros következményei lesznek és, hogy Klimko azonnal Bratislavába megy. Harmadnapra Klimko már a bratislavai rádióban uszított a felkelés vezetői ellen. A burzsoá-naconalistáknak ez azonban még nem volt elég. Míg a szlovák nép a csehek és szlovákok szabad, egységes hazájáért küzdött, Husák Londonba küldte Novomeskýt utasításokért, hogy megtanácskozza ideológiai vezérével, Clementissel, hogyan fosszák meg a népet e harcának vívmányaitól. Hogy miben egyeztek meg, arról Novomeský vádlott ezeket vallja: Novomeský: Ezeken az összejöveteleken megtanácskoztuk, hogy milyen ellenséges magatartást tanúsítsunk, hogyan érvényesítsük burzsoá-nacionalista célkitűzéseinket a háború utáni megújhodott köztársaságban. Clementissel folytatott beszélgetéseim alkalmával az úgynevezett szlovák állam rendszerét a náci Németország által megszállott országok más rendszereihez viszonyítva békésebbnek tüntettem fel. Tájékoztattam Clementist a szlovákiai fasiszta rendszer különböző képviselőivel való együttműködésünkről és hangsúlyoztam, hogy enyhén kell elbírálnunk a különféle fasiszta bűnözők tevékenységét. Hasonlóképpen tájékoztattam Clementist megállapodásunkról a Szlovák Nemzeti Tanács reakciós képviselőivel és kiemeltem annak fontosságát, hogy az úgynevezett szlovák állam alatt létesült különféle intézmények és berendezések megmentése érdekében szorosan együttműködjünk velük. Hangsúlyoztam a ludák elkülönülő mozgalomnak az államapparátusban foganatosított különféle csehellenes intézkedéseinek meghagyását. Arról volt szó, hogy nemzeti okokból meghagyjuk a közigazgatásban a fasiszta rendszer különféle kiszolgálóit és általában arról, hogy szlovákiai helyeknek a burzsoá-nacionalista politika szükségletei szempontjából való betöltésénél a központi kormánytól függetlenül járunk el. Államügyész: Miben egyeztek meg? Novomeský: Konkréten abban egyeztünk meg, törekedni fogunk arra, hogy a háború utáni megújhodott köztársaságban Szlovákiát saját nemzeti szervei igazgassák és, hogy ezek a demokratikus centralizmusra való tekintet nélkül minél kevésbbé függjenek a központi kormánytól. Ezen eljárásunkkal a megújhodott köztársaságban megteremtettük a szlovákiai burzsoá-nacionalista reakciós rendszer alapját. Államügyész: Valljon arról, hogyan érvényesítették a felszabadulás után ezeket az ellenséges szándékú megegyezéseiket? Novomeský: Elsősorban úgy. hogy az állam- és közigazgatás különféle fontos helyeire a DAVcsoportja által hirdetett ellenséges ideológiában nevelkedett személyeket ültettük Amikor az államés közigazgatásban különféle fontos helyeket biztosítottunk magunknak és midőn a kevésbbé fontos helyeket is a DAV volt frakciós csoportjának híveivel és tagjaival, valamint más reakciós elemekkel töltöttük be, megkezdhettük a burzsoá-nacionalista politika széles alapokon való érvényesítését. Ebben a törekvésünkben közös platformra léptünk a Demokrata Párt reakciós képviselőivel, akiket hatékonyan támogattunk azzal, hogy számukra is, sőt 1946 után elsősorban számukra kivívtuk a központi hivataloktól független eljárás lehetőségét, miután az 1946os választások után közreműködésünkkel nagy többséget szereztek a Megbízottak Testületében. Államügyész: Milyen volt az ön viszonya a fő kérdésekhez? Novomeský: Clementissel és Husákkal folytatott titkos értekezleteink és gyakori találkozásaink tárgyát Szlovákiának a megújhodott köztársaságban elfoglalt helyzetére vonatkozó elkülönülési kérdések és a nemzeti szervek viszonyának kérdései a központi hivalokhoz képezték.- A felszabadulás óta egészen 1950-ig, míg állásainkból vissza nem hívtak bennünket, Clementis prágai lakásán, Husák lakásán és néhányszor bratislavai lakásomon jöttünk össze ezekre a titkos értekezletekre. Az értekez- ' leten megtárgyaltuk, hogyan érvényesítsük burzsoá-nacionalista politikánk követelményeit a pártszervek, a kormány, stb. ülésein. Ladislav Holdoš vádlott kiegészíti és pontosabban rögzíti a vádlott Novomeský vallomását. Államügyész: Beszéljen arról, mik voltak a csoport céljai, melyeknek ón is tagja volt? Holdoš: A Szlovákia Kommunista Pártjába befészkelődött szlovák \