Uj Szó, 1954. április (7. évfolyam, 79-104.szám)

1954-04-27 / 101. szám, kedd

1954. április 25. 'usm 145 Molotov elvtárs nyilatkozata Genfben Április 24-én megérkezett Genfbe a külügyminiszterek tanácskozására V. M. Molotov, a Szovjetunió Minisztertanácsának első elnökhelyettese, a Szovjetunió külügyminisztere, valamint A. A. Gromiko, a Szovjetunió külügyminiszterhelyettese, V. V. Kuznyecov, a Szovjetunió kulugyminiszterhelyettese, továbbá a szovjet küldöttség tanácsadói és szakértői. V. M. Molotovot a genfi repülőtéren A. Zehnder, a svájci külügyminisztérium politikai osztályának vezetője, R. Maurice, a svájci külügyminisztérium protokollosztályának vezetője, Ch. Doboule, Genf kanton kormányának feje, a genfi hatóságok képviselői, továbbá F. F. Molocskov, a Szovjetunió svájci követe, Csou En-laj, a Kínai Népköztársaság népi közigazgatási tanácsának elnöke, külügyminiszter, Nam Ir, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság külügyminisztere, a Kínai Népköztársaság és a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság küldöttségének a genfi tanácskozáson részvevő tanácsadói és szakértői, A. Pelt, az ENSz európai kirendeltségének igazgatója, továbbá a népi demokráciák Svájcban működő követségeinek vezetői fogadták. A fogadtatáson megjelentek a szovjet és a külföldig sajtó képviselői is, ak

:knek V M. Molotov a következő nyilatkozatot adta át: „Április 26-án esedékes a külügyminiszterek genfi tanácskozásának megnyitása. Ezen a tanácskozáson meg fogják vizsgálni a ko reai kérdést és az indokínai béke helyreállításának kérdését. Feltétlenül meg kell említeni azt a fontos tényt, hogy az utóbbi évek során elsőízben vesznek részt egy nemzetközi tanácskozáson valamennyi nagyhatalom — Franciaország, Nagy-Britannia, az Amerikai Egyesült Államok, a Kínai Népköztársaság és a Szovjetunió — képviselői. A szovjet küldöttség a tanácskozáson céljául tűzi ki, hogy minden módon elősegítse az egységes és független, demokratikus Koreának békés úton való megteremtését. Ez megfelel a Távol-Kelet és az egész jlrilág békéje megszilárdítása érdekeinek. A szovjet küldöttség ezzel együtt a genfi tanácskozáson igen fontos feladatának tekinti az indokínai béke mielőbbi helyreállítását, Indokína népei szabadságának és nemzeti jogainak biztosítása mellett. A genfi tanácskozást át kell hatnia a nemzetközi feszültség enyhítésére, az egyetemes béke megszilárdítására irányuló törekvésnek. Akkor pozitív eredményeket ér majd el. Engedjék meg, hogy ezen a napon a szovjet küldöttség neveben külön köszöntsem Genf lakosait és Svájc polgárait." Csou En-laj elvtárs megérkezése és nyilatkozat'a a genfi repülőtéren Szombaton Genfbe érkezett a külügyminiszterek tanácskozására Csou En-laj, a Kínai Népköztársaság népi közigazgatási tanácsának elnöke, külügyminiszter. Csou En-lajt Zehnder, a svájci külügyminisztérium politikai osztályának vezetője, Maurice, a svájci külügyminisztérium protokoll osztályának vezetője, Doboule, Genf kanton kormányának fej'e, Feng Hszien, a Kínai Népköztársaság svájci követe, a Kínai Népköztársaságnak a genfi tanácskozáson részvevő tanácsadói és szakértői, V. V. Kuznyecov, a Szovjetunió' külügyminiszterhelyettese, P. F. Jugyin, a Szovjetunió pekingi nagykövete, F. F. Molocskov, a Szovjetunió svájci követe, a genfi tanácskozáson részvevő szovjet küldöttség tanácsadói és szakértői, Nam Ir, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság külügyminisztere és a népi demokráciák Svájcban működő követségeinek vezetői fogadták. Csou En-laj a genfi repülőtérre történő megérkezése után a következő nyilatkozatot adta a sajtó képviselőinek: Hamarosan megkezdődik a genfi tanácskozás. Ezen a tanácskozásán megvizsgálják a koreai probléma békés rendezésének, valamint az indokínai béke helyreállításának kérdéseit. E két időszerű kérdés megoldása elősegítené az ázsiai béke biztosítását és a nemzetközi feszültség enyhítését. A világ békeszerető népei és államai feszült figyelemmel kísérik majd a genfi tanácskozás menetét és forrón remélik, hogy e tanácskozás sikeres lesz. A kínai nép is ilyen reményeket fűz e tanácskozáshoz. A Kínai Népköztársaság küldöttsége a legőszintébb szándékkal eltelve érkezett Genfbe, hogy részt vegyen a tanácskozáson. Meggyőződésünk, hogy a tanácskozás részvevőinek együttes erőfeszítései és a béke megszilárdítását szolgáló törekvései lehetővé teszik az időszerű ázsiai kérdések meg oldásához vezető út megtalálását. A távolkeleti vitás kérdések rendezéséért A Német Demokratikus Köztársaság kormányának nyilatkozata a genfi értekezletről Meissner, a Német Demokratikus Köztársaság külügyminisztériuma sajtó- és tájékoztatásügyi főosztályának vezetője a minisztérium sajtóértekezletén ismertette a belés külföldi sajtó képviselői előtt a Német Demokratikus Köztársaság kormányának a genfi értekezlettel kapcsolatos nyilatkozatát. A nyilatkozat a többi között a következőket mondja: A Német Demokratikus Köztársaság kormánya minden békeszerető német nevében üdvözli az 1954 április 26-án Genfben kezdődő értekezletet. Bennünket, németeket, a genfi értekezlet sikerére irányuló kívánságunkkal saját nemzeti érdekünk vezet. A nemzetközi kapcsolatok feszültségének további enyhítése kétségtelenül megkönnyíti a bonni és párizsi szerződések előidézte európai feszültség csökkenését és a német kérdés békés megoldását. Az indokínai béke helyreállításával véget érne a német anyák tízezreinek aggodalma, akiknek fiai az Adenauer-kormány beleegyezésével idegenlégiósokként véreznek el Indokínában. A Német Demokratikus Köztársaság kormánya a genfi értekezlethez fordul és határozatot követel arról, hogy az idegenlégióból minden németet hazaengedjenek. A kormány ismételten kijelenti, hogy hajlandó az idegenlégióból hazatérő németeknek — tekintet nélkül arra, hogy Németország melyik részéből származnak — mint egyenjogú polgároknak lehetőséget nyüjtani a békés munkára." A Szovjetunió belépett az UNESCO-ba V. M. Molotov, a Szovjetunió külügyminisztere, a Szovjetunió franciaországi nagykövetsége útján a napokban levelet intézett L. Evanshoz, a i UNESCO főigazgatójához. A levélben közölte, hogy a Szovjetunió kormánya elhatározta, elfogadja az UNESCO alapokmányát és megbízta a Szovjetunió angliai nagykövétét, hogy a Szovjetunió nevében írja alá az okmányt. J. A. Malik, a Szovjetunió angliai nagykövete, április 21-én Londonban aláírta az UNESCO alapokmányát. „Az UNESCO székhelyének szemáyzete melegen üdvözölte a Szov belép az UNESCO-ba. Sok UNESCOhivatalnokot érzékenyen érintették azok az illetéktelen amerikai követelések, amelyekkel uralkodni akartak a szervezet minden tevékenysége felett és szemmellátható örömmel veszik, hogy ez a jövőben legalább is nehezebb lesz, — írja a „Manchester Guardian" című angol lap. A tudósító a továbbiakban a többi között rámutat, hogy „az UNESCO kulturális és tudományos tevékenysége számára kétségkívül nagy nyereséget jelent a Szovjetunió együttműködésének megnyerése és az érjetuniónak azt az elhatározását, hogy i tesülések kölcsönös kicserélésére." Genfben, a volt Népszövetség palotájában megkezdődött a Korea és Indokína ügyét tárgyaló értekezlet, melynek összehívását a szovjet küldöttség javaslatára a négy nagyhatalom külügyminisztereinek berlini értekezlete határozta el. Az értekezlet jelentőségét emeli az a tény, hogy a Szovjetunió, Franciaország, az Egyesült Államok és Anglia képviselőin kivül elsőízben vesz részt ez értekezleten a Kínai Népköztársaság — az ötödik nagyhatalom kormányküldöttsége. A Ki nai Népköztársaság, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság, valamint a többi érdekelt országok részvétele mindenekelőtt a Szovjetunió külpolitikája alapelveinek győzelme. A Szovjetunió külpolitikájával mindig küzdött azért, hogy a nemzetközi problémák megtárgyalásán a nagyhatalmakon kívül azok az országok is részt vegyenek, amelveket ezek a problémák közvetlenül érintenek. A genfi értekezleten részvevő összes küldöttségek a világ népei előtt felelősek azért, hogy telje süljenek az emberiségnek a genfi értekezlethez fűzött reményei hogy a genfi értekezlet a nemzetek közötti normális kapcsolatok visszaállításában, a békének és különösen az ázsiai nemzetek békéjének megszilárdításában fontos történelmi határkő legyen. Molotov elvtárs a berlini értekezlet eredményeinek kiértékelése alkalmával hangsúlyozta, hogy az értekezlet jelentősé-^

1 többek között abban is megmutatkozott, hogy tisztázta az értekezleten részvevő államoknak a nemzetközi kapcsolatokban levő feszültség enyhítése kérdéseivel kapcsolatban elfoglalt álláspontját és utat mutatott álláspontjaik összeegyeztetésére. A béketábor népeinek és a kapitalista országok dolgozóinak százmilliói óriási lelkesedéssel fogadták a genfi értekezlet összehívásáról szóló hírt. Nagy reményekkel kísérik az értekezlet tárgyalásait, bíznak abban, hogy sikerül békés úton megoldani Korea és Indokína égetően fontos problémáit. A szovjet kormány március 31-én kelt jegyzékében ismét javaslatot tett a kollektív európai biztonságról szóló általános európai szerződésre és a béke megszilárdítása érdekében készségét fejezte ki a Szovjetunió észikatlanti egyezményben való részvételének megtárfvaláaára. A szovjet kormány a béketábor többi országainak kormányaival együtt fáradhatatlanul arra törekszik, hogy minden állammal, tehát a kapitalista államokkal is, felvegye a gazdasági és kereskedelmi kapcsolatokat, hogy ezzel is elősegítsék a nemzetközi viszonyok rendezését. A Kínai Népköztársaság és a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság nem kis erőfeszítést tettek a koreai béke megszilárdítása feltételeinek megteremtésére. A nemzetközi élet kiváló személyiségei, mint Pandit Nehru indiai miniszterelnök, a genfi értekezlet összehívásának nyilvánosságrahozása után nyomban az érdekelt országokhoz fordultak, hogy szüntessék be a tüzet Indokínában és ezzel teremtsenek jobb feltételeket a genfi értekezlet tárgyalásaira. Az emberiség meggyőződött arról, hogy a béke ügye már Berlinben néhány lépésnyi haladást tett. Ezért mindent elkövettek, hogy a béke ügye Genfben is tovább haladjon előre. Milyen törekvést fejtettek ki azonban a katonai körök, hogy az emberekben egyre erősebben éljen a nemzetközi feszültség tárgyalások útján való enyhítésének gondolata? Ezzel kapcsolatban ki kell emelnünk, hogy milyen célra törekedtek az amerikai kormánykörök éppen a genfi értekezlet előtt végzett csendesoceáni hidrogénbomba-robbantással. A robbanások, melyeknek hatását senki sem becsüli le, nemcsak a Fukuriu Máru japán halászhajón tartózkodókat sebesítették meg 147 kilométernyire a robbanás színhelyétől, hanem csorbát ejtettek az amerikai háborús gyujtogatók tervein is. Ez a provokáció felkorbácsolta az emberiség lelkiismeretét, amely olyan erővé növekedett, hogy Eisenhowernek ki kellett jelentenie: az Egyesült Államok nem alkalmazza elsőnek a hidrogénbombát. Az államok túlnyomó .többségének képviselőházai^ kiváló személyiségei, a nemzetközi szervezetek követelték a hidrogénbombarebbantási kisérletek folytatásának, különösen e fegyverek gyártásának haladéktalan betiltását. Ennek hatására az ENSZ mellett működő lefegyverzési bizottság az elmúlt napokban megkezdte munkáját. Az amerikai kongresszus tagjainak nyomban a berlini értekezlet befejezése után elhangzott beszédei leleplezték Dullesnak. a berlini értekezleten hangoztatott álszent békeszólamait. Smith szenátor figyelmeztette az amerikai kongresszus külügyi bizottságát, hogy az ázsiai kérdéseket tárgyaló genfi értekezlet a megegyezés veszélyével jár. A külpolitikai bizottság egy másik tagja, Ferguson szenátor kijelentette: „Kockázatos dolog, hogy beleegyezzünk a vörös Kínával folytatandó diplomáciai tárgyalásokba. Az értekezlet békét eredménvp-het. Ha mégsem történik így, a Szovjetunió és Kína akkor is sikerekkel térnek haza az értekezletről." Amerikai tényezők különösen nagy diplomáciai tevékenységet fejtettek ki a genfi értekezlet előtt Korea és Indokína kérdéseiben, tehát a Genfben megtárgyalandó kérdésekben. Az amerikaiak nem elégedtek meg azzal, hogy a fegy verszüneti egyezmény után állán dóan szabotálták a hadifoglyok hazatelepítésére vonatkozó egyezményt, a fegyverszüneti egyezményt, hogy megakadályozták az idegen csapatok Koreából való kivonásának kérdését és a koreai kérdés békés rendezését elősegítő politikai értekezlet összehívását. Az amerikaiak szándékosan szabotálták a semleges államok hazatelepítési bizottságának és felügyelőbizottságának működését. Provokációs incidenseket idéztek elő a demarkációs vonalon és a lefegyverzett övezetben. Az amerikai repülők átrepülték a demarkációs vonalat, hogy állandó feszültséget keltsenek. Robertson, az amerikai külügyminisztérium képviselője, azzal a kijelentésével, hogy az Egyesült Államok célja a koreai kérdést megoldatlanul hagyni, maga is elárulta cselekedeteik célját. Céljaikat főleg bábjuknak, Li Szin Man-nak segítségével valósítják meg, aki észak ellen intézendő új támadással fenyegetődzik. A március 8-i amerikai-japán segélynyújtási egyezmény aláírása kölcsönös védelem biztosítására, az USA nyomására megkötött török-pakisztáni háborús egyezmény aláírása, háborús segélynyújtás Pakisztánnak, amerikai haditámaszpontok építése a Fülöp-szigetéken. Thaiföldön és a Csendes-óceán nyugati részein, a genfi értekezlet reményteljes kilátásainak meghiúsítására irányuló amerikai kísérleteknek ugyanazon láncszemeit képezik. Különösen provokatív jellege van az indokínai háborúba való, állandóan fokozódó amerikai beavatkozásnak. Az USA egyre arcátlanabbul érezteti, hogy céljai ellentétben állnak azzal, hogy a genfi értekezlet békét hozzon Indokína nemzeteinek. Ezirányú tevékenysége nem szorítkozik csupán az indokínai háborús kiadások kétharmadrészének fedezésére, hadianyagszállításra, hanem e piszkos háború fölötti közvetlen ellenőrzés átvételére törekszik. Ezenkívül állandó nyomást gyakorol a francia kormányra, hogy minden áron folytassa a háborút, hogy további katonai egységeket küldjön Indokínába. E provokációk ellenére Franciaországban is, de főleg Indokínában, kudarc fenyegeti az amerikai terveket. Dulles külügyminiszter ezért a sajtókonferenciákon, valamint a

z amerikai kongresszus külügyi bizottságában az indokínai kérdés tárgyalása alkalmával sorozatos beszédeket tartott, melyekben alávaló módon, szándékosan megvádolta a Kínai Népköztársaságot, hogy támogatja az indokínai háborút. Állításaiban arra vetemedett, hogy egy nemlétező kínai tábornok kitalált nevét emlegette, aki állítólag a vietnami hadsereg vezérkarában a hadműveleteket irányítja. Maga az indokínai francia főparancsnokság meghazudtolta Dullesnek ezen állításait. Mindenki tisztában van azzal, hogy a vietnami nép már három évvel a Kínai Népköztársaság megalakulása előtt harcot kezdett a francia^ gyarmatosítók kiűzéséért. A kínai'' nép ekkor még nagy harcokat vívott a Kuomin tan^g - band ákkaL Dulles provokációs rágalmainak célja az volt, hogy. egyrészt előkészítse az amerikai közvéleményt az indokínai háborúba való belépésre, másrészt nemzetközi viszályt idézzen elő az indokínai háborúból és így más államokat is közös akcióra kényszerítsen a vietnami nép ellen. A közös akció pedig — nem nehéz eltalálni — amerikai tankok, repülőgépek és lövegek, amerikai egyenruhába öltöztetett, az amerikai monopóliumok profitjának megőrzéséért, amerikai parancsnokság alatt háborús mészárszékekre űzött angol, francia, ausztráliai és más katonák bevetését jelenti Vietnamban. Az indokínai háború kiterjesztésére irányuló amerikai tervek ellen kifejtett általános ellenállás aggodalommal töltötte el az amerikai monopóliumok urait. Dulles, hogy valamiképpen megmentse Nyugat egységét, Londonba és Párizsba sietett,-'hogy Edennel és Bidault-val együtt személyesen tárgyalja meg ezeket a kérdéseket és hogy Franciaországot és Angliát közös akciókra késztesse Indokína ellen és hogy közös ultimátumot intézzenek a Kínai Népköztársasághoz az indokínai háborúba való állítólagos beavatkozása miatt. Eden és Bidault ez alkalommal nem hagyhatták figyelmen kívül Anglia és Franciaország közvéleményét és ezért nem érthettek egyet az amerikai kormány követeléseivel. A burzsoá sajtó sem hallgathatta el ezt a tényt és beismeri; hogy Dullesnak sem a párizsi, sem a londoni útja nem járt eredménnyel. Ezt a tényt az is igazolja, hogy Dulles, akí nemrégen még torkaszakadtából fenyegette a Kínai Népköztársaságot és Vietnam népét, hogy Amerika még a genfi értekezlet megkezdéséig ellenintézkedéseket foganatosít, kénytelen volt felhagyni a fennhéjázó hanggal és a közös akciók terveivel, valamint Kína fenyegetésével. ^ Abban az esetben, ha a genfi értekezlet eredménytelenül is végződne, Eden és Bidault egyetértése tíz állam csendesóceáni egyezményének létrehozásával, még a burzsoá sajtó szerint is, gyenge vigasztalás a Távol-Keleten folytatott amerikai politikának. Az a tény, hogy ezek a javaslatok India, Indonézia, Burma, sőt Japán általános ellenállásába ütköznek, arra mutat, hogy az Egyesült Államok politikájával hova-tovább utolsó ázsiaa híveit is elveszti. Noha nem várhatjuk, hogy az amerikai imperialistáknak e tények láttán megjöjjön az eszük és abbahagyják provokációikat, melyekkel a nemzeteknek megegyezésre irányuló törekvését akarják meghiúsítani, bizonyos, hogy ha Berlinben nem merték visszautasítani a genfi értekezlet összehívását, hogy ha minden törekvésük ellenére sem sikerül nemzetközi Viszállyá fejleszteniük az indokínai viszályt, nem tehetik meg, hogy politikájuk világszerte való teljes elszigetelődésén^ kockázata nélkül a genfi értekezleten visszautasítsák a nemzetek ama követeléséi- hogy szilárdítsák meg a koreai békét és szüntessék meg az indokínai háborút Az amerikai imperialistáknak tudatosítaniuk kell, hogy letűnt az az idő, amikor ők döntöttek nemzetek életéről és haláláról. Tudatosítaniuk kell, hogy a nemzetek sem Eisenhower úrnak, sem Dulles úrnak semilyen fenyegetésétől nem ijednek meg. VE