Uj Szó, 1954. április (7. évfolyam, 79-104.szám)

1954-04-03 / 81. szám, szombat

1954. április 3. Ul SZO 3 A béke megszilárdítása érdekében A moszkvai » Pravda* április 2-án »A béke megszilárdítása érdekében* címmel vezércikket közölt, amelyben ez áll: A Szovjetunió békés külpolitikája, fáradhatatlan és következetes küzdelme a nemzetközi feszültség enyhítéséért é

s az egész világbéRéért Ismét kifejezést nyer a szovjet kormánynak Franciaország, Nagy-Brltannl

a és az USA kormányaihoz intézett jegyzékében, amelyet a tegnapi sajtó hozott nyilvánosságra. A szovjet kormány március 31én kelt jegyzéke a nemzetközi kapcsolatok legfőbb kérdéseit érinti. E kérdések megoldásának nagy jelentősége van a világbéke megszilárdítása, az új, a jelenlegi feltételek között a nemzetekre rendkívül nagy veszélyt jelentő háború megakadályozása szempontjából. A szovjet kormány, hogy elhárítsa ezt a veszélyt, javaslatot tett az Egyesült Nemzetek Szervezetének az államok fegyverzeitének általános csökkentésére, valamint az atomfegyver és az összes tömeg, pusztító hatású fegyverek csökkentésére. A Szovjetunió továbbra is kitart amellett, hogy jelentősen korlátozni kell a fegyverzetet, csökkentem kell a fegyveres erőket és olyan egyezményt kell létrehozni, amely biztosítaná az atomerő pusztításra, és emberek tömeg, gyilkolására Való felhasználásának megtiltását. Az államok ilyenirányú törekvésének jelentősége főleg azért fokozódik állandóan, mert ál. landóan fokoziýiik az atomfegyver ereje és ezenkívül feltalálták a hidrogénfegyvert, amelynek ereje többszörösen felülmúlja az atomfegyver erejét. A szovjet kormány küzd e fontos kérdésekben való megegyezésért és abból indul ki, hogjy vannak még felhasználatlan lehetőségek a béke megszilárdítására. Ezekre mutat rá a szovjet kormány jegyzéke. E lehetőségek felhasználása Európa és az egész világ békéjének megszilárdítását jelenti. Bizonyos amerikai körök makacsul folytatják a zárt katonai csoportosulások alakításának és egyes államok más államok ellen való uszításának politikáját. Ez a politika bizalmatlanságot és ellenségeskedést szít az államok között, egyre fokozódó feszültséget idéz elő kapcsolataikban* és ezzel növeli az új háború veszélyét. A háborús egyezmények létrehozói és sugalmazói már néhány év óta állítják, hogy a mai világban nincs és nem is lehet más út a nemzetközi kapcsolatok fejlődésében. Agresszív terveiket azzal a hamis érvekkel támasztják alá, hogy ha különböző társadalmi rendszerű államok léteznek a világon, ez elkerülhetetlenül feltételezi egymással szemben álló katona} csoportosulások kialakulását. Emellett szándékosan megkerülik a különböző társadalmi rendszerű államok béké

3 együttélésének és versenyzésének lehetőségét és szükségét. Az Egyesült Államok politikája a legutóbbi években különösen hat európai állam zárt európai katonai csoportosulásának és az úgynevezett ^európai hadseregnek« megteremtésére irányult, amelyben Nyugat Németországnak, a hitlerista tábornokok vezetése alatt álló fegyveres erői játszanák a főszerepet. Ez a Washingtonból diktált politika ellentétben áll azokkal a kötelezettségekkel, amelyeket Franciaország. Anglia és az USA a Szovjetunióval egyetemben magára vállalt. Az említett országok kötelessége, hogy megakadályozzák a német militarizmus megújhodását, amely mint az említett . katonai csoportosulás részvevője, különösen veszélyes szerepet játszott az Európát rombadöntö első és második világháború kirobbantásában. Nyilvánvaló, hogy Európa egymássá] szemben álló katonai csoportokra szakadásának útja az euró. pai államok kapcsolataiban levő feszültség fokozódását és ezzel az új háború veszélyének erősbödését jelenti. Van-e más útja a jelenlegi nemzetközi kapcsolatok fejlődésének ? Igen, van. A szovjet kormánynak Franciaország, Nagy-Britannia és az USA kormányaihoz intézett, tegnap nyilvánosságra hozott jegyzéke konkrét programmot tartalmaz a világbéke támogatására és megszilárdítására, elsősorban az európai nemzetei; biztonságának biztosítására. Mint ismeretes, a szovjet kormány tárgyalás végett javaslatot terjesztett elő a berlini értekezleten »az európai biztonság biztosításáról*, továbbá javaslatot tett „a kollektív európai biztonságról szóló összeurópai szerződés*- alapelveire. A szerződés tervezete valamenynyí európai állam közös részvételével óhajtja az európai biztonsági rendszer megteremtését. A szerződésben társadalmi rendszerükre való tekintet nélkül minden európai állani, tehát Németország is részt vehet, és közben Németország egyesüléséig mind a Német Demokratikus Köztársaság, mind a Német Szövetségi Köztársaság részt Vehet a szerződésben. A szerződés tervezete leszögezi, hogy a szerződés bálrmely részvevője ellen intézett fegyveres támadás esetén minden lehető eszközzel, még a fegyveres erők felhasználásával Is segítséget nyújtanak a megtámadott államnak a nemzetközi béke és az európai biztonság visszaállítása és támogatása érdekében. Sok állam és a széles nemzet, közi körök aktívan támogatják a szovjet javaslatot. Ismert tény azonban, hogy a berlini értekezleten az európai szerződés megkötésére tett szovjet javaslat tárgyalásakor ellentétek merültek fel, melyek azután megakadályozták a megegyezést. A szovjet kormány március Sl-én kelt jegyzékének az a célja, hogy kiküszöbölje az európai kollektív biztonsági rendszer megteremtéséről szóló egyezményt akadályozó nehézségeket. Az új szovjet javaslatok — mint a »France Presse*. sajtóügynökség március 31-én megállapította — J további lépést Jelentenek előre." Mint ismeretes, a szovjet javaslat tárgyalásakor a nyugati nagyhatalmak képviselői azt a nézetüket hangoztatták, hogy nem kívánatos az Egyesült Államok kimaradása a ^kollektív európai biztonságról szóló szerződésből." A szovjet kormány jegyzékében kijelenti, hogy semm-; akadályt nem lát abban, hogy pozitívan oldják meg az Egyesült Államok részvételét az »európai kollektív biztonságról szóló Összeurópai szerződésben* A szovjet kormány emellett figyelembe veszi az USA részvételét a hitlerista agresszió ellen vívott közös harcban és azt a felelősséget, amely a Szovjetunióval, Franciaországgal és Angliával egyetemben az európai viszonyok háború után:' rendezéséért az Egyesült Államokra is hárul é

s tekintetbe veszi az USA kormányának a berlini értekezleten elfoglalt álláspontját is. A kollektív európai biztonsági rendszer megteremtését eddig gátló nehézségek, amelyekre eddig rámutattak, ezzej megszűnnének. Az európai szerződésre tett szovjet javaslat tárgyalásakor a kollektív európai biztonsági rendszer megteremtésével kapcsolatban az északatlanti szerződés szervezete helyének és szerepének kérdése is felmerült. A nyugati nagyhatalmak képviselői azt állították és állítják, hogy az északatlanti szerződés védelmi jellegű és egyetlen állam vagy államok csoportja ellen sem irányul. A szovjet kormány nem osztozhatott és most sem osztozhat ebben a nézetben, mivel az é3zakatlanťegyezmény államok zárt csoportosulását teremti meg és figyelmen kívül hagyja az új német agreszszió megakadályozásának feladatát — amint ez általánosan ismert tény —, mivel a hitlerellenes koalíció nagyhatalmi tagja} közül csak a Szovjetunió nem vesz részt ebben a szerződésben, tehát lehetet, len, hogy az északatlanti szerződést ne tekinthessük a Szovjetunió ellen irányuló támadójellegü szerződésnek. Lehetséges, e, hogy ez a szervezet megváltoztatná jellegét? A szovjet jegyzék erre a kérdésre is pozitív válaszit ad. »Az északatlanti szerződés szer. vezete bizonyos körülmények között elveszthetné agresszív jellegét, és pedig abban az esetben, ha a hitlerellenes koalícióban részt vett minden nagyhatalom tagja lenne. A szovjet kormány békés külpolitikájának változatlan alapelveit tartva szem előtt és a nemzetközi kapcsolatokban levő feszültség enyhítésére törekedive ezért készségét fejezi ki arra, hogy az érdekelt kormányokkai együtt megtárgyalja a Szovjetunió részvételét az északatlanti szerződésben,* Semmi sem áll tehát útjában annak, hogy olyan intézkedéseket tegyenek, melyek értelmében az északatlanti szerződés igazán vé. delmi jellegű lenne ég létrejönnének azok a feltételek, amelyek megakadályoznák Németország bármely részének bevonását katonai csoportosulásba. Ebb?n az esetben az »északatlanti szerződés szervezete* megszűnne az államok zárt katonai csoportosulása lenni, hozzáférhető lenne mág európai orszá. gok csatlakozásának is, ami a hatékony kollektív európai biztonsági rendszer megteremtésével együtt nagyjelentőségű lenne a világbéke megszilárdítása szempontjából. Az új szovjet Javaslatok kedvező visszhangot váltanak ki azokban, akiknek érdekük a béke megszilárdítása. A szovjet Jegyzék — mint a »France Presser.sajtóügynökség közli — még a kollektív biztonság gondolatát ellenző körök véleménye szerint is kétségtelenül »mély hatást gyakorol az európai országok közvéleményére*. A kollektív európai biztonsági rendszer megszervezésének kérdése időszerűvé vált és a világpolitika napirendi pontját képezi. A szovjet kormány március 31-én kelt jegyzéke utat mutat á nemzetközi élet ezen rendkívül fontos kérdésének megoldására. A Szakszervezeti Világszövetség elnökségének nyilatkozata A Szakszervezeti Világszövetség elnökségének záróülésén jóváhagy, ták a harmadik Szakszervezeti Világkongresszus által az egység kér. déséről hozott határozatok végrehajtásáról tett Jelentést. A nyilat, kozatban ez áll: A Szakszervezeti Világszövetség elnöksége megelégedéssel állapítja meg, hogy a különböző szakszervezetekhez tartozó, különböző politikai meggyőződésű, különböző színű, vallású és nemzetiségű dolgozók melegen fogadták a harmadik Szakszervezeti Világkongresszusnak a Szakszervezeti Világszövetségbe nem tartozó összes szakszervezetekhez és szakszervezeti tagokhoz intézett nyílt levelét, amely akcióegységre szólított fel. A kongresszus ebben a levélben 88.600 dolgozó férfi és nő nevében kijelentette: Megtalálhatjuk a kit lönböző szakszervezetek akcióegységének alapját, anélkül, hogy tekintetbe vennénk múltjukat és irányzatukat, anélkül, hogy ártanánk szabad tevékenységüknek, vagy tagjaik ama jogainak, hogy maguk határozhassák meg szerve, zeteik politikáját. Az elnökség kijelenti, hogy az akciőegység szükséges ég a dolgozók kivívhatják a gazdasági és Szociális haladásért, az életszínvonal és a bérek emeléséért, a munkanélküliség ellen, a munkanélküliek Időszerű követelményeinek kielégítéséért, a szakszervezeti jogok és demokratikus szabadságok védel. máért, a nemzeti függetlenségért, és a nemzetek kollektív biztonságáért, a nemzetközi feszültség további enyhítéséért, az államok tár. sadalml rendszerüktől független gazdasági és kulturális kapcsolatainak fejlesztéséért folyó küzdelmükben. A nemzetközi szakszervezeti szövetségek akcióegysége jelentős mértékben elősegítené e célok el. érését. Ez az igyekezet azonban a szabad szakszervezetek nemzetközi szövetsége vezető tényezőinek szakadár politikájába ütközik. Nemré. gen Ismét elutasították a Szakszervezet) Világszövetség javaslatát, amelyben a dolgozók élstérdekeinek védelmében akdóegységre szólított fel, A szakszervezeti demokráciával ellentétben megtiltják tagjaik, nak, hogy válaszoljanak a harmadik Szakszervezeti Világkongreszszus nyílt levelére. Minden egyes munkás, minden egyes becsületes szakszervezeti funkcionárius kell, hogy elgondolkozzon azon okok felett, miért hiúsítják meg a szabad szakszervezetek nemzetközi szövetségének vezető tényezői és elsősorban az Amerikai Munkaszövetség és az Amerikai Egyesült Államok ipari szakszervezetei kongresszusának a szabad szakszervezetek nemzetközi szövetségében uralkodó vezérei a Szakszervezeti Világszövetség és a szabad szakszervezetek nemzetközi szövetsége, valamint a hozzájuk tartozó szervezetek és tagok akcióegységének megvalósítását. Kell, hogy minden egyes munkás és minden egyes becsületes szakszervezeti funkcionárius választ adjon erre a kérdésre: Kinek a javára szolgál az akciőegység elveDulles ismét kiforgatja a valóságot A moszkvai „Pravda" cikket közölt „Dulles úr bizonyos kijelentéséhez" címmel. A cikkben ez áll: Dulles úr, az USA külügyminisztere március 29-én a külföldi újságírók newyorki klubjában tartott beszédében kijelentette: „Amerika álláspontját megmagyaráztuk a nemrégen tartott berlini értekezleten. SzUárd álláspontra helyezkedtem és végül elértem Molotov úr ígéretét, hogy a genfi értekezlet nem lesz „az öt nagyhatalom összejövetele." A moszkvai „Pravda" szerkesztője kérdést intézett a Szovjetunió külügyminisztériumához, hogy megfelel-e Dulles úr ezen kijelentése az igazságnak? A Szovjetunió külügyminisztere a Pravda szerkesztőjének erre a kérdésére azt válaszolta," hogy Dulles kijelentése arról, hogy a genfi értekezlet nem lesz az „öt nagyhatalom tanácskozása", minden alapot nélkülöz. Ezzel kapcsolatban a Szovjetunió külügymiminisztériuma ismét felülvizsgálta a berlini értekezletről közösen kiadott közlemény szövegét, amelyben az áll, hogy a Szovjetunió, az USA, Franciaország és Nagy-Britannia külügyminiszterei javasolják, hogy a Szovjetunió, az USA, Franciaország, Nagy-Britannia, a Kínai Népköztársaság, a Koreai Köztársaság, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság és más, a koreai hadicselekményekben fegyveres erőikkel részt vett és jelenlétüket kívánó államok képviselőinek értekezletét a kai-eai kérdés békés megoldása érdekében 1954. április 23-ra Genfbe hívják össze. Megegyeztek abban, hogy az inbogy -Molotov úr biztosította őt"

: d«kínai béke visszaállításának kér dését is megtárgyalják az értekezleten, amelyre meghívják a Szovjetunió, az USA, Franciaország, Nagy-Britannia, a Kínai Népköztársaság és a többi érdekelt államok képviselőit." A közleményből kitűnik, hogy a genfi értekezlet az USA, Anglia, Franciaország, a Szovjetunió és a Kínai Népköztársaság értekezlete lesz más érdekelt államok részvételével, emellett a két kérdés — a koreai és indokínai kérdés tárgyalásán csak az említett öt nagyhatalom vesz részt. A közleményből tehát kitűnik, hogy a Kínai Népköztársaság a többi nagyhatalmak egyenlő társaként vesz részt a genfi értekezleten. Mindebből arra következtethetünk, hogy midőn Dulles az említett kijelentést tette, nyilván nem tartotta szem előtt az általánosan ismert tényeket. tése — a dolgozóknak-e, vagy a monopóliumoknak ? Ha Franciaország, Olaszország, Japán, Chile, Brazília, Tunisz és más országok akcióegységgel kivívják életköveteiményeik kielégítését, a béremelést, a jobb élet- és munkafeltételek biztosítását, nyilvánvaló, hogy ez a dolgozók, nem pedig a monopóliumok érdekeit követi. Ha a dolgozóknak akcióegységlikkel sikerül ellenállást kifejteniük a szakszervezetellenea törvényjavaslatok elfogadása ellen, ha sikerrel küzdenek szakszervezeti Jogaik kivívásáért, védelméért, vagy kiterjesztéséért, ha a munkásvezérek börtönből való kiszabadítására törekszenek, nyilvánvaló, hogy ez a dolgozók, nem pedig a monopóliumok érdekeinek felel meg. Ha a dolgozók egységes harcának eredményeképpen megszűnt a koreai vérontás, enyhült a nemzetközi feszültség — nyilvánvaló, hogy ez megfelel a dolgozók érdekeinek és kárára van a monopóliumoknak, amelyek kolosszális prof ltot zsebel, nek be a fegyverkezési lázzal és a háborúval. A szabad szakszervezetek nemzetközi szövetségének és elsősorban az AFL-nek ég a ClO nak vezető tényezői az Amerikai Egyesült ÁL lamokban meghiúsítják a dolgozók akcióegységének megvalósítását szociális ég gazdasági követeimé, nyeik védelmében. Az AFL és a CIO vezető ténye. EŐÍ megmutatták, hogy hívei az egyre hódítóbb jellegű fegyver kezesi programmoknak, és olyan irányban fejtik kj tevékenységüket, hogy biztosítsák a programmok elfogadását. Céljuk az adott esetben az, hogy a szabad szakszervezetek nemzet, közi szövetsége is az állami depar. tement politikájának szolgálatába álljon, Míg az Amerikai Egyesült Álla. mokban a válság első jelei mutatkoznak, fokozódik a munka, nélküliség, az ország reakciós szakszervezeti tényezői meghiúsítják a Ke

1et és Nyugat közötti kereskedelmet, amely hozzájárulna a munkások élet, és munkafeltételeinek megjavításához és a nemzetközi feszültség enyhítéséhez. Mentegetik és támogatják a kormányuk által kényszerrel bevezetett megkülönböztető kereskedelmi politikát. Az AFL és CIO vezető tényezői, akik a valóságban a Szabad szakszervezetek nemzetközi szervezeté, nek az urai, ezzel ártanak minden dolgozó, köztük az Amerikai Egyesült Államok dolgozói érdekeinek is, ég az amerikai hivatalos körök érdekeit szolgálják. Segitik a monopóliumokat a maximális profit megszerzésében. A monopóliumok a nemzetközi helyzet elmérgesltésére és a dolgozók nyomorának fokozására törekszenek és ezzei hozzájá. rulnak a gyarmati nemzetek leigázásához és kizsákmányolásához. Az a politika ellentmond a dolgozók érdekeinek é3 még inkább igazolja az akcióegység szükségét. Az akciőegység utat nyit a munkásosztálynak új sikerek felé a jó. létért, szabadságért, a nemzeti függetlenségért é3 a békéért vívott küzdelemben. , Az elnökség ismételten kiemeli a III. Szakszervezeti Világkongresszus nyílt levelének felhívását, amelyet a Szakszervezeti Világszövetséghez nem tartozó szakszervezetekhez és a dolgozókhoz intézett: —' Indítsatok kampányt a szakszervezetek nemzetközi akcióegysé. géért. Vessetek véget a legutóbbi években emelt mesterséges válaszfalaknak! Az akicóegység új korszakba, a bizalom és a haladás korszakába vezeti a munkásosztályt, új győzelmekre, az életszínvonal emelésére és a nemzetek békéjének kivívására vezetheti a dolgozókat. Minden egyes dolgozónak tudatosítania kell, hogy ereje a testvé. reivel való egységében és munkájában van. Világ dolgozói, egyesüljünk a nemzeti és nemzetközi szakszervezeti egységért folyó legyőzhetetlen mozgalomban! Bécs, 1954. márcipp 28. A Szakszervezeti Világszövetség elnöksége.