Uj Szó, 1954. április (7. évfolyam, 79-104.szám)
1954-04-25 / 100. szám, vasárnap
t J J SZ O 1954. április 138. A Szovfeiunió Legfelső Tanácsának üléséről A nagy Kreml-palotában április 23-án tovább folyt a Szovjetunió Legfásö Tanácsának ülése. Délelőtt a nemzetiségi tanács tartott ülést. A2 elnökségben V. Lacis, a nemzetiségi tanács elnöke és helyettesei foglaltak helyet A kormánypáholyokban megjelent N. A. Bulganyin, A. I. Mikojan, N. M. Svernyik és Z N. Pospjelov. Az ülést Ivan Nazarenko képviselőnek, a jelölőbizottság e nőkének beszédével nyitották meg. Nazarenko bejelentette, hogy a jelölőbizottság feiüivizsgálta a nemzetiségi tanácsba megválasztott Képviselők felhatalmazását és hogy mind a 639 választási körzetben a váiasztásokat pontosan a Szovjetunió alkotmánya és a Legfelső Tanácsba való választásokról szóló rendelkezések alapján tartották még. A jelölőbizottság megállapítja, hogy valamennyi képviselőt helyes eljárással választották. Nazarenko megállapította, hogy a nemzetiségi tanácsba a sok nemzetből álló Szovjetunió valamennyi nemzeteinek képviselőit megválasztották és adatokat közölt a némzetiségi tanács összetételéről. A képviselők között munkások, parasztok, tudományos és művészeti dolgozók vannak. Továbbá kiváló tudósokat, mérnököket, írókat, művészeket, pedagógusokat, orvosokat, párttagokat, szovjet, szakszervezeti és gazdasági do gozókat, valamint a hadsereg képviselőit választották meg. A nemzetiségi tanácsban 178 képviselőnő van. A megvá asztottak között 19 a Szovjetunió Hőse, 22 a Szocialista Munka Hőse, 39 a Sztálin-díjas. 639 képviselő közül £94 képviselőnek, vagyis 46%-nak főiskolai műveltsége van. A Legfelső Tanácsba való választásoknál a választók egyhangúlag a kommunisták és pártonkívüliek megbonthatatlan tömbjének jelöltjeire szavaztak és ez rendkívüli erővel és világossággal mutatta meg a párt, a kormány és a nép'egységét — mondotta Nazarenko. A nemzetiségi tanács egyhangúlag jóváhagyta a jelölőbizottság beszámolóját a képviselők felhatalmazásának felülvizsgálásáról. A nemzetiségi tanács ülése ezután a Szovjetunió 1954. évi állami költségvetésének megtárgyalását folytatta. Egymásután a szónoki emelvényre léptek a nagy szovjet ország különböző nemzeteinek képviselői. Mindnyájan jóváhagyták az ál'ami költségvetés előzetesen tett javaslatát és a Szovjetunió köztársaságai nemzetgazdasága és kultúrája további fejlesztésének kérdéseivel foglalkoztak. Roma n Visziljev képviselő (Jakut autonóm köztársaság) kijelentette: a szovjet költségvetés mindig szem előtt 'tartotta a Szovjetunió összes nemzeteinek alapvető érdekeit. A költségvetés, amelyről most tárgyalunk, az óriási feladat sikeres teljesítését, a mezőgazdaság lényeges fejlesztését és a tömegszükségleti árucikkek termelésének nagyméretű fokozását fogja szolgálni. A jakut nép képviselője beszámolt a Jakut Köztársaság kö:tségvetésének rendszeres növekedéséről, amely lényegében a szociá'is és kulturális épités költségvetése. A költségvetési összegek háromnegyed részét az iskola, az egészségügy, a kultúra, a tudomány és művészet fejlesztésére fordítják. Ezután Smavon Arusanja n képviselő szólalt .fel, aki beszámolt az örmény ipar és mezőgazdaság jelentős növekedéséről 1953-ban a bruttó ipari termelés az 1952-es évvel szemben 18%-kal emelkedett. Különösen emelkedett a közszükségleti árucikkek termelése. Az Örmény Kbztársaság mezőgazdasága további fejlődést ért el. E köztársaság földjein számos új gép dolgozik. Arusan.ia bírálta a köztársaság több köztársasági és szövetségi minisztériumát. Javaslatokat terjesztett elő az örmény energetika és közlekedés további fej'esztésére és az ipari mu n.ka megjavításának lehetőségéről beszélt. „Teljesen támigat-.m a képviselők javaslatát, hogy hagyják jóvá az új kö'tségvetési iavas'atot — jelentette ki Turian'ca képviselő — mert e költségvetés va'amennyi cikkelyét a szovjet nép jólétéről va'ó gondoskodás hatja át" Továbbá Georgij Alekszandrov képviselő, a Szovjetunió népművelődési minisztere szó'alt fel. — A szovjet költségvetés abból a feladatból indul ki, amelyet a párt és a kormány tűzött ki és amely azt a célt követi, hogy egyre nagyobb mértékben elégítsék ki a dolgozók egyre növekedő kulturális követelményeit. Aiekszandrov képviselő hangsúlyozta, hogy a szovjet államnak a kultúra és az iskola fejlesztésére fordított kiadásai évről évre emelkednek, ugyanabban az időben, amikor a legnagyobb kapita ista országokban egyre csökkennek az iskolaügyre és kultúrára- fordított amúgyis csekély Kiadások. Aiekszandrov képviselő számadatok és tények alapján mutatott rá a szovjet kultúra fejlődésére. A Szovjetunió a világ első országa a könyvek kiadását illetőleg. Míg 1940-ben a Szovjetunióban 450 millió könyv jelent meg. 1953-ban már mintegy egymilliárd. Az uto só négy év alatt a könyvkereskedesek száma a Szovjetunióban több mint 3000-rel emelkedett. Aiekszandrov ezután rész'etesen fog. lalkozott a szovjet kinematográfia, a színházak és a rádió fejlődésével. Rámutatott a szovjet kulturális tényezők egyre szélesebb kü'fö'di kapcsolataira. Az utóbbi három évben a szovjet kultúra képviselői valamennyi népi demokratikus országban és számos kapitalista országban is ' bemutatták művészetüket. Ugvanezen idő alatt több mint 4350 szovjet kulturális tényező 25 különböző országba látogatott el. A nemzetségi tanács április 23-i ülésén lefo'yt vitában továbbá fe'szó'alt Alekszej Kozlov, a szovhozok minisztere, Timbora Malbahov (Gapardin autonóm SzSzK), Malik Abduragakov (Üzbég SzSzK) és mások. A Német Békevédők Tanácsának felhívása az összes nem et ekhez Kelet- és Nyugat-Németországban A „Neues Deutschland" című lap közölte a Német Békevédők Tanácsának felhivását a Kelet- és Nyugat-Németországban lakó összes németekhez. A felhívást a békevédelmi tanács április 22-i ülésén hagyták jóvá a világbékemozgalom ötödik évfordulójának alkalmából. A felhívás többek között ezeket mondja: „A világ valamennyi országában az emberek milliói követelik az összes tömegpusztító eszközök eltiltását és hogy az atomenergiát békés célokra használják." A felhívás továbbá hangsúlyozza. hogy a tömegpusztító fegyverek eltiltásának Németország szempontjából létfontossága van. tekintettel arra a veszélyre, amelyet a bonni kormány háborús készülődései jelentenek. Pandit asszony követelte, hogy vegyék fel Kínát az ENSz-be Pandit asszony, az ENSZ-közgyűlés nyolcadik ülésszakának elnöke egy laknaui gyűlésen kijelentette, hogy a Kínai Népköztársaságot be k 1] venni az ENSz-be. Pandit asszony kiemelte: a Kínai Népköztársaság nélkül kétséges az ENSZ képviseleti jellege. A Szovjetunió Legfelső Tanácsának Elnöksége ratifikálta a háború áldozatainak védelméről szóló 1949. augusztus 12-i genfi egyezményeket A Szovjetunió Legfelső Tanácsának Elnöksége ratifikálta a háború áldozatainak védelme tárgyában hozott genfi egyezményeket, amelyeket az 1949 ^vi genfi értekezleten dolgoztak ki és ame !yet a Szovjetunió képviselője 1949 december 12-én írt alá. Ezek az egyezmények a következők: 1. Egyezmények a hadseregek sebesült és beteg tagjai sorsának enyhítéséről. 2. egyezmény a tengeri fegyveres erőkhöz tartozó sebesültek, be1 tegek és hajótörést szenvedett személyek sorsának megjavításáról; 3. egyezmény a hadifoglyokkal való bánásmódról; 4. egyezmény a polgári lakosság védelméről háború idején. A külügyminisztérium jegyzéke a prágai amerikai nagykövetséghez A csehszlovák kormány tiltakozására, amelyet az ellen emelt, hogy a csehszlovák légiteret 1954. március 12-én két amerikai repülőgép megsértette, az Egyesült Államok nagykövetsége március 24-én jegyzékkel válaszolt, amelyben elismeri, hogy amerikai repülőgép átrepült a csehszlovák terület felett és sajnálatát fejezi ki ezzel kapcsolatban. Az amerikai nagykövetség azzal igyekszik az amerikai légierők felelősségét csökkenteni a csehszlovák légitérnek e durva megsértéséért, hogy ezt az incidenst, amelyre az amerikai repülők hibájából került sor, egyoldalúan igyekszik magyarázni. A külügyminisztérium 1954. április 22-én a következő válaszjegyzéket juttatta el az amerikai nagykövetséghez: „A külügyminisztérium megerősíti az Amerikai Egyesült Államok nagykövetségének 1954. március 24-én kelt 385. számú jegyzékének vételét, amelyben a nagykövetség elismeri a csehszlovák légitérnek két amerikai repülőgép által való megsértését 1954. március 12-én. A külügyminisztérium tudomásul veszi az Amerikai Egyesült Államok nagykövetségének sajnálkozását a csehszlovák légitérnek ezen megsértéséért. A külügyminisztérium ezzel egyidejűleg elutasítja azt a vádat, amelyet a csehszlovák pilóta ellen emeltek, valamint azt az állítást, hogy állítólag csehszlovák repülőgép átrepült Németország amerikai övezetének területe felett, és visszautasítja azt a kísérletet, amellyel csökkenteni akarják az amerikai légierők felelősségét a durva, kétségtelenül bebizonyított és az amerikai hatóságok által beismert csehszlovák légitér megsértéséért. A külügyminisztérium újból rámutat az incidens részletes leírására, amelyet 1954. március 12-i jegyzéke tartalmazott és amelyből látható, hogy az amerikai repülőgépeknek a csehszlovák vadászgéppel való találkozására Csehszlovákia területe felett került sor és hogy a csehszlovák pilóta teljesen helyesen járt el. A külügyminisztérium elvárja, hogy az amerikai hatóságok megfelelő intézkedést tesznek annak érdekében, hogy megakadályozzák a csehszlovák légitérnek amerikai repülőgépek által való megsértését és hogy ehhez hasonló incidensek I többé nem fognak megismétlődni. India nem engedi meg külföldi csapatok kereszíülhaladását az ország területén Az Indinfo jelenti: Nehru miniszterelnök a felsőházban megismételte. hogy India politikája nem engedi meg, hogy külföldi csapatok keresztülhaladjanak az ország területén sem repülőgépen, sem bármely más módon. Helyreigazítás Lapunk tegnapi számában „A. J. Visinszkij beszéde az ENSz leszerelési bizottságának ülésén" című cikk harmadik bekezdésébe hiba csúszott be. A mondat helyesen így hangzik: „A Szovjetunió küldöttsége abbój kiindulva, hogy az albizottságnak az angol határozati javaslat által indítványozott öszszetétele nem felel meg az 1953. november 28-án hozott közgyűlési határozatnak, javasolta, hogy az albizottságba vegyék fel a Kinai Népköztársaság, India és Csehszlovákia képviselőit is." Jóllehet a küszöbön álló genfi konferencia a vüág közvéleménye figyelmének középpontjában áll és élénk figyelemmel várják az összes államok hivatalos uralkodó körei, nem szünetel a Nyugat-Európa sorsáét 1 folyó nagy küzdelem sem, amelyet az amerikai imperialisták az úgynevezett európai védelmi közösség keretében az új világháború tűzfészkévé szeretnének átalakítani. E háborús tömb ellen éles harc folyt a mult héten, főleg Franciaországban a kormány ülésén és Angliában, az alsóház ülésén, ahol a helyzet az európai védelmi közösséggel kapcsolatban nyílt politikai válsággá fajult Amint ismeretes, egy hónap és néhány nap múlva lesz két éve annak, hogy az USA állami departementjébeň az urak nagy megelégedéssel ürítették wiskis poharaikat a „sikeresen végződött" játszmára az Európáért folyó nagy küzdelemben. Acheson államtitkár kezét dörzsölte, amikor vezérkarának bejelentette, hogy „Bonnban és Párizsban pompás dolog sikerült". Nyugat-Európának végre megjött az esze és szilárdan kezünkbe került — állapította meg akkoriban John Foster Dulles. az Egyesült Államok akkori külügyminisztere Bonnban 1952 május 26-án aláírták az úgynevezett általános szerződést amely lehetővé teszi, hogy NyugatNémetországot amerikai katonaság 50 éven át megszállva tartsa. Másnap Párizsban szerződést írtak alá az úgyneve/Ptt „európai védelmi közösségről" 6s az „európai hadseregről" szóló szerződést, amely lehetővé teszi Harc Nyugat-Európáért a hitleri Wehrmacht felújítását Nyugat-Németországban és amely szerint, amint ismeretes, a szerződés tagállamainak, Franciaországnak. Olaszországnak. Nyugat-Németországnak, Belgiumnak. Luxemburgnak és Hollandiának le kell mondaniok saját nemzeti fegyveres erőikről és azokat amerikai és nyugatnémet tábornokok parancsnoksága alá kellene helyezniük. A helyzet fejlődése azóta megmutatta. hogy Washingtonban az urak túlságosan korán ünnepelték „a pompás dolog sikerét". Minden ígéretük és éles fenyegetésük ellenére mindeddig nem sikerült e szerződések ratifikálását kikényszeríteniük azon államok parlamentjei által, amelyeknek kormányai a szerződést aláirtak. A fejlemények azt mutatják. hogy nemcsak a dolgozók széles tömegei hanem a burzsoá körök képviselői, számos politikai, katonai *s közéleti vezető ténve7Ők. főleg Franciaországban. Olaszországban és Angliában felismerték. hogy az európai védelmi közösség sem nem ..európai", és egyáltalán nem „védelmi" közösség. Ezen országok társadalmi rétegeinek széles tömegei felismerték, hogy az európai védelmi közösség csupán azt a Jélt van hivatva szolgálni, hogy Amerika eszköze* Jegyen a nyugatnémet militarizmus felújítására, amely mint ismeretes, mindig veszélyeztette Euró na és az egész világ békéiét és amelyet támadó erőnek akarnak felhasz nálni a Szovjetunió és a béketábor többi országai ellen előkészített háborúban is. Ezért, ha az amerikai háborús uszítók rekedtre is kiabálják magukat, hogy az európai védelmi közösség Nyugat-Európa államainak szabadsá gát és függetlenségét van hivatva védelmezni, a tények azt bizonyítják, hogy éppen az ellenkezőjéről van szó. Míg Franciaországnak és az európai védelmi közösség egyéb tagállamainak le kellene mondaniuk nemzeti fegyveres erőikről, addig Adenauer a nyugatnémet hadosztályokon kívül az úgynevezett „európai védelmi közösség" keretében saját hadsereget létesíthetne a Heimwehr leple alatt. Amikor Dulles, Eden is Bidault a berlini értekezleten az európai védelmi közösség békés céljairól beszéltek, hangjuk elveszett a felújított Wehrmacht fegyverzajábari és eges:- EuróDd milliós tömegei t.iltakozásanak viharában. Ezzel kapcsolatban hangsúlyozni kell, hogy ezek a tiltakozások a berlini konferencia óte ál'and. >an növekednek. Franciaországban az európai védelmi közösség ellen nemcsak a dolgozók milliói harcolnak Franciao^ szág kommunista pártjával az élükön, hanem a radikálisok, szocialisták, de. gaulleisták is. és a francia tábornok' kar túlnyomó része Am :nt ismerete."Juin marsall. Franciaország egyetWr marsallja élesen szembehelyezkedett az európai védelmi kózo-segge' Paul Boncourt, jelentős francia politikai tényező kijelentette, hogy nem hisz az európai h=>dsere?l e.i r's hogy meg van győződve arról, hogy nem akad egy francia katona sem. ak> kész volna harcolni német tábornok parancsnoksága alat'. Vincent Auriol. Franciaország volt elnöke a Francé Soir című lapban élesen bírálta az európai véde'mi közösséget és Nyugat-Németország remilitarizálását. Franciaországban nincs olyan politikai szervezet és politikai párt, amely a népi republikánusokon és a függetleneken kívül részben vagy teljesen ne ellenezné az európai védelmi közösséget. Washington idegessé vált a jelenlegi franciaországi he'yzet miatt, amely egyre világosabban mutatja a Nyugattal való szövetségben levő elmélyülő ellentéteket, és Franciaországnak azt a szilárd akaratát, hogy nem engedi a hitleri Wehrmacht íe !újítását. Párizsban levő amerikai magasran gú hivatalnokok és maga Gruenther tábornok, az északatlanti szer/őrlés európai fegyveres erőinek főparancs. noka e helyzet láttán kénytelen figyelmeztetni • Washingtont, hogy abban az esetben, ha sikerül a francia parlamentre rákényszeríteni az európai védelmi közösségről szóló szerződés ratifikálását, ez Franciaországban valószínűleg polgárháborúhoz vezetne. Kényes a helyzet Washington számrira és az európai védelmi közós'-ég angol hívei számára Angliában is Nemcsak a dolgozók harcolnak naponta az európai védelmi közösség ellen, tiltakozó gyűléseiken, határozataikban, hanem állandóan növekedik azon politikai és közéleti tényezők száma is, akik szembe helyezkednek a német militarizmus felújításával. A brit politikusok egy csoportja rövid idővel ezelőtt aláírási kampányt indított az európai védelmi közösség elleni határozat elfogadására. A határozatot aláírták Bevan. a Labour-párt baloldali szárnyának vezetője, Wilson volt kereskedelemügyi miniszter és sokan mások- Bevan a mult héten kilépett a Labour-párt parlamenti bizottságából. mert nem ért egyet a Labourpárt azon részének külpolitikájával, amely he'yesü Nyugat-Németors/ág ú i ra fel fegy vérzését. Tehát maga az élet mutatja, hogy mily kilátásai vannak az amerikai és bonni háborús gyújtogatok politikájának Európában Az élet mutatja, hogy Nyugat-Európa is elitéli mindazokat a háborús terveket, amelyeknek egyik láncszeme volna az európai védelmi közösség is. Nyugat-Európa milliós tömegei egyre intenzivebben támogatják a kollektív biztonságról szóló összeurópai szerző, désre tett szovjet javaslatokat, amely reális alternatívája volna az európai védelmi közösségről szóló egyezménynek és amelynek valamennyi európai állam tagja volna A kollektív biztonság gondolata az Egyesült Államok háborús propagandája minden mesterkedésének ellenére feltartó/tathatatlanul utat tor milliók szivéhez és már most donto erővé válik Európa -s az egész vüág békéjének biztosításában.