Uj Szó, 1954. április (7. évfolyam, 79-104.szám)

1954-04-25 / 100. szám, vasárnap

t J J SZ O 1954. április 138. A Szovfeiunió Legfelső Tanácsának üléséről A nagy Kreml-palotában április 23-án tovább folyt a Szovjetunió Leg­fásö Tanácsának ülése. Délelőtt a nemzetiségi tanács tartott ülést. A2 elnökségben V. Lacis, a nemzetiségi tanács elnöke és helyettesei foglaltak helyet A kormánypáholyokban meg­jelent N. A. Bulganyin, A. I. Miko­jan, N. M. Svernyik és Z N. Pospje­lov. Az ülést Ivan Nazarenko kép­viselőnek, a jelölőbizottság e nőkének beszédével nyitották meg. Nazarenko bejelentette, hogy a je­lölőbizottság feiüivizsgálta a nemze­tiségi tanácsba megválasztott Képvi­selők felhatalmazását és hogy mind a 639 választási körzetben a váiasz­tásokat pontosan a Szovjetunió alkot­mánya és a Legfelső Tanácsba való választásokról szóló rendelkezések alapján tartották még. A jelölőbizott­ság megállapítja, hogy valamennyi képviselőt helyes eljárással választot­ták. Nazarenko megállapította, hogy a nemzetiségi tanácsba a sok nemzet­ből álló Szovjetunió valamennyi nem­zeteinek képviselőit megválasztották és adatokat közölt a némzetiségi ta­nács összetételéről. A képviselők kö­zött munkások, parasztok, tudományos és művészeti dolgozók vannak. To­vábbá kiváló tudósokat, mérnököket, írókat, művészeket, pedagógusokat, orvosokat, párttagokat, szovjet, szak­szervezeti és gazdasági do gozókat, va­lamint a hadsereg képviselőit válasz­tották meg. A nemzetiségi tanácsban 178 képviselőnő van. A megvá asztot­tak között 19 a Szovjetunió Hőse, 22 a Szocialista Munka Hőse, 39 a Sztá­lin-díjas. 639 képviselő közül £94 képviselőnek, vagyis 46%-nak főis­kolai műveltsége van. A Legfelső Tanácsba való válasz­tásoknál a választók egyhangúlag a kommunisták és pártonkívüliek meg­bonthatatlan tömbjének jelöltjeire sza­vaztak és ez rendkívüli erővel és vi­lágossággal mutatta meg a párt, a kormány és a nép'egységét — mon­dotta Nazarenko. A nemzetiségi tanács egyhangúlag jóváhagyta a jelölőbizottság beszá­molóját a képviselők felhatalmazá­sának felülvizsgálásáról. A nemzetiségi tanács ülése ezután a Szovjetunió 1954. évi állami költ­ségvetésének megtárgyalását folytatta. Egymásután a szónoki emelvényre léptek a nagy szovjet ország külön­böző nemzeteinek képviselői. Mind­nyájan jóváhagyták az ál'ami költ­ségvetés előzetesen tett javaslatát és a Szovjetunió köztársaságai nemzetgaz­dasága és kultúrája további fejleszté­sének kérdéseivel foglalkoztak. Roma n Visziljev képviselő (Jakut autonóm köztársaság) kijelentette: a szovjet költségvetés mindig szem előtt 'tartotta a Szovjetunió összes nem­zeteinek alapvető érdekeit. A költség­vetés, amelyről most tárgyalunk, az óriási feladat sikeres teljesítését, a me­zőgazdaság lényeges fejlesztését és a tömegszükségleti árucikkek ter­melésének nagyméretű fokozását fog­ja szolgálni. A jakut nép képviselője beszá­molt a Jakut Köztársaság kö:tségve­tésének rendszeres növekedéséről, amely lényegében a szociá'is és kul­turális épités költségvetése. A költ­ségvetési összegek háromnegyed ré­szét az iskola, az egészségügy, a kul­túra, a tudomány és művészet fej­lesztésére fordítják. Ezután Smavon Arusanja n kép­viselő szólalt .fel, aki beszámolt az örmény ipar és mezőgazdaság jelentős növekedéséről 1953-ban a bruttó ipa­ri termelés az 1952-es évvel szemben 18%-kal emelkedett. Különösen emel­kedett a közszükségleti árucikkek termelése. Az Örmény Kbztársaság mezőgazdasága további fejlődést ért el. E köztársaság földjein számos új gép dolgozik. Arusan.ia bírálta a köztársaság több köztársasági és szövetségi miniszté­riumát. Javaslatokat terjesztett elő az örmény energetika és közlekedés to­vábbi fej'esztésére és az ipari mu n.ka megjavításának lehetőségéről beszélt. „Teljesen támigat-.m a képviselők javaslatát, hogy hagyják jóvá az új kö'tségvetési iavas'atot — jelentette ki Turian'ca képviselő — mert e költ­ségvetés va'amennyi cikkelyét a szov­jet nép jólétéről va'ó gondoskodás hatja át" Továbbá Georgij Alekszan­drov képviselő, a Szovjetunió nép­művelődési minisztere szó'alt fel. — A szovjet költségvetés abból a fel­adatból indul ki, amelyet a párt és a kormány tűzött ki és amely azt a célt követi, hogy egyre nagyobb mér­tékben elégítsék ki a dolgozók egyre növekedő kulturális követelményeit. Aiekszandrov képviselő hangsúlyoz­ta, hogy a szovjet államnak a kultúra és az iskola fejlesztésére fordított ki­adásai évről évre emelkednek, ugyan­abban az időben, amikor a legna­gyobb kapita ista országokban egyre csökkennek az iskolaügyre és kultú­rára- fordított amúgyis csekély Kiadá­sok. Aiekszandrov képviselő számadatok és tények alapján mutatott rá a szov­jet kultúra fejlődésére. A Szovjetunió a világ első orszá­ga a könyvek kiadását illetőleg. Míg 1940-ben a Szovjetunióban 450 mil­lió könyv jelent meg. 1953-ban már mintegy egymilliárd. Az uto só négy év alatt a könyvkereskedesek száma a Szovjetunióban több mint 3000-rel emelkedett. Aiekszandrov ezután rész'etesen fog. lalkozott a szovjet kinematográfia, a színházak és a rádió fejlődésével. Rá­mutatott a szovjet kulturális ténye­zők egyre szélesebb kü'fö'di kapcso­lataira. Az utóbbi három évben a szovjet kultúra képviselői valamennyi népi demokratikus országban és szá­mos kapitalista országban is ' bemu­tatták művészetüket. Ugvanezen idő alatt több mint 4350 szovjet kulturális tényező 25 különböző országba láto­gatott el. A nemzetségi tanács április 23-i ülésén lefo'yt vitában továbbá fe'­szó'alt Alekszej Kozlov, a szovhozok minisztere, Timbora Malbahov (Ga­pardin autonóm SzSzK), Malik Ab­duragakov (Üzbég SzSzK) és mások. A Német Békevédők Tanácsának felhívása az összes nem et ekhez Kelet- és Nyugat-Németországban A „Neues Deutschland" című lap közölte a Német Békevédők Taná­csának felhivását a Kelet- és Nyu­gat-Németországban lakó összes németekhez. A felhívást a béke­védelmi tanács április 22-i ülésén hagyták jóvá a világbékemozga­lom ötödik évfordulójának alkal­mából. A felhívás többek között eze­ket mondja: „A világ valamennyi országában az emberek milliói kö­vetelik az összes tömegpusztító eszközök eltiltását és hogy az atomenergiát békés célokra hasz­nálják." A felhívás továbbá hangsúlyoz­za. hogy a tömegpusztító fegyve­rek eltiltásának Németország szem­pontjából létfontossága van. tekin­tettel arra a veszélyre, amelyet a bonni kormány háborús készülő­dései jelentenek. Pandit asszony követelte, hogy vegyék fel Kínát az ENSz-be Pandit asszony, az ENSZ-köz­gyűlés nyolcadik ülésszakának el­nöke egy laknaui gyűlésen kije­lentette, hogy a Kínai Népköztár­saságot be k 1] venni az ENSz-be. Pandit asszony kiemelte: a Kínai Népköztársaság nélkül kétséges az ENSZ képviseleti jellege. A Szovjetunió Legfelső Tanácsának Elnöksége ratifikálta a háború áldozatainak védelméről szóló 1949. augusztus 12-i genfi egyezményeket A Szovjetunió Legfelső Taná­csának Elnöksége ratifikálta a há­ború áldozatainak védelme tárgyá­ban hozott genfi egyezményeket, amelyeket az 1949 ^vi genfi érte­kezleten dolgoztak ki és ame !yet a Szovjetunió képviselője 1949 de­cember 12-én írt alá. Ezek az egyezmények a következők: 1. Egyezmények a hadseregek sebesült és beteg tagjai sorsának enyhítéséről. 2. egyezmény a tengeri fegyve­res erőkhöz tartozó sebesültek, be­1 tegek és hajótörést szenvedett személyek sorsának megjavítá­sáról; 3. egyezmény a hadifoglyokkal való bánásmódról; 4. egyezmény a polgári lakosság védelméről háború idején. A külügyminisztérium jegyzéke a prágai amerikai nagykövetséghez A csehszlovák kormány tiltako­zására, amelyet az ellen emelt, hogy a csehszlovák légiteret 1954. március 12-én két amerikai repülő­gép megsértette, az Egyesült Álla­mok nagykövetsége március 24-én jegyzékkel válaszolt, amelyben el­ismeri, hogy amerikai repülőgép át­repült a csehszlovák terület felett és sajnálatát fejezi ki ezzel kap­csolatban. Az amerikai nagykövet­ség azzal igyekszik az amerikai légierők felelősségét csökkenteni a csehszlovák légitérnek e durva megsértéséért, hogy ezt az inci­denst, amelyre az amerikai repülők hibájából került sor, egyoldalúan igyekszik magyarázni. A külügyminisztérium 1954. ápri­lis 22-én a következő válaszjegyzé­ket juttatta el az amerikai nagy­követséghez: „A külügyminisztérium megerő­síti az Amerikai Egyesült Államok nagykövetségének 1954. március 24-én kelt 385. számú jegyzékének vételét, amelyben a nagykövetség elismeri a csehszlovák légitérnek két amerikai repülőgép által való megsértését 1954. március 12-én. A külügyminisztérium tudomásul veszi az Amerikai Egyesült Álla­mok nagykövetségének sajnálkozá­sát a csehszlovák légitérnek ezen megsértéséért. A külügyminisztéri­um ezzel egyidejűleg elutasítja azt a vádat, amelyet a csehszlovák piló­ta ellen emeltek, valamint azt az ál­lítást, hogy állítólag csehszlovák repülőgép átrepült Németország amerikai övezetének területe felett, és visszautasítja azt a kísérletet, amellyel csökkenteni akarják az amerikai légierők felelősségét a durva, kétségtelenül bebizonyított és az amerikai hatóságok által be­ismert csehszlovák légitér meg­sértéséért. A külügyminisztérium újból rá­mutat az incidens részletes leírásá­ra, amelyet 1954. március 12-i jegyzéke tartalmazott és amelyből látható, hogy az amerikai repülőgé­peknek a csehszlovák vadászgéppel való találkozására Csehszlovákia területe felett került sor és hogy a csehszlovák pilóta teljesen helye­sen járt el. A külügyminisztérium elvárja, hogy az amerikai hatóságok meg­felelő intézkedést tesznek annak érdekében, hogy megakadályozzák a csehszlovák légitérnek amerikai repülőgépek által való megsértését és hogy ehhez hasonló incidensek I többé nem fognak megismétlődni. India nem engedi meg külföldi csapatok kereszíülhaladását az ország területén Az Indinfo jelenti: Nehru mi­niszterelnök a felsőházban megis­mételte. hogy India politikája nem engedi meg, hogy külföldi csapa­tok keresztülhaladjanak az ország területén sem repülőgépen, sem bármely más módon. Helyreigazítás Lapunk tegnapi számában „A. J. Visinszkij beszéde az ENSz le­szerelési bizottságának ülésén" cí­mű cikk harmadik bekezdésébe hiba csúszott be. A mondat helye­sen így hangzik: „A Szovjetunió küldöttsége abbój kiindulva, hogy az albizottságnak az angol határozati javaslat által indítványozott ösz­szetétele nem felel meg az 1953. november 28-án hozott közgyűlési határozatnak, javasolta, hogy az albizottságba vegyék fel a Kinai Népköztársaság, India és Csehszlo­vákia képviselőit is." Jóllehet a küszöbön álló genfi kon­ferencia a vüág közvéleménye fi­gyelmének középpontjában áll és élénk figyelemmel várják az összes államok hivatalos uralkodó körei, nem szünetel a Nyugat-Európa sorsá­ét 1 folyó nagy küzdelem sem, ame­lyet az amerikai imperialisták az úgy­nevezett európai védelmi közösség keretében az új világháború tűzfész­kévé szeretnének átalakítani. E há­borús tömb ellen éles harc folyt a mult héten, főleg Franciaországban a kormány ülésén és Angliában, az alsóház ülésén, ahol a helyzet az európai védelmi közösséggel kapcso­latban nyílt politikai válsággá fajult Amint ismeretes, egy hónap és né­hány nap múlva lesz két éve annak, hogy az USA állami departementjé­beň az urak nagy megelégedéssel ürítették wiskis poharaikat a „sikere­sen végződött" játszmára az Európá­ért folyó nagy küzdelemben. Acheson államtitkár kezét dörzsölte, amikor vezérkarának bejelentette, hogy „Bonnban és Párizsban pompás dolog sikerült". Nyugat-Európának végre megjött az esze és szilárdan kezünk­be került — állapította meg akkori­ban John Foster Dulles. az Egyesült Államok akkori külügyminisztere Bonnban 1952 május 26-án aláírták az úgynevezett általános szerződést amely lehetővé teszi, hogy Nyugat­Németországot amerikai katonaság 50 éven át megszállva tartsa. Másnap Párizsban szerződést írtak alá az úgyneve/Ptt „európai védelmi közös­ségről" 6s az „európai hadseregről" szóló szerződést, amely lehetővé teszi Harc Nyugat-Európáért a hitleri Wehrmacht felújítását Nyu­gat-Németországban és amely szerint, amint ismeretes, a szerződés tagálla­mainak, Franciaországnak. Olaszor­szágnak. Nyugat-Németországnak, Belgiumnak. Luxemburgnak és Hol­landiának le kell mondaniok saját nemzeti fegyveres erőikről és azokat amerikai és nyugatnémet tábornokok parancsnoksága alá kellene helyez­niük. A helyzet fejlődése azóta megmu­tatta. hogy Washingtonban az urak túlságosan korán ünnepelték „a pom­pás dolog sikerét". Minden ígéretük és éles fenyegetésük ellenére mind­eddig nem sikerült e szerződések rati­fikálását kikényszeríteniük azon ál­lamok parlamentjei által, amelyeknek kormányai a szerződést aláirtak. A fejlemények azt mutatják. hogy nemcsak a dolgozók széles tömegei hanem a burzsoá körök képviselői, számos politikai, katonai *s közéleti vezető ténve7Ők. főleg Franciaország­ban. Olaszországban és Angliában fel­ismerték. hogy az európai védelmi kö­zösség sem nem ..európai", és egyál­talán nem „védelmi" közösség. Ezen országok társadalmi rétegeinek széles tömegei felismerték, hogy az európai védelmi közösség csupán azt a Jélt van hivatva szolgálni, hogy Amerika eszköze* Jegyen a nyugatnémet mili­tarizmus felújítására, amely mint ismeretes, mindig veszélyeztette Euró na és az egész világ békéiét és ame­lyet támadó erőnek akarnak felhasz nálni a Szovjetunió és a béketábor többi országai ellen előkészített há­borúban is. Ezért, ha az amerikai háborús uszí­tók rekedtre is kiabálják magukat, hogy az európai védelmi közösség Nyugat-Európa államainak szabadsá gát és függetlenségét van hivatva vé­delmezni, a tények azt bizonyítják, hogy éppen az ellenkezőjéről van szó. Míg Franciaországnak és az euró­pai védelmi közösség egyéb tagálla­mainak le kellene mondaniuk nemze­ti fegyveres erőikről, addig Adenauer a nyugatnémet hadosztályokon kívül az úgynevezett „európai védelmi kö­zösség" keretében saját hadsereget lé­tesíthetne a Heimwehr leple alatt. Amikor Dulles, Eden is Bidault a ber­lini értekezleten az európai védelmi közösség békés céljairól beszéltek, hangjuk elveszett a felújított Wehr­macht fegyverzajábari és eges:- Euró­Dd milliós tömegei t.iltakozásanak vi­harában. Ezzel kapcsolatban hangsúlyozni kell, hogy ezek a tiltakozások a ber­lini konferencia óte ál'and. >an növe­kednek. Franciaországban az európai védelmi közösség ellen nemcsak a dolgozók milliói harcolnak Franciao^ szág kommunista pártjával az élükön, hanem a radikálisok, szocialisták, de. gaulleisták is. és a francia tábornok' kar túlnyomó része Am :nt ismerete."­Juin marsall. Franciaország egyetWr marsallja élesen szembehelyezkedett az európai védelmi kózo-segge' Paul Boncourt, jelentős francia po­litikai tényező kijelentette, hogy nem hisz az európai h=>dsere?l e.i r's hogy meg van győződve arról, hogy nem akad egy francia katona sem. ak> kész volna harcolni német tábornok pa­rancsnoksága alat'. Vincent Auriol. Franciaország volt elnöke a Francé Soir című lapban élesen bírálta az európai véde'mi kö­zösséget és Nyugat-Németország remi­litarizálását. Franciaországban nincs olyan politikai szervezet és politikai párt, amely a népi republikánusokon és a függetleneken kívül részben vagy teljesen ne ellenezné az európai védelmi közösséget. Washington idegessé vált a jelenle­gi franciaországi he'yzet miatt, amely egyre világosabban mutatja a Nyu­gattal való szövetségben levő elmé­lyülő ellentéteket, és Franciaország­nak azt a szilárd akaratát, hogy nem engedi a hitleri Wehrmacht íe !újítá­sát. Párizsban levő amerikai magasran gú hivatalnokok és maga Gruenther tábornok, az északatlanti szer/őrlés európai fegyveres erőinek főparancs. noka e helyzet láttán kénytelen fi­gyelmeztetni • Washingtont, hogy ab­ban az esetben, ha sikerül a francia parlamentre rákényszeríteni az euró­pai védelmi közösségről szóló szerző­dés ratifikálását, ez Franciaország­ban valószínűleg polgárháborúhoz ve­zetne. Kényes a helyzet Washington szá­mrira és az európai védelmi közós'-ég angol hívei számára Angliában is Nemcsak a dolgozók harcolnak napon­ta az európai védelmi közösség ellen, tiltakozó gyűléseiken, határozataik­ban, hanem állandóan növekedik azon politikai és közéleti tényezők száma is, akik szembe helyezkednek a német militarizmus felújításával. A brit politikusok egy csoportja rövid idő­vel ezelőtt aláírási kampányt indított az európai védelmi közösség elleni határozat elfogadására. A határozatot aláírták Bevan. a Labour-párt balol­dali szárnyának vezetője, Wilson volt kereskedelemügyi miniszter és sokan mások- Bevan a mult héten kilépett a Labour-párt parlamenti bizottságá­ból. mert nem ért egyet a Labour­párt azon részének külpolitikájával, amely he'yesü Nyugat-Németors/ág ú i ra fel fegy vérzését. Tehát maga az élet mutatja, hogy mily kilátásai vannak az amerikai és bonni háborús gyújtogatok politi­kájának Európában Az élet mutatja, hogy Nyugat-Európa is elitéli mind­azokat a háborús terveket, amelyek­nek egyik láncszeme volna az euró­pai védelmi közösség is. Nyugat-Eu­rópa milliós tömegei egyre inten­zivebben támogatják a kollektív biztonságról szóló összeurópai szerző, désre tett szovjet javaslatokat, amely reális alternatívája volna az európai védelmi közösségről szóló egyezmény­nek és amelynek valamennyi európai állam tagja volna A kollektív biz­tonság gondolata az Egyesült Államok háborús propagandája minden mester­kedésének ellenére feltartó/tathatatla­nul utat tor milliók szivéhez és már most donto erővé válik Európa -s az egész vüág békéjének biztosításában.

Next

/
Thumbnails
Contents