Uj Szó, 1954. április (7. évfolyam, 79-104.szám)

1954-04-22 / 97. szám, csütörtök

* • m sz0_ 1954. április 22. Genfbe indult a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság küldöttsége A Koreai Központi Távirati Iroda jelentette, hogy a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság kormányának a genfi értekezleten részvevő küldöttsége Nam Ir külügyminiszter vezetésével elutazott Phenjanból. Li Szin Man zsaroló feltétele Li Szin Man külügyminisztere zsaroló feltételekhez kötötte a délkoreai kormánynak a genfi értekezleten való részvételét. A legújabb nyugati jelentések arról adnak hírt, hogy az Egyesült Államok szöuli nagykövete átadta Li Szin Man délkoreai bábelnöknek Eisenhower elnök személyes levelét. Ezt követően Li Szin Man kijelentette, hogy Dél-Korea részt vesz a genfi értekezleten. Körülte, hogy ,Dél-Korea olyan garanciát kapott az Egyesült Államoktól, amely lehetővé teszi, hogy komoly reményekkei induljon a genfi értekezletre«. „Ügyetlen garanciajáték" Rasszagyin cikke a moszkvai »Pravdában«. A moszkvai »Pravda« közli párizsi tudósítójának, G. Rasszagyinnak sügyetlen garanciajáték« című cikkét. G. Rasszagyin leleplezi az »európai védelmi közösségről« szóló szerződés ratifikálásának meggyorsítására irányuló mesterkedéseket. A többi között ezeket írja: A Franciaországban megjelenő amerikabarát lapok az utóbbi napokban nagy zajt csaptak az úgynevezett »biztosítékok« körül, amelyeket az Egyesült Államok és Anglia kormánya nyújt az »európai védelmi közösség«-ben részvevő országoknak. Ezeknek a »biztosítékoknak« trükkjeivel arról próbálják meggyőzni a franciákat, hogy Anglia és az Egyesült Államok garantálni szándékozik az »európai védelmi közösség«.be belépő Franciaország biztonságát a német Wehrmacht újjászületésével szemben. Anglia és az Egyesült Államok kormánya ezzel kapcsolatban nem fukarkodik a nagyhangú kijelentésekkel. Mi ezeknek a biztosítékoknak a lényege? Amint jónéhány francia lap egyhangúlag megjegyzi, — folytatja Rasszagyin — Anglia kormánya újból hivatalosan kijelentette, hogy az »európai védelmi közösség«-en kívül marad. Mik az amerikai »biztosítékok« ? Az Egyesült Államok elnöke április 16-án üzenetet intézett annak a hat nyugateurópai országnak miniszterelnökéhez, amelyeket az Egyesült Államok minden áron be akar vonni az seurópai hadseregben A francia lapok többségének véleménye szerint, — mutat rá Rasszagyin — az Egyesült Államok elnöke csak megismételte azt, ami az amerikai kormány korábbi nyilatkozatában már elhangzott. Az újdonság az, hogy az üzenetet úgy fogalmazták meg, mintha a megfelelő nyugateurópai országok parlamentjei már döntöttek volna az „európai hadseregbe" való belépés kérdéseiről. A

z Egyesült Államok vezetői ezzel újból durva nyomást gyakorolnak a nyugateurópai országokra. Nem -véletlen, — jegyzi meg Raszszagyin — hogy a berlini tanácskozáson a

z Egyesült Államok visszautasította a csapatok Németországból való kivonásáról szóló szovjet javaslatot. A

z angol-amerikai „garanciák" — foglalja össze Rasszagyin — egyáltalán nem nyújtanak biztosítékot Franciaországnak. Ezek a „garanciák"' csak a német Wehrmacht újjászületését segítik elő Angria és az Egyesült Államok kormányainak legutóbbi nyilatkozata-, ban megszabott politikai vonal Németország kettészakítottságának rögzítésére és Európa kettészakiíására irányul. Következésképpen fokozza a nemzetközi feszültséget. Bogdán Chmelnyicki, az ukrán nemzeti felszabadító harc hőse Az 1954. évben ünnepli az ukrán nép és vele a Szovjetunió népe Ukrajna története egyik legdicsöbb eseményének 300. évfordulóját. Háromszáz éve annak, hogy az ukrán nép hősies felszabadító har. ca a lengyel uralom ellen sikeresen befejeződött és ennek eredményeképpen Ukrajna örök időkre összefűzte sorsát testvérével, Oroszországgal. Az említett eseményekben döntő szerepe volt az ukrán nép híres vezérének, Bogdán Chmelnyickinek, aki az elnyomott tömegek lázadásának élére állott és vezére volt a lengyel uralom ellen megkezdett nagy harcnak. Ha fel akarjuk eleveníteni ezeket az eseményekben gazdag éveket, vissza kell pillantanunk Ukrajna történelmi fejlődésére. Az „Ukrajna" szóval először a XII. században találkozunk. De még utána évszázadokon át hivatalosan nem használták. Az „okraina" — határvidék — szóból ered. így hívták Podolja, Kiev, Pol tava, Chelzon és más területek lakosai hazájukat, közben azonban oroszoknak számították magukat. Tud. juk, hogy a X. és XI. században Kiev az orosz hercegek rezidenciája volt. Kieven kívül még más híres városok is léteztek ebben az időben, mint Novgorod. Pszkov, Szuzdal, Rosztov és mások. Ezek mind a kievi birodalomhoz tartoztak. A kievi birodalom lakossága orosz volt. Később ez a birodalom szétesett, főleg a tatárjárások után. E birodalom lakóiból keletkezett a későbbi orosz, ukrán és fehérorosz nemzetiség. Ukrajna területét átmenetileg a litvánok hódították meg és a litván herceg a XIV. században felvette a pravoszláv hitet. A XIV. század közepén egy új ellenség került a politikai láthatárra — a lengyel királyság. A lengyel király rövidesen meghódította az orosz földe, ket. A lengyel uralom nagy szociális változásokat hoz. Az addig félfeudális rendszert teljes feudális rendszer váltja fel. A lengye! nagyurak elfoglalják az orosz földeket és az orosz (Ukránt nemzetiségű lakosokat jobbágymunkára kényszeritik. A hódítók hadat üzennék a pravoszláv hitnek és a katolicizmus felvételét erö'tetik. Mindezek a tények a tömegek erős ellenszenvét "váltották ki. A XVI. században még fokozódik a parasztság kizsákmányolása. Az uralmon lévök azt csinálnak alattvalóikkal, amit akarnak. A városi lakosságnak sem volt jobb helyzete, a vezetőhelyéken csak katolikusok lehettek. Közben a lengyel urak Dél Oroszország (most Ukrajna) területét is hasonló helyzetbe igyekeztek hozni. Végül sikerült is nekik ez a törekvésük és 1569-ben a Lublini Unió kihirdette Lengyelország és Litvánia egybeolvadását. Megala kult a Recs—-Poszpolita. A déli területek lakosai (a későbbi ukránok) úgy fogadták a Lublini Unió megalakulását, mint halálos csapást. És nem hiába, mert a lengyel urak elfoglalták a termékeny földeket. KeletUkrajna néptömegei harcot kezdtek jogaikért. Bizonyos elő nyük volt: ha behúzódtak a délkeleti sztyeppékbe, akkor a lengyelek nem férhettek hozzájuk. Ezekből az elemekből keletkezett a lengyelektől független harcias csoport, a kozákság, amelynek Zaporozszkaja Szecsber volt a központja. A kozákság tulajdonképpen a megszökött elemekből alakult; szabadságszerető, hallatlan bátor és kitartó emberek voltak ezek. A széles sztyeppe állandó veszélyt rejtegetett. A Krímben élő tatárok folytonos betörésekkel rémitették Ukrajna lakosait, raboltak, felégették a falvakat és ezerszámra hajtották rabságba az asszonyokat és a gyerekeket. És a nép mégis a sztyeppékbe húzódott, mert inkább a halált választotta, mint a rab. szolgaságot. Lassan Kelet-Ukrajna területén egész falvak alakultak, ahol ezek a hös kozákok éltek. Az első hívásra Szecsbe gyülekeztek és harcba fogtak. A XVI. században máikomoly társadalmi érőként szere peltek és ellenálltak a lengyel elnyomóknak. Jelszavuk — harc a hitért — (a pravoszlávságért) volt. De ennek a jelszónak sokkal mélyebb nemzeti és szociális jellege volt. A lengyel kormánynak be kellett látnia, hogy a kozákság komoly erőt jelent. Ezért megpróbálta egy részüket a maga oldalára vonni. A lengyel király listát („reesztert") adott ki, amelyen azok a kozákok voltak megnevezve, akik a lengyel kormánytól fizetést kaptak és ezért a birodalom határait őrizték. Ezzel az intézkedéssel a lengyel ural. kodóosztály két kérdést akart megoldani: a kozákság egységét megtörni és megnyerni egy részüket magának és ugyanakkor olcsó, megbízható és harcedzett védőket állítani a krimi tatárok betörései ellen. Ahogy a későbbi események megmutatták, a lengyel uraknak nem sikerült megszerezni a kozákság nagy részét, kivéve a leggaz dagabb kozákokat, az úgynevezett „arisztokratákat", akik nagyon cse kély számban voltak A lengyel kormány által pénzelt kozákokat — reeszter-kozákoknak hívták. A XVI. század végén és a XVII. század elején a lengyel nemesség elnyomó politikája hatalmas méreteket öltött. Törvénytelenség és teljes önkény sújtotta az ukrán néptömegeket. A lengyelek megkaparintották Kelet.Ukrajna földjeit is. A pravoszlávokat üldözték, a parasztság kénytelen volt a lengyel uraknak dolgozni és semilyen jo. gaik nem voltak. A nemes urak birtokai tele voltak akasztófákkal és a földesurak azt csinálták az ukrán parasztokkal, amit akartak. Ez az elnyomás természetesen a felkelések sorozatát váltotta ki. A parasztok felégették a nemesek palotáit és raboltak. A lengyelek fantasztikus kegyetlenségekkel verték le a felkeléseket. 1638-ban a lengyeleknek sikerült leverni a felkeléseket. Az elnyomás fokozódott, az ukrán városok megteltek lengyel hadsereggel. A reeszter-kozákok sz.ámát csökkentették. Ezután tíz évig csönd volt. Az urak aranyidőnek nevezték ezt az időszakot és fokozták önkényüket. Ez a tény a kiváltságosok politikai korlátoltságát bizonyította. Az „aranyidő" azonban csak viharelötti csend volt. Egy szabadságra vágyó nép nem tűrhette a végtelenségig az elnyomást. Ez a vágy később egy hatalmasarányú ' felkelésben nyilvánult meg, amelynek csapásai alatt majdnem összedűlt a lengyel királyság. E hatalmas felkelés méltó vezérire talált Bogdán Chmelnyicki személyében. A forró katlan, amelyet már több mint ötven éve Ukrajna jelentett, még sohasem forrott úgy, mint ezekben az időkben. A helyzet tarthatatlan volt. A nagy népi felkelés vezére Zinovi Bogdán Chmelnyicki. Jómódú reeszter.kozák családból származott. Ifjú korában a kievi akadémiára járt, latin nyelven tanult és az akikori időkhöz viszonyítva, nagy műveltséggel rendelkezett. Képzettsége később nagy segítségére volt. Ifjú korában részt vett a törökök elleni hálborúban, amelyet a lengyel uralkodók vezettek. Itt sajátította el a haditudományt. Később apjától, Zufootov falut örökölte, amely Csigirin város mellett fekszik és itt le is telepedett. Chmelnyicki rövid idő alatt ismert alakja lett Ukrajnának és Lengyelországban is tekintélyt szerzett műveltségével. Chmelnyicki hosszú ideig lojális volt a lengyelekhez, bár lelkében egyetértett a nép felszabadító mozgalmával. de nyíltan nem állt ki mellettük. 1647-ben azonban Chmelnyicki saját bőrén érezte meg a lengyel urak önkényét. Czaplinszki lengyel főnemes Csigirinben élt. Gyűlölte Chmelnyiekit. mert kozák és ukrán létére (meg kell jegyezni, hogy még akkor az ukránokat oroszoknak nevezték és a mai Oroszország neve a Moszkvai ország volt. Az ukránok magukat oroszoknak hívták. bár nyelvük má- akko- is sokban különbözött az oroszok nyelvétől) nagy tekintélyt szerzett a környéken és Lengyelországban is tisztelték. Egy alkalommal Czaplinszki felfegyverzett embereivel megjelent Chmelnyicki falujában, amikor az éppen távol volt és kijelentette, hogy az egész falu az ö tulajdonába kerül. A lengyel hivataloktól sikerült neki erre vonatkozólag egy iratot szereznie. Elhurcolta Chmelnyicki feleségét és 10 éves fiát és megölette embereivel. Amikor Bogdán ezt megtudta. Varsóba utazott és panaszt tett a bíróságon, később a szenátusiban, sőt a királynál is. Bizonyította, hogy Szubbotov falu régi idők óta az ö családjának tulajdona. Ez azonban nem segített. A lengyel úrnak egy ukrán ki volt szolgáltatva. Chmelnyicki megértet, te most már, hogy csak egy kiút van a felkelés. Már Varsóból visszafelé kémlelte a talajt, beszélgetett a kozákokkal és megszületett fejében a harc terve. Eleinte Chmelnyicki nem gondolt a lengyel királyság megdöntésére, nyílt harcot akart folytatni a kozákság érdekeiért és ezzel kényszeríteni a lengyel kormányt, hogy a kozákoknak jogokat adjon. A későbbi események azonban meggyőzték, hogy ez nem elegendő. És a felkelés hatalmas népmegmozdulássá változott, amelynek célja Ukrajna nemzeti felszabadítása volt. Chmelnyickinek nem volt nehéz az elkeseredett parasztságot és kozákságot harcba hívni, azonban kitűnő politikai és diplomáciai érzékévei tudta, hogy a gyengén felszerelt kozákság nehezen fog megküzdeni a jól felszerelt lengyel hadsereggel. Szövetségest keresett és ami' lehetetlennek látszott, sikerült szövetkeznie a kozákság halálos ellenségével, a krimi tatárok kánjával, aki nagyon haragudott a lengyelekre. mert nem fizették meg adójukat. Amikor Chmelnyicki hadseregével elindult Szecsből, akkor a lengyej uralkodók azt hitték, hogy megint valami lázadásról van szó és Potocki vezetésével hadsereget küldtek Chmelnyicki ellen. A lengyelek nagyon biztosak voltak a győzelmükben és csak egy kisebb csoportból állott hadseregük, főleg reeszter-kozákokból. Chmelnyicki jó politikai érzékével tudta, hogy a tatárok nem biztos szövetségesek, azokat csak a zsákmány érdekli és elsősorban a lengyel hadseregben harcoló ötezer reeszterkozákot kell a maga oldalára megnyerni, hisz azok éppen olyan elnyomottak, mint ö- Ez sikerült is neki. A lengyel csapatot 1648. május 7-én teljesen széjjelverte. Chmelnyicki óriási zsákmányhoz jutott és a győzelem a tatárokat is erős szövetségesévé tette. A lengyel uralkodó osztály megértette, hogy nem egyszerűi lázadásról van szó. hanem hatalmas népi felkelésről. Chmelnyicki egyik győzelmet a másik után aratta és egész Ukrajna területén olyan paraszt, és partizánháború folyt, hogy a lengyel urak kénytelenek voltak elhagyni Ukrajna földjét Chmelnyicki tudta, hogy a harcot Ukrajna teljes felszabadulásáig kell vezetni és eljött az az idő, hogy az orosz cárral megkezdje a tárgyalásokat. 1649-ben Chmelnyicki ismét megtámadta a lengyeleket, még mindig szövetségben a krimi kánnal, bekerítette a lengyel hadsereget, azonban a lengyeleknek sikerült meg. vesztegetm'ök a tatár kánt, aki aztán azt javasolta Chmelnyickinek. hogy kijssön a lengyel királlyal békét. Chmelnyicki megértette, hogy nagy veszély fenyegeti, ha nem megy bele a ravasz kán javaslatába. A tatárok ellene fordultak volna. így békét kötött a lengyelekkel és a zborovi békeegyezmény alapján Ukrajna egy része autonómiát kapott, amelynek élén a getman állott. Bogdán Chmelnyicki lett a getman és a reeszter-kozákok számát 40.000-re emelték. így fejeződött be az ukrán nép felszabadító harcának első része, amely a jómódú kozákok érdekeit szolgálta, de az egyszerű kozákok és a parasztok helyzetén mit sem változtatott. Bogdán Chmelnyicki tudta, hogy a harcot folytatni kell. De azt is érezte, hogy Ukrajna saját erejéből nem fogja tudni a megerősített lengyel hadsereggel győzelemre vinni az ukrán nép ügyét. A lengyelek lföl-ben 'ismét betörtek Ukrajnába, mielőtt még Chmelnyicki össze tudta volna szedni erejét és az orosz cárral folytatott tárgyalások eredményesek lettek volna. A helyzet válságos volt. Ismét a tatárokkal szövetkezett, akik azonban harc közben cserbenhagyták, sőt Chmelnyiekit foglyul ejtették. Mire Chmelnyiekit a tatárság elengedite, a lengyelek elfoglalták Kievet és a lengyel hordák kirabolták az országot. Chmelnyicki kénytelen volt 1651-ben Belaja-Cerkofban aláírni a békét, amely által elvesztett mindent, amit nehéz harcok során kiharcolt. De á sokat gyötört nép és Chmelnyicki nem adták meg magukat. 1652.ben Chmelnyicki ismét a felkelés élére állt és most már az orosz cár sem habozott. Hadat üzent Lengyelországnak és elhatározták, hogy megvédik Ukrajnát. 1654. január 8-án Perejaszlavban összeült a rada (a kozákok tanácsa), amelyen réfezt vettek az orosz cár küldöttei is. Bogdán Chmelnyicki beszédet intézett a néphez és rámutatott, hogy négy * választása van Ukrajnának: a török szultán, a krimi kán, a lengyel király, vagy a keleti pravoszláv cár. :>A keleti cárt választjuk!« — válaszolt egyhangúlag a tömeg. Ezután ünnepélyesen kihirdették, hogy Ukrajna örökre Oroszországhoz csat. lakozik és a kozákok vezére esküt tett az orosz cár küldötteinek. 1654. évben Bogdán Chmelnyicki az orosz hadsereg segítségével megtisztította Ukrajna egész területét a lengyelektől. A városok és falvak lakosai boldogan fogadták az orosz hadsereget, Ukrajna felszabadítása után Chmelnyicki lengyelföldre lépett és' egész Lublinig ment. így fejeződött be Ukrajna népének hatalma

s felszabadító harca. Természetes, hogy az orosz cárizmus is elnyomta az ukrán tömegeket. A parasztok ismét jobbágyok lettek, azonban Ukrajnának Oroszországhoz való hozzácsatolása nagy gazdasági jelentőséggel birt. További nagy jelentőséggel bírt az, hogy az ukrán nemzetiség é

s az ukrán kultúra meg volt mentve az el-lengyelesítéstöl, amelyet a katolicizmussal terjesztettek a lengyel urak. Az ukrán nép harc

a nem a lengyel néptömegek ellen volt irányítva, amire a legjobb bizonyíték, hogy Chmelnyicki hadseregében lengyei nemzetiségűek is harcoltak — igaz ugyan, hogy kis számban — a másik oldalon az ukrán nép ellen aiktívan harcoltak az ukrán nemzetiségű és a pravoszláv urak. Háromszáz év telt el a dicső, de nehéz idő óta és a háromszáz évnek csak az utolsó harmincöt éve hozta meg az ukrán népnek az igazi szabadságot A háromszázéves hagyományhoz híven most is megbonthatatlan egységben és testvéri barátságban a nagy orosz néppel építik az ukránok gyönyörű új életüket. Az ukrán népdalokban él még az az idö, amely az ukrán történelem leghősiesebb korszaka. Bogdán Chmelnyicki, a nagy vezér és nagy politikus alakja ott él az ukrán nép szívében és arcképe ott van a Nagy Honvédő Háború hősei mellén, akiket a Bogdán Chmelnyicki.éremmel tüntettek kii. A nagy harcok és győzelmek emléke, a nagy emberek alakjai lelkesítették a szovjet népet harcában a fasiszta hordák ellen és lelkesítik őket békés életük megvédé. sében. Tmi Iván V