Uj Szó, 1954. április (7. évfolyam, 79-104.szám)

1954-04-22 / 97. szám, csütörtök

1954. április 22. M1SZ0 A Horthy-rendszer és a választások A polgári demokráciákban még a viszonylag legdemokratikusabb választási rendszer mellett is számtalan módja van annak, hogy korlátozzák a nem kívánatos választók számát és meghamisítsák a válasz, tásak eredményeit. A felszabadulás előtti félfeudális, burzsoá Magyarországon a válasz, tási rendszernek még erről a viszonylagos demokratizmusáról sem beszélhetünk. Ha vizsgálatnak vetjük alá a magyarországi választójogi rendszer fejlődését, akkor látjuk, hogy az 1919. évi proletárválasztások kivételével a különböző vá'asztőjogi törvények a jogfosztások egész sorát képezték. Ilyen volt a Kristóffy-féle 1905, évi törvényjavaslat, gróf Andrássy 1908, évi törvényjavaslata, a Bethlen.féle 1922. évi választási rendelet. A Horthy-kormány választási törvényei, nevezetesen az 1925, évi töir. vények, még a régebbi, félfeudális vá'asz tő jogi szabályokat is maguk ban foglalták, hogy a választások eredményének kialakulását az uralkodó osztály érdekei szerint befo. lyásol hassák s lehetővé váljon a kapitalista és fö'dbirtokos kizsák. mányolőknak megfelelő „egyhangú" választás. Az 1938. évi törvény deklarálja ugyan az.általános és közvetlen választójogot, titkos szavazás mellett, ámde a választási geometria arcátlan alkalmazásával, a választási technika rendszabályainak bonyolultságival é

s a kü'önböző körmönfont cenzusokkal a választók szá mát a lehető legkisebbre csökkentette s akaratukat megmásította. A választói jogcím az egyes országrészek, vármegyék, aőt válasz, tókerületek területén is nagy arány, talanságokat mutatott már koráb ban is. Mindez azonban nem riasztotta vissza Horthyékat, hogy még a réginél is kirívóbban alkalmazzák a választási geometriát. 1935. ben például a Komárom-Esztergom vármegyében levő csonka délkomá romi választókerületben 2963 vá lasztó volt, mlg ugyanebben a megyében a tatabányai (bányavidék) kerületben 10.006 választó esett egy választókerületre, Az ipolyaági választókerületben 2794 választás, ra jogosult, a salgótarjáni (bányavidék) választókerületben pedig 14.510 választásra jogosult válasz tott egy képviselőt. A feledi vá lasztókérületben 2960 választó jogosult. a munkásjellegü ózdi (vasgyárkohászati vidék) választókerületben 14.198 választójogosult váasztott egy képviselőt. (Magyar statisztikai évkönyv, 1935.) A választókerületek aránytalansága egyre szembeötlőbbé vált, ez'~: a fasizmus kibontakozása idején i választókerületek tagozódására vonatkozó adatokat már nem tették közzé. A Horthy-rendszer átvette a régi legbonyolultabb választási rendszabályokat, mindezeket még jobban összekuszálta, úgy, hogy az általános jogi tudással rendelkező embereik sem érthették meg a nyakatekert választójogi előírásokat. Igy újból életbe lépett, de még bonyolultabb formában a pluralitás elve. Ez azt jelentette, hogy ha az / egyén megfelelt a nagyszámú, egy. befonódó cenzusoknak s ha nem forgott fenn a választól jogosult, ságból való kizárás egyéb oka, — ' akkor háromszoros, illetve kétszeres szavazati joggal rendelkezett. Akik nem fele'tek meg az együttes fel. tételeknek, csak egyszeres szavazati jogot'nyertek, de azt is csak a cse. kélyebbértékü, a „lajstromos" választókerületekben. A plurális választójog alkalma, zása a gyakorlatban tehát annyit je'entett, hogy a vagyonos osztályok és az értelmiségiek szavaza tai kétszer háromszor nagyobb súlylyal estek latba. A szavazatok súlya tehát egyenes arányban vo'.t a vagyon és a képzettség „súlyával", amit a középkorban is már előszeretettel alkalmaztak a rendek sza vazatánál és eskütételének minősítésénél. Ezzel függ össze az egyéni és lajstromos választókerületek megalakítása. Az egyéni választókerületek a minősített vagyis a plurális választójoggal rendelkező -gyének doménja volt. Ezek nemcsak az egyéni választókerületben, hanem a lajstromos választókerüle. tek'ben is szavazhattak. A lajstromos kerületekben az egyszeres szavazati joggal rendelkező egyének voltak. A választókerületek beosztása alapján csak három kisebb törvény, hatósági város választott plurálisán (Baja, Székesfehérvár, Sopron), míg az öaszes nagyvárosok, beleértve a fővárost, az ipari és bányavi. dákeket is, — csak egyszeres szavazati joggal rendelkeztek. A Horthy-rezsim választőrend szere a régebbi - választási törvényekből számos cenzust is átvett és azokat megszigorította. Ilyen volt az a cenzus, amely elő Irta, hogy a lajstromos választókerületekben a férfiak választójo gához 30 éves korhatár, az egyéni kerületekben 26 <Vves korhatár szük. séges. „Ez az átlagos életkor, amikor az ember magánviszonyai kialakulnak". A nők választójogának előfeltétele mindenképpen a 30. életév betöltése volt, amennyiben keresetéből önállóan fenntartotta magát, vagy pedig feleség volt. A nőktől az 1938 as törvény indokolása azért kívánta mei? a 80 éves korhatárt, mert „ez életév betöltése e'őtt a kenyérkereső nőnek sokkal kevesebb lehetősége nyílik arrn, hogy a köz. életi állásfoglaláshoz szükséges ia. mereteket bármily felületesen is, megszerezhesse", s mert „a nők demográfiai túlsúlya női parlamenthez, női kormányhoz vezetne." Az értelmiségi cennú a alapján a fö

:«ko}át, éa a legalább középiskolát végzett egyének 26 éves korukban plurálisán választhattak minden további nélkül. Akik polgári iskolát, de legalább 6 elemi iskolát végeztek, azoktól bizonyos adóalapot, ingatlant vapry állandó foglalkozást kívántait meg. Aki csak írni-olvasni tudott, attól nagyobb adóalapot, nagyobb ingatlant, vagy jobban fi. zetett állandó alkalmazást, az analfabétáktól pedig lega'ább 8 ka tasztrálís terjedelmű földbirtokot követeltek meg. A 9 évi egytielybenlakáa cenzusa. Ez legfőképpen a mezőgazdasági idénymunkásokat és a munkanélkülieket sújtotta, akik lakhelyük gyakori változtatására kényszerültek. A laikáscenzus értelmében a választói jogosultság feltétele volt a lakás bérlete, vagy bírása is. Erre vonatkozóan azt mondja a válasz tási törvény indokolása: „A törvény kizárja a választói jogból mindazokat az elemeket, akiknél nincsen meg a némileg rendezett magánvi. szonyoknak a lakásbérletben megnyilvánuló minimális értéke," A foglalkozás cenzusa alapján a vagyontalanok nem nyerték el vá lasztójogukat azonnal, hanem csak akkor, ha ugyanannál a munkaadónál legalább 3 év óta alkalmazásban voltak. í Kivételt csak az élőmunkáink és a munkafelügyelők képeztek, / A vagyoni cenzus a korhatári, foglalkozási és az értelmiségi cenzus egybefonódásának eredménye volt. Azonkívül nem választhatott az sem, ki csőd alatt állt, vagy közjótékonysági juttatásban, közse. gélyben részesült, aki népházban, szükséglakásban, aggházban, szegényházban vagy más menhelyazerü intézményben volt elhelyezve. Az erkölcsi cenzus értelmében nem választhattak az alkoholisták, a prostituáltak, azok, kik nem él. tek rendezett családi viszonyok között, akik ú. n. „vadházasságban" éltek, stb. Az állampolgársági cenzus alapján a választóktól megkövetelték a tízévi állampolgárságot. Az „anyaor. szági" burzsoáknak. arisztokratáknak és kiszolgálóiknak ilyképpen sikerült pl. a „visszatért felvidék" 1 altosainak százezreit megfosztani a választójogtól s azokat a szegény, sorsú polgárokat is, akik az állampolgársághoz szükséges különféle drága okmányok és illetékek költségeit nem tudták megfizetni. A választásokból kizárták a katonaságot, a csendőrséget, az állami, törvényhatósági és községi rendörsé. get. „A politikai küzdelmekben való részvétel ellenkezik a katonai fegyelem lijvetelményeivel. A rendőrség pedig azért nem választhat, mert ép. pen a választási küzdelmek idején a rend fenntartására van hivatva." Az 1939. évi törvény mindezt még a faji cenzussal bővítette ki, amenynyiben a zsidókat ós cigányokat, a választójogból kizárta. Gondolkozzunk el most ezeken a választójogi törvényeken: Egyenlő volt-e vájjon a Hort'hyrezis m választójoga, ha 10 analfabétának összesen csak egy szavazatot adott, míg a plurálisán választók két. szeres, háremszoros szavazati joggal rendelkeztek? Nem! Mindamellett a törvény nem átallotta kimondani, hogy minden választónalt egy szavazata van és hogy a választójog egyenlő. Sőt azt. is kimondta, hogy ak) a választásoknál többször szavaz. az fogházzal és pénzbüntetéssel sújtandó. Egyenlő volt-e a választójog a vá lasztókerflletek szembeötlő aránytalansága, az egyéni és lajstromos választókerületek kialakítása és a nagyvárosok, ipari és bányavidékek lakosai csekélyebbértéltfl szavazati joga mellett? Nem; Általános volt-e Horthvék vájasz. tójoga, amikor a „műveletleneket", a lakhelyüket változtatókat, a munkanélkülieket kizárták a választójogból? Kizárták az ifjúságot a az öregeket egyaránt. Kirekesiz-tették a kapitalista társadalmi rendszer er. kölcsl áldozatait. Nem! Ällt.e a választóurna előtt a Horthy-rendszer idején az a szerencsétlen Paraszt, aki még a csesziovák burzsoá uralom alatt 18 koronáért elkótyavetyélte lovát, csakhogy ke. nyérhez jusson? A gútaiak, akiknél napról napra látott vendég volt a végrehajtó? A lévai járás váltóitkai sanyargatott népe? (Adatok a Krajinské Zastupiteľstvo II. üléséinek 1938. évi jegyzőkönyvéből.) Nem! Igy történt tehát, hogy Magyarországon a választójogosultak száma nem érte el a lakosság egyharmadát és a valóságban ennek 'a harmadnak csak a fele szavazott. A választójogosultak száma 1939-ben 2,760000 volt, a tényleges szavazásban részvevők száma 1,966.000 (Független, ség 1939, 3. sz.) Ez a tény szabja meg a Horthy-korszak választórendszerének végső mérlegét. Néhány szót még a választások szabadságáról és a választók szavazatának érvényesüléséről. A plurális választójog gyakorlása nyilvános szavazással ment végbe, mely a választókat elriasztotta attól, hogy igazi akaratukat érvényesítsék. Megvolt ugyan a választójog büntetőjogi védelme, azonban mindamellett ki mert volna mégis gyáros, földbirtokos gazdája és hivatali elöljárója vagy annak spiclijei jelenlétében az uralkodó osztályok érdekei ellen nyilvánosan szavazni? Az egyszerű szavazók más rétegét pedig a kortesek itatták, ígérgető, sekkel ámították, hogy valakire szavazzanak, vagy ne szavazzanak. A törvények egész sorozata ugyan büntetőjogi felelősséget állapított meg azokkal szemben, akik a válasz, táisok eredményét befolyásolják adományozásokkal, lakomákkal, itallal, e törvények azonban hatályba soha nem léptek. A választások eredményét csak a kizsákmányoló osztály érdekei szabták meg. Ami pedig a pasazív válasz, t ó j o g o t illeti, a törvény kimondta, hogy képviselővé választható az, aki nek aktív választójoga van, betöltőt te 30. életévét, a magyar nyelvet szóban és irálsban bírja s nem ítélőbíró, ügyész, katona, csendőr, vagy rend. őr. Az 1937 évi törvény megkövetel, te a jelölttől, hogy választási biztosítékot tegyen le. Ezt a választási biztosítékot 1938-ban kombinálták az ajánlási rendszerrel. Ha a fasiszta Horthy-rendszer vá. lasztójogi szabályait összehasonlítjuk a mi nagyszerű választójogi szabályainkkal, a valóban általános, egyen, lő és közvetlen választójogunkkal, akkor látjuk csak azt az óriási k(i lönbséget, mely a kapitalista államok és a szocialista típusú államok választási rendszere között fennáll. A Szovjetunió vezette béketábor erkölcsi-politikai fölénye bontakozik ki ebből az összehasonlításból. Dr. LĽHOCKY TERÉZIA MEGMAGYARÁZZUK A VÁLASZTASI TOltVÉNYT A választási bizottságok biztosítják a választások megszervezését és ellenőrzését HOGYAN SZERVEZIK ÉS ELLEN. ŐRZIK A VÁLASZTÓK A VÁLASZTÁSOKAT? A választások megszervezése és ellenőrzése céljából választási bizottságok létesültek, amelyeknek tagjai a dolgozók szervezeteinek képviselői, akiket a Nemzeti Arcvonal javasolt, A választási bizottságban a választók tízezrei működnek, szervezik az előkészületeket. A dolgozók legszélesebb tömegeinek részvétele a választások megszervezésében és azok ellenőrzésében biztosítja azt, hogy pontosan betartsák a választási előírásokat is hogy a nemzeti bizottságokba a Nemzeti Arcvonal legjobb jelöltjeit válasszák meg• Ugyanakkor ez a biztosítéka annak is, hogy a polgárok aktívan fognak bekapcsolódni a megválasztott nemzeti bizottságok működésébe. MILYEN VÁLASZTÁSI BIZOTTSÁGOK ALAKULTAK? A központi és a szlovákiai választási bizottságon kívül a nemzeti bizottságok választása céljából háromfajtájú választási bizottságok létesültek. 1. A helyi, járási, kerületi és városi választási bizottságok, amelyek az illetékes nemzeti bizottságba való választást irányítják, a helytelen eljárás ellent panaszok kérdésében döntenek, ellenőrzik, vájjon az illetékes nemzeti bizottságba jelöltek csak egy választási kerületben voltak-e jelölve és nyilvántartásba veszik az illetékes nemzeti bizottság megválasztott tagjait, 2. Kerületi választási bizottságok minden választási kerületben• Ez annyit jelent, hogy kerületi választási bizottságaink alakultak a kerületi nemzeti bizottságba váló választások céljából, a járási nemzeti bizottságba, a városi nemzeti bizottságba és a helyi nemzeti bizottságba való választások céljából. Ezenkívül Prágában és Bratislavában kerületi választási bizottságok alakultak a központi nemzeti bizottságba és az egyes körzeti nemzeti bizottságokba való választások céljából. 3. Körzeti választási bizottságok minden választási körzetben. Az ilyen körzeti választási bizottságok minden választási helyiségben működnek és ezek közösek valamennyi fokú nemzeti bizottságba való választásnál. A körzeti bizottságok feladata, hogy figyelemmel kísérjék a szavazás lefolyását, s a választás befejezése után összeolvassák a szavazatokat, a dolgozók szervezetei felhatalmazott képviselőinek és a sajtó képviselőinek jelenlétében. MILYEN VÁLASZTÁSI BÍZOTT. SÁGOK ALAKULTAK A 400 LAKOSON ALULI KÖZSÉGEKBEN? A 400 lakoson aluli községekben helyi választási bizottság alakult a helyi nemzeti bizottságba való választás céljából és ugyanakkor kerületi választási bizottság is, habár az ilyen községek nincsenek felosztva több vá'' lasztási kerületekre, Ez azért van igy, hogy ezekben a községekben is helyes módon és demokratikusan elintézhessék a lakosok panaszait a választási előkészületekkel kapcsolatban, Rendszerint ezek a községek is választási helyiséggel rendelkező önálló választási körzetet fognak képeznL Ez tehát annyit jelent, hogy ezekben a kis községekben is megalakult a vá. lasztási bizottságnak mind a három fajtája. MINEK LÉTESÍTETTÜNK ANNYI VÁLASZTÁSI BIZOTTSÁGOT? A választási jog szabad és demokratikus érvényesítésének feltétele, hogy a választásokat maguk a választópolgárok szervezzék és ellenőrizzék

i A választási bizottságok nagy száma és összetételük olyan személyekből, akik bírják a polgárok bizalmát, választási rendszerünk következetes derr\okratizmusának egyik vonása. Ez a biztosítéka annak, hogy a választási bizottságokban ténykedést fog kifejteni a választók nagy száma, akik véleményt mondanak valamennyi jelöltről és biztosítani fogják azt, hogy a munkások, a szövetkezeti tagok, a kis- és középparasztok és a dolgozó értelmiség soraiból a legjobbak kerüljenek a nemzeti bizottságokba, hogy el ne feledkezzenek a nőkről és betartsák a nemzetiségi politika elveit. Annak érdekében, hogy a választási bizottságok irányításánál ér* vényesüljenek a demokratikus elvek, a jelöltek nem lehetnek tagjai a kerületi és körzeti választóbizottságoknak azokban a választási kerületekben, amelyekben jelölték őket a 'nemzeti bizottságba. Ezzel szemben a kapitalista országokban a választásokat bürokratikus szervek ellenőrzik, vagy olyan személyek, akiket ezzel a feladattal bürokratikus szervek bíztak meg, Ennek következménye az, hogy a kapU talista országokban a választásokat meghamisítják és azok sohasem fejezik ki a választók igazi akaratát. HOGYAN DÖNT A VÁLASZTÁSI BIZOTTSÁG? A választási bizottság csak akkor dönt jogérvényesen, ha jelen van tagjainak több mint a fele. A választási bizottság döntésénél szükség van a jelenlevők több mint felének szavazatára. Ha a szavazatok egyenlően oszlanak meg, akkor az elnök dönt. A jelöltek lajstromozásáról MIT JELENT A JELÖLTEK LAJSTROMOZÁSA ÉS HOGYAN VALÓSULT MEG? A Nemzeti Arcvonal a jelölteket a kerületi választási bizottságoknál lajstromoztatta, éspedig az egyes választási kerületek alapján. Ugyanolyan fokú nemzeti bizottságba azonban csak egy választási kerületben lehetett jelölni ugyanazt a személyt. A jelöltek lajstromozása annyit jelent, hogy a jelölés a választási törvény követelményeivel összhangban történt, a szükséges okiratok megvannak, és így a kerületi választási bizottság kihirdetheti az illető jelöltségét és a választások során a lajstromozott jelölt neve ott lesz a szavazólapon. A lajstromozás- visszautasítása eseten két napon belül panaszt lehetett benyújtani annak a nemzeti bizottságnak választására alakult választási bizottságnál, amelybe a polgárt jelölték. Ha például olyan jelöltről volt szó, akit a helyi nemzeti bizottságba jelöltek, akko, a panaszt a helyi választási bizdttságnál kellett benyújtani, stb. A választási bizottság döntése végérvényes. MIKOR ÉS KI HIRDETI KI A JELÖLTSÉGET? Valamennyi lajstromozott jelölt teljes nevét, korát és foglalkozását a kerületi választási bizottság nyilvánosságra hozza. Ha a kerületi és járási nemzeti bizottságba való választásokról van szó, akkor ezt a kerületi választási bizottság legkésőbben 25 nappal a választás előtt megteszi. A többi nemzeti bizottságba való választás esetében a jelöltek adatait a kerületi választási nemzeti bizottság legkésőbben 15 nappal a választás napja előtt hirdeti ki. TÖBSZÖR IS LEHET EGY ÉS UGYANAZON POLGÁRT JELÖLNI? igen. Mivel a nemzeti bizottságok választásáról szóló törvény csak azt határozza meg, hogy senkit sem lehet ugyanolyan fokú nemzeti bizottságba egynél több vá'asztási kerületben jelölni. Ez nem zárja ki azt, hogy a választópolgárt többször is jelölhetik, például mind a helyi nemzet bizottságba. mind a járási nemze' ' izottságba Minden fíyen esetben <• 'ükség van a jelölt írásbeli nyí ot'- 'zatára, hogy beleegyezik a jelölésbe. - ff