Uj Szó, 1954. március (7. évfolyam, 52-78.szám)

1954-03-11 / 60. szám, csütörtök

Wfft. március 11. UISZ0 Az 1954. évi állami költségvetésünk népi és békés Jellege bi lehetőségeket kell keresni a . ételek emelésére. A forgalmi adó tavalyi rvé't 98 százalékra teljesítettük, a nyereség átutalások tervét pedig 90%-ra. Az akumuláció tervét jól teljesítette a vegyiipari minisztérium, .amely a forgalmi adó tervét 107.30/

0-ra. a nyereség tervét 100.3%-ra, a termelési tervet 101.70/

o-ra, az egyes feladatok tervét pedig 100.2%-ra teljesítette. Ez azt jelenti, hogy ez a minisztéíium és e minisztérium vállatainak dolgozói bár még nem küszöbölték ki az összes hiányosságokat, a termelési terv teljesítését helyesen kapcsolták egybe a további kihasználatlan lehetőségek feltárásával. A többi minisztériumok hatáskörében is számos olyan vállalat van amelyeknek eredményei bizonyítják, hogy a vállalatok jó irányításával és a dolgozók kezdeményezésének fejlesztésével nemcsak a terv teljesítése lehetséges, hanem dolgozó népünk részére további eredményeket is elérhetünk. De egyes minisztériumok nem teljesítették teljes mértékben az akkumuláció tgrvét. A kohó- és ércbányaügyi minisz térium nem teljesítette a tervbevett 386 millió korona nyereséget, a tüze lőanyag és energetikaügyi minisztérium pedig nemcsak hogy nem teljesítette a nyereség tervét, hanem terven kívüli vesztesége is keletkezett. Ugyanígy a földművelésügyi minisztériumnál is terven kívüli veszteség következett be az állami birtokokon. Az élelmiszeripari minisztérium a forgalmi adó tervét csak 93.70/

0-ra teljesítette. Mire irányítsuk igyekezetünket, hogy az 1954. évben az állami nemzetgazdasági tervet az 1953. szeptember 15-i kormánynyilatkozat szellemében teljesítsük és biztosítsuk a szükséges pénzügyi eszközöket? Az említett minisztériumokban elsősorban a termelési tervet nem teljesítették, amely pedig a nemzeti jövedelem növekedésének forrása. Köztársaságunk minden polgára saját tapasztalatából tudja, hogy mit jelent minde

n egyes család és egész nemzetgazdaságunk részére, ha nem teljesítjük a szénfejtés tervét, a villanyáram termelésének és a mezőgazdasági termelésnek tervét. Ezért a kormánynyilatkozat feladatait csak akkor teljesíthetjük, ha minden egyes polgár az üzemekben és a fö!deke

n az á

:iam sazdájáként termelési feladatait felelősüge tudatáfian teljesíti. Ne feledkezzünk meg arról, hogy az állami költségvetés kiadásai 18%-kal emelkednek, a termelés pedig csak 5.1%kal. Hogy biztosítsuk a szükséges eszközöket nemzetgazdaságunk és dolgozó népünk életszínvonalának további fejlődésére, nemcsak a termelést kell fokoznunk, hanem a termelési költségeket is csökkentenünk k«H. 1953-ban az egyes minisztériumok nem harcoltak eléggé a termelési önköltségek csökkentéséért. A kohó- és ércbányaügyi minisztérium pl. az önköltséget 1.78%-ka] lépte túl. Mik ennek az okai? Ebbe

n a minisztériumban a selejttermelésből és a vagonveszteglésekből eredő nem produtiv költségek következtében keletkezett veszteségek az 1953. évben emelkedtek. A béralapokat a negyedik negyedévben 2.1%-kai túllépték. Annak ellenére, hogy az 1953 április 27-i párt. és kormányhatározat elrendelte az összes minisztériumoknak és vállalatoknak hogy szilárdítsák meg a technológiai fegyelmet, javítsák a termelés minőségét és csökkentsék a termelésben a selejtet, számos minisztériumban, főleg a gépipari minisztériumban a selejt tovább emelkedett. Mi aztán az egyes vállalatok ilyen gazdálkodásának következménye ? Ha a vállalatok nem teljesítik a termelés és a költségek tervét, akkor nincsenek meg a szükséges pénzügyi eszközeik sem. Ezért nemcsak a kohó- és ércbányaügyi minisztériumban, hanem a többi minisztériumokban is az egyes vállalatok nem végzik el idejében az állami költségvetésbe való átutalásokat, nem. fizetik vissza a bankok által nyújtott hiteleket,

1 nem fizetik ki idejében a szállítókat és meg nem engedett módon használják fel üzemben. « Elfeledkeztek arról, hogy ha a vállalatokban nincs biztosítva a pénzügyi terv teljesítése a vállalat és az állam szempontjából egyaránt, akkor az állami költségvetésnek sem lehetnek meg a vállalatok, az egész nemzetgazdaság és dolgozók életszínvonala emelését szolgáló eszközei. De a szocialista gazdaság fölénye az összes feltételeket rendelkezésre bocsátja nemzetgazdaságunk hiányosságainak kiküszöbölésére. Az egy tonna feketeszén fejtésre eső költségek például 1950-től 1953-ig 32.6%kal, a barnaszénnél 8,2%-kai emelkedtek és állandóan emelkednek, y Rámutatok a karvini „Gottwald elnök-bánya" gyönyörű példájára, hogyan lehet fokozni a szénfejtést és csökkenteni a költségeket a bányászok jövedelmének emelése mellett. E bánya dolgozói a szocialista munkaverseny fejlesztésével a mult év negyedik negyedében a fejtési tervet 104,9%-ra, az előkészítő és nyitó munkák tervét 111.9%-ra teljesitették. 1278 szocialista kötelezettségvállalást tettek. A kötelezettségvállalások érték

e 26.000 tonna szén és 304 méter folyosó az előkészítő és nyitó munkáknál. A 26.000 tonna szénre tett kötelezettséget 109.4%-ra és a folyosóméterekre tett kötelezettséget 249%-ra teljesítették. A költségeken a tervhez viszonyítva 6,3%-os megtakarítást értek el, főként a munkatermelékenységnek a gépesítés jobb felhasználásával való fokozásával és anyag, valamint energia megtakarítással. A bánya bányászai és technikusai bányájuknak elnyerték a vörös .zászlót azáltal, hogy oly nagyszerűen tudatosították a szénnek nemzetgazdaságunk és dolgozó népünk számára való jelentőségét. Fölhozok egy további példát. Az osztrava-karvini körzetben a ,,Gottwald elnök"-bányában 1953. jan.-tól okt.-ig a tervezett költségeket 1 tonnánál 0.37 koronával lép. tek túl. A bánya vezetősége a bányászokkal együtt kiszámította a termelési költségeket és a chozrascsot-bizottság, valamint a főkönyvelő segítségével intézkedtek az önköltségek csökkentésére. Mindezen intézkedések hatása megnyilvánult már novemberben, amikor az egy tonnára eső megtakarítások 3.87 koronát tettek ki. Ezzel sikerült felszámolni a költségeknek az első tíz hónapban való túllépését és ezen felül elérni egy nem is tervezett önköltségcsökkentést. Ezek az intézkedések segítettek abban, hogy az évi fejtési tervet 110 százalékra teljesítsék. Ha valamennyi vállalatban és minisztériumban rendszeresen gondot fordítanának a chozrascsot bevezetésére és megszilárdítására, mely lehetővé teszi számunkra, hogy a gyakorlatban érvényesítsük az c-rtéktörvényt és így javítsuk a. vállalatok irányítását, jobban megszerezzük és gazdaságosabbá tegyük a termelést, akkor a Gottwald elnök bányának ezt az eredményét más vállalatokban is elérhetnénk. A jelenleg-; állapot szerint nálunk a chozrascsot a minisztériumok többségében csak előkészületi stádiumban van. Mondhatjuk, hogy c jak a könnyűipari minisztériumban szervezik meg rendszeresen a chozrascsotot. A minisztériumoknak és a vállalatoknak ez az elégtelen gondoskodása a chozrascsot érvényesítéséről annyit jelent, hogy nem használják fel gazdaságosan a rájuk bizott termelő eszközöket. A nemzeti vállalatoknak, mint önálló egységeknek az állam alap- és forgalmi eszközöket nyújt, amelyeket a lehető legjobban fel kell használni a termelés fokozására és olcsóbbá tételére. A szocialista gazdaság tervszerűen fejlődik a szocialista újratermelés bővítésének és a termelés állandó fokozásának és tökéletesítésének útján. Ez lehetővé teszi az anyagi eszközök teljes kihasználását eltérően a kapitalista államoktól, ahoi a termelőerők fejlődését nemcsak fékezik, de lehetetlenné teszik a termelőeszközök hathatós felhasználását is. A szocialista rendszernek ezt a törvényszerűségét és előnyét vállalatainkban még nem tudjuk érvényesíteni. Elsősorban nem tudatosítjuk teljes mértékben, hogy a bővített szocialista újratermelés aiapjai, vagyis nemzetgazdaságunk további építésének alapjai a szocialista akkumuláción mint a termelés tökéletesítésének és a szigorú gazdaságosság, nak eredményén nyugszanak. Azonban a beruházásokhoz és azon lényeges alapok általános javításaihoz való viszony, amelyeket saját munkánkkal és fáradságunkkal építettünk ki, nem tanúskodik annak megértéséről, hogy mily mérhetetlen pénzügyi és anyagi eszközöket fektetünk bele köztársaságunk építésébe és népünk anyagi, valamint kulturális színvonala további ernelesébe'. 1954-ben a nemzeti jövedelem nagy részét beruházásokra és a vállalatok saját forgalmi eszközeire fordítjuk, mégpedig egyrészt közvetlenül az állam-; költségvetésből, másrészt a vállalatok anyagi eszközeiből. Mindnyájan tudjuk, mennyire nem takarékosan gazdálkodnak zekkel az eszközökkel. Ezért nagy erőfeszítést kell tennünk, hogy megjavuljon az építkezés megszervezése, megjavuljon a tervező szolgálat munkája, hogy gondoskodásunk anyagi és pénzbeli eszköze; a döntő fontosságú építkezésekre összpontosuljanak, hogy ezeket a fontos építkezéseket a meghatározott határidőre üzembe helyezzék, hogy az építést ne drágítsa meg az építkezési munkák elhúzódása és hogy egész nemzetgazdaságunk ne szenvedjen kárt az energetikai müvek felépítésének késedelme miatt. Az így felépített müvek felhasználásához, gondos karbantartásához és javításához való viszony szintén nem az öntudatos gazdának saját tulajdonához való viszonyát tükrözi. Itt sok mindent meg kell javítanunk mindnyájunknak, az építkezési minisztériumnak, a többi minisztériumoknak, valamint a pénzügyminisztériumnak és a Beruházási Banknak is. Nagy feladat jut ebben valamennyi építkezési és vállalati dolgozónkra, a'tcknek nem szabad szónélkül hagyniok azt, hogy saját gazdálkodásuk lényeges alapjait igy megkárosítják. Néhány vállalatnak és minisztériumnak a forgalmi eszközökhöz való viszonya még nem teljesen az öntudatos gazdának a saját tulajdonához való viszonya. Némelyik minisztérium és vállalat nem tartja be a forgalmi eszközöknek a tervben meghatározott állományát. A gépipari minisztérium 1953-ban a forgalmi eszközöket 29 Százalékkal emelte, míg a termelés 20.5%-kai emelkedett és ezáltal a tervvel szemben emelkedtek az állami pénzeszközökre való igények is. Hasonlóképpen némelyik minisztérium már az 1954. évi pénzügyi terv javaslatában a forgalmi eszközöknek sokkal magasabbra emelését kérték, mint amennyivel a termelés fokozódik. Néhány minisztériumnak és számos vállalatnak formális a viszo. nya a forgalmi eszközök normázásához, nem harcolnak szívósan az anyagi, műszaki ellátásról szóló kormányhatározat teljesítéséért, nem vizsgálják felül következetesen a régi normákat, nem vezetnek be újakat, engedik a normák magasfokú túllépését, főként a villanyenergiában. A' forgalmi eszközök gazdaságos kihasználásához való ilyen viszony arra vezet, hogy az 1953-as év folyamán a forgalmi eszközök forgalmának tervezett meggyorsítása helyett e'.őzetes számitások szerint a forgalom 14 nappal való lassítására került sor. A termelésben és a forgalomban lévő normán felüli készletek ezért az 1953-as évben magasra emelkedtek. Ezek a készletek komolyan gátolják nemzetgazdaságunk fejlődését, mert nagy anyagi és pénzeszközöket kötnek le, amelyeket fel lehetne használni építésünk gyorsítására.. A kormány megtette a szükséges intézkedéseket e készletek felhasználására. Most arról van szó, hogy a minisztériumok, vállalatok és az összes dólgozók biztosítsák ezen intézkedések teljesítését és ne engedjék, hogy a normán felüli készletek tovább növekedjenek. Ne feledjük el, hogy a normán felüli készletek a tervezés, a termelés technikája és megszervezése elégtelen elsajátítása miatt, a termelés és a forgalom problémáinak elégtelen elsajátítása és a hozzájuk való helytelen viszony miatt keletkeznek. VI. Fokozzuk a tömegek termelési és politikai aktivitását Az anyagi munka és pénzügyi források teljes felhasználásáért folytatott harcnak hatalmas lendítő ereje minden vállalatban a dolgozók kezdeményezése, amely a legalkotóbb módon a szocialista mm kaversenyben érvényesül. Erre az alkotó kezdeményezésre kell támaszkodnia a forgalm-; eszközök forgalmának meggyorsítására és a terven felüli nyereségre való törekvésnek is, amelyeket a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom vezetésével minden vállalatban fejlesztenünk kell. E mozgalom jelentősége abban van, hogy serkent a termelés szervezésének és tervezésének megjavítására, a jobb munkamegszervezésre, a technika fejlesztésére és jobb felhasználására, elősegíti a termelés gazdasági és pénzügyi kérdéseinek jobb kézbentartását... Ezért a forgalmi eszközök forgalmának meggyorsítása és az önköltségek csökkentésére, valamint a terven felüli nyereségre irányuló törekvések kölcsönösen összefüggnek. A minisztériumok, vállalatok, nemzeti bizottságok és az egységes földmüvesszövetkezetek ebben az évben is a feladatok szétírásánál és megtárgyalásánál nem használták fel teljesen az összes kimeritetlen forrásokat. Ezért szükséges, hogy ragaszkodjunk az éppen megtárgyalt műszaki, ipari és pénzügyi tervekhez, a megkötött kollektív szerződésekhez és az egységes földmüvesszövetkezetek termelési és pénzügyi terveihez, nagy támadó felsorakozással a termelés további fokozása és tökéletesítésére, az 1953. szeptember 15-i kormánynyilatkozat feladatainak teljesítésére és további pénzforrások szerzésére az állami költségvetés számára. Az 1953-as országos szocialista munkaverseny keretében kitüntetett vállalatok nagy száma arról tanúskodik, hogy a szocialista gazdaságban állandóan szaporodnak az új meg új lehetőségek és források. Naponta tanúi vagyunk, hogy a dolgozók aktív részt vesznek a nemzetgazdaság problémáinak megoldásában és a kormánynyilatkozat feladatainak megvalósításában, tanúi vagyunk, hogyan fejlődik a tömegek termelési és politikai aktivitása a nemzeti bizottságokba való választások előkészítése és Csehszlovákia Kommunista Pártja X. kongresszusának előkészítése idején. A kormánynyilatkozat megvalósítását nagyon fontos szakaszon biztosítják nemzeti bizottságaink. A nemzeti bizottságok, mint az államhatalom szervei és végrehajtó szervei annak a gazdának fontos küldetését töltik be, akinek naponta szívósan kell gondoskodnia arról, hogy mezőgazdasági termelésünk ne maradjon el az ipari termelés mögött, hogy helyi ipar; vállalataink és kommunális gazdaságaink megjavítsák és olcsóbbá tegyék a dolgozó népnek nyújtott szolgálataikat, hogy a lakosság folyamatosan és jól legyen ellátva, hogy a lakások karbantartását és felépítését tervszerűen végezzék, hogy a kultúrára és egészségügyre fordított nagy anyagi eszközöket gazdaságosan használják fel és jobban kifejlesszék a dolgozók alkotó tevékenységét. A nemzeti bizottságok kiadásai az 1953-as éwei szemben 15 százalékkal emelkednek. Ezeket a kiadásokat csak 16 százalékban fedezik a nemzeti bizottságok saját bevételeiből. A fennmaradó részt az állami adókból való részesedés fedezi. A nemzeti bizottságok útján fedezik az országos iskolaügyi kiadások 81 százalékát, és az országos egészségügyi kiadások 87 százalékát. A nemzeti bizottságok költségvetéseiben a kulturális, egészségügyi és szociális intézkedésekre meghatározott összeg 10 milliárd, 795 millió koronát tesz ki. A nemzeti bizottságok kiadásai egészben véve az 1950.es évtől kezdve a következőképpen emelkednek: 1950-ben 9 milliárd, 300 millió koronát, 1951-ben 11 milliárd, 300 millió koronát, 1952.ben 12 milliárd, 900 millió koronát, 1953ban 12 milliárd, 900 mllió koronát tettek ki és 1954-ben 14 miliárd, 900 millió koronát fognak kitenni. Ezért a nemzeti bizottságok az emberről való mindennapi, gondoskodásukat összekapcsolhatják és joggal össze kell kapcsolniuk az öszszes dolgozók nagy alkotó tevékenységével és így bekapcsolják az egész dolgozó népet az állam igazgatásába és a nemzetgazdaság irányításába. Az egész dolgozó népeknek az állam Igazgatásába és a nemzetgazdaság irányításába való fokozatos bekapcsolódása következtében állandóan bővül a nemzeti bizottságok funkciója Egyre jobban bővülni fog a nemzeti bizottságok tevékenységének tere és ezáltal felelősségük is. Ez feltételez-; azt, hogy a nemzeti bizottságok a rájuk bízott szakaszon megbízható és gondos gazdák lesznek. A nemzeti bizottságok költségvetéseire is érvényes az az elv, hogy a fő bevételi forrás a termelés. Ez megköveteli, hogy a nemzet; bizottságok és szakosztályaik, főleg a pénzügyi szakosztályok sokkal többet és jobban törődjenek a rájuk bizott vállalatokkal, hogy az adók beszedését egybekapcsolják az egész termelésről való mindennapi gondoskodással és segítésével körzetükben. Ezért üdvözöljük a trencséni és kromeriži járás; nemzeti bizottságok kezdeményezését, amelyeknek pénsügyi szakosztályai a jó tapasztalatok alapján, a szovjet módszerek érvényesítésével felhívást intéznek az összes járási nemzeti bizottságokhoz, hogy indítsanak munkaversenyt a járások aktív gazdálkodására, a nemzeti bizottságok által a termelésnek nyújtott mindennapi segítségére és az állami bevételek tervének pontos teljesítésére. VII. Teljesítsük az állami költségvetést nemzetgazdaságunk valamennyi szakaszán Az a feladat, hogy további bevételeket találjunk nemzetgazdaságunkban és kiküszöböljük a gazdálkodásban levő hiányosságokat, mindnyájunk kötelességévé teszi, hogy megjavítsuk az állami és gazdasági gépezet munkáját gazdaságunk irányításában és ellenőrzésében. A minisztériumok, még pedig a mi pénzügyminisztériumunk is, a főigazgatóságok, vállalatok, nemzeti bizottságok és egységes földmüvesszövetkezetek még mindig nem becsülik meg az ellenőrzés alapvető (fontosságát a termelés segítése és fejlesztése szempontjából. A pénzügyi tervekben csupán az állami nemzetgazdasági terv passzív viszszatükröződését látják a termelés és a bevételek fokozásának aktív eszköze helyett. A költségvetés és a pénzügyi tervek előkészítésében megmutatkozott, hogy állami és gazdasági gépezetünk. még pedig pénzügyi szerveink is mily elégtelenül tartják kezükbe- a közgazdasági és pénzügyi kéi "seket. Ez az oka annak, is, hogy számos minisztérium a pénzügyi problémák megoldását am