Uj Szó, 1954. március (7. évfolyam, 52-78.szám)

1954-03-10 / 59. szám, szerda

/ 1954. március 10. Ul SZO A sárospataki gépállomás küldöttei Trebisovhan A Saabad Nép 1954 március 3-i számából az alábbi riportot közöl­jük: A sárospataki gépállomás dolgo­zói néhány héttel ezelőtt még az utolsó előtti helyen álltak Borsod megye gépállomásai kőzött a gépek téli javításában. Ekkortájt javasol­ta valaki, hogy hívják ki verseny­re a Csehszlovák Köztársaság szom­szédos gépállomását, a trebiSovi gépállomást. A sárospatakiak emlé­kezete szerint, Hornyák Ferenc ja­vaslata volt ez. Hornyák elvtárs a sátoraljaújhelyi brigádban dolgozik, ott fordul meg traktorával a hatá­ron, látta és hírből ismerte is a tre­biSovi elvtársakat. A javaslathoz mindenki nagy örömmel csatlakozott Patakon. Gyorsan megírták a levelet, s el­küldték versenykihívásukat Trebl­Sovba. Nem is kellett sokáig várniok, megérkezett a válasz: elfogadjuk a feltételeket, kezdődjék hát a ver­seny . gépállomásaink dolgozói kö­zött. Olyan munka indult meg erre mindkét gépállomáson, amilyent még egyik helyen sem nagyon lát­tak. Kérdezd Herkel Károly elvtár­sat, a pataki gépállomás igazgató­ját, Ján Michal elvtársat, a trebi­Sovi gépállomás igazgatóját, Serfő­ző János traktorost, Michal Graj­cák szerelőt, valamennyiüknek ez az, első szavuk: ez a verseny szár­nyakat adott nekünk. Minden ne­hézségen átsegítette őket az a gon­dolat, hogy határontúli testvéreikkel versenyezhetnek a közös ügyért: népeik felemelkedéséért. Hiába volt a nagy hideg, a hó — a gépjavítás nem állt meg egyetlen napra sem. A sárospatakiak az utolsó előtti helyről a negyedikre kerültek Bor­sodban, a trebiSoviak pedig ugyan­csak az utolsó heiyről az elsőre küz. dötték fel magukat a kassai kerü­letben. Néhány nappal ezelőtt azután sor került a verseny első szakaszának értékelésére. Először a trebiSovi gépállomás küldöttel látogattak el Sárospatakra, hogy megnézzék: mi­lyen munkát végeztek versenytár­saik? A sárospatakiak nagy szere­tettel, izgalommal készültek szlová­kiai munkástestvéreik fogadására. Olyan rendet teremtettek a gépállo­máson, amilyen nem volt még so­hasem. A trebiSovi elvtársak szeme azonban éles volt. Nemcsak a jót, az eredményeket vették észre, hanem rámutattak a hibákra is: látjátok elvtársak, ezt nem jól csináltátok, ja. vítsatok rajta. Végül is elégedetten távoztak Sá­rospatakról, látták, hogy Versenytár­saik jó munkát végeztek. A látogatás után hamarosan űt­rakelt a sárospatakiak küldöttsége lis TrebiSov felé. 3Iegérkezés Trebišovba Reggel hét órakor kellett volna el­indulnia a küldöttségnek Sárospa­takról, de az autó elromlott, s csak néhány ^rás késéssel értek a pata­kiak a határra. Hideg volt. Mégis a határ túlsó oldalán órákon át ott vártak a hidegben a trebiSovi elv­társak és a határmenti Slovenské Nové Mesto község szlovák és ma­gyar nyelvű iskoláinak pirosnyakken. dős úttörői. Már át is üzentek a ha­táron: siessenek a sárospataki elv­társak, mert ők minden percet együtt akarnak velük tölteni. nagyszerű Skoda-traktorok az előt­tük a niálluk ls jól ismert Zetorok, ké­vekötő aratógépek, ekék és ki győz­né valamennyit felsorolni! Az egész udvar, valamennyi mű­hely kis csoportokkal telt meg. Vol­tak, akik kézzel-lábbal magyaráz­tak, mutogattak egymásnak. Szabó László, a sárospataki gépállomás főagronómusa már az úton emleget­te, hogy „az ő föagronómusával" oroszul megértik egymást. De gyak­ran nem is volt szükség tolmácsra, a trebisovi elvtársak közül nagyon sokan úgy beszélnek magyarul, akárcsak a patakiak. , Az egyik műhelyben Dobranszki elvtárs, a trebiSovi főgépész áll egy gép mellett. Takács Józsefnek, a sá­rospataki főgépésznek magyaráz: — Látod, ez a mi áramfejlesztőnk. Ez a kis gép el tudja látni az egész gépállomást energiával. Na, nézzük, mi kell neked hozzá, hogy otthon is megcsináld. — Ráteszi a kezét egy kis dinamóra, úgy folytja. Éz háromszáznyolcvanvoltos. — Várj csak, várj, — szakítja félbe Takács elvtárs — az adatokat majd felirom később, ha leültünk valahol ... Kint az udvaron a kévekötő ara­tógépek között Szabó László főag­ronómust veszik körül a trebiSovi elvtársak. Szabó elvtárs erősen ma­gyaráz valamit, aztán lehajol a föld­re s egy fadarabbal vonalakat húz­gál. A négyzetes kukoricavetésről beszél a vendéglátóknak. Amerre csak ment a sárospataki küldöttség Slovenské 'Nové Mestó­tól Trebišovig, mindenütt diadalka. pu, ünneplő úttörők, dolgozók fogad­ták. Cérhovánál az autókat is meg­állították — két kis úttörő lány az országút közepén tánccal köszön­tötte a magyarországi vendégeket. TrebiSovba érve, alig hangzottak el az üdvözlő beszédek, a himnu­szok, a sárospataki főgépész máris megtalálta a trebiSovi főgépészt, a a főkönyvelő a főkönyvelőt, a bri­gádvezető a brigádvezetőt, a trak­toros a traktorost, átölelték, karon­fogták egymást, és azonnal indultak ezétnézni a gépállomáson. Volt is mit nézni ezen a gépállo­máson. Mindjárt a kapunál ott áll­tak kijavítva, tisztán a hernyótalpas szovjet gépóriások. A négyszög­alakban elhelyezett tiszta világos ípületek előtt ott sorakoztak a A hatalmas udvaron, a tágas iro­dákban három napon keresztül így magyaráztak, segítettek egymásnak a trebiSovi és a sárospataki gépál­lomásiak. A trebiSovi emberek Sokat lehetne írni a nagyszerű trebiSovi emberekről, az igazgató­ról, az agronómusról, a brigádveze­tőkről, a traktorosokról. A gépállomásra érve, legelsőnek Michal Grajcért mutatták be ne­künk az elvtársak. Grajcár 18 éves. Pirospozsgás arca majd kicsattan az egészségtől. Ahogy ott állt a csoport közepén, arca egyre piro­sabb lett, szégyenlősen igyekezett hátrahúzódni, valahogyan nemigen akart felelni a kérdésekre. Kiderült, szégyenkezik, nem tud magyarul be­szélgetni velünk... Aztán sikerült meggyőznünk, hogy akkor mi is szégyelhetnénk magun­kat, mert mi sem tudunk szlovákul. De hiszen nem is tudhat mindenki minden nyelven beszélni, — a dol­gozók mégis megértik egymást. Van egy közös nyelvük: a munka. Hogy Michal Grajcár ezen a legnagysze­rűbb emberi nyelven tisztán, szépen és jól beszél, azt mi sem bizonyítja jobban, minthogy fényképe legelsők között van az egyik épület falán. De azért az ember akaratlanul is elgondolkozik: milyen nagyszerű do­log, hogy egy szlovák munkás ma már azon bánkódik, hogy nem tud magyarul beszélgetni a magyar mun­kással — s be kell vallanunk min­den saját meggyőző érvünk ellenére, mi is boldogabbak lettünk volna, ha Michal Grajcárral és a többiekkel az ő anyanyelvükön, szlovákul tud­tunk volna beszélgetni. Eszébe jut „az embernek a régi világ ... Ján Szabó, a slovenskénovomestói ter­melőszövetkezet idős sertésgondoző­ja mondja fogadásunkkor: „Köszön­jük Lenin elvtársnak, hogy ilyen szépen összehozott bennünket, dol­gozókat". Ma már igy van, de ha őrizni és erősíteni akarjuk mai igaz, forró barátságunkat — akkor felej­tenünk sem szabad, mert akadnak még, akik a multat álmodják visz-, sza. > Michal Grajcár azután nevetett, később megcsókolta a vendégeket, s válaszolt a kérdésre: Hogyan lett ilyen fiatalon a gépállomás egyik legjobb dolgozója? — Ha az ember nagyon' szereti a munkáját, ha van hozzá szive, akkor van ís eredmény — így vá­laszolt. Ján Újhelyivel és kisfiával az autóbuszban találkoztam először, amikor az egyik brigádszállásra mentünk. Üjhelyi alacsony, rendkí­vül fürge, göndörhajú férfi, a te­repjáró traktorosok brigádvezetője. Eüszkesége az ötéves szőke, eleven Jozef Újhelyi. Jozef a bemutatko­zásnál katonamódra tisztelgett, vigyázz-állásban nyújtott' kezet, — d e abban a pillanatban már meg is feledkezett katonamivoltáról. Ugyanis az autóbusz ablakán át meglátott egy traktort. Kicsiny ke­zével a traktor felé mutogatott s örömmel kiáltotta: „Indul a Ško­da!" Mi csak annyit láttunk, hogy a távolban valóban indul egy trak­tor, de Jozef az elsö pillantásra azt is megtudta mondani, milyen gyárt, mányú traktorról van, szó. Egyik este apja büszkélkedett vele. Elmondta, hogy Jozef már egyedül is vezetett traktort, 800 métert szántott a Sztalinyeccel, közben Jozef észrevétlenül eltűnt. Egyszer csak jött vissza, kezében nagy tábla, alig bírta cipelni. El­hozta Ján Üjhelyi egyik bekerete­zett kitüntető oklevelét. Néhány perccel később hozta a másikat, az­után apja vörös versenyzászlaját, mintha megértette volna, hogy édesapja vele büszkélkedett, ő is büszkélkedni akart apja kiváló munkájával. A kultúrműsor Nehéz lenne leírni, milyen vég­telen szeretettel vették körül a magyar küldöttséget Trebišovban. Végŕ-hossza nem volt a két nép testvéri összefogása ünneplésének, az üdvözléseknek, köszöntéseknek. De egyik legmaradandóbb emlékünk talán az a kedves kultúrműsor, amit a város szlovák, és magyar­nyelvű iskolái hallgatói adtak a küldöttség tiszteletére a cukor­gyár kultúrtermében. Csasztuskákat énekelnek arról, hogy a mezőkön most már nem görnyesztö munka várja a dolgozó parasztot, mert traktoros végzi a munka nehezét. Aztán a magyar­nyelvű iskola egyik hallgatója Pe­tőfi verset szaval. Három magyar­ruh^s |iataj énekel, táncol a szín­padon. „Sárospatak-TrebiSov' fel­írás alatt vidáman csengenek a ••Ragyogj, ragyogj párois csillag so­káig ...", az „Által .mennék én a i Tiszán..." hangjai. Azután kelet, szlovákiai népdalok, táncok, majd ismét csasztuskák következnek. A fiatalok üdvözlik a trebiSovi gép­állomás legjobbjait — egy-egy da­lukat nekik éneklik. Az a kedves szokás van itt, ha valakinek a neve akár értekezleten, akár előadáson elhangzik, az feláll, mintegy bemu­tatkozik. Most is egymásután áll­nak fel a szlovák elvtársak. Ján Pucán, Andrej Harmagyi, Michal Grajcár és a többiek. Magyarok, szlovákok lelkes tapssal, örömteli kiáltásokká] üdvözlik őket. Mennyi gyönyörűségben volt ré­szünk ebben a szép szlovákiai kul­túroti.honban. Mindaz a szeretet ott sűrűsödik a dalokban, táncokban a magyar vendégek kabátjára tűzött apró piros „úttörő-szívekben", melyekkel a szlovákiai dolgozók sárospataki vendégeiket köszöntik. A verseny értékelése A trebiSovi gépállomás igazgató­ja, Ján Michalo elvtárs már a leg­első pillanatban megkérte a sáros­A nováki bányászok teljesítik ígéretüket, amelyet pártunknak és kormányunknak a szénfejtésre vo. natkozó okmánya kiadásával kap­csolatban tettek, hogy a leközeleb­bi időszakban érvényesítik a leg­eredményesebb szovjet fejtési mód­szert, a falfejtést, amelyet mosta­náig a magas szénpillérek miatt nem tudtak Novákyban alkalmazni. A szovjet tapasztalatok alapján megvalósították a technikai-szerve­zési intézkedést és a szénpillérek előkészítése után Szlovákia legna­gyobb bányaüzemében, a nováki n. bányában is megkezdték hétfőn, március l.én a szónfejtést az első szénfalon A fejtést itt a magas szénpillérek fejtésére alkalmas mód­szerrel, az úgynevezett s>hárompa­dos«-módszerrel végzik. A falat a modem szovjet nehézpáncélos szál­llítóes«!)kí)z.'?!?l és a szovjet KMP 1. barázdáló géppel látták el. A szén kocsikba való rakását futószalag végzi. A jő mukaszervezés, a mun­patakí küldöttséget: necsak azt ve­gyék észre, amit jól csináltak, ha­nem segítsenek a hibákat is meg­keresni. A pataki elvtársak eleget is tettek ennek a kérésnek. Bebúj­tak még a cséplőgépek belsejébe is. Nagy volt a nevetés, amikor a novoszadí brigádszálláson egy csép­lőgépet vizsgálva, valahol belül két tyúktojást talált az egyik elvtárs. Mindent aprólékosan megnéztek, kérdeztek és magyaráztak, végül azután összeült a bizottság, hogy megállapítsa: melyik gépállomás lett hát a győztes a gépek téli ja­vításában. Az eredményt terpielési értekez­leten hirdették ki: a verseny első­szakaszában mindkét gépállomás saját területén a legelsők közé ke­rült, de kettőjük közül a sárospa­taki végzett jobb munkát. Lelkes tapssal köszöntötték a győzteseket a trebiSovi elvtársak. Ezután felol­vasták a sárospataki brigádok, traktorosok üzeneteit: a két gép­állomás versenyen belül egyéni ver­senyre is kihívta egymást. Olvassák a magyar traktoros ne­vét, a kihívás feltételeit, de sok­szor még végére sem érnek, ami­kor már nyújtják kezüket a trebi­Sov-; traktorosok, felállnak, elfo­gadják a kihívást, csaknem minden esetben többet vállalnak, mint a kihívást küldő sárospatakiak. Hor­váth Imre azt - vállalja, hogy évi tervét 130 százalékra teljesíti. Ján DuriSin feláll, elfogadja a kihívást, de ő 150 százalékot vállal. Sikora András brigádja azt üzente Patak­ról, hogy 120 százalékra teljesíti évi tervét. Ladislav Molnár brigád­jának tagjai szinte egy emberként nyújtják kezüket: állják a ver­senyt, de ők 140 százalékot vállal­nak! Hirtelen feláll két ember, egy­máshoz lépnek, kezetfognak: a két brigád vezetője testvéri csókkal is megpecsételi a fogadalmat. Megvan minden sárospataki üzenetére a válasz, de a trebiSoviak között még mindig vannak, akik egyénileg is versenyezni akarnak, s a magyar e vtársak most sietősen írják a trebiSoviak kihívásait, feltételeit, hogy az üzenetet otthon átadhassák a dolgozóknak. Aztán felál egy tre­biSovi elvtárs, s javasolja: a ver­senytársak küldjék el egymásnak fényképeiket. Mindenki nagy öröm­mel fogadja szavait. Nehéz a búcsú, pedig itt az ide­je. A jegyzetfüzetekben nagyszerű tapasztalatok lapulnak, megvaló­sításra várnak. Felejthetetlen em­lékkel távoznak a sárospatakiak, s felejthetetlen emléket őriznek magukban a trebiSoviak ls. Ügy vagyunk ezzel, hogy vala­mennyien értjük, tudjuk, s érezzük is mit jelent a munkás testvériség, a munkás összefogás — s mégis: egy ilyen szeretettel, barátsággal telített közvetlen találkozás Idején érzi az ember igazán egész szívével, lelkével, hogy mit jelent ez. A sárospatakiak és trebiSoviak talál­kozásával nemcsak a két testvéri' község, hanem a két testvéri nép örök, széttéphetetlen barátsága erősödött. Gál Pál. kafeladatok pontos beosztása a csoport minden egye a tagja részé­re már a fejtés első napjától biz. tosítja a napi terv magas túl­teljesítését. A napi fejtési tervet az első nováki falnál 290 csille szénben állapították meg. A roham, csapatok Ján Hrdý, Štefan Miloviö és Tóth József élmunkások veze­tésével Rudolf Bezák, a falfejtés tapasztalt -technikusának irányítása mellett, aki a II. bánya üzemveze­tője, már első nap, hétfőn, már­cius l.én túlteljesítették a fejtés napi tervét és az elsö három nap alatt összesen 1005 csille szenet fej­tettek. A falfejtés sikeres kezdete után a technikusok Rudolf Bezák üzemvezetővel, az élen mérik a fal. fejtés egyes műveleteinek idejét. Kötelezték magukat, hogy az elért eredmények alapján március végéig kidolgozzák ennél a fejtéül falnál a ciklusos grafikont, hog<< a bá­nyászok már április 1-tö! ennek alapján dolgozhassanak. 5 A Nemzeti Arcvonal központi akcióbizottsága értékelte a Korea újjá­építésére irányuló gyűjtés eredményét Hétfőn, március 8-án Viliam Ši­roký miniszterelnök elnöklésével tartották a Nemzeti Arcvonal köz­ponti akcióbizottsága szükebbkörű elnökségének gyűlését. A gyűlésen annak a gyűjtésnek eredményét ér­tékelték, melyet a Koreai Népi De­mokratikug Köztársaság nemzet, gazdaságának újjáépítésére rendez­tek, amely az elmúlt hónapokban összes városainkban, falvainkon, üzemeinkben, hivatalainkban és is­koláinkban folyt. Az a nagy visszhang, amellyel a gyűjtés népünk körében találkozott, újabb bizonyítéka a dolgozók nem­zetközi szolidaritásának és annak a határozott akaratnak megnyilvá­nulása, hogy meg akarjuk szilárdí­tani a békét a koreai nép számára és hazánk számára, valamint az összes szabadságszerető nemzetek számára is. A Nemzeti Arcvonal központi akcióbizottságának elnök­sége köszönetét fejezi ki az összes polgároknak, akik hozzájárultak a gyűjtés sikeréhez. A szénfejtési terv teljesítése Szombaton, március 6.ári a szlo­vákiai szénbányák egyes üzemei é3 bányái a szénfejtés napi tervét a következőképpen teljesítették: Handlovai szénbányák: Északi­bánya 78,3%, Nyugati-bánya 84,9%, Déli-bánya 116»/i>, Üj Déli-bánya 60,3%,' Május l.bánya 107,1%, és az Üj Nyugati-bánya 96,9%. Az egész üzem 90.9%. Nováki szénbányák: I. bánya SS^/o, n. bánya 02%, Béke-bánya 75%, és a Le'nota-bánya 76.6%. Az egész üzem 86,7%. Kékkői szénbányák: Háj-bánya 95,3%, Szlatinka.bánya 129,2«/o, és a Bukovec-bánya 99,6%. Az egész üzem 105,6%. üssz-szlovákial mértékben a szlo­vákiai szénbányák március 6-án a szénfejtés napi tervét 91,8%-ra tel. jesí tették. A terv teljesítése e hónap kez­detétől : handlovai szénbányák 91 .ÖVo, nováki szénbányáik 83,3%, és a kék­kői szénbányák 99,5%. A szlovákiai szénbányák egész körzete a hónap kezdetétől 90.1%. A terv teljesítése az év kezdeté­től: handlovai szénbányák 101,1%, nováki szénbányák 99,2%, és a kékkői szénbányák 111,2%. A szlo. vákiai szénbányák egész körzete az óv kezdetétői 101,9%. Cseh és magyar költő nemes versenye Gyönyörű példa arra, hogy neves kulturális személyiségek közvetlen kapcsolata hogyan szolgálja a nem­zetek közötti kölest l-ös kulturális közeledést, két kitűnt nöltő, Vitéz­slav Nezval, nemzeti művész éa Blyés Gyula híres magyar költő ba­rátsága. Bensőséges kapcsolatukat Illyés Gyulának a közelmúltban ná­lunk tett látogatása alkalmával ala­pozták meg. Akkor ígéretet 'tettek, hogy kölcsönösen áttanulmányozzák egymás költészetét és fordításokban mutatják be nemzeteik irodalomba­rát közönségének. E nemes versenyt Nezval kezdeményezte Illyés versé­nek lefordításával, amely a mult év végén a prágai „Literárni noviny"­ben jelent meg. Illyés jelenleg Nezval válogatott verseit tanulmányozza és a budapesti csehszlovák kulturális központ veze­tőjének segítségével azok fordításén dolgozik. A versesgyüjteményt még az idén kiadja a budapesti Szépiro­dalmi Kiadó. A csehszlovák-magyar könyvkiadás sikeres együttműködé­se lehetővé teszi, hogy a versgyűj­temény Szlovákia magyar dolgozói­nak kezébe kerüljön. Nezval és Bed­nár Jóvoltából a csehszlovák iroda­lombarátok is bizonyára rövidesen megismerkednek Illyés Gyulának, a nagy magyar költőnek alkotásaival. Novákyban nagy sikerrel kezdték el az elsö szénfalon a fejtést /

Next

/
Thumbnails
Contents