Uj Szó, 1954. március (7. évfolyam, 52-78.szám)

1954-03-10 / 59. szám, szerda

/ 1954. március 10. Ul SZO A sárospataki gépállomás küldöttei Trebisovhan A Saabad Nép 1954 március 3-i számából az alábbi riportot közöljük: A sárospataki gépállomás dolgozói néhány héttel ezelőtt még az utolsó előtti helyen álltak Borsod megye gépállomásai kőzött a gépek téli javításában. Ekkortájt javasolta valaki, hogy hívják ki versenyre a Csehszlovák Köztársaság szomszédos gépállomását, a trebiSovi gépállomást. A sárospatakiak emlékezete szerint, Hornyák Ferenc javaslata volt ez. Hornyák elvtárs a sátoraljaújhelyi brigádban dolgozik, ott fordul meg traktorával a határon, látta és hírből ismerte is a trebiSovi elvtársakat. A javaslathoz mindenki nagy örömmel csatlakozott Patakon. Gyorsan megírták a levelet, s elküldték versenykihívásukat TreblSovba. Nem is kellett sokáig várniok, megérkezett a válasz: elfogadjuk a feltételeket, kezdődjék hát a verseny . gépállomásaink dolgozói között. Olyan munka indult meg erre mindkét gépállomáson, amilyent még egyik helyen sem nagyon láttak. Kérdezd Herkel Károly elvtársat, a pataki gépállomás igazgatóját, Ján Michal elvtársat, a trebiSovi gépállomás igazgatóját, Serfőző János traktorost, Michal Grajcák szerelőt, valamennyiüknek ez az, első szavuk: ez a verseny szárnyakat adott nekünk. Minden nehézségen átsegítette őket az a gondolat, hogy határontúli testvéreikkel versenyezhetnek a közös ügyért: népeik felemelkedéséért. Hiába volt a nagy hideg, a hó — a gépjavítás nem állt meg egyetlen napra sem. A sárospatakiak az utolsó előtti helyről a negyedikre kerültek Borsodban, a trebiSoviak pedig ugyancsak az utolsó heiyről az elsőre küz. dötték fel magukat a kassai kerületben. Néhány nappal ezelőtt azután sor került a verseny első szakaszának értékelésére. Először a trebiSovi gépállomás küldöttel látogattak el Sárospatakra, hogy megnézzék: milyen munkát végeztek versenytársaik? A sárospatakiak nagy szeretettel, izgalommal készültek szlovákiai munkástestvéreik fogadására. Olyan rendet teremtettek a gépállomáson, amilyen nem volt még sohasem. A trebiSovi elvtársak szeme azonban éles volt. Nemcsak a jót, az eredményeket vették észre, hanem rámutattak a hibákra is: látjátok elvtársak, ezt nem jól csináltátok, ja. vítsatok rajta. Végül is elégedetten távoztak Sárospatakról, látták, hogy Versenytársaik jó munkát végeztek. A látogatás után hamarosan űtrakelt a sárospatakiak küldöttsége lis TrebiSov felé. 3Iegérkezés Trebišovba Reggel hét órakor kellett volna elindulnia a küldöttségnek Sárospatakról, de az autó elromlott, s csak néhány ^rás késéssel értek a patakiak a határra. Hideg volt. Mégis a határ túlsó oldalán órákon át ott vártak a hidegben a trebiSovi elvtársak és a határmenti Slovenské Nové Mesto község szlovák és magyar nyelvű iskoláinak pirosnyakken. dős úttörői. Már át is üzentek a határon: siessenek a sárospataki elvtársak, mert ők minden percet együtt akarnak velük tölteni. nagyszerű Skoda-traktorok az előttük a niálluk ls jól ismert Zetorok, kévekötő aratógépek, ekék és ki győzné valamennyit felsorolni! Az egész udvar, valamennyi műhely kis csoportokkal telt meg. Voltak, akik kézzel-lábbal magyaráztak, mutogattak egymásnak. Szabó László, a sárospataki gépállomás főagronómusa már az úton emlegette, hogy „az ő föagronómusával" oroszul megértik egymást. De gyakran nem is volt szükség tolmácsra, a trebisovi elvtársak közül nagyon sokan úgy beszélnek magyarul, akárcsak a patakiak. , Az egyik műhelyben Dobranszki elvtárs, a trebiSovi főgépész áll egy gép mellett. Takács Józsefnek, a sárospataki főgépésznek magyaráz: — Látod, ez a mi áramfejlesztőnk. Ez a kis gép el tudja látni az egész gépállomást energiával. Na, nézzük, mi kell neked hozzá, hogy otthon is megcsináld. — Ráteszi a kezét egy kis dinamóra, úgy folytja. Éz háromszáznyolcvanvoltos. — Várj csak, várj, — szakítja félbe Takács elvtárs — az adatokat majd felirom később, ha leültünk valahol ... Kint az udvaron a kévekötő aratógépek között Szabó László főagronómust veszik körül a trebiSovi elvtársak. Szabó elvtárs erősen magyaráz valamit, aztán lehajol a földre s egy fadarabbal vonalakat húzgál. A négyzetes kukoricavetésről beszél a vendéglátóknak. Amerre csak ment a sárospataki küldöttség Slovenské 'Nové Mestótól Trebišovig, mindenütt diadalka. pu, ünneplő úttörők, dolgozók fogadták. Cérhovánál az autókat is megállították — két kis úttörő lány az országút közepén tánccal köszöntötte a magyarországi vendégeket. TrebiSovba érve, alig hangzottak el az üdvözlő beszédek, a himnuszok, a sárospataki főgépész máris megtalálta a trebiSovi főgépészt, a a főkönyvelő a főkönyvelőt, a brigádvezető a brigádvezetőt, a traktoros a traktorost, átölelték, karonfogták egymást, és azonnal indultak ezétnézni a gépállomáson. Volt is mit nézni ezen a gépállomáson. Mindjárt a kapunál ott álltak kijavítva, tisztán a hernyótalpas szovjet gépóriások. A négyszögalakban elhelyezett tiszta világos ípületek előtt ott sorakoztak a A hatalmas udvaron, a tágas irodákban három napon keresztül így magyaráztak, segítettek egymásnak a trebiSovi és a sárospataki gépállomásiak. A trebiSovi emberek Sokat lehetne írni a nagyszerű trebiSovi emberekről, az igazgatóról, az agronómusról, a brigádvezetőkről, a traktorosokról. A gépállomásra érve, legelsőnek Michal Grajcért mutatták be nekünk az elvtársak. Grajcár 18 éves. Pirospozsgás arca majd kicsattan az egészségtől. Ahogy ott állt a csoport közepén, arca egyre pirosabb lett, szégyenlősen igyekezett hátrahúzódni, valahogyan nemigen akart felelni a kérdésekre. Kiderült, szégyenkezik, nem tud magyarul beszélgetni velünk... Aztán sikerült meggyőznünk, hogy akkor mi is szégyelhetnénk magunkat, mert mi sem tudunk szlovákul. De hiszen nem is tudhat mindenki minden nyelven beszélni, — a dolgozók mégis megértik egymást. Van egy közös nyelvük: a munka. Hogy Michal Grajcár ezen a legnagyszerűbb emberi nyelven tisztán, szépen és jól beszél, azt mi sem bizonyítja jobban, minthogy fényképe legelsők között van az egyik épület falán. De azért az ember akaratlanul is elgondolkozik: milyen nagyszerű dolog, hogy egy szlovák munkás ma már azon bánkódik, hogy nem tud magyarul beszélgetni a magyar munkással — s be kell vallanunk minden saját meggyőző érvünk ellenére, mi is boldogabbak lettünk volna, ha Michal Grajcárral és a többiekkel az ő anyanyelvükön, szlovákul tudtunk volna beszélgetni. Eszébe jut „az embernek a régi világ ... Ján Szabó, a slovenskénovomestói termelőszövetkezet idős sertésgondozőja mondja fogadásunkkor: „Köszönjük Lenin elvtársnak, hogy ilyen szépen összehozott bennünket, dolgozókat". Ma már igy van, de ha őrizni és erősíteni akarjuk mai igaz, forró barátságunkat — akkor felejtenünk sem szabad, mert akadnak még, akik a multat álmodják visz-, sza. > Michal Grajcár azután nevetett, később megcsókolta a vendégeket, s válaszolt a kérdésre: Hogyan lett ilyen fiatalon a gépállomás egyik legjobb dolgozója? — Ha az ember nagyon' szereti a munkáját, ha van hozzá szive, akkor van ís eredmény — így válaszolt. Ján Újhelyivel és kisfiával az autóbuszban találkoztam először, amikor az egyik brigádszállásra mentünk. Üjhelyi alacsony, rendkívül fürge, göndörhajú férfi, a terepjáró traktorosok brigádvezetője. Eüszkesége az ötéves szőke, eleven Jozef Újhelyi. Jozef a bemutatkozásnál katonamódra tisztelgett, vigyázz-állásban nyújtott' kezet, — d

e abban a pillanatban már meg is feledkezett katonamivoltáról. Ugyanis az autóbusz ablakán át meglátott egy traktort. Kicsiny kezével a traktor felé mutogatott s örömmel kiáltotta: „Indul a Škoda!" Mi csak annyit láttunk, hogy a távolban valóban indul egy traktor, de Jozef az elsö pillantásra azt is megtudta mondani, milyen gyárt, mányú traktorról van, szó. Egyik este apja büszkélkedett vele. Elmondta, hogy Jozef már egyedül is vezetett traktort, 800 métert szántott a Sztalinyeccel, közben Jozef észrevétlenül eltűnt. Egyszer csak jött vissza, kezében nagy tábla, alig bírta cipelni. Elhozta Ján Üjhelyi egyik bekeretezett kitüntető oklevelét. Néhány perccel később hozta a másikat, azután apja vörös versenyzászlaját, mintha megértette volna, hogy édesapja vele büszkélkedett, ő is büszkélkedni akart apja kiváló munkájával. A kultúrműsor Nehéz lenne leírni, milyen végtelen szeretettel vették körül a magyar küldöttséget Trebišovban. Végŕ-hossza nem volt a két nép testvéri összefogása ünneplésének, az üdvözléseknek, köszöntéseknek. De egyik legmaradandóbb emlékünk talán az a kedves kultúrműsor, amit a város szlovák, és magyarnyelvű iskolái hallgatói adtak a küldöttség tiszteletére a cukorgyár kultúrtermében. Csasztuskákat énekelnek arról, hogy a mezőkön most már nem görnyesztö munka várja a dolgozó parasztot, mert traktoros végzi a munka nehezét. Aztán a magyarnyelvű iskola egyik hallgatója Petőfi verset szaval. Három magyarruh^s |iataj énekel, táncol a színpadon. „Sárospatak-TrebiSov' felírás alatt vidáman csengenek a ••Ragyogj, ragyogj párois csillag sokáig ...", az „Által .mennék én a i Tiszán..." hangjai. Azután kelet, szlovákiai népdalok, táncok, majd ismét csasztuskák következnek. A fiatalok üdvözlik a trebiSovi gépállomás legjobbjait — egy-egy dalukat nekik éneklik. Az a kedves szokás van itt, ha valakinek a neve akár értekezleten, akár előadáson elhangzik, az feláll, mintegy bemutatkozik. Most is egymásután állnak fel a szlovák elvtársak. Ján Pucán, Andrej Harmagyi, Michal Grajcár és a többiek. Magyarok, szlovákok lelkes tapssal, örömteli kiáltásokká] üdvözlik őket. Mennyi gyönyörűségben volt részünk ebben a szép szlovákiai kultúroti.honban. Mindaz a szeretet ott sűrűsödik a dalokban, táncokban a magyar vendégek kabátjára tűzött apró piros „úttörő-szívekben", melyekkel a szlovákiai dolgozók sárospataki vendégeiket köszöntik. A verseny értékelése A trebiSovi gépállomás igazgatója, Ján Michalo elvtárs már a legelső pillanatban megkérte a sárosA nováki bányászok teljesítik ígéretüket, amelyet pártunknak és kormányunknak a szénfejtésre vo. natkozó okmánya kiadásával kapcsolatban tettek, hogy a leközelebbi időszakban érvényesítik a legeredményesebb szovjet fejtési módszert, a falfejtést, amelyet mostanáig a magas szénpillérek miatt nem tudtak Novákyban alkalmazni. A szovjet tapasztalatok alapján megvalósították a technikai-szervezési intézkedést és a szénpillérek előkészítése után Szlovákia legnagyobb bányaüzemében, a nováki n. bányában is megkezdték hétfőn, március l.én a szónfejtést az első szénfalon A fejtést itt a magas szénpillérek fejtésére alkalmas módszerrel, az úgynevezett s>hárompados«-módszerrel végzik. A falat a modem szovjet nehézpáncélos szálllítóes«!)kí)z.'?!?l és a szovjet KMP 1. barázdáló géppel látták el. A szén kocsikba való rakását futószalag végzi. A jő mukaszervezés, a munpatakí küldöttséget: necsak azt vegyék észre, amit jól csináltak, hanem segítsenek a hibákat is megkeresni. A pataki elvtársak eleget is tettek ennek a kérésnek. Bebújtak még a cséplőgépek belsejébe is. Nagy volt a nevetés, amikor a novoszadí brigádszálláson egy cséplőgépet vizsgálva, valahol belül két tyúktojást talált az egyik elvtárs. Mindent aprólékosan megnéztek, kérdeztek és magyaráztak, végül azután összeült a bizottság, hogy megállapítsa: melyik gépállomás lett hát a győztes a gépek téli javításában. Az eredményt terpielési értekezleten hirdették ki: a verseny elsőszakaszában mindkét gépállomás saját területén a legelsők közé került, de kettőjük közül a sárospataki végzett jobb munkát. Lelkes tapssal köszöntötték a győzteseket a trebiSovi elvtársak. Ezután felolvasták a sárospataki brigádok, traktorosok üzeneteit: a két gépállomás versenyen belül egyéni versenyre is kihívta egymást. Olvassák a magyar traktoros nevét, a kihívás feltételeit, de sokszor még végére sem érnek, amikor már nyújtják kezüket a trebiSov-; traktorosok, felállnak, elfogadják a kihívást, csaknem minden esetben többet vállalnak, mint a kihívást küldő sárospatakiak. Horváth Imre azt - vállalja, hogy évi tervét 130 százalékra teljesíti. Ján DuriSin feláll, elfogadja a kihívást, de ő 150 százalékot vállal. Sikora András brigádja azt üzente Patakról, hogy 120 százalékra teljesíti évi tervét. Ladislav Molnár brigádjának tagjai szinte egy emberként nyújtják kezüket: állják a versenyt, de ők 140 százalékot vállalnak! Hirtelen feláll két ember, egymáshoz lépnek, kezetfognak: a két brigád vezetője testvéri csókkal is megpecsételi a fogadalmat. Megvan minden sárospataki üzenetére a válasz, de a trebiSoviak között még mindig vannak, akik egyénileg is versenyezni akarnak, s a magyar e vtársak most sietősen írják a trebiSoviak kihívásait, feltételeit, hogy az üzenetet otthon átadhassák a dolgozóknak. Aztán felál egy trebiSovi elvtárs, s javasolja: a versenytársak küldjék el egymásnak fényképeiket. Mindenki nagy örömmel fogadja szavait. Nehéz a búcsú, pedig itt az ideje. A jegyzetfüzetekben nagyszerű tapasztalatok lapulnak, megvalósításra várnak. Felejthetetlen emlékkel távoznak a sárospatakiak, s felejthetetlen emléket őriznek magukban a trebiSoviak ls. Ügy vagyunk ezzel, hogy valamennyien értjük, tudjuk, s érezzük is mit jelent a munkás testvériség, a munkás összefogás — s mégis: egy ilyen szeretettel, barátsággal telített közvetlen találkozás Idején érzi az ember igazán egész szívével, lelkével, hogy mit jelent ez. A sárospatakiak és trebiSoviak találkozásával nemcsak a két testvéri' község, hanem a két testvéri nép örök, széttéphetetlen barátsága erősödött. Gál Pál. kafeladatok pontos beosztása a csoport minden egye

a tagja részére már a fejtés első napjától biz. tosítja a napi terv magas túlteljesítését. A napi fejtési tervet az első nováki falnál 290 csille szénben állapították meg. A roham, csapatok Ján Hrdý, Štefan Miloviö és Tóth József élmunkások vezetésével Rudolf Bezák, a falfejtés tapasztalt -technikusának irányítása mellett, aki a II. bánya üzemvezetője, már első nap, hétfőn, március l.én túlteljesítették a fejtés napi tervét és az elsö három nap alatt összesen 1005 csille szenet fejtettek. A falfejtés sikeres kezdete után a technikusok Rudolf Bezák üzemvezetővel, az élen mérik a fal. fejtés egyes műveleteinek idejét. Kötelezték magukat, hogy az elért eredmények alapján március végéig kidolgozzák ennél a fejtéül falnál a ciklusos grafikont, hog<< a bányászok már április 1-tö! ennek alapján dolgozhassanak. 5 A Nemzeti Arcvonal központi akcióbizottsága értékelte a Korea újjáépítésére irányuló gyűjtés eredményét Hétfőn, március 8-án Viliam Široký miniszterelnök elnöklésével tartották a Nemzeti Arcvonal központi akcióbizottsága szükebbkörű elnökségének gyűlését. A gyűlésen annak a gyűjtésnek eredményét értékelték, melyet a Koreai Népi Demokratikug Köztársaság nemzet, gazdaságának újjáépítésére rendeztek, amely az elmúlt hónapokban összes városainkban, falvainkon, üzemeinkben, hivatalainkban és iskoláinkban folyt. Az a nagy visszhang, amellyel a gyűjtés népünk körében találkozott, újabb bizonyítéka a dolgozók nemzetközi szolidaritásának és annak a határozott akaratnak megnyilvánulása, hogy meg akarjuk szilárdítani a békét a koreai nép számára és hazánk számára, valamint az összes szabadságszerető nemzetek számára is. A Nemzeti Arcvonal központi akcióbizottságának elnöksége köszönetét fejezi ki az összes polgároknak, akik hozzájárultak a gyűjtés sikeréhez. A szénfejtési terv teljesítése Szombaton, március 6.ári a szlovákiai szénbányák egyes üzemei é3 bányái a szénfejtés napi tervét a következőképpen teljesítették: Handlovai szénbányák: Északibánya 78,3%, Nyugati-bánya 84,9%, Déli-bánya 116»/i>, Üj Déli-bánya 60,3%,' Május l.bánya 107,1%, és az Üj Nyugati-bánya 96,9%. Az egész üzem 90.9%. Nováki szénbányák: I. bánya SS^/o, n. bánya 02%, Béke-bánya 75%, és a Le'nota-bánya 76.6%. Az egész üzem 86,7%. Kékkői szénbányák: Háj-bánya 95,3%, Szlatinka.bánya 129,2«/o, és a Bukovec-bánya 99,6%. Az egész üzem 105,6%. üssz-szlovákial mértékben a szlovákiai szénbányák március 6-án a szénfejtés napi tervét 91,8%-ra tel. jesí tették. A terv teljesítése e hónap kezdetétől : handlovai szénbányák 91 .ÖVo, nováki szénbányáik 83,3%, és a kékkői szénbányák 99,5%. A szlovákiai szénbányák egész körzete a hónap kezdetétől 90.1%. A terv teljesítése az év kezdetétől: handlovai szénbányák 101,1%, nováki szénbányák 99,2%, és a kékkői szénbányák 111,2%. A szlo. vákiai szénbányák egész körzete az óv kezdetétői 101,9%. Cseh és magyar költő nemes versenye Gyönyörű példa arra, hogy neves kulturális személyiségek közvetlen kapcsolata hogyan szolgálja a nemzetek közötti kölest l-ös kulturális közeledést, két kitűnt nöltő, Vitézslav Nezval, nemzeti művész éa Blyés Gyula híres magyar költő barátsága. Bensőséges kapcsolatukat Illyés Gyulának a közelmúltban nálunk tett látogatása alkalmával alapozták meg. Akkor ígéretet 'tettek, hogy kölcsönösen áttanulmányozzák egymás költészetét és fordításokban mutatják be nemzeteik irodalombarát közönségének. E nemes versenyt Nezval kezdeményezte Illyés versének lefordításával, amely a mult év végén a prágai „Literárni noviny"ben jelent meg. Illyés jelenleg Nezval válogatott verseit tanulmányozza és a budapesti csehszlovák kulturális központ vezetőjének segítségével azok fordításén dolgozik. A versesgyüjteményt még az idén kiadja a budapesti Szépirodalmi Kiadó. A csehszlovák-magyar könyvkiadás sikeres együttműködése lehetővé teszi, hogy a versgyűjtemény Szlovákia magyar dolgozóinak kezébe kerüljön. Nezval és Bednár Jóvoltából a csehszlovák irodalombarátok is bizonyára rövidesen megismerkednek Illyés Gyulának, a nagy magyar költőnek alkotásaival. Novákyban nagy sikerrel kezdték el az elsö szénfalon a fejtést /