Uj Szó, 1954. március (7. évfolyam, 52-78.szám)

1954-03-21 / 70. szám, vasárnap

1054. március 2-1. MI $70 7 NÉPHADSEREGÜNK - A BÉKE ŐRE A 1 eskü s szavat... — Én, a.népi demokratikus haza polgára ünnepélyesen esküszöm ... Még most is hallom a hangomat, az elvtársak hangját, amint esküszünk. Valóban ünnepélyes pillanat volt ez számunkra, de még távolról sem tudtuk, hogy tulajdonképpen miről is van szó. Emlékszem, hogy az eskü előtti este agitátorunk, Milan }• a következőket mondotta: — Elvtársak, a ti eskütök, amelyet holnap tesztek te, hasonlo u házassághoz Ott hűséget ígértek egy aszszonynak, akit szerettek. ígéritek, hogy megvéditek, hogy osztoztok vele jóban és rosszban• Holnap a hazának fogtok esküdni, a dolgozó nép nagy családjának. Fogadalmat tesztek és felelősséget vállaltok a hűségért, az áldozatkészségért, s a dolgozó né,p békés munkájáért. Milan elvtárs hasonlata jó emlékezetembe vésődött, de mindig azt képzeltem, hogy az eskü-tételt hőstettekkel kell valóraváltani, ami békében lehetetlen. Beszélgetéseink során több példát említettek mkünk a Nagy Honvédő Háborúból, amikor a szovjet katonák a sírig hűek voltak az eskühöz. De mit tehetünk mi mindennapos katonai életünkben. Nálunk nem nyílik arra alkalom, hogy például barátodat megmenstd a haláltól, vagy a zászlót kiragadd az ellenség kezéből. ' tgy gondolkoztunk mindnyájan és azt képzeltük hogy a katonai tényleges szolgálat idején semmi, az esküvel összefüggésben álló dologgal nem találkozunk. De ném így volt. Az esküt követő vasárnap kimenőt kaptunk. A bajtársak kiöltöztek, kihúzták magukat, majd szétszéledtek, hogy élvezzék a kimenő szabad óráit- Néhánynak jó emlékei maradtak az első kimenőről. De Vaseknek nincsenek szép emlékei, ô közvet'enül a kocsma f elé vette útját, ahol hogy, hogy nem, barátjára talált, akivel valaha együtt dolgoztak. Szó.szót követett, egyszer a barát fizetett, egyszer Vasek, mert ő sem akart szégyenben maradni, — majd énekelni kezdtek s a délután úgy vigzödött, hogy a katona olyan helyre tyerült, ahol nyugodtan kijózanodhatott. Ez pedig\ nagy szégyen volt az egyenruhára. Vasek egyes barátai hőst láttak benne. — Nézzük csak, milyen kevés ideje van még a katonaságnál és a fogdát már ismeri — mondták a századnál. De Vasek csodálóinak kedve a legközelebbi CsISz ülésen egyszerre elmúlott Politikai dolgozónk emlékezetünkbe idézte az eskü szavait. A szatíakat, amelyek valóraváltásáért hősök estek el a harctereken

% — Az eskü szavainak betartásáért esett el Duklánál az én apám is, — fejezte be egyszerűen mondanivalóját a politikai dolgozó• \ Vaseknek szerencséje volt, hogy akkor nem volt közöttünk. Elsüllyedt volna szégyenében. Így beszennyezni az esküt! Elmúlott a tél, a tavasz és. megkezdődtek a nehéz nyári gyakorlatok. A mi egységünk nehéz, kimerítő menetelésen vett részt. Senkinek sem volt jó kedve. A gyalogosok szomorúan tekintettek a tüzérekrS, akiket autón szállítottak és nehézkesen emelték lábukat, amelyeket égeteti a forró föld. ' . Porréteg rakódott ránk és nagyon szomjasak voltunk. Körülöttünk halastavak és patakok voltak. Falvakon mentünk keresztül, ahol a leányok friss vízzel' kínáltak. Csak egy lépést kellett volna ugranunk, s ,máris könnyíthettünk volna magunkon, de így szólt a parancs: — Fertőzött területen haladunk keresztül, amelyen minden egyes forrás fertőzött. Tehát minden korty víz halált jelent. — Ki ta álta ki ezt? — zúgolódtak^, a katonáié. — É

n ezt már nem bírom ki, szomjan halok, gondola „magában Ktorel P. megnyalva cserepes, poros ajkait. — Van valami értelme annak, hogy a szomjanhalás veszélyével játszunk? Ha ez harc közben volna, bizonyára kibírnám, de így minden ok nélkül szenvedni, csak azért, mert ezt valaki kitalálta? — Már csak egy lépés hiányzott, hogy gondolatait valóra vá'tsa. Kilépek a sorból — valamilyen okot találok erre, — megvárom, amíg az egység- elhalad melettem, aztán a kúthoz ugrom és iszom. Karel minden lépést pontosan átgondolt. Végre elérkezett a kellő pillanat. Jelenkezett, majd kilépett a sorból, az árok szélére ült, s lehúzta cipőjét. Az egység elhaladt. Gyorsan felvette cipőjét, hogy valóra válthassa szándékát. — Mi van veled Karel? Szintén víz. hólyag? Karel meglepetten .nézett körül. Nem is vette észre, hogy az elvtársak egyike, Libor szintén lemaraclt az egységtől. Az egészségügyi dolgozónál volt, aki felvágta sarkán a vízhólyagot. Karel nem szerette, mert a gyűléseken „sokat beszélt". Látszott, hogy minden lépés nehezére esik. — Te mit csinálsz itt? — mondta barátságtalanul. — Amint látod, mászom az egység után — mondotta Libor Karel most már elhatározta. hogy lesz ami lesz, de szándékát valóra váltja. A kúthoz ugrott, s vizet' húzott. — Karel , te katona vagy!? — Kiáltott fe] Libor. Kare! z megsértette lenéző hangja. — Kérlek, ne beszélj, hisz magad is iszol! — válaszolta meglátva Libor oldalán a kulacsot_ Libor lecsatol la .a kulacsot és tartalmát az útra öntötte. Az italt a •poros föld gyorsan felszívta. Szó nélkül megfordult és folytatta útját Karel keze. elernyedt, egyszerre kellemetlenül érezte magát, mert eszébe jutottak az eskü szavai. — Esküszöm, hogy minden nehézséget és nélkülözést bátran elviselek... ' JS Kareľézen a forró júliusi napon, bár teljesen egyedül volt nem ivott. ' Higyjétek el, hogy ez nem kitalált történet, hanem megtörtént dolog. Azért mondottam el, hogy ne váriatok arra. hogy találkoztok-e a gyakorlatban nagy hőstetteknél az eskü szavaival Találkoztok velük a mi mindennapi katonai életünkben is. Pytlik tizedes Matúra ha j tár s győzelme Matúra bajtárssa] a század kultúrtermében találkoztam. Véletlenül vetődtem ide, de nem bántam meg. Nagy örömmel üdvözöltem őt. x— Jó, hogy látlak — mondottam. — Rendkívül jó híreket hallottam felöled. Kissé csodálkozva nyújtott kezet és határozottan kijelentette, hogy ő nem tud semmiről. — Ahá, nem akar dicsekedni — gondoltam— Tudtommal megnyerted az ezrednél folyó géppuska-szédszedés és összerakás gyorsaságversenyét Beszélj róla valamit. Végre hosszú kérlelés után elmondotta, hogy a verseny hírét századparancsnokuk hozta. A hír hallatára élénk beszélgetés keletkezett és -a század legtöbb tagja elfogadta a versenyfelhívást. Ezek közé tartozott ő is. > Szorgalmasan készülődni kezdtek a versenyre. Elejnte nem érte el a legjobb eredményeket. Gyorsasága közepes volt. Én még akkor azt hallottam róla, hogy bajtársai valamennyien megcsodálták türe'mességét és szívós akaratát. Az ezred faliújságából azt is megtudtam, hogy akkor a legjobb időt Jolk bajt&rs érte el 39 másodperces idővel. Ezt most elmondottam nekik. — Én akkor 48 másodperces időt értem el — válaszolta Matúra bajtárs. — Századparancsnokunknak egy ízben azt mondottam hogy a verseny megnyeréséhez szükséges 25 másodperc alatt lehetetlenség szétszedni és összerakni a gépuskát. Parancsnokom erre ezt válaszolta: — Nincs igaza! Állandó gyakorlattal a 25 másodpercnél jobb időt is el lehet érni. Ehhez azonban egyre va

n szükség: vasakaratra. — E beszélgetés után — folytatta Matúra/ bajtárs — nemsokára pártgyűlésünk volt. Én azt a feladatot kaptam, hogy minél több bajtársat vonjak be a versenybe. Ennek « kötelességemnek eleget tettem. Ezután elmondotta, hogy rendszeresen felkereste a versenyben részt vevő bajtársakat, megfigyelte azt, hogy melyik alkatrész visszahelyezése tart a leghosszabb ideig. Ezeket a tapasztalatokat felhasználva, igyekezett kiküszöbö'ni minden felesleges mozdulatot. így sikerült elérnie, hogy az egyes alkatrészek visszahelyezésének idejét állandóan csökkentette. Türelmesen és szívós akarattal gyakorolt Az egyik nap azt a hírt kaptam, hogy Matúra" bajtárs a géppuska szétszedésében és összerakásában átlagos 24 másodperces időt ért el. Most itt ülök vele egy asztalnál é» mosolygó arcát nézem.— Minek tulajdonítod ezt a megérdemelt győzelmet, — kérdezem tőle. — Hát ez úgy volt — válaszól — hogy nem ijedtem meg az első balsikertől. Elhatároztam magamban, hegy időt és fáradságot nem kiméivé addig fogok gyakorlatozni, míg sikerül a feladatot teljesítenem a kitűzött határidőn belül. A szívós akarat. meghozta a győzelmet. Vadovics József. A kultúrmunká —r\gységünk életének fontos része CsISz* szervezetük k évzáró taggyűléséről Egységünknél a közelmúltban folyt le a CsISz évzáró taggyűlése, amelyre mind a tagok, mind a vezetőség már hetekkel előbb készülődött.- A gyűlést a CsISz-szervezet elnöke, Poloma elvtárs nyit tta meg, s üdvözölve a jelenlévő vendégeket, megtartotta beszámolóját a szervezet egyévi munkájáról. Beszámolójában részletesen foglalkozott a CsISz-szervezet munkájával, az elért eredményekkel és a hiányosságokkal. Dicséretben részesítette Hanus, Smola és Svaton példás CsISztagokat az egész évben végzett jó munkájukért. Svaton tizedes bajtársegységünk kultúrfelelőse egy három felvonásos színdarabot tanított be a bajtársaknak amelyet' nagy sikerrel adtak elő nemcsak a kaszárnyában, hanem a közeli falvakban is. Polona elvtárs sok sikert kívánt ezeknek a bajtársaknak jövő munkájukhoz. Ezután élesen bírálta Hanzlik, Póbek és Hrakovecz bajtársakat. Hanzlik bajtárs egy íiben. amikor szolgálatot teljesített, mély álomba me. rült. Ahelyett, hogy ezt a súlyos hibáját beismerte volna, csupán mentegetődzésekre szorítkozott. — Hanzlik bajtársnak a jövőben meg kell változnia és ha hibát követ el, azt őnkritikaliag be kell ismernie, mert csak akkor lesz belőle jó CsISz-tag, ha megszereti a kritikát és az önkritikát. A rózsa sem virít ki napsugár és víz nélkül. Ám a munka sem halad és a bajtársak sem fejlődhetnek kritika és önkritika hiányában, — fejezte be beszámolóját Polona bajtárs A beszámoló utáni vitában Svaton bajtárs szólalt fel elsőként. A hadseregben eltöltött idő alatt végzett munkájáról beszélve megemlítette, hogy bizony sokszor komoly nehézségekkel kellett megbirkóznia azért, mert nem kapott elég támogatást a GslSz-szervezet vezetőségétől. A következő felszólaló Káspár bajtárs, példás CsISz-tag volt. Felszólalásában rámutatott azokra a hiányosságokra, amelyeket a CsISz-szervezet vezetősége követett el, majd rávilágított arra, hogy miképpen tudná a vezetőség a jövőben "kiküszöbölni és megelőzni ezeket a hiányosságokat. Ezután Tomanec bajtárs, egységünk parancsnoka szólalt fel, — Amint látom, a most lefolyó évzáró taggyűlésünkön a bajtársak keveset beszélnek azokról a dolgokról. amelyekről itt foltétlenül beszélnünk kellene Nézzük meg jobban, hogyan folyik egységünknél a politikai oktatás és a gyakorlati kiképzés.' Bizonyára jobb eredményeket érhetnénk el akkor, ha a> CsISz-^.ervezet aktívabban működne. / V — Nagy feladatok előtt állunk bajtársak, — folytatta Tomanec bajtárs, — Egységünknek a gyakorlati év végére legalább „jó" eredményt kell elérnie. Ez elég nagy^feladat, de ha a CsISz-szervezet a jövőben jobban fog működni és helyrehozza a múltban elkövetett hibákat, akkor teljesíteni fogjuk ezt a feladatot. Tomanec bajtárs felszólalása fellelkesítette a bajtársakat s egymás után tettek értékes kötelezettségvállalásokat. Mužík bajtárs példás CsISz-tag felajánlásában vállalta, hogy igyekezni fog még jobban elsajátítani a politikai és katonai oktatás tananyagát, a gyakorlati év végéig megs?er;' a Fučík-jelvényt és az MHK-jelvényt, és segíteni fog a gyengébb bajtársaknak. Hasonló kötelezettségvállalást tettek még: Pšoloni, Poúča, Furik, Sárkan, Jáger, és MoraVec bajtársak. E kötelezettségvállalások segíteni fogják egységűnket abban, hogy a kiképzési év végére megszerezhessük az átl agos „jó" eredményt. CsISz-szervezetünk évzáró tággyűlése segített az egyes problémák megoldásában rámutatott hiányosságainkra ' ínyt adott jövő munkánkhoz. Girini Zotán, tizedes. Egységünk tagjai csoportokba verődve kultúrmunkáva! töltik délutánjukat Valamennyien találnak maguknak valamilyen szórakozást. Tudják, hogy a kultúrmunká szorosan hozzátartozik egységük életéhez. Szépen feldíszített tanulótermünk van, ahol szabad időnket töltjük. A teremben szép, nagy rádió is vanJelenleg egységünk énekkara tart próbát Adamek közkatona bajtárs vezetésével, aki .minden igyekezetével törekszik hogy az énekkar minél tökéletesebb legyen és fellépésével megnyerje a hallgatók tetszését. Ha kultúrmunkáról beszélünk feltétlenül meg kell emlékeznünk egységünk színjátszó csoportjáról is, amelynek tagjai már több ízben arattak nagy sikert. Az énekkar éppen befejezi próbáját, amikor Varga bajtárs lép be a terembe, hatalmas könyvoszloppal a kezén. Azokat a könyveket hozza, amelyek szükségesek a Fučík-jelvény megszerzéséhez. A bajtársak nagv érdeklődéssel veszik körül Varga bajtársat és mindjárt kicserélik a már kiolvasott könyveket újakra, A Fucík-jelvényszerzőkör tagjai már eddig is szép eredményeket értek el. Ezek a bajtársak egyre jobban meggyőződnek arról, hogy milyen nagy segítséget jelentenek számukra a könyvek, mert ezekből megismerik a Nagy Honvédő Háború hőseit akiket példáként állítanak m'aguK elé. Elénk, mozgalmas, egységünk kulturális élete. Egyre több bajtárs veszi kezébe a könyvet, s egyre többen kapcsolódnak be az énekkar és a színjátszó-kör munkájába. Egyre többen látják, hogy megvan számukra a fejlődés lehetősége a kulturális téren és élnek ezzel a lehetőséggel. Pandy József, közkatona. Egyre nagyobb az érdeklődés az MHK-mozgalom iránt Alakulatunknál az ejmúlt napokban egyre nőtt az érdeklődés az MHKmozgalom iránt, amelynek Záhradnícsek tiszt elvtárs a vezetője A fokozott érdeklődést Zahradnícsek tiszt elvtársnak a testnevelés fontosságáról és az MHK-mozgalom jelentőségéről szóló -előadása váltotta ki. Előadásában hangsúlyozta, hogy hazánknak nemcsak technikailag jól képzett, hanem erős, edzett katonákra is va

n szüksége, akik teljesíteni tudják a harci feladatokat.Néhány nappal Zahradnícsek tiszt elvtárs előadása után alakulatunk valamennyi tagja jelentkezett az MHK másodfokú jelvényének megszerzésihez szükséges feltételek egyikének, a <5000 méteres távfutásnak teljesítésére. A versenyzők csoportja PospišU , tiszt elvtárs vezényszavára indult a 8.000 méteres távfutásra. A legjobb eredményt Szlovák bajtárs érte el 27 perc 18 másodperces idővel. Utána Sztraka és Thener bajtársak érték el a legjobb eredményt 28 perces idő• vei. A legnagyobb örömet azonban az váltotta ki, hogy az induló versenyzők valamennyien a kitűzöttnél rövidebb idő alatt tették meg a távot, s így teljesítették az MHK másodfokú jelvényének megszerzéséhez szükséges egyik feltételt. Ez az eredmény is világos képet nyújt arról, hogy alakulatunk katonái nagy súlyt helyeznek a testnevelésre Illés József, közkatona \