Uj Szó, 1954. március (7. évfolyam, 52-78.szám)

1954-03-20 / 69. szám, szombat

20 y j szö 1954. március 27. Életét adta azért, hogy mi boldogan élhessünk A városka közepén szorosan a többi házhoz lapulva áll egy kis házacska. Valamikor borbélymühely volt, ma trafikos üzlet. Leco István árulja benne a füstölnivalót. Az ember' szeme megakad a házacska falára tűzött, viawžtos vászonból készült koszorún. A színét már alig lehet felismerni, mert éveken keresztül mosta az eső, cibálta a szél. A szalagon már csak imittamott lehet látni, hogy valamikor aranybetükkei írtak rá valamit. A koszorú kopott, halvány, színehagyott, de akinek a' tiszteletére csináltatták még ma is ott él a ki. rályh^lmeciek szíve mélyén. A koszorú egy márványtáblát takar, mely úgy hozzáilleszkedik a ház falához, mintha örök időktől ott függne. Pedig még csak nyolc éve, hogy az egykori sza.bómühelyt jelző feliratot felváltotta. A táblán szépen ívelt betűkkel ez áll: — »Ebbői a házból terjesztette Leco Mihály azokat az eszméket, amelyeknek diadalraviteléért életét áldozta.« Leco Mihály mint szabó dolgozott Királyhelmecen. Ezt a foglalkozást gyenge egészsége miatt választotta. Szerette mesterségét és az emberek szívesen csináltattak vele ruhát. Amit a keze alól kiadott, bárhol megnézhették, mégis úgy ismerték, mint a munkások, a szegényebb sorsú emberek szabóját. Soha nem vágyott gazdagságra, ezért dolgozott talán olcsóbban, mint mások. Leco Mihály életét nem mételyez te semmiféle káros szenvedély. Nem szerette az italt, nem is kártyázott. De nem, mégis volt egy szenvedélye. Szenvedélyesen gyűlölte a kapitalizmust, gyűlölte azt, aki elnyomta, kizsákmányolta a másikat. Fiatalkorában megismerte a marx.lenini tanokat. Mint fiatal szabósegéd kis keresetének nagy részét könyvekre fordította. Állandó kapcsolatot tartott fenn a komt munistákkal. Tőlük szerezte meg azokat a könyveket, melyekből -marxista tudását fokozatosan bővítette. Ha társaságban voltak, beszéd közben többször szó esett arról, hogy jó munkája ellenére ís vannak ellenségei. Ilyen szavak után Leco Mihálynak fellángolt a szeme, sápadt arcán piros rózsák gyúltak ki. Szavai szinte perzseltek, mikor beszélt. — Tudom, hogy nem mindenki szeret, tudom, hogy vannak ellenségeim, de nem a parasztok vagy a munkások az én rosszakaróim. Az én ellenségeim az urak, a földbirtokosok, a tőkések és az egész rendszerük. Leco Mihály ízig-vérig kommunista volt. Marxista-leninista -tudását, amit az illegálisan szerzett könyvekből sajátított el, nem tartotta meg magának. Ahol csak szerét tehette, mindig arról beszélt, hogy az orosz ^munkásosztály hogyan vitte győzelemre hazájában a szocializmus zászlaját. Az első csehszlovák burzsoá köztársaságban tagja volt a városi képviselőtestületnek is. Mint kommunista, foggal-körömmel harcolt a dolgozók érdekeiért. Minden alkalmat felhasznált arra, hogy az emberségesebb életért öntudatosan vagy öntudatlanul küzdő munkásokat segítse és fokozottabb harcra buzdítsa a tőke ellen. Élete további szakaszán már nem elégedett meg azzal, hogy csak így alkalomadtán beszélgessen és tanítsa azokat, akiknek szükségük van erre. Marxista-kört alakított és ennek keretén belül terjesztette a forradalmi elméletet. Ezerkilencszázharmincnyolc őszén futótűzként terjedt a hír az országban, hogy a csehszlovák burzsoázia képviselői eladták a hazát. November 11-én Horthy Miklós bevonult Kassára és a felvidék többi részeit iis magyar csapatok szállták mJg. Telekürtölték a világot, hogy húsz éves elnyomás után a cseh rabszolgaság alól felszabadították a magyar testvéreket. De mi rejlik a »felszabadulás« szó mögött ? Horthy bandájának gaztettei már az első napokban bebizonyították, hogy nem szabadságot hoztak, mint ahogyan azt ők hirdették, hanem még szorosabbra húzták a béklyót a munkások és parasztok kezén. Már a bevonulás első napjaiban feloszlatták a képviselőtestületeket és újakat neveztek ki. A képviselőtestületekbe a Magyar Nemzeti Párt tagjai és a keresztény szocialisták kerültek. Ezek közül is a tehtségesebbek. A »tehetséges« szó alatt a vagyoni alapot értették. A >:felszabadító« csapatok november 9-én Királyhelmecrte is bevonultak. Első dolguk az volt, hogy kegyetlen harcot indítottak a kommunisták ellen. Kizárták őket a képviselőtestületből és helyükre saját embereiket ültették. Leco Mihályt is eltávolították, sőt nevét még piros ceruzával is aláhúzták azzal a megjegyzéssel, hogy majd lesz rá gondjuk. Három nap mu^a már teljes erővel dühöngött a fasiszta terror. A kegyetlenségek nem ismertek határt. Tüzzel-vassal próbálták kiirtani az emberekből a haladó eszméket. Lábbal tiporták"az emberi jogokat és aki a sok kegyetlenkedés láttára ki merte nyitni száját, azt . kommunistának nevezték, börtön, kínzás és bitófa várt rá. Nap-nap után több és több embert tartóztattak le. A vád mindegyik ellen egy volt: kommunista. A rendőrségen, a csendőrségen naponta folytak a kihallgatások. A kihallgató terem el volt látva a szükséges felszerelésekkel is. Aki egyszer bekerült ebbe a terembe, az csak félholtra verve került ki onnan, akár kommunista volt, akár nem. Működött a bot, akárcsak a középkorban. Leco Mihályra is ez a sors várt. Több esetben alaposan megismerkedett »a magyar testvérek« öklével. Minden lépését figyelték és rövid időközönként jelentkeznie kellett a csendörségen. Még a kegyetlen fasiszta terror sem tudta megakadályozni, hogy Leco Mihály ne terjessze továbbra is a kommunista eszméket. Hiába volt a kínzás, a börtön, ezt a sápadt, karcsú, fiatalos magatartású > embert nem tudták megtörni. Titokban kijárt a környékbeli falvakba., ahol a fasizmus igazi céljáról beszélt • az embereknek. A községekben a kommunistákat illegális szervezetekbe tömörítette. Munkáj

a nem volt könnyű, mert Horthy kopói mindig a nyomában leselkedtek. Ezerkilencszáznegyvennégy őszén a fasiszta háborús gépezet már nagyon akadozott. Minden pillanatban várható volt, hogy összeroppan A Vörös Hadsereg űzte-zavarta a német- é

s magyar csapatokat. Szeptember vége felé a Tiszántúlról egészen Királyhelmecig hallatszott az ágyúk dörgése. Szeptember közepe táján, egy esős délutánon Királyhelmecen katonai alakulatok vették át a közigazgatást. Másnap reggel kihirdették, hogy tizenhat évtől ötven éves korig minden férfi útravalóval ellátva jelentkezzék a katonai parancsnokságon. Ezen a napon az egész város gyászolt. Szo. 'morú arcú férfiakat, és könnyes szemű asszonyokat lehetett látni az utcán. A parancs nagyon sok édesanyától ragadta ei a gyermekét, sok asszony búcsúzott ezen a napon utoljára életepárjától. Leco Mihályra is vonatkozott a parancs, mivel még cpak negyvenötéves volt. Édesanyja könnyes szemekkel búcsúzott tőle, de Mihály biztatóan mosolygott anyjára: — Ne féljen édesanyám, — szólt a ráncosarcú örregasszonyhoz biztatóan, — nem leszek a katonájuk, nem fogok fegyvert soha a tőkések érdekeiért. Melegen búcsúzott el édesanyjától és megígérte, hogy rövidesen visszajön épségben és egészségben. Már alkonyodott, amikor kilépett Leco Mihály a szülői házból. A város belseje felé vette útját. Felkereste barátait, elvtársait és ahol szükségesnek látta, tanácsot is adott. Elmondta, hogy neki az a terve, hogy ha egyszer fegyvert fog a kezébe, azok ellen fordítja, akik még most is gyötrik a népet, holott a napnál világosabb árháború kimenetele. Leco Mihály példáját nagyon sokan követték. A katonai parancsnokság helyett az erdőbe vették útjukat. Már nemcsak az ágyúk tompa moraját lehetett hallani, hanem a géppuskák kelepelése is el. hallatszott idáig. Hej de sokan várták, hogy mikor lesz vége a borzalmaknak, mikor hozzák meg a szabadságot a szovjet katonák. Leco Mihályék, hogy mégkönynyítsék a szovjet katonák munkáját, partizán csoportokat szerveztek. Ebben az időben fegyvereket is könnyen tudtak szerezni. Sok olyan katonával is találkoztak, akik a frontról egész fegyverzetükkel megszöktek. Leco Mihály ezeket beszervezte a partizáncsoportokba. Fáradhatatlanul beszélt a küszöbönálló , szabadságról. — Napok miíva megnyílik elöt. tünk a szabadság kapuja — biztatta társait. A Királyhelmecen tartózkodó katonai parancsnokságon i

s tudomást szereztek valahogyan a partizáncsoportok alakulásáról. Azt is megtudták, hogy Leco Mihály szervezi a csapatokat. A kémelhárító alakulat összes tagjait mozgósították, hogy Leco Mihályt kézrekerítsék. A parancs kiadása után Lecoék háza körül állandóan katonai-megfigyelők jártak. Megtudták, hogy Leco Mihály időnként hazajár meglátogatni öreg édesanyját és testvérét Istvánt. November. 9-én éppen olyan hideg, ködös őszi este volt. mint az előző napokon. Olyan sötét volt, mint a szurok, amikor Leco Mihály lenyomta a kilincset és eltűnt a sötét szobában. Rövig ideig volt a lakásban, csak éppen addig, hogy édesanyját megvigasztalja. Elbúcsúzott a jó öregasszonytól, forrón megcsókolta, -«de ezen az estén mintha elfelejtette volna biztatni; egy szóval sem említette, hogy rövidesen hazatér. Amikor kilépett az ajtón, hogy visszatérjen a partizán csoportokhoz, durva kezek ragadták meg. — Megvagy, gazember. — sziszegték a fülébe és a ház előtt álló autóhoz hurcolták. Ezen az éjtszakán a katonai parancsnokságon folyt a kihallgatás. Mindenáron meg akarták tudni Leco Mihálytól, hol tartózkodnak a partizánok, s milyen erővel rendelkeznek. Hiába volt azonban min den kínzás, hiába szedték elő a tiszt urak minden hóhéri tudományukat, Leco Mihály nem árulta el társait. A kihallgatás a hajnali órákig tartott, addig, amíg a kegyetlen kínzások után véresen öszsze nem esett. Reggel újra autóba ültették az agyongyötört embert. Ez az út Királyhielmecröl egyenesen a sírjához vezetett. Agárd mellett egy szép kerek erdő szélén fejezte be életét. EJgy egész sorozat géppuska golyót küldtek testébe a gyilkos hóhérok. Hikba várta már haza jó öreg édesanyja, hiába epedt után

a anyai szíve, többé nem tért vissza 'fia. Leco Mihály meghalt, de amiért annyit szenvedett, az eszme való ravált. Felragyogott a szabadság csillaga. Üj élet kapui tárultak fel az emberek milliói előtt, habár sok vér é

s szenvedés árán. Nincs már nálunk sem kizsákmányoló és kizsákmányolt, a dolgozók urai saját sorsuknak. A rövidesen bekövetkező választások pedig lehetőséget nyújtanak arra, hogy azokat az embereket állítsák a veze töhelyre, akikben a legjobban megbíznak, akik minden képességükkel a dolgozó nép érdekeit szolgálják é

s könyörtelenül lecsapnak mindazokra, akik próbálják megzavarni osztályépítő törekvésünket. Szarka .István A Központi Szakszervezeti Tanács titkári hivatalának határozata az Önként es Sport Szövetség tagsága elveinek kérdésében A testnevelési szervek egyes funkcionáriusai helytelenül magyarázzák a testnevelési egyesületek tagsága, nak és az azokban való vendégszereplésnek elvi kérdését. Bizonytalanság uralkodik különösen az ÖSSz szakszervezet; testnevelési egyesületei és a Sokol ÖSSz testnevelési egyesületei közt. A Szakszervezetek Központi Tanácsa ezért megtárgyalta a tagság és a vendégszereplés elveit és a következő határozatot hozta: A mult évben szerzett tapasztalatok azt mutatják, hogy a testnevelés é

s sport munkahelyek szerinti megszervezésének és gyakorlásának kérdését a testnevelési egyesületek, üzemi tanácsok és ÖSSz kerületi bizottságok egyes funkcionáriusai nem fogták fel helyesen. A testnevelésről és a sportról szóló törvény kellő ismeretének hiánya is sok bajt okozott. A Központi Szakszervezeti Tanácsnak a ROH ÖSSz eiben való tagság és vendégszereplés tekintetében kiadott útmutatását gyakran félremagyarázták vagy helytelenül értelmezték. A testnevelési egyesületek, üzemi tanácsok és az ÖSSz felsőbb szerveinek funkcionáriusai főképpen a következő hibákat követték el: 1. Nem nyerték meg a dolgozókat a munkahelyeiken való sportolásra, a testnevelés és sport gyakorlására szolgáló kedvező feltételek megterem, tésévei. 2. A testnevelési egyesületek gyakran nem törekedtek arra, hogy a dolgozók nagy részét megnyerjék a testnevelés számára, hanem sokszor osak ari'a törekedtek, hogy más munkahelyekről szerezzenek tehetsé. ges sportolókat, különösen labdarúgókat és jégkorongjátékosokat. Nem törődtek azzal, hogy saját fiatal kádereket neveljenek. Ezzel szemben megengedték a munkahelyen kívüli tagságot az olyan tagoknak, akiknél megvoltak az összes feltételek arra, hogy saját munkahelyükön sportoljanak. 3. Az új alkalmazottaknak nem tették lehetővé, hogy lakhelyükön akár a szakszervezeti ÖSSz ben, akár a Sokol ÖSSz-egyesületeiben- sportol, janak. Egyes esetekben azt a kérdést, hogy az illetők lakhelyére való tagságváltoztatást engedélyezzék, úgy intézték el, hogy meghatározták a kilométer szerinti távolságot, vagy pedig engedélyezték a vendégszereplést. így például Beneš elvtársat, aki a houštkei falusi Sokol tesnevelési egyesületnek tagja és aki a štéti papírgyárban van alkalmazva, az egyesület funkcionáriusa olymódon bírta rá a munkahelyen levő egyesületbe való belépésre, hogy azt mondta neki, ha nem lép át a Tatranba, akkor az üzemben olyan munkát adnak neki, hogy keresete is csökken. Amikor Beneš ezt a felhívást visszautasítota és kijelentette, hogy ugyanolyan jól vezetheti az egységes földművesszövetkezet traktorát, a funkcionárius azzal fenyegette meg, hogy majd gondoskodik róla, hogy oda se járhasson. Ezért a Központi Szakszervezeti Tanács titkári hivatala megtárgyalta a tagság és vendégszereplés jelenlegi helyzetét és megállapította, hogy a hibákat nem az irányelvek okozták, hanem azoknak helytelen magyarázata az ÖSSz funkcionáriusai részéről. A Központi Szakszervezeti Tanács megállapítja, hogy az irányelvek helyesek, és újból hangsúlyozza azoknak fő elveit. A tagság irányelvei: 1. A tagság kérdésében be kell tartani azt az elvet, hogy a tagság a munkahelytől • függ. amint ezt a pártnak és kor. mánynak határozata ®

s a testnevelésről és sportról szóló törvény, rendeli. 2. Oly esetekben, mikor az alkalmazottak foglalkozásukba oly távolságról járnak, amely lehetetlenné tenné időhiány miatt a testnevelés és sport rendszeres gyakorlását, akkor az illetők lakhelyük testnevelési egyesületének éspedig elsősorban a szakszervezeti ÖSSz testnevelési egyesületének tagjai lesznek. Az alkalmazottak, akik oly falun laknak, ahol nincs szakszervezeti ÖSSz, a Sokol ÖSSz falusi testnevelési egyesületének tagjai lesznek. Valamennyi ROH-funkcionáriusniak kötelessége, hogy a munkások és földművesek * szövetségének megerősítése érdekében meggyőzzék azokat a dolgozókat, akik faluról járnak munkahét lyükre, nemcsak aktív sportmunkával, hanem a Sokol ÖSSz testnevelési egyesületeiben végzett politikai és szervezési munkával is. 3. Az üzemi testnevelési egyesületek tagja lehet minden alkalmazott, annak családtagjai, háztartásban dolgozó nők, nyugdíjasok és minden polgár, aki az üzemnek vagy az egyesület testnevelési intézményének közelében lakik. A vendégszereplés engedélyezésének elvei: A vendégszereplés lehetővé teszi azoknak a tagoknak, akik valamely kevésbbé, elterjedt sportágat űznek, hogy kedvenc sportjukat oly egyesületben űzzék, amelyben vendégszerep, lésre engedélyt kaptak és ennek színeiben versenyezhessenek. 1. A más sporftgyesületben való vendégszereplésre az egyesület tagjainak akkor lehet engedélyt adni, hogyha alapegyesületükben nincs szakosztály arra a sportágra, amelyben az illető versenyez. 2. Az egyesület tagjainak a vendégszereplést a testnevelési egyesület engedélyezi és igazolja. A vendégszereplés engedélyezését bejelenti a kerületi ÖSSz-bízottságnak. 3. Állami és kerületi válogatottak részére a vendégszereplést az Állami Testnevelési és Sportbizottság en. gedélyezi, saját szerveinek irányító osztályai útján az illetékes ÖSSz-el való megegyezés után. 4. Az a tag, akinek megengedték a vendégszereplést, továbbra is tagja marad munkahelye egyesületének. Testnevelésünk é

s sportunk tovább, fejlődése megkívánja, hogy üzemeink munkásainak és gazdaság: életünk valamennyi dolgozójának még nagyobb mértékben lehetővé tegyük a testnevelés és sport űzését. Az ÖSSz és a testnevelési egyesület valameny. nyi funkcionáriusa tartsa szem előtt, hogy annak' feltétele, hogy minél több üzemi dolgozó részt vegyen a testgyakorlásban az, hogy gazdag és sokoldalú tevékenységet kifejtő, jól megszervezett és összeforrott egyesületeik legyenek. Ez a testnevelési egyesületeknek útja, amely a testnevelés tömegessé tétele, annak magasabb eszmeisége, magasabb sportszínvonala és így fő feladata felé vezet, hogy t. i. a mun. katermelékenyseg állandó fokozásá. val és szocialista versenyzéssel biztosítsa kerületünk valamennyi dolgozójának jólétét. Csehszlovák válogatott—

Ostrava válogatot t 4:0 (1:0) A világbajnokságra készülő csehszlovák labdarúgó válogatott csütörtökön délután a vitkovicei stadionban játszott edzőmérkőzést. Ellenfele Ostra va

J válogatott csapata volt. A válogatott a következő összeállításban vette fel a küzdelmet: Rajman — Safránek, Novák — Hertl, Pluskal, Ipser — Urbán, Gajdoš, Ing. Tegelhof, Kraus, Vlk. A második félidőben Kraus helyett Kacsányi játszott, a 35. percben pedig Kraus Vlk

rkel cserélt helyet. A csehszlovák válogatott ezúttal átlagteljesítményt nyújtott. Nem sikerült az összjáték és a csatárok is több nagy helyzetet kihagytak. Az egyedüli veszélyes csatár Gajdoš volt, A fedezetsorban Pluskal volt a legjobb, a védelemben pedig Novák. Rajrpan kapus jói védett. Annak ellenére, hogy a válogatott csapat megszerezte az első félidőben a vezetést, az ostravai csapat volt a többet támadó Második félidőben a játék képe megfordult. Ekkor a válogatott volt a többet támadó. A gólokat Gajdoš (2) Kacsányi és Kraus lőtték. A mérkőzést 7.000 néző előtt Adamek vezette. „ŰJ SZÖ". kiadja Szlovákia Kommunista Pártiinak Központi Bizottsága. Szerkeszti a szerkesztőbizottság. Felelős Lörincz Gyula főszerkesztő Szerkesztőség: Bratislava, Jesenského 8—10, telefon 347-16, 352-10. Kiadóhivatal: Bratislava, Gorkého 8, telefon 274-74. Előfizetési díj havonta Kčs 6.60. Az előfizetést és kézbesítést az illetékes postahivatal (postakézbesítő) intézi. Ellenőrző postahivatal Bratislava 2. Nyomás: Pravda, Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának kiadóvállalata, Bratislava. E 51081 (