Uj Szó, 1954. március (7. évfolyam, 52-78.szám)

1954-03-18 / 67. szám, csütörtök

1954. mg^sius 18. Hl SZO 3 A választásokkal még jobban megszilárdítjuk a munkások, dolgozó parasztok és a dolgozó értelmiség szövétségét Intézkedések egész sorát valósítottuk meg, hogy fokozzuk a szövetkezetek és a parasztok anyagi érdekeltségét a mezőgazdasági termelés növelésében. A város és a falu közötti áruforgalom meggyorsítása és emelése érdekében fejlesztjük a szövetkezeti kereskedelmet, támogatjuk a mezőgazdasági feleslegek eladását a rendes mezőgazdasági piacokon Parasztjaink rendelkezésére állanak köztársaságunk összes szociális ég kulturális intézményei. Gyermekeik a közép, ős főiskolákon az állam köiltségén tanulnak. Lehetőségük van a szociális biztosítás előnyeinek élvezésére, a parasztok és a parasztasszonyok ezrei üdülőközpontokban töltik szabadságukat vagy fürdőkben részesülnek gyógykezelésiben. Szilárd szövetségben a munkásosztállyal, a kis- és közápparasztok a mezőgazdasági termelés fejlesztésére törekednek és így hozzájárulnak hazánk gazdasági és kulturális felvirágoztatásához. A népi demokratikus rendszer felállításával lényegesen megváltozott a dolgozó értelmiség helyzete. A kapitalista korszakban elviselhetetlenül ránehezedett az értelmiségre a munkanélküliség. A mérnökök egyesülete, a SIA 1936-ban 8000 tagot számlált/ A válság éveiben e tagok közül 2500 munka nélkül volt. Nagy volt a munkanélküliség minden foglalkozásban. Az újságok számos cikket közöltek a munkanélküli értelmiség megrázó nyomoráról. Javulásról azonban nem gondoskodtak. Ellenkezőleg, a burzsoázia az értelmiség munkanélküliségét a fizetések leszállítására használta ki. Számos fiatal hivatalnok és abszolvens fizetés nélkül dolgozott, mint úgynevezett gyakornok, mások havj 200—300 korona fizetést kaptak. A mérnökök, orvosok, művészek ezrei közjótékonyságra voltak utalva. Számos szakképzett szakember jelentkezett a hírhedt prágai Zenkl-féle munkanélküli csapatokba. A burzsoá politikusok azt állították, hogy az értelmiségben feleslégünk van Viéanek néppárti képviselő például 1931. november 28-án a parlamentben beszédet mondott, amelyben kijelentette: •» Főiskolát végzett értelmiségben lassan feleslegünk lesz. Arról a néhány száz teljesen képzett tanárjelöltről beszélők, akik legalább is részben nyomorúságosan tartják el magukat azzal, hogy segédtanítókként működnek a polgári iskolákban. Ez bizonyára eléggé drasztikus tanulság arra, mily messzire jutott főiskolás értelmiségünk túltermelése és mily messzire jut még a jövőben. Ugyanez a helyzet az orvosutánipótlásban. Az orvosutánpótlás is oly nagyszámú, hogy va. lóban nem tudom, hogyan lehet biz tosítani a jövőben a fiatal orvosok egzisztencíáját.« Ezt jelentette ki Vióánek akkor, amikor az emberek ezrei, tízezrei orvosi segítség nélkül voltak, amikor az ifjúságnak csak kis töredéke látogatta a középiskolát. Igen, a hanyatló burzsoá társadalomnak már nem volt szüksége értelmiségre, nem tudta mit kezdjen vele. Népi demokratikus köztársaságunknak is megvannak az értelmiséggel kapcsolatos problémái. A

z értelmiség hiánya — ez szocialista országépítésünk legnagyobb problémáinak egyike. Szükségünk van mérnökökre, orvosokra, tanárokra, tanítókra és bár jelentősen növeltük a különböző fokozatú iskolák számát, a végzett növendékek ez idő szerint mégsem tudják fedezni a szükségletet. A burzsoáziának nem volt szüksége értelmiségre és ezért nem tartotta szükségesnek támogatni a tanulást. 1937-ben az állam semilyen oénzösszeget nem fizetett ki ösztöndíjakra. Az alapítványokból összesen csak 8 millió koronát fordítottak a diákok támogatására. Ilyen körülmények között a munkások, a kis- és középparasztok gyermekeinek csak jelentéktelen százaléka tanulhatott. Ebben az évben népi demokratikus köztársaságunk, az állam tanulmányi ösztöndíjakra 140 millió koronát fizet ki, további 24 millió koronát pedig az internátusok fenntartásával kapcsolatos költségekre fordít, ösztöndíjat 23.000 diák kap. Hatalmas gondot fordítunk az új szocialista értelmiség nevelésére, amelyre szocialista országépítésünk minden egyes szakaszán fontos és megtisztelő küldetés vár. Különösen jelentős, valósággal úttörő küldetésük van nálunk a technikai és tudományos értelmiségnek, a müvészeki nek és íróknak. Hazánkban teljes mértékben érvényesülhet a régi burzsoá iskolából kikerült értelmiség is, melyet népi demokratikus államunk kiszabadított abból a megalázó helyzetből, amelybe a burzsoá társadalom kapitalista élösdijeinek szolgálata juttatta és lehetőséget nyújt számára, hogy alkotó, szabad munkát végezzen az egész társadalom érdekében. Ezért érthető, hogy a dolgozó értelmiség szilárdan a munkásosztályhoz csatlakozott, hűségesen és odaadóan szolgálja a népet és szakismereteit és tapasztalatait a szocializmus építésének szolgálatába állítja. A kormány politikájának középpontjában az emberről való gondoskodás áll A szocialista országépítés eredményei azt bizonyítják, hogy nálunk sikeresen érvépyesül a szocializmusnak a társadalom állandóan növekvő anyagi és kulturális szükségletei maximális kielégítésére vonatkozó alaptörvénye. Azért van ez így, mert Gottwald elvtárs irányelvéhez igazodtunk, amely szerint politikánk alapelve az emberről, az ember javáról és jólétéről való gondoskodás. A sikeresen megvalósított pénzreform után-, a szocialista ipar hatalmas fejlődésére támaszkodva, kitűzhettük a dolgozók anyagi és kulturális színvonala gyorsabb emelésének feladatát, főleg az egyéni fogyasztás fokozását tekintve. A párt és kormány intézkedéseivel a mult évi szeptember 15-i kormánynyilatko?at óta a munkások, parasztok és a dolgozó értelmiség évi átlagban 8 milliárd 600 millió koronát nyertek. A kormány elrendelte, hogy az ipari ágazatok megfelelő mennyiségű és választékú jóminőségü termékeket gyártsanak, amelyekre a dolgozóknak szükségük van. Az állami és szövetkezeti kereskedelem elé azt a feladatot tűzte, hogy a dolgozókat jobban lássák el élelmiszerekkel és ipari cikkekkel. A dolgozók szükségletei maximális kielégítésének politikája természetesen nem jelenti és nem is jelentheti azt, hogy azonnal ki tudjuk elégíteni a dolgozók összes igényét. A dolgozók szükségletei és igényei állandóan növekszenek. Ez a szocialista országépítés, törvényszerűsége. Ebben tükröződik vissza a dolgozók anyagi és kulturális színvonalának állandó emelkedése. De a termelés nem minden esetben tud lépést tartani ezekkel a növekvő szükségletekkel és főleg a mezőgazdasági termelés az, amely jelenleg nem tud lépést tartani a lakosság növekvő szükségleteinek kielégítésében. A húsfogyasztás az ötéves terv idején 51 százaiákkal, a zsírfogyasztás pedig 115 százalékkal emelkedett és a lakosság időnként mégis érzi a húshiányt. Azt hozzák fel, hogy a háború előtt nem volt húshiány. Igaz, nem volt. Hogyan is lehetett volna, amikor sok olyan munkáscsalád volt, amelyek legfeljebb hetenként egyszer ettek húst, de volt sok olyan család, főleg a munkanélküliek között, ahol heteken át nem láttak húst. Volt sok olyan kisparaszt, akik nem engedhették meg maguknak és családjuknak a húsfofogyasztást és termékeiket • piacra vitték. Ez volt az oka a kapitalizmus idején mutatkozó úgynevezett húsfölöslegnek. Számunkra nem érvényesek a kapitalizmus mértékei. Az életszínvonal emelkedésében nagy része van a nagyobb húsfogyasztásnak. Ki kell elégíteni a dolgozók szükségleteit. Ez elsősorban állattenyésztésünk jelentős fejlesztésének kérdése. Mostanáig nagymennyiségű húst hozunk be külföldről és ezenkívül más fajta élelmiszereket is, mint például sajtot, halat, baromfit stb. Ezért minden igyekezetünkkel azon kell lennünk, hogy kielégítsük dolgozóink szükségleteit és reméljük, hogy mezőgazdasági dolgozóink ebben nagy segítségünkre lesznek. De végeredményben nem volna helyes, ha azt állítanánk, hogy az élelmezésünkben előforduló összes hiányosságok ilyen jellegűek. Számos olyan hiányosságunk van még, amelyeknél a dolgozók joggal követelik a gyors orvoslást. Sok rosszminöségü termékünk va,n még, a közforgalomban még sok olyan apró, de fontos közszükségleti cikk, mint mezőgazdasági szerszám, építőanyag és más hiányzik. Ennek gazdasági és állami szerveink jobb és rugalmasabb munkája mellett már nem kellene előfordulnia. Semmi szín alatt sem akarunk megelégedni azzal az állapottal sem, ! hogy számos községi üzem szolgá| lata még nagyon alacsony fokon ! áll, hogy a községi üzemek által j végzett javítások nagyon drágák, j elég gyakran hibásak és nagyon í sokáig tartanak. Az a véleményünk, hogy a választók jelöltjeiktől biztosítékot kérnek arra vonatkozólag, hogy ebben az irányban gyorsan orvosolják a hiányosságokat. Ezzel kapcsolatban érdemes megemlítenünk a lakásépítést. Elvitathatatlan, hogy dolgozóinkra a lakáshiány az életszínvonal szemszögéből nézve a legkomolyabb hiányosságok egyikeként nehezedik. Ezzel kapcsolatban meg kell említenünk a következőket: a lakásviszonyok a kapitalizmus idején nagyon nyomorúságosak voltak. Az 1930. évi hivatalos statisztika alapján a munkások 91.1 százaléka egy vagy két helyiségből álló lakásban lakott, beleszámítva a konyhát is. Csehországban a munkáslakásoknak csupán 4 százalékában volt fürdőszoba. A pincelakások száma, amelyek nedvesek voltak és amelyekben rossz volt a világítás, állandóan emelkedett, mialatt a burzsoázia fényűző nagy lakásokat és villákat épített. A házbér magas volt és a munkásnak, sőt gyakran a hivatalnoknak rendes lakásra sem telt. A városokban sok volt az üres lakás, de a dolgozók nagy része szükségbarakokban lakott és nem egy esetben előfordult az is, hogy egyáltalán nem volt hol lakniok. Említsük még meg, hogy Csehországban a kerületek székhelyein csak a lakásoknak 2.3 százaléka volt ellátva központi fűtéssel. Ilyen lakásviszonyokat örököltünk a kapitalizmustól. Továbbá meg kell említenünk, hogy népi demokratikus köztársaságunkban a dolgozók igényt tartanak arra, hogy megfelelő lakásuk legyen a szükséges lakóhelyiségekkel, fürdőszobával és más mellékhelyiségekkel. Az ilyen lakásépítéshez először meg kellett teremteni az előfeltételeket az iparban azzal, hogy jelentősen fokoztuk az építő, szerelő és egyéb anyagok gyártását. Ezért érthető, hogy lakásépítésünk főleg a szocialista országépítés első éveiben nem tudott lépést tartani az ebben az irányban mutatkozó gyorsan növekvő szükségletekkel és igényekkel. Ezt a hiányosságot tartotta szem előtt kormányunk, amikor mint a legfontosabb feladatok egyikét célul éüzte ki a lakásépítés jelentős kiszélesítését, Tavaly csupán az állami lakásj építés keretében 30.000 lakás készült el, ebben az évben pedig az építőipari szervezetek azt a feladatot kapták, hogy legalább 40.000 lakás építését fejezzék be. Ezenkívül a dolgozók nagy számának lehetősége nyílik arra, hogy az állam és a vállalatok hathatós segítségével saját családiházat építsen. Egyidejűleg az iparban és az építőiparban megteremtik az előfeltételeket a lakásépítés állandó kiszélesítésére, hogy így megszüntethessük a lakáshiányt. Ezenkívül a nemzeti bizottságok elé azt a feladatot tűzték ki, hogy jobban gondoskodjanak a lakóházak karbantartásáról, hogy minden téren törődjenek az összes dolgozók lakásfeltételeinek megjavításával. További érezhető hiányosság, hogy a háztartásokat nem látjuk el kellően villanyárammal. Bár a villanyáram termelése hazánk felszabadítása óta gyorsabb ütemben fejlődött, mint bármikor azelőtt, mégis feszült a helyzet és villanymüveink nem képesek nemzetgazdaságunk folyamatos ellátásával egyidejűleg kielégíteni a magánfogyasztást. Gyakran előfordul, hogy kikapcsolják az áramot. A villanyárammá] való jobb ellátás érdekében kiterjedt intézkedéseket tettünk, biztosítottuk, hogy az üzemi villany-telepek nagyobbmennyiségü áramot szolgáltassanak az általános áramhálózatba, megszigorítottuk az üzemekben az áramfogyasztás ellenőrzését és kértük a fogyasztás egyenletesebb szétosztását, hogy enyhítsük a feszültséget a csúcsfogyasztás idején. Számos gőz- és vizierömütelepet építünk és arra kell törekednünk, hogy az összes dolgozók aktív segítségével minél hamarább kiküszöböljük a villanyárammal való ellátás terén mutatkozó hiányosságokat. Népi demokratikus államunk nagy ! gondot fordít az asszonyokra és a gyermekekre, a családi kötelékek megszilárdítására. E gondoskodás eredményeit bizonyítja s gyermekotthonok és bölcsődék nagy száma, főleg pedig a csecsemőhalandóság' i lényeges csökkenése. Népi demokraj tikus államrendünk adórendszej révei és az intézkedések egész sorával, mjnt az ifjú házasoknak nyújtott kölcsönnel, az anyasági szabadsággal, a gyermekpótlékokkal stb., megteremtette aA családalapítás, valamint a boldog és nyugalmas családi élet legkedvezőbb anyagi előfeltételeit. Pártunk és kormányunk folytatni fogja a kormánynyilatkozatban kitűzött politikáját Még számos sürgető feladat áll előttünk, amelyeket meg kell oldanunk, hogy biztosítsuk a dolgozók anyagi és kulturális színvonalának további emelkedését. Elsősorban folytatni fogjuk az árleszállításnak, a bérek és a fizetések reálértéke emelésének politikáját. A lakás, is- ! kola, kórházak és más szociális és j kulturális berendezések építésének nagy programmja áll előttünk. A termelésben megteremtjük a jólét további emelésének feltételeit. Fokozni a termelést, fokozni a munkatermelékenységet, csökkenteni az önköltséget, —- ezek politikánk további sikeres megvalósításának fő előfeltételei. Továbbra is elsőrendű figyelmet érdemel a kulcsiparágak, a szénbányászat, az ércfejtés és az energetikai ipar fejlesztése. Csehszlovákia Kommunista Pártjának Központi Bizottsága legutóbbi ülésén kifejtette a szénipar fejlesztésének nagyarányú programmját. A tüzelőanyag, energetikai, kohászati ipar fejlesztésére fordított gondoskodással megvetjük jövőnk szilárd alapjait. Az összes dolgozók közös igyekezetével fokoznunk kell a munkatermelékenység emelésére fordított törekvéseinket. Szocialista iparunkban nagy lehetőségek nyílnak az új, fejlettebb technika alkalmazására, a termelési folyamatok automatizálására és gépesítésére, a műszaki folyamatok megjavítására és tökéletesítésére. Nagy lehetőségeink vannak arra, hogy az élenjáró üzemek vívmányait és tapasztalatait átvigyük a lemaradt üzemekbe és arra, hogy a szocialista munkaverseny kiszélesítésével érdekeltekké tegyük az összes dolgozókat az ipar alapvető feladatainak teljesítésében. El kell ismernünk, hogy ezeket á lehetőségeket még nem használjuk ki megfelelő módon. Komoly akadályt jelent az, hogy a nemzetgazdaság számos ágazatában még mindig előfordul a vezetés felületes és bürokratikus módszere. Továbbra is a legnagyobb figyelmet érdemli a mezögazdai&gi termelés fejlődésének kérdése. Azok az eredmények, amelyeket a mezőgazdasági termelésben már ma az egységes földmüvesszövetkezetek jelentős része elért, a legjobb állami gazdaságok és a gép- és traktorállomások eredményei, valamint a legjobb egyénileg gazdálkodók, parasztok eredményei, mezőgazdáink képességei, ismeretei és munkakedve azt bizonyítják, mily nagy lehetőség nyílik hazánkban a mezőgazdasági termelés fejlesztésére, mégpedig a növénytermesztésben és állattenyésztésben egyaránt. Az a rendkívül fontos feladat áll előttünk, hogy kiküszöböljük a mezőgazdaság' lemaradását nemzetgazdaságunk általános fejlődése mögött, mozgósítanunk kell mindenkit és meg kell müvelnünk minden hektár parlagon heverő földet, biztosítanunk kell a mezőgazdaság további eredményes fejlődését a nagyteljesítőképességü gépekkel és elegendő mennyiségű műtrágyával. Elsősorban arra kell törekednünk, hogy fejlesszük az állattenyésztést. Az egységes földművesszövetkezetekben és állami gazdaságokban az állattenyésztés terén még komoly hiányok vannak. Néhány egységes földmüvesszövetkezet nem gondoskodott elég takarmányról és ezért a sertések súlygyarapodásában és a tejhozamban gyenge eredményeket mutat fel. Földmüvesszövetkezeteink és állami gazdaságaink dolgozóinak arra kell törekedniök, hogy döntő fordulatot érjenek el az állatállomány gondozásában és takarmányozásában. A tavaszi munkák előtt állunk. A tavaszi munkák jó előkészítése és azoknak agrotectaikai határidőre való elvégzése nagy hatással lesz a jövő évi termésre. Helyes lesz. ha a falvakon a választások előkészítése a tavaszi munkált példás és idejében való elvégzése jegyében történik. A hiányosságok leküzdéséért folytatott kitartó harcban biztosltjuk további előrehaladásunkat. Nincs okunk arra, hogy takargassuk ezeket a hiányosságokat. A mi erőnk abban van, hogy nyíltan beszéljünk róluk, hogy rámutatunk a hiányosságokra és hogy harcolunk kiküszöbölésükért. Történelmi jelentőségű eredményeket értünk el és azzal a szilárd biztonsággal haladunk előre, hogy a városok és falvak dolgozóinak aktív támogatása mellett a további feladatokat is sikeresen megoldjuk. Drága barátaim, elvtársak! Szilárd egységbe tömörülve indulunk a választásokba. Gazdasági és kulturális építömunkánk sikerein felbuzdulva, hazánk további hatalmas felvirágzásának távlatával indulunk a választásokba.' Azzal a tudattal indulunk a választásokba, hogy a béke és a szocializmus ügye, amelyért harcolunk és dolgozunk, legyőzhetetlen és diadalt arat. (Hosszantartó taps.) A választásokba a dolgozó nép legszélesebb tömegeivel szilárd kapcsolatban indulunk azzal a tudattal, hogy további munkánkban a jövőben is még nagyobb mértékben támaszkodhatunk a munkások, parasztok és dolgozó értelmiség aktív támogatására. Ezért joggal elvárhatjuk, hogy a Nemzeti Arcvonal összes tényezői aktívan és kezdeményezően vesznek részt a választási kampányban, hogy megmagyarázzák a városok és falvak dolgozó népének népi demokratikus államunk nagy vívmányait, hogy helyesen és a valóságnak megfelelően megmagyarázzák nekik pártunk és kormányunk politikáját, hogy minden eszközzel szilárdítani fogják a munkások, parasztok és a dolgozó értelmiség szövetségét. Mindent a nemzeti bizottságokba való választások teljes sikeréért! (Nagy, viharos hosszantartó taps.) Mindent a szocializmus győzelméért hazánkban! (Viharos taps. Az összegyűltek felállnak és lelkesen tapsolva éltetik Zápotocký és Široký elvtársakat.) \