Uj Szó, 1954. február (7. évfolyam, 28-51.szám)

1954-02-16 / 40. szám, kedd

UJSZ0 1954. február 16. A CsSzBSz Központi Bizottságának teljes ülése A prágai Sväzarm épületében tartották meg vasárnap, február 14-én a Csehszlovák - Szovjet Barát-, sáigi Szövetség Központi .Bizottságának ülését, amelynek napirendjén a szövetség működésének értékelése szerepelt a mult évi szeptemberi utolsó üléstől számítva és a további feladatok kitűzése. A CsSzBSz Központi Bizottságának tagjai melegen üdvözölték a körükben megjelent dr. Nejedlý tanárt, minisztert, a . CsSzBSz elnökét, Václav Kopecký közművelődési minisztert, a miniszterelnök helyettesét és a szövetség elnökhelyettesét Václav Dávid külügyminisztert és Zdenek Fierlingert a nemzetgyűlés elnökét, továbbá dr Alois Neumann távösszeköttetésügyi minisztert, dr. Václav Vaceket, Prága város főpolgármesterét. Az ülésen jelen voltak még N. I. Szemjonov, a prágai szovjet nagykövetség képviselője s első titkára és a külfölddel való kultúrkapcsolatok össz-szövetségi társaságának képviselői — V. Sz. Bogatyrjev, annak csehszlovákiai ügyvivője és I. N. Rjabov. Az ülésen, amelyet Václav Dávid külügyminiszter, a szövetség elnökhelyettese nyitott meg, a föbeszámolót Oleg Homola képviselő, a CsSzBSz titkára mondotta. A vita keretében dr. Zdenek Nejedlý tanár, miniszter, a CsSzBSz elnöke j

s felszólalt, aki megemlékezett a külfölddel való kultűrkapCsehszlovák képzőművészed kiállítás Moszkvában Ez év január 26-án nyitották meg Moszkvában a XIX. és XX századbeli csehszlovák képzőművészet k á' lítását. A Szovjetunió képzőművészeti akadémiája kiállítás, termeiben tobb mint 600 festészeti, grafikai és szobrászati mű van kiá lítva A k*á'lítás a moszkvaiak körében nagy érdeklődésnek örvend. Csehszlovák festők: J. Liesner (balról az első) és J. Broí (balról a harmadik) a kiállítás látogatói között csolatok össz-szövetségi társaságának küldöttségéről, K. I. Szkrjabin akadémikussal, a legismertebb szovjet tudósok egyikével az élen. Megemlítette, hogy ennek a küldöttségnek három tagja a csehszlovák kultúra specialistája volt — I I. Udalcov — Zdenek Nejedlýnek volt hallgatója és tanítványa a moszkvai egyetemen, — a csehszlovák történelem specialistája. Azután pedig a XIX. évszázad történeimének specialistája, I. F. Belza, aki a cseh és szlovák zene egyik legjobb is. merője, és végül A. G. Sirokova, a cseh nyelv ismerője. Nejedlý miniszter hangsúlyozta, hogy ezek a tények bizonvítják, hogy a Szovjet unióban mennyire megbecsülik munkánkat, A további szónokok hozzászólása, ikkal a szövetség kerületi bizottsá. gainak és az egye

a fiókszervezetek munkájáról és terveiről beszéltek. A CsSzBSz ostravai kerületi bizott. s ágának vezető titkára, BohumU Holuša szőlott arról, hogy a szövetség kerületi bizottsága hogyan segít biztosítaná pártunknak és kormányunknak a szénfejtés fejlesztésére vonatkozó határozatát. Vojtech Török egészségügyi megbízott a szovjet tapasztalatoknak az egészségügyben való felhasználásáról beszélt. Dr. Dionýz Polanský, a nemzetgyűlés alelnöke, a OsSzBSz és a Nemzeti Arcvonal tényezői között fennálló viszonnyal foglalkozott és ismertette a Csehszlovák Néppárt tagjainak a CsSzBSz által rendezett akciókban való részvételét. Dr. h. c Alexander Horák, távösszeköttetésügyi megbízott rámutatott a CsSzBSznek a békemozgalmun kban kifejtett munkája jelentőségére. A vitát, amely a szövetség működésének emelkedő színvonalát iga. zolta, Oleg Homola képviselő, központi titkár értékelte. Az ülést dr Alois Neuman távösszeköttetésügyi miniszter zárta be. A szövetkezeti könyvelök nagy feladata (Folytatás az 1. oldalról.) mazó alacsony munkaegységérték általában összefüggnek az alapfokú könyvelés; jegyzetekre fordított kevés figyelemmel, j A kerületek, járások és falvak pártszerveinek s az állami igazgatásban dolgozó kommunistáknak sokkal jobban kell törekedniök arra, hogy az EFSz-ek vezetőségében dolgozó kommunisták a többi funkcionáriusokkal együtt nagyobb figyelemmel kísérjék a könyvelési rendet és erre tanítsák meg a szövetkezeti tagokat és asszonyokat . is. , Hasonlóképpen nagy gondot kell fordítani arra, hogy a kerületek 1 és járások nemzeti bizottságai rend, szeresen vitassák meg az EFSz-ek | könyvelési nyilvántartásának helyzetét, kiértékeljék az ellenőrző bizottságok munkáját és foglalkozzanak az EFSz-ek könyvelőinek nyújtandó segítség rendszeres szakoktatással és iskolázással való megjavításával, s a helyszínen — a szövetkezetben — gyakorlati munka terén nyújtandó segítséggel. A falusi pártszervezetekben járási és kerületi pártbizottságokban müködö kommunisták feladata, hogy a szövetkezeti tagokat s oárttagokat a szövetkezeti alapszabályzatnak a mindennapi életben való következetes alkalmazására tanítsák. A .könyvelési rend érdekében a szövetkezeteknek arra kell törekedniök, hogy betartsák a mintaalaroszaibályzat 25 cikkelyét, amely szerint a könyvelőt a taggyűlés hagvja jóvá. Feladatunk. hogy elérjük azt, hogy minden EFSz-ben állandó köm«előt nevezzenek ki. Hogy megszűnjön a szövetkezeti könyvelők munkaerőhullámzása, minden szövetkezetben meg kell teremteni munkájuk és jutalmazásuk anyagi feltételeit. A szövetkezeti könyvelésben előforduló hibákat sokan azzal magyarázzák, hogy nincs elegendő dolgozó e funkció betöltésére. A lehető legerőteljesebben kell harcolni az ilyen nézetek ellen, mert a szövetkezeti tas-ok között. akik már szép eredményeket értek el, vannak tehetséges emberek, akik bizonyos előkészítés után jól betölthetik a könyvelői funkciót. Nagy segítséget nyújtanak a szövetkezeti tagoknak a könyvelési szaktanfolyamok, csak nagyobb mértékben kell őket kihasználni i és arra kell törekedni, hogy a le(h». tő legtöbb felelős szövetkezeti funkcionárius sajátítsa el ezek keretében a szükséges tudást. Az EFSz-ek nem egy könyvelője köszönheti munkasikereit a könyvelési tanfolyamok rendszeres látogatásának. A tapasztalt szövetkezeti tagok közül válasz, tott dolgozók nem egy példáját mutatták a jól vezetett könyvelési nyilvántartásnak és nem egy szövetkezetben töltik be jól a szövetkezeti asszonyok a könyvelői funkciót. Nem feledkezhetünk meg a könyvelési nyilvántartásban végzett lelkiismeretes munka példáiról, hanejn meg kell velük ismertetnünk a szóvetkezeti közösség széles rétegeit. Eddig még ezzel nagyon lemaradtunk. Hasznunkra válna, ha a szövetkezeti tagok széles tömegei megismerkednének a hostincei EFSz könyveiöflőjének, Božena DobeSován:ik módszerével, amelyekké már január közepe táján befejezte a mult évi könyvelési zárszámadással kapcsolatos munkákat Tanulságosak és érdekesek Kásák elvtársnak, a vsenicei EFSz könyvelőjének, továbbá Hájič elvtársnak, a plánl EFSz könyvelőjének és más EFSzek könyvelőinek tapasztalatai. A mezőgazdaság nagy feladatainak biztosítása érdekében — amelyeket a kormány és a párt tűzött ki elénk — az EFSz-ek könyvelőinek meg kell ismerkedniük munká1uk jelentőségével. Munkájuk igen fontos a szövetkezet irányításában, ezért aktívan segíteniök kell a föl| dek hozama és a mezőgazdasági állatok hasznossága növelését, és a szövetkezeti tagokat a boldogabb, a gazdagabb élet elérésére kell vezetniök. A könyvelök munkájának jelentőségét — a szövetkezet jó gazdálkodásának érdekében —

t meg kell értenie minden szövetkezeti elnöknek, a nemzeti bizottságokban dolgozó szövetkezeti tagoknak, a pártfunkcionáriusoknak és tagoknak és mindenképpen segíteniök kell a könyvelőiket felelősségteljes munkálukban, amely nélkül a szocialista nagyüzemi gazdálkodás elképzelhetetlen. (B. P.) — Hé ember! Megál tam a deszkasövénynél, amely a gépműhelyt elválasztja az építkezés egyéb részeitől. Köd volt, h.deg, aprószemű eső szitált és hiába tűrtem tel a galléromat hiába húztam e a szememig a sapkámat, az idő nyirkossága a bőrömig hatolt. Szívesen ültem volna már a jólfűtött barakban, valami érdekes könyvet olvasva és időnként válogatott szavakka áldottam a lényegében objektív .dőjárási nehézségeket. — Hallja! Hát süket maga?! Szememet a sűrűsödő sötétbe meresztettem. A legkínosabb érzések egyike, ami elfogja az embert ha va'aki rákiált, és hiába néz körül. senk

:t se lát. Most is ez történt velem- hitet tennék rá, hogy a közelben egy fa lélek sincs mégis, most már harmadszor hallom a sürgető szót — Maga, maga ott, mit bámészkodik! — Kérem én nem bámészkodom — jegyeztem meg a biztonság kedvéért Egyymagam álltam az építőtelken a szitá'ó esőben, eltekintve néhány talicskától, meg egy öreg kotrógéptől amelv özönvízelőtti állatként, az öregségtől görnyedten állt a homályban. — Gyere ide — hallom újból a parancsoló hangot. Vaktában néhány lépést tettem előre. Megálltam a kotrógép felemelt gémje alatt és azt gondoltam: .tt legalább nem ázom. De tévedtem, a barátságtalan eső ott is megtalá't. — Hallja — folytatta a rcfcedtszavú ismeretlen — eredjen az építésvezetőség irodájába és mondja meg azoknak a pernahajdereknek hogy azt üzenem nekik... — Már mint ki üzeni? —• kérdeztem bátortalanul. A láthatatlan hang ha latára .gazat vallva inamba szállt a bátorságom, pedig azelőtt sohase jutott volna eszembe, hogy babonás ember módjára ijedezzem. — En üzenem — harsogta a választ mennydörgő, jobban mondva csikorgó hangon az ismeretlen — én üzenem hogy .. — Várjunk csak — szakítottam félbe újfent. Én már olyan ember vagyok, hogy napsütéses időben se szívesen játszom szembekötősdit. — Várjunk csak — ravaszkodtam — előbb talán bemutatkoznánk egymásnak. Tanulságos történet egy öreg kotrógépről és a% építésvesetőségről összecsaptam a bokámat és megmondtam a nevemet amint azt annak idején a tánciskolában tanultam. „Az illemtan szabá ya,ból jobb családok gyermekei számára". — örvendek — nyikorogta az ismeretlen — az én nevem CsKD, negyedik típus leltári számom 3647. Végre világosság derült a fejemben. Tehát a kotrógéppel beszélgetek. Mint már említettem, nem vagyok babonás, ez a felfedezés mégis határozottan megnyugtatott. — Hát figyelj .de — magyarázta a kotrógép atyafiságosan; a bemutatkozás náluk valószínűleg feljogosít a tegezésre is — elmégy az építésvezetőség irodájába és megmondod nekik, hogy torkig vagyok a dologgal! Már harmadik hónapja rostokolok itt, az eső áztatja a motoromat és eddig a kisujjukat se mozdították! — Nyilván valami bajod van '— jegyeztem meg, hogy megcsillogtassam a gépkezelés terén szerzett gazdag tapasztalataimat és éleslátásomat. — Baj, baj! — csikorgott ingerülten a kotrógép. — Hát már az is baj! Egy nyomorult tengelyem repedt meg! A semmirevaló tengely miatt harmadik hónapja eszi a rozsda a motoromat! Képzeld csak, te mit szólnál. ha fájna a tyúkszemed és három hónapig áztatná az eső az agyadat! Nem mondom, kellemes dolognak az sem mondható. — Annyit megtehettek volna — igyekeztem megnyugtatni a cimborát — hogy valami jóféle ponyvával betakarjanak. — Még hogy betakarjanak! —fújt egyet megvetően a masin

a — hozzanak rendbe a gazemberek' Elmégy az .rodába és megmondod nekik hogy újságba tetetem őket! Összeszidod őket kártevőknek, semmirekellők nek, nap'opóknak ... Megértetted? No én szép históriába keveredtem gondoltom magamban Az irodában majd alaposan kinevetnek. De azért bólintottam és a kotrógép türelmetlenül csörömpölt: = Menj már, menj! — Az ember írta: PETER KARVAŠ • azt hihette volna, hogy én kellemetlenkedtem neki valamivel, nem ped.g ő énnekem. Elgondolkozva érkeztem meg az építésvezetőség irodájába. Az előszobában kifacsartam vízhatlan köpenyemet és beléptem az első ajtón. Az asztaloknál tervrajzok fölé görnyedve öt jóképű legény ült. Az ajtónyílásra felálltak és barátságosan üdvözöltek, nyilván azt hitték, hogy dicsérő cikket akarok írni róluk. Valóban nem úgy festettek, mintha éjjel-nappal szabotázsokon törnék a fejüket de meg naplopóknak se látszottak, így aztán nem tudtam, tulajdonképpen kinek is kell átadnom a rámbízott üzenetet. — A CsKD kotrógépük küldött .de — kezdtem elfogódott hangon. Nagy meglepetésemre nem azt válaszolták, hogy nyüván kiesett az eszem kereke hanem szívből kacagni kezdtek. — Hát már maga is bedűlt neki — hunyorogtak a műszaki káderek — hiába, mindenkit bolonddá tart az öreg!... Eddig már vagy száz embert küldött a nyakunkra, hogy javíttassuk meg végre a tengelyét meg m.egymást — Bocsánatot kérek — tiltakoztam — én teljesen megértem az eljárását. Elvégre az agyára, akarom mondani a motorjára zuhog az eső. — Egyszerre nagyon megsajnáltam az öreget. — Hadd zuhogjon' — dobták viszsza a szót a műszaki káderek jókedvűen — Csak nem képzeli, hogy csak-ez az egy kotrógépünk van az építkezésen? Á póttengelyt megrendeltük többet mi sem tehetünk. Ezzel a jókedvű műszaki káderek átva hogy látogatásombó' nem születik cikk az ő önfeláldozó munkájukról visszaültek az asztalhoz >s szorgalmasan tovább túlóráztak. Én meg v.sszatértem az öreg kot ró géphez gyengéden megszorítottam a hernyótalpát és szomorúan újságol tam: v — Leégtünk, öreg. Azt mondják, megrendelték . a póttengelyt, most már csak arra várnak mikorra lesz belőled használható ócskavas. A masina nem válaszolt, csak valahol vasteste mélyén rezgett búsan egy acélsodrony. Ugy hiszem, így sírnak a kotrógépek Nem volt valami feleme'ő érzés hallgatni. — Nem lehetne mégis valamit tenni? — sóhajtottam. . Az acélsodrony megszűnt rezegni és a gép fogaskerekei közt szűrve a szót sz^zegte: — Tudod mit? Beszélj Fojtík elvtárssal. Sokat hallottam már erről a Fojtíkról. akire a gépek karbantartását bízták; nem olyan ember volt, akit szívesen zavarna a magamfajta gyöngédlelkű irodalmár. De az öreg kotrógép keserve annyira megkeményítette a szívemet, hogy kérésére talán arra is képes lettem volna hogy felkeressem a nehézgépipari minisztert. Fojtík természetesen káromkodott, m.nt a záporeső, amikor kicibáltam az ágyából. Vagy tizenhétszer megkérdezte, hogy az igazgatóságról jöttem-e. Végül már meguntam a sok érdeklődést és kijelentettem neki hogy igenis, az igazgatóságról küldtek ide egyenesen az elaggott kotrógépek ügye.t intéző főosztályról. Fojtík erre föl mit tehetett volna mást? — hóna alá fogta a szerszámait és velem jött. Mialatt kiesztergályozta a tengelyt, azt dörmögte magában. — Először három hónapig hagyják állni az esőn, hogy belepje a rozsda aztán egyszerre rendbe akarnák hozni. — Amikor kicserélte a sodronyokat elkáromította magát: — Ezt már három hónappal előbb megcs.nálhattam volna, ha azok a félresikerü t i pernahajderek nem ülnének . az épíj tésvezetőségen . — Mialatt méretlenül öntötte az olajat a kotrógép gyomrába, fogadkozott: — Kiemel még ez jónéhány mülió köbméter földet, úgy igaz ahogy János a nevem Miután pedig kitisztította a motort, kijelentette: — Szavamra reggelig rendben lesz; de kukul jak meg ha értem, miért kellett ezt a masinát ilyen egy-kettőre rendbetenni.— Az öreg kotrógép hallgatott úgy veselkedett mint a jólnevelt páciens, aki az orrát se fintorítja mia att a fogát húzzák. Kétszer-hárcmszor egyetértően nyikorgott: az volt a benyomásom, hogy a rekedtsége is múlófélben van. Fojtíknál aludtam azon az éjtszakán, a műhe'y sarkában. Reggel elhívtak valahová (úgy hiszem valami kőművest fedeztek fel ak, Tencerféie keretbe rakja a téglákat), közben még va'ami do'gom is akadt, így aztán csak harmadnap érkeztem vissz

a az építkezésre. Az első dolog amin megakadt a szemem az ismerős öreg kotrógép vo't. Kanalát mélyen a porhanyós földbe túrta és csillét csille után töltött meg. Ragyogott az egészségtől és tele volt friss munkakedvvel. — Na mi az öreg? — szólítottam meg barátságosan. — Rendben van a tengely? A motort se mossa már áz eső, úgy-e? Do'gozgatsz, dolgozgatsz ... — A masina egy szóval se válaszolt, nyilván nem hallotta a szavamat a nagy zajban. Felemeltem a hangomat: — Jól van cimbora, így kell, mutasd meg nekik ki a legény a gáton! — A gép csak hallgatott, mint sült hal az asztalon. Taán fejébe szállt a dicsőség? — gondoltam. Még egy próbát tettem. Ráordítottam: — Hé te! Csak nem akarsz megtagadni engem? Ekkor észrevettem hogy a kotrógép fü'kéjéből furcsán néz rám a gépkezelő. — Eredj a géptől! — szól rám hirtelen. De az arcán láttam hogy másra gondol, valószínűleg arra, hogy elbúcsúztam az eszemtől eset-, leg éppen most búcsúzom tő'e. A történetnek ez a tanulsága: Ha a szívüket fájdítaná az öreg mas.na hálátlansága essenek gondolkodóba a dolog fölött és hamarosan megvigasztalódnak A kotrógépek ugyanis nem arra valók, hogy meghitt beszélgetést folytassanak az emberrel, hanem arra hogy kiemeljék a rájuk bízott földet. A? olyan kotrógép amely nem kotor, hanem diskurál beteg fajta és javításra szorul, Lehetőleg azonban olyan javításra, mellyel egy éjtszaka alatt e készül-; nek, nem pedig három hónap alatt Fordította: Tóíh Tibor* J