Uj Szó, 1954. február (7. évfolyam, 28-51.szám)

1954-02-14 / 39. szám, vasárnap

6 UJ SZ 0 1954. február 1 3. MIKSZÁTH KÁLMÁN: cÁ p-faizt±g,ijjni(tiíizt&< ľecj gAijt A nagy magyar realistának alább; kis szatírája találó képet ad a századforduló magyar kép­viselőházának üres és hazug vi­lágáról, melyben a komaság és csalás révén parlamentbe jutott képvisel&k legkisebb gondja volt az adózó nép nyojnora és tö­meges kivándorufcSa. A buffetben csak két asztal van megterítve fehér abrosszal. A töb­bi asztal terítetlen: az a demokra­táknak való E célra paprikássza­lonna van az üvegedényben. Sza­lonna üveg alatt! Borzasztó idea! Az egyik asztal térítője sokkal fehérebb, mint a másiik. Az aszta Ion egy pohár áll sherryvel, egy üres tányér, melybe a sonkás sze­letek jönnek, s végre egy kis tá­nyér tele finom hosszúkás czukor. kákkal. A szék is oda van már készítve s el'tolv a a többi székek, hogy va­lahogy más oda ne ülhessen. A belépő mamelukok*) áhítattal néznek az asztal felé s mutatni' akarván, hogy az államügyekben mennyire járatosak, tisztelettelje­sen mormogják: — A pénzügyminiszter még nem reggelizett! Üj mamelukok lépnek be s az asztalra mutatnak. — Itt a pénzügyminiszter fog reggelizni. Bejön Vizsolyi Éppen oda ül. S amint könyökét az asztalra ráteszi az abroszra, a palackok s tányé­rok elkezdenek csörömpölni, mint h a mondanák: — ^Mindjárt itt lesz a minisz. ter!« *) A múlt század hatvanas évei­ben így kezdték nevezni a kor mánvpárti képviselőket. Eredeti je­lentősébe : keleti fejedelmek rabszol­ga-testőre. ELLENZÉKI VÁZLAT De ezt Vizsolyi is észre veszi és rögtön saját magától kér bocsá­natot. — Pardon! Hisz itt a miniszter fog reggelizni. Felugrik és átjön a szomszéd­asztalhoz, a hol nem olyan hófe­hér a terítő, hol vegyes képviselők fogyasztják a vörös bort. a sonkát és a sherryt, ki-ki a saját pártál­lása szerint. — összetévesztettem az asztalt. Ez az átkozott rövidlátásom . . — Ne átkozd, — mondja egy kormánypárti — hisz ez tett meg téged elnökünkké. — Igen, de most oda ültem, a hol... — Igen. igen, a hol a pénzügy miniszter fog reggelizni. — Ah a czukkediik! Irtóztató' Duschek valamikor rövid szivart szítt — mondja valamelyik haba­rék! — És mindennap más emberhez hivatta meg magát reggelire, hogy arra se költse áz ország pénzét. — Oh, az Duschek volt! A Nagy Duschek A Duschekek kora lejárt uraim? Most' a czukkedli-korszak van. — Czukkedli? — süvít bele gú­nyosan egy szélsőbaloldali — Az adófizetőknek kellene adni czukked­lit, — az adószedők pedig egyenek arzenikumot. — Neked ez a programmod? — Ennek alapján választottak meg. E pillanatban nesztlenül belép a miniszter. Mély csend. A szőnyeg felfogja lépteinek neszét t lágyan suttogja: »ö exczellencziája regge­lizni jött« A legyek, mint a tejre idejöttek pajkosan röpködnek körbe, s egy mást bíztatják: »Gy-e~ünk, reggé lizzünk a miniszterrel.* A mamelukok ajkain megjelenik a nyájas, hódoló mosoly, a szélső k arcáról elfut az elégedetlenség, min. den derült, a napsugár besüt az ab. lakon, a buífetbelj Hébe kék sze mei igéző fényben tündökölnek a vajak olvadoznak, a heringek sa,i tok pikán s illatokat terjesztene'­­minden, de minden olyan ünnepé lyes, mert a pénzügyminiszter reg­gelizik. A kegyelmes úr leül, a szék meg­reccsen alatta, mintha a nagy meg­tiszteltetést köszönné. A sonkát oda teszik eléje. Kár, hogy nincs retrográd élet, hogy a megboldo. guit sertés földi maradványai át­éreznék. A miniszter keveset eszik és ele­gánsan. A kés és a villa bizonyos előkelőséggel horzsolja egymást. Az első falatnál leönti egy kis borral... még egy falat és még egy... megint egy korty rá ... Ö exczelleneziájá^iak jó étvágya van. S ezalatt benn a tanácsteremben éhesebben megy minden. A szó­nokok megrövidítik beszédeiket. Mi nek is beszéljenek? Hiszen ered­ménye úgy sincs — és még csak nem ls bosszankodik meg érte sen­ki, ha elmondják, hogy az adózó nép mint nyomorog. Mert a pénz­ügyminiszter úgy sincs ott. A pénz. ügyminiszter reggelizik. A buffet ajtaja ki van nyitva. Kilátni meg belátni. Künn két erdélyi képviselő sé­tál nagy szomorúan. Épen a szé­kelyek tömeges kivándorlását be­szélik Borzasztó - állapot... a sze­gény székelyek éheznek. — Pszt! Ne olyan hangosan! Bent a pénzügyminiszter reggeli­zik! / Berlin! A békére vágyó milliók az egész világon ma Berlin felé figyel­nek. A Rockefeller-gyárak munká sai, a chilei dolgozók, a Vietnam; szabadsághősök, az afrikai ültet­vényeken és bányákban robotoló négerek, francia, angol, olasz dol­gozók, a demokratikus országok százmilliói, mind-mind várják a sajtó, a rádió híreit. Hírek! » Amerika hangja«, »Sza­bad Európa«, füstölgő' dühvel érvel, »magyaráz«. »Miénk az érdem« — így mondják — »mi békét aka runk!« Békét? Hidrogénbombával? A szabad országok szabad népei ismerik már a nyugati rádiókom­HÍRMAGYARÁZÓK!" mentátorok magyarázatait. Pa­rancshazugsággal szórják tele a vi­lágűrt. A »hírmagyarázók« verej tékezve állnák mikrofónjaik előtt és a legképtelenebb ellentmondások között próbálják mellémagyarázni a Szovjetunió és az egész béketá bor harcának eredményét, a négy hatalmi értekezletet. Berlin! Hazánk dolgozó népe bi­zakodva várja az értekezlet ered­ményeit. Mi tudjuk: a Szovjetunió békepolitikája napról napra újabb és újabb csapást mér a tárgyaló­asztalok mellett is a kapitalista fondorlatok erőlködésére. Tudjuk azt is, hogy a nvugati sajtó, a rádió első legfontosabb feladata: aláaknázni, megtorpedózni minden olyan kezdeményezést, amely a béke ügyét szolgálja. A szocializmus építésének ellen­ségei reménykedve kapaszkodnak az v Amerika hangja« adásainak pók hálószálaiba. Kapaszkodjanak! A munkásosz­tály tépi már mindenütt a pók­hálószálakat Tisztulnak az emberi gondolatok. Szélesül a látóköre az ! "•'nyomott, kizsákmányolt milliók. i naik. Erősödünk! Ennek az erőnek i a hangján kiáltjuk a hirmagyará­| zőknak: •lÓéli e s le Itt ülök, előttem Mikszáth könvve, anyám rámol, rendez, rakosgat. A vándor szél, mely odakint kószál, ablakunkon olykor kopogtat. Apámat várjuk, fazék dúdol, jó illatok előosonnak. Mily jó így ringni, milyen kedves, bársony karján a nyugalomnak. # Ködmön a szögön, a szívben béke. cirmos mosakszik a kis székért. Igy álmodtam én a boldogságot valamikor a múltban régen. VERES JÁNOS. lÜitili dm erika hanaiá! Feketét, fehérnek hazudjatok!! — Azt gondoljátok, vakok vagyunk? Ki hinné el, amit ti beszéltek? Képzelitek, hogy a holdban lakunk és minden meddőséget, amit ti Amerikában kitaláltok, beveszi gyomrunk szép türelmesen, mint valami édes maszlagot? Jöhettek ti mindenféle szóval, — megcukrozva minden mondatot — érezzük a szagát romlástoknak dollármilliókkal tömött marsallok. Idézhettek temetői kertből, elfelejtett régi „urakat", ohjanok csak, mint a hamis érmék, tompafényű, penészrágottak. Nem tagadjuk, van még ellenségünk: Ti is azok vagytok mondhatom — de az erő. tudás itt van nálunk, nem fog rajtunk dollár-hatalom. Vonitsatok farkasüvöltéssel. Kaparjatok síri gödröket, mert a földnek minden dolgozója úgy ismer, mint oszló tetemet. ang ja Hoz Egy csatárlánc, harcos sereg áll itt, E seregnek élén állnak ők, akik győztek százezer csatában: s velük vívjuk végig a jövőt. Beszéljetek dollárfejedelmek, a világűr nagy, ott a marslakók, nekik szól csak, gyatra híradástok s elhiszik tán a sok húzug szót. Nálunk gyárak nőnek egyre-másra, kezünk nem lóg merev-tétlenül, gyermekeink szellemi tudása új hazában nő nagyra velünk. öntudatra ébredt észhatárunk tengerének partja végtelen: Mondhatnánk, hogy operenciákon távolságot dönt az értelem, hol d,ús hullámú folyók sokaságán összeárad minden akarat, s hamis, csahos éter hazugságon fergeteges győzelmet arat! GYURCSÓ ISTVÁN. » ... A Sztálin-díj odaítéléséről érkező hír talán életem legszebb eseményei közé tartozik. Éppen ilyen esemény hangsúlyozza, hogy ke­mény harcban állunk, hangsúlyoz­za, hogy harcunk nagy követeimé nyeket ró ránk , .. Még mindig ké­pesek vagyunk visszaadni az üté seket. Nemrégen New Yorkban McCarthy ellen gyűlést rendeztünk, ahol 7000 ember jelent meg, az utolsó évek legnagyobb és legjobb ilyenfajta gyűlése ... Az ember néha nehezen értékeli saját barátainak hősiességét és ki­tartását, ha állandóan közelükben van. De ha egy kicsit gondolko­zom ezen, látom, hogy milyen bát­ran és kiválóan viselkednek a fa sizsmus éllenj harcban éppen a vi­lágon legnagyobb mértékben ural­kodó reakció szívében ... Ha az ember olyan sokáig, mint én, házi fogságra van ítélve ebben a* or­szágban, egyre fokozottabb mér­tékben álmodozik más világrészek­ről, ahol az emberek békében él­nek és szabadon mozognak, ahol erejüket az új élet építésére és kialakulására fordíthatják. Gyerme­keimnek is ez a legkedvesebb ál­ma ... ... Ismétlem tehát újévi jó kí vánságaimat. Legyen ez olyan év. mikor a béke ereje olyan szilárd és törhetetlen lesz, hogy a világnak semmiféle hatalma sem kísérli meg támadni. Legyen ez olyan év, mi kor az amerikai nép összetömörül hogy harcoljon a fasizmus ellen é c felújít valamit hazánknak azokból a régi, félig elfelejtett erényei bői. -.« Részletek ezek abból a levélből mellyel Howard Fast válaszol'Cseh­szlovákiába a jókívánságokra, me lyeket abbó) az alkalomból kapott hogy a Nemzetközi Sztálin-békedíj kitüntetésében részesült. Fast sze reti Csehszlovákiát. Megszerette Július Fučíkot, aki számára — mint a kapitalista országok többi har cosa részére szimbólumot és ihle­tet jelent. Fučíknak »Üzenet az élöknek« cimü könyvéből merített erőt azokban a napokban, mikor az amerikai inkvizíció őt is bíró­ság elé börtönbe hurcolta. Fast megérdemli, hogy Fučík né­pe szeresse. Még csak 40 éves, de már sok kitűnő müve van. Tizen­három regényéből a legjobbak eszé­be juttatják az amerikai népnek Amerika forradalmi hagyományai mak »régi. félig elfelejtett erényeit«. Ezért Fast történelmi regényei, mint például »A szabadság útja*. »Büszkék és szabadok«, iTom Pay­ne polgár«, stb. a jelenhez beszél, nek és ugyanakkor megmutatják a nagy ország jövőjéért való harc útját. A húszas évek politikai és igazságügyi gyilkosságáról szóló utolsó regényében a >vSacco és Van­zetti szenvedései«-ben haragosan tiltakozik Fast a Rosenberg házas­páron most elkövetett politikai és igazságügy; gyilkosság ellen. A re gények. színdarabok, mint a „Har­minc ezüst", novellák és versek mellett Fast »Az irodalom viszo. ny a a valósághoz«, nagyjelentőségű irodalmi tanulmánynak ls a szer zője. újságíró és a fasizmus elleni harc első arcvonalának riportere, ahogy ezt a Peekskillrő] szóló köny ve bizonyítja, ahol leírja, miként próbálja meglincselni Paul Robe­sont a természetben tartott hang­versenye közben a fasiszta csőcse­lék. Fast nemcsak tollával harcolt. Láthatjuk öt a nyilvános beszédek, tüntetések, konferenciák százain, v mindenütt erélyesen kezdeményező szervezőként lép fö! A peekskilli események bizonyítják, hogy az el­ső tekintetre törékenynek tűnő, erős szemüveget viselő Fast egy lépést sem hátrált a banditák hor­dájának támadása elöl. Ez a har­cos életerő az a vonás, amely kö­zel hozza Fastot Fučíkhoz. Mint az Egyesült Államokban működő csehszlovák kultúrattasé­nak gyakran alkalmam volt Ho­ward Fastot közelről látni. Együtt ültünk a haladó irodalom kérdései­vel foglalkozó kulturális értekezle­tek elnök, asztalánál, de a lakásán is voltam, mikor kislányát a tér­dén ringatva igyekezett rábeszélni, hogy egye meg az utolsó kanál zabpehelykását. Ismertem Fastot müveiből és a népgyűléseken tar­tott tüzes beszédeiből. Személyes emlékeim közül eszembe jut egy kis történet: Meglátogattam Fastot családi há­lában, melyet még akkor vett. mi. kor a kiadók könyvei kiadásáért versenyeztek egymással. Ma már eltávolították ezeket a könyveket a könyvtárakból. Saját ház valóban ritka dolog egy amerikai, haladó­:>zellemü szerzőnél Fast háza min­den jóakaratú ember számára nyit­va volt é s a newyorki írók klub­iénak szerepét töltötte be. Bementem — Fastot sehol nem ittam. Keresni kezdtem öt az ^gész házban — mig végre felfe­deztem a földalatti ruhaszárító helyiségében. Festetlen deszkákból ' összeállított hosszú asztalnál ült Howard Fast féltucat ismert ha­ladószellemü művész és újságíró társaságában. Ha ebben a pilla­natban a ház körül ólálkodó, detek­tívek berontottak volna, hogy »le­leplezzék« az összeesküvőket, alapo­san megnyúlt volna az arcuk. Ho. vvard Fast csak úgy kabát nélkül, barátaival az amerikaiak nemzeti játékát — pokert — játszott. És ekkor a bátor harcos pihené­sének pillanatában — fiúsan mo­solyogva mint az egyszerű ameri­kaiak millióinak bármelyike, ha jó kártyát kapott — értettem meg; . hogy valóban, még a legapróbb részletében is, országának fia. Egy a milliók közül, akiben a nép al­kotóereje összpontosult, hogy az ezídeig némák és elnyomottak szó­szólója legyen. AZx idézet Fast levelében levő címen látom, hogy már nincs meg a saját ház a Manhattan 94. utcájá­ban. »Harcunk nagy követelménye­ket ró ránk. .« írja ebben a le­vélben. Nemcsak otthonaikat, ha­nem sokkal többet áldoznak ma a Kasthoz hasonló amerikaiak. Ott. hónaikat rácsos cellákkal cserélik föl De a most hozott áldozatok szebb otthont, igazj hazát harcol­nak ki. František Vŕba /

Next

/
Thumbnails
Contents