Uj Szó, 1954. február (7. évfolyam, 28-51.szám)

1954-02-11 / 36. szám, csütörtök

1084. fébruáir 11. uiszo 5 Baťa-eipo és 7ÖO korona Szülőfalumban élt egy Kostyál nevezetű varga. Idős is volt már, szegény, meg púpos ls. Keze-Iába nyomorék, csontszú gyötörte minden porcikáját, s olykor csúnyán hörgött, köhögött, meg vért köpött. özvegy ember volt, nem volt senkije az égvilágon, s tavasz, óta igen elnehezedett egész teste. Nem bírt lllni a kását kérő, rossztalpö cipők felett. Rózsát, a tehenet sem bírta kihajtani a rétre. A tehén ott álldogált a nádfödeles viskó mellett egy fészer alatt, s olykor szomorú bögéssel hívta a gazdáját. Az meg jött volna, de nem tudott, osak feküdt a homályos szobában egy durva, deszkákból összetákolt ágyon; hörgött, köhögött ós meghalni áhítozott. — Szegény ember, szegény ember! Nem bírja ez már a munkát, — sopánkodtak olykor a szomszédasszonyok és néha meleg ételt, levest vittek a beteg vargának. A Játszadozó gubancokra meg ráparancsoltak, hogy "hajtsák kl a Rózsát a rétre. Estére egyik-másik megfejte, s a tejet bevitték Kostyáhiak az ágyhoz. Kostyál igen röstelte beteg állapotát. Dolgozni nem tudott, meghalni se, s bár hálás volt az asszonyoknak, hogy gondját viselik, jobb szerette volna, ha nem szorult vol. na a vele egyformák — a szegények segítségére. Ahogy ott feküdt az ágyon, s nézte a füstös mennyesetet, a szennyes falakat, egy este, úgy vélte, nagyon okos gondolata támadt. — írok én levelet Prágába, a prágai várba Masaryk apánknak, mert az istenen kívül, már csak ö segíthet az én bajomon. Az este Hunák Rozi, a Jobboldali szomszéd felesége fejte meg a tehenet. Mikor behozta a köcsögöt, alján egy kis tejjel, s letette az ágy mellé, az öreg nagyon szépen kérte: — Rozlkám, lelkem, menj el a tanítóhoz, kérd meg a nevemben, JÖJÁ, jön el hozzám, mert levelet akarok íratni. - _ Levelet, levelet? Ugyan kinek, kedvés szomszéd? — Levelet Prágába, Masaryk apánknak. — Masaryk apánknak ? Rozi csak hüledezett.. . Mit nem eszelt ki a beteg varga? Talán csak nem rokona neki Masaryk ? Vagy olyan fontos, országra szóló titka lenne, amit halála előtt meg akar írni a köztársasági elnöknek? Azért csak szedte a lábát, mert úgy érezte, nagyon fontos küldetésben jár. A tanftó álmélkodva hallgatta Kostyál kívánságát. — Csak nem a csontszú ment az eszére a szegénynek ? — dörmögte magában. Aztán vette a sétabotját és elballagott a beteg vargához. Sötét volt már, mire odaértek. Rozi megkereste a gyufát és lámpát gyújtott. A tanítót leültette az ágy közelében egy öreg tölgyfaszékre, aztán ť.sztességtudóan félrehúzódott és fülelt. Kostyál elmondta a maga nagy szándékát, hogy bizony ő, nyomorult, beteg ember, hogy már csak Masaryk apánktól vár segítséget. Aztán miért ne segítene? Htetfen olyan szép fehér szakálla van, s a szeme a képeken úgy néz az okuláré mögül, mint egy szent püspöké. A tanító megint csak hümmögött, s kopasz fejét simogatta. Tapasztalt, idős ember volt már, itt élt a falu népe között, de az ilyen csodákban sehogy sem akart hinni. Mégsem akarta elvenni a beteg ember bizalmát. Rozit elküldte a lakására papirosért, tollért, tintáért, s mikor visszatért, nekifogott a nevezetes levélnek. Elmondta benne a varga minden baját, panaszát, Kostyál meg alákaparta a nevét. Aztán megcímeate, s másnap postára adta. Nagy híre ment a szegény varga kérelmének. Az egész falu várta, milyen választ ír majd „Masaryk apánk". Aratás eí&tt jifet meg a váiasz, s a köztársasági elnök úr adománya. Egy pár Bat'a-cipőt küldött a vargának és 700 koronát. Levél is érkezett az elnöki irodától; abban pedig az állt, hogy a ktetánmeági elníJk úr meggyőzőtítttt arról, hagy valóban beteg és érdemes ember, azért Masaryk apánk ezzel az adománnyal óhajt segíteni nyomorúságán. Szépen, röviden volt megfogalmazva az a levél. A beteg varga és a szomszédasszonyok csaknem sírtak a megindulástól. — Lám, mégis csak segít Masaryk apánk a szegény emberen. Segít akkor is, ha olyan nyomorult kis féregről van szó, mint a púpos, beteg Kostyál. Gyermekes bizalom és megnyugvás szállta meg a szegény emberek szivét. Masaryk apánk ott vagyon Prágában és reánk gondol; nem vagyunk egyediül nagy nyomorúságunkban. Titokban már sokan készültek levelet írni Prágába. — Ha segített Kostyálon, segít az én bajomon ís, — így okoskodtak a szegény emberek. Kostyál pénze pedig hamar elfogyott. Orvosra, orvosságra, egy kis lisztre, zsírra meg miegyébre. Ügy elfogyott, mintha nem ls lett volna. Aratáskor végrehajtók jöttek a fámba. Sorra járták a szegény parasztházakat. Itt ls lefoglaltak valamit, ott ís valamit Kinek a tehenét, kinek a házát, a másiknak a lovát, vagy a búzáját. Aratás után majd kifizetik, — tgy bíztatták a népet. Szomorú volt a falu. Nyomasztó gond nehezedett a parasztok és az asszonyok vállára. A végrehajtiSk betértek a beteg Kostyálhoz is. Valahogy kiderítették, hogy elmaradt fizetnivalója van. Nála ís mindent lefoglaltak, ami lefoglalható volt. A tehenet, a szekrényt, - a vlzpadot, egy rakás Öreg kaptafát, de még a Baťa-cipőt is. amit Masaryk apánk küldött neki. A végrehajtók bizony nem szánták\ meg a beteg embert. Gonosz tél elé nézett a falu. A parasztok nagy bajukban kieszelték, hogy a köztársasági elnökhöz fordulnak, halassza el az adóbefizetést, a szegényeknek pedig engedje el, különösen a beteg vargának. Egy októberi napon megjött a .válasz: — Adót fizetni állampolgári kötelesség! Még aznap megjöttek a végrehajtók ís. Volt árverés, nagy sírás a faluban. Elvittek mindent, amit lefoglaltak: elvitték a beteg varga tehenét, a vfrpedot, szekrényt, a rakás kaptafát, még a Bat'a-Cipőt is. Ott hevert, hörgött szegény Kostyál a durva ágyon az üres lakásban. Szeme fehéren meredezett a mennyezet felé. Motyogott valamit magában, gyorsan lélekzett, estére pedig meghalt. A végrehajtó vitte el a lelkét... Ilyen jó ember volt „Masaryk apánk'', akinek fehér szakálla volt, s a képeken szeme úgy tekintgetett az cku'áré mögül, mint egy szent püspöké. Választani szabadság 19S8'ban Nádunk egyesek úgy emlék-eanek az első köztársaságbeli állapotokra, mint a paradicsomra. — Azt tehettünk, amit akartunk. — Arra szavaztál, akir^ tetszett. Ez a „meghatódott" emlékezés rosszindulatú szándékot leplez. Tulajdonképpen nem is leplez. Ügy kell azt érteni, hogy most nem tehetsz, .'amit akarsz, meg nem szavazhatsz arra, akire tetszik. Az ilyeneknek részben igaeuk van. De igaz az is, hogy csak az tehetett, amit akart, akinek mások ve. rejtékén szerzett pénze, vagyona volt. Az ilyen, ha éppen kedve támadt, elmehetett Afrikába oroszlánt vadászni és senki nem akadályozta meg ebben. Hogy valóban arra szavazott-e mindenki, aki neki tetszett, az nagyon kétséges dolog. Inkább arra, akire kellett. Több mint 15 évvel ezelőtt, 1938. június 12-én zajlottak le az utolsó háború előtti községi választások. Az akkoriban megjelenő „Magyar Nap" című napilap tanúskodik a legjobban arról, mflye

n volt a csehszlovák állampolgárok választási szabadsága. Csak néhány példát idézek. Kelecsényen, a nagykaposi járásban május 28-án az egyesült párt bérencei verekedéssel akarták megakadályozni a kommunista P árt listájának összeállítását. A listát hatalmukba kerítették és összetépték. A kommunista párt választási megbízottait, Perl és Térjék elvtársakat pedig kövekkel dobálták meg és orvul rájuk léttek. Gsécsén, június 9-én, a' kommunista párt népgyttlésén a református lelkész, aki az egyesült párt egyik helyi vezetője volt, ököllel rontott a népgyűlési előadónak. Erre a provokációra züraavar támadt, a hatóságok pedig a gyűlést feloszlatták. Ugyanakkor a Nyitra-ipolysági útépítés szelenci szakaszán dol. gozó munkásoknak 50 filléres órabéremelést ígérgettek a reakciós pártok agitátorai. A munkásokat sikerült becsapniok. Hogyne hittek volna a' nagyhatalmú uraknak! Csak a választások után tértek észre, mert a béremelést bizony hiába várták. A fôlďM r tokosok pártja, az egyesült párt akkoriban valóban sikert aratott Dél-Szlovákiában. Választási agitáclőjának eszköze, amint láttuk, a megfélemlítés, kődobálás, lövöldözés, fenyegetés, népbolonditás és provokáció volt. Ez a párt minden tekintetben élvezte a hatóságok támogatását, főként olyankor, ha a kommtmista párt gyűléseinek szétugrasztásáról v»!t szó. Hyen volt a valóságban a csehszlovák állampolgárok választási szabadsága az első köztársaság Idejében. Akad-e ma valaki, aki ezt a szabadságot visszakívánja ? Igen! A reakciósok, mert ez az ö szabadságuk voK. A munkás, a paraszt, a földmunkás ugyancsak nem kívánja vissza. Bábi Tibor. Közrendháborítás" az első köztársaság idején A nemzeti bizottságokról szóló törvény in vaslatok országos vitája során sok mindenről beszélünk, amit a. fiatalok nem éltek át és az idősebbek gyakran elfelejtenek. „Minden hatalom a néptől ered, ezen a jelszón alapul alkotmáni/unk" mondták és szh-esen ismételgették a burzsoá demokrácia védői hogy becsapják a népet. Nem akarják meghallani, ha ennek a luitalomnak eszközeit — a rendőrséget csendőrséget, katonaságot és a börtönöket — juttatták eszükbe. A nép és a rendőrség nem illettek össze. H

a erről a két fogalomról beszélteké rendszerint puskaport, gumibotok és kardok suhogását láttuk magunk eiött. És máris. eltűnt az illúziónk, hogy a nép kormányoz és hogy minden a népért történik. Sok tragikus és néha vidám történet bizonyítja ezt. Egyről akarok megemlékezni, amely talán mosolyra késztetne, ha a történet hőseit nem ítélték volna nehéz fegyházbüntetésre. 1932 szeptemberé, ben strašnicében „repülöd sárkányok" versenye volt Egy munkás a versenyben furcsa alakú sárkánnyal vett részt. Vörös csillaggal, mélyen „Éljen a Szovjetunió" felirat volt. Mindenki tudta, hogy ezt a jelszót az akkori urak a köztársaságra nézve veszélyesnek tartották. A „bátor" csendőrök ebben az esetben is beavatkoztak. A munkás azonban kijelentette, hogy a sárkány az ö tulajdcma és egyáltalában nem volt szándéka vele a köztársaságnak ártani Mikor a csendérök el akarták tőle venni a sárkányt, megsemmisítette. 1933. január 10-én a Rudé Právoban cikk jeleni meg arról, hogy a prágai kerületi bíróság tanácsa egy munkást, akinek a nevét a hír nem közelte, közrendhéborításért, feltételesen két hónapi nehéz fegyháera ítélte. Gondolkozzunk azon. ki ellen is követett el a munkás közrendháb orítást. Hasonlítsuk össze ezt a történetet a mai közbiztonsági testület tagjainak bármilyen közbelépésével És ezután az akkori és mostani kormányzat közötti különbség a napnál is vMgosabb. Üj munka vár reánk Köztársaságunk dolgozói érdeklődésériek központjában ma a nemzeti bizottságokról szóló törvényjavaslatok onszágos vitája áll. Az országos vitakampány során, mely megelőzi a törvényjavaslat elfogadását, ellátogattunk a kassai kerületbe és felke. restök Szkalina Imre elvtársat, a kassai egységes nemzeti bizottság titkárát. Szkalina elvtára értékelte a kassai kerület nemzeti bizottságainak eddig; munkásságát és rámutatott az egységes nemzeti bizottságok munkájában előfordult hibákra: A Csehszlovák Köztársaság kor. mánya országos vitára bocsátotta a nemzeti bizottságokról szó-ló törvény, javaslatokat. Ezzel módot nyújt országunk minden dolgozójának, hogy nyilvános viták keretében elmondja véieményét a törvényjavaslatokkal kapcsolatban. Ez annyit jelent, hogy mi, a nemzeti bizottságok tagjai, nyíltan alávetjük magunkat a dolgozók kri tlkájának és mérleget készítünk mun. kásságunkról. Tudatában vagyunk annak, hogy a bírálatok, melyek az országos vita során elhangzanak, a nemzeti bizottságok működésében reijlő hibák kiküszöböléséhez vezet nek és közelebb hozzák a dolgozók tömegeit a nemzeti bizottságok mun. kájáíhoz. Hiba volt az, hogy a nemzeti bizottságok tagjai nem számoltak be működésűkről a dolgozók széles rétegeinek. Megállapíthatjuk tehát, hogy a nemzeti bizottságok működésénél nem kértük ki a dolgozók vé leményét. Csupán azzal, hogy a nem zetd bizottságok tagjai nem válasz tott emberek, hanem kiinevezett sze mélyek voltak, módot nyujtottumk a fluktuáció lehetőségének. Ezt ismét péMátva] támasztom alá. Buzica köz ségben az 1953. év folyamán kicserélődött négy tanácstag és 14 plénumtiag. Gyiiov községben a bizott ság öt tagját és a plénum 14 tagját cserélték ki egy év alatt. Ruszkpv községbein 4 tanácstagot és 16 plénunatagot cseréltek kl az elmúlt évben. Mindez azt bizonyítja, hogy a szervezés terén még sok hibát keli' kiküszöbölnünk. Most, az országos vita során az a feladatunk, hogy minden elhangzott bírálatra ée javas, latra azonnai válaszoljunk, a hibákra mindjárt orvoslást találjunk Az osztályellenség mindem alkalmat meg fog ragadni arra, hogy a nemzetf bizottságok tekintélyét' aláássa. Az osztályelienséget olyan tényekkel fektetjük két vállra, melyeket senka sem vonhat kétségbe. Végeredménybein az életszínvonal állandó emeike. déséről a tények beszélnek a legékesebben. És eizt azzal értük eJ, hogy pártunk vezetésével félreállítottuk a kizsákmányolókat, és ma minden igyekezetünk népünk szebb éa boldogabb jövőjének megteremtésére irányul. A törvényjavaslatnak különösen azit a bekezdését fogadjuk nagy örömmel, mely az egységes nemzeti bizottságok megszüntetésével foglalkozik. Nem egyszer kerültünk olyan helyzetbe, hogy mostohán Intéztük el Kassa város problémáit, azért, hogy a kassal járáts egységes föidművesszövetkezetednek égető kér. déseit előnyben részesítsük a város rovására. Elhanyagoltuk a város dolgozóinak lakáskérdését, nem gondoskodtunk megfelelően a város tisztaságáról, a parkok és gyermekjátszóterek karbantart áisár ól. A bírálatok és panaszok, amelyek az országos vita során dolgozóink részéről a nemzeti bizottságok működéséről elhangzottak arra ösztönöznek bennünket, hogy még a választások előtt pontos tervet dolgozzunk kl, mely a hibák é

s elégtelenségek kiküszöböléséhez vezet. Malinovszky László, Bratislava A nemzeti bizottságok jobb munkájáért a surányi járásban A suirámyi járás egyike azoknak, ahol sok nagybirtok és major volt. Gondtalanul éltek itt a nagybirtokosok, de nyomorgott az ezernyi béres és munkás. Ezzel az állapottal a felszabadulás után végleg fel számoltunk. A hatalmas kiterjedésű földek azok tulajdonába kerültek, akik megdolgozták. Szemléltetően mutatja a különbséget a múlt éliete és a mai között Foltýn elvtársnak, a komjáti EFSz delgfizójának példája. Mint béres Nemes gróf nagybirtokán egy évre kommemclóban 16 métermázsa gabonát és havi 80 korona fizetést kapott. Akkor 43 éves volt. Ma 70 éves korában a komjáitá EFSz tagja és tavaly 25 métermázsa gabonát, két és fél mázsa rizst és 15.000 koronát kapott. É

s így so roihatnánk fel Nemes gróf többi volt béresének példáját is, akik most az EFSz-ben dolgoznak. Min. deo munkaegységért 11 korona pénzjutalomban részesülnek és nem ritkám a 40 métermázsát meghaladó gabonát kapnak jutalékul a szövetkezetből. De nemcsak a föld birtoklásában állt be nagy változás, hanem a mezőgazdasági termelés terén is. Így például Károlyi gróf, ondrochovi nagybirtokán a volt burzsoá köztársaság idején rizst akart termesz teni. Költséges építkezésieket vég. zett, melyeknek nyomait ma is megtalálhatjuk. Eredmény*, nem ért él, tehát abbahagyta próbálkozásait. Most a járás szövetkezeti dolgozód a modern szovjet agrotechnika ismereteinek segítségével nagyszerű eredményeket értek el a rizs termesztésben. Tavaly a járásban 130 hektáron termesztettek rizst ós Komjáton 50 méteirmázsás, Ma. lomszegen pedig 46 métermázsás hozamokat értek el. Száp eredményeket érték el az építés terén is. Suráoyban a voIt burzsoá Csehszlovákia, alaitt és a Horthy-megszállás idején csak egy iskolát építettek. A felszabadulás óta eltelt 8 év alatt a városban felépítettek egy gyönyörű mezőgazdasági szakiskolát, gép- és traktorállomást

4 a járási nemzeti bi zottság épületét és rendezték a város főterét. A járásban számos modern mezőgazdasági épületet lát. haitunk

l A helyi nemzeti bizottságok a legtöbb községben új épületben dolgoznak. A magánépítkezésekre is nagy gondot fordítottak a járásban A falvak egyre jobban terjeszkednek. így példám Herný Vinodoi községbein az első köztársaság íidlején 47 ház volt. Ma már 170 szép, egészséges, modem ház áll a faluban. Míg a tőkés köztársaság idején az egész járásban osak 2 filmszínház volt, az ís Suránybas, addig ma 13 faluban működik filmszínház. Ezek az eredmények annál is jelentősebbek. hogy legnagyobbrészt az utóbbi 4 év alatt, azaz 1949 óta érték el, amikor a surányi járást megalakították A sikerekben nagy érdeme van a népi közigazgatás szerveinek. A járás dolgozói örömmel veszik számba ezeket a szép eredményeket most, amikor a falvak megvitatják a nemzeti bizottságokéi szóló törvényjavaslatokat és értékelik a nemzeti bizottságok munkáját. Teljes mértékben tudatosítják, hogy a párt és a kormány határozatai helyesek voltak és h

a minden dolgozó beljes mér tékbem megértette volna a határo. zatok hivatását, ma még szebb. eredményekkei dicsekedhetnének. — Ha a járási nemzeti bizottságon és a helyi nemzeti bizottságokon, — mondja Forgách Emil, a surányi járási nemzeti bizottság dolgozója, — még nagyobb figyelmet fordítottak volna az építkezés kérdésére, m

a Surányban már fürdővel, kultúrházzal és talán egy modern sportstadionnaj i® dicsekedhetnénk. — Majd így folytatja — hasonló a helyzet a mezőgazdaság terén is. Sok EFSz-ben nem tudtuk elérni, hogy pontosain betartsák a szövetkezeti mintaalapszabályzat pontjait, különösen az elvégzett munka után járó jutalmazás elvét, és ez azután a hozamok csökkenését és az állatállomány növelésének lassú ütemét vonta maga után. Az eddigi eredmények értékelésénél a surányi járás dolgozói mind jobban tudatára ébrednek annak, hogy több segítséget kel] nyujta. niok az új nemzeti bizottságoknak, hogy közös munkával váltsák valóra a járás további építésének nagyszerű távlatait. Kozma Gyula