Uj Szó, 1954. február (7. évfolyam, 28-51.szám)

1954-02-11 / 36. szám, csütörtök

UJSZO 1954. feforu&r 11. A négy nagyhatalom külügyminisztereinek berlini értekezlete Kedden, február 9-én a négy nagyhatalom külügyminiszterei a Tolt ellenőrző tanács épületében további ülést tartottak. Az ülésen A. Eden elnökölt. Amint ismeretes, a február 6-i Ülésem Dulles és Eden azt java. soíták, hogy halasiszák el a német kérdés megtárgyalását. A szovjet küldöttség azonban rámutatott arra, hogy ez a javaslat nem célszerű és folytatni keli a második napirendi popt meg tárgya láeát. A nyugati hatalmak miniszterei nem tudták javaslatukat nyílban védelmezni és kénytelenek vol tak kifejezni egyetértésüket a szovjet küldöttség nézetével. A nyugati hatalmak miniszterei által megkísérelt manőver tehát nem sikerült és az értekezlet továibb folytatja a német kérdésről szóló vitát. Berliniben azonban azt mérlege tifc, hogy DuBest és Edent mi késztette eme a lépésre, javaslatuk milyen céteatú. Erre a kérdésire azonban véiteszt ad a német prob. lámáiról szóló vita egyszerű átte. kiftfcfae. A nyugati hatalmak mi niszt ereinek a második napirendi ponttal kapcsolatos beszédei azt mutatják, hogy ezek a miniszterek csak színlelik a német probléma megoldására irányuló törekvést. Minden elfogulatlan megfigyelő eMtbt világos, hogy Eden terve, amelyet a három nyugat; miniszter támogat, nem tartalmaz semilyen konstruktív javaslatot, amely hozzájárulhatna a fő feladat — a német militarizmus felújítása megakadályozásának, Németország bé keszerető, független és demokratikus áHaimmá való újraegyesítésének — megoldásához. Ez a megoldás biztosítaná az európai nemzetek biztonságát és kielégítené a német nép igazságos nemzeti törekvéseit. Ez az egész >terv«, amelyet a nyugati sajtó buzgóin dicsér, végeredményben nem tartalmaz semmi mást, aih.gy V. M Molotov rámutatott. mint különböző szervezési műszaki jellegű formális kérdéseket, amelyek a választások megvalósítását érintik; emellett az emlitebt tec<v alapján a feladat megvalósítását a megszálló hatalmakra bírnák és magukat a németeket kizárnák ebből. Ezzel szeimben a Szovjetunió küldöttsége konkrét akciós programmot javasol, amely utat nytt Németországnak békés és demokratikus alapon való egyesítéséhez, az európai biztonságnak a négy hatalom közö

s megegyezésén alapuló akció által való biztosításához, a német nép nemzeti jogainak és életérdekeineik biztosításához. A három nyugati hatalom miniszterei a német kérdés megtárgyalásának első napjától fogva negatív álláspontot foglaltak el a világos és konkrét javaslatokkal szemben. Nemet mondtak a szovjet küldöttség azon javaslatára, hogy hívják meg a Német Demokratikus Köztársaság és a Nyugat-Német Szövetségi Köz társaság képviselőit a német kérdés megtárgyalásán való részvételre, jóllehet e javaslat jogosultsága teljesen nyilvánvaló A három nyugati miniszter kitér a világos válaszadás elől a szovjet küldött ségnek a német békeszerződés előkészítésére és a német békeszerző, désről szóló értekezlet összehívására tett javaslatára. Dulles, Bidault és Eden tagadó álláspontot foglaltak el akkor is, amikor a szovjet küldöttség Németországban a nép szavazás megtartását ' javasolta, hogy megtudják, vájjon a német nép a párizsi és bonni egyezményeket, vagy pedig a békeszerződést akarja.e. Anélkül, hogy bármilyen érvet hoztak volna fel, a három nyugati miniszter elutasította a szovjet küldöttségnek az össznémet, kormány megalakítására és az össznémet szabad választások megtartására tett javaslatát is. A békeszerető közvélemény sze méhen semilyen trükkel sem lehet menteni a szovjet küldöttség javaslatainal: elutasítására irányuló politikát. Azok a kísérletek azonban, hogy a világos és konkrét szovjet javaslatok megtárgyalása elöl kitérjenek, csődbe fulladtak. A vita folyamán a három nyugati miniszter megkísérelte, hogy agyonhallgassa a további szovjet javaslatok egész sorát és elkerülje megtárgyalásukat. Jellemző például az, hogy Dulles egy szót sem fűzött a további üléseken a szovjet kor mánynak a német békeszerződésre tett javaslatokhoz. Ugyancsak Eden és Bidault is kitértek az elől, hogy nézetüket nyilvánítsák erről a javaslatról. Február 5-én a szovjet küldöttség javasolta, hogy még a választások megtartása előtt vonják vlszsza a nógyhatalom megszálló esa patait Németország mindkét részéből, kivéve azokat a korlátozott állományokat, amelyeiket védelmi funkciók teljesítésére hagynának ott. Ennek az új, fontos javaslat nak az a célja, hogy hozzájáruljon az össznémet szabad választások előkészítésének és megvalósi tás&nak sikeres megoldásához, hogy a választások folyamán kizárják a nyugati hatalmaik mindennemű beavatkozását és nyomását. Amint ismeretes, a nyugati hatalmak miniszterei ezt a javaslatot elutasították, amellett arra a meg nem győző állításra szorítkoztak, hogy ez a javaslat elfogadhatatlan és néhány az ügyhöz nem tartozó megjegyzést tettek. A három nyugati miniszter hallgatással tért kl azon újabb fontos szovjet javaslat elöl is, hogy Németországnak engedményeket tegyenek a háborús pénzügyi és gazdasági kötelezettségiek teljesítésében. Jellemző, hogy nemcsak a nyugati hatalmak képviselői nem reagáltak erre a javaslatra, hanem a nyugateurópai, bonmi és amerikai sajtó is mintegy összeesküvőd módon hallgat erről a javaslatról, éppúgy mint a megszálló csapatok visszavonására tett javaslatról ls, A keddi ülés elején V. M. Molotov beszédet mondott, amelyben a német kérdés megtárgyalásának eredményeit foglalta össze. V. M. Molotov beszéde a február 9-i ülésen A német kérdés és a három nyugati hatalom álláspontja Amikor a szovjet küldöttség benyújtotta javaslatait a német kérdéssel kapcsolatban, abból indult ki — mondotta V. M. Molotov, — hogy ferenál] a reális lehetősége annak. hogy még ebben az évben befejezzék a német békeszerződés előkészítését és befejezésé*. Ez érdekében áll a német népnek épp úgy, mint a többi európai nemzeteknek is, főként a Szovjetunió, Lengyelország. Csehszlovákia, Jugoszlávia Franciaroszág, Anglia nemzeteinek amelyeik a legtöbbet szenvedtek a német agressziótól, és hozzájárultak a hítlerizmus feletti győzelemhez. Fontos, hogy a mi négy államunkon kívüi más országok is, amelyek különösen aktivan részt vettek a hitleri Németország elleni háborúiban, mint Lengyelország, Csehszlovákia Jugoszlávia, Görögország és mások nocsak részt vegyenek a békeértekezleten, amelyen a német békeszerződés javaslatát fogják tárgyalni, hanem előadhassák álláspontjukat a békeszerződés előkészítése folyamán is. Ezen a békekonferencián természetesen jelen kell lenniök Németor szág képviselőinek is. A három nyugati állam kormányai eddig nem terjesztették elő javaslataikat a német békeszerző, désre és egy szóval sem beszéltek arról, hogy a békeszerződés előkészítését azonnal meg lehet kezdeni. A Szovjetunió álláspontja az, hogy nem szabad elhalasztani a Németország mindkét részének egymáshoz közeihozására Irányuló gyakorlati lépéseket. Ez fontos elöfel. tétele volna Németország egyesítésének. Azt az ellenvetést teszik javaslatainkra, hogy Kelet- és Nyu gat-Németország képviselőit nem lehet egy asztal mellé ültetni. Ezt azzal Indokolják, hogy Németország két részében kétféle államrendszer van. Moiotov elvtárs ezzel kapcsolatban rámutatott arra, hogy a négy nagyhatalom külügyminisztereinek ezen az értekezletén is nagyon k(i lönfoöző rendszerű államok képviselői tárgyalnak. Tekintetbe kell veruni azonban azt, hogy Kelet- és Nyugat-Németország képviselőinek megbeszélésein ugyan azon nemzetnek, Németország kép viselőinek munkájáról volna sízo. Továbbá azt az ellenvetést teszik, hogy Nyugat-Németország kormányában nincsenek kommunisták, aem demokraták, akik hajlandók velünk együttműködni, mondotta V. M. Molotov. Ebből állítólag az következik, hogy a kommunisták és nem kommunisták még ideiglenesen sem vehetnek részt egy kormányban. A háború utánj európai tapasztalatok ennek éppen az ellenkezőjét bizonyít, ják. Ma nem kevés olyan ország van, ahoj a nemzeti és állami éüetet nem lehet elképzelni a kömmiumistákmak a kormányban való részvétele nélkül. Miért ne léphetnének a kommunisták és nem kommunisták egy kormálnyba, hogy közösen biztosítsák a valóban szabad vá.iasztáso!< megtartását ? A íhiárom nagyhatalomnak Eden úr által benyújtott terve azt a követ kezményt vonná maga után, hogy bizonytalan időre elhalasztanák a német békeszerződést, valamint a Németország egyesítését célzó összes gyakorlati intézkedéseket. Mi abból az elvből indulunk ki, — hangsúlyozta továbbá V. M. Molotov — hogy Németország egyesítését maguknak a németeknek, nem pedig az idegen német megszálló hatóságoknak kell megvalósítaniuk, fezért, mivel a három nyugati hatalom terve az, hogy az össznémet választásokat teljesen a megszálló katonaságnak kezébe adják, e tervvej szemben ta giadó álláspontot kell elfoglalnunk. Értekezletünk elismerte, hogy a német probléma megoldiáisát az európai biztonság biztosításának feladataival szoros összefüggésben kel) megítélni. Ez megfelel egyrészt a tar. tós béke biztosításának Európában, másrészt pedig a négy nagyhatalom a német kérdést érintő megelőző egyezményeinek. Nyugat-Németországnak az „euró pai védelmi közösség"-be való be. kapcsolása, amint azt a párizsi szer ződés követeli, az európai biztonság érdekeivei összeegyeztethetetlen. Ez a szerződés kísérletet jelent, hogy a nyugateurópai katonai tömörülésbe bekapcsolják Nyugat-Némietorsziágot is. Ez nem áll az európai béke megszilárdításának érdiekében. Nem egyszer igyekeztek itt bizo nyítgatni, hogy Nyugat-Németor az ágnak az „európai védelmi közős ségbe" való bekapcsolásának terve nem akadályozza a németeknek Németország egyesítésére irányuló tö rekvéseáit és nem korlátozza az egye sített Németország szabadságát. Üjból kijelentjük. — hangsúlyozta V. M. Molotov — hogy ezek az állítások nem felelnek meg a valóságnak. Est Molotov elvtárs számos ténnyel bizonyította. Ha Nyugtait-Németország bekapcsolódna ebbe a tervbe, megszűnne békeszerető áMam tenni. Az európai védeftma közösségnek, vagyis a nyugateurópai hadseregnek megalapítása azt jelentené, hogy Európa közép pontjában ismét megújul az agresz•azió veszélyes tűzfészke. Ha meg. valósítják a nyugateurópai hadisereg megteremtésének tervét. amelybe bekapcsolják a nyugatnémet Wehrmaóhtöt, ez azt jelentené, hogy Nyu gat Németországot még abban az időben remilitarizálják, amikor tárgya lások folynak Németország egyesítéséért. így az a helyzet alakú] k , amelyben Nyugat-Németország elveszti békeszerető jellegét és átáll a remilitarizáció vágányára. Az ilyen Nyugat-Németország az után nem válhat az egységes Németország részévé, mert a békeszerető Kelet-Németország, amint ismeret e& nem hajlandó a remilitarizáció űtjá ra lépni éa nem egyesülhet a remili tarizált Nyugtat Németországgai. Molotov elvtárs ezután rámutatott arra, hogy az USA, Anglia és 1 Franciaország 1952. május 27-i deklarációja alapján, ha Nyugat-Németország belép az „európai védelmi közösségbe", megfosztják attól a jogától, hogy ebből a közösségből kilépjen az USA és Anglia beleegyezése nélkül. Milyen értéke van azután annak a kijelentésnek, hogy az egyesített Németországnak állítólag biztosítják a cselekvési szabadságát. Ha megvalósítják az európai védelmi közösség tervét, ezzel Németország a remilitarizálódás útjára lép és ilyen körülmények között egy európai állam sem, főként Németország szomszédai nem érezhetik magúikat biztonságban afelől, hogy mi történik holnap. Ez a terv határozottan nem felel meg a német nép érdekeinek sem. Emellett legyőzhetetlen akadályt állít a Németország egységének felújításához vezető útra. A Szovjetunió álláspontját az az alapvető törekvés hatja át — hogy hozzájáruljon a béke és az európai biztonság megszilárdításához. Mindnyájan kötelesek vagyunk megakadályozni, amíg nem késő, hogy új. veszélyes, agressziós tűzfészek keletkezzék Európa közepén. Feladatunk az, hogy biztosítsuk a békét és biztonságot Európa valamennyi népének, hogy hozzájáruljunk a világbéke megszilárdításához, hogy lehetővé váljék e célok megvalósítására törekvő összes európai államok kollektív erőfeszítése. V. M. Molotov uitán J. Dulles szólalt fel, aki azonban csak arra szorítkozott, hogy nem óhajt beszédet mondani. Dulles ezzel megerősítette azt a tényt, hogy igyekszik továbbra is kitérni a konkrét szovjet javaslatok megválaszolása elöl. Lényegében ugyanilyen álláspontot foglalt el G. Bidault is. A Szovjetunió küldöttségének azzal a javaslatával foglalkozva, hogy Németországot teljesen mentesítsék mindennemű kártérítés fizetése alól, Bidault kijelentette, hogy a francia küldöttség „nem tartja megfelelőnek. hogy ezzel az üggyel kapcsolatban nézetet nyilvánítson". Azt állította. hogy ezt a kérdést csak a békeszerződésről szóló tárgyalások keretében lelhet normálisan megoldani Amint ismeretes, a szovjet javaslat azt óhajtja, hogy Németországot teljesen mentesítsék a négy hatalom 1945. év utáni külföldi megszállási költségeinek viselése alól és hogy csökkentsék a négy hatalom csapatai németországi tartózkodásával kapcsolatos kiadásokat is. Bidault ebben a kérdésben is kitért a világos válaszadás elöl. Bidault beszéde további részében egyszerűen megismételte azokat a legáltalánosabb frázisokat, amelyek már több ízben elhangzottak a német kérdésről szóló vita folyamán. A francia küldöttség V. M. Molotovnak a keddi ülésen előadott egyik kérdésére sem adott választ. Annál furcsábban hangzottak Bidault zárószaivai, hogy nézete szerint „a probléma. lényegét pontosan és konkréten kell megtárgyalni". f A. Eden, aki Bidault után beszélt, szintén kijelentette, hogy nézete szerint a Németország pénzügyi és gazdasági kötelezettségeinek enyhítésére tett szovjet javaslatok nem érintik a napirend tárgyalás alatt levő kérdését. Eden azt is kijelentette, hogy Anglia állítólag Németországtól semilyen kártérítést nem kapott Ez a kijelentés teljes ellentétben áll azzal a megcáfolhatatlan ténnyel, hogy a nyugati hatalmak, közöttük Anglia is, Nyugat-Németországtól óriási értékeket vontak el kártérítés formájában, vagyis nyugatberlini és nyugatnémet vállalatok leszerelésével, külföldön levő német vagyon elkobzásával, a Német Birodalmi Bank aranykészletének lefoglalásával stb. A szovjet küldöttség által előterjesztett többi kérdést Eden egész 1 egyszerűen megkerülte. Kijelentette, hogy elutasítja a német kérdésnek kölcsönös, elfogadható alapon való megoldására irányuló kísérleteket. Ezután ismét V. M. Molotov emelkedett szólásra. Figyelmeztette az értekezlet részvevőit, hogy a, napirend második pontja „a német kérdés és az európai biztonság biztosításának feladatai" elnevezést viseli, hogy a szovjet küldöttség keddi beszédében újból felhívta a figyelmeit a német kérdés, valamint az európai nemzetek biztonsága biztosításának kérdése közötti összefüggésre. Ez a kérdés komoly véleménycserét követelne meg. A három nyugati hatalom képviselőinek beszédei azonban csupán az úgynevezett „európai védelmi közösség" tervének Védelmezésére szorítkoztak. Ez azonban — jegyezte meg Molotov — nem oldhatja meg az európai biztonság kérdését. A német kérdés — folytatta Molotov — egyenesen összefügg egész Európa biztonságának kérdésével. A szovjet küldöttség éppen ezért megkérdezte, vájjon Franciaország, Anglia és az USA kormányainak van-e mondanivalójuk az aurópaá biztonság biztosításával kapcsolatban. Eden beszédéhez, aki az ülésen elnökölt és igyekezett összefoglalni a második napirendi ponttal kapcsolatos vita eredményeit, V. M. Molotov azt mondatta, hogy a szovjet küldöttség ezeket az eredményeket úgy értelmezi, hogy a nyugati hatalmaknak a jelen időben nincs semilyen tézisük vagy javaslatuk az európai nemzetek biztonsága biztosításának kérdésével kapoBolatban. J. Dulles igyekezet* V. M. Mo^ lotovnák ezeket az állításait tagadni. Dulles vonakodott konkrét választ adni a Molotov által fejtett kérdésre és Edémnek azt a* állítását támogatta, hogy be kell ismerni a nyugati hatalmak, valamint a Szovjetunió álláspontjának teljes különbözőségét a megtárgyalt kérdésben és azt, hogy nem lehet megegyezést «Iémi. Dulles után Bidault is megismételte, hogy nézete szerint a minisz. tereknek már nem keltene toviáibb foglalkozniuk a német problémával és az európai biztonság biztosításának kérdésével, mivel nyilvánvaló, hogy az adott helyzetbein nem le. het semilyen kompromisszumot elérni. Bidault javasolta, hogy térjenek át a további problémák megtárgyalására, azzal, hogy később visszatérhetnek a most megtárgyalt kérdésre. Bidault javaslatot terjesztett elő, hogy február 10-én újból tartsa, nak zárt ülést, aimelyen folytatnák azon kérdések megtárgyalását, anie. lyekröl a február 8-i zárt ülésen tárgyaltak. Eden elismerte, hogy közvetlen összefüggés van a német probléma és Európa biztonságának problémája között és kijelentette, hogy a nyugati hatalmak már megvilágították álláspontjukat, amely azon alapul, hogy nézetük szerint a német militarizmus felújítása ellen szolgál az ^európai védelmi közös. ség« megalakítása."

1 Eden így logikátlanul azt állította hogy a nyugateurópai katonai tömb megalakítása, amelynek magva a német revansiszta hadisereg volna, állítólag a Szovjetunió biztonságát is szolgálná. V. M. Molotov kijelentette, ho§g a szovjet küldöttség szintén kívánatosnak tartja, hogy a legközelebbi napokban zárt megbeszélést tartsanak az első napirendi pontról. A szovjet küldöttség nézete szerint azonban céltalan volma megiszakí. tanj a német probléma és az európai biztonság biztosítása féladatainak megtárgyalását Molotov rámutatott, hogy a szovjet küldöttség konkrét javaslatokat szándékozik előterjeszteni az európai biz. tonság biztosításának kérdésében. Dulles és Bidault azonban továbbra is kitartottak amellett, hogy a német probléma tárgyalását szakítsák félbe és a zárt gyűlést szerdára tűzzék ki. V. M. Molotov kijelentette, hogy a szovjet küldöttség az európai biztonsággal kapcsolatos javaslatát előadhatja a szerdai ülésen és hogy az első napirendi ponttal kapcsolatos zárt ülést február ll.re, csütörtökre hívják össze. Az elnöklő Eden ezt a javaslatot támogatta, amely ellen nem volt ellenvetés. Ezzel az ülés véget ért. t