Uj Szó, 1954. február (7. évfolyam, 28-51.szám)

1954-02-10 / 35. szám, szerda

im. fefaruAr M. UISZ0 A négy nagyhatalom külügyminisztereinek berlini értekezlete Február 8-án a négy nagyhatalom külügyminisztereinek zárt ülése után a következő nyilatkozatot adták ki: „Nyilatkozat az 1054. február 8-i zárt ülésről: Február 8-án 16 órakor a volt szövetségi ellenőrző tanács épületé­ben a négy külügyminiszter zárt ülést tartott. Az előzőleg létrejött megegyezés alapján az első napirendi pontot érintő kérdéseket tárgyalták meg. Egy előbbi megegyezés alapján megtárgyalták az értekezlet harma. dik napirendi pontja megtárgyalá­sának eljárási kérdéseit is. A mi­niszterek megegyeztek, hogy e kér­dés megtárgyalását legkésőbb e hét pénteki napjáig megkezdik." Mit mutatott a német kérdés megtárgyalása Berlinben „Mit mutatott a német kérdés megtárgyalása Beriinben" cím alatt a moszkvai „Pravda" különtttdósátói, Zsukov ás Kraminov összefoglalják a négyhatalüim külügyminiszterei érte. kezdete második hetének mérlegét. A berlini értekezlet második hetét a német kérdés megtárgyalásának és wz európai biztonság biztosítása fel­adatainak szentelték. E napirendi pont megtárgyalása még nem ért véget, de már most né­hány következtetést lelhet levonni az értekezlet lefolyásáról. E tények ar. Tói beszélnek, hogy a három nyugati hatalom más szempontból közeledik a beríÄníl kérdéshez, mint a Szovjet­unió. A szovjet küldöttség tekintetbe véve a néaeteknek ezt a különbözősé gét, a német kérdés gyors megoldá­sa, valamint a béke és a biztonság megszilárdítása érdekében a mult hé ten számos gyakorlati javaslatot nyújtott be. A nyugati hatalmak küldöttségei a németországi válasz, tások érdekében csupán a hiírhedt „Bdien-tarv" benyújtására korlátoz­ták tevékenységüket, amelyeket a megszálló haltaknak ellenőrzése alatt tartanának meg. A nyugati hatalmak képviselői a valóságban kitartottak régi állás­pontjuk mellett és egyúttal rendsze. resen elutasították a Szovjetunió va­lamennyi gyakorlati javaslatát, ame­lyeknek célja, hogy Németország kettészakítottságának véget vessen és békeszerető, demokratikus, füg­getlen állammá egyesítse. A mult héten V. M. Molotov, a Szovjetunió külügyminisztere számos beszédben javasolta a német kérdés megoldásának részletes programmját. Ez a programm abból mdul ki, hogy meg kell találni e problémának olyan megoldását, amely biztosítaná az eu­rópai békét és kiküszöbölné a német militarizmus felújításának veszélyét. A nyugati államok azon szándékával szemben, hogy előre biztosítsák az egyesített Németország bekapcsolását a nyugateurópai államok csoportjába amely más európai államok ellen irá­nyul, a Szovjetunió azt a tervet állítot­ta, amelynek alapját az összes euró­pai államok együttműködésére,, fő­leg a három szárazföldi nagyhatalom -- Franciaország a Szovjetunió és Németország együttműködésére irá­nyuló törekvés képezi. Az agresszív amerikai körök erő­feszítéseivel szemben, amelyek fel akarják újítani a német militar.zmust erőinek hogy a és azt szövetségessükké és európai tá­maszukká akarják tenni, a Szovjetunió szembe állítja Németország olyan fej­lődéséről való gondoskodását, amely militaristák és revansiszták xelszige­teléséhez, valamint a német nemzet békeszerető, demokratikus megszilárdulásához vezetne. A cikk szerzői megjegyzik nyugati hatalmak tervei más célokat követnek, majd így folytatják: A szovjet akciós progamm. ame­lyet V. M. Molotov február 4-i be­szédében adott elő, • Németország előtt a béke és haladás útját nyitja meg. Zsukov és Kramjiov az értekezlet eredményeit a következőképpen fog­lalják össze: ,A berlini értekezlet munkájának második hete nemcsak a német prob­léma koordinált megoldásának ne­hézségeit tárta fel, har.em a nyugati államok diplomáciájának azt a nyilván­való kedvetlenségét is, hogy e ne­hézségek leküzdésére új utakat ke­ressen. A szovjet küldöttség más álláspontot foglal el. A szovjet küldöttség azon a nézeten volt és van, hogy a létfontos­ságú német kérdést mi.ndegyik fél számára elfogadható megegyezés alap­n lehet és kell mego'tiani Bidault nem a francia közvélemény kívánságát tolmácsolja Francia lap a berlini értekezletről A „Le Rassemblement" ofcrvti fran­cia lap a berlini négyhatalmi kon­ferenciával foglalkozva a többi kö­zött a következőket írja: „Ha egy állam eredményessé akar tenni egy nemzetközi konferenciáit, akkor képviselőjének meghatározott törekvésekkel és világosan körülha­tárolt tervekkei kell megjelennie és azzal a biztos tudattal, hogy a köz­vélemény kívánságát tolmácsolja. Nos, a francia küldöttség esete egé­szen más Berlinben. A francia kormány szabadkezet adott Bidaultnak, miután nem tu­dott világosan utasítást adni neki, nem tudta megjelölni a megvédendő álláspontokat és az elérendő célo­kat. A francia külügyminiszter ber­lini útja előtt kijelentette, hogy „az alkudozást nagyon rossz tárgyalási módszernek tartja". De vájjon mi a francia külügymmisztérium politiká­ja az utóbbi években, ha nem alku­dozás a nyugati hatalmakkal épp­úgy, mint a parlamenti többséggel? Hogy csak egy példát említsünk: az úgynevezett európai hadsereg ter­vezetének módosítása, javítgatása vájjon nem alkudozás-e Németor­szág újrafelfegyverkezésére? Ha a többi részvevő úgy akarja, a négy külügyminiszter konferen­ciája esetleg új légkört fog terem­teni és lefekteti a tárgyalások alap­ját. Minthogy azonban Franciaor­szág csak kísértetekkel képviselteti magát, az amerikaiak pedig minden meggyőződés nélkül jöttek Berlin­be, félni lehet attól, hogy az euró­pai védelmi közösség hívei úgy ál­lítják be a jelenlegi tanácskozáso­kat, hogy ez új ugródeszkául szol­gáljon tervükhöz. Ebben a kérdésben Bidault, aki megvetette az alkudozásokat, ismét hajlandónak mutatkoznék az alku­dozásra a külfölddel éppúgy, mint a különböző parlamenti csoportokkal és olyan ködöt támasztana, amely lehetővé tenné, hogy az európai had­sereget végül mégis elfogadják Franciaországban- Ezeket az álcá­zott eljárásokat már ismerjük. A legutóbbi évek nemzetközi egyezményeinéi mindig felhasznál­ták őket. Különböző formában jelen­hetnek meg: ígéretek, soha meg nem tartott vállalások, stb. formájában Minthogy pedig az eddigi formák már elcsépeltek, Bidault és barátai újabb alakban tálalják majd ezt a szerződést. A valóságban, mondjuk meg nyíl­tan és érthetően, arra van szükség, hogy a parlament minden kétértel­műség nélkül vesse el az európai védelmi közösséget. Ez rendkívüli alkalom Franciaország számára, hogy újra visszakapja régi presztí­zsét, amelyet az alkudozásokban el­veszített. Éppen ezért nem szabad a félúton megállni. Az európai hadsereg el­utasítása kategorikus kell, hogy le­gyen. Ezután pedig minden követel­ményt vállalni kell. Legelsősorban a jelenlegi kormányt ki kell cserél­ni olyan kormányra, amelyben az európai védelmi közösség sugalma­zói nem kapnak helyet. Ebben a kérdésben a képviselőkre súlyos felelősség hárul. Ha egyesek nincsenek tisztában ezzel, tudják meg, hogy honfitársaink tisztán lát­ják ezt. Az európai védelmi közösséggel kapcsolatos huzavona lealacsonyítja Franciaországot. Most kedvező al­kalom kínálkozik arra. hogy a szer­ződés elutasításával visszaszerezze hírnevét? — fejezi be cikkét a „Le Rassemblement''. A Szovjetunió Legfelső Tanácsa képviselőiként jelölt SzKP KB-tagok nyílt levele A Szovjetunió Legfelső Taná Malenkov G. M. a szövetségek csának választása új szakaszába lé- ' szovjetjébe, leningrádi választás: pett. A körzeti választási bizottsá- körzet, Moszkva város, gok megkezdték a képviselőjelöltek ! Mikojan A. I. a nemzetiségek nyilvántartásba vételét. 1 szovjetjébe, Jereváni-sztálini válasz­A moszkvai Pravda február 8-i \ tási körzet, Jerevan város, számában közölte a Szovjetunió j Mihajlov M. A. a szövetségek Kommunista Pártja Központ-; Bi- ' szo vjetjébe, kievi választási körzet, zottsága azon tagjainak a körzeti Moszkva város. választási bizottságokhoz intézett le- Molotoy y M kétségek veiét, akiket a Szovjetunió Legf el - szavjetjébe> molot ovi választási kör­ső Tanácsának képviselői közé jelöltek. A levél a kővetkezőket írja: „Mi, alulírottak valamennyien, a különböző vállalatoktól, kolhozoktól, hivatalokból,- a választási gyűlések­től és a különböző területek és kör. zetek választóitól leveleket és táv­iratokat kaptunk, amelyekben beje­lentették nekünk, hogy a Szovjet­umó Legfelső Tanácsa képviselői­nek jelöltjei közé javasoltak ben­nünket több választási körzetben és egyetértésünket kérték, hogy e kör. zetekben jelöljenek bennünket. Mély hálánkat fejezzük ki az ősz­szes választó elvtársaknak, akik je­löltségünket javasolták. Tekintettel arra, hogy a törvény szerint mindegyikünket csak egy választási körzetben lehet jelölni, mint kommunisták s az SzKP KB tagjai, az SzKP Központi Bizottsá. gától utasítást kértünké Az SzKP Központi Bizottsága azt ajánlotta, hogy a következő válasz­tási körzetekbe való jelöltetésünkbe egyezzünk bele: Bugyonyij Sz. M. a szövetségek szovjetjébe, Szepetov: választási körzet Ukrán SzSzK. Bulganyin N. A. a nemzetiségek szovjetjébe, Moszkva városi válasz­tási körzet, Moszkva város. Vaszilevszkij A. M. a nemzetisé­gek szovjetjébe, voronyezsi válasz­tási körzet, OSzSzSzK. Vorosilov K. J. a szövetségek szovjetjébe, Kirov választási kör­zet, Leningrád város. Zsukov J K. a szövetségek szovt jetjébe, nyizsnetagili választási kör­zet, Szverdlovi körzet. Kaganovics L. M. a szövetségek szovjetjébe, Taskend-lenini válasz­tási körzet, Taskend város. Kiricsenko A. X. a szövetségek szovjetjébe, kievi-lenini választási körzet, Kiev város. zet, Moszkva város. Pervuhin M. G. a szövetségek szovjetjébe, tbiliszi-kalinini válasz­tási körzet, Tbiliszi város. Ponomarenko P. K. a nemzetisé­gek szovjetjébe, Alma-Ata-i válasz­tási körzet, Alma-Ata város. Poszpjelov P. N. a nemzetiségek szovjetjébe, az OSzSzSzK kurszki választási körzete. Szaburov M. Z. a szövetségek szovjetjébe, minszki városi válasz­tási körzet, Minszk város. Szuszlov M. A. a szövetségek szovjetjébe, szaratoví lenini válasz­tási körzet. Szaratov város. Hruscsev N. Sz. a szövetségek szovjetjébe, kalinini választási kör­zet, Moszkva város. Satalin N. N. a szövetségek szov­jetjébe, alekszandrovi választási kör­zet, vlagyimiri körzet. Svernyik N. M. a nemzetiségek szovjetjébe, az OSzSzSzK szverdlo­vi választási körzete. Seljepin A. N. a nemzetiségek szovjetjébe, az OSzSzSzK északi választási körzete. Az SzKP KB-nek ezt az ajánla­tát elfogadjuk. Ezért felhívjuk az illetékes vá­lasztási bizottságokat, hogy ezt a nyilatkozatunkat vegyék figyelembe a képviselőjelöltek nyilvántartásba vételénél. A levelet Sz. M. Bugyonyij, N. A. Bulganyin, A. M. Vaszilevszkij, K. J. Vorosilov, G. K. Zsukov, L. M. Kaganovics, A. I. Kiricsenko, G. M. Malenkov, A. I. Mikojan, N. A. Mi­hajlov, V. M. Molotov, N. G. Per­vuhin, P. K. Ponomarenko, P. N. Poszpjelov, M. Z. Szaburov, M. A. Szuszlov, N. Sz. Hruscsev, M.v N. Satalin, N. M. Svernyik, A. N. Sel­jepin írták alá. A. A. Gromiko fogadta a nyugatnémet értelmi­ség küldöttségét Február 8-án A. A. Gromiko, a Szovjetunió első külügyminiszter­helyettese, a Szovjetunió ' berlini nagykövetségének épületében fogad­ta a nyugatnémet értelmiség kép viselőinek küldöttségét. A küldött­ség tagjai a következők voltak: Auguszt Gallinger tanár (Mün­chen), Hans Draev szobrász (Karls­ruhe), Dora Meyer-Wachs festő művésznő (Nürnberg) és Heinz von Rebeur-Pasdhwitz újságíró, a, Nürn­berger Nachrichten cimü lap mun­katársa. A küldöttség A. A. Gromikónak a Szovjetunió, Franciaország, Nagy Britannia és az USA külügyminisz­teréhez címzett petíciót nyújtott át, amelyet eddig több mint 500 ki­váló nyugatnémetországi tudomá­nyos, művészet) és kulturális dol­gozó irt aäá. Az aláírásgyűjtési akció tovább olyik. Eíbben a petícióiban annak a kí­vánságuknak adnak kifejezést, hogy Nyugat- és Kelet-Németország kép­viselői közös megbeszéléseiken dol gozzanak ki javaslatokat a német békeszerződés megkötésére és hogy lehető leghamarabb szaibad együtt­működésre lépjenek egész Német­ország tudományos intézeteivel. Ez hozzájárulna a német nemzeti kul­túrában levő siralmas helyzet meg­szüntetéséhez és megakadályozná a faji gyűlölet és militarizmus szel­lemének terjesztését. A. A. Gromiko a petíció" átvéte­lénél kijelentette, hogy a nyugat­német értelmiség kívánsága rokon­szenvet kelt a szovjet küldöttség­ben. Ez a kívánság megfelel az olyan feladatnak, mint az egysé­ges, békeszerető, demokratikus Né­metországért folytatott harc, vagy­is annak a feladatnak, amelynek megoldására a szovjet küldöttség a négyhatalom külügyminiszterei­nek értekezletén törekszik. A küldöttség fogadásánál meg­jelentek G. M. PuSkin, a Szovjet­unió külügyminisztériuma kollégiu­mának tagja, és V, Sz. Szemjonov, a Szovjetunió nagykövete, a Szov­jetunió németországi főbiztosa. Ho Si Minh elvtárs üzenete Vietnam népéhez Képünkön a szovjet küldöttség a négy külügyminiszter értekezletén a Szovjetuíiiő főbiztosának berlini székhelyén. Középen a szovjet küldöttség vezetője, V. M. Molotov, a Szovjetunió Minisztertanácsának első elnökhelyettese és külügyminisztere. Mellette balra A. A. Gromiko, a Szovjetunió külügyminiszter­helyettese. A „Vietnami Tájékoztató Iroda" jelenti, hogy Ho Si Minh elnök és a vietnami nép más vezetői a hold-újév alkalmából üzeneteket intéztek Viet­nam népéhez. Ho Si Minh eihök a francia meg zállás alatt álló területiek lakossá áfához intézett üzenetében felszólítja a lakosságot, hogy valósítsa meg a partizánok mult évben tartott orszá­i gos értekezletén hozott határozató. kat és annyi ellenséges katonát te­gyen harcképtelenné, amennyit csak tud. A Vietnami Népi Demokratikus Köztársaság elnöke felhívja a francia megszállás alatt álló területek lakos, ságát, folytasson kampányt annak érdekében, hogy a baiodajista zsoldos alakulatok felbomoljanak és nyerje meg a zsoldos katonákat a nép ügyé. nek.

Next

/
Thumbnails
Contents