Uj Szó, 1954. február (7. évfolyam, 28-51.szám)

1954-02-09 / 34. szám, kedd

4 msm 1954. február 9. A négy nagyhatalom külügyminisztereinek berlini értekezlete A négyhatalmi értekezlet 12. szombati ülésén Dulles amerikai külügyminiszter elnökölt. A szombati ülésen Bidault fran­cia külügyminiszter megismételte ae értekezleten többízben ismerte, tett felfogását és újra az úgyne­vezett európai védelmi közösség mellett foglalt állást Noha a fran­cia külügyminiszter a megegyezés szelleméről ls beszélt, szombati fel­szólalásában nem volt olyan moz zanat, amely elősegíthetné a meg­egyezést. Bidault újr a azt mondta, hogy külföldi ellenőrzés alá kell helyezni a »saabad« össznémet vá­lasztásokat és ellenezte a megszál­ló csapatok kivonását Németor­szágból. Bidault- kijelentette: nem lát le­hetőséget a szovjet javaslat és a nyugati javaslat összeegyeztetésére. Eden angol külügyminiszter azt mondotta, hogy a szovjet küldött ség tervezetét három okból nem fogadhatja el: 1. azért, mert a szovjet javaslat a Német Demokratikus Köztársaság és Nyugat-Németország kormányá­nak megegyezésével számoj és ez a megegyezés a két rendszer kö­zötti alapvető különbségnél fogva nem valósítható meg. 2. Azért nem fogadhatja el, mert a szovjeit javaslat az angol felfo­gás szerint nem biztosítja az úgy­nevezett szabad össznémet válasz tások Végrehajtását. (Edesn kije­lentésével szemben utalni kell Mo­lotov külügyminiszter javaslatára a berlini értekezleten beterjesztett egyetlen olyan javaslatra, amely valóban szabad össznémet választá­sok végrehajtásált biztosítja.) 3. A harmadik ok az angol kül­döttségnek az a véleménye, hogy a megszálló csapatok egyidöben történő kivonása állítólag védtelen­ségre kárhoztatná Nyugat Német­országot. (Ezzel kapcsolatban le­hetetlen rá nem mutatni, hogy a Szovjetunió kész a nyugati meg­szálló csapatok kivonásával egy­iaőben saját megszálló csapatait is visszavonni Németországból.) Ezután Molotov szovjet külügy­miniszter emelkedett szólásr a és a többi között a kővetkezőket jelen­tette ki: A Szovjetunió úgy véli, hogy a német kérdés' megoldásánál nem szabad figyelmen kívül hagyni Né­metországnak a háború következ­ményeivei összefüggő pénzügyi és gazdasági kötelezettségeit. A Szov­jetunió már egyik diplomáciai jegyzékében javasolta a három nyugati hatalomnak, hogy 1954 ja­nuár elsejétől mentse fel Németor­szágot a jóvátétel és a háború ntá­ni adósságok fizetése alól, a keres­kedelmi ügyletekből származó köte­lezettségek kivételével. A szovjet kormány ezenkívül ja­vasolta, hogy a négy hatalom lé­nyegesen csökkentse a németor­szági megszállási költségeket. Miután a négy nagyhatalom kép­viselői eddig nem foglalkoztak ez zei a kérdéssel és neon volt lehe­tőség ezzel kapcsolatos közös ha­tározathozatalra, a Szovjetunió a maga részéről a Német Demokra­tikus Köztársasággal szemben 1954. január elsejétől végrehajtotta eze­ket a gazdasági könnyítéseket A szovjet kormány nem kíván többé jóvátételt a Német Demokra tikus Köztársaságtól, átadta a Né­met Demokratikus Köztársaságnak a szovjet tulajdonba került német­országi üzemeket s a megszállási költségekeit a Német Demokratikus Köztársaság állami bevételének 5 százalékára csökkentette. A Szov­jetunió ezenkívül felmentette, a Né­met Demokratikus Köztársaságot háború utáni adósságainak megfi zetése alól. A szovjet küldöttség úgy véti, nem volna igazságos, hogy Német­ország másik része ugyanakkor to­vább viselje a háború következté­ben keletkezett hatalmas gazdasági terheket. Mint hivatalos adatok bi­zonyítják Nyugat-Németországot kötelezték, hogy háború utáni adós Ságok Címén körülbelül 7 milliárd márkát fizessen külföldi államok­nak. A bonni kormány 1953/54. évi költségvetésében a katonai jel­legű kiadások fedezésére 9,6 mil­liárd márka szerepel. Ez a költség­vetési összeg 34,5 százaléka. Nyu­gat-Németországot még mindig nem mentették fel a jóvátétel fizetése alól. A bonn; szerződés e kérdés rendezését elodázza a békeszerző­dés megkötéséig. Eta indokolttá te­szi, hogy a négyhatalmi értekezlet foglalkozzék a Németországra há­ruló gazdasági terhek könnyí­tésének problémájával. A német népnek már most tisztában kell lennie azzal, hogy Németországgal szemben nem támasztanak semmi­féle jóvátételi, vagy háború utáni adósságokkal összefüggő követelést. A szovjet küldöttség ennék megfe­lelő határozati javaslatot terjeszt a négyhatalmi értekezlet elé Né­metország pénzügyi és gazdasági terheinek könnyítésére. A határo­zati javaslat szövege a következő: Az Amerikai Egyesült Államok, Franciaország, Anglia és a Szov­jetunió kormányai — figyelembe­véve, hogy Németország már eleget tett az Amerikai Egyesült Álamok. kai, Angliával, Franciaországgal és a Szovjetunióval szembeni, a hábo­rú következményeivel összefüggő pénzügyi és gazdasági kötelezett­ségei jelentékeny részének é s fel­ismerve, hogy a Németországra há­ruló, a héb . atkezményeivel összefüggő pénzügyi és gazdasági terhek könnyítése lényegesen elő­segíti Németország' békegazdaságá­nak fejlődését és a lakosság anya gi jólétét — elhatározták, hogy 1954 január elsejei hatállyal a kö­vetkező intézkedéseket hajtják vég­re: 1. Németország teljesen mentesül mindennemű jóvátétel fizetése, va­lamint a négy hatalommal, az Ame­rikai Egyesült Államokkal. Fran­ciaországgal, Anghávai és a Szov jetunióvail szembeni háború utáni államadósságok visszatérítése alól, a kereskedelmi ügyletekből szárma­zó kötelezettségek kivételével; 2. a négy hatalom csapatainak németországi tartózkodásából eredő évi költségeket olyan mértékben kell leszállítani, hogy azok ne ha­ladják meg a Német Demokratikus Köztársaság éa a Nyugatnémet Szö­vetségi köztársaság állami költség­vetéseiben feltüntetett bevételek 5 százalékát; 3. Németország teljesen mente­sül azon adósságaitiak megtérítése alól, amelyek a négy hatalom 1945 után: külföldi megszállási költsé­geiből erednek. A külügyminiszterek a továbbiak­ban folytatták eszmecseréjüket a második napirendi ponttal kapcso­latban Dulles, Bidault és Eden rövid nyilatkozatokat tettek, de nem érintették a szovjet küldöttségnek a német kérdég megoldására tett legfontosabb javaslatait. Molotov felkérte a nyugati külügyminiszte­reket, nyilatkozzanak egyenesen a fö kérdésről, arról, hogy a megszálló csapatok fennhatósága alatt, vagy a német nép önrendelkezési joga alap. ján kívánják-e az össznémet válasz­tások végrehajtását. Aeért kérem ezt a nyilatkozatot önöktől uraim, — mondotta Molotov — mert a szovjet küldöttség felfogása szerint az értekezlet még nem fejezte be a német kérdés megvitatását. A nyugati külügyminiszterek bi­zonyos okokbój állandóan kitérnek a fő kérdések elöl. A külügyminiszterek végül elha­tárosták, hogy hétfőn zárt ülésü­kön visszatérnek az első napirendi pont és egyes ügyrendi kérdések megtárgyalására. Az ügyrendi kér. dések között szerepel az osztrák kérdés megtárgyalásának módja is. A négyhatalmi értekezlet követke­ző teljes ülésén — amelyet kedden tartanak — folytatják a második napirendi pont, a német kérdés megvitatását. A moszkvai „Pravda" a németországi szabad választások kérdéséről A Magyar Szakszervezetek Országos Tanácsá­nak teljes ülése A moszkvai „Pravda" közli J. Zsu­kov és D. Kraminov berlini külön­tudósítók cikkét, amely többek kö­zött így hangzik: Bármilyen propagandát is fejt ki az Egyesült Államok a párizsi és bonni egyezmények érdekében, ezek­nek a szerződéseknek az igazi lénye­gét egyre világosabban látják Euró­pában és különösen Németország­ban. Egyre több emberben alakul ki az a meggyőződés, hogy ezek az egyezmények egyáltalában nem job­bak, mint a leigázó versaülesi szer­ződés volt, amely nemcsak, hogy nem biztosította Európa biztonsá­gát. hanem okot szolgáltatott a má­sodik világháborúra. Ilyen körülmények között a berli­ni értekezleten a nyugati hatalmak képviselői manőverezni kezdtek, hogy eláltassák az európai népek éberségét. Ügy igyekeztek feltün­tetni a dolgot, mintha a párizsi és bonni egyezmények ratifikálása egy­általán nem jelentené Nyugat-Né­metország végleges bekapcsolását az „európai védelmi közösség"-be. Valójában — folytatja Zsukov és Kraminov — ha ratifikálnák a bon­ni és párizsi szerződéseket, Német­ország egyesítése lehetetlenné vál­nék, minthogy a szövetségi köztár­saságnak nem volna joga kilépni az „európai közösségből", a Német Demokratikus Köztársaság pedig, amint ez mindnyájunk előtt ismere­tes, nem volna hajlandó saját nya­kába akasztani ezt a hurkot. Molotov, a Szovjetunió külügymi­nisztere — folytatják Zsukov és Kraminov — rámutatott arra a cá­folhatatlan tényre, hogy a párizsi szerződésben például nincs olyan ki­tétel, hogy ez a szerződés csak az egyesült Németország kormányának megalakításáig lesz érvényben. Hahgsúlypzta, hogy Nyugat-Német­ország a három nyugati hatalom­mal, Angliával, az Egyesült Álla­mokkal és Franciaországgal együtt azt a közvetlen kötelezettséget vál­lalta magára, mindent megtesz an­nak érdekében, hogy a párizsi szer­ződés ötven évig érvényben marad­jon. Erre a megjegyzésre a három nyugati külügyminiszter nem adott meggyőző választ. A' nyugati hatalmak diplomatái, mivel nem tudták eltitkolni, söt még álcázni sem a bonni és párizsi i egyezményeknek ilyen jellegét, most jobbnak tartják szószátyár módon megcáfolni azokat a tételeket, ame­lyek az általuk kidolgozott szerző­désekből következnek. Azonban bármennyire is igyekez­nek mézes-mázos szavakat hangoz­tatni a németek számára a berlini értekezlet asztalánál a hazug „sza­bad választásról", az „európai had­seregről" és az „európai védelmi kö­zösség"-röl — írják Zsukov és Kra­minov — nem tudják elferdíteni a keserű valóságot: a bonni és pári­zsi egyezmények szerzői a gyakor­latban nemcsak hogy nem adják meg a németeknek ezt a szabadsá­got, hanem ellenkezőleg, megvonják a Németország nyugati részén élő németek meglevő jogait és megtá­madják a Kelet-Németországban le­vő németek jogait is. íme ezért a bonni és párizsi egyezmények megsemmisítése a né­met nemzeti egység demokratikus alapon való helyreállításának legfon­tosabb feladata, amint ezt a német nép követeli. Amint a Német De­mokratikus Köztársaság kormányá­nak emlékirata kiemeli, jelenleg j ezek az egvezménvek képezik a né­i metországi szabad választások meg Í tartásának legnagyobb akadályát. A Magyar Szakszervezetek Országos Tanácsa február 6-án bővített i'Jest tartott. Az ülésen megje'ent Rákosi Mátyás, a Magyar Dolgozók Pártja központi vezetőségének elsó titká.u. Nagy Imre, a M.nisztertanács elnö ke. Részt vett az ülésen Louis Sai an a Szakszervezeti Világszövetség főt.t­kára és P. Kazakov a Szakszervezeti /üágnövetség titkára. Az ülésen Kristóf István tartotta a Szakszervezeti Országos Tanács el­noKségének beszámolóját a szakszor­vuľťtek munkájáról és a szakszer­vezetek ipionievő feladatairól az 1954. -vi népgazdasági terv végrehajtásá­ban A csaknem kétmillió tagot számláld magyar szakszervezeteknek az a fel­adatuk, hogy minden erejükkel te­hetsigŰKKe) és tudásukkal segítsél; megva ásítani a Magyar Dolgozók Pártjának politikáját a kormány pro­grammját. mondotta Kristóf elvtárs. A szakszervezeti szervek egyre na­gyobb gonddal fogla koznak a dolgo­zók mindennapi kérdése:vei. A szak­szervezetek lényegesen többet foglal­koztak az utóbbi időben a do'gozóK egészségvédelmével és a társadalom­biztosítássá:. Az 1954. évi nemzetgazdasági terv sikéres teljesítése érdekében — mon­dotta Kristóf elvtárs — a szakszer­vezeteknek fokozott figyelmet kell szentelniök a szénterme'és fokozásara a villanyenergiában való e,látás meg­javítására, a hektárhozamok eme­lésére, valamint a lakosságnak egy/e nagyobb mennyiségű közszükségleti árucikkekke 1 való ellátására. Kristóf István hangsúlyozta hogy a nép. de­mokratikus éllam a dolgozók szük­ségleteire óriási összegeket fordít. Amíg 1953-ban 232,7 miliió forintot irányoztak elő munkavédelemre, ad­dig 1954-ben 309 mii 1. ó forintot for­dítanak erre a célra. Ez mintegy 32,7 százalékos emelkedésnek felel meg. Kristóf István beszámolója után vi­ta indult meg. Rákosi elvtárs a vita során kijelentette: A szakszervezetek soronlevő fel­adata az új szakaszban fő!eg a doi­zók. anyagi, szoci.ális és kulturális helyzetének további javítása. De e [el­adatok jó megoldása közben ne fe­ledkezzenek meg arról hogy a do go­zók életszínvonala emelésének elen­gedhetetlen alapfeltétele a terv foko­zása, teljesítése és túlteljesítése. A felszabadulás óta eltelt küenc év alatt s Magyar Dolgozók Pártja vezetésé­vel a magyar dolgozó nép minden nehézségen úrrá tudott lenni és utána megerősödve folytatta munkáját. Most, amikor erős szocialista ipa­runkra támaszkodva* irányt vettünk dolgozó népünk jólétének, életszínvo­nalának gyorsabb emelésére még .n­kább le fogjuk gyűrni az átmeneti nehézségeket. Ennek a fáradságos, de hálás feladatnak jó megoldásában nagy szerep vár a szakszervezetekre. Pártunk az eddiginél fokozottabban ad meg minden támogatást, minden segítséget ahhoz, hogy a szakszerve­zetek a munka rájuk eső részét minél sikpit'sebben elvégezhessék — mon­dotta véjjezetül Rákosi Mátyás. A német és a francia nép nem akarja az »európai védelmi közösségek Amióta a külügyminiszterek érte­kezletén a német kérdés vitája foly.k gvakran kerül szóba az „európai vé­delmi közösség" kérdése. A v.lág minden táján elismerő figyelmet kel­tett Mulotov elvtárs nagyszerű ér­velése, mellyel bebizonyította, nogy ez a közösség" egy új háború elő­készítését szolgálná, s mivel Mo otov elvtárs szavai különösen a német es francia hazafiak körében találtak 'el­kes' fogadtatásra, egyes nyugat, kö­rök most új manőverekkel próbálkoz­nak. , Igen érdekes ebből a szempontból Jan Frasernek a Reuter berlini tu­dósítójának egyik megjegyzése. Ebből ugyanis kitűnik, hogy azok a hábo­rúra számító nyugati körök amelyek már ióelőre a berlini értekezlet Ku­darcát jósolgatták, most a tárgyalá­sokon eddig felmerült nehézségekre hivatkozva .gyekeznek bebizonyítani a franciaországi és nyugatnémetorszagi ingadozóknak: „semmi értelme sincs várakozó álláspontra helyezkedni ab­ban a reményben hogy az Oroszor­szággal való megegyezés révén az eu­rópai védelmi közösség szükségtelen­né válhat." Azaz: a Szovjetunióval nem lehet megegyezni, tehát nincs más kiút, mint a háborús tömbök összetákolása. Az említett körök sűrűn hivatkoznak arra, hogy Nyugat-Németország népe szívesen venne részt egy ilyen . kö­zösségben", tehát eleve szükségtelen megtartani a szovjet küldöttség által javaeo t népszavazást Az ilyen állí­tások azonban nem egyebek a gyá­va kibúvónál. Lássuk, mit ír a Die Tat című svájci burzsoá lap, amely semmiképpen sem nevezhető szovjet­barátnak. „A bonni és párizs, szer­ződésekre vonatkozó népszavazás meg­tartásának gondolata kétségtelenül jó és helyes. Ezt a gondolatot el kell fogadni. A nyugati hatalmak reak­ciója a népszavazásra vonatkozó ja­vaslatra igen sokatmondó. Világosan kitűnik hogy a javaslatot elutasítiák érveik azonban igen gyengéknek bi­zonyultak." A londoni Daily Worker arró' ir egyik cikkében, hogy 1952 októbereben közvéleménykutatást tartottak Nyu­gat-Nemetországban erről a kéidés­| ről: „Hajlandó lenne-e ön katonaként szolgálni, vagy megengedni, hogy kö­zeli rokona szolgďjon?" Minden száz megkérdezett közül 46 nem-mel vá­laszolt. 1953 októberében újabb köz­véleménykutatást tartottak ugyanerről a kérdésről, s ekkor már a válaszok 530/o-a volt nem'eges. j Ilyen előzmények után a népszava­zás kilátásai elég világosak. Az .európaizálás" gondolata a nyu­gati államok közül Nyugat-Német­országon kívül mindenekelőtt Fran­ciaországban népszerűtlen. És ezt azért szükséges hangsúlyozni, meit i Bidault a külügyminiszteri értekezie­. ten — népének akaratéval szemben — segítséget igyekszik nyújtani a nemet militarizmus feltámasztásához. Hadd idézzük Poljanovot, az Izvesztija ber­lini tudósítóját: „Franciaországot a társu'ás formu­lájának segítségéve] ma a bonni re­vansisztók karmai közé akarják ta­szítani, holnap pedig az egybec vadás formuláját alkalmazva kívánják majd a francia á'lamot teljesen megsemmi­síteni és a nyugatnémet hadigépe­zet függvényévé változtatni." Ebből természetesen — amint a Franciaországból érkező hirek is ta­núsítják — nem kérnek a franciák. A Combat például kertelés nélkül kijelertti: „Az európai védelmi közös­ség felosztásra van ítélve még mi­előtt egyálta'ában létrehozták volna." A Le Monde parlamenti szemleírája arról ír, hogy az utóbbi napokban — mintegy a nyugat külügyminiszterek álláspontjának támogatásara — Schu­man valamint Teitgen miniszterelnök­helyettes különösen éles támadást in­dított az „európai hadsereg" kérdé­sében ingadozó képviselőkkel szemben. A Le Monde ezt a következtetést vonja le: ,,Ha az egyezmény szószólói az Utób­bi időben különösen nagy akt.vitás­sa! kezdtek működni ez azt jelenti, hogy a szakadás veszélyét érzik." Valóban, a francia polgári pártok képviselői is mindinkább szembefor­dulnak az .európa, háüsereg" gondo­! latával. A német és francia nép egységes állásfogla'ása intő szó a megegyezés kudarcára számító nyugati köröfc felé. A CGT 24 órás tiltakozó sztrájkra hívja fel a munkásokat A CGT végrehajtő bizottságának bővített ülése határozatot fogadott sl, ame'v felhívja a munkásságot, • hogv a íenyere megvédéséért és í közvetlen gazdasági követelései ki­elégítéséért folytatott harcban egy később megállapítandó napon 24 órára szüneteltesse a munkát a La. nie 1 -kormány nyomorpolltlkája el­leni tiltakozásképpen.

Next

/
Thumbnails
Contents