Uj Szó, 1954. február (7. évfolyam, 28-51.szám)

1954-02-09 / 34. szám, kedd

4 msm 1954. február 9. A négy nagyhatalom külügyminisztereinek berlini értekezlete A négyhatalmi értekezlet 12. szombati ülésén Dulles amerikai külügyminiszter elnökölt. A szombati ülésen Bidault francia külügyminiszter megismételte ae értekezleten többízben ismerte, tett felfogását és újra az úgynevezett európai védelmi közösség mellett foglalt állást Noha a francia külügyminiszter a megegyezés szelleméről ls beszélt, szombati felszólalásában nem volt olyan moz zanat, amely elősegíthetné a megegyezést. Bidault újr

a azt mondta, hogy külföldi ellenőrzés alá kell helyezni a »saabad« össznémet választásokat és ellenezte a megszálló csapatok kivonását Németországból. Bidault- kijelentette: nem lát lehetőséget a szovjet javaslat és a nyugati javaslat összeegyeztetésére. Eden angol külügyminiszter azt mondotta, hogy a szovjet küldött ség tervezetét három okból nem fogadhatja el: 1. azért, mert a szovjet javaslat a Német Demokratikus Köztársaság és Nyugat-Németország kormányának megegyezésével számoj és ez a megegyezés a két rendszer közötti alapvető különbségnél fogva nem valósítható meg. 2. Azért nem fogadhatja el, mert a szovjeit javaslat az angol felfogás szerint nem biztosítja az úgynevezett szabad össznémet válasz tások Végrehajtását. (Edesn kijelentésével szemben utalni kell Molotov külügyminiszter javaslatára a berlini értekezleten beterjesztett egyetlen olyan javaslatra, amely valóban szabad össznémet választások végrehajtásált biztosítja.) 3. A harmadik ok az angol küldöttségnek az a véleménye, hogy a megszálló csapatok egyidöben történő kivonása állítólag védtelenségre kárhoztatná Nyugat Németországot. (Ezzel kapcsolatban lehetetlen rá nem mutatni, hogy a Szovjetunió kész a nyugati megszálló csapatok kivonásával egyiaőben saját megszálló csapatait is visszavonni Németországból.) Ezután Molotov szovjet külügyminiszter emelkedett szólásr

a és a többi között a kővetkezőket jelentette ki: A Szovjetunió úgy véli, hogy a német kérdés' megoldásánál nem szabad figyelmen kívül hagyni Németországnak a háború következményeivei összefüggő pénzügyi és gazdasági kötelezettségeit. A Szovjetunió már egyik diplomáciai jegyzékében javasolta a három nyugati hatalomnak, hogy 1954 január elsejétől mentse fel Németországot a jóvátétel és a háború ntáni adósságok fizetése alól, a kereskedelmi ügyletekből származó kötelezettségek kivételével. A szovjet kormány ezenkívül javasolta, hogy a négy hatalom lényegesen csökkentse a németországi megszállási költségeket. Miután a négy nagyhatalom képviselői eddig nem foglalkoztak ez zei a kérdéssel és neon volt lehetőség ezzel kapcsolatos közös határozathozatalra, a Szovjetunió a maga részéről a Német Demokratikus Köztársasággal szemben 1954. január elsejétől végrehajtotta ezeket a gazdasági könnyítéseket A szovjet kormány nem kíván többé jóvátételt a Német Demokra tikus Köztársaságtól, átadta a Német Demokratikus Köztársaságnak a szovjet tulajdonba került németországi üzemeket s a megszállási költségekeit a Német Demokratikus Köztársaság állami bevételének 5 százalékára csökkentette. A Szovjetunió ezenkívül felmentette, a Német Demokratikus Köztársaságot háború utáni adósságainak megfi zetése alól. A szovjet küldöttség úgy véti, nem volna igazságos, hogy Németország másik része ugyanakkor tovább viselje a háború következtében keletkezett hatalmas gazdasági terheket. Mint hivatalos adatok bizonyítják Nyugat-Németországot kötelezték, hogy háború utáni adós Ságok Címén körülbelül 7 milliárd márkát fizessen külföldi államoknak. A bonni kormány 1953/54. évi költségvetésében a katonai jellegű kiadások fedezésére 9,6 milliárd márka szerepel. Ez a költségvetési összeg 34,5 százaléka. Nyugat-Németországot még mindig nem mentették fel a jóvátétel fizetése alól. A bonn; szerződés e kérdés rendezését elodázza a békeszerződés megkötéséig. Eta indokolttá teszi, hogy a négyhatalmi értekezlet foglalkozzék a Németországra háruló gazdasági terhek könnyítésének problémájával. A német népnek már most tisztában kell lennie azzal, hogy Németországgal szemben nem támasztanak semmiféle jóvátételi, vagy háború utáni adósságokkal összefüggő követelést. A szovjet küldöttség ennék megfelelő határozati javaslatot terjeszt a négyhatalmi értekezlet elé Németország pénzügyi és gazdasági terheinek könnyítésére. A határozati javaslat szövege a következő: Az Amerikai Egyesült Államok, Franciaország, Anglia és a Szovjetunió kormányai — figyelembevéve, hogy Németország már eleget tett az Amerikai Egyesült Álamok. kai, Angliával, Franciaországgal és a Szovjetunióval szembeni, a háború következményeivel összefüggő pénzügyi és gazdasági kötelezettségei jelentékeny részének é

s felismerve, hogy a Németországra háruló, a héb . atkezményeivel összefüggő pénzügyi és gazdasági terhek könnyítése lényegesen elősegíti Németország' békegazdaságának fejlődését és a lakosság anya gi jólétét — elhatározták, hogy 1954 január elsejei hatállyal a következő intézkedéseket hajtják végre: 1. Németország teljesen mentesül mindennemű jóvátétel fizetése, valamint a négy hatalommal, az Amerikai Egyesült Államokkal. Franciaországgal, Anghávai és a Szov jetunióvail szembeni háború utáni államadósságok visszatérítése alól, a kereskedelmi ügyletekből származó kötelezettségek kivételével; 2. a négy hatalom csapatainak németországi tartózkodásából eredő évi költségeket olyan mértékben kell leszállítani, hogy azok ne haladják meg a Német Demokratikus Köztársaság éa a Nyugatnémet Szövetségi köztársaság állami költségvetéseiben feltüntetett bevételek 5 százalékát; 3. Németország teljesen mentesül azon adósságaitiak megtérítése alól, amelyek a négy hatalom 1945 után: külföldi megszállási költségeiből erednek. A külügyminiszterek a továbbiakban folytatták eszmecseréjüket a második napirendi ponttal kapcsolatban Dulles, Bidault és Eden rövid nyilatkozatokat tettek, de nem érintették a szovjet küldöttségnek a német kérdég megoldására tett legfontosabb javaslatait. Molotov felkérte a nyugati külügyminisztereket, nyilatkozzanak egyenesen a fö kérdésről, arról, hogy a megszálló csapatok fennhatósága alatt, vagy a német nép önrendelkezési joga alap. ján kívánják-e az össznémet választások végrehajtását. Aeért kérem ezt a nyilatkozatot önöktől uraim, — mondotta Molotov — mert a szovjet küldöttség felfogása szerint az értekezlet még nem fejezte be a német kérdés megvitatását. A nyugati külügyminiszterek bizonyos okokbój állandóan kitérnek a fő kérdések elöl. A külügyminiszterek végül elhatárosták, hogy hétfőn zárt ülésükön visszatérnek az első napirendi pont és egyes ügyrendi kérdések megtárgyalására. Az ügyrendi kér. dések között szerepel az osztrák kérdés megtárgyalásának módja is. A négyhatalmi értekezlet következő teljes ülésén — amelyet kedden tartanak — folytatják a második napirendi pont, a német kérdés megvitatását. A moszkvai „Pravda" a németországi szabad választások kérdéséről A Magyar Szakszervezetek Országos Tanácsának teljes ülése A moszkvai „Pravda" közli J. Zsukov és D. Kraminov berlini különtudósítók cikkét, amely többek között így hangzik: Bármilyen propagandát is fejt ki az Egyesült Államok a párizsi és bonni egyezmények érdekében, ezeknek a szerződéseknek az igazi lényegét egyre világosabban látják Európában és különösen Németországban. Egyre több emberben alakul ki az a meggyőződés, hogy ezek az egyezmények egyáltalában nem jobbak, mint a leigázó versaülesi szerződés volt, amely nemcsak, hogy nem biztosította Európa biztonságát. hanem okot szolgáltatott a második világháborúra. Ilyen körülmények között a berlini értekezleten a nyugati hatalmak képviselői manőverezni kezdtek, hogy eláltassák az európai népek éberségét. Ügy igyekeztek feltüntetni a dolgot, mintha a párizsi és bonni egyezmények ratifikálása egyáltalán nem jelentené Nyugat-Németország végleges bekapcsolását az „európai védelmi közösség"-be. Valójában — folytatja Zsukov és Kraminov — ha ratifikálnák a bonni és párizsi szerződéseket, Németország egyesítése lehetetlenné válnék, minthogy a szövetségi köztársaságnak nem volna joga kilépni az „európai közösségből", a Német Demokratikus Köztársaság pedig, amint ez mindnyájunk előtt ismeretes, nem volna hajlandó saját nyakába akasztani ezt a hurkot. Molotov, a Szovjetunió külügyminisztere — folytatják Zsukov és Kraminov — rámutatott arra a cáfolhatatlan tényre, hogy a párizsi szerződésben például nincs olyan kitétel, hogy ez a szerződés csak az egyesült Németország kormányának megalakításáig lesz érvényben. Hahgsúlypzta, hogy Nyugat-Németország a három nyugati hatalommal, Angliával, az Egyesült Államokkal és Franciaországgal együtt azt a közvetlen kötelezettséget vállalta magára, mindent megtesz annak érdekében, hogy a párizsi szerződés ötven évig érvényben maradjon. Erre a megjegyzésre a három nyugati külügyminiszter nem adott meggyőző választ. A' nyugati hatalmak diplomatái, mivel nem tudták eltitkolni, söt még álcázni sem a bonni és párizsi i egyezményeknek ilyen jellegét, most jobbnak tartják szószátyár módon megcáfolni azokat a tételeket, amelyek az általuk kidolgozott szerződésekből következnek. Azonban bármennyire is igyekeznek mézes-mázos szavakat hangoztatni a németek számára a berlini értekezlet asztalánál a hazug „szabad választásról", az „európai hadseregről" és az „európai védelmi közösség"-röl — írják Zsukov és Kraminov — nem tudják elferdíteni a keserű valóságot: a bonni és párizsi egyezmények szerzői a gyakorlatban nemcsak hogy nem adják meg a németeknek ezt a szabadságot, hanem ellenkezőleg, megvonják a Németország nyugati részén élő németek meglevő jogait és megtámadják a Kelet-Németországban levő németek jogait is. íme ezért a bonni és párizsi egyezmények megsemmisítése a német nemzeti egység demokratikus alapon való helyreállításának legfontosabb feladata, amint ezt a német nép követeli. Amint a Német Demokratikus Köztársaság kormányának emlékirata kiemeli, jelenleg j ezek az egvezménvek képezik a néi metországi szabad választások meg Í tartásának legnagyobb akadályát. A Magyar Szakszervezetek Országos Tanácsa február 6-án bővített i'Jest tartott. Az ülésen megje'ent Rákosi Mátyás, a Magyar Dolgozók Pártja központi vezetőségének elsó titká.u. Nagy Imre, a M.nisztertanács elnö ke. Részt vett az ülésen Louis Sai an a Szakszervezeti Világszövetség főt.tkára és P. Kazakov a Szakszervezeti /üágnövetség titkára. Az ülésen Kristóf István tartotta a Szakszervezeti Országos Tanács elnoKségének beszámolóját a szakszorvuľťtek munkájáról és a szakszervezetek ipionievő feladatairól az 1954. -vi népgazdasági terv végrehajtásában A csaknem kétmillió tagot számláld magyar szakszervezeteknek az a feladatuk, hogy minden erejükkel tehetsigŰKKe) és tudásukkal segítsél; megva ásítani a Magyar Dolgozók Pártjának politikáját a kormány programmját. mondotta Kristóf elvtárs. A szakszervezeti szervek egyre nagyobb gonddal fogla koznak a dolgozók mindennapi kérdése:vei. A szakszervezetek lényegesen többet foglalkoztak az utóbbi időben a do'gozóK egészségvédelmével és a társadalombiztosítássá:. Az 1954. évi nemzetgazdasági terv sikéres teljesítése érdekében — mondotta Kristóf elvtárs — a szakszervezeteknek fokozott figyelmet kell szentelniök a szénterme'és fokozásara a villanyenergiában való e,látás megjavítására, a hektárhozamok emelésére, valamint a lakosságnak egy/e nagyobb mennyiségű közszükségleti árucikkekke

1 való ellátására. Kristóf István hangsúlyozta hogy a nép. demokratikus éllam a dolgozók szükségleteire óriási összegeket fordít. Amíg 1953-ban 232,7 miliió forintot irányoztak elő munkavédelemre, addig 1954-ben 309 mii

1.

ó forintot fordítanak erre a célra. Ez mintegy 32,7 százalékos emelkedésnek felel meg. Kristóf István beszámolója után vita indult meg. Rákosi elvtárs a vita során kijelentette: A szakszervezetek soronlevő feladata az új szakaszban fő!eg a doizók. anyagi, szoci.ális és kulturális helyzetének további javítása. De e [eladatok jó megoldása közben ne feledkezzenek meg arról hogy a do gozók életszínvonala emelésének elengedhetetlen alapfeltétele a terv fokozása, teljesítése és túlteljesítése. A felszabadulás óta eltelt küenc év alatt s Magyar Dolgozók Pártja vezetésével a magyar dolgozó nép minden nehézségen úrrá tudott lenni és utána megerősödve folytatta munkáját. Most, amikor erős szocialista iparunkra támaszkodva* irányt vettünk dolgozó népünk jólétének, életszínvonalának gyorsabb emelésére még .nkább le fogjuk gyűrni az átmeneti nehézségeket. Ennek a fáradságos, de hálás feladatnak jó megoldásában nagy szerep vár a szakszervezetekre. Pártunk az eddiginél fokozottabban ad meg minden támogatást, minden segítséget ahhoz, hogy a szakszervezetek a munka rájuk eső részét minél sikpit'sebben elvégezhessék — mondotta véjjezetül Rákosi Mátyás. A német és a francia nép nem akarja az »európai védelmi közösségek Amióta a külügyminiszterek értekezletén a német kérdés vitája foly.k gvakran kerül szóba az „európai védelmi közösség" kérdése. A v.lág minden táján elismerő figyelmet keltett Mulotov elvtárs nagyszerű érvelése, mellyel bebizonyította, nogy ez a közösség" egy új háború előkészítését szolgálná, s mivel Mo otov elvtárs szavai különösen a német es francia hazafiak körében találtak 'elkes' fogadtatásra, egyes nyugat, körök most új manőverekkel próbálkoznak. , Igen érdekes ebből a szempontból Jan Frasernek a Reuter berlini tudósítójának egyik megjegyzése. Ebből ugyanis kitűnik, hogy azok a háborúra számító nyugati körök amelyek már ióelőre a berlini értekezlet Kudarcát jósolgatták, most a tárgyalásokon eddig felmerült nehézségekre hivatkozva .gyekeznek bebizonyítani a franciaországi és nyugatnémetorszagi ingadozóknak: „semmi értelme sincs várakozó álláspontra helyezkedni abban a reményben hogy az Oroszországgal való megegyezés révén az európai védelmi közösség szükségtelenné válhat." Azaz: a Szovjetunióval nem lehet megegyezni, tehát nincs más kiút, mint a háborús tömbök összetákolása. Az említett körök sűrűn hivatkoznak arra, hogy Nyugat-Németország népe szívesen venne részt egy ilyen . közösségben", tehát eleve szükségtelen megtartani a szovjet küldöttség által javaeo t népszavazást Az ilyen állítások azonban nem egyebek a gyáva kibúvónál. Lássuk, mit ír a Die Tat című svájci burzsoá lap, amely semmiképpen sem nevezhető szovjetbarátnak. „A bonni és párizs, szerződésekre vonatkozó népszavazás megtartásának gondolata kétségtelenül jó és helyes. Ezt a gondolatot el kell fogadni. A nyugati hatalmak reakciója a népszavazásra vonatkozó javaslatra igen sokatmondó. Világosan kitűnik hogy a javaslatot elutasítiák érveik azonban igen gyengéknek bizonyultak." A londoni Daily Worker arró' ir egyik cikkében, hogy 1952 októbereben közvéleménykutatást tartottak Nyugat-Nemetországban erről a kéidés| ről: „Hajlandó lenne-e ön katonaként szolgálni, vagy megengedni, hogy közeli rokona szolgďjon?" Minden száz megkérdezett közül 46 nem-mel válaszolt. 1953 októberében újabb közvéleménykutatást tartottak ugyanerről a kérdésről, s ekkor már a válaszok 530/o-a volt nem'eges. j Ilyen előzmények után a népszavazás kilátásai elég világosak. Az .európaizálás" gondolata a nyugati államok közül Nyugat-Németországon kívül mindenekelőtt Franciaországban népszerűtlen. És ezt azért szükséges hangsúlyozni, meit i Bidault a külügyminiszteri értekezie. ten — népének akaratéval szemben — segítséget igyekszik nyújtani a nemet militarizmus feltámasztásához. Hadd idézzük Poljanovot, az Izvesztija berlini tudósítóját: „Franciaországot a társu'ás formulájának segítségéve] ma a bonni revansisztók karmai közé akarják taszítani, holnap pedig az egybec vadás formuláját alkalmazva kívánják majd a francia á'lamot teljesen megsemmisíteni és a nyugatnémet hadigépezet függvényévé változtatni." Ebből természetesen — amint a Franciaországból érkező hirek is tanúsítják — nem kérnek a franciák. A Combat például kertelés nélkül kijelertti: „Az európai védelmi közösség felosztásra van ítélve még mielőtt egyálta'ában létrehozták volna." A Le Monde parlamenti szemleírája arról ír, hogy az utóbbi napokban — mintegy a nyugat külügyminiszterek álláspontjának támogatásara — Schuman valamint Teitgen miniszterelnökhelyettes különösen éles támadást indított az „európai hadsereg" kérdésében ingadozó képviselőkkel szemben. A Le Monde ezt a következtetést vonja le: ,,Ha az egyezmény szószólói az Utóbbi időben különösen nagy akt.vitássa! kezdtek működni ez azt jelenti, hogy a szakadás veszélyét érzik." Valóban, a francia polgári pártok képviselői is mindinkább szembefordulnak az .európa, háüsereg" gondo! latával. A német és francia nép egységes állásfogla'ása intő szó a megegyezés kudarcára számító nyugati köröfc felé. A CGT 24 órás tiltakozó sztrájkra hívja fel a munkásokat A CGT végrehajtő bizottságának bővített ülése határozatot fogadott sl, ame'v felhívja a munkásságot, • hogv a íenyere megvédéséért és í közvetlen gazdasági követelései kielégítéséért folytatott harcban egy később megállapítandó napon 24 órára szüneteltesse a munkát a La. nie

1 -kormány nyomorpolltlkája elleni tiltakozásképpen.