Uj Szó, 1954. február (7. évfolyam, 28-51.szám)

1954-02-07 / 33. szám, vasárnap

ifjsao 1954. február 7 A négy nagyhatalom külügyminisztereinek berlini értekezlete A külügyminiszterek február 5-i pénteki ülésén V. M. Molotov elnökölt. Az ülés a második napirendi pontrtl — »A német kérdés és az európai biztonság biztosításának feladataidról tárgyalt. Amint ismeretes, V. M. Molotov a csütörtöki ülésen megvilágította a szovjet küldöttség álláspontját azzal a kérdéssel kapcsolatban, milyen úton lehet elérni Németország egyesítését, és javaslatokat terjesz tett elő az ideiglenes össznémet kormány megalakítására é

g a szabad össznémet választások megvalósítására. J. Dulles, aki a pénteki ülésen elsőnek szólalt fel, kijelentette, hogy elolvasta V. M. Molotov beszédének szövegét és megvizsgálta azokat a javaslatokat, amelyeket Molotov terjesztett elő, azonban »nem tudta elérni e dokumentumok bíztató magyarázatát«. Amint ismeretes, Molotov csütörtöki beszédében rámutatott arra, hogy Eden terve, amelyet a két másik nyugati hatalom miniszterei támogatnak, bizalmatlansággal van áthatva a német demokratikus erőkkel szemben és nem biztosít hatja a valóban szabad és demokratikus választásokat Németországban, mert e terv alapján a választásokat idegen államok ellenőrzése alatt és a nagy monopóliumok ellenőrzése és a fasiszta, militarista és egyéb demokrataellenes szervezeteknek a választókra gyakorolt politikaj nyomása mellett valósítanák meg. Ezzel szemben a szovjet javaslat, ahogy V. M. Molotov rámutatott, utat nyit Németországnak mint békeszerető demokratikus államnak egyesítéséhez és valóban szabad választások megvalósítását követeli, amelyéket maguk a németek demokratikus szervezetei rendeznének. Az össznémet szabad választá sok megvalósítására tett javaslattal kapcsolatban, amelyet a szovjet küldöttség terjesztett elő, Dulles kijelentette, hogy ez a javaslat nem fogadható el, mert nem biztosítja a német nép demokratikus jogaínak megőrzését. Dulles ezen ál lításániak védelmére egyetlen érvet sem hazofct fel. A Német De mokratikus Köztársaság ellen dur. va támadásokat intézett és megkísérelte e köztársaság rendszerét nem demokratikus rendszernek beállítani Mindaz, amit ezzel kapcso latbaii Dulles mondott, csak az amerikai propaganda régi. régen megcáfolt állításainak ismétlése volt. Dulles hasonló vítatkozási módszerhez folyamodott, hogy a dolgot úgy állítsa be, mintha Nyugat-Németország és az NDK között nem létesíthetnének kapcsolatokat egy ideiglene

s össznémet kormány létrehozása céljából. Dulles kijelentette, hogy a bonni kormány nem ért egyet a szovjet javaslattal és hozzátette, hogy a három nyugati hatalom sohasem fogja a bojmi kormánynak azt ta nácsolni, hogy ezt a javaslatot elfogadja. Saját tételeibő] kiindulva, amelyek ellenkeznek a dolgok valódi állásával, Dulles kijelentette, hogy a szovjet javaslatok célja szerinte — a németországi választások lehetetlenné tétele. Figyelemre méltó az, hogy Dulles elhallgatta az USA állásfoglalását a szovjet küldöttség javaslatával kapcsolatban, amely javaslat szerint még a választások előtt hívják vissza az USA, Anglia és Franciaország megszálló csapatait Nyugat-Németországból éa a Szov. jetunió csapatait Kelet-Németországból. azokon a korlátozott állományokon kívül, amelyeket védelmi funkciók ellátására hagynak ott. G. Bidault szólalt fel következőnek és megismételte Dullesnek azt a kijelentését, hogy a szovjet küldöttség javaslata elvben elfogadhatatlan és a gyakorlatban megvalósíthatatlan. A szovjet javaslatnak ezt az állítólagos megvalósíthatat. lanságát Bidault abban látta, hogy a szovjet javaslat álapján az össznémet választások megvalósítását megelőzné az ideiglenes össznémet kormány megalakítása a Német Demokratikus Köztársaság parla mentje és az NDK parlamentje által a demokratikus szervezetek széleskörű részvételével. Bidault azt állította, hogy az ilyen ideiglenes össznémet kormány megalakítása szerinte lehetetlen abból az ókból, hogy eddig Németország két része képviselőd közötti kapcsdlatok felvételére irányuló összes kísérletek sikertelennek mutatkoztak. Bidaul* emellett figyelmen kívül hagyta azt a tényt, hogy ez az állapot nem Nyugat-> és Kelet-Németország lakossága széles rétegei azon készségének hiánya következ! tében állott be, hogy nem akarnak leülni egy asztaj mellé, hanem a bonni uralkodó klikk osökönyösségének az eredménye, amely a né. met egység felújítására irányuló törekvéssel ellentétben jár el. Bidault beszéde megmutatta, hogy Bidault épp úgy. mint amerikai és angol partnere, Németország demokratikus erőivel szemben táplált bizalmatlanságból indult ki. Megsértette a német népet azáltal, hogy azt a szovjet javaslatot, hogy a németek maguk készítsék elő a választási törvényt és valósítsák meg a választásokat, »furcsának« minősített^. Bidault azt állította, hogy üyetn esetben alígfaa választanának valóban demokratikus és békesze. retö elemeket. Bidault rámutatott, hogy nézete szerint fennállanak azok az okok, amelyek állítólag lehetetlenné teszik a szovjet javaslat megvalósítását. Többek között azt állította, hogy Németország két része között nem érhető öl semilyen megegyezés, mert a bonni kormány nem akar kapcsolatokat felvenni Kelet-Németország kormányával. Ezenkívül Bidault megáltepította, hogy a bonni kormány nem adhatja fel a bonni és párizsi egyezményeket és ezáltal, Bidault szavai szerint •—nem gzigeteSődihet e] a nyugati közösségtől. Bidault így saját megelőző állításával került ellentétbe, ameiy szerint a bonni és párizsi egyezmény nem akadály a Németország egyesítéséhez vezető úton. A szovjet javaslat elfogadását lehetetlenné tévő akadályok egyikét Bidault abban látja, hogy a javaslat szerint a megszálló csapatokat mind Kdét — mind Nyugat-Németorazágbál visszahívnák még az össznémet választások mag-tartása előtt, hogy kizárjanak minden nyomást és az idegen hatalmak bármely beavatkozását e választások megvalósításánál Ezzel adta tudomásul, hogy elutasítja a szovjet küldöttség javaslatát. Az idegen hatalmak fegyveres erőinek nyomását a választások megvalósítására Bidault állítása szerint csupán azzal lehetne kiküszöbölni, hogy az idegen hatalmak képviselőből bizottságot alakítanának a választások ellenőrzésére. Végezetül Bidault újból kijelentette, hogy nem lehetséges kapcsolatot teremteni Németország két része között az ideiglenes össznémet kormány megalakítására. Ezért kitartott amellett, hogy a német kérdés megoldását az össznémet választások megvalósításával kell k ez. deni Eden terve alapján. Bidault után Eden szóialt fel. Azt állította, hogy a szovjet kül: döttség állásfoglalása szerinte a I parlamenti intézményekkel szembe I ni bizalmatlanságból származik. Eden azonban nem hozott fel bizonyítékokat állításának megerősítésére. Épp úgy, mint Dulles és Bidault, a szovjet javaslatokat ö is „nyilvánvalóan elfogadlhatatlanniak" minősítette és hozzátette, hogy nem lát okot tervének megváltoztatására. jóllehet nem hiszi, hogy ez a terv kifogástalan és hogy részleteiben nem lehetne megjavítani. Eden a továbbiakban V. M. Molotov beszédének azon részével foglalkozott, amelyben az egyesített Németország szabadságát biztosító külső feltételekről és további fejlődésének békés, demokratikus útjai, ról volt szó. Az angol külügyminiszter újból a legfeiületesebb frázisokat ismételgette, amelyek szerint az angol terv a jövő össznémet kormánynak azon kérdés megoldására „kivel akar társulni'

1, teljes szabadságot nyújt, vagyis a dolgot úgy írta le, mintha az angol terv a jövő össznémet kormánynak lehetőséget nyújtana arra, hogy maga oldaná meg azt a kérdést, hogy csatlakozik-e vagy nem a nyugati hatalmak „európai hadsereg" címen tervezett katonai csoportosulásához. V. M. Molotovnak arra a kérdésére, hogy miért -ne hagynák magukra a németekre az új, a jelenlegi helyzetnek megfelelő össznémet választási törvény kidolgozását, Eden kijelentette, hogy szerinte ez lehetétlen azért, mert a két mostani rendszer Németországban „ebben a dologban nem müködihet együtt". Edien bejelentette, hogy elfogad, hatatlannak tartja azt a szovjet ja. vaslatot, hogy még a választások megvalósítása előtt visszahívják Németországból a megszálló csapatokat, jóllehet e javaslat oélja az, hogy az össznémet választások megvalósításából kizárjanak minden nyomást, vagy beavatkozást az idegen hatalmak részéről. Eden e kérdássel kapcsolatos álláspontját azzal az állítással igyekezett mente: getni, hogy Kelet-Németországban állítólag a szovjet fegyveres erőkön kívül német fegyveres erők is léteznek. Eden amellett szándékosan megkerülte azt az általánosan ismert tényt, hogy Nyugat-Németországban a rendőr-, határőr, és mindenféle egyéb alakulatok cégére alatt rhár jelentős fegyveres rendőrségi erőket újítottak fel. Bden végezetül kijelentette, hogy azokat az elveket, amelyeken a szovjet javaslat alapul, teljesen elfogád'hatatlanoknak minősít; a nyugati nagyhatalmaknak küldöttségei számára. Ezután V. M. Molotov szólalt fel. V. M. Molotov rámutatott arra, hogy az értekezlet nagy figyelmet igénylő összetett - kérdést tárgyal meg és ezért megengedhetetlen, hogy oly-am eszközökhöz folyamodjanak, mint az egyik fél álláspontjának kiforgatása abból a célból, hogy ezen állásfoglalás bírálatát megkönnyítsék. V. M. Molotov az értekezlet részvevőit figyelmeztette a szovjet kül döttség által előterjesztett javaslat •fő elveire. Üj-ból hangsúlyozta, hogy a parlamentarizmus ugyan Jelentős előrevezető lépés a megelőző korszakok politikai rendszereivei öszszehasonlítva, a jelenlegi körülmények közlött azonban nem védelmednek olyan eseményekből, mint amilyen Hitler hatalomra jutása volt és az utána következő második világháborútól és ezért megengedhetetlen csak a parlamenti formalitással foglalkozmi Németország újraegyesítésének eldöntésében. V. M. Molotov megállapította, hogy az értekezlet részvevői kiforgatták a szovjet küldöttség állásfoglalását, amikor azt állították, hogy a Szovjetunió állítólag nem őthajt szabad választásokat Németországban. Ezt akkor lehetne kritizálni - mondotta - ha a Szovjetunió a valóságban ilyen ádiáspont. tot foglalna el. A Szovjetunió azonban nem foglal el ilyen álláspontot. A Szovjetunió Németország egyesítése mellett van, amellett, hogy a németországi szabad választásokat ne halasszák el és hogy azt maguk a németek valósítsák meg. V. M. Molotov rámutatott, hogy a szovjet javaslat biztosítja a valóban szabad és demokratikus válaszitások megtartását Németországban. V. M. Molotov a nyugati hatalmak minisztereinek S Német Demokratikus Köztársaság politikai rendszere ellen irányuló tárnád ág aival kapcsolatban megjegyezte, hogy ezekben a támadásokban visszatükröződik az a tény, hogy nem akarnak számolni a történelmi tényekkel. Molotov rámutatott, hogy aa NDK és a Német Szövetségi Köztársaság rendszereinek különbsége egyáltalán nem jelenti azt, hogy nem találhatnának utat megegyezés alapján történő akciókra, ha mindkét fél közös feladatként ttizi ki a béke és biztonság biztosítását sajátmaga és más országok számára is. V M. Molotov bebizonyította azrt is, hogy milyen jogosulatlanok azok az aggodalmak, amelyeket' a pénteki illésen hangoztattak azzal kapcsolatban, hogy a négy hatalom megszálló csapatainak Németországból való kivonása után KeletNémetországban állítólag jelentős rendőrségi erők maradnának. Molotov rámutatott, hogy nem felel meg a valóságnak az az állítás, hogy a Német Demokratikus Köztársaság rendőrségi erői számbelileg meghaladják Nyugat-Németország rendőrségi erőit, és hozzátette, hogy az NDK kormánya Nyugat-Németországnak javasolta és javasolja, hogy egyezzenek meg a rendőrség számbeli állapotában, fegyve rében és Németország műid két r bein való elhelyezésében. V. M. Molotov végezetül kijelentette, hogy a pénteki ülésen elhangzott beszédek közül némelyiket úgy Lehetne megítélni, mint a készség hiányát a megtárgyalt kérdésben való megegyezés elérésére. A szovjet küldöttség azonban amellett van, hogy keressenek utakat, a megegyezésihez. V. M. Molotov beszéde után Dulles javasolta, hogy a miniszterek hétfőn, február 8-án zárt ülést tartsanak, amelyen megtárgyalnák a jelenlegi értekezlet első napirendi pontjának kérdését — „a nemzetközi feszültség enyhítésére irányuló intézkedések Franciaország, Anglia, az USA, a Szovjetunió és a Kínai Népköztársaság külügyminiszterei értekezletének összehívására." E javasliat ellen nem volt kifogás. A miniszterek megegyeztek abban, is. hogy ezen az ülésen megtár' gyalják az eljárási kérdéseket. Továbbá megegyeztek, hogy a szombati ülést mint rendesen 15 órakor kezdik meg. A Szovjetunió főbiztosa berlini székhelyén lévő tükörterem, ahoi a négy nayi/hatplom külügyminiszterei tárgyalnak. \