Uj Szó, 1954. február (7. évfolyam, 28-51.szám)

1954-02-07 / 33. szám, vasárnap

I 1954. február 7 Ul S70 Xííőía szövetkezetben dolgozunk, so• hasem volt olyan népes a kultúrház, mint a társzámadás n apján. Már a kora reggeli óráktól kezdve egész nap élénk ixilt a falu, régén, nagyon régen volt ilyen sürgés-forgás az ahtószecsi utcán, mint most Vidáman futottak a szánok, még a lovak nyakában is szebben csilingelt a csengő — hiába, a jó zárszámadás ünnep a faluban. A raktár előtt kocsik sorakoznak és ha már megteltek, a gazda nem azt mondja induláskor, hogy ne te, ne, no, vagy gyerünk lovacskáim, szépen az udvaromba, hanem hogy gyütte, Fakó, szániodra is jó zárszámadás volt. Robogtak is aztán a terménnyel megrakott szánok, mintha csak szót értettek volna az igásáüatok. No, de gyerünk csak közelebb a szövetkezet raktárához és szóliUunk meg valakit, aki éppen a terményt rakja a szekérre Itt van pl Krestyankó András, aki se nem lát, se nem hall, csak hányja a zsákokat sorba a szekér fenekére. — No, Andris bácsi, elég lesz-e a termény? Az öreg abbahagyfa a munkát féCsupa derű, csupa jókedv szít a mellén és azt mondja nagy, tréfásan: — Hát nem mondom, ebből a hatvankilenc mázsa gabonából „eltengődhet" a család! Többet nem is mondott, nevetett boldogan, az öröm csak úgy sugárzott arcáról. Majd később megszólalt, s azt mondja: — Nem mertem volna biz én arra gondolni, hogy a szövetkezetben így is lehet keresni, hogy jobban is lehet élni. mint annakelőtte. De jobb is, hogy nem mertem, mert most nem lenne az a váratlan Qröm, amely pótolhatatlan az ember életében. — Most mire mer gondolni? — A hét ízűkesztendfíre! Azért merek arra gondolni, mert tudom, hogy az már énrám nem lesz veszedelmes. Kenyér bőven van. — fis pénz dolgában hogy áll? — Akad az is. Ezerötszáz munkaegység után csak jár valami. — Mondja már ki, hogy mennyi? — Huszonkétezer ötszáz korona! Beszélj többet Krestyankó Andrással. Beszélj, ha nincs ideje A hatvankilenc mázsa terményt jó, ha estére hazahordja. Vájjon kivel cserélne a Krestyankó-csálád — fordul meg bennem, a gondolat. Menjünk csak tovább. Hiszen a raktár előtt egymás után sorakoznak a szánok. Menjünk a fiatal Varga Jánoshoz. A háromgyermekes családapához.\yáltsunk szót vele is. — Hogy hány munkaegységet szereztem? Nyocszáztól többet, kilencszáztól meg kevesebbet. — fis most mennyi gabonát viszel haza? — Negyven mázsát. Ehhez ízelítőt is kapok. — mt? — Pénzt. Tizenkétezer ötszáz koronát! Varga János megemlíti azt is, hogy /954-ben még könnyebb lesz a megélhetés Alsószecsén. Ugyanis a szövetkezet 0.10 munkaegységet fizet a 14. évét be nem töltött gyermekek után. n szociális alapból. Ezek után szóljak-e arról, hogy milyen volt a zárszámadás a kultúrházban? A fentiekből látható, hogy derűs volt,, kedélyes volt. A csoportvezetők lelkesen beszéltek a mult évi terv túlteljesítéséről, miközben a szövetkezeti tagok egyre csak a szánok elé fogott lovak csengőjének csilingelését hallották. Henzsel Mihály, Alsószecse Vita Nagykaposon Nagykaposon élénk visszhangot és érdeklődést váltott ki a do gozók körében a nemzeti bizottságokról szóló törvényjavaslat fe'etti országos vita A helyi nemzeti bizottság tagjai és a polgárok valamennyien egyetértésüket fejezték ki a törvénvjavaslatta kapcsolatban. A dolgozók koľektiv ŕs egyéni kötelezettségvállalásokat tettek a törvényjavasat iránti teljes bizalmuk kifejezésére. Papp Sándor, a szövetkezet elnöke arra kötelezte magát hogy egyetértésben a szövetkezet tagjaival az 1854 évben kétszáz száz^'ékra teljesíti a sertéshúsbeadást és terven felü' negyvenezer liter tejet ad közel átásunknak. Magyar Bertalan, a növénytermelési csoport vezetője Felajánlotta, hogy a búza tervezett hektárhozamát. 18-ról 21 mázsára emeli. Eszeterhájl Kámán tehénetető váľalta hogy a napi tejhozamct öt literre emel;. Bodnár elvtárs sem maradt el társai mögött a felaján'ásban. Kijelentette, hogy Nagykapos határétan az összes vetést keresztsorosan végzik el. Szólnunk kell Itt az egyéni'eg gazdálkodó kis- és középparasztokról. A pínkóci HNB tagját elhatározták, hogy február 8-ig rendbehozzék a ku túrházat. Szirák László elvtárs, a feketemezői HNB elnöke pedig kötelezettséget vállalt, hogy ez évben terven felü! kétszáz kilogramm seitéshúst ad küze'látásunknak, A dolgozók meggyőződtek arró', hogy kötelezettségvállalásukká tudják leghívebben kifejezésre juttatn, ragaszkodásukat pártunk és kormányunk politikája iránt Járási nemzeti bizottság, Nagykapos. Az Ostrava-karvini szénmedencében Zárszámadás a vékei szövetkezetben Néhány napja annak, hogy a királyhelmeci járás Véke községében a szövetkezetnek évzáró taggyűlése volt. Az EFSz elnöke beszámolt a mult év jó eredményeiről és hiányosságairól. A könyvelő megismertette a szövetkezet tagjaival a munkaegységekre járó pénzbeli jutalmat. A vékei szövetkezet tagjai 5.70 koronát kaptak egy egységre. A vitafelszólalásokból azonban meg lehetett állapítani, hogy ez az összeg nagyobb lehetett volna, ha a dolgozók pontosabban betartották volna az agrotechnikai határidőket. Ha meg a szovjet munkamódszereket is bátrabban alkalmazták volna, közel 10 koronára rúgott volna egy munkaegység értéke. Az évzáró szövetkezeti taggyűlésen a két mezőgazdasági munkacsoportról is szó esett. A csoportok egymással versenyezve értek el szebbnél szebb eredményeket. Különösen a második csoport tűnt ki a munkával, nagyobb hektárhozamot ért el, a dohánytermesztés terén is jóval maga mögött hagyta az első csoportot. S akik a mult évben derekasan megállták helyüket, akik jól dolgoztak, azok most szép természetbeni és pénzbeli jutalomban részesültek. Orgován .Sándor 1402 munkaegységet dolgozott le családjával s ezért 36 mázsa terményt és 7.991 koronát kapott. Tóth Sándor meg az állattenyésztés terén fejtett ki alapos munkát. 1.199 munkaegysége után 34 mázsa gabonában és 6.834 korona pénzbeli jutalomban részesült. Kajla Sándor sem maradt e] Tóth elvtárs mögött. Küencszázkilencven munkaegységet dolgozott le tavaly és ezért 5.185 koronát kapott, nem is beszélve a természetbeni járandóságról. No, de beszélnünk kell az idősebbekről is. A hatvankilenc éves Juhász Istvánról, aki feleségével 700 munkaegységet dolgozott le és 21 mázsa terményben és 3.990 korona pénzbeli jutalomban részesült. Ő a legidősebb dolgozója a szövetkezetnek. De bátran kijelenthetjük, hogy a munkában fiatalosan helytállt. A szövetkezet tagjai befejezték már a 18 méteres családi házak építését is A szövetkezet segítette az építkezést azoknál, akiknek mirudjez ideig nem volt megfeielő lakásia. Az évzáró taggyűlés befejezése után közös vacsorán vettek részt a szövetkezet tagjai. Aztán reggelig vigadtak, szórakoztak, mintha ezzel ls kimutatták volna, hogy a mult év eredményelvei megelégedettek, de a jövőben még nagy9bb és még szebb eredményeket érnek el. Tó*h Lajos, Királyhelmec gépesítéssel és a munka fokozzák a A régi szénfejtési módszerek már nem felelnek meg ég ezért a bfinyá szóik és a technikusok a ciklusos grafikon alapján rendszeresen fokoz zák a szénfejtést. Azokban a vája tokban, ahol már bevezették a ciklusos grafíkomit, mult év decemberében 34.3 százalókkal nagyobb fejtési eredményt értek el, mint azokban a vájatokban, ahol még a régi fejtési módszert alkalmazzák. A karviná Csehszlovák Hadsereg ről elnevezett Nagy bányában, ahol j Vilem Krejéi él váj ár csoportja rend : 3zeres cÜkltuaoe mumktíVaJ az elmúlt napokban egy müazukban 580 csille szenet termelt. Ezzel műszakonként jobb megszervezésével szénfejtést és fejenként 28 tonnás teljesítményt értek el. A részleg ösazteijwitménye fejenként é» részlegenként 8.4 százalékkal emelkedett. A brigád kom. bájn alkalmazásával tovább akarja fokozni munkateljesítményét és mint a kom>bájni8ták versenyének győztese, havonként 10.000 tonnás szénfejtési eredményt akar elérni. Már ma. tudatában vannak annak, hogy még nem merítették ki a szánkoni. báijnna] való fejtés minden lehetőségét és ezért elhatározták, a fejtést hónapról hónapra fokozzák, hogy Idővel havi 12.000 tonna szénfejtést érhessenek ei. A készruha-üzlet a dolgozók igényeit szolgálja Az eperjesi kerületben a ruházati üzlet dolgozói- minden tekintetben meg aikarnak felelni a vevők igé nyeinek. A vállalat igazgatósága gondoskodik minden járás elárusító heiyeahek zavartalan áruellátásáról, nem csupán az áru mennyisége, de az árufajták kibővítése tekintetében is és ezzel elősegítik azt, hogy nagy választék álljon a vevők ren deikezésére éis hogy a vásárlók meg legyenek elégedve az áruval. Az. elárusító helyek vezetői állán dóam . érdeklődnek a fogyasztók kívánságai iránt. A vevők igényeit fel jegyzik és a megrendelések összeállításánál tekintettel vannak ezekre. Eperjesen, Hormonnán, Varamión, Stropkovon és Svldnikem az elárusítóhelyek mellett szxbómühelyeket lét®, siteittek. Ezekben a műhelyekben a szabók kivasalják a« öltönyöket, és a vásárlók kívánságára kisebb' javításokat azonnal elvégeznek. Például ha egy svidnlki dolgozó Eperjesen vett egy öltönyt, a vásárlóblokk fel. mutatása ellenében Svidniken Igazittathatja meg a vásárolj öltönyt. Ezeknek a műhelyeknek a hálózatát az eperjesi kerületben ez idén 11 re bővítik. Ez év folyamán három készruha nagyáruházat nyitnak Eperjesen, Michalovcén és Bártfán. ^eszé/gessiinfe a demokráciáról Nagyon sokan nincsenek tisztában a demokrácia fogalmával. Beszélünk a burzsoá demokráciáról, népi demokráciáról. A fasizmus ese. tében szó sem lehet a demokráciáról, mert semimii köze sincs hozzá és a burzsoá demokrácia csak egy lépésnyire van tőle. Hogy miért? Azért, mert az uralmon Iévö burzsoázia, hogy fenntarthassa továbbra is ingadozó hatalmát, kénytelen az alkotmányba foglalt demokratikus jogokat szüntelenül megtépázni, megritkítani, hogy gúzsba köthesse a kizsákmányolás, az elnyomatás súlyos igáját magáról mind nagyobb erővel lerázni akaró munkásosztály kezét. Ilyenkor a burzsoázia léptennyomon fasiszta módszerekhez folyamodik. teret enged a terrorista fasisztáknak, behódol nékik. Igy volt ez a hitlerista fasisztákkal, így volt nálunk is a nyilasokkal, hlinkásokkal, a heinlenistákkal és az egész burzsoáziával. Egy népet teljesen igába törni a történelemben nem sikerült és nem is fog sikerülni senkinek. De örökre felszabadítani, szabaddá tenni csak a szocialista rendszer tudja. Igazolják ezt az első igazán szabad ország a Szovjetunió népei akik több, mint három évtizede példát mutatnak az egész vi lágnak, s a m-l fiatal népi demokráciánk is a nagy Kínával és a Német Demokratikus Köztársasággal együtt arra tanítják a világ dolgozóit, hogy a proletariátus győzelmével valóban a nép kezébe kerül a hatalom, szabaddá válik az ország, megtisztítják a burzsoázia és a fasizmus minden nyűgétől, maradványaitól és a nagyszabású gazdasági, kulturális fejlődés útjára lép. Mig ezt nálunk valóra válthattuk, sokait kellett érte küzdenünk és sok áldozatot hoznunk. Pártunk, mint a munkásosztály élcsapata vezetett bennünket e harc győzelemre vitelére. Hazánk minden városában és falujában a kommunisták szervezték ezt a küzdelmet és a megpróbáltatás nehéz éveiben egész dolgozó népünket mozgósították az idegen elnyomás, a burzsoázia és a fasiszták uralmának megdöntésére. Kassán fegyveres erfivel vezettették ki a városi testület kommunista tagjait Drocár Pál elvtárs a múltról beszélt nekünk. A burzsoá köztársaságban, mint kommunista, ő ls tagja volt Kassa város képviselőtestületének. Ebben a városban is, mint az ország többi részében, sok volt a munkanélküli és egyre elviselhetet lenebbé vált a dolgozó tömegek élete. Egyedül a kommunisták voltak azok, akik a városi képviselőtestületben ls felemelték szavukat ez ellen. „Olyan határozathozatalt javasolunk, melyben megakadályoznánk a dolgozóknak a munkából való önkényes, tömeges elbocsátását!" „Hozzunk határozatot az áremelés ellen!" Ez volt a kommunisták hangja! A dolgozók érdekeit védtek. S a válasz: a felszólaló kommunistákat rendőrrel vezettették ki a teremből. Sokszor még be sem fejezhették mondaná valójukat. Pedig nem tettek mást, minthogy éltek a „demokrácia" jogával, a szólásszabadsággal és nem kértek mást, mint ami egy állítólagos demokratikus országban megilleti a dolgozókat: a munkához és a rendes megélhetéshez való jogot. Hogy is hozhattak volna ilyen demokratikus határozatokat az elmúlt köztársaságban, amikor az uralmon lévő tőkéseiknek, gyárosok, nak, nagybirtokosoknajk a demokrácia csak ürügyül szolgált, hogy a dolgozó tömegeket szerintük a legmesszebbmenöen szipolyozhassák. S erre aztán az államhatalom fegyveres erőit is felhasználhatták. Az évek teltek, s a hitleri fasisztáik már hazánk területének épségét fenyegették. S amikor sor került a köztársaság megvédésére, azok, akik vakon hittek a burzsoá demokráciában, szentül meg voltak győződve, hogy a köztársaság védelmének élére azok az egyének fognak állni, akik a legékesebb szavak kai kürtölték szét a világba a bur. zsoá köztársaság „demokratikus vívmányait" és most fegyvert ragadnak annak megvédésére. Menynyire csalódtak ezek az emberek. Újra kommunisták voltak azok. akik sürgették a Szovjetunió által felajánlott segítség elfogadását és fegyverbe szólították a népet a fasizmus ellen. Pártunk ezt a harcot már évekkel azelőtt, a fasisztáknak Németországban való ura lomrajutása óta szervezte. Egész népünik előtt nyíltan feltárta az ország önállóságát fenyegető nagy veszedelmet, mely a fasiszták részéről fenyegette határainkat. Dolgozó népünk megértette pártunk figyelmeztető szavát és ennek tulajdonítható az, hogy a köztársaság dolgozói, a munkásosztály a parasztsággal és a haladó értelmiséggel pártunk vezetésével hatalmas népfrontot alakítottak, s a hatalmon}évő burzsoázia törekvései ellenére is határozottan állást foglaltak a fasizmus ellen, a köztársaság területi épségének fegyveres erővel való védelmére. A népfront sikeres kialakítása a kommunista párt nagy győzelmét jelentette. Ebből már akkor nyilvánvaló volt, hogy a köztársaság ügyeinek intézését, az egész nemzet sorsát nem intézheti a burzsoázia, hanem a kommunista párt vezetésével magának a dolgozó népnek kell azt a kezébe vennie és érvényre juttatnia határozott akaratát. Akkoriban igen gyakoriak voltak a népgyűlések. Számos esetben, igy Komáromban is felvetődött a dolgozók között a kérdés: védjük-e ezt a köztársaságot, amely annyi béklyót rakott ránk ? Trencsik János elvtárssal, komáromi dolgozóval beszélgettünk erről, aki már az elmúlt köztársaságban ls pártunk tagja volt és tevékenyen részt vett ebben a mozgalomban. — Komáromban erre a kérdésre ezt felelték a kommunisták: „Ha megvédjük a köztársaságot, a kisebbik rosszat választjuk. Ml nemi a gyárosoknak, a bankároknak akarjuk megvédeni, hanem a népnek, a fasizmus ellen!" S a nép ezt megértette, hitt a kommunisták szavának. — Abban az időben nálunk is a népfront rendezte a május elsejei ünnepséget, — folytatta Trencsik elvtárs. — Nagy tömeg vonult ki az utcákra. Még olyan polgárok is voltak a tömegben, akik azelőtt csak az ablakok mögül lesték a felvonulást. A kommunista szónokok a szabadságról, a köztársaság védelméről beszéltek. Még a kispolgárok is azt mondották: már rég nem hallottunk Ilyen becsületes szónoklatot. Komáromban, ahová a népnyúzó Horthyék akarták betenni a lábukat, 1938-ban közvetlenül a mozgósítás előtt, a városi képviselőtestület gyűlésén a kommunisták, Trencsik Jánosék, akik a város magyar és szlovák dolgozóinak nevében beszéltek, felhívták a képviselőtestületet, hogy közösen tiltakozzanak a fasizmus ellen. A kommunista párt tagjai a népfront nevében, a népfront akaratának érvényesítésének jegyében felajánlották fegyveres szolgálataikat a köztársaság megvédésére. Az ülésen jelen volt a rendőrkapitány is. Gúnyos mosolyra húzódott ekkor az ajka és nagyképűen kijelentette: — Erre nincs szükségünk! — De mi meg akarjuk védeni a köztársaságot, a munkásság, mindnyájunk jobb jövője érdekében! Ilyenek Voltak a kommunisták! A reakció, a burzsoá rend legfőbb l képviselői árulásra vetemedtek.