Uj Szó, 1954. február (7. évfolyam, 28-51.szám)

1954-02-28 / 51. szám, vasárnap

101 $20 1964. február 28. A. J. Visinszkij, a Szovjetunió ENSz-be!i állandó képviselőjének levele az ENSz főtitkárához A z ENSZ titkársága az Egyesült Nemzetek Szervezetének hivatalos dokumentumaként kiadta A. J. Vi­sinszkijnek, a Szovjetunió állandó képviselőjének az ENSZ főtitkárá­hoz intézett levelét. A Szovjetunió ENSZ-beli állan­dó képviselője a Gazdasági és Szo­ciális Tanács 17. ülésszaka előzetes napirendjéről szóló memorandumra hivatkozva, levelében bejelenti, hogy a Szovjetunió küldöttsége ezen az ülésen javaslatot terjeszt elő, hogy a napirendre tűzzék ki „A nem­zetközi kereskedelemben lévő ne­hézségek kiküszöböléséről és a nemzetközi gazdasági kapcsolatok kifejlesztésére szolgáló eszközök­ről" szóló kérdést. A Szovjetunió ENSZ-beli állandó képviselője felkéri a főtitkárt, hogy ezt a javaslatot adja át a tanács­nak azzal, hogy 17. ülésszakán tár­gyalja meg a napirend jóváhagyá­sánál. A levélhez csatolta a Szovjetunió küldöttségének memorandumát, amely megindokolja e javaslatot. A memorandum így szól: A Szovjet­unió küldöttsége a Gazdasági és Szociális Tanács eljárási szabályza­ta alapján javaslatot terjeszt elő, hogy a 17. ülésszak napirendjére tűzzék ki „A nemzetközi kereske­delemben levő nehézségek kiküszö­böléséről és a nemzetközi gazda­sági kapcsolatok fejlesztésére szol­gáló eszközökről" szóló kérdést, amely fontos és időszerű. A Szovjetunió küldöttsége az ENSZ alapokmányának alapelvei­ből és főleg az alapokmány 55. és 56. cikkelyei szerint igazodva, ame­lyek a nemzetközi gazdasági és szociális problémákat érintik, fon­tosnak tartja, hogy a Gazdasági és Szociális Tanács ezt a kérdést a következő 17. ülésszakon megtár­gyalja és olyan ajánlatokat fogad­jon el, amelyeknek célja a nemzet­közi kereskedelemiben levő nehéz­ségek kiküszöbölése és a nemze­tek közötti békés baráti kapcsola­tok kibővítése volna. A Szovjetunió emellett abból in­dul kl, hogy a kereskedelem az összes országok közötti békés kap­csolatok kifejlesztésének egészsé­ges és szilárd alapja, tekintet nél­kül az országok gazdasági és szo­ciális struktúrájára. Ismeretes, hogy a nemzetközi kereskedelem­ben lévő nehézségek kiküszöbölése és a Gazdasági és Szociális Tanács konkrét ajánlataimak kidolgozása, a nemzetközi gazdaság; kapcsolatok megszilárdítása és kibővítése ér­dekében hozzájárulnak a nemzet­közi feszültség enyhítéséhez és hoz­zásegítene az egész világ békéjé­nek megszilárdításához. A Szovjetunió küldöttsége a „Nemzetközi kereskedelemben levő nehézségek kiküszöböléséről és a nemzetközi gazdasági kapcsolatok fejlesztésére szolgáló eszközökről" szóló kérdéseknek a gazdasági és szociális tanács 17. ülésszaka na­pirendjére való kitűzését javasolva annak a mély meggyőződésnek ad kifejezést, hogy e kérdés konstruk­tív megtárgyalása hozzájárul vala­mennyi ország érdekeihez, az ösz­szes nemzetek közötti nemzetközi gazdasági együttműködés kibővíté­séhez és a béke megszilárdításához. Palm»ro Togliatti nyilatkozata a Paese Sera című lap tudósítójának De Gasperi „Mi és a kommuniz­mus Olaszországban" című cikkével kapcsolatban, amelyet a keresztény­demokrata párt hivatalos hetilapja közölt, Palmiro Togliatti, Olaszor­szág Kommunista Pártjának főtit­kára a Paese Sera című lap tudósí­tójának többek között a következő­ket jelentette ki: „Nem történik meg gyakran, hogy egy politikai vezér nyilvánvaló he­vességgel, haraggal ismerje be, hogy vereséget szenvedett. Éppen ezt, csak ezt teszi De Gas­peri. Jól tudtuk, hogy törvényen kívül akart bennünket helyezni va­lamilyen módon ... tény azonban, hogy De Gasperinek nem sikerült megvalósítania sötét terveit ós ml ezzel szemben előre haladtunk és továbbra is biztonsággal előre hala­dunk utunkon." A tudósítónak arra a kérdésére, nem gondolja-e, hogy De Gasperi kijelentései a jövőre nézve veszélyt is jelenthetnek, Togliatti azt vála­szolta: „Kétségtelenül tartalmaznak veszélyt. Ezt a veszélyt azonban le kell leplezni. Minden igazi demokra­tának ébernek kell lennie. Szeret­ném hozzátenni, hogy abban, amit most De Gasperi ír, a veszély olyan formát ölt, hogy annak leleplezése nehezebb, mint bármikor valaha. Ennek a régi klerikálisnak valóban nem sikerül felmutatnia egyetlen egy okot sem, egyetlen érvet sem és felhívni a figyelmet egy olyan tény­re sem, amelyet az ellenünk irányu­ló szélsőséges intézkedések vala­müyen indokolásának lehetne minő­síteni. Mtg De Gasperi számos éven át politikai intrikákat szőtt elle­nünk, míg állandóan újabb és újabb provokációkat készített elő és gon­dolt ki, mi nyugodtan és mély meg­győződéssel végeztük munkánkat, amelynek célja, hogy felébresszük a néptömegeket, szervezzük, neveljük és irányítsuk azokat. Kiléptünk-e a demokrácia keretei­ből? Soha! A parlamentben mindig jogainkkal és köteleségünkkel össz­hangban jártunk el. Lehet, hogy je­lenlétünk, tekintélyünk, beszédeink De Gasperi idegeire -mentek. Ennek ninos jelentősége, Fontos az, hogy élő, életadó és emelkedő erővé vál­tunk, amelyet nem lehet elszakíta­ni az olasz társadalomtól. Hogy ilyen erővé váltunk, ezt sa­ját magunknak, vagyis harcosaink­nak és aktivistáinknak, elsősorban a munkásosztálynak és az olasz népnek köszönhetjük és nemcsak a politikai és szociális igazságtalanság elleni tiltakozásait tolmácsoljuk, hanem megmutatjuk azt is, hogy képes és törekszik valóban felsza­badítani magát, Szomorú, valóban nagyon szomorú, hogy az oly jelen­tős pártnak, mint a keresztényde mokrata pártnak politikai vezetője nem tudja megérteni, hogy mi-a probléma igazi lényege. De épjren ezért, mert ezt nem tudta megtenni, szenvedett De Gasperi vereséget szándékaiban és nagyon valószínű, hogy a jövőben is vereséget fog szenvedni. A szovjet sajíó a februári győzelem évfordulójáról A moszkvai „Pravda" február 26-i számában a csehszlovák nép feb­ruári győzelme 6. évfordulója alkal­mából prágai különtudósítójának cikkét közli. A cikk írója rámutat, hogy az egész csehszlovák nép meg­ünnepelte a belső és külföldi reak­ciónak az államfordulatra és a ka­pitalista uralom helyreállítására tett kísérletei felett aratott győzelem évfordulóját. „A nép egységes akaratából — ifja a moszkvai „Pravda" — meg­alakult akkor a csehek és szlová­kok megújhodott Nemzeti Arcvona­la és új népi kormányt állítottak fel. A győzelmet a munkásoknak és pa­rasztoknak a Kommunista Párt ál­tal megteremtett szövetsége követ­keztében érték el. A cikk továbbá beszámol a csehszlovák nép sikerei­ről, amelyeket a szocializmus épí­tésében ért el és a nemzeti bizott­ságok választásainak előkészületei­ről. A cikk írója rámutat, hogy a nemzeti bizottságokról szóló tör­vényjavaslatok vitájában való nagy részvétel a politikai aktivitás növe­kedését mutatja. Végezetül meg­jegyzi, hogy a csehszlovák sajtónak a februári győzelem évfordulójával foglalkozó cikkei hangsúlyozzák azt a bizalmat, amellyel a csehszlovák nép a jövőbe tekint. Az Izvesztyqa című lap február 25-i számában közölte Zdenek Fier­lingernek, a nemzetgyűlés elnökének nagyterjedelmü cikkét, amelyben a februári eseményekről ír és rámu­tat azokra a sikerekre, amelyeket a csehszlovák nép az elmúlt hat év alatt ért el. A Trud című lap február 25-i szá­mában közölte Jan Barta cikkét, Kladno bányaváros eddigi fejlődé­séről. A lap közölte Csumpelik „A februári nap hajnalán" című képét Bulgária Kommunista Pártja VI. kongresz­szusáról Bulgária Kommunista Pártja VI. kongresszusának február 26-i esti ülé­sén Anton Jugov, Bulgária Kommu­nista Pártja Központi Bizottsága po­litikai irodájának tagja nagyterjedel­mű beszédet mondott a központi párt­bizottság és a központi ellenőrző bizottság tevékenységéről szóló beszá­molókkai kAacsolatos vitában. Kijelentette, hogy azok a sikerek, amelyeke"^ a bolgár nép az V. és VI. kongresszus között ért el a népi de­mokratikus rendszer életerejét bizo­nyítják és megmutatják fölényét a kapitalista rendszer felett. Jugov be­számolt a Bolgár Kommunista Párt nagy szervező munkájáról, amely a népei a szocializmus építésére buzdí­totta és lelkesítette, továbbá a párt növekedésének, a párt szervezete meg­szilárdításának és a tömegekkel való kapcsolatának kérdéseiről beszélt. A. Jugov hangsúlyozta, a párt fela­data, hogy ne elégedjen meg az elért sikerekkel és hogy figyelmét azokra a hiányosságokra összpontosítsa, amelyek még előfordulnak. Jugov be­szédének jelentős részét a nehézipar kérdéseinek, a nemzetgazdaságban Jevő aránytalanságok és gyenge pontok felszámolásának szentelte. Pancsévsky tábornok, nemzetvédel­mi miniszter beszédében a bolgár nép­hadsereg harci és politikai felkészült­ségével foglalkozott. A Román Népköztársaság Minisztertanácsának és a Román Munkáspárt központi bizottságának határozata A bukaresti lapok közölték a Román Népköztársaság Miniszter­tanácsának és a Román Munkás­párt központi bizottságáhak ren­deletét. a városokban és ipari köz­pontokban élő munkások és alkal­mazottak egyéni parcelláin folyó burgonya, és zöldségtermelés fej­lesztéséről ós megjavításáról. A határozat rámutat arra, hogy az egyén-; konyhakertészkedés fej­lesztése fontos gazdasági és poli­tikaj feladat, Amerikai védelem Az elmúlt hét külpolitikai ese­ményeiben kétségtelenül a négy nagyhatalom külügyminisztereinek berlini értekezlete éreztette hatá­sát. A világsajtó, de a népi töme­gek is élénken foglalkoztak az ér­tekezlet eredményeivel. Félkeltet­ték érdeklődésüket Molotov szovjet külügyminiszternek a vitás nemzet­közi kérdések elintézésére tett egye­nes, a népi követelményekre tá­maszkodó javaslatai. Az a tény, hogy a nagyhatalmak képviselőinek véleménycseréiben fény derült a köztük fennálló és elintézetlen, kér­dések alapvető, konkrét megoldását gátló ellentétekre, hogy kiviláglott a nyugati miniszterek mögött álló tőkés körök szemfényvesztő üzér­kedése és kormányaik szabotáláea, újabb erőket mozgósított a béke­harcban a nagyhatalmak közötti megegyezés követeléséért. Nyugat­és Kelet-Németország dolgozói számtalan esetben tüntettek és kö­vetelték az össznémet kormány megalakítását, a német militariz­mus újjászületése megakadályozá­sának biztosítását, Németország egyesítését békés és demokratikus alapokon. Természetesen, az új há­ború kirobtfantásán fáradozó erők is fokozták aktivitásukat. A nyu­gatnémet rendőrség a bonni kor­mányklikk utasítására számtalan esetben durván beavatkozott a dol­gozók összejöveteleibe és erősza­kossságokra vetemedett. A berlini értekezlet eredményei­nek kiértékelésében még a nyugati polgári sajtó sem tagadhatta el, hogy a „berlini értekezlet azért nem vezetett Németország egysé­gének békés úton való visszaállító­Egy hét a külpolitikában sára, mert a kapitalista hatalmak szándéka az, hogy Németországot bevonják egy amerikai vezetés alatt álló 6zovjetellenes katonai szövet­ségbe" — amint ezt a „Socialist outlook" című labourista angol lap beismerd. A fegyverkezés megszün­tetésére, vagy legalább a fegyver­zet lényeges csökkentésére Irányu­ló szovjet javaslatokról tovább ezt írja: „A Szovjetunió ama javasla­tát, hogy hat hónapon belül szün­tessék meg Németország megszál­lását, a nyugati diplomaták azért vetették el, mert Németországot légi hadtámponttá, atombombá. zőik haditámpontjává és Oroszor­szág elleni háborúban felvonulási tereppé akarják változtatni." A nyugati hírmagyarázók elismerik azonban, hogy a berlini értekezlet­nek voltak pozitív eredményei is, mert „az értekezlet befejezését követő napon sok francia, angol, amerikai megállapította, — Írja Michel Gordet, a „Francé-Solr" le­velezője, — hogy a berlini értekez­let a megbeszélések néhány évvel ezelőtt megszakított fonalának fel. vevését Jelenti.*' Egy másik nyuga­ti újságíró így ír a berlini értekez­letről: „A berlini értekezlet utat nyit Pekingnek, hogy belépjen a nemzetek közösségébe; ez a távol­keleti feszültség enyhülését jelenti, továbbá azt, hogy a lefegyverzés kérdésében ismét megindu] a véle­ménycsere." A békés megegyezés reménye, érthető, hogy gondot okoz az im­perialista háborús erőknek, akik mindent elkövetnek annak érdeké­hen, hogy az emberiség ne tudja kiküszöbölni a nemzeteket egy­mástól elválasztó ellentéteket. Ismeretes, hogy az USA legújabb­ban Franco Spanyolarszágát is ak­tívan bevonja háborús terveibe. Az amerikai tervek arra engednek kö­vetkeztetni, hogy Washington— Bonn—Madrid -tengely van kiala­kulóban. Az USA arra törekszik, hogy Spanyolország is részt vegyen a támadó „Észak-Atlanti Egyez­ményben", ami nem kis veszélyt rejteget magában a többi orszá­gokra nézve. Spanyolországban terjed a francia, és angolellenes hangulat. A „Chicago Tribúne" amerikai lap megjegyezte: „Az an.. golok és franciák számítsanak ar­ra, hogy nehézségeket okozunk (USA) nekik, azzal, hogy megígér­tük a fegyverszállítmányokat Fran­conak." A nemzetek szabadságvágya azonban erősebb, mint a háborús kísérletek. Latin-Amerika, Közép­Amerika országaiban és a szigete­ken terjed az amerikaellenes moz­galom. Costarica kormánya például megtagadta a tizedik pánamerikai kongresszuson való részvételt. Franciaországban fokozódott a mozgalom az „európai hadsereg'' félállításáról szóló szerződés rati­fikálása ellen. A francia képviselő­ház nemzetvédelmi bizottságának vitájában a francia hadsereg egyik magasrangú tisztje kijelentette, hogy „az európai védelmi körösség rendszere egyáltalában nem elő­nyös", Koreában Li Szin Man, a báb­kormány elnöke fenyegető bejelen­tést tett, hogy „amerikai utasítás nélkül is kész folytatni a háborút". Ezt a kijelentést nyilván védnökei­nek hallgatólagos beleegyezésével tette, akiket a távolkeleti béke re­ménye erősen nyugtalanít. A berlini értekezlet után a kül­politikai eseményeket vizsgálva megállapíthatjuk, hogy mindkét részen fokozódott aktivitás észlel­hető, azonban a béke erői ma szí­vósabban és még világosabb táv­lattal harcolnak. Ez megnyilvánul abban, hogy nyugati államok ke­reskedelmi és gazdasági úton ke­resik a közeledést a Szovjetunió­hoz. A hét másik nagy eseménye a gyarmati elnyomás elleni harc Nemzetközi Napja volt február 21-én. Azizjan a moszkvai Prav­dában a gyarmati nemzetek harcá­nak méltatásával kapcsolatban megjegyezte: „A gyarmatok, fél­gyarmatok népei a kapitalista vi­lág lakosságának háromnegyed ré­szét képezik, ipari termelésük azon­ban a kapitalista világtermelésnek csak 5 százaiékát teszi ki. A Wall­Street mUliárdosai a fejletlen or­szágoknak nyújtott tőkés „segít­séggel" óriási profitot szednek be. A „Standard Oil" kőolaj részvény­társaság jövedelmeinek kétharmad része a gyarmatokról ered. Érthe­tő ezért, hogy az amerikai mono­polisták élőszeretettel fektetik be tőkéjüket a fejletlen ipari orszá. gokba. A külföldi tőke behatolása a latinamerikai országokba az 1945 —1952. években 2.090,000.000 dollárt tett ki. Ez a tökebefektetésük óriási összegeket eredményezett a kapitalistáknak." A gyarmati rendszer kizsákmá­nyoló vonásainak jellemzése után a cikkíró rátér az egyes gyarmati népek akoiőegységére, életérdekeik­ért kifejtett küzdelmükben. A cikk­író így folytatja: ,,A nemzeti fel­szabadító harc elválaszthatatlan a békeharctól. A gyarmati -népek, mint minden ország népe, békét kí­vánnak. Nem akarnak -ágyútölte­lékké válni az imperialisták ag­resszív terveinek megvalósítása ér­dekében. Nemzett függetlenségükért folytatott küzdelmükkel a gyarma­tok és félgyarmatok népe nagy mértékben hozzájárul a népek vi­lágbékemozgalmához, a nemzetkö­zi kapcsolatokban levő feszültség enyhítéséért. A gyarmatosítók nem képesek le­törni a népek nemzeti felszabadító mozgalmának rohamos növekedését. Nincs olyan erő a föld kerekségén, amely képes lenne elfojtani ezt a nagy arányokat öltött mozgalmat. E demokratikus mozgalom élén a kommunisták állnak, akik számos tettükkel bebizonyították, hogy a nemzetek függetlensége, és az im­perialisták elnyomása alóli felsza­badulásért vívott küzdelem igazi, következetes harcosai." A cikkíró ezután így fejezi be cikkét: „A gyarmatok és félgyar­matok népei ügyük igazságába ve­tett hittel bíznak abban, hogy győznek a reakció erői fölött, hogy a béke és a nemzetj függetlenség minden harcosával egy arcvonalban küzdve kivívják jobb életüket." L. L. t

Next

/
Thumbnails
Contents