Uj Szó, 1954. február (7. évfolyam, 28-51.szám)

1954-02-03 / 29. szám, szerda

n m %w 1954. február 3 AZ AGITÁTOROK SEGÍTSÉGÉRE (71e$9Lélge.$

sünit a demvhváeiňvól A mult nagy tenger; minden hullámává! alig ismerkedhetsz meg. De az eleven emlékek magasracsapó hullámai olyan képeket tornyosítana'k eléd, amelyek végigkísér nek egész életeden. Most talán ritkán jut eszedbe, hogy évtizedekkel ezelőtt sokszor napokig nem volt kenyér családod asztalán és egyik helyről a másikra kellett vándorolnod. hogy mumkáiioz juthassál. Legyintesz erre * egyszerűen azt mon. dod: — Nem la lehetett ez máskép. olyan volt a rendszer! Nem voltam egyedül, sok sok komám velem együtt rágta vándorlás közben az árok partján a száraz kenyeret.. . Bizony, elvtársam nem is voltál egyedül. Mtg 1930-ban a munka, nélküliek szánna Csehszlovákiában 105.400 volt, addig 1933-ban, amit a hivatali statisztika kénytelen volt beismerni, 788.300-ira emelkedett. Ezt nem szabad elfelejteni! És azt sem, hogy 1930-ban Szlovákia parasztságának fele földnélküli volt! Miből éltek ezek az emberek? Mások földjén verejtékeztek, hogy a földe-urak és a zsíro

s parasztok hasukat hizlalhassák. S akiknek földjük volt, akik néhány parcellát, vagy több hektár földet is birtokoltak. nekik sem volt rózsás az életük. Kérdezed, hogy miért? Tudod-e. milyen összeget jelentett 1980 ban 30 milliárd korona? Ennyivel voltak eladósodva a mi parasztjaink! Évente csak a kamatokra két milliárd koronát kellett volna fizetniők. De csak kellett volna, mert sokan ezt sem gyfleték fizetni. És ilyenkor jött a végrehajtó! A parasztok százezrei siratták földjeiket, házaikat. Csodálkozol ezen a magas számon ? Bi zony igy volt. A burzsoá rendszer gyenge volt ahhoz, hogy eltitkolhassa az árverések számát. 1933ba.n 163.093 esetben és két évre rá viszont 600 ezer esetben ütötték dobra parasztjaink földjét. házát, utolsó tehenét. Arról bizonyára keveset tudtok, hogy a burzsoá rendszer kőszívű képviselője, a végrehajtó, egész falut is dobra ütött! S éz nem egyszer fordult elő. Az elmúlt köztársaságban, az agyondicsért. -aranyidőkben , nemcsak egyesek de a falvak is eladósodtak. 1932. december 31 ével Csehszlovákiában a falvak adóssága 8135 millió koronát tett ki. Ebböl Szlovákia falvainak adóssága 832 millió korona volt. Vegyünk például csak egy községet, Veľké Hámry-t. 1934.be

n a község 4000 lakosa közül 1400 felnőtt munkanélküli volt. Szóval a község lakosainak kétharmada az élelmiszerutalványokra. a -.koldusjegyekre szorult. É

s mit mutat a község költségvetése? A dolgozók elszegényedése folytán a község bevétele folyton csökkent. Valameny nyi kötelező illetékeknek legmagasabb fokr

a emelése ellenére is a község költségvetése 1934-ben 820 ezer korona veszteséggel zárult. S ehhez hozzáadódott még az 1933. \'i hátralék, 624 ezer korona. Az akkori sajtó 1934. január 31-ín ezt írta: »A község valamennyi hitelezője ŕ a Járási Gazdasági Hitelintézet, a Városi Takarékpénztár) a községtől a legélesebb vádakkal teli periratokkal hajtja be követeléseit és a végrehajtó igen gyakori vendég a veľké-'hámry-i községházán. A faluban végül még a szegényalapot i« lefoglalták s emellett a községnek több, mint 4000 korona bírósági költséget is okoztak.« íme ez volt a humanizmust világgákürtölő masaryki köztársaság demokráciája. Ezek a számok azonban a szóvirágokkal agyoncsépelt demokráciának« csak a szebbik arcát mutatják be. Csendőrsortűz a demokrácia védelmére A burzsoá köztársaság alkotmánya azt hirdette, hogy a demokrácia a nép hatalmát jelenti. Valóban így volt ez? Ha a nép kezében van a hatalom, akkor a munka és annak gyümölcse is az övé. És mi volt a helyzet nálunk? 1930 áprilisában Radotínban az éhező munkások közé lőttek a csendőrök! 1931 februárjában a Duchcov előtti országúton újra esendői-puskák dördültek el — s az eredmény: négy halott, több sebesült! Ugyanez év májusában Kosuton újabb gyilkos sortűzre vetemedtek a csendőrök, s az eredmény: négy halott és több sebesült! Rövid tizenhárom- hónap alatt háromszor lőttek a csendőrök a munkások közé. 1931-ben a tüntetések és sztrájkok alkalmával a csendörök tizenhét dolgozót lőttek agyon, harmincnégyüket megsebesítették. 1932-ben tíz halottja ós ötvenöt sebesültje volt a csendősortiizeknek. A csendőrök az »emberszeretö«, de a kizsákmányolók aranyát anyai gonddal féltő masaryki humanizmus jegyébein, a demokrácia védelmében rálőttek a munkásokra. Ezek a meggyilkolt munkások és sok-sokmilliónyi társuk voltak a demokrácia igazi védelmezői! A burzsoá rendszer képviselői a kommunistákat hazardöröknek bé lyegezték meg, mert szerintük rendbontók és felforgatók mindazok az egyének, akik a dolgozók megelégedettségéért küzdenek. Mindez azért történt így, mert egyedül a kommunisták voltak azok, akik a bérek felemeléséért, az általános éhség beszüntetéséért, a dolgozók követelményeinek teljesítéséért indítottak harcot — harcot a nyomor ellen é

s annak mindenkor; szülője, a kapitalista rend megdöntésére. A Csehszlovák Köztársaság szenátusa, az úgynevezett demokrácia védelmezőinek legfőbb fóruma, így felelt arra, amikor a kosuti vérontásról tárgyaltak Július Fučík, a kommunista újságíró így ir erről: „Egyszer, csak egyszer vágyakoztam filmező lenni. Egyszer, csak egyszer vágyazkoztam kezembe venni a filmező gépet, hogy egy hangos filmjelenetet megörökítsek. A szenátus első ülésén történt a kosuti vérontás után. Az újságírópáholyban ültem és egy pillantást vetettem az agrárok, szociáldemokraták és nemzeti szocialisták úgyszólván üres padjaira. Mikuliček kommunista szenátor beszélt és ezalatt a szakállas Soukup és az őszhajú Klofáé váltották fel egymást az elnpki székben. „Négy kosuti halott — nwndja Mikuliček szenátor — újabb négy áldozat a duchcovi négy halott után." Felháborodva és felindultan beszélt A szenátus pedig? Válaszolt. A félüres padokból nehezen feltápászkodik valami hústömeg: „No, önöknek már megint van anyaguk demagógiára!" És nevet! Nevet, amikor a szenátor a négy agyonlőtt munkásról beszél. Nevet és kollégái testiüetüeg vele nevetnek, amikor a kommunista szenátor vádat emel a négy munkás haláláért. A szenátus nevet! És ebben a pillanatban filmfelvevőgépet szerettem volna, hogy megörökítsem ezt a jelenetet, hogy megörökítsem a megindultság szavait és a félig üres padsorok nevetését, hogy a film igazmondó szalagján abban a" pillanatban örökítsem meg a Csehszlovák Köztársaság szenátusát, amikor egyik tagja jelentést nyújt bé arról, hogy ennek a demokráciának négy polgára a törvény őreinek golyóitói esett el. Olyan film volna ez, amelyet a munkásnegyedekben és a falusi szegények előtt egy szó aláírás, egyetlen szó magyarázat nélkül vetítenék le. Čsak a pontos száraz film, a demokrácia legfőbb tényezői ülésezésének fényképe. Semmivel sem több. Olyan film volna ez, amely a társadalmi neveléshez tartozna. É

s lehetséges^ hogy ezután sohasem kellene többszőr tollat ragadnom, hogy megmagyarázzam azt, mi a demokrácia ..." Feketebalogon is munkát, kenyeret akartak 1033. június 14-ike volt. A feketebalogi favágók, az erdőmunkások, fuvarosok túlnyomó része munkanélkül tengődött. Alig jutott nekik a legegyszerűbb ételekből is. Még erre sem telt nekik. Kitört belőlük az elkeseredés. A családok apraja-nagyja a községháza elé vonult. Háromszázan lehettek Bent az udvaron egy tucatnyi csendőr várakozott készenlétben. A munká sok küldöttséget menesztettek a jegyző úrhoz. A jegyző még a szobájába sem engedte őket. A folyosón félfüllel haľgatta csak az elkeseredett szavakat és vállatvonva, az ajtót becsapva zárkózott be irodájába. — Jegyző úr, hivassa ide az urakat az állami erdőigazgatóságtól, Besztercebányáról! Tárgyalni aka runk velük! _ kiáltották utána a favágók. S a jegyző úr ne.m az igazgatóságra. hanem Breznóra telefonált, — újabb csendőröket hívott segítségül. (Abban az időben a brez. nój járásban a burzsoá demokrácia védelmére 600 csendőrrel. Feketeba. logon kb. 150 csendőrrel erősítették az alkotmányban hirdetett »nép hatalmát«.) A favágók, fuvarosok, az asszonyok a községháza előtt tűzben égtek: »Munkát akarunk, kenyeret! Éhesek vagyunk! Gyermekeink, esaládaink lerongyolódtak! c — kiáltották és be akartak törni a községháza udvarára. A csendőrök félkörben felsorakoztak. — Oszoljanak szét! — parancsol, ták. — Az erdőigazgatóság uraival akarunk tárgyalni! Jegyző úr-, hivassa ide őket! Hasztalan volt kérelmük, a jegyző. a falu ügyeinek intézője, az urak érdekeit védte. A munkások köveket, ragadtak é

s a csendörökre zúdították. A csendőrök a felzúduló tömeg előtt a földbe lőttek. Két munkás súlyosan megsebesült! Hulita a leitatott csendőröket uszítja a füleki munkásokra A demokrácia azt jelentette a múltban, hogy a dolgozók tömegeinek türniök kell a szenvedést, leigázást. Anatole Francé, a nagy francia író elmésen jellemezte a burzsoá törvényeket, amikor azt mondotta; A burzsoá törvény a • maga nagyszerű igazságosságában egyaránt megtiltja a gazdagoknak és a szegényeknek, hogy a hidak alatt aludjanak, hogy kolduljanak az utcán és kenyeret lopjanak.« Azonban nem biztosítottak a dolgozóknak munkát, s ha munkában voltak, nem adták meg nekik az őket megillető béreket. Azonban teljes hatalommal ruházták fel a tőkéseket, hogy a burzsoá köztársaság alkotmányának legékesebb szavainak, »a demokrácia a nép hatalmát jelenti« jelszó jegyében a jogot, rendes megélhetést követelő munkások elnyomására felhasználják az államhatalom fegyveres erőit. Igy volt 1936-ban Füleken is. Az év nyarán az elszegényedett füleki dolgozók, a zománcgyár munkásai nagy sztrájkkal feleltek a mindnagyobb méretet öltő kizsákmányolás ellen. A munkások kivonultak a futballpályára, a sztrájkbizottság pedig bement Losoncra, hogy a járási főnök közvetítésével tárgyaljon Hulita igazgatóval. A füleki munkások jogos harcát csak a kommunisták támogatták Ott volt közöttük Steiner Gábor és Zupka elvtárs is. A járási főnök, mint az államhatalom legfőbb képviselője a. járásban, természetesen Hulita malmára hajtotta a vizet. — A legfőbb dolog a békesség, a megértés, — mondotta — nem A törvényjavaslatok vitájáról Dunaszerdahelyen a nemzeti bizottságokról szóló törvényjavaslatokat a lakosság a „Partizán szálló'-ban rendezett népgyűléseken két részben vitatták meg. Ezenkívül az egyes üzemekben a helyi nemzeti bizottság funkcionáriusa, külön-külön tartanak beszélgetéseket a néppel. Igy biztosítják, hogy Dunaszerdahelyen i§ a dolgozók legszélesebb rétegei bekapcsolódjanak az országos vitába. HOZZÁSZÓLÁST A TÖRVÉNYJAVASLATHOZ Patasi elvtárs például az alkotmányjogi törvényjavaslat 2 5-a első cikkelyének változtatásét indítványozza olyan értelemben, hogy a nemzeti bizottságokba m.nden olyan polgár megválasztható 'egyen aki a választhatóság feltételeinek megfelel és 18. életévét betöltötte. Patasi elvtárs azért indítványozta ezt, mert tudja, hogy a CsISz-ben és a Sväzarmban tevékenyen dolgoznak olyan fiatalok, akik annak ellenére, hogy 21. életévüket nem töltötték be, már érettek ahhoz, hogy a nép bizalmát elnyerjék és fiatal le'kesedést vigyenek a helyi nemzeti bizottságok munkájába. EGYETÉRTENEK A TÖRVÉNYJAVASLATTAL Gyurcsik elvtárs, a CsISz járási titkára helyesen mutatott rá arra, hogy a törvényjavaslatban meg van határozva, hogy a nemzeti bizottságoknak komolyabban kell foglal kozniok az ifjúság nevelésével és a nép kulturális színvonalának emelésével. Dunaszerdahelyen a HNB a község lakóinak segítségével kultúrház létesítésére keli törekednie. Mind Gyurcsik elvtárs, mind általában a felszólalók hozzászólásaikkal kifejezték, hegy egyétértenek a törvénnyel mert ez a nép akaratát fejezi ki. — Már hogy ne értenénk egyet a törvénnyel — mondja Mihna elvtárs felszólalásában, — mikor arról van szó hogy helyi nemzeti bizottságunk még jobban szolgálja a nép javát. Megvá'tozott -létünk a felszabadulás óta. Szép 'Iményeket értünk el népi demokratikus rendszerünkben. Jól emlékszem, hogy a burzsoa-köztársaság idején a zólyomi gyermek'otthont koldult pénzből tartottuk fenn. Ma államunk gondoskodik új gyermekotthonok létesítéséről és fenntartásáról. Dunaszerdahelyen is van már gyermekotthon. AZ EGÉSZSÉGVÉDELEM TERÉN szép eredményeket értek el a dunaszerdahelyi járásban. A felszabadulás előtt csak 6 orvos vott. Ma 7 praktikus és 5 szakorvos dolgozik a járásban. A csecsemőhalandóság csökkentésében is kifejezésre jut a dolgozók jóléte. A népről való gondoskodás tükre az a tény, hogy az 1953as év második felében a csecsemőhalandóság Dunaszerdahelyen ismeretlen fogalom. Az iskolásgyermekek védelméről sem feledkeznek meg. A mult évben az iskolai szünidő alatt 150 gyermek nyaralt a Magas Tátrában. A HNB ELNÖKÉNEK ÖNKRITIKÁJA Kétségtelen, hogy a helyi nemzeti bizottság elnöke rá tudott mutatni az elért eredményekre, mert eredmények vannÄ. De Sever elvtárs a népgyűlést fíffiasználta arra >s, hogy a bíráló felszólalások alapján önkritikát gyakoroljon a po'gárok előtt. A Népgyűlés részvevői közül többen egymásranéztek. Sokan csodá koztak, hogy a többnyire fennhangon beszélő HNB elnök őszinte beismeréssel nyilatkozik. — Elvtársak! Tanulságosnak tartom a mai vitát. Nemcsak azért, hogy meg.smerkedtünk ez alkalomból a helyi nemzeti bizottságokról szóló új törvényjavaslatokkal hanem azért is, mert világossá vált előttünk, hogyan kell a jövőben a népi szerveknek dolgozniok. Sajnos, a múltban voltak hibák. Nem volt szép tőlem, hogy türelmetlen voltam egyes polgárokkal szemben, mikor hozzámfordultak kéréseikkel. Sever elvtárs megígérte, hogy szakít bürokrata magatartósával. Rájött arra, hogy a helyi nemzeti bizottság elnöke csak úgy tarthat fenn szoros kapcsolatot a néppel ha a néppel együtt érez, ha barátságos viszonyban van velük. A HNB TÖBBI TAGJAI IS JAVÍTSÁK MEG MUNKÁJUKAT. Az új törvény alapján a helyi nemzeti bizottság tagjainak felelősségteljesebben kell végezniök feladataikat. A nép által választott egyének nem élhetnek vissza dolgozóink bizalmával és nem történhet meg a jövőben, hogy a HNB tagjai elmulasszák azokat a gyűléseket, amelyeken a széles néptömegek érdekeuől tárgyal a nemzeti bizottság. Szerdahelyen a HNB gyűléseire nem. igen jártak a tagok Ostrohovsky elvtárs például egyetlen egyszer sem vett részt rajtuk. Az ilyen hibákra jogosan mutattak rá Dunaszerdahely dolgozói. A vitába tevékenyen belekapcsolódtak a magyar elvtársak. Az országos vita során megnyilvánult az, hogy a magyar dolgozók is szívügyüknek tartják a Csehszlovák Köztársaság kormánya által kibocsátott törvényjavaslatok megvitatását. D. V volna szabad sztrájkolniok. Fel kell venniök újra a munkát! — Arról lehet szó. járási főnök úr, — szólt közbe Zupka elvtárs — ha Hulita úr hajlandó a munká sok igényeit kielégíteni! — Hogy tehetném meg ezt uraim, amikor külföldről olcsóbban kérik az árut. Tönkre vagyok téve, uraim, nincs semmim. Miből adjak magasabb béreket? — siránkozott Hulita. — Na, látják az uralt, — okoskodott újra a járási főnök — menjenek vissza és kezdjék el újra a munkát. Nem tehetik tönkre Hulita urat, az egész gyárat. — Az ötszázalékos osztalékból telik arra, — vágott a szavába Steiner elvtárs. —• A füleki dolgozók követelése jogos! Hulita úr nemcsak, hogy elszegényítette őket, de a gyárban embertelenül bánnak a munkásokkal. A brutális szavakról nem i

s beszélek. A fiatal gyermekeket a mesterek verik. A férfimunkást az igazságáért lehordják, s ha dacol, ki is teszik. — A mesterek nem is olyan rosszak, csak a szótáruk ilyen! — húzta az időt Hulita. Meg volt rá az oka. —• A bérekről beszéljünk! — kiáltotta közbe Albert József. — Tessék, urak, erről is beszélhetünk — válaszolta Hulita és az előtte heverő iratokban turkált. — Itt a hatóság előtt bizonyítom be, hogy az én munkásaim rózsásan élnek! — Azok a maga emberei, hajcsárjai! — vágt» Hulita arcába Molnár József. — A munkások túlnyomó része 60—80 koronát keres egy héten! Tessék, ezt nézze meg a járási főnök úr! — s Molnár vagy kétszáz pénzesborítékot vágott az asztalra. Hulita erre az órájára nézett. Felugrott és titokzatosan a járási főnökre tekintett. — Magukkal nem tárgyalok! — mondotta é

s otthagyta őket. Ugyanebben az időben »repülő« csendőrök ugrottak le a teherautóról a füleki futballpálya előtt és mint az állatok, úgy rontottak a sztrájkoló munkásokra. Puskatussal kergették széjjel őket. A pálinkabüz csak úgy áradt belőlük. Mint később megtudták, Hulita az üze mi konyháiban megvendégeltette őket és most teljesítették kívánságát. De nem ment olyan könnyen, ahogyan azt Hulitáék gondolták. A füleki munkások felvonultak a gyár közelében levő Vörös.dombra. Kőbarikádokkal vették körül magukat és a sztrájk végéig, hat hétig ott tanyáztak. Ott erősödött meg a közösségük, a kommunisták edzették őket és vezették továbbra i

s őket a döntő harcra a hulitafélék, a népellenes járási főnökök eltiprására, a végső győzelemre, olyan demokrácia megteremtésére, melyben valóban a nép gyakorolja a hatalmat. P. B. „ŰJ SZÓ", kiadja a Szlovákia Kommunista Pártjának Központi Bizottsága Szerkeszti a szerkesztőbizottság Felelős Lörincz Uyula főszerkesztő Szerkesztőség: Bratislava, Jesenského 8—10, telefon 347-16, 352-10 Kiadóhivatal: Bratislava. Gorkého 8, teleion 274-74. Előfizetési díj havonta Kčs 6.60 Az előfizetést és kézbesítést az illetékes postahivatal (postakézbesltö) intézi. Ellenőrző postahivatal Bratislava Ž. Nyomás: Pravda, Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának kiadóvállalata, Bratislava. A 54531