Uj Szó, 1954. február (7. évfolyam, 28-51.szám)

1954-02-03 / 29. szám, szerda

I 1954. február 3 UJSZO A Szovjetunió Minisztertanácsa mellett működő Központi Statisztikai Hivatal jelentése a Szovjetunió nemzetgazdasága fejlesztése 1953. évi állami terve teljesítésének eredményeiről A tegnapi számunkban közölt tervjelentés befejező részét az alábbiakban hozziuk: VIII. A munkások és alkalmazottak számának növekedése és a munka termelékenységének emelkedés? A Szovjetunió népgazdaságában foglalkoztatott munkások és alkalmazottak száma jelentősen megnevekedett és 1953 végén elérte a 44,800.000 főt. Traktoriisitáknak, traktor-brigádvezetőknek és helyetteseiknek, ex kaVáttorkezel ő knek és helyetteseiknek, valamint számvivő-ügyintézőknek a gép- és traktorállomások alkaJlmazásábon lévő állandó munká sok létszámához történt átíieVyezése, úgyszintén a szakértők számának gyarapodása révén a gép- és traktorállomásioik állandó dolgozóinak száma 1953 végéig 1,400.000 fővel gyarapodott, az 1952. év végén nyilvántartott létszámhoz képest. 1953-ban éppúgy, mint az előző években, az országban nem volt munkanélküliség. A mult évben 320.000 fiatal szakmunkás végeate el az ipari, vasúti vagy bányaipari szakiskolát, Illetve gyári vagy üzemi tanfolyamot, vagy bányáazati ipariskolát. Ezeket az iparban, az építkezéseknél vagy a közlekedésben helyezték ei. Egyéni és brigádoktatással, vagy szaktanfolyamokon 1953-ban hét és félmillió munkás és alkalmazott emeite képzettségét és szakmai tudását. A miuinka technikai színvonalának növekedése és a munkások képzettségének fokozása alapján 1953.ban a munka termelékenysége az 1952. évihez képest az iparban 6%-kai, az építkezéseknél 4%-kal emelkedett. A munka termelékenységének fokozására megállapított tervet azonban az iparban és az építkezéseknél nem teljesítették kielégítően. Nem kieiégítően teljesítették a munka termelékenységének fokozásával kapcsola. tos feladatát a közlekedési és nehézgépipari minisztérium, a Szovjetunió faés papíripari minisztériuma, a szén. ipari minisztérium, a kohóipar! minisztérium, a gépipari minilsztérium, a Szovjetunió építőanyagipari mi nisztériuma, a Szovjetunió élelmiszeripari minisztériuma, az építésügyi minisztérium. IX. A nemzeti jövedelem gyarapodása és a lakosság anyagi és kulturális életj színvonalának emelkedése i A mult évben tovább javult a munkások, parasztok é

s értelmiséglek anyagi helyzete és emelkedett kultu, j rális színvonaluk. A Szovjetunió nemzeti jövedeome 1953-ban az 1952. évihez kérpest 8 százalékkal gyarapodott. Emellett növekedett a nemzeti jövedelemnek a dolgozók személyi igényeinek kielé• gitésére jutó része, a nemzeti jövedelemnek az állam rendelkezésére megmaradó része pedig némileg csőkkent. A közszükségleti cikkek állami kiskereskedelmi árának leszállítását 1953-bain nagyobb méretekben és az áruk szélesebb körére vonatkozóan hajították végre, mint 1952-ben. A lakosság közvetlen nyeresége az ár. leiszállitásból csupán az állami és szövetkezeti kereskedelem vonalán — egy évre számítva — több mint 50 mlllMlrd rubelre rúg, aihhoz a 24 milliárd rubelhez képest, amelyet a lakosság —. ugyancsak egy évre szá- ! mitva — az 1952. évi árleszállítás után megtakarított. A nemzeti jövedelem emelkedése és a kormány által végrehajtott in. ! tézkedések biztosították, hogy tovább . növekedjék a munkások és alkalmazottak, vafllamint a parasztok jövedel. me. i A munkások és alkalmazottak bér. alapja 1953-ban az 1952. éviihez ké. pest 5%-kal, az átiágos havi, pénzben ' számított munkabér pedig 2% -kal j ; emelkedett. i A közszükségleti cikkek árának leszállítása révén a munkások és alkalmazottak reálbére jelentősen nagyobb mértékben növekedett. A munkásak és alkaimaizottak reálbére a pénzben számított munkabérben átlag 2%.os növekedése mellett, az áir! leszállításokból kifolyóan további | 10%-kal emelkedettj Ezenkívül a munkások és alkalmazottak 1953 ban az állami költ. ségvetéaből és a vállalatok rendelke- i zésére álló összegek révén jelentős • 1 segélyeket és kedvezményeket kap. j tak, amelyek kerete egy munkásra j vagy alkalmazottra számítva, az ela, ző éviihez képest, figyelembe véve az árleszállítást, 11%-kai növekedett, j A munkások és alkalmazottak — épp úgy, mint előző években — • társadalombiztosítási és egyéb segé. I lyeket és nyugdíjakat, a többgyermekes ós egyedülálló

1' anyák járadékot, a tanulók pedig ösztöndíjat kaptak. Ezenkívül ingyenes orvosi ellátásban, a szanatóriumokban és üdülőházakban ingyenes vagy kedvezményes beutalásokban, díjtalan oktatásban és továbbképzési lehetőségben része, i aüitek. A lakosság ezen túlmenően egész sor egyéb segélyhez és kedvezményhez jutott. A Szovjetunió minden miuikáöa és alkalmazottja legalább két hétig, több szakma dolgozói pedig még huzamosabb ideig tartó fizetett szabadságot vehettek igénybe. A ikölcsönkilbocsátási összeg csökkentéséről szóló kormányhatározattal kapcsolatban 1953-ban jelentős mértékben csökkentek a munkások, alkalmazottak és parasztok kölcsönjagyzési összegei. A munkások és alkalmazottak reáli

s jövedelme, egészéiben, a pénzben számított munkabér növekedé- j se, a közszükségleti cikkek árának leszállítása, az állam számlájára nyújtott segélyek kedvezmények emelkedése révén —egy dolgozóra számítva — a mult év alatt több mint 13 százalékkal emelkedett Az állami lakásépítési beruházások 1953-ban 11 százalékkal növekedtek. Az állami vállalatok, intézmények és helyi szovjetek, úgyszintén a városok és munkáslakóteleipek lakossága állami hitel segítségével 1953-ban összesen több mint 28 millió négyzetméter lakóierületü lakóházait építettek. 1953-íban, de különösen az évmásodik felében jelentősen megnövekedett a parasztok jövedelme. Az állami kiskereskedelmi árak leszállítása mellett, az állami költségvetés révén ós a forgalmi költségek csökkenése révén jelentős mértékben emelkedett a kolhozok é

a kolhozitiagok által — a kötelező beszolgáltatások során — az államnak beiadott hús, tej, gyapjú, burgonya és főzelékfélék begyűjtési ára. Bevezették a hús, tej, főzelékfélék és bungony

a állami felvásárlási rendiszerét a begyűjtési áron jelentősen meghaladó áron. Csökkentették a kötelező beszól, gáltatások normáját a kolhoztagok egyéni, háztáji gazdasága után, le szállították a minden egyes kolhozporta után járó mezőgazdasági adót, teljesen eltörölték az elmúlt évekről fennmaradt mezőgazdasági adótartozásokat. Ezenkívül leírták a kolhozparasztságok egész, előző évekre vonatkozó tartozását az államnak járó állattenyésztési termékek beszolgáltatására és burgonya, beszolgáltatásra vonatkozóan, a kol hozoknak pedig leírták az elmúlt esztendőkről fennmaradt burgonyaés zöldségbeszolgáltatási tartozásaikat. A kötelező beszolgáltatások csökkentésével kapcsolatiban a kolhozoknak és kolhoztaigoknak lehetőségük nyílott arra, hogy árutermékeik jelentős részét felemelt állami felvásárlási áron adják el az állomnak. A kolhozok é

s kolhoztagok a begyűjtési tervelt teljesítésével egész sor egyéb anyagi kedvezményiben részesültek. A kolhozok és kolhoztagok gazdasági ösztönzésével kapcsolatos említett intézkedések végrehajtásából, úgyszintén az adópolitika területén végrehajtott intézkedésekből kifolyólag a kolhozok és kolhoztagok jövedelme 1953-ban több, mint 13 milliárd rubellel gyarapo dott Ezenkívül a parasztok jelentős nyereségre tettek szert az állami kiskereskedelmi árak 1953. évi csök. kentésével; ezek az árak a paraszt ság által vásárolt árukra vonatkozóan átlagban 11 százalékkal csök kentek. A parasztok éppúgy mint a mun kások é

s alkalmazottak ingyenes orvosi ellátásban, díjtalan oktatásban, a tanulók ösztöndíjban, a többgyermekes és egyedülálló anyák járadékban részesültek és egyéb kedvezményeket, valamint segélyeket kaptak. Az állam számlájára a parasztoknak nyújtott említett segé lyék és kedvezmények volumene 1953-ban, az előző évihez képest — fiigyelembevóve az árleszállításokat — 14 százalékkal emelkedett. A munkások, alkalmazottak és parasztok 1953. évi összjövedelme — a munkások és alkalmazottak reálbérének gyarapodása és a parasztok jövedelmének emelkedése alapján — az 1952. évihez viszonyítva, (összehasonlított árakban számítva) 13 százalékkal növekedett. 1953-ban tovább fokozódott a kultúrális építőmunka és emelkedett a szovjet nép kulturális színvonala. A középfokú oktatás fejlesztésével kapcsolatban a 8- és 10 osztályos középiskolák tanulóinak száma az 1952. évihez viszonyítva 1,307.000 tanulóval növekedett, ezenfelül a falvakban 518.000 tanulóval. Annak a feladatnak megfelelően, hogy a köztársaságok fővárosaiban, városaiban, a területi, határterületi és nagyobb ipari központokban át kell térni a 7 osztályos oktatásról az általános középfokú oktatásra, e városokban a VIII—X. osztályos tanulók száma 1953-ban 34 százalékkal növekedett. A tízosztályos középiskolát végzett tanulók száma az 1652. évihez viszonyítva 40 százalékkal növekedett. A főiskoláknak (beleértve a levelezőtagozatokat is) 1,562.000 hallgatója volt, vagyis 120.000-rel több, mint 1952-ben. A technikumokon és más középfokú szakiskolákban (beleértve a levelezötagozatokat is) 1,644.000-en tanulnak, vagyis 166 ezerrel többen, mint 1952-ben. A mult évben a főiskolákról és a középfokú szakiskolákról több mint 500.000 fiatal szakember került ki. Megnövekedett a főiskolák és tudományos intézetek mellett kiképzett aspiránsok száma is. A népgazdaságban foglalkoztatott főiskolai vagy középiskolai képzettséggel rendelkező szakemberek száma 1953-ban nyolc tBáaalékkal több volt, mint 1952-ben. Tovább bővült azoknak a dolgoóknak az oktatása, akik a tanulás íeliett folytatják termelőmunkájukat. Az esti- és levezetőtagozatú főiskolák és szakközépiskolák, valamint általános Iskolák munkás- és falusi ifjúsági tanulóinak száma az 1962. évhez viszonyítva 17 százalékkal növekedett. 1953-ban több mint 380.000 különféle könyvtár működött. E könyvtárak könyvállománya együttvéve több, mint egymilliárd kötet. Az említett könyvtárak közül 285.000 falusi könyvtár. 1953 nyarán több mint 5,500.000 gyermek és serdülő fiatal üdült városkörnyéki és városi úttörőtáborokban, gyermekszanatóriumokban, kirándulási és turisztikai központokban, vagy bölcsődével, óvodával, illetve gyermekotthonnal együtt, szervezetten vidéken töltötte a nyarat. 1953-ban munkálatok folytak városok, lakótelepek, és falusi körzeti központok fejlesztése, közüzemi vállalatok építése, vízvezeték építése és csatornázása terén, továbbá fürdők, mosodák, szállodák és kolhozparasztházak építése, úgyszintén a villamos, a trolejbusz- és autóbuszközlekedés kibővítése, a lakóházak gáz. és fütőhálózatba való bekapcsolása terén. Ezenkívül nagy munkák folytak városi utcák és terek kövezése, valamint aszfaltozása, városok és munkáslakótelepek parkosítása, sugárutak, kertek és parkok létesítése terén. A Szovjetunió Minisztertanácsa mellett működő Központi Statisztikai Hivatal giiket, termelési kedvüket. Mert miről van szó mire irányulnak a párt és kormány intézkedései? A kormány intézkedést hozott arra nézve, hogy az egyénileg gazdálkodók éppúgy, mint az EFSz-ek kedvező feltételek mellett állami kölcsönt kaphassanak; biztosítva va

n számukra az állam, gép. és traktorállomások használata; nemesített vetőmag és műtrágya juttatásban részesülnek. Ezek azok az eszközök, amelyekkel az egyéni parasztgazdaságok növelhetik termelőeiőiket. A Központi Bizottság határozata értelmében a kormánv új alapokra helyezte a mezőgazdasági termékek beadási rendszerét. Ennek az új beadási rendszernek a lényege elsősorban az, hogy jelentősen csökkentette a beadási kötelezettséget másodsorban pedig az, hogy a beadást három évre előre állapítják meg. Mit jelent ez a gyakorlatban, mi a ielentősége egyrészt o mezőgazdasági termelés fokozásában, másrészt a dolgozó parasztság életszínvonalának emelésében? Ezt legjobban megértetni az eddigi beadási rendszer megmagyarázásával lehet. Eddig a beadásokat évrő' évre állapították meg, ami a gyakorlatban azt eredményezte, hogy a földművesek nem tudtak előre tervezni mert. hiszen nem tudták, hogy jövőre milyen beadás, kötelezettséget állapítanak meg számukra, nem tudták, hogy miből és mennyit kell majd beadni. Fokoz- i ta az ebből származó termelési bizonytalanságot az, hogy a járási és helyi nemzeti bizottságok számos esetben számos községnél, földművesnél évenként változtatták a termelési feladatokat vagyis, az egyes földművesekkel olyasmit is akartak terme'tetni, amihez azoknak sem megfelelő földjük, sem pedig termelési lehetőségük nem volt. A mezőgazdasági termeléssel szemben évről-évre fokozódó igényeket pedig úgy akartuk kielégíteni hogy emeltük a beadás, kötelezettséget, viszont az egyre növekvő kötelezettségek teljesítését nem támasztotta alá megfelelő, a termelést előmozdító segítség, mint például az állami gép- és traktorai lomások használata, nemesített vetőmag és műtrágyajuttatás, ami nélkül viszont. a termelés fokozása lehetetlennek bizonyu't. A beadási kötelezettségek emelése más részről azzal járt, hogy a parasztokat úgyszólván teljesen megfosztotta a szabadpiac lehetőségétől, sőt nem egy esetben az egész termés keLlett a fedezésére. A földművesek ezért nem egy esetben vetőmag, fejadag és takarmány nélkül maradtak. A beadási kötelezettség megállapításában az a később történt intézkedés, hogy gabonából a beadást április, májusban állapítják meg amikor is már hozzávetőlegesen fel lehetett becsülni a várható termést, a hanyagoknak kedvezett és az iparkodókat, a jól gazdálkodókat sújtotta, mivel a beadási köte'ezettség megállapítása lényegében nem a földterület után hanem a várható terméseredmény megítélése alapján történt. Ez pedig fékezőleg hatott a mezőgazdasági termelés növe'ésére, mert hiszen a paraszt azt tapasztalta, hogy hiába az .parkodása, a termelés növelésére i való törekvése, szabadpiacra vihető termésfeleslege nem marad mert ha jó termés mutatkozott, akkor a beadás mennyiségét emelték. Mindennek a következménye összegezve az lett, hogy az egyéni'eg gazdálkodó parasztság nem látta érdekeltségét a termelés növelésében, nem törődött gazdaságának fejlesztésével, kedvét vesztette, sőt, hogy számításait jobban megtalálja, otthagyta földjét és elment az iparba dolgozni, — tehát a termelőből fogyasztó lett, akinek ellátását az állami készletekből kellett fedezni. Pártunk és kormányunk intézkedése. most eltávolítják ezeket a mezőI gazdaság fejlődését gátló akadályokat és okokat. A beadási kötelezettségeknek új alapokra történt helyezése reális lehetőségét teremtik meg annak, hogy az egyéni parasztgazdaságok teljesíteni tudják az állammal szembeni kötelezettségeiket és hogy a beadási kötelezettség teljesítése után fennmaradt terményeiket szabadpiacon értékesíthessék ezzel lényegesen emeljék jövedelmüket, ösztönzést kapjanak a termelés növeléséhez, s ezzel hozzájáruljanak az ország élelmiszerellátásának megjavításához. Nyilvánvaló, hogy az új .ntézkedések, a mezőgazdasági termények kettős árrendszere óriási ösztönző hatást gyakorolnak a mezőgazdasági termelés fellendítésére. A dolgozó parasztságnak érdeke lesz hogy minél jobban fokozza a termést földjein, mivel érdeke, hogy a beadási kötelezettségek teljesítésén túl minél több terményfeles'ege maradjon, amit a szabadpiacon értékesíthet. Ennek közvetlen eredménye a parasztság jövedelmének, életszínvonalának emelése közvetett eredménye ped.g —• a mezőgazdasági termelés növelése által — a munkásosztály, az egész dolgozó nép életszínvonalának az emelése Azokkal a nézetekkel szemben, amelyek úgy vélik, hogy a párt és a kormány legújabb intézkedései egyrészt a munkásosztály érdekeiről, másrészt a falu

n a szocializmus építéséről való lemondást jelentik hangsúlyozni kell, hogy ilyesmiről szó sincs. Ellenkezőleg, a mezőgazdaság fellendítése a munkásosztály legsajátabb ügye, mert hiszen az életszínvonal emelkedése — magyarán megmondva — elsősorban is és főleg ott kezdődik, hogy mit mennyit és menynyiért eszünk. Tehát a munkásosztály érdeke diktálja, hogy növeljük a parasztság termelőerőit, fokozzuk termelési kedvét, mivel a munkásosztály életszínvonalnak emeléséhez az út a parasztságon keresztül vezet Az egyénileg gazdálkodók fokozottabb megsegítésével — mint a gyakorlat is mutatja — nem mondtunk le falun a szocial.zmus építéséről. Az új intézkedések nemcsak az egyéni parasztgazdaságokat segítik, mert ha a kormány hathatós segítséget nyújt a panasztgazdaságok fejlesztésére, ugyanakkor még nagyobb segítséget nyújt a szövetkezeti gazdaságok megerősítésére. Tehát: egyidejűleg erősítjük a szövetkezeti gazdaságokat xés nyújtunk segítséget a parasztgazdaság fejlesztésére. Népi demokráciánk jelenlegi fejlődési szakaszán, amikor a falun a szövetkezetek a'akításával ráléptünk a szocializmus építésének útjára — Sztálin elvtárs szavaival — , ez természetesen nem azt jelenti, hogy el kell hanyagolnunk az egyéni szegény- és középparaszti gazdaságot. Erről szó sem lehet. Az egyéni szegény- és középparaszti gazdaság még túlnyomó szerepet játszik és • a köze'jövőben is túlnyomó szerepet fog játszan. az ipar élelmiszerrel és nyersanyaggal való ellátása terén. Éppen ezért támogatni kell az egyéni szegény- és középparaszti gazdaságokat, amelyek még nem egyesültek kolhozokban" A dolgozó parasztságnak a szövetkezetekbe való belépését nem az egyéni parasztgazdaságok elsorvasztása által akarjuk elérni és nem is az egyéni'eg gazdálkodók elnyomorodása által, hanem olyképpen, hogy a dolgozó parasztok a szem'éltető bizonyítékok alapján győződjenek meg a nagyüzemi szövetkezeti giazdálkcdas előnyeiről és ennek felismeréseképpen lépjenek rá a szövetkezet, gazdálkodás útjára. Támogatni az egyén parasztgazdaságokat nemcsak az állam anyagi segítségét jelenti, hanem híven a lenini hármas jelszó szeľeméhez, a helyenként megnyilvánuló, az egyéni gazdái kodókkal szembeni biza'matlan. nen egy esetben ellenséges magaTtás felszámolását is. Szembe kell szállni és véget kell vetn. annak a helyenkénti káros megtivilvánu'ásnak. hogv a parasztban nem látnak mást, mint , a mezőgazdasági termelést", nem látják az embert a maga számtalan problémájával, ame'yek a demagógok és a bürokraták előtt ugyan je'entékteleneknek tűnhetnek fel, de a paraszt életében nem egyszer létfontosságúak. Mégha'gatásuknak és elintézésüknek tehát a legnagyobb figyelmet ke'l tanúsítani. A parasztok ingadozását nem szabad összetéveszteni az ellenség tudatos kártevő tetteivel. Egy pillanatig sem szabad szem elől téveszteni Leninnek azt a tanításét hogy a paraszt mint do'gozó a proletáriótushoz, mint kistulajdonos és mint árutermelő a kapitalizmushoz, a burzsoáziához húz. A paraszt érdekeinek e kettősségéből ered ingadozása, de ezt az ingadozását a munkásosztály javára e'dönteni egyrészt politikai felvilágosító munkává'. másrészt életszínvonalának emelésével reá'is lehetőséi? és a munkásosztály fontos érdeke Bátky László.