Uj Szó, 1954. január (7. évfolyam, 1-27.szám)

1954-01-28 / 24. szám, csütörtök

Áramot acl a mingecsauri vízierömü Kétléle fiatalság N« ehéz most ilyen híreket olvasni. Sok fiatalnak ma már talán hihetetlennek is tűnik. A munkás és kommunista újságokban jelentek meg — a burzsoá sajtó hallgatott róluk. A. Bodenstein, tizennyolcéves kereskedösegéd Eperjesen, a bártfai híd alatt a vonat alá vetette magát, mert nem talált munkát. A hivatalok megállapították, hogy tettét mérhetetlen nyomora miatt követte el... Štefan Jurčok, čerčanyi A Rudý Večerník, Rudé Právo és a többi folyóirat öngyilkosságokról szóló megrázó híreinek motívuma mindig ugyanez: inség, éhség, munkanélküliség, félelem a még bizonytalanabb jövőtől. 1936. január 1-én 860.000 munkanélküli volt. Ebből 300,000 fiatal, munka nélkül álló. A fiatalok már az iskola befejezése után sötét jövő előtt áüLtak. Tanoncnak nem mehetett akálrki, csak akinek pénze volt. A különböző főnökök, mesterek és ipartestületek a tanításért magas tandíjat követeltek a szülőktől. Kladno vidékén az ipartestület határozata alapján a tanoncok 1000 koronát fizettek a mesternek. Ráadásul még naponta tíz-tizenkét órát kellet dolgozniok. A vágújhelyi vegyes ipartestület a tanoncfelvételkor orvosi vizsgálatot követelt a szülők számlájára, 8 Kčs-s okmánybélyeget a felvételi bizonyítványra, 20 Kčs illetéket, 60 Kčs-s beiratási díjat, 200 Kčs-s letétet, a szabaduló- és mesterlevélért 170 Kčs-t és 72 Kčs-t tanonciskolái költségekre. Igy sok szülőnek le kellett mondania arról, hogy gyereke ipart tanuljon, mert nem volt rá pénzük. A fiatalok, akiknek mégis sikerült tanoncnak elszegödniök, nagyon szomorú körülmények között éltek. Nem hiába mondták akkor, „Inassors — komiszsors". A tanonoévek a fiatalok legrosszabb, legkeserűbb évei voltak. A főnökök és a mesterek kihasználták a tanoncokat és a legnehezebb munkát adták nekik, sokszor olyat, ami nem is függött össze a szakmával. A mesterek és feleségeik részére olcsó munkaerőt jelentett az inas. 1932 júliusában a Rudé Právoban hír jelent meg a tanoncok kizsákmányolásáról. A cikkben pellengérre állítják egy vysoké-mýtói géplakatosmühely tulajdonosát. Két tanoncát fogat helyett használta "fel a -burgonya kiszedésénél. Tanulóidejük letöltése után a fiatal munkásokat és munkásnőket rendszerint elbocsátották. Miután, ... . . , . .. ,. ha rosszul is, de meg kellet őket fipektanone felakasztotta magát... y < zetn

i a kapitalista inkább új tanoncokat vett fel. Ezeknek természetesen nem fizetett semmit. A fiatal munkás nem tudott elhelyezkedni, de enni persze akart. Igy kergette a burzsoá köztársaság a fiatalokat a bűnözés útjára. 1936ban 8988 fiatal bűnözőt tartottak nyílván, számuk 1937-ben 9444-re nőtt. A bulvárlapok tele voltak szenzációs hírekkel a fiatalok bűntetteiről. A cikkek íróinak álmukban sem jutott eszükbe, hogy tulajdonképpen a kapitalista rendszer ellen iraak vádiratot. N épi demokratikus köztársaságunk a fiatal fiúk és lányok új életét hozta magával. Eltűntek a sovány, rosszul táplált tanoncok, az agyondolgozott fiatal cselédlányok, a pofonokat osztogató mesterek. Szocializmust építő társadalmunk az ifjúságnak örömteljes és boldog fiatalságot biztosít. Már nem "kell félniök, hogy az iskola befejezése után nyomorban fognak élni. — Pártunk és kormányunk a nemzeti jövedelemből óriási összegeket fordít az ifjúságra, .azokra főleg, akik az állami munkaerőtartalék tanintézeteiben és a dolgozó fiatalok központjaiban sajátították el a munkás szakismereteket. Míg a kapitalizmus idején a gyermekek tanulásával összefüggő költségek terhe teljes egészében a szülők vállán nyugodott, most ezeket a köVtjségekeit az állami fedeza. 1953. ban csak a tanintézetekben lévő diákok nevelésére és ellátására 992 millió 756.000 koronát szentelt az állam. A tanintézetekben 76.480 A kujbisevi vízierömü építőinek városa Kevés gyerek mondhatja el magáról, hogy öregebb m,nt a város, amelyben lakik. Pedig Vladilen Mijacsev ekszkavátorkezelő kisfia, Vova háromszorta is idősebb mint városa. Zsigulevszk az idén februárban ünnepli második születésnapját. Valamikor a város helyén elterülő kis ha

!ásztelepülést „Otvázsnij"-nak hívták. ami oroszul annyit jelent: merész, bátor. A volgai halászélet bizony nem kis bátorságot követel, de a mai Zsigulevszk lakói, sem maradtak el előde.k mögött. Ilyenkor télen nehéz a munka a vízműnél. Minden egyes betonblokkot ponyvákkal takarnak be villamos- és ' gőzfűtőszerkezetekkel védik meg a fagytól. Az építők mozgalmat indítottak a napi 5.000 köbméter beton bedolgozásáért és ezt a magukszabta normát az egyre tökéle tesebb gépek segítségével 1954-elsö felében 8.000-re, második felében 15.000 köbméterre akarják emelni. Az erőmű épületének vázát alkotó acélszerkezetek már több mint 40 méter .magasba nyúlnak. Az építők kollektívája még 1954-ben befejezi a hajózható csatorna és a zsüip épjtését A- városban alig múlik él hét. hogy valamelyik dolgozó ne ünnepelne családjával vidám lakásavatást De nemcsak a dolgozóknak adnak át egyre több szép új lakást hanem az új épületekben helyet kapnak a gyermekotthonok, könyvtárak, hivatalok, áruházak is. SAS ANDOR: Magyar irodalmi élet a XIX. század második negyedében Az U j Szó 1953. november 13-i számában közölte a >,Százötven év a magyar irodalom életéből" című cikksorozat bevezető részét, mely a mult század első negyedének irodalmi viszonyairól szólt. Az itt következő második rész tárgya az 1848/49-es forradalom felé vezető. irodalmi tekintetben nagymozgaltnasságú és gazdag termést hozó reform, kor. I. A 19. SZÁZAD második negyedének irodalmi életében is az 1825-ös országgyűlés összehívását tekinhetjük megindulást jelző és tájékoztató határpontnak Ezen országgyűlés felsőtáblájának grófi származásánál fogva tagja volt egy 35 éves huszárkapitány, aki Bécsben született, ott, noha magyarországi nagybirtokos család sarja'volt, gyermekkorában német nyelvre fogták, ezen a nyelven beszéltek vele és oktatták, azután részt vett a Napoleon elleni háborúkban s a béke bekövetkeztével külföldi utazásokat tett, amelyeknek szélső pontjai nyugat felé Anglia, kelet felé Törökország, KisÁzsia voltak. Ezt a főnemesi törvényhozót az alsótábla tárgyalásai érdekelték s 1825. november 3-án szót kért a magyar nyelv kérdésével foglalkozó alsótáblai ülésen. Az akkori fogalmak szerint hatalmas összeget, 60 ezer forintot ajánlott fel egy olyan tudós társaság alapítására, amely a magyar nyelv müvelésével foglalkozik. Széchenyi Istvánnak ez a tette annak a nyelvnek megbecsülését jelentette, amelyet abban az időben nem a főurak használtak elsősorban, hanem a dolgozó nép, azok a földművelő jobbágyok, akik főnemesi és nemesi birtokokon nem ezrével, nem tízezrével, hanem sok milliónyian éltek. Magának Széchenyinek ifi meg kellett tanulnia felnőtt korában ezt a nyelvet és ö helyesen érezte meg, hogy nem a főurak által favorizált francia vagy német társalgást, sem a középnemesség által az iskolákban elsajátíott és a közigazgatásban használt latint, hanem a dolgozó magyarság saját idiomáját illeti meg az elsőség. Ha igaz volt az a szállóige, hogy a nemzet nyelvében él, akkor ebben a „nemzet" a nemesi társadalom kiváltságait biztosító alkotmány sáncain kívül élő dolgozó parasztságot jelentette. , Az 1825-től 1827-ig ülésező országgyűlés elsősorban a nemesség gazdasági boldogulásának és politikai-közjogi sérelmeinek tárgyalásaival foglalkozott, de ezeknek a sérelmi, gravaninális követelményeknek hangoztatása is a gyarmatpolitikát folytató és szükkeblüsége miatt gyűlölt idegen uralom ellen irányult. AZ 1830-ÁS júliusi forradalom, valamint az 1831-es kolerajárvány idején kitört parasztzendiilés jelentékenyen hozzájárultak a haladó törekvések iránt fogékony nemesi értelmiség ellenzékiségének élesítéséhez. A júliusi forradalom hatásáról vannak konkrét adataink. 1830 nyarán a Pesten tanuló Eötvös József barátjával, Szalay Lászlóval együtt lázas érdeklődéssel olvasta a Bourbonok bukásáról híreket közlő külföldi lapokat. De olyan távoli városban, mint amilyen a keleti Beszkidek lábánál fekvő Munkács, egy községtanácsi vita alkalmával az egyik ellenzékieskedő tanácstag ajkáról hangzik el az a kijelentés, hogy meg kell tanítani becsületre a „munkácsi Bourbonokat", amin a városban élö nemeseket és módos polgárokat értette. . Az 1832-ben meginduló és négy éven át ülésező úgynevezett hosszú diák tanul, akikből iparunk legfontosabb ágainak, jó szaktudással rendelkező munkásai lesznek. Hogy köztársaságunk valóban gondoskodik a fiatal munkásokról, azt a gyönyörű tanintézetjel;: és otthonok bizonyítják. Míg azelőt a tanulás csak mellőzéssel és . megalázássaJ járt, ma a diákoknak a tanintézetekről és központokról a legszebb emlékeik vannak. A tanintézetek modernül és ízlésesen vannak berendezve. A rozsnyói bányásztanulók tanintézetében öröm végignézni. Látjuk a jól felszerelt tantermeket, társadalmi helyiségeket, óriási tornatermeket, az orvosi rendelőt, ahol könnyebb betegség esetén gyógyítják a fiúkat. A sumberki bányásztanintézetben a repülőklubban vitorlás repülőgépek állnak a diákok rendelkezésére, a sportolók boxolnak, vívnak. A áenbachi tanintézetben *1953. októberében, három éven belül már a harmadik új iskola nyílt meg. A kormány kétmilliárd Kčs-t fordított berendezéseikre és rendbehozatalukra és osa.k a szakiskolára több mint egy milliárd *Kcs-t. A fiatalokról való gondoskodás természetesen jó eredményekkel jár. A tanintézetekből eltávozó fiúknak és lányoknak nemcsak szaktudásuk hanem általános műveltségűk is nagy. De nemcsak erről van szó, a mi ifjúságunk testben is erős. Büszkék vagyunk arra, hog/ a 14 éves fiúk átlag-súlya 7 kilóval több, és 8 eem i méterrel magasabbak, mint az eisö köztársaságbeli átiag v'olt. Az Egyesült Államokban, Angliában, Belgiumban, Franciaország, ban, Olaszországban és mindenütt, aho' még a kapitalista rendszer ura kodik, a fiatalok milliói vannak munkanélkül. Míg ezekben az országokban a kapitalista rendszer a fiúk és lányok százezreit a bűnözés , útjára kergeti, a mi ifjúság mU fiatalsága egyre szebb. Ez is bizonyítja népi demokratikus rendszerünk óriási előnyét. Amirői a kapitalista köztársaság idején a fiatal munkanélküliek csak vágyódva áirnodozbak, az most mindenki részére természetes valóság. reformországgyülésen pedig Kölcsey Ferenc szót emel az 1830-as lengyel felkelés leverése után elnyomott lengyel jiemzet és e forradalom emigrációban élő menekültjei érdekében. A politikai légkör feltisztulására az is jellemző, hogy 1833-ban a cenzúra nem mert akadékoskodni, amikor Udvarhelyi Miklós színigazgató Kassán műsorra tűzi Katona József Bánk bánját. A magyar irodalom fejlődésében a 19. század második negyedében három szakasz különböztethető meg. Ezek közül az első nagyjából a 30as évek végéig terjed, erre következik a Nagy Március küszöbét képező 40-es évek időszaka, a harmadik szakaszt a magyar irók legjobbjainak bekapcsolódása képviseli az 1848—49-es évek forradalmi munkájába. Az első időszak, mint a politikában, úgy irodalmi téren is a demokrácia felé való tájékozódás szakasza, a nemesi társadalom felszámolásának és a nemzeti élet ezzel kapcsolatos megújhodásának nagy feladataival való vívódás ideje. A haladó nemesség képviselői járnak az élen. Müveikben, öntudatosodásukban, eszmélkedésükben, amint Révai József mondja, az uralkodó osztály lelkiisemereti vívódásai szólalnak meg, így látható ez Vörösmarty Mihály, Kölcsey Ferenc, Bajza József és Eötvös József írói tevékenységében. A nagyotakarás lendülete itt-ott váltakozik kétségeskedő, elégikus elernyedéssel Ezek az írók, a nemesi műveltség latinos-klasszikus hagyományával szakítanak s ha romantikus lelkesedéssel példákat idéznek a múltból, olyan szabadságos megmozdulásokra hivatkoznak, amelyek élö erejűek. A jelen, amikor érdeklődésével feléjük fordul, nem kíván egyebet, mint azt. hogy a ríiaga alkotó törekvései méltóak legyenek Január 10 en a mingecsauri viizierőmű építői ünnepre gyűltek össze elkészült az erőmű eisö gépegysége. Az erőmű termelte energia e naptól kezdve eljut az üzemekbe, az olajkutakhoz, a kolhozok földjeire, az áDlattenyésztöteiepekre. Az azerbajdzsáni nép azelőtt sokat szenvedett a vízhiánytól, földjeit, szőleit, legelőit szárazság gyötörte. A nép már régóta arról álmodozott, hiogy az égbenyúló sziklák közt rohanó folyókat, hegyipatakokat meg. fékezze, energiájukat felhasználja. Ez az álom most, a szovjethatalom évei aiált valósággá vált. Ahol ma az erőmű áll, nem is olyan régéin még puszta, vad terület volt. Évekkel ezelőtt 700 komszomololata érkezett ide az Azerbajdzsán Komszomol Központi Bizottsága felhívására, hogy megkezdje a harcot a természettel, a rendkívül rossz geológiai viszonyokkal, a maláriával. A komszomolisták és a nyomukban ér. kező száz meg száz munkás sikerrel birkózott meg ezekkel a feladatokkal — s ma már áll az új város: Mingecsaur ás működik az erőmű elisö részlege, A mingecsauri erőmű — bátran mondhatjuk — az egész szovjet nép müve. Az ország több mint 300 gyára küldte ide a gépeket, építőanyagot, felszereiéat: az építkezésbein húsz nemzetiség fiai vettek részt. hozzájuk. A romantikusok által idézett múltnak az a funkciója, hogy a jövő felé világítson, mint az a szellemjelenés, amelynek látója Kölcsey Ferenc volt a huszti vár romjainak meglátogatásakor. A mult szelleme azt hirdeti Kölcseynek, hogy értéktelen a visszamerengés régi korszakok árnyal felé s jelszóul ezt adja ki: Hass, alkoss, gyarapíts s a haza fényre derül. EBBEN A KORSZAKBAN a közösségi érzelmeket kifejező, erőteljes lendületű líra vezet. A romantizáló hajlam átmenetileg megnyilvánul a nemzeti eposz ünnepélyes formáiban, de ezt az idealizáló műfajt hamarosan leváltja a realitáshoz erősebben kapcsolódó és annak minden részletét feltáró regény. Magától az eposztól ennek komikusnak nevezett válfajával, esztétikai és társadalmi kritika keretében vesz búcsút Petőfi éppúgy, mint Arany. Fáy András mint regényíró, generációs összeütközést mutat be két emberöltő között a század második negyedének kezdetén. Eötvös kriitii. kai érzéke Karthauzijában a polgári társadalomhoz fűzött illúziókból józanít ki az 1830-as júliusi forradalomból született polgári monarchia társadalmi hibáinak • példáján. És egy másik művében, A, falu jegyzőjében a magyarországi megyék uralkodó osztályának és közigazgatási rendszerének feudalizmusba süllyedtségéről írt egyértelműen elítélő hangsúllyal. Jósika Miklós a történelmi regényt a régi nemesi társadalom erkölcsi és kulturális hagyományának szórakoztató módon történő felidézésével műveli, Eötvös aktualizálja a multat olyan osztályharc bemutatásával, amely nagy hevességgel a XVI. század elején robbant ki. de még a XIX. század közepe felé sem jutott el egyedül a dolgozók javára lehetséges döntésig. Az 1837-es esztendő két fontos alkotással viszi előbbre az irodalom fejlődését: az egyik Pesten az állandó színház megnyitása volt, a májaeirbajdzisánok és válvetive dolgoztak itt oroszok, ukránok, grúzok és örmények-, stb. A mingecsauri vízierömü méltó araa, hogy össznépi alkotásnak nevezzük. Nem kis munka volt megzabolázni a Kaukázusonitú] legnagyobb és legszilajabb folyóját, a Kúrát, felépíteni az erőmű hatalmas gátját. Nem kicsiség volt az a munka, meiynek nyomán a térképen megjelent egy kis kék kör és mellette e felírás: „Mingecsauri-tenger." 16 milliárd köbméter a vízitartalma ennek a hatalmas víztartályn&k, de idén még 10 kilométerrel tovább terjeszkedik. Mélysége a gátnál már most eiérte az 56 métert. Sokat jelenít ez az erőmű az azerbajdzsáni nép számára. Az olcsó vil lanyára m hallatlanul fellendíti a népgazdaság legtöbb ágáit, de mindé, nekelőtt a legfontosabbat, az olajipart. Lehetővé teszi a köztársaság vasutainak villamosítását. Az olcsóbb energia segítségével kibővíthetik az üzemeket, különösen a fogyasztási oikkekiet gyártó iparágakat, nemcsak a íiagy városokban Bakuban és Kiiroivari'álban, hanem az erőmű közelében lévő más, kevésbbé fejlett központok ban is. Nagy segítséget ad a vízierömü a kolhozoknak, gépáJlílomásokniak ils, aíhoi tovább fejlesztik a gépesítést és felhasznál, ják az áramot a sztyeppés területek öntözésére is. sík Vörösmarty, Bajza és Toldy szerkesztősében megjelenő nagyjelentőségű irodalmi folyóiratnak, az Athenaeumnak és kritikai melléklapjának, a Figyelmezönek megindulása. Olvasótáborának nagysága, színvonal, korszerűség és érdekesség tekintetében az Atihenaeum minden megelőző hasonló kísérletet meghalad. Hegel filozófiájáról vita folyik hasábjain. A negyvenes évek politikai mozgalmainak élén jár Kossuth Lajos Pesti Hírlapja, a magyar hírlapirodalomnak és publicisztikának a gazdasági és politikai önrendelkezést példátlan erővel hangoztató orgánuma. A negyvenes évek derekán Pestet jrodalmi központtá teszik az ott megjelenő, divatlapoknak nevezett irodalmi folyóiratok, a demokratikus népiességet képviselő Pesti Divatlap, a kozmopolita ízlés fenntartása mellett reménytelenül erőlködő Honderű és az óvatosan demokratikus, de később határozottan haladó irányba terelődő Életképek. A NEGYVENES ÉVEK szólaltatják meg és juttatják az irodalom élvonalába azokat a plebejus eredetű költőket, akik már nem ismerik a nemzeti problémák feletti kétségeskedő töprengést, hanem egyértelmű pártossággal tudják, hogy politikai gondolkodásban, nyelvben, ízlésben a népet kell képviselniök, ennek az oldalán van a helyük. A költészetben "szóhoz jut a szatíra fegyverét bátran forgató társadalombírálat. Petőfi Sándornak első önállóan megjelent müve az elmaradottságban szinte megkövesedett falut mutatja be, amelynek életét betölti a harangozó és kovács versengése a korcsmárosné kegyeiért s ebből a versengésből támad a község békéjét megnevettető módon feldúló, tömegmozgalom jellegét öltő harc. Arany János a megyék konzervatív elemeinek konokságáról ír sza. tirát az Elveszett Alkotmányban, ebben szerepel mint típus egy nemes úr, akit szélütés ér,' annyira