Uj Szó, 1954. január (7. évfolyam, 1-27.szám)

1954-01-27 / 23. szám, szerda

4 U J szo 1954. január 27. Megkezdődött a külügyminiszterek berlini értekezlete agresszív erői kirobbantották az első világháborút. Annak ellenére, hogy a német militarizmus ebben a háborúban súlyos vereséget szenvedett, a hitlerista Németország megkezdte a második világháborút, amely még súlyosabb vereséggel végződött. Az is ismeretes, hogy a második világháború az európai nemzetektől számtalan áldozatot követelt. Ezek az áldozatok sokszorosan felülmúlták azt a szerencsétlenséget és szenvedést, azt a vérontást és emberveszteséget, amelyet az első világháború okozott. A legnagyobb áldozatokat, legnagyobb erőfeszítésükről nem is szólva, országunk nemzetei, a Szovjetunió hozta. A szovjet családok milliói elvesztették legközelebbi hozzátartozóikat, férjeket, fiúkat, testvéreket. A szovjet nők is óriási áldozatokat hoztak. A Szovjetunió nemzetei sohasem feledkezhetnek meg erről. Teljesen megértjük azoknak az áldozatoknak jelentőségét, amelyeket a hitlerista agresszió martalékává vált többi nemzetek hozibak. Megértjük a német nép érzéseit is, amelyet az agresszív német militarizmus esztelenül belesodort az első, majd a második világháborúba és a német nép a mai napig érzi a német militarizmus politikájának káros következményeit. Mindebből kitűnik, hogy a jelenlegi helyzetben úgy kell megoldanunk a német kérdést, hogy ezzel kizárjuk a német imperializmus újabb olyan kísérleteinek lehetőségét, amelyek egy harmadik világháború előidézésére irányulnának. Ez azt jelenti, hogy a német kérdés megtárgyalását elválaszthatatlanul össze kell kötnünk az európai biztonság biztosításával. Amint a történelmi tapasztalatok mutatják, ez az egész világbéke biztosítása szempontjából is óriási jelentőséggel bír. Különösen ki kell emelnünk azt a tényt, hogy a négy nagyhatalomnak ezen az értekezleten képviselt kormányai mind a második világháború idején, mind a háború befejezése után egyforma álláspontot foglaltak el ebben a kérdésben. Ezzel kapcsolatban elég megemlítenünk az USA, Anglia és a Szovjetunió államfői 1945 februárjában tartott jaltai konferenciájának határozatait, valamint azokat az egyezményeket, amelyeket ugyanezen kormányok 1945 augusztusában a potsdami értekezleten kötöttek meg. A jaltai konferencia határozatai kimondják, hogy „megváltoztathatatlan szándékunk a német militarizmus és nácizmus elpusztítása és annak biztosítása, hogy Németország soha többé ne legyen képes a világbéke felforgatására.'' Ezek a határozatok Franciaországban és az összes szövetséges nemzeteknél is teljes támogatásra találtak, A potsdami értekezleten részt vevő államok megerősítették az említett jaltai határozatokat és a Németországról szóló potsdami deklarációiban kijelentették, hogy a német militarizmust és nácizmust kiirtják és a szövetségesek kölcsönös egyetértésben most és a jövőben más szükséges intézkedéseket is megtesznek arra, hogy Németország soha többé ne veszélyeztesse szomszédait vagy az egész világbéke megőrzését." Franciaország is csatlakozott ezekhez a határozatokhoz, amelyek a világ nemzeteinél támogatóra találtak. A német kérdés megoldása az európai biztonság biztosításának követelményei szerint nemcsak valamennyi európai nemzet és főleg a Németországgal szomszédos államok —- amelyek nem egyszer váltak az agresszív német imperializmus áldozataivá, — érdekeinek felel meg, hanem a német nép saját nemzeti érdekeinek is. A Németországról szóló említett, potsdami deklaráció a német kérdés megoldásának erre a részére is kitér. A deklarációban ez áll: ,,A szövetségeseknek nincs szándékuk felszámolni vagy szolgaságba hajtani a német nemzetet. A szövetségesek lehetővé akarják tenni a német népnek, hogy felkészüljön éle tének demokratikus és békés alapokon való jövőbeli újjáépítésére. Ha a német nemzet maga is állandóan e cél elérésére fog törekedni, lehetősége lesz, hogy idővel helyet foglaljon a világ szabad és békeszerető nemzetei között." Ugyanezt a gondolatot fejezték ki J. V. Sztálinnak már 1942-ben mondott ismert szavai: „A történelem tapasztalatai azt tanítják, hogy Hitlerek jönnek és mennek, de a német nemzet és a német állam megmarad." Érvényben vannak-e ma is ezek a Németország fejlődésének békeszerető és demokratikus útjára vonatkozó határozatok? E tekintetben nem szabad kétféle nézetnek felmerülnie. Mind a szovjet népnek, mind Franciaország, Anglia és az USA nemzeteinek Anglia, USA, a Szovjetunió és Franciaország kormányai által elfogadott ezen nemzetközi szerződésekkel összhangban, melyekhez az említett kormányok csatlakoztak, meg kell egyezniük a német kérdésben. A Jaltában hozott határozatok, valamint a potsdami egyezmények és a német kérdés megoldásának e határozatokban kitűzött alapvető célkitűzései mutatják a fő irányt, amelyet a berlini értekezletnek a német kérdésről hozott határozataiban követnie keh. Igy az euró. pai béke megszilárdításának érdekeit fogják szolgálni A kapcsolatok ezután az európai nemzetek között, valamint kapcsolataik a német nemzettel, normálisan, a nemzetközi együttműködés megszilárdítása útján fognak fejlődni. A háború után Európában kialakult helyzet teljesen igazolja az említett határozatok helyességét, melyek kifejezik annak szükségét, hogy a német kérdés az európai biztonság garanciájának követelménye szerint intéződjön el. Ebből kitűnik, hogy Németország egysége megújításának és az össznémet kormány megteremtésének kérdése elválaszthatatlanul összefügg azzal a kérdéssel, hogy békeszerető, demokratikus állam lesz-e az egységes Németország, vagypedig ismét militarista és támadó állammá válik. Ebből az is kitűnik, hogy nem engedhetjük meg, hogy egész Németországot, vagy Németország bármely részét is bevonják egy olyan csoportba, mint amilyen az „európai védelmi közösség", amely az európai országok egyik csoportjának más európai országok ellen irányuló katonai tömbje. Az, hogy például NyugatNémetországnak ,,az európai védelmi közösségbe" való bevonása összeegyeztethetetlen az európai biztonság biztosítása feladatainak megoldásával, már abból is látható, hogy az államok ilyen katonai tömbjének megteremtése nemcsak lehetetlenné teszi Németország nemzeti egységének megújítását, hanem elkerülhetetlenül egy újabb európai háború komoly veszélyére vezet. A XX. század történelmi tapasztalatai éppen erre tanítanak bennünket, mert egyikünknek sincs oka kétségbe vonni, hogy a megújított német militarizmus előbb vagy utóbb, de elkerülhetetlenül darabokra tépi az összes nemzetközi szerződéseket, melyekkel ma a német militarizmus képviselői „az európai hadsereg" megteremtéséről szóló határozatra várva egyetértenek. Az, aki ma olyan illúziókban ringatja magát, hogy az úgynevezett „európai hadsereg" megalakítására irányuló eredeti tervek keretében megtarthatják a német militarizmust. az sajnálkozni fog tailán a jövőben, de akkor már késő lesz. Ha a német militarizmus előtt megnyílik megújulásának útja, akkor — amint ezt mindkét világháború történelmi tapasztalata bizonyítja — a háború veszélye könyörtelen, reális és elkerülhetetlen lesz. Ezért nem csoda, hogy ajz európai nemzeteknek nagy gondot Okoz, melyik úton fog haladni Németország további fejlődése — az egységes, demokratikus Németország és a többi országok békés együttműködésének útján-e, vagy az új háború előkészítésének és kirobbantásának útján, azon az úton. amely egyúttal a németek között is testvérháborúra vezet. Meg kell fontolnunk a német militarizmus megújítása politikájának más komoly következményeit is. Az úgynevezett „európai hadsereg" megteremtése, vagy helyesebben néhány nyugateurópai állam hadseregének megteremtése, amelyben a fő katonai erőt a revansiszta támadó célokat követő nyugatnémet hadsereg képezné, előidézheti más európai államok védelmi közösségének kialakulását, hogy ezzel garantálják biztonságukat. Ebben az esetben, ahelyett, hogy az európai nemzetek gondoskodnának az európai béke és biztonság közös biztosítására teendő intézkedésekről, az egymással szemben áiló államok ké,j. katonai csoportosulásba tömörülnének, ami elkerülhetetlenül az új háború veszedelmének erősbödésére vezetne. Főleg az olyan európai szárazföldi országoknak, mint a Szovjetunió és Franciaország, keli számítaniok ilyen veszedelmes helyzet kialakulására Európában. Teljesen érthető, hogy Franciaországban növekszik az „európai hadsereg" ellenzőinek száma. Az „európai hadseregben" uralkodó szerepet tölt be a nyugatnémet hadsereg a hitlerista tábornokokkal az élen. akik. mint a francia terület megszállói, nemrégen megmutatták igazi arcukat. A szovjet nép átélte területei jelentős részének a hitlerista hadsereg által való megszállása négy évét és nagy ember- és anyagi áldozatokat hozott a Németország ellen vívott háborúban Ezért minden lehető gondoskodást meg kell tennie jövőbeni biztonságának biztosítására. Az a meggyőződés tölt el bennünket, hogy a Szovjetunió érdekei megegyeznek mind Franciaország, mind Lengyelország, valamint Anglia, Belgium és Csehszlovákia, továbbá Európa többi békeszerető nemzetei érdekeivel és végül nem csak az európai nemzetek érdekeivel. Ezért a Szovjetunió a többi európai országokhoz és mindenekelőtt a Németországhoz szomszédos államokhoz hasonlóan jogosan követeli, hogy a német probléma megoldása megfeleljen az európai biztonság garanciája követelményeinek. Ezt egyedül akkor érhetjük el, ha Németország mint békés és demokratikus állam ismét egységes lesz. ha nem engedjük meg Németországnak mint agresszív erőnek megújulását. A német problémának egyedül ez a megoldása felelhet meg az európai nemzetek érdekeinek és egyúttal a német nemzet saját életérdekeinek is. E kérdés más megoldása olyan útra terelné a német népet, amely őt nemzeti öngyilkosságba kergetné. Nem nehéz megérteni, hogy e feladat megoldása megköveteli minden szükséges intézkedés megtételét annak a helyzetnek megakadályozására. nehogy Németország sorsát ismét militaristák és revansiszták vegyék kezükbe. Intézkedéseket követel arra, hogy bezáruljon az út olyan elemek hatalma előtt Németországban. amelyek már most ríem titkolják agresszív és revansiszta európai terveiket. Ezzel kapcsolatban meg kell említenünk néhány fontos nemzetközi jelentőségű okmányt. Va

n egy francia-szovjet szerződés a német militarizmus újabb agreszsziós cselekményeinek megakadályozásáról. Ugyanezt a célt követi az 1942-ben kötött angol-szovjet szer zödés. Van egy 1947-ben kötött francia-angol szerződés is, amelynek ugyanez a célja. Végül nem szabad lebecsülnünk a német kérdésről hozott potsdami egyezmény jelentőségét. Talán nem képezhetné-e és nem kellene-e képeznie mindennek a tartós béke és ae európai nemzetek biztonsága biztosítása énetekéin ek megfelelő konterét intézkedések közös végrehajtásának alapját? Mint ismeretes, a négy nagyhatalom a potsdami egiyeeméínyben kötelezte magát a békeszerződés megkötésére olyan német kormány. nyal, amelyet „megalakulása után e célra alkalmas német kormánynak" tarthatnának. ,,Brre a oélra alkalmas német kormány" egyedül csak a béke kormánya s nem pedig a háború kormánya, az a kormány lehet,, amely a német nemzet és a többi európai nemzetek közötti békés kapcsolatok támogatására törekszik s nem pedig az agresszió és' a revansizmus kormánya, nem az a kormány, amely bizonyos időre az északatlanti katonai tömb eszközévé válna, majd azután fegyverrel a kézben törekedne a határok revíziójára és ezzel az új világháború kirobbantására. Reményünket szeretném kifejez, ni, hogy ezen az értekezleten képviselt összes államok a béke és az európai biztonság biztosítása ezen nemes és magasztos céljaira fognak törekedni, mert egyedül ezen az úton oldhatók meg Európa igazi biztonsága garantálásának feladatai. Éppen ezért meg kellene egyeznünk abban, hogy ne halasszuk tovább a Németországra vonatkozó fő kérdések és az ezzel összefüggő kérdések — a Németországgal való békeszerződés és a német állam egy sége demokratikus és békeszerető alapokon való megújítása kérdésének megoldását. Mindaz, amit mondottam, azt mutatja. milyen . szorosan összefügg a német kérdés Európa biztonságának problémájával. Az európai biztonság problémája viszont szorosan összefügg korunk fő feladatával — a nemzetközi kapcsolatokban mutatkozó feszültség enyhítésének feladatával. A három nagyhatalom és a Szovjetunió kormányai közötti jegyzékcsere alkalmával nem történt megegyezés az öt hatalom konferenciájának összehívásáról a Kínai Nép köztársaság részvételével azon intézkedések kérdésében, amelyek a nemzetközi feszültség enyhítésére irányulnának. Egyúttal föltételezhető volt, hogy magán az értekezle. ten visszatérjenek erre a kérdésre. A szovjet kormány úgy véli. hogy a berlini értekezleten ez a kérdés követeli meg a legnagyobb figyelmet. Ezért kifejezzük készségűnket, hogy megfelelő konkrét javaslatot teszünk az öt hata'om konferenciájának összehívására, amely a berlini értekezlet után bizonyos idö mu'va összeülhetne. Az öthatalom külügyminiszterei értekezletének összehívása a Kínai Népköztársaság részvételével már régóta időszerű. A jelenlegi feltéte. lek között egyedül valamennyi nagy hatalom közös erőfeszítése a többi államok törekvésével biztosíthatja csak az egész nemzetközi helyzetben fenálló feszültség enyhülését és az erre vonatkozó szerződések megkötését az időszerű nemzetközi problé mákról. Amint ismeretes, az ENSz biz. tonsági tanácsára hárul a ,,fö felelősség" a nemzetközi béke és biz. tonság betartásáért. „Az is ismeretes, hogy az ENSz ' alapokmánya szerint a biztonsági tanácsnak a nemzetközi béke támogatásáról szóló minden fontos határozatát az öt nagyhatalom — Franciaország, Anglia, az USA, a Szovjetunió és Ki na egyöntetű beleegyezésével kell meghozni. Az Egyesült Nemzetek Szervezete aiapoikmányának ezek a legfontosabb követelményei most már csak azért nem teljesíthetők, mert a kí. nai népi kormány, amely a kínai nép egyedüli törvényes képviselője, nincs képviselve az Egyesült Nemzetek Szervezetében. Ez a helyzet főleg annak következtében alakult ki, hogy az államok egyike, az Amerikai Egyesült Államok szembeszáll a Kínai Népköztársaság törvényes jogainak megújításával. Ennek az álláspontnak természetellenessége és t<arthatafclansá.ga azonban annyira nyilvánvaló, hogy nem volna helyes belenyugodni az ily módon kiatekirlt helyzetbe. Az öt nagyhabalom küKigjominiazterei konferenciába össaetorváeénajk épipen a jelenlegi viszon»yok között lenne rendkívül nagy ge. Egy ilyen értekezlet összehívása sok irányban hozzájárulna a nemzetközi feszültség enyhüléséhez, tehát a világbéke megszilárdulásához is.* Az öt nagyhatalom értekezletének összehívása mindenekelőtt azért szükséges, hogy véget vessünk a lázas fegyverkezésnek. E®t azért, kell megtennünk, mert a lázas fegyverkezés folytatása nemcsak fokozza a fegyverkezésnek a nemzetekre elviselhetetlenül nehezülő terhét, hanem a nemzetközi kapcsolatok további kiéleződésére és mind egyik, mind másik részen az államok katonai csoportosulásának kialakulására is vezet. A jelenlegi helyzetben egyetlen állam, egyetlen nagyhatalom sem érhet el bármüyen pozitív eredményt, ha a lázas fegyverkezés politikáját folytatja. A lázas fegyverkezés politikája azonban alááshatja az ország állami pénzügyét és gazdaságát, ha a jövőben is folytatódik ez az agresszív és gazdaságilag tarthatatlan politika. Milliárd és mUliárd dollárt dobhatnak ki, újabb és újabb milliárd font sterlinget dobhatnak ki a lázas fegyverkezés politikájának megvalósítására és örülhetnek annak, ha a lázas fegyverkezésnek és az „erőskéz-politikájának" valamilyen látszólagos eredményeit látják. Mindennek azonban nincs biztos alapja, tehát nem biztosíthatja a kitűzött cél elérését, még ha elő is idézi az erők megfeszítését és az ellnek megfelelő újabb és újabb in. tézkedések megvalósítását a másik oldalon is. Az ilyen esetekben növekszik annak az ismert szabálynak a jelentősége: az egyik oldalon kifejtett akció, a másik oldalon kiváltja a megfelelő reakciót. Egyes hatalmak messzemenő terveket va'ósitanak meg határaiktól meszsze fekvő idegen területeken számos hadifiümpont létesítésével. Emellett azt állítják, hogy az szerintük a védelem érdekében történik, noha ezt sem azok, akik mondják, sem azok, ak.k ezeket a kijelentéseket hallják, nem hiszik Másrészt mindenki tisztában van azzal, hogy amerikai had'támpontok építés* számos európai országban, Észak-Afrika területén, néhány közel- é^ középkeleti állam területén semmi összefüggésben s.ncs védelmi cé'okkal Sok kijelentés hangzott el az USA katonai és nem katonai tényezőinek szájából, melyek közvetlenül kimondják hogy a sok amerikai haditámpont építése idegen terü'eteken a Szovjetunió, a Kína: Népköztársaság a nép? demokratikus allamok f>Hen irányul Ez a po'itika és ilyen tervek azonban a nemzetek szemében diszkreditálódnak és e'kerii'hetPt'enül "södn > annak ítélve Mindebből bizonyos következtetéseket keli ,evonni. Elsősorban el kell Ismerniök ' az olyan intézkedések ha

!aszthatat!an szükségét mint amilyen valamennyi fegyverzet, főleg a nagyhatalmak fegvverzé ienek csökkentése, és annak szükségessége, hogy határozatot hozzanak az atom- h.drogén és más tömegpusztító fegyverfajták használatának betiltásáról, e t.i'talomnak hatékony nemzetközi ellenőrzés alá helyezéséről és mint az ehhez vezető első lépést annak elismerését, hogy a kormányok mondjanak le az atomfegyver használatáról Ami a legutóbbi kérdést illeti; a szovjet küldöttség természetesen azokból a tényekből indul ki hogy legutóbb meghatározták az atomkérdés megtárgyalásának bizonyos rendjét, am.t be' kell tartani. Nagy nemzetközi jelentőséggel bírna az a tény, ha összehívnák az öt nagyhatalom értekez'etét és ha ezen az értekezleten megtárgyalnák a netn. zetközi feszültség enyhülésére tett intézkedéseket. Nincs olyan nemzet és állam, amelynek ne lenne érdeke 'egalább az hogy megkezdjék e 'e?fontosabb nemzetköz' problémák eredményre vezető megtárgyalását A jelenlegi berlini értekezlet is tehetne bizonyos konkrét lépést előre, hogy hozzájáruljon a fegyverkezési láz megszüntetéséhez. Megengedhetetlennek kell tartanunk a nagyhatalmak közötti kapcsolatok el.ntézésére vonatkozó kérdések további elodázását, am; nélkü n m biztosítható sok nemzetközi probléma megoldása és ami nélkül nem iáru

!hatynk hozzá hatékonyan a nemzetközi feszültség további enyhü éséhez. Ebben rendkívül nagy jelentősége van a Kínai Népköztársaságot, •— beleértve az Egyesült Nemzetek Szervezetébe való törvényes jogainak megújítását — érintő kérdések mego dásának. Ha e kérdésben elöreiutunk ennek nagy jelentősége lenne a fontos nemzetközi polit.kai és gazdasági problémák, egyebek között a koreai kérdés megoldására is. (V. M. Molotov beszédének befejező részét holnapi számunkban közöljük.)