Uj Szó, 1954. január (7. évfolyam, 1-27.szám)

1954-01-24 / 20. szám, vasárnap

1954. január 24. Hl f?0 3 Ünnepi gyászgyűiés Moszkvában V, 1. Lenin emlékezetére Január 21-én V. I. Lenin, a kom­munista párt és a szovjet állam nagy megalapítója halálának 30. évfordu­lóján ünnepi gyászülés volt a Szov­jetunió Nagy Színházában. A szín­padon élő virágkertben V. I. Lenin hatalmas portréja. Kétoldalt két év­szám: 1924—1954. A vörös zászlók­nád katonai díszőrség áll. A színpad fölött harci felhívás szavai olvasha­tok: „Lenin zászlaja alatt, a kom­munista párt vezetésével előre a kommunizmus diadalához!" A teremben összegyűltek a Szov­jetunió Kommunista Pártja központi bizottságának, a párt moszkvai bi­zottságának tagjai, miniszterek, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa és az OSZSZSZK Legfelső Tanácsa Elnök­ségének tagjai, a dolgozók küldöt­tei, Moszkva szovjetjének, a lenini Komszomol központi bizottságának, a Szovjetunió Szakszervezetei Köz­ponti Tanácsa Elnökségének tagjai, a Szovjet Hadsereg képviselői, a párt legrégibb tagjai, munkások, kolhozparasztok, a tudoniányos, a kulturális és művészeti élet legte­kintélyesebb képviselői. Pontosan 18 óra 50 perckor a je­lenlevők meleg ünneplése közepette megjelentek az elnökségben a párt és a kormány vezetői: G. M. Malen­kov, V M. Moloitov, N. Sz. Hrus. csov. N. A. Buiganyin, L. M Kaga­novics, A. I. Mikojan, M. Z. Szabu­t ov, G. M. Pervuhin, N. M. Sver­yik, P. K Prmomarenko. Az ünnepi gyászülést N Sz. Hrus­csov. a Szovjetunió Kommunista Pártja központi bizottságának tit­kára nyitja meg. Rövid bevezetőjé­ben beszél Lenin halhatatlan eszméi­nek nagyságáról, a Lenin által meg­teremtett győzelmes kommunista pártról, amely a kommunizmus dia­dalához vezeti a. szovjet népet. N. Síz. Hruscsov javaslatára a jé lenlevök felállással adóznak V. 1. Le­nin, a világ dolgozói nagy vezére és tanítómestere diesö emlékének. V. I. Lenin halálának 30. évfor­dulójáról P. N. Poszpjelov, a Szov­jetunió Kommunista Pártja központi bizottságának titkára tartott em­lékbeszédet. P. N. Poszpj&tov emtékbeszéde Elvtársak! Harminc év telt el azóta, hogy el­hunyt Vlagyimir Iljics Lenin, a forradalom lángelméje, a Szovjetunió Kommunista Pártjának megterem­tője a szovjet - szocialista állam megalapítója, a világ dolgozóinak vezére és tanítómestere. Harminc éve vezeti a kommunista párt a szovjet népet azon az igazi úton, amelyet Lenin mutatott. A le­ninizmus halhatatlan eszméi ragyog­ják be annak a harcnak az útját, amelyet a Szovjetunió dolgozói a kommunista társadalom felépítéséért folytatnak, óriási hatást gyakorol­nak a világtörténelem egész mene­tére, világszerte harcra lelkesítik a dolgozókat a kapitalista elnyomás ellen, az új, szabad élet építéséért, a békéért és a népek közötti barát­ságért. A Lenin nevelte kommunista párt — központi bizottságának vezeté­sével, élén J. V. Sztálinnal. V. I. Le­nin ügyének nagy. folytatójával — Lenin elhunyta után megvédelmezte a leninizmust a szocializmus ellen­ségeinek minden rohamával szemben és biztosította országunkban a világ első szocialista társadalmának fel­építését. Bárhogyan igyekeztek is az imperializmus reakciós erői visz­szafordítani vagy visszatartani a történelem menetét, a történelem a történelemfejlődés objektív törvé­nyeinek és a marxizmus-leninizmus , e törvényeket tükröző, örökké élő és győzedelmeskedő tanításának megfelelően halad előre. Évről évre terebélyesednek és izmosodnak a béke, a demokrácia és a szocializmus erői, mind szemléltetőbben és mind meggyőzőbben igazolódik Lenin for­radalmi tudományos előrelátásának nagyszerűsége, igazolódnak a mo­dern társadalom fejlődésének általa felfedezett törvényei. I. Marx feltárta a burzsoá társada­lom mozgásának gazdasági törvé­nyét és megvizsgálta a kapitalista társadalom termelési viszonyait, keletkezésükben, fejlődésükben és hanyatlásukban, tudományosan be­bizonyította. hogy elkerülhetetlen a kapitalizmus csődje és a kapitalista társadalom forradalmi átváltoztatá­sa szocialista társadalommá. Az új történelmi korszak feltéte­lei között, amikor a kapitalizmus eljutott legfelső szakaszába, az impe­rializmus szakaszába, amikor létre­jött a monopóliumok uralma, Lenin zseniális tudományos elemzést adott az imperializmusnak, mint a kapi­talizmus utolsó szakaszának gazda­sági és politikai lényegéről. Lenin feltárta a kapitalizmusnak az impe­rializmus korszakában való egyen­lőtlen gazdasági és politikai fejlődé­séről szóló törvényt és a szocializ­mus először néhány, sőt egyetlen országban való győzelmének ebből eredő lehetőségét. Az imperializmus gazdasági lé­nyege — Lenin meghatározása sze­rint — abban áll, hogy a szabad versenyt felváltja a monopólium, amely trösztökben, szindikátusok­ban. a hatalmas bankok mindenha­tóságában, a nyersanyagforrások megszerzésében és összevásárlásá­ban jelentkezik. „A gazdasági mo­nopóliumban rejlik az egész dolog lényege" - szögezte le Lenin. A gazdasági monopólium sajátsága, hogy maximális, monopolisztikusan magas profitra törekszik. Lenin e klasszikus útmutatásaiban lényegében feltárta az imperializmus gazdasági alaptörvényének kiinduló tételeit. A monopolkapitalizmus politikai felépítményében Lenin jellemzőnek tartotta, hogy az fordulatot jelent a demokráciától a politikai reakció felé, rámutatott arra, hogy a kapi­talista monopóliumnak a reakció erősödése felel meg mind a kül-, mind a belpolitikában, a nemzetiségi ei nyomás fokozódása, a z imperializmus, nak az a törekvése, hogy megsértse más nemzetek és államok politikai, nem­zeti függetlenségét — továbbá a ka­pitalista hatalmak egymásközötti harca felel meg a világ újrafelosz­tásáért. A monopóliumok imperialista el­nyomásának súlyosbodása kiváltja a munkásosztály, valamint a gyar­matok és félgyarmatok elnyomott népei ellenállásának fokozódását, azon népek ellenállásának fokozodá­sát, amelyeknek nemzeti függetlenné gét és nemzeti szuverenitását lábbal tiporja az imperializmus. A népek ellenállásának ez a növekedése az imperialista politikával, az imperia­lista elnyomással szemben:' az im­perializmus sebezhető pontja A legutóbbi évek tényei és eseményei meggyőzően mutatják, hogy a ka­pitalista monopóliumok maximális profitra irányuló hajszája. amely megoldhatatlan ellentmondásokat teremt a kereskedelemben, a kapi­talista világpiacon, továbbá a más országok nemzeti függetlenségének elfojtására irányuló politika, amely a népek természetes ellenállását váltja ki — elmélyíti az egész ka­pitalista rendszer általános válságát. Lenin hatalmas tényanyagbíráló elemzése alapján, valamint annak elméleti általánosítása alapján, amit az első világháború hozott a népeknek, tudományosan bebizonyí­totta, hogy a kapitalizmus, amely egészen a XIX. század végéig felfelé ívelő vonalon fejlődött, az imperia­lizmus korszakában élősdi, halódó kapitalizmussá vált, amely újabb és újabb véres háborúk és gazdasági katasztrófák szakadékába taszítja az emberiséget. Lenin többször hangsúlyozta munkáiban, hogy a burzsoá politiku­sok nem képesek megérteni az im­perialista háborúk legfontosabb kö­vetkezményeit és eredményeit. A háború következményei ezelőtt soha sem látott gyorsasággal nyitják fel a burzsoázia által megfélemlített, elnyomott, félrevezetett, becsapott emberek millióinak és tízmillióinak szemét. A Nagy Októberi Szocialista For­radalom a lenini forradalomelmé­let ragyogó igazolása volt. Orosz­ország proletariátusa szövetségben a forradalmi parasztsággal, szövet­ségben az azelőtt az elnyomott népek, kel, Lenin és a lenini párt zseniális ve zetésével véghezvitte a legnagyobb történelmi hőstettet: elsőnek törte át a világimperializmus frontját, megteremtette a proletariátus dik­tatúráját, új korszako* nyitott meg a világtörténelemben: a szocializ­mus diadalának korszakát A lenini forradalmi géniusz egész nagyságára, a leninista párt leg­nagyobb hősiességére és kitartásá­ra, Oroszország néptömegei fórra dalmi energiájának hatalmas ne­kilendülésére volt szükség, hogy megdöntsék Oroszországban az im­perializmus hatalmát és kivezessék az országot az imperialista hábo­rúból. A Lenin alapította nagy párt megcáfolta a m ensevikeket arra vo­natkozó jajveszékelésükkel együtt, hogy a proletariátus Oroszország lakosságának kisebbségét alkotja és nem érett meg*: a szocializmusra: a párt 1917. októberében bátran és biztosan elvezette a munkásosztályt és forradalmi szövetségesét, a dol­gozó parasztságot az imperializmus hatalmának megdöntéséhez és a szocialista forradalom győzelméhez. Lenin látnoki módon megjöven dőlte, hogy végeredményben maga a kapitalizmus, az imperializmus növekvő ellentmondásai tanítják és nevelik harcra a föld lakosságá­nak többségét, hogy a föld lakos­ságának e többsége szokatlan gyor­sasággal kapcsolódik be a felszaba­dulásért folytatott harcba. Leninben a kételynek még az árnyéka sem volt arra vonatkozóan, hogy a szo­cializmus végleges győzelme telje sen és feltétlenül biztosítva van. A történelem egész meneti iga­zolta és igazolja ma is Lenin tu­dományos előrelátását. A szovjet nép, ^miután forradalmi úton meg­teremtette a termelőerők gyors,nö­vekedéséi»k előfeltételeit, Lenin pártjának vezetésével felépítette or­szágunkban a szocialista, társadal mat. szétverte a német fasizmust és a japán militarizmust. Annak következtében, hogy a második vi­lágháborúban vereséget szenvedett a német fasizmus és a japán mili­| tarizmus, az imperializmus rend­szeréből kiszakadt egész sor euró­pai ország, kiszakadt a nagy Kínai Népköztársaság, megalakult a bé­ke. a demokrácia és a szocializ mjis hatalmas tábora. A polgárhá­ború és az Intervenció befejezése után Lenin rámutatott, hogy or­szágunk kiharcolta magának a ka­pitalista országokkal való békés egymásmellett élés egész korsza­kát. Lenin ugyanakkor figyelmez­tetett, hogy az imperialisták nem hagynak fel mesterkedéseikkel és hogy ezért állandóan erősítenünk kel] szocialista hazánk védelmét. Lenin kiemelte a szovjet kor­mánynak azt az állandó óhaját, hogy normális diplomáciai és ke­reskedelmi viszonyt teremtsen a kapitalista országokkal, többek kö­zött az Amerikai Egyesült Álla­mokkal. Lenin 1920-ban, egy ame­rikai laptudósítónak adott híres vá­laszában arra a kérdésre, melyek az Amerikával való béke alapjai, kijelentette: »Az amerikai kapitalisták hagy­janak bennünket békében. Mi nem bántjuk őket. sőt készek vagyunk arannyal fizetni a közlekedés és termelés számára hasznos gépekért, munkaeszközökért, stb. És nemcsak arannyal, hanem nyersanyaggal is.« (V. I. Lenin müvei. 30. kötet, Szik­ra 1953.. 366 oldal.) Lenin több ízben állást foglalt amellett, hogy baráti kapcsolato­kat kell teremteni Angliával és Franciaországgal. A >Manchester Guardian« című angol lap tudósí­tójának adott nyilatkozatában Szov­jetoroszország Angliával ás Fran eiaországgal való együttműködése távlatainak kérdésével kapcsolatban 1922-ben rámutatott: » Véleményünk szerint mindenkép lehetséges, hogy a legjobb baráti viszonyban legyünk mindkét hatalommal és nekünk ép­pen ez a célunk ... Űgy véljük, hogy Anglia és Franciaország jól felfogott érdekej hasonlóképpen eb­ben az irányban fognak hatni.« (Lenin műveii. 33. kötet, Szikra, 1953., 381., 382-ik oldal.) Lenin e kijelentései lerántják a leplet az imperializmus táborában levő ellenségeinknek azokról a rá­galmazó koholmányokról, hogy a szovjet kormány nem óhajt normá lis viszonyt teremteni a kapitalista országokkal. Lenin különleges jelentőséget tu­lajdonított a szovjet állam és a burzsoá országok kereskedelmi kap­csolatainak. mint a két rendszer tartós békés egymásmellettélését előmozdító egyik legfontosabb té­nyezőnek. Lenin rámutatott, hogy a gazdasági nehézségek múlhatat­lanul arra kényszeritik a kapita­lista országokat, hogy Szovjetorosz­országgal a kereskedelmi kapcsoló­tok útjára lépjenek, »Van egy erő — mondotta Le­nin, — amely nagyobb, mint bár­melyik ellenséges kormány. vagy osztály óhaja, akarata és elhatá­rozása — ez az erő: az általános világgazdasági viszonyok, amelyek kényszerítik őket, hogy a velünk való kapcsolatoknak erre az útjára lépjenek.« (Ugyanott. 142 oldal.) A kommunista párt és a szovjet kormány mindig szem előtt tartot­ta és tartja Leninnek, nagy tanító­mesterünknek, országunk és a ka pitalista országok tartós, békés egymásmellet télésének lehetőségére vonatkozó útmutatásait. A két rendszer — a szocialista és a ka­pitalista rendszer — tartós egy­rriásmellettélésére és békés gazda­sági versengésére vonatkozó lenini útmutatások jelentik az elvi alap­ját annak a következetes harcnak', melyet a szovjet kormány a szi­lárd é s tartós békéért a nemzetközi feszültség enyhítéséért vív. A szov jet kormány minden szükségeset megtesz az összes megoldatlan kér­dések békés rendezésére A szovjet kormány fáradhatatlan harc a a tar­tós békéért, a nemzetközi biztonság megszilárdításáért., az egész haladó emberiség támogatására és együtt­érzésére talál. A hatalmas szerve­zett békemozgalom, amely nap­jainkban minden országban Icibon taikozott, különösen szemléltetően igazolja Lenin szavait, hogy »a föld lakosságának óriási többsége helyesli békepolitikánka*?;. (V. I. Lenin müvei. 30. kötet, Szikra, 1953, 392. oldal.) A leninizmus az egész haladó emberiség harci zászlaja az impe­rializmus ellen, a békéért, vala­mennyi ország népeinek barátságá­ért, minden nép boldog jövőjéért vívott harcában. A Ienini2mus for­radalmi eszmei erejével gránitszi­lárd alapot ad nekünk és a z egész világ dolgozóinak. hogy idejében mozgósítsuk a tömegeket az ag ressziő és az Imperializmus erői ellen a tartós és minden nép. nagy­és kisnépek számára egyaránt igaz­ságos békéért való törhetetlen harc­ra. A kommunista párt szent köte­lességének tartja a béke, a demo­krácia és a szocializmus táborának további erősítéséit az aktív, ener­gikus tevékenységet a világ béké­jének biztosításáért, a földkerek­ség minden olyan emberének támo­gatását, aki egy új világháború megakadályozásáért, a tartós bé­kéért harcol. II. Lenin elméletileg megalapozta azt a lehetőséget, hogy a szocializmus eleinte egy országban is győzhet. A szocializmus felépítése a Szov­jetunióban annak eredménye, hogy teljesítettük Lenin bölcs végakara­tát. a Szovjetunió Kommunista Pártja óriási szervező és irányitó tevékenységének nagyszerű eredmé­nye, a műnk ások, parasztok, értelmi­ségiek lelkes, hősies alkotómunká­jának gyümölcse. Lenin halhatatlan müvei megad­ták az alapvető elvi, elméleti út­mutatásokat a kommunista társa­dalom országunkban való felépíté­séhez. a szocializmusból a kommu­nizmusba vezető fokozott átmenet módjához, vagyis a termelőeszkö­zök közös birtoklásától és a ter­mékeknek mindenki munkája alap­ján való elosztásától a kommunista elv megvalósításához: »Mindenki képességei szerint. mindenkinek szükségletei szerint.* Lenin abban látta a szocialista társadalomból a kommunista társadalomba való fo­kozatos átmenet döntő és legfon­tosabb feltételét hogy minden esz­közzel fejleszteni kell a szocialista társadalom termelőerőit, szakadat­lanul tökéletesíteni kell a szocia­lizmus anyagi és technikai bázi sát, növelni kell a munka termelé­kenységet, meg kell teremteni a közfogyasztási cikkek és termékek bőségét. Lenin már a párt 1902. évi programmtervezetében a szo­cialista forradalom alapvet,') célja­ként »a teljes jólét és szabad, min­den oldalú fejlődés biztosítását je­lölte meg a szocialista társad-alom minden tagja számára. Lenin az Októberi Forradalom első napjaitól kezdve óriási figyel met szentelt országunk termelőerői fejlesztése kérdésének. 1918 áprilisában Lenin elkészí­tette ,A tudományos-technikai mun­kák tervének vázlatát*, amelyben egész sor fonto s megbízást ad a Tudományos Akadémiának Oroszor­szág természeti termelőerőinek rendszeres tanulmányozására és fel­kutatására. Ebben a munkában egyéb lenini útmutatások mellett a következőket olvashatjuk: »Különös figyelmet kell fordítani az ipar és a közlekedés villamosí tására és a villamosságnak a föld­művelésben való alkalmazására. A nem elsőrendű fűtőanyagokat (tő­zeget, rossz minőségű szenet) fel kell használni villamosenergia ter­melésére a legkisebb kitermelési é» szállítási költségekkel. A vízieröt és a szélmotorokat fel keli használni általában és külö­nösen a földmüvelésben.« (Lenin müvei, 27. kötet. Szikra. 1962. 319 —320. oldal.) Lenin „Napjaink legfontosabb feladata" című cikkében 1918-ban a következőket írta: „Mindenünk megvan hozzá — természeti kin­esek, emberi erőtartalék és az a negvszerü lendület, melyet a nagy forradalom adott a népi alkotóerő­nek — hogy megteremthessük az igazán hatalmas és dúsgazdag orosz hazát." (Ugyanott T50. oldal). Harminc évvel ezelőtt országunk még csak az első lépéseket tette az iparosítás területén a múlttól örö­költ technikai elmaradottságnak, an­nak az elmaradottságnak leküzdése területén, amelyet fokozott az inter­venciósok okozta rombolás. Lenin abban látta országunk meg­mentését. ha az imperialista hatal­mak országunk ellen irányuló kö. vetkező támadásáig kitudjuk fej­leszteni nehéziparunkat. Leninnek e rendkívül fontos útmutatását becsü­lettel teljesítette pártunk és az egész szovjet nép. Szocialista ha­zánk ma minden vonatkozásban fejlett nehéziparral rendelkezik, amely hatalmas bázisa az ország védelmének és az egész népgazda­ság fejlődésének. A XIV. pártkon­gresszus óta eltelt 28 év alatt a Szovjetunió ipari termelése 29-sze­resére emelkedett Az acéltermelés 21-szeresére, a széntermelés 19-sze. resére, a villamosenergiatermelés 45-szőrösére nőtt. Még nagyobb ütemben növekedett a gépipar és a veoyiipar termelése. Most még a villamosságnál is ha­talmasabb energiaforrás van a ke­zünkben. A szovjet tudósok ered­ményesen dolgoznak azon, hogy fel­használják az atomenergia alkalma zásában rejlő felmérhetetlen lehető­ségeket a kommunizmus építésére, az emberiség javára, nem pedig a népek Ieigázására és kiirtására, nem a világ civilizációjának meg­semmisítésére. A Szovjetunió e vi­tathatatlan technikai és gazdasági hatalma a tudomány és a technika területén elért eredményei kijózanító hatással vannak a Szovjetunió és a népi demokratikus országok elleni úgynevezett „kéreszteshadjárat" egyes dühödt apostolaira. A Szovjetunió Kommunista Párt­jának XIX. kongresszusa összegezte a szovjet nép harcának és győzel­meinek nagyszerű eredményeit és kijelölte országunk további előreha­ladásának programmját. A párt (Folytatás a 4. oldalon.)

Next

/
Thumbnails
Contents