Uj Szó, 1954. január (7. évfolyam, 1-27.szám)

1954-01-20 / 16. szám, szerda

tii %w 1954. január 20. vér tilka A csehszlovák filmgyártás legújabb alkotása Szocialista társadalmunkban a tár­sadalom tagjainak nevelése és át­nevelése a világ dolgozói proletár­nemzetköziségének és a szocialista hazafiságnak szellemében valósul mog. A szocialista hazafiság ápo­lásához tartozik a nemzeti történet haladó hagyományainak, a haladó eszmék dicső fáklyavivőinek, a nemzet ragyogó történelmi alak jainak megismertetése a szocialista jövő építőjével, a természet átala­kítójával, hogy szocialista vívmá­nyaink szeretetére és oltalmára, a szocialista haza kincseinek gyara­pítására, az emberiség aranykorá­nak — a kommunizmusnak felépí­tésében lelkes alkotómunkára buz­dítsa őket. A haladó nemzeti mult hagyomá nyainak felelevenítésében nagyon fontos szerepet filmgyártásunknak A film. mi.nt a leghatásosabb ne­velési eszköz, sokat tehet ezért a célért. A szovjet filmgyártás pél­dáját követve — amely páratlan tökélyre tett szert a történelmi és életrajzfilmek alkotásában — film­gyártásunk a napokban mutatta be »A vér titka« című életrajz filmet. A film azoknak a fehérköpenyes hősöknek életéről szól. akik ^z em­ber egészségének védelmében a tu­domány frontján küzdöttek, hogy életművükkel, az emberi test cso­dálatos belső világának feltárásá val mérhetetlenül gazdagítsák a tudományt és felvértezzék a7 em­bert parányi, szemmel láthatatlan ellenségeinek leküzdésére »A vér titka« a cseh orvostudo­mány kiváló alakjának, dr. Jan­sk.-nak küzdelmes életét, az em­beri életért végzett kitartó, sifvós kutatómunkáját, kezdeti sikertelen ségeit mutatja be. A cseh orvos­tudomány méltán büszke dr. Ján- ski alakjára, akit a polgári korlá­toltságból gáncsoskodó .tudós or­vosprofesszorok« lépten nyomon akadályoztak munkájában. Janský nagy tudós, a vércsoportok felfe­dezője. A cseh orvostudománynak' volt már ilyen nagy alakja Jese­niu s (Jesenský) személyében, aki elősző- boncolt és hatolt be az em­beri test titkaiba. A fehérhegyi csatinak csehekre nézve gyászos végű kimenetele után bekövetkezett sötétség yorszakában a nemzeti megmozdulásban való részvételééi* lefejezett Jesenský nevét, az idegen uralkodó osztályok elsikkasztották, s Vesaliust, a belga tudóst, emle­getik mint első boncolót. Az Utó kor Jesenský nevének megadta az öt megillető köteles tiszteletet. A film cselekménye a mult év­század utolsó évtizedének főiskolai életével kezdődik Bepillantunk az akkor; rendszerek egészségügy; po­litikájába. a protekció nélkül el sem képzelhető egyetemi világba, megismerkedünk a szolgalelkü pro­fesszorokkal, a léhűtő aranyifjúság jellegzetes alakjaival, kik tanulmá nyaikat divatos kedvtelésnek te­kintik és a papák összeköttetései révén minden nehézség és fárad­ság nélkü] szerzik meg az okle­velet. Dr. Janský egy másik embertí­pus képviselője. Az optimista, élet­kedvtől duzzadó fiatalember hiva tásszeretete és alapos tárgyismere­te tekintélyt biztosít Janskýnak tanárai személjen. A kitűnően pro­movált Janskýnak az osztálytársa­dalom mostoha körülményei nem engedték meg, hogy megvalósíthas­sa régi álmát — a sebészeti osztá­lyon tovább képezhess" magát hi­vatásában. Protekció, nagy befo­lyással rendelkező emberek közben­járása kellett a tanársegédi állás elnyeréséhez Janskýnak egyedüli ajánlólevele tehetsége, kitűnő vég­zettsége volt. ami itt azonban vaj­mi kevésnek bizonyult. Igy kerül az orvostudomány új, még születő­ben levő ágának klinikájára, Kuff ner p-.-ofesszor elmegyógyászati osz­tályára. Rideg, de lelke mélyén ara r.yos szívű ember ez a Kuff ner ta nár, Janský azonban ismeri boga­rait és közvetlen lénye megnyeri főnöke tetszését. A klinikán kezdetét veszi Jan- ský hosszas, kitartó kutatómunká­ja, amelyben egyedüli támaszai munkatársa, dr. Kozder a tanárse­géd és megértő felesége voltak. Janský a kezdeti sikertelenségek és kudarcok utá n győz. Élete de­rekán új korszakalkotó felfedezés­sel és ismeretekkel gazdagítja a világot. Bebizonyítja, hogy az em­beri vér négy csoportra osztható és vérátömlesztéskor csak ugyan abb a a csoportba tartozó vért kap­hat a beteg, különben halálos ki­menetelű lehet az ezirányú orvosi beavatkozás. Az első világháború kitörése fél­beszakítja Janský munkásságát. Kinn dolgozik a fronton, sebesül­teket kezel, emberéletek t ment. Itt is elgáncsolják. Egy hibáján ktviil történt tévedés miatt eltilt ják további vérátömlesztések vég­zésétől és maga is meginog fel­fedezésének biztos voltában. A világháború után a súlyosan szívbajos Jánsky, nagy hírnévnek örvendő elmegyógyász, idegorvos, egyetemi tanár Különféle társadal­mi rétegekhez tartozó betegek ke­resik fel panaszaikkal Janský min­dénkin segít. Emberszere +f>te és erős szociális érzése, amely egész életén át végigkísérte, határtalan. Igy kerül hozzá egy napon az esti órákban egyik ápolója még ezred orvos korából. Papik. Az egykori félénk, de jó humorérzékü bajtár­sat alig ismerj fe] az elgyö­tört. kiéhezett, munkanélküli prole­tárban. Papik számtalanszor tanú­ja volt annak, hogyan szállt szem­be Janský a korlátolt, felfuvalko­dott, karrierjüket • féltő és a tudo­mány fejlődését meggátolni akaró gáncsoskodókkal. Tudta mindig, hogv Janský életmüve az emberi­séget, a szenvedőket szolgálja. Most is bizalommal fordul hozzá. Beszél­getésük közben fény derű] arra a végzetes tévedésre, amit az oko­zott, hogy a fronton egy robbanás után, a szerteszét szóródott üveg lapocskákat rendező Papik élté" vesztette a különféle szérumokat. Igy történt aztán, hogy két szé­rum összecsor-éiése következtében egy sebesült katona más vércso­portba tartozó vért kapott az át­ömlesztésnél. A halálos szívbajban szenvedő Janskýban utolsót dobbant az élet lángja Míg Papik a gyógyszertár­ban időzik enyhítő cseppekre vár­va, utolsó erőfeszítéssel odaván szorog az írógéphez, hogy az utó­kor számára hitet tegyen tudomá­nyos felfedezésének igazságáról és ezt írásban is megörökítse. Janský halott, de még ellenfelei is elismerik nagy győzelmét. Az utókor elkésve ugyan, de megadja a kellő tisztéletet és lerója kö­telező háláját a nagy tudós emlé­kének. A betegek, akiket az élet­adó vér megmentett, ha ismeretié nül is, de örökké áldani fogják ne­vét. ' Ez az új csehszlovák életraizfilm mind eszmei tartaln^al, mind mű­vészi tökéletességével é s technika' kivitelével, kiemelkedő művészi al kotás. A nagyszerű rendezés a? áilamdíjas Mártin Frič müve. Az ő érdeme, hogy dr. Janský' helyes eszme; beállításban. de túlzás nél­küli tudta n filmen megszrmélye sítetni. A film hőse nem lép fei pátosszal, mozdulatai nem mere vek, kénysfeeredettck. hanem élet­hűek. Erié túlzás nélkül viszi film­re a nagy orvostudós alakját: ha laóó polgári, tudós, aki messzebb lát koránál, minden tettét szociáli' > igazságérzele és mély emberszerp tete vezérli és hatja át. Frič nagy érdeme, hogy nem anakronizál. Dr Janský szerepét kiválóan ala kította a fiatal Vladimír Ráž. akit mozilátogatóink a Gögös herceg nő« című fi\mböl ismernek. Fiata­los lendülete és vitalitása meggyő­zően szemlélteti, az általa megsze­mélyesített dr. Janský lelkesedé­sét és odaadását a tudomány iránt. Az államdíjas Zdenék Stépánek Kuffner professzor alakításában élet­hűen személyesíti meg az akkori idők bogaras mórózus. azonban a lelke mélyén emberileg érző tudós­nak és a cseh tudomány sikeréért izzóan lelkesedő hazafinak alakját. Ki kell emelnünk a film techni­kai dolgozóinak és orvosi szakta­nácsaaóinak nagy szerepét. akik példás együttműködésükkel a film­gyártó kollektívával jelentősen ki­vették részüket a film sikeréből. Lőrincz László. KULT URH ÍR EK A »Novyj mír« irodalmi újságban Szonja Smeralová »Űt a győzelem­hez^ cím alatt érdekes tanulmány­ban számol be Václav ftezác »So­rakozó« (Nástup) című regényéről, ftezáé regénye a moszkvai Idegen­nyelvü Irodalom Kiadóvállalatnál jelent meg 1953-ban J. Molocs­kovszkij fordításában, Sz. Praszo­lov bevezetőjével. A cikk mégis merteti a szovjet olvasókat fiezáč alkotómüvészetéve] és utolsó regé­nyének tartalmával. Helyesen ki­emeli, hogy fö hősének, Bagárnak a néphez való meleg viszonya nem veleszületett tulajdonságainak kö­vetkezménye. hanem annak, hogy éveken keresztül mint kommunista, agitátor és szervező dolgozott. Smerálová összehasonlítja Bagár magatartását a szovjet tisztek ren­díthetetlen, kemény, amellett az ellenség iránti igazságos magatar­tásával. akik nagylelkűek a náci­propaganda áldozatául esett néme­tekhez. A cikk írója hangsúlyoz­za, hogy Rezáč regénye a szovjet nép, hazánk felszabadítója iránti hálával van átitatva. Figyelmeztet arra, hogy Rezáč tehetsége a »So­rakozó«-ban új irányban fejlődik, realista íróként mutatkozik be. A regény történetét az olvasó meg­nemszünő érdeklődéssel kíséri. Cik­ke végén Smeralová megemlíti, hogy a »Sorakozó«-t a Német Demokra­tikus Köztársaságban is kiadták és meg van róla győződve, hogy a szovjet olvasókat is érdekelni fog­ja. A cirkuszról és a cirkusszal kap­csolatos művészi tevékenységről ed dig igen kevés mű jelent meg. Né­hány évvel ezelőtt adták kj D. Sz. Alperov »Régi cirkusz arénájában« című müvét, mely még 1 a forrada­lomelőtti idők emlékeiről szól. Ezen­kívül az »Iszkussztvo« 1938-ban »Szovjet cirkusz* címmel gyűjte­ményes kötetet adott ki. A kiadó válalat erről a művészi ágról új munkát készül kiadni, és pedig az »Öreg bohóc jegyezetei«-t A mü­vet Ivan Szemjonovlcs Radunszkij, az GSzSzSzK érdemes művésze, az orosz cirkusz legöregebb mesterei­nek egyike irta, akj a cirkuszokban partnerével Bim-Bom álnév alatt lépett fel. Emlékeiben elmeséli, ho­gyan kezdett komédiásbódékban, a ligetek nyitott színpadjain és vi­déki cirkuszokban dolgozni. Ra­dunszkij már hatvan /éve működik a cirkuszban. Sok orosz városban szerepelt, külföldön is fellépett. Sok orosz és külföldi cirkuszi számot látott, megfigyelte a rég; és az új cirkusz művészeinek életét. Köny­vében társainak alkotóerejéről, a próbákról, s arról ír, hogy egy mű­sor számának pontos előkészítésé­hez hosszú hónapok, sőt évek fá­radságos munkája szükséges. Ra­dunszikj bemutatja az olvasónak a kivilágított cirkuszt, a nézőte­ret. az artisták öltözőjét, a híres művészeket, és a szerény cirkuszi alkalmazottakat. A könyv szerzője 83 éves Valóban érdekes élete volt, könyvében sok tanulságos dologról Ír. amit a cirkusz művészei még ma is felhasználhatnak működésük során. M em ei te kel. Nem énekel pacsirta, nem fütyül rigó dalra dalt ablakod alatt, csak én hárfázok, szívem hegedül reggeli ébresztőt: vidám dalokat. Ezüst a dér és apró jégrózsák nyílnak ki fényes ablakod falán. Lassan ébresztem áln^od nyugalmát varázsos csengésű dalok hangján: Serkenj munkára! Bársony szemedben nyíljon ébredés és a nagy csendben segíts most dalolni új riadót. Énekeljünk! ,,Szép fehér'világ van... Űjév reggelén jó meleg ruhádban üdvözöld dallal a hótakarót. G y u r c s ó István. j­el ié e r mm a en lei Fehéi minden csillog a hó, ágyban fekszem, van takaróin. Meleg dmiyhám vállra húzom, a nappaJ elbúcsúzom. Volt vacsorám. van kenyerem, minden búza • nekünk terem. De vannak még, elnyomottak, rossz gúnyával takn róznak. Takarómat megosztanám, fél kenyereni nekik adnám! Fecsó Pál. 13', z fa f ó Kiálts a gyerekre, ne sírjon, ha fáj szegénynek, hogy az anyja messze van, hisz fénylő könnyekkel nem segít magán s nem lehet mindig félénk, társtalan. Nézz fel a hegyekre, hol. büszke fejét magasra emeli a délceg fenyő! Felhő öleli, mint fiatal nejét barna kőfaragó, ha jókedve jő. Vágytam szeretetre, mint öreganyó, kinek életét a gond ette meg . . . úgy nőttem fel, mint a földi mogyoró a kiszáradt, kemény rögek feleft. De életem útja egyenes lett már! Népemhez szól lantomon énekem, mely réti sasként az egekig felszáll: nem töri meg szárnyát a félelem. Ozswald Árpád. Eredeti cseh bemutató Prágában A prágai Kamara-Színházban a napokban került bemutatásra Voj­téch Cach áilamdíjas író »Kalaf­né« című legújabb darabja. Cach előző két színmüvéhez, a »Viadukt«­hoz és a „Mosti sztrájk"-hoz hason lóan ebben a drámájában is a mun­kásosztály szociális és politikai harcát választotta tárgyául. Első két darabjától eltérően azonban ebben az új színmüvében az ak­kori nagy történelmi eseményeket kispolgári környezetben és légkör­ben tükrözteti vissza. A darab színhelye Kladno az 1919. és 1920 as években, mikor az egész országot megrázó forradalmi hullám Kladnon is tetőpontját éri. Az író a kladnói bányászok öntu­datos harcát és forradalmi meg mozdulását érdekes és eredeti mó­don egy polgári család életén ke­resztül mutatja be. A család központjában Kalafné, egy becsületes, őszinte és jóérzé­sű idősebb asszony áll. Kalafné idősebb lányánál él. akinek férje jellemtelen háborús gazdag. Uno­kája férje sem jobb, szociáldemo­kratának vallja magát, ám az első adott alkalommal elárulja társait és mindenben a munkásokat gyű lölő és kizsákmányoló apósát kö­veti. Fiatalabb lányának férje orosz légionista, aki Oroszországból haza­térve éppen a forrongó Kladno munkásai közé kerül. A Nagy Ok­tóberi Szocialista Forradalom ön­tudatos harcossá változtatta és így annak ellenére, hogy hadígazdag sógora házában lakik, azonnal be­kapcsolódik a kladinoi bányászok mozgalmába. Az egy fedél alatt élö két házaspár között rengeteg viszály támad, míg végre a csa­lád a forradalmi események követ­keztében felbomlik, s egymással szemben álló két táborra szakad. Kalafné annak ellenére, hogy nom érti meg az új eszméket, habozás nélkü; a forradalmárok pártjára áll, mert ösztönösen érzi, hogy azok a becsületes emberek. Igazságér­zete nem ' tudja elviselni háborúban meggazdagodott vejének aljas tet­teit és unokája fékjének gerincte­lenségét. Vojtéch Cach a kispolgári csa­lád bomlásán keresztül mutatja be a rothadó burzsoá társadalom re­ménytelenségét, tehetetlenségét és ellenszenves voltát. Bár látszólag Kalafné áll a cselekmény közép­pontjában. a főszereplő még sc?n ő, hanem a munkásosztály, amely már akkor meg akart a valósítani a proletárdiktatúrát. Nem az ö hibá­juk, hbgy kísérletük nem sikerült, a munkásosztályt eláruló jobboldali szociáldemokraták, az ébredő nem­zet érdekeit semmibe vevő akkori vezető emberek bűne ez. A darabot nagy sikerrel játsszák. A szereplőik közt kimagasló alakí­tást nyújt a címszerepben a Ka­mara Színházban vendégszereplő Mila Pačová, érdemes művész, a prágai Nemzeti Színház ta-ja. Kis Éva.

Next

/
Thumbnails
Contents