Uj Szó, 1953. december (6. évfolyam, 290-315.szám)

1953-12-17 / 304. szám, csütörtök

1953. december 17. U J SZO \ A moszkvai dolgozók a Béke Világtanács bécsi ülésének eredményeiről tárgyaltak Moszkvában december 15-én nagy gyűlést tartottak a Béke Világtanács bécsi ülésszakának eredményeiről. A polytechnikai múzeum nagytermét megtöltötték a szovjet Békehívek bizottságának, a Békehívek moszkvai kerületi bizottságának, a központi szakszervezeti szövetségnek, a szovjet antifasiszta bi. zottságnák, a szovjet ifjúság antifasiszta bizottságának, a Szovjet unió Tudományos Akadémiájának, a Szovjet Írószövetségnek képviselői, valamint a moszkvai vállalatok, üzemek és hivatalok munkásai és alkalmazottai. Az ülés részvevői üdvözölték körükben a Béke Világtanács bécsi ülésszakának részvevőit, Kína, India, Chile, Burma, Brazília, Argentína békfemozgalmának képviselőit és a Béke-Világtanács tagjait. Az ünnepi gyűlést N. Tyihonov, a Békehívek szovjet bizottságának elnöke nyitotta meg. Ma a béke megőrzésének és a nemzetközi feszültség enyhítésének problémája valamennyi nemzet, valamennyi szervezet, az összes or. szágok és békehívek számára elsőrendű és legfontosabb probléma. Az ülésszak megmutatta, hogy a béke örei növekednek, hogy a széles néptömegek jól látják ki veszélyezteti a békét, látják, hogy a nemzetközi szolidaritás is jelentősen szilárdabb. Mi, szovjet emberek — jelentette ki Tyihonov, forrón üdvözöljük a Béke Világtanács határozatait, amely az összes békeszerető nemzetek további tömörülését, a béke megőrzését, a nemzetközi feszültség enyhítéséért folytatott harc erösödését jelenti. Az ünnepi gyűlésen felszólaltak továbbá a Béke Világtanács elnök ségének tagjai, A. Szurchov és I. Erenburg írók. Az ülés részvevői nagy figyelemmel hallgatták a Kínai Népköztársaság, India, Chile, Argentína, Brazília és Burma békebizottságai képviselőinek beszédeit, A tanácskozásoknak az amerikai tél rés?éről való egyolda'ú megszakítása u'a' nyit Li Szin Mannák a koreai fegyverszünet {elborítására Kiang Nan, az Üj Kína hírügynökség különtudősítója^írja: Arthur Dean amerikai megbízott a panmindzsoni tanácskozások szómbaton történt megszakítása óta tüntetően veri a mellét és arról panaszkodik, hogy a koreai kínai fél »hitszegéssel« vádolta kormányát és így »kényszerítette őt a tárgyalóasztal elhagyására". Ezalatt az Egyesült Államok londoni x.gyengébb partnerét is közbe szólt, kijelentve, hogy sfurcsa do log volt«, hogy a koreai-kínai fél felvetette több mint 27.000 hadifogolynak Li Szin Man részéről az amerikaiaknak tudtával történt erőszakos visszatartását. Ez az egész színjáték amelynek az a célja, hogy megtévesszék a világ közvéleményét és elhárítsák az amerikaiakról a felelősséget a tanácskozások megszakításáért — nyilvánvalóan ostoba. Mi »kénysze rítette« tulajdonképpen Deant a ta nácskozások félbeszakítására? Erre John Foster Dulles amerikai külügyminiszter adhatja meg a pontos választ. Dean a minap kijelentette, hogy új utasításokat kapott Dullestől. Hír szerint azzal bízták meg. kövessen el minden »elképze'hetőt« — ragaszkodjék például úgynevezett » végleges aján" latához« — hogy elgáncsolja a po litikai értekezletet. A bekövetkező események is azt bizonyítják, hogy Dulles új utasí tásaiban felhívta Deant töreked jék minden ^elképzelhető* módon a tanácskozások megszakítására, hogy ezzel lehetővé tegye Li Szin Mannak a hadifoglyok erőszakos visz szatartását, valamint a nemzetközi feszültség fenntartását Koreában és a Távol Keleten. Nyilvánvalóan nem a koreai-kínai fél vádja, hanem az Egyesült Államok hitvány »hidegháborús« politikája »kényszerítette« Deant a ta nácskozások hirtelen megszakításá ra. Ennek az alávaló politikának végrehajtása céljából Dean ismétel ten és arcátlanul igyekezett rábírni a koreai-kínai felet december 8 án előterjesztett »végleges ajánlatá ,nak« aláírására. A koreaikínai megbízottak azon. ban nem hagyták provokálni magukat hanem nyugodtan és türel mesen rámutattak Dean »végleges ajánlatának* legképtelenebb pont jaira. Nevezetesen megkérdezték Deant, vájjon a politikai értekez leten hozott határozatok kötelezők lesznek-e Li Szin Manra is ? A szom bati ülésen Dean még mindig nem tudott választ adni erre a kérdés re. Ismételten csupán az ülések ,>sztinetelését« sürgette. Végű] is azzal az ürüggyel, hogy a koreaikínai fél hitszegéssel vádolta a ha difoglyok Lj Szin Man részéről való erőszakos visszatartásában köz rejátszó amerikaiakat, Dean előho zakodott a tárgyalások ^határidő nélküli« megszakításával és ugyan olyan módon, mintahogy Harrison felfüggesztette a fegyverszüneti t-ír gyalásokat mult év október 8-án s a koreai kínai fél válaszának meg hallgatása nélkül kivonult az ülés teremből. Dean nem merte nyilatkozatában kifejteni, mennyiben »ha.mlsak« a koreai-kínai fél vádjai Ismeretes, hogv s hadifoglyok kérdésében lét reiött egyezményt 1953. június 8 án William K Harrison amerikai tábornok írta alá, hangoztatva, hogy az amerikai félhez tartozó 17 nemzefet képviseli. Dél Koreát is beleértve. Az egyezmény aláírása után 10 nappal azonban a délkoreai fegyveres erők »szabadonbocsátás« cí mén erőszakkal elhurcoltak több mint 27 000 hadifoglyot pedig Marc Clark amerikai tábornok, mint az ENSz fegyveres erőinek főparancs noka. július 21 én kijelentette, hogy »teljes parancsnoki feranhatósággaU rendelkezik a liszinmanista fegyveres erők felett. Az Egyesült Államok kül ügy mi nisztélruma a svájci kormányhoz intézett jegyzékében megállapítot ta, ami a hadifoglyokat illeti, »ezek nem az egyes hadviselők, hanem az ENSz parancsnokság őrizetében vannak, és egyedül az ENSz pa rancsnokság felelős valamennyi hadifogoly őrizetéért és ellenőrzésérU. Ez a nyilatkozat azzal az amerikai jegyzékkel kapcsolatban tör tént, amely felhívta Svájcot, hogy vegyen részt a fegyverszüneti egyez mény értelmében megalakítandó semleges hazatelepítési bizottságbem. Meg kell jegyezni, hogy az ENSz fegyveres erőinek főparancsnoka tu lajdonképpen az Egyesült Államok fávolkeleti. főparancsnoka és az ENSz parancsnokság főhadiszállása az Egyesült Államok távolkeleti főhadiszállása Nem hitszegés e tehát az Egye sült Államok kormánya részéről, ha az egyik amerikai tábornok aláírja a hadifogoly-kérdésről szóló egyez ményt, egy másik amerikai tábor nok pedig elnézi, hogy az ellenőr zése alatt álló délkoreai fegyveres erők egyszerűen elhurcoljanak több mint 27.000 hadifoglyot? Ez annyira cáfolhatatlan hitsze gés, hogy Harrison — aki csalárdságában felülmúlta Arthur Deant — nem mert ellenvetést tenni Nam Ir tábornok július 19 i nyilatkoza tával szemben, amelyben a koreai kínai fél fenntartja azt a jogát, hogy az üsyet politikai értekezlet elé terjessze A koreai-kínai fél vádja az ame rikai fél ellen ilyenformán hiteles és megcáfolhatatlan. Az Egyesült Államok kormánya aligha kerülheti el a politikai ér tekezlet és a koreai fegyverszüneti egyezmény meghiúsításáért reá há ruló felelősséget, ha nem folytatja haladéktalanul a két fél között megszakadt tárgyalásokat. Koreában ma válságos a helyzet. A tanácskozásoknak az amerikai fél részéről való egyoldalú megsza kítása utat nyit Li Szin Mann számára hogy megvalósítsa a hadifoglyok erőszakos visszatartását és a fegyverszünet felborítását. Az ebből keletkező súlyos következményeket nem szabad lebecsülni és az angol kormány bűntársként jár el, ha támogatja az amerikaiak szabotáló taktikáját. A Kínai Népköztársaság elismerésének kérdését az Arab Liga Tanácsának napirendjére íűzték A Rosza el Juszef című egyip tomi hetilap jelentése szerint az Arab Liga titkársága Libanon, Irak és Jordánia javaslatára az Arab Liga Tanácsa legközelebbi ülésszakának napirendjére tűzte a Kínai Népköztársaság elismerésének kér dését az arab országok által. Az arab országok politikai köreiben — írja a lap — rámutatnak arra, hogy a Kínai Népköztársaság elismerése nagy gazdasági előnyöket jelent az arab országoknak és gazdag piacot nyit meg előttük. Átadta megbízólevelét Dánia új pekingi követe Gregersen. Dánia új kínai követe, átadta megbízólevelét Mao Ce tung-nak, a Kínai Népköztársaság központi népi kormánya elnökének. Az új dán követ Christensen dán követségi harmadtitkár kíséretében jelent meg Mao Ce-tung elnöknél. Kínai részről az átadásnál jelen volt Ldn Po-csü, a központi népi kormány főtitkára Csu En-laj mi niszterelnök és külügyminiszter, Vang Ping-nan, a külügyminiszté rium főosztályának vezetője és mások. Gregersen követ megbízólevelének átadásakor üdvözlő beszédet mon dott, amelyben hangsúlyozta: királya, kormánya és a dán nép nagyfontosságot tulajdonit a Dánia és Kína közötti jó kapcsolatoknak. Mao Ce tung elnök válaszában hangoztatta: a kínai nép nagyon fontosnak tartja a Kína és Dánia népei közötti kereskedelmi és kulturális kapcsolatok fejlesztését. Ezeknek a kapcsolatoknak fejlesztése hozzájárul a két nép barátságának megerősítéséhez ég a világbéke. megszilárdításához. Biztosítom önt támogatásomról a két ország baráti kapcsolatai erősítésének mun. kájában India nem engedi, hogy bármely ország beavatkozzék belügyeibe A Hindustan Times jelenti, hogy Nehru, India miniszterelnöke, Deh. ra-Dunban, az indiai országos katonai akadémia növendékei előtt mondott beszédében kijelentette, hogy „Indiának nincsenek katonai igényei egyetlen országgal szemben sem, viszont nem engedi meg, hogy valamely ország beavatkozzék India belügyeibe". Nehru hangsúlyozta: „Békeszerető nemzet vagyunk. Nem tervezzük más országok megrchanását vagy i meghódítását. Az ilyesmi nem felei : meg politikánknak. De nem enged. jük meg hazánk határainak semmi' nemű megsértését. Fenn kell tartanunk határaink biztonságát ellenséges betörések elhárítására. Ez azt jelenti, hogy mind katonai, mind pedig más tekintetben felkészülteknek kell lenni. Dulles ismét »megfenyegette« a nyugati kormányokat Az agresszív Északatlanti-tömb üléséről Az „Északatlanti-tömb tanácsának'' ülése — amely december 14-én kezdődött Párizsban — olyan légkörben folyik, ameiy az agresszív tömb tagjai közötti nagy zavarrói tanúskodik, valamint az „atlanti" politika válságát bizonyítja. Ezen országok uralkodó köreinek helyzetét megrendíti a nemzetek nö vekvő ellenállása a militarista tei'vekker szemben amelyek ennek az „atlanti" politikának a gyümölcsei. A tanács ülését december 14-én Bidault francia külügyminiszter nyitotta meg. Beszédében elsősorban azt követelte, hogy teljesítsék azokat a feltételeket, amelyek az ö nézete sze rint Franciaországnak „kezességet" nyújtanának, hogy nem újítják te] a nyugatnémet miiitarizmust- E félté telek egyike többek között az Északatlanti-tömbről szóló szerződés érvé nyességének 50 évre való meghosz. szabbítésa (eredetileg 20 évre kötötték), mert Uyen módon meghoszszabbítanák az amerikai és angol csapatok tartózkodását az európai I szárazföldön. Bidault ezenkívül be- " ismerte, hogy „érintkezésbe keil lép. ni a Kelette/' és itt kell kiküszöbölni a „holtpontot." Az ülés részvevői azután Lord Ismaynak, az Északatlanti-tömb főtit kárának évzáró beszámolóját hall gatták meg. Az ülés exsösorban politikai prob lémákka! foglalkozik. A központi brit tájékoztató irodia diplomáciai tudósítója beszámolójában megálla pítja hogy az ülésen a négy nagyhatalom képviselőinek (a Szovjetunió részvételiévé*!) való tanácskozásáról kel] tárgyalnia, valamint az „európai védelmi közösségről" szóló szer ziödés ratifikálásának kilátásairól. Jóllehet az Északatianti tömb tanácsának ülése zárt ajtók mögött folyik, az újságokbán hírek és kommentárok jelentek meg, amelyek ar ról tanúskosnak, hogy Dulles minden erejéből meg akarj3 törni az európai képviselőknek a Nyugat Németország militarizáiására irányuló ter. veivel szembeni ellenállását. A lapok megállapítják hogy Dmle:- beszéde körülbelül olyan hangú volt, mint a tanácskozás után tartott sajtókonferencián mondott beszéde, amelyben elutasította a francia külügyminiszter valamennyi ehenveté. sét, akí a francia parlamentben az „európai hadseregről" szóló szerződés ratifikálásának nehézségeiről beszélt. A tanács ülésén beszédet mondott Eden brit kü'ügyminiszter is. Annak az óhajának adott kifejezést, hogy Nyugat-Németország járuljon hozzá a nyugat védelméhez azáltal, hogy részt vesz „az európai védelmi közösségben" Ismeretes hogy Anglia maga nem csatlakozik az „európai védelmi közösséghez," azonban más országoktól azt követeli, hogy a szerződést ratifikálják. Eden kijelentette azt is hogy .a? északatlanti egyezmény szervezetének egyesítenie kell erőfeszítéseit, hogv megőrizze erejét. Az atlanti tömb vezérei nyilvánvalóan nagyon jól tudatosítják, hogy a nyugateurópai országokban már senki sem hisz az amerikai propagandának amely azt állítja, hogy szükséges .megvédelmezni a Nyugatot" és hogy ezért van szükség a lázas fegyverkezésre. Bidault javasolta, hogy fokozzák az atlanti tömb érdekében végzett propagandát és hogy erre a célra rendkívüli eszközöket fordítsanak. Dulles amerikai külügyminiszter, aki jelenleg Párizsban tartózkodik az Atlanti Tanács ülésén, sajtóér. tekezletet tartott. Dulles ezt a sajtóértekezletet ar ra használta fel, hogy az »európai védelmi közösség« ratifikálása ér dekében ismét megfenyegesse a nyugateurópai kormányokat, különösen a francia kormányt. Követelte, hogy a nyugateurópai parlamentek rövidesen ratifikálják a szerződést és hangsúlyozta: ab ban az esetben, ha az európai vé. delmi szövetségről szóló szerződést »csakhamar« nem ratifikálják, az Egyesült Államok kénytelen lenne ^tragikusan és alapvetően* újból felülvizsgálni »külpolitikáját«. Fenyegetését azzal is megtoldot ta, hogy a Nyugatnak »juttatott segély® esetlege

s megszüntetését he. lyezte kilátásba. Dulles nem volt hajlandó válaszolni a tudósítók azon kérdéseire, amelyek az »európai védelmi kögösség* egyes tagállamainak adandó amerikai úgynevezett garanciákra vonatkoztak. Amint a londoni rádió közli a nyilatkozat ^kellemetlen benyomást keltett Franciaországban. Attól tartanak, hogyha a nyilatkozat ragasz, kodik az eurőpaj védelmi' közösségről szóló egyezmény gyors ratifikálásához, esetleg meghiúsítja saját célkitűzéseit, mert a terv ellenzői nek malmára hajtja a vizet a francia parlamentben.« Több angol lap is hűvösen fogad, ta és helyteleníti Dulles nyilatko. zatát. Az »európai védelmi közösség« kondér ja mellett Adenauer: (a francia kakashoz) — Tartson velem, kedves szomszéd! I