Uj Szó, 1953. december (6. évfolyam, 290-315.szám)

1953-12-10 / 298. szám, csütörtök

4 m%w 1953. december 10. A Demokratikus Németország Nemzeti Frontja nemzeti tanácsának felhívása a német néphez Az ADN sajtóiroda jelentése szerint a Demokratikus Németország Nemzeti Frontja nemzeti tanácsának elnöksége felhívást intézett a német népihez. Minden becsületes német békét akar sajátmaga, családja és népe számára — írja a felhívás. A német nép nemzeti függetlenséget és biztonságot követel a militarizmus és a fasizmus erőinek minden veszélyével szemben. Ez az összes nemzetek, az összes országok hazafiáinak legnagyobb óhaja. Népünk, amely azért harcol, hogy egységes és demokratikus Németországban élhessen, azt akarja, hogy senki se sodorhassa őt be egy új imperialista rablóháborúba. Maga akarja építeni jövőjét békés körülmények és az összes európai nemzetekkel való jó szomszédi kapcsolatok között. A nyugati hatalmiak politikusai, nyugatnémet és nyugatberlini kiszolgálói azt állítják, hogy ,,a

z eu. rópai védelmi közösség" megalakí tá«sa biztosítja az európai békét. „Az európai védelmi közösségnek" a va lóságtan az a célja, hogy bizonyos imperialista országokat egyesítsen az USA vezetése alatt a munka, a demokrácia és a béke országai ellen. ,,Az európai hadsereg" magjává a német militarizmusnak ugyanazon erőit akarják tenni, amelyek az elmúlt 50 év alatt népünket már két ízben véres rablóháborúkba sodorták az európai nemzetek ellen. Az „európai védelmi közösségről" szóló szerződés megvalósításának politikája Európa kettészakítását és a háborús veszély fokozását jelenti. A német nép teljes összhangban az ösz. szes eurjpai nemzetekkel azt akarja, hogy e

1 politikával szálljon szembe az európai országok közös törekvése a nagyhatalmaknak a feszültség eny hítésére és az államok békés együtt, élésére irányuló erőfeszítése. Ezért a németek szívük mélyéből üdvözlik a szovjet kormánynak a Franciaország, Szovjetuniói Nagy Britannia és az USA külügyminiszterei konferenciájára tett javaslatát és azt akarják, hogy ez a konferencia minél előbb valósuljon meg Berlinben, Németország fővárosában. Az „európai védelmi közösségről" szóló szerződés megvalósításának po litikája elmélyíti Németország kettészakítottságát. A német kérdés békés megoldásához vezető utat csupán magának a német népnek törekvései vihetik sikerre. Ezért Németország összes béke. szerető és demokratikus erői üdvözlik a Német Demokratikus Köztársaság kormánynyilatkozatában foglalt javaslatokat, amelyeket Walter Ulbriebt kormányelnök 1953. november 25-én olvasott fel a népi kamarában. A Demokratikus Németország Nemzeti Frontjának nemzeti tanácsa elvárja, hogy az összes hazafiak eré. lyesen támogatni fogják a Német Demokratikus Köztársaság kormányának a németek közötti kölcsönös megegyezésre és együttműködésre tett javaslatát. A Demokratikus Németország Nemzeti Frontja II. országos kon gresszusának összehívását 1954. májusának második felére tűztük ki mondja végezetül a felhívás Ez a kongresszus nagy hazafias mozgalmunk sikereire támaszkodva fontos szakaszt fog jelenteni az egységes, békeszerető, független és demokratikus Németországhoz vezető úton, amelynek megteremtése hozzá, járul az európai béke megszilárdításához. A Finn Nép Demokratikus Szövetségének nyilatkozata December 6-án ünnepelték Finn ország függetlenségének napját. A Finn Nép Demokratikus Szövetsé ge nyilatkozatot adott ebből az al kálómból. A nyilatkozat rámutat arra, hogy a finn nép évszázados álma, az ország függetlensége an nak következtében valósult meg, hogy Oroszországban megdöntötték a cár uralmát és létrejött az új, szocialista szovjet állam. A finn nép tudja, hogy a Szovjetunió nem fenyegeti Finnország függetlenségét, hanem békében és barátságban akar élni Finnország gal. A Szovjetunió — mondja a nyilatkozat — gyakorlatilag be bizonyította, hogy támogatja népünknek a politikai és gazdasági önállóság biztosítására és a sajátos nemzeti kultúra fejlesztésére irányuló törekvését. Ez a barátság, amely a nagy és kis népek egyenjogúságán alapul, nem tetszik az imperialistáknak, akik ferde szemmel nézik Finnor szág és a Szovjetunió barátságá nak erősödését és gazdasági kap csolatainak bővülését. Ezek a gazdasági kapcsolatok megfelelnek mindkét ország érdekeinek, de kü lönösen a finn nép érdekeinek. Az országunkban nemrég alakult kormány, amely a nyugat; tőke érdekeinek kedvez, a finn nép ön állóságát, békés életét veszélyezteti. A kormány azt bizonyítgatja, hogy folytatni akarja az előző kormány külpolitikáját, vagyis Finn ország háború utáni külpolitikáját. A finn népnek mégis éberen kell figyelnie az események menetét és idejében el kell hárítania a fenyegető veszedelmet. Az imperialista hatalmak veresége az ENSz különleges politikai bizottságában Az ENSz különleges bizottsága folytatta az általános vitát a Délafrikai Unióban tapasztalható meg különböztetés kérdéséről. Egyiptom, Libanon, Guatemala, a Fülöp szigetek és Uruguay küldöttei szembehelyezkedtek a Délafrika Unió azon határozati javas latával, amely szerint a bizottság nem illetékes a szóbanforgó kérdés megvitatására. Az argentínai küldött kijelentette, hogy ellenzi a Délafrikai Unió határozati javaslatát, de kétségét hangoztatta afelől. vájjon célszerű.

e folytatni a bizottság munkáját, miután a Délafrikai Unió kormánya nem hajlandó együttműködni a bizottsággal. G. Szakszin, a Szovjetunió kép viselője feltárta a Délafrikai Unió kormánya által alkalmazott barbár faji megkülönböztető politika lényegét, majd rámutatott: tarthatatlan egye

s küldöttek kijelentése, amely szerint az ENSz nem Ule_ télies megvitatni azt, hogy a Dél afrikai Unióban megszegik az ENSz alapokmányában lefektetett alapelveket. A Szovjetunió képviselője rámu tátott arra, hogy a Délafrikai Unióban alkalmazott fájj megkülönböztető politika nemcsak belpolitikai jellegű, hanem nemzetközi térre is kiterjed. A Délafrikai Unió egész szinesbőrü lakosságával szemben alkalmazott faji megkülönböztető politika tulajdonképpen sértő min den ázsiai, afrikai vagy délameri kai ország népeire, amelyek a föld lakosságának jelentős részét alkotják. Az ENSz különleges politikai bizottsága december 5-én befejezte a kérdése-tárgyalását, valamint az e kérdéssel kapcsolatban előterjesztett határozati javaslatok megvi tatását. A vita befejezésével sza. vazásra került sor. Elsőnek a Dél afrikai Unió küldöttségének határozati javaslata felett szavaztak, amely szerint a bizottság »nem illetékes« a szóbanforgó kérdés megvitatására E jevaslat ellen 42 küldöttség szavazott, köztük a Szovjetunió, az Ukrán SzSzK, a Bjelorusz SzSzK, Lengyelország, Csehszlovákia, az ázsiai, az arab országok, néhány latinamerikai ország és más országok küldöttségei. A Délafrikai Unió javaslata mellett csak 7 küldöttség szavazott Hét küldöttség pedig tartőzdokott a szavazástól. Ilyenformán a bizottság túlnyomó többsége elvetette a Délafrikai Unió küldöttségének határozati javaslatát, ami az imperialista hatalmak komoly • vereségét jelenti Tizenhét másik ország küldöttségének határozati javaslatára a chilei küldöttség módosításával 37 küldöttség szavazott, köztük a Szovjetunió, az Ukrán SzSzK, a Bjelorusz SzSzK, Lengyelország, Csehszlovákia, az ázsiai, az arab államok küldöttségei és a latinamerikai államok többségének küldöttségei. E javaslat azt ajánlja, hogy a Délafrikai Unió faji viszonyait tanulmányozó bizottság folytassa munkáját és tegyen jelentést a közgyűlés 9. ülésszakának. A javaslat ellen tíz küldöttség szavazott (Délafrikai Unió, Anglia, Fran. ciaország, Kanada, Belgium, Hollan dia, Görögország, Ausztrália, Columbia, Üjzéland). Kilenc küldöttség, köztiük az 'Egyesült Államok, Törökország, Argentína, Dánia, Norvégia és Svédország küldöttsé gei tartózkodtak a szavazástól. Ezzel a közgyűlés 8. ülésszaka nak különleges politikai bizottsága befejezte munkáját. Az elmúlt évek és hónapok számos nyugateurópai országokban a reakciónak az illető országok érvényben levő alkotmánya és válasz tási rendszere ellen intézett bőszült támadások jegyében teltek el. Ez a folyamat különösen gyors volt azokban az államokban, melyeknek kormánykörei politikájukban az Amerikai Egyesült Államoktól diktált agressziót követik. A burzsoázia valamikor azzal kérkedett, hogy a nemzet jogait és függetlenségét védelmezi. Az északatlanti tömb országaiban a demokratikus polgári szabadságjogok ma „elavultak". Ezen országok irányítói felhagynak nemzeti politikájukkal, országuk területét átadják amerikai haditámpontok és kiképzőterepek létesítésére, USA céljait szolgáló szövetségeket kötnek és államaik érdekei ellen irányuló tömbökbe tömörülnek. Nyugat-Európa hajdani szabad tőkés országainak kormányzó rétege az illető országok alkotmányának sírásója. Hovatovább szabad kezet követelnek az északatlanti stratégák Wasbir.ítonbó' jövő »ter veinek" teljes megvalósítására. Az USA közvetlen nyomására, amely agresszív tömbbe kényszeríti „partnereit", számos országban divatossá válik az alkotmány és a választójogi törvények „kiigazítására" irányuló kampány. Franciaország nemzetgyűlésének reakciós többsége 1953. júliusában a demokrataellenes „módosítások" egész sorát hagyta jóvá az 1946. évi alkotmányban. E módosítások értelme odairányul, hogy a képviselőház jogainak megnyirbálásával bővüljön a kormány hatalma. Az „alkotmányos többség« nek, azaz az egész nemzetgyűlés többségének Úgyne vezett alapelvét a kormányalapítás, sal és a bizalom megszavazásával kapcsolatos teljhatalom megerősítésében most felcserélték a viszonylagos többség alapelvével, azaz a nemzetgyűlés megjelent tagjai több Bégének alapelvével. Az USA bérencei a nyugateurópai államokban — az illető országok alkotmányának sírásói Megszüntették a képviselőházi csoportok aránylagos képviseletét a nemzetgyűlés irodájának és a Köz társaság Tanácsának megválasztásában, amelynek e „módosítások" szerzői szerint a haladószellemü képviselők eltávolítására kell vezetnie. A demokratikus pártok és szervezetek képviselői ellen irányul közvetlenül az a javaslat is, amely azt követeli, hogy az ülésszakok közötti időben fosszák meg a képviselőket mentelmi joguktól. A francia kormánykörök ezen „al kotmányreformok" segítségével, amelyek elsösegítik Franciaország legmegátalkodottabb ellenségének — a német militarizmusnak újjászületését — mindenekelőtt arra törekszenek, hogy keresztülvigyék az »európai védeimi közösségről szóló egyezmény ratifikálását. Hollandiában felülvizsgálták az alkotmány 59. számú egyik legalapvetőbb cikkelyét, amelynek értelmében a királynak csak a képviselőház beleegyezésével van joga háborút indítani bármely állam ellen. Ez év májusában a felsőház törvényterve, zetet hagyott jóvá, amely felhatalmazza a királyt, hogy abban az esetben, „ha nemzetközi kötelezettségeinek értelmében háborúban való részvételre kényszerül az ország" önkényesen is bejelentheti a hadiállapotot. Ilymódon Hollandia saját népének akarata ellenére és a képviselőház beleegyezése nélkül agresszív háborúba sodródhat, amelyet az északatlanti tömb irányítói idéznek elő. Dániában félévvel ezel.'ť életbelépett az új alkotmány. Az alkotmány 20. cikkelye nyiltan szentesíti, hogy Dánia a „nemzetközi hatalmak" javára feladja nemzeti szuverenitását. Nem nehéz elkézelná, hogy a „nemzetközi hatalmak" alatt az amerikai hadigépezetet kell érteni amely hatalmába ke iti repülő terek és légitámpontok létesítésének céljára ennek a kis országnak a területét. Belgiumban megerősítés végett a képviselőház elé terjesztették a kormány törvénytervezetét az „alkotmány felülvizsgálására", melynek célja, hogy az alkotmányt összhangba hozza az »európai közösség« követelményeivel. A törvénytervezet kilátásba helyezi az 1831. évi alkot mány 25. cikkelyének felülvizsgálását, amely kimondja, hogy „minden hatalom a nemzettől ered". Ez a cikkely, valamint azok a cikkelyek, amelyek Belgiumnak azt a jogát rögzítik, hogy szabadon rendelkez het hadseregével, ellentmond az „európai közösségről" szóló szerződésnek, amely követeli, hogy a részvevő államok • mondjanak le nemzeti fenségjogukról. Nyugat Németországban a bonni klikk szintén törvénytervezetet ké szített elő az alkotmány megvál toztatására. Adenauer kormányát feljogosítja az általános hadkötelezettség bevezetésére. E törvény tervezet értelmében minden jogot meg kell adni Adenauer reva.nsisz ta klikkjének, a Wehrmacht fel újítására és a jövőbeni hadjáratokra. Az ilyen »alkotmányreformok« népellenes, nemzetellenes célja nyíl váfivaló. Az északatlanti háborús tömbbe belekapcsolódott országok kormánykörei dollárokért eladják nemzetük jogait és függetlenségét. »Törvénnyel« igyekeznek szentesíte nj amerikai haditámpontok létesi tését és államuk területének amerikai csapatokkal való megszállá sát. »A felülvizsgált alkotmányoksegítségével fantasztikus katonai szerződéseket és egyezményeket kényszerítenek rá a népekre, mint amilyen az »európaj védelmi kö zösség«, amely azt jelenti, .hogy a nyugateurópai országokat, amelyek a múltban nem egyszer kénytelenek voltak eltűrni a militarista Né metország agresszióját, kiszolgál tatják az Adenauer-féle revansisz táknak. Jellemző, hogy egyes burzsoá tudósok, az »északatlanti« tömb bérencei, most fokozottabban igyekszenek ideológiailag alátámasztani a »divatjamult burzsoá demokrati kus elöítéletektől« mentes »erős« államhatalmat. ' „Túlzás nélkül kijelenthetjük, — írja Klinton L. Rossiter — hogy az amerikai nép sorsa az atomkorszak, ban az elnöki hatalom, mint az al. kotmányos diktatúra lehetőségeitől függ". Ez az amerikai tudós elérve a kazuisztika tetőfokát, kijelenti: „Nincs az az áldozat, amely demo. kráciánk megmentésére túl nagy lenne, annál kevésbbé kell félni ma. gának a demokráciának ideiglenes megtagadásától". Nyugat-Európában is akadnak olyan tudósok, akik az Egyesült Államok államberendezését tekintik mintaképüknek. Amint ismeretes, az USA.ban számos bizottság fog. lalkozik a „lojalitás" felülvizsgálásává!. A burzsoá demokratikus szabad, ságjogok sírásói- az „erős kéz" poli. tikáját követve felülvizsgálják a régi választási rendszereket. Az olasz szenátus 1953. márciusában csaló választójogi törvényt fogadott el, amely a képviselőházi bi. zottságok aránylagos rendszerét többségi rendszerrel cseréli fel Nyomban ezután Adenauer, a bonni revansiszták feje harcot indí. tott a haladó szervezetek ellen. Min. den olyan párt vagy csoport elnök, ségét megszüntette, amely 5%.nál kevesebb szavazatot kapott. Az egymással egy tömbbe tömő. rült jobboldali pártok a választók terrorizálásával ilyen gálád módon akarják hatalmukba keríteni a kép. viselöházat. A burzsoá politikusok ilymódon a parlamentekben biztosítani akarják az engedelmes .északatlanti" több. séget. L. Emery, angol konzervatív, párti politikus nyíltan kijelenti, hogy a legfontosabb olyan többséggel ren. delkezni a képviselőházban, amely „a kormány támaszául" szolgálhat, és nem tükrözi vissza a választók hangulatát. A legvadabb, régen idejüket múlt elméleteket szedik elő a történelem régiségtárából arra, hogy igazolják a dolgozók demokratikus jogai ellen indított támadásukat. A burzsoá ideológusok oly messzire mennek, hegy most, a XX. század közepén a korlátlan hatalom, az abszolút monarchia megteremtésévei hozakodnak elő. „Számunkra — mondja Maroel de Corte belga tudós — a haza és a monarchia fogalma elvá. laszthatatlan. Hűség a monarchiá. hoz, hűség a király személyéhez — a tudatos haladás egyedüli forrása." Az alkotmányok sírásói a nyugat, európai országok lakossága széles rétegeinek egyre növekvő ellenállá, sába ütköznek. Attól a nyomástól eltekintve, amelyet például a jobb. oldali pártok alkalmaztak Dániában, a választóknak csak 45%.a szava, zott az új alkotmányra. (Elfogadásá. hoz a szavazatok 45%.ra volt szúk. ség.) A dán nép többsége természetesen nem értett egyet az alkotmány „északatlanti variációjával". Másik példa. A legutóbbi olaszor. szági választások során a keresz. ténydemokrata tömb nem tudta megszerezni a szavazatok 50%-át, amely az új választójogi törvény ér. leimében további 65 helyet biztosított volna számára a képviselőházban. Ilymódon az olasz nép elvetette a reakciós választási törvényt. A demokratikus pártok képviselői magasra emelik a nemzeti függet. lenség és nemzeti szuverenitás zász. Iáját, amelyet a burzsoá reakciósok, eldobtak. A tőkés országok dolgozói hatá. rozottan szembeszállnak az agresz. szív tömbök és szövetségek Washingtonból diktált politikájával, az új világháború előkészítésének és előidézésének politikájával. Fokoz, zák harcukat a békéért, a demo. kráciáért és a nemzeti függetlensé. gért. (O. Polene cikke a „Lityera. turnaja Gazeta".ból.)