Uj Szó, 1953. december (6. évfolyam, 290-315.szám)

1953-12-25 / 311. szám, péntek

wsao 1953. december 25. A színművészet válsága Amerikában A í<toaérmövés2et« néhány kép­viselője nemrégen még azzal kér­kedett, hogy aa idén sikerül meg­menteniük a Brodwayt (New York szírtéleti köapontja) a csődtől. Az leteti évad első hónapjának eredmé­nyei azonban azt mutatták, hogy állításaik alaptalanok. Az idei színiházi évad New York ban a legnagyobb fokú kedvtelen­ség és pesseimianus hangulatában nyftt meg. Az előadások művészi értéke még a Brodway standard­jához viszonyítva is kritikán aMi A szín előadások, amelyekben Arin Ruseel művésznő is fellépett, egy hangiôak és unalmasak voltak. Csak tijeenbot előadást értek meg. A »Fíand»«iaá karnevál* cimü zenebo­hózat csak hat napig ment. Azon­ban ezt a »rekordot« is hamaro­san megdöntötte Karwood és Jes­sv darabja, amely a seensációs gyilkosságok és hitvesi hűtlenség régi témáját elevenítette fel. Joan JMiSer angol színésznő feöépéee sem mentette meg a csődtől e«t a da­rabot. Nyomban az elsó előadás után le keltett venni a műsorról. Az idei színházi évad »újdonsá­gai« kö»81 meg kell említeni a»Vö­rös s»viárváiiy« című darabot, amely több mint két hétig volt műaoron. A darab céljairól és jellegéről rész letssebben kell beszélni Szerzője M. Fegam, bősz reak­ciós és Gerald Smithnek, az ame­rikai fasisetók egyik vezérének kö­zeli munkatársa. Fegan a legutób­bi évek folyamán nem annyira drá­maírással, mint inkább a holly­woodi becsületes és demokratikus gondolkodású művészek üldözésével és zaklatásával foglalkozott. Most elhatározta, hogy sötét, uszító te­vékenyságét átteszi Brodway szín­házi köreibe. Fagen darabjának cél­jai abból is kitűnnek, hogy a dara­bot az > amerikai szlnibizottság*, »az alkotmányos kormányért folyó küzdelem bizottsága« és más nyílt fasisata szervezetek pénzelik. Ab­ban. hogy a diarabot Brodway szín padjain bemutatták, az olyan meg­rögzött reakciósok is segédkeztek, mint Frank Gavnet lapkiadó, és Róbert Vogeter, aki mint kém Ma­gyarországon kudarcot vallott és jelenleg kémek és felforgatók is­kolájának igazgatói állását töM be. Fegan darabjának előszavában nyHtan dicsekedett azzal, hogy a darab eszmei tartalmát >magasál­lású washingtoni tényezők még 1946-ban« sugalták neki. Hogy íjéz ez az »eszme«? A vá­lasz rövid: fasizmust és háborút jövendöl. Fegan célul tűzte kí a szovjet nép hősi küzdelmének rá­galmazását a hitleri fasizmus el­len vívott fegyveres harcában, disz­kreditálni a nagyhatalmak Hitler­elleni koalíciónak eszméjét a má­sodik világháború alatt, beszeny­nyezni Roosevelt elnök nevét és di­csőíteni Joseph Mac Carty szená­tor inkvizítori működését. A magasállású pártfogók bőke­zű ajándéka, a darab bemutatója körül csapott zajo s reklám sem tudták azonban megmenteni ezt a fasiszta darabot az előrelátható ku­darctól. Kitűnt, hogy a darab a fasiszta vérengzésnek olyan durva és nyílt védelmezése, hogy még a reakciós lapok is elhatározták, hogy nem támogatják. »A városi színház történetének egyik legsdker'.elenebb darabja« — ismerte Oe a »Newyork World Telegram and Sun« cimü re­akciós lap színházi megfigyelője. A színészek teljesítménye »méltó« volt a darab tei-fcalméhoz »A szí­nészek anyira laposak, unalmasak, seürkék voltak, mát maga a da­rab* — írja egy másik reakciós lap, a »!Daily News«. A newyorki közönség bojkottál­ja a derabot. Üres nécfltér eidtt tartották az előadásokat. A leg­utóbbi szeptembert előadások csáfos kwdarca követkeetében Fe«an för­medvényét levették a ' műsorról. Ilyen csúfos véget ért az amerikai pénzemberek dwva kísértete, hogy a síímbéaiat a fasizmus és a hábo­rú propafrálésára használják fel, gyűlöletet szórjanak a Szovjetunió, a béketábor, a haladás és a de­mokrácia ellen. A Brodway új színház- évadjá­nak első havi eredményeit Brooks ismeirt seínházi kritikus s-katasz­troráÜsn«k« jwöemeate >Semmi ér tékeiset, aíkoMt nem láttunk ebben az időben« — írja a Newyork Ti­mes hasábjain. Az októberben és novemberben bemutatott darabok mit sem változtatnak a helyzeten. Ez nem esodáitatramiéltő. Ax eltá­volodás a realizmustól, a jeienJegi életproblémáktól már régen pan­gásra és lejtőre vezette a Brodway sztohásiaiít. ^Bejárhatják az egész Brodway-körayéki dssungeít. nem találnak egyetlen darabot sem, amely az Ig-azi népet mutatná be* — mondj®. Miocle Gold író. Kösön séges »zenerevük«, amelyeknek rend" szerint az a célja, hogy a bussi­nessmanek alacsony ízlését kielé­gítsék, letűnt melodrámáik és ízet len komédiák — ez a Brodway maii müsorgazdsusága. A Brodvfey szín­padjain előadott darabok fő hősei elsősorban gangszterek, gyilkosok, elmebajosok, erkölcsileg kificamo­dott embeirek. A »L/egények és bábok« cimü zenebohóaat főhősét »B4gg Jul* chi­cagói gengsztert hozzá hasonló fej­vadászok veszik körül a színpadon. Ugyanilyen gangszter a főszerep­lője a »Ptel Joi* cimü zenebohózat­nsak is- A drámák főszereplői sem sokban különböznek tőlük. Frederlc Nőtt ^Gyilkosság esetén tárcsázza az »M« betűt« cimü darabjában a főhős egy bűnöző, akt t az az egye­düli cél vezérel, hogy megölje fe­leségót és elvegye pénzét. A »Gyöt_ rélmek hét áve« című darab egyik szereplője ^öntudatlan, erős vágyat érez felesége meggyilkolására*. A darab másik hőse ellenkezőleg, fél, hogy felesége tudomást szerezve szerelmi kalandjairól, megöli et. Jellemző, hogy a brodwayi darabok" ban minden konfliktust gyilkosság, öngyilkosság, megőrülés vagy kül­földre szökés útján toldanak meg«. Szerfölött alacsony és nyomorú­ságos a brodwayi darabok hőseinek lelki viüágia. Rendszerint a mult idők álmaiból élnek, semmi eszme nem vezérli őket a jövőben. Wllliam Inge »Fiknik« cimü da­rabjának hőse régi sportgyőzelmei­vel dicsekszik, egy másik előbb em­lített dráma hőse teniszbajnok! miütjának emlékeiből él. »Hol vannak azok a darabok, amelyek kifejezik az időszerű, az embereket mélyen érintő kérdése­ket, amelyeket állandóan megvitat­nak az utcákon. takónegyedekben, a főváros seegiénynegyededben* — hevesen és félelemmel kérdi Arthur MiU>er, az egyik legnagyobb ame­rífcsl drámaíró. Nem snerwielnek a Brodway szteháEainak műsorában Áe a merik e i burzsoá színház fél be­mutatni a® életigaaságot, mivel elő­adásainak éle elkeirülhetetlemül a monopátiamok urai, aaon társada­loro efl«*i irányulna amelyben el­nyomás, ás eróase-k ural­kodik. Az »A»i eidkaeftMMs tevé­kenységet* kivizsgáló kiüönféle le. hetetlen b«ot> toá «phW! való félelem a s a féteem. hogy a >#eawte lte tára« kerfllRek , tehát elesnek ke­reseti leifcetfiségüktM ami késeteti A éfi 8. SBHUflíolwt, Ho^y rue oJyam darafkotea-t vigyenek a »é­a béke, a haladás, a humaíiánrms ée a saabadság ese­ményeit propa-rálják. Ifem vétet len, hogy a Brodway szinházaÉban mind az ôj, mind az elmúlt éradbam ae«i adtak heiyet Shakesj>e»re. Meírére. Ibsen, Gs>e chov. Gorkij darabjainak. A Brod­way Kzámháaainak kopwja bezárul a haladó =szeM»r«ti amerikai dráma írók előtt is, aletk tehetségűket a béke és stz emberiség MMfyoffó esss­mél mefrádése ügyének seewteäik. A »doBármüvészett legnyíltabb víJäfciTPMíiuóti is beismerik, hogy az új évad a bwrzeoa san-ház vátoá­srának továWjd elmélyülásán Idvűl semmi mást nem eredményez a Brodwaynak. »Igfen kevés okunk van feltételezni, hogy a Brodway színművészete valamilyen fekon fel­hagy a e ehrmH érad alapelvének — a reílifi élettői való hanyat­hoimlok menekülés alapelvének al­kalmazásával — írta Henry Pop kin, a Commentary cimü l>ap szín­házi megfigyelője. Elég felületesen megismerkedni a Brodway szánházalnak ez ávadbeli műsorterveivel, hogy meggyőződ­jünk arról, hogy az új darabok egyáltalában nem eredeti témára készültek. Túlnyomó többségük el­csépelt zenebohózatból áll. az a ke­vés dráma pedig, amely tálén be­mutatásra kerül, isméi a Brodway kedvelt színházi témáteait, a gyű kosságot, erőerakot, miiMtihwmot, az embert élet örömének tagadását propagálja. A Brodway színművészeti mág­násod beismerik, hogy Ilyen műsor segítségével nem sikerül kiragad­niok a színművészetet a mocsárból és ezzel rendbehozni csorbát szen­vedett saját ügyüket is- Ezért most minden reményüket olyan törvénybe helyezik, amely megehesd! szeszes­italok eladását a Brodway színhá­zaiban. »A whiskis -üveg segít ál­cáanj a rossz darabok hiányossá­gait* — mondia Kalman, a brod­wayi színház egyik anyagi támo­gatója. Hiábavaló remények! Sem whis­kis üveg, sem vakító reWámfény nem képes álcázni az amerikai bur­zsoá .színház elmélyülő válságát, a »dollártaiilttwa« bomlását. A Brod way jelenlegi színházi évadja ezt ékesen bizonyítja. (J. Litosko, a moszkvai Pravda newyorki tudósító­jának leveléből. Megjelent a moszkvai >Pravdában«.) ÚJJÁSZÜLETŐ ÉLBT Hoanfz Van Mo vietnami levelpbM Falunk a Nghia-Lo völgyében fek­szik, a Vörös-folyam és a Bo foiyó kőzött. Északnyugat egyik leggazda­gabb és legszebb vidéke ez. Általá­ban északnyugat éléstárának neve­zik, mert széles völgyeiben bősége­sen terem a rizs Emlékszem az 1945. augusztusi forradalom utáni szép napokra, ami­kor elűztük a japán militaristákat és megterem tettült a népi hatalmat. Hatalmas mezőket aranyozott be a rias és a tehéncsordák száaai tarkái­lottsk a zöld domboldalakon. De Jöttek az agreeeaorok é» mi sö­tét napokra ébredtünk attól kerdve. Katonai erődítményeket emeltek mindenfelé. Igy ellenőrizték a kör­nyéket. A lakossáfot pedig arra kényszeritették, hogy az erődítmé­nyek köré zsúfolódjék össse. A fal­vak elnéptelenedtek. Gae lepte be a földeket és kertjeink a radon marta. HMM vffltak. Mindennap kétszáz embernek kel. lett a katonai őrsaobá* jelentkeenie kttlisEolgálakra. Mindenféle adót fl­aettftrťk: seemétyi, házassági, sjiöle­tá»i és bivalyadót, sőt eke- és fejsze­adOt is. Azelőtt vidékünk látta el rlasssel az egész környeaő területet. Ebben az időben azonban nem ma­radt maguknak sem. Vad gumókat, gyökereket szedtünk ar e«<dökben, hogy éhen ne haljunk. Akit aaonban meyfogtek gyöhérsaedés k önben, an­nak pérnbSntetést he»ie*t fteeitnie. Cbamg- fp.luiban tak, holott több «ri»t ötlakója volt. MEGVÉDJÜK ŔÍ,ETÜNKET A megsisáíiás első napjaiban teje­sen s«erre«eäeiiek voJtank, o!yon na®y elnyomás neheeedett ránk és annyira hatása alá ketűltönk. Hi­tünk aaonban megingathatatlan na radt, hitünk ,,Ho elnök embereiben''. A kommunisták felkeresték a lakos­ságot, a lakosság pedig a kommu­nisták elé ment. Üjra heidtűk a sBervez-kedést és lassanként kifej­lődött a mozgalom. Tömegaeerveze­tek alakultak és aktívan működtek a partizán-csoportok. A lakosság harcolt a falvak lerombolása és a fosztogatók ellen, a* adák és a kény. szermrmka ellen. A partizánok nyugtalanították az eBenséget, el­fogták utánpótlás sz^Ilitmánjrait is szétverték az elszigetelt csapato­kat. Sokan, akik eleinte féltek a meg­torlástól és nem mertek a kommu­nisták mellé állni, kezdtek tevéke­nyen réoztvenni az ellenállásban. Lassanként eltűnt az előítélet, a gyűlölet, amit az agrresszorok ter­jesztettek a különböző nemzetis érek körött. A Man, a Meo és a Thai ki­sebbségek, a többi nemzetiséggel együtt, egymás oldalán harcoltak ugyanabban a partizánegységben. A FBL,SZAJBADtTLAS Végül egy napon megérkeztek a reguláris csapatok. Ezer és ezer ka­tonánk jött el, hogy felszabadítsa körzetünket. Elképzelhető, milyen nagy volt az öröm. Az emberek mindenfelől rohantak üdvözölni őket. Elhozták egyetlen csirkéjüket, ki­ásták eldugott utolsó fazék rizsü­ket, hogy odaadják nekik, öjt azon­ban mindent visszautasítottak, mond­ván: „TI már sokat szenvedtetek az ellenség kizsákmányolásától és fosztogatásától. Mi a nép hadserege vagyunk és az a feladatunk, hogy szolgáljuk a népet. Ho Si Minlh el­nök arra tanít bennünket, soha ne sértsük meg a lakosság érdekeit, még ha csak egy kis tftríí va?y egy szál cérnáról van is sző" és egy bokorhoz sem nyúltak a két nap alatt, amíg a mi cimetfaerdőnkben tartózkodtak. A hadsereg és a nép találkozott. Beszélgettek egymással, segítették egymást, gondoskodtak egymásról, mint a gyermek, amikor anyjával találkozik. Két napig készülődtek a katonák. Két napig táboroztak a faluban és az erdőben, alig 500 méterre az el­lenséges állásoktól. Az ellenség azonban nem tudott semmiről. A lakosság lelkiismeretesen megőrizte a titkot Végül 1952. október 14-én meg. szólaltak ágyúink. A lövedékek és jelzőrakéták piros. zöld. sárga szín ben játszottak, mint a virágok. i Alig fél óra alatt megsemmisült az ellenséges állás ée folyamatosan érkeztek a jelentések, hogy vagy két tucat ellenséges őrhelyet fog­laltunk el ebben a körzetben. Az ellenség futott, ahogyosak bírt, az úton eldobálta fölszerelését, élelmét, fegyverét, lőszerét. Csapataink megsemmisítő nyomása alatt viaz­szavonultak a Fekete-folyó part­jára,. Teljes zárzlóaljatrar. ejt*t­t tünk foglyul. Igy szabadítottuk fel az egész hatalmas ésaaknyuffati területet. Katonáink — akik egyébként olyan udvariasak és gyenfféďék — úgy harcoltak, mint a tigrisek. Me­zátMb. niha scáe kilométert is gya­logolja I0dö«ték mi ellenséget a tüs­kás erdőkön, sziklás hegyoldala­kon keresztül. A SZABADSÁG NAPFÉNYÉBEN Megszerveztük a győzelem ünne­pét. Ezrével jöttek az embardk az ünnepségre a legtávolabbi vidékek, ről is. Katonáink elmondták, ho­gyan üldözték és semmisítették mag az ellenséget. És felkerestek berniünket a mesazi üzemek munká­sainak küldöttségei is. Megígérték,1 hogy ellátnak bennünket ekével, fejszével és más mezőgazdasági szerszámmal. A sxowxszédos vidé­kek paraaztküldötteí pedig azt ígér. ták meg, hagy bivalyokat külde­nek. mert az eBenség elrabolta mind és nagy szükségünk van rájuk. Rövid idő múlva elküldték az ekéket és a bivalyokat. A phuvho­lói munkások hasafias versenyben gyorsan és Jól készítették a kör. zotünknek szánt ekéket, ötven szá­zalékkal talje-si tették tűi a termeié­sí tervet. A földosztás az egész falut meg­mozgatta, magával ragadta. A fran. cia uralom alatt — a forradalom előtt és a z agresszorok ötéves meg. ssjáRása alatt — ugyanis a gyarma­tosítók és lakájaik bitorolták a föl­deket. Az idén áprilisban és május­ban tanulmányoztuk a kormány agrárpolitikáját és alaposan meg­vitattuk, hogyan osszuk szét a föl. det, amelyet a kormány segí's^gével öt évi harc árán visszavehettünk a gyarmatosítóktól és az árulóktól. Áprilisban ás májusban 227 sze­gényparaszt család, 1384 ember ka­pott földet falunkban. Mindannyian lelkesen veszünk részt a termelés fokozásáért indí­tott nagy versenymozgalomban. Helyre kell állítanunk az ellenség rombolásait, el kell látnunk kellő mennyiségű élelemmel katonáinkat, hogy folytathassák a megszállók kiűzését. És esti tanfolyamra járunk, a falu elemi iskoljába. Ez az első iskolánk. Csaknem egy éve léte­sült. Más körzetekben lakó honfi­társaink már fölszámolták az anal­fabetizmust és most tovább tanul­nak. Nekünk pedig pótolnunk kell a mulasatottakat. A felszabadulá­sunk óta eltelt egy év alatt a falu minden fiatatja megtanult Írni éa olvasni. Most tovább folytatjuk ta­nulmányainkat és segítjük a falu néhány idősebb lakóját a tanulás­ban. A BÉKE GYŐZ A harc folytatódik. Minden hó­napban százával mennek falunkból a frontra. Amikor visszatérnek, mindig jó híreket hoznak csapa­taink győzelmeiről é3 újabb százak indulnak el, hogy élelmet és lőszert szállítsanak katonáinknak. Az el­lenség teljesen elvesztette a katonai kezdeményezést. A delta déli részén indított „Mouette" hadművelet vé­res kudarccal végzödött. Az ame­rikai dollárok, repülőgépek és na­palmbombák soha sem törhetik meg ellenállhatatlan lendületünket, amely­lyel szabadságunkért és nemzeti függetlenségünkért küzdünk. Mi, akik annyit szenvedtünk a francia megszállás alatt, akik meg­ismertük a háború borzalmait, tud­jtlk, milyen drága kincs a béke és a nemzeti függetlenség. Küldötteink, akik visszatértek a nagy nemzetközi kongresszusokról, elmondották, mennyire ragaszkodnak a világ né­pei a békéhez és a népek közötti barátsághoz. Ez megerősíti hitünket a béke erőinek végleges győzőimé, ben. t

Next

/
Thumbnails
Contents