Uj Szó, 1953. december (6. évfolyam, 290-315.szám)

1953-12-25 / 311. szám, péntek

1QQ3. december 25. UJSZ0 3 ítélet Berija és társai felett Moszkva, december 24. (TASzSz) December 24-én a moszkvai lapok hírt közöltek L. P. Berija, V. N. Merkulov és a többi vádlottak elleni btinperről, amely a közönség kizárásával, a Szovjet Legfelsőbb Bíróságának rendkívüli tanácsa előtt folyt le. A jelentés szövege a következő: A Szovjetunió Legfelsőbb Bíróságá. nak rendkívüli tanácsa 1953. december 18—23. napjain az 1934. december 1-i törvény alapján a közönség kizárásával letárgyálta L. P. Berija és bűntársainak bünügyét. A törvényszék a következő összetételben ült össze: a rendkívüli törvényszéki tanács elnöke, I. Sz. Konyev, a Szovjetunió marsallja, a tanács tagjai: N. M. Svernyik, az Össz-szövetségi Szakszervezeti Tanács elnöke, J. L. Zejdin, a Szovjetunió Legfelsőbb Bíróságának első elnökhelyettese, K. Sz. Moszkalenko, hadseregtábornok, N. A. Mihajlov, az SzKP moszkvai területi bizottságának titkára, M. I. Kucsava, a Grúz Szakszervezeti Tanács elnöke, L. A. Gromov, a moszkvai városi bíróság elnöke és K. F. Lunyev, a Szovjetunió belügyminiszterének első helyettese. A vádinat alapján bíróság elé állították: L. P. Beriját, akit az OSZSZSZK büntetőtörvény könyvének 58-1 b., 58-8, 58-13, 58-11 cikkelyeiben feltüntetett bűntettekkel vádoltak, V. N. Merkulovot, V. G. Dekanozovot, B. Z. Kobulovot, SZ. A. Goglidzet, P. J. Mesziket, L. J. Glodzimirszkijt, akiket az feSZSZSZK büntetőtörvénykönyvének 81-lb, 58. 8, 58-11 cikkelyeiben feltüntetett bűntettekkel vádoltak. A bírósági tárgyalás lefolyása teljesen megerősítette az előzetes vizsgálat eredményeit és a vádlottakkal szemben a vádiratban felhozott vádakat. A bíróság megállapította, hogy Berija vádlott hazaárulást követett el és idegen tőke érdekében a szovjet álammal szemben ellenséges öszszeesküvő áruló csoportot alakított, amelynek tagjai V. N. Merkulov, V. G; Dekanozov, B. Z. Kolubov, Sz. A. Goglídze. J. J. Meeik és L. G. Vlodzimirszkij vádlottak voltak, akik Berijávai hosszú éveken át közös büntevékenységet folytattak. Az összeesküvők bűnös szándéka volt, hogy a belügyminisztérium szerveit felhasználják a Szovjetunió Kommunista Pártja és kormánya ellen, a belügyminisztériumot a párt és a kormány fölé helyezzék, a hatalom megszerzése, a szovjet munkás-parasztrendszer felszámolása, a kapitalizmus helyreállítása és a burzsoázia uralmának felújítása céljából. A bíróság megállapította, hogy L. P. Berija bűnös áruló tevékenységének kezdete és a külföldi kémszolgálatokkal való titkos kapcsolatoknak felvétele még a polgárháború idejéből származik, amikor Berija 1919-ben bakui tartózkodása folyamán árulást követett el azzal, hogy Azerbejdzsanban a muszavatisták ellenforradalmi kormánya kémszolgálatának titkos ügynöke lett, amely angol kémsZervek ellenőrzése alatt dolgozott. 1920-ban, amikor Berija Grúziában tartózkodott, újból árulást követett el azzal, hogy titkos kapcsolatba lépett a grúz mensevik kormány oohrankájával, amely az angol kémszolgálat fiókja volt. A következő években L. P. Berija egészen letartóztatásáig titkos kapcsolatokat tartott fenn és bővített ki a külföldi kémszolgálatokkal. L. P. Berija és társai számos éven keresztül gondosan titkolták és álcázták ellenséges tevékenységüket. J. V. Sztálin halála után Berija a reakciós imperialista erök teljes aktivizálására számított a szovjet állam ellen és intenzívebb tevékenységre tért át, hogy elérje szovjetellenes áruló céljait. Ez lehetővé tette L. P Berijának és bűntársainak rövid időn belül való leleplezését és bűnös tevékenységük megakadályozását. Berija, amikor 1953 márciusában belügyminisizter lett, megkezdte a hatalom megszerzésének előkészítését, az összeesküvő csoport tagjait fokozott mértékben juttatta mind a belügyminisztérium központi gépezetének, mind pedig a minisztérium helyi szerveinek vezető állásaiba. L. P. Berija és társai üldözték és elnyomták a belügyminisztérium becsületes dolgozóit, akik megtagadták az összeesküvők bűnös parancsainak teljesítését. L. P. Berija és társai szovjetellenes és áruló céljaik megvalósítása érdekében a bűnös intézkedések egész sorát tették, hogy felélénkítsék a burzsoa-nacionalista elemek maradványait a szövetségi köztársaságokban, hogy ellenségességet és súrlódásokat szítsanak a Szovjetunió nemzetei között és főleg.' hogy aláássák a Szovjetunió nemzetei és a nagy orosz nemzet közötti barátságot. L. P. Berija vádlott, mint a szovjet nép megrögzött ellensége arra törekedett, hogy országunk közellátáisában nelhézsógeket idézzen elő. A párt és a kormány rendkívüli fontos intézkedéseinek végrehajtását szabotálta és lehetetlenné tette, amely intézkedések a kolhoz és szovhozgaz. dáikodás fellendülésére vonatkoztak és a szovjet nép jólétének szakadatlan emelésére. Megállapítást nyert, hogy L. P. Berija vádlott és társai azon igyekezetükben, hogy bűnös tevékenységüket eltitkolják és leplezzék, terrorista gyilkosságokat követtek el olyan embereken, akik leleplezhették volna őket. Bűnös tevékenységük egyik fő módszeréül az összeesküvők a rágalmazást, az intrikákat és a becsületes párt- és szovjet dolgozók ellen irányoió különféle provokációkat választották, olyan emberek ellen irányuló provokációkat, akik L. P. Berija és bűntársai szovjet államellenes, ellenséges, áruló igyekezetének útjaiban áUtak ós meggátolták hatalomrajutásukat. A bíróság megállapította, hogy L. P. Berija, V. N. Merkulov, V. G. Dekanozov, B. Z. Kobulov, S. A. Goglidze, P. J. Mesik és L. J. Vlodzimirszkij visszaéltek az NKVD—MGB —MVD szerveiben viselt hivatali állásukkal és több súlyos bűntettet követtek el, hogy eltávolítsák a kommunista párthoz és a szovjet kormányhoz hű becsületes kádereket. A bíróság L. P. Berijánál egyben olyan bűntetteket állapított meg, amelyek mély erkölcsi züllését bizonyítják, és olyan bűntetteket, amelyeket Berija vagyonharácsolási érdekekből követett A bíróság azt iis megállapította,, hogy Berija visszaélt hatalmával is. A bíróság előtt teljes mértékben eredeti okmányokkal, tárgyi bizonyítékokkal, a vádlottak sajátkezű jegyzeteivei és sok tanú vallomásával bizonyítást nyert az, hogy a vádlottak a vádban bűnükül felrótt bűntetteket elkövették. A bizonyítékok súlya alatt I. P. Berija, V. N. Merkulov, L. J. Dekanozov, B. Z. Kobulov, S. A Goglídze, P. J. Mesik és L. J. Vlodzimirszkij viádlottak megerősítették az előzetes vizsgálat során tett vallomásukat és beismerték, hogy több' államellenes legsúlyosabb büntettet követtek el. A Szovjetunió Legfelsőbb Bíróságának rendkívüli bírói tanácsa L. P. Berija vádlottat hazaárulás, szovjetellene

s összeesküvő csoport szervezése bűntettében mondotta ki bűnösnek. Az összeesküvő szovjetellenes csoport célja az volt, hogy magához ragadja a hatalmat, felújítsa a burzsoázia uralmát, terrorista ténykedést folytasson a kommunista párthoz és a Szovjetunió nemzeteihez hü politikai tényezők ellen. 1919-ben, amikor Berija az azerbejdzsáni musszavatista ellenforradalmi kormány kémszolgálatának titkos ügynöke volt, és kapcsolatban állt a külföldi kémszolgálattal is, Bakuban aktív harcot folytatott a forradalmi munkásmoz. galom ellen. Berija ezeket a kémkapcsolatait továbbra is fenntartotta és egészen leleplezéséig és letartóztatásáig kiszélesítette titkos gonosztevő kapcsolatait külföldi kémszolTálatokkal Az OSzSzSzK bünt. törvények 58-1 B 58.8. 5-8-13, 58-11 cikkelyeiben feltüntetett bűntetteket követte el. A bíróság V. N. Merkulovot. V. G Dekanozovot, B. Z. Kobulkovot, S. A. Goglídzét. P. J. Mesikot és L. J. Vlodzimiirszkijt bűnösnek mondotta ki hazaárulás, terrorista ténykedés és a szovjetellenes áruló csoportban való részvételben. vagyis az OSzSzSzK büntető törvénykönyve 58-1 B, 58-8, 58-11 cikkelyeiben feltüntetett bűntettekben. A Szovjetunió Legfelsőbb Bíróságának rendikívüli bírói tanácsa L. P. Beriját. V. N. Merkulovot, V. G. Dekanozovot, B. Z. Kobulkovot, S. S. Goglidzét, P. J. Mesiket és L. J. Vlodzimirszkiijt a legsúlyosabb büntetésre, főbelövésre ítélte. Vagyonukat elkobozták és a vádlottak elveszítették katonai rangjukat és kitüntetéseiket. Az ítélet végérvényes és ném fellebbezhető. Jelentés Berija és társai ítéletének végrehajtásáról Moszkva, december 24. (TASS) A szovjet újságok december 24én a következő hírt közölték: December 23-án L. P. Beriján, V. N. Merkulovon, V. G. Dekano- I jetimió Legfelsőbb Bírósága rendzov<m, B. Z. Kobulovon S A Gog- j b

l.

rói taJlács

a ^tal hozott leglidzén, P. J. Mesiken és L. J Vlo- j dzimirszkijn végrehajtották a'szov- I magasabb büntetést — a főbelövést. Az ENSz Biztonsági Tanácsa Szíria Izrael elleni panaszáról tárgyal December 22-én a biztonsági tanács két ülést tartott, amelyeken az USA, Anglia és Franciaországnak Szíria Izrael elleni panaszával kapcsolatos határozati javaslatáról tárgyalt. Az USA, Anglia és Franciaország küldöttei több ország komoly kritikájának következtében egy újabb pontot csatoltak határozati javaslatukhoz, amely azonban semmiképpen sem változtatta meg a javaslat lényegét. Némelyik küldött továbbra is kijelentette, hogy e határozati javaslat nem kielégítő. Zejn Ed Din, szíriai küldött beszédében kijelentette, hogy a határozati javaslat elfogadhatatlan, mert nem felel meg K fegyverszüneti egyezmény cikkelyeinek, nem veszi tekintetbe a felek érdekeit a vitás kérdésben és a biztonsági tanácsot eltéríti a kérdés megtárgyalásától Továbbá kijelentette, hogy az USA, Anglia és Franciaország képviselői javaslatukat szándékosan dolgozták ki kétértelműén és homályosan, hogy az események fejlődése szerint a maguk módján magyarázhassák e javaslatokat. A szíriai küldött emellett hangsúlyozta, hogy az USA, Anglia és Franciaország »személyesen érdekelt« a Közel-Keleten. A biztonsági tanács elnöke továbbá kijelentette, hogy a küldött határozati javaslat szerzői módosító javaslatokat szándékoznak benyújtani e javaslattal kapcsolatban és ezért félbeszakította az ülést. Azonban a gyűlés folytatása után sem terjesztettek be semilyen módosító javas-latot. Néhány küldött kitartott amellett, hogy a biztonsági tanács halassza el a javaslatról való döntését. A három nagyhatalom határozati javaslatának szerzői ós az arab országok közötti hosszantartó nemhivatalos tárgyalások miatt a tanács két ízben félbeszakította ülését. Azonban ez sem járt se

milyen eredménnyel sem. Végül a biztonsági tanács szavazattöbbséggel jóváhagyta a libanoni küldöttség javaslatát, amely azt ajánlja, hogy a határozati javaslatokról szóló további tárgyalásokat december 29-re halasszák. A szovjet kormánynyilatkozat nyugati visszhangja A Szovjetunió kormányának nyilatkozata Eisenho,wer amerikai elnök december 8-i beszédéről a nemzetközi érdeklődés középpontjába került. Jellemző erre az érdeklődésre, hogy a „DPA" nyugatnémet hírügynökség rámutat: a francia sajtó öt nap óta első ízben foglalkozik más témával, mint a köztársasági elnökválasztás", és ez a téma a szovjet kormánynyilatkozat. A nyugati sajtóban általában a szovjet kormány nyilatkozata háttérbe szőrit minden más kérdést. WASHINGTON Mint Washingtonból jelentik, John Forst-er Dulles, az Egyesült Államok külügyminisztere elismerte, hogy „az atomerő kérdésével foglalkozó különtárgyalásokkal kapcsolatos amerikai javaslat elfogadása a Szovjetunió részéről „reménytkeltö fejlemény", ugyanakkor azonban Dulles igyekezett félremagyarázni a szovjet nyilatkozat egyes pontjait. Nyilatkozott Murray Snyder, a Fehér Ház helyettes sajtótitkára is és kijelentette, hogy az elnök rezidenciája „ez idő szerint nem kíván kommentárt fűzni a szovjet válaszhoz Egyes amerikai körök most is makacsul szembeszegülnek minden olyan lépéssel, amely alkalmas az államok közötti viszonyok rendezésére. Ezt fejezi ki Dewey Shortnak, Missouri köztársaságpá'rti képviselőjének nyilatkozata, aki — mint mondotta — „nagyon szkeptikusan" tekint az „oroszokkal folytatandó minden megbeszélés elé". LONDON Mint az „AFP" közli, az angol külügyminisztérium szóvivője állást foglalt a szovjet kormánynyilatkozattal kapcsolatban. A „szóvivő" örvendetes fejleménynek" nevezte a szovjet választ és hozzátette, „örvendetes tény az is, hogy a szovjet kormány részt kíván venni ilyen vitában". Mint az „AFP" egy másik jelentése megjegyzi, „londoni politikai körökben annak a reménynek adnak kifejezést, hogy... a nagy „atomhatalmak" találkozója pozitív eredményeké^ hozhat. Az angol sajtó rámutat, hogy Londonban nagy érdeklődéssel fogadták a szovjet kormánynyilatkozatot. A londoni rádió kommentátora mintegy összefoglalva a kedd reggeli angol lapok véleményét, rámutat: Angliában különösen pozitíven ítélték meg azt a tényt, hogy „a szovjet kormány továbbra is hangoztatja: a megbeszéléseknek az a célja, hogy a részvevő hatalmak megegyezést érjenek el egy olyan ünnepélyes fogadalomban, amely biztosítaná: semmiféle jövendő háborúban nem használják az atombombát, vagy más hasonló fegyvereket". A kommentár befejezésül megjegyzi: „Talán van... remény és lehetőség arra, hogy a bizalmas megbeszélések során megtalálják a zsákutcából kivezető utat." Ugyanilyen szellemben értékeli a kormánynyilatkozatot a nagy példányszámú „Daily Express". Ez a lap is rámutat arra, hogy a Szovjetunió továbbra is következetesen hangoztatja az atomfegyver betiltásának szükségességét. „A nemzeteknek — írja a „Daily Express" — elöb-utóbb meg kell egyezniök abban, hogy törvényen kívül helyezzék ezt a félelmetes pusztító erőt. Meg kell találni az utat ahhoz, hogy megszabadítsák a rettegéstől az emberiséget. Lehetővé kell tenni, hogy egy közös alapot találjanak ... az atom. és a hidrogénbomba problémája a világ legfontosabb kérdése, illő tehát, hogy a világ vezető emberei kezükbe vegyék ezt az ügyet." A liberális „Manchester Guardian" is leszögezi, hogy „közelebb jutottak a tárgyalásokhoz", noha a lap kételyeit fejezi ki, hogy a megbeszélések eredményesek lesanek-e. Arra a megállapításra jut aizonban, „nem szabad túlmerev álláspontot elfoglalni, hiszen halvány remény van arra, hogy valami haszon azért származhat a tárgyalásokbél". PÄRK6S Az „AFP" hírügynöisség páriesi diplomáciai körök véleményét tolmácsolja és mint megjegyzi, „ezekben a körökben örömmel üdvözölték az Eisenhower javaslatára adott szovjet választ, mint ami jé előjel a tárgyalások lehetőségére ... páirizsi diplomáciai körökben általában jó benyomást keltett a szovjet vátesz és a megfigyelők rámutatnak, most már csak megfelelő közös kiindulópontot kell találni a szükségszerűen kényestermészetü tárgyalások számára". Más jelentések ugyancsak azt hangsúlyozzák, amit az angol sajtó, — hogy a Szovjetunió kormányának álláspontja szerint a döntő lépés az atom- és hidrogénbomba, valamint a többi tömegpusztító fegyver eltiltása. A jobboldali „Aurore" szerint „az a legfontosabb, hogy végre megtörténik az első megbeszélés a két nagv világhatalom között. Vájjon, I ha az oroszok és az amerikaiak egyI mással szemben ülnek majd, nem ! vizsgálják-e meg azokat az eaaközöi ket is, amelyek enyhíthetnék a nemzetközi feszültséget?" — veti fel a lap. A megbeszélések esetleg kiszélesíthető kereteinek gondolatát veti fel a „Combat" is, amely az „európai hadsereggel" szembeni elutasító álláspontjáról ismeretes. A lap a következőket irja: „A szovjet válasz nyilvánvalóan döntö jelentőségű a nemzetközi diplomáciai kapcsolatok további alakulása szempontjából. Ez két vonatkozásban is fennáll: „ az atomról folytatott megbeszélések kezdete máris jelentősen hozzájárul a feszültség enyhüléséhez, ezenkívül a tárgyalások általános megegyezésre is vezethetnek a Szovjetunió és az Egyesült Államok között". A „Franc Tireur" — bár igyekszik kétségessé tenni a szovjet kormánynyilatkozat pozitív voltát, meg. jegyzi — „kívánatos lenne, hogy Washingtonban. . minden további előfeltétel nélkül egyezzenek bele az atom tárgyalásokba. BÉCS Az osztrák fővárosból érkezett jelentés szerint a kormány szóvivője kijelentette: „kedvező előjelnek tekin tik a moszkvai választ a tervezett négyhatalmi külügyminiszteri értekezlet előtt". Moszadik fellebbezett az ítélet ellen Nyugati hírügynökségek jelentése szerint Moszadik volt iráni miniszterelnök december 22-én fellebbezett a teheráni katonai bíróság ítélete ellen, amely december 21-én háromévi magánzárkában töltendő börtönbüntetésre ítélte. Riahi tábornok, Moszadik vádlott társa is, akit kétévi magánzárkára ítélték és elbocsó/tották a hadseregből, szintén fellebbezést nyújtott be. Moszadik fellebbezését azzal indokolja, hogy a katonai bíróságot törvényellenesen alakították és nem volt joga ítélkezni felette. Moszadik az ítélet meghozatala előtt kijelentette, hogy a bünpert a valóságban a nyugati imperialisták rendezték, akik érdekelve vannak az iráni köolajfejtésben, amelyet Moszadik kormánya 1951 december tavaszán államosított. A bírósági tárgyalás folyamán Teheránban több tüntetésre került sor Moszadik mellett és a nyugati imperialisták mesterkedései ellen. Hétfőn, az ítélet megihoaaitala után is hatalmas tüntetés volt Teheránban. A tüntetők éltették Mo. szadikot és halál a britekre« és ehhez hasonló jelszavakat hangoztattak.