Uj Szó, 1953. december (6. évfolyam, 290-315.szám)

1953-12-19 / 306. szám, szombat

2 11 5 SZO 1953. december 19. Mezőgazdasági termelésünk további fellendüléséért ben, az állami birtokokon és az egyéni parasztgazdaságokban, gon­doskodj nk a mezőgazdaság terme­lékenységének és hasznosságának fokozásáról. Nem áll semmi az útuhkban, hogy most erőink és esz­közeink helyes megosztása után a párt erejét és akcióképességét a népgazdaság egész frontjára irá­nyítsuk, hogy népgazdaságunk terv szerű, arányos fejlesztésével össz­hangban egyúttal föltárjuk a fej­tett tartalékokat is, és elsősorban a mezőgazdasági termelést lendít­sük föl, mint az életszínvonal eme­lésének jelentős tényezőjét az élei miszerellátás terén, valamint köz­szükségleti cikkeket gyártó iparunk nyersanyagának biztosítására. E feladatunk teljesítésének fon­tos előfeltétele, hogy teljesítsük me­zőgazdaságunk fejlesztésének 1854. évi tervét, amelyet a párt irányvona Iának szellemében dolgoztak ki és e napokban hagyott jóvá a kormány. Jövő év folyamán a mezőgazdaság­ba^ lényegesen csökkentjük a ke­letkezett aránytalanságokat és biz­tosítjuk- a terv realitását. A ter melési feladatokat nagyjából az 1953. év elért szintje szabja meg és emellett minden előfeltétele meg van annak is, hogy messze túlszárnyálják. Különösen nagy fi­gyelmet fognák fordítani a határ­vidéki területek mezőgazdasági ter vének biztosítására, főként bizo nyos járásokban. Hogy az ezzel kapcsolatos feladatokat következe­tesen és idejében teljesíthessük, rendkívüli kormánybizottság ala­kul, meghatalmazottal az élén, amely koordinálja é s figyelemmel kíséri a fontos feladatok komplex teljesítését határvidékünk fejleszté­sében. Fokozzuk mezőgazdaságunk anya gi felszerelését, különösen a gépesí­tés és beruházási építkezés terén, az egységes földmüvesszövetkeze­tekben és az állami birtokokon. A hozamok emelésére és az állatállo­mány fokozására megteremtjük az előfeltételeket, hogy az állatte­nyésztés jobban biztosítva legyen az által, hogy a vetésterületben strukturális eltölódás áll be a ta­karmánytermelés javára. A mezőgazdasági termelési ter vet egyúttal összhangba hozzuk a mezőgazdasági termények állami beadási tervével. A helyes, arányos megoszlás ezen a téren arra kész­teti majd a szövetkezeti tagokat és az egyéni gazdálkodókat, hogy fokozzák termelésüket és ez által jövedelmüket is. A kötelező be­adások csökkentett normái és az ipari növények termelésére megkö­tött szerződések megjavítása arra ösztönzi a parasztokat, hogy nagy hozamokra és az állatállomány nagy hasznosságára törekedjenek. Szövetkezeti tagjainknak és egyénileg gazdálkodó/ parasztjainknak lehető vé teszi éz, hogy terményeikért többet kapjanak, terményfeleslegeik szabad árucseréjének fejlesztése ré vén. Ezek az intézkedések mutatják a párt és a kormány szilárd aka­ratát arra, hogy biztosítsák a nép­gazdaság arányos fejlődését és lé­nyeges fordulatot érjenek el a me zögazdasági termelés fejlesztésében. Mint ismeretes, a kormány pár tunk Központi Bizottságának út­mutatásai alapján néhány hathatós intézkedést tett, melyek lehetővé teszik a szövetkezeti tagoknak és a parasztoknak, hogy fokozzák a mezőgazdasági termelést és annak hasznosságát és kihatnak a dolgo­zók életszínvonalának emelkedésé­re is. Felemeltük egyes fontos mező gazdasági termékek 1953 évi be gyűjtési árát, ami évi átlagban egy milliárd koronával emeli a parasz­tok jövedelmét; és emellett leszál­lítottuk a nemesített vetőmag kis­kereskedelmi árát is, ami a terme lési költségek csökkenésében é s a parasztok jövedelmének további nö vekedésében nyilvánul meg. Nem kevésbbé jelentékenyek azok a pénzügyi intézkedések is, ame­lyekkel a kormány hathatósan hoz­zájárul, hogy az EFSz-ek jobban gazdálkodhassanak és amelyek je lentékeny és hathatós segítséget jelentenek az egyénileg gazdálkodó parasztoknak is. Az egységes föld müvesszövetkezeteknek a beruhá­zási hitelek kamatját 3 százalék­ról 1 és fél százalékra csökkent­jük, vagyis a felére. Azoknak a szövetkezeteknek, amelyek teljesítik termelési és beadási feladataikat, valamint jiiztosítják vetőmag- és takarmányalapjukat, ezenkívül még évi 5 százalékot le is írnak beru házási és a hosszúlejáratú nem be­ruházási hiteleikből is. Azoknak a szövetkezeteknek, amelyekben ala­csony a munkaegység értéke, rend­kívüli előnyöket nyujtunk a beru házási és a hosszúlejáratú nem be ruházási kölcsönök részleteinek és kamatainak fizetésében. Különösen indokolt esetekben rendkívüli pénz­ügyi segítséget is nyujtunk ezeknek a szövetkezeteknek. Azoknak a szö­vetkezeteknek, amelyek teljesitik termelési é s beadási feladataikat, közvetlen segélyt fogunk nyújtani az állattenyésztést szolgáló léte­sítmények felépítésében. a talajja vító munkák elvégzéséhez, a víz gazdálkodási beruházásokhoz, a ta­lajjavításokhoz és elemi károk ese­tén, stb. A hitelsegély, melyet a kormány nyújt az egyénileg gazdálkodó pa­rasztoknak, megkönnyíti számukra a vetőmag, a műtrágya bevásárlá­sát, a gépállomások szolgáltatta munkálatok megfizetését, lehetővé teszi a lakó és gazdasági épüle­tek szükséges karbantartásának el­végzését, stb A szövetkezeteknek és az egyénileg gazdálkodó parasz­toknak nyújtott pénzbeli segély és hitel magában véve azonban még nem biztosíthatná a jómód foly tonos emelkedését falvainkon. Szö­vetkezeti tagjaink és parasztjaink nagy jövedelmét tartósan csak a mezőgazdasági termelés hatalmas és szüntelen növekedése biztosíthatja, a munkatermelékenység és a gaz öálkodás jövedelmezésének szaka­datlan növekedése. A kormány pénzügyi és hitelintézkedései módot nyújtanak a szövetkezeti tagoknak és parasztoknak, hogy ezt a célt elérhessék. Falvaink életszínvonalának eme­léséhez lényegesen hozzájárult a fogyasztási • cikkek állami kiske reskedelmj árainak csökkentése is, különösen az iparcikkek árának je­lentékeny csökkentése, amelyeket falusi lakosságúnk vásárol. Emellett folyvást jaVítjuk falusi lakosságunk jóminőségü és bő választékú ipari termékekkei és élelmiszerekkel való ellátását is. Valamennyi kormányintézkedés aria a célra irányul, hogy elősegítse valamennyi mezőgazdasági dolgo­zónk abbeli igyekezetét, hogy sok ezernyi vagon gabonával, hússal, zsírral, sokmillió liter tejjel, tojás sal és más mezőgazdasági termék­kel járulhassanak hozzá a lakos­ság életszükségletének kielégítésé­hez. Egész pártunk és népünk elé azt a-feladatot kel] tüzníink, hogy a mezőgazdasági termelés fokozá sa — a nálunk még túlnyomóan kisüzemi mezőgazdasági termelés körülményei között — megköveteli a pártszervek, a közigazgatás, a gazdasági szervek irányító műkö­désének megszilárdítását, a város és falu között a gazdasági kapcso­latok elmélyítését és a párt, meg a kormányhatározatok következetes és pontos teljesítését. Ezirányú feladataink nagyok és bizonyára bonyolultak is De tekin tettel azokra a jelentős tartalékok ra, amelyek a mezőgazdaság terme­lésének fokozását lehetővé teszik, reálisak Mivel új- feladatok előtt állunk mezőgazdaságunk fejleszté­sében, helyes lesz, ha figyelemmel kisérjüik mezőgazdaságunk fejlődé­sét az utóbbi időben és a mai hely zetet is. Felsoroltam már néhány jó állat­tenyésztési eredményt, melyek bi­zonyítják, mekkora fejlődési lehető­ségek állnak fenn. Hiba, hogy a gazdálkodásnak ilyen módja nem vált még általános érvényűvé vala­míhnyi EFSz-ben és állami gazda­ságban. Sokkal lényegesebben fokoz­hatnák a termelést, ha az állatállo­mány gyarapításának arányában a takarmányalapot is növelnénk és ez­zel az állatok hasznosságát is. A takarmánytermelés azonban állán, dóan az állatállomány fejlődése mö­gött kullog. Különösen a rétek hozama ala­csony, márpedig helyes gondozás mellett legalább egy harmaddal na­gyobb lehetne hozamuk. Különösen a határvidéki területeken alacsony a hozam, pedig ott jó rétek és le­gelök voltak, ma pedig alig 'tudják fedezni annak az állatállománynak a takarmányszükségletét, amely ezeken a területeken kisebb, mint a háború előtt volt. Még mindig kevés gondot fordita. nak a tarlókeverékek vetésére, a si­lőzásra, az etetés technikájára és a takarmányok gazdaságos felhaszná­lására általában. A takarmánykész­letekben beállt rosszabbodáshoz lé­nyegesen hozzájárult, hogy csökkent a takarmánynövények vetésterülete, úgyhogy az utóbbi években a ta­,karmánykészlet nem fedezT a szük­ségletet. Az állatállomány gondozásának Milyen a jelenlegi helyzet falvaink szocialista átépítésében A CsKP IX. kongresszusának fő irányvonala konkrét politikai irány, vonalul szolgál a szocializmus épí­tésében országunkban Pártunk és kormányunk politikája ezért ipa­runk átépítésére és elsősorban ne­héziparunk kiépítésére irányult. Ez­zel hatalmas anyagi alapot terem­tettünk népünk kultúrájának és jő létének szakadatlan növelésére és mezőgazdaságunk szocialista átépí­tésére is. A IX. kongresszus határozatai világos perspektívát nyújtottak a szocialista mezőgazdasági nagyüzemi termelés felépítésére az egységes földmüvessZövetkezetek útján és az állami gazdaságok megteremté­sével, amelyek nélkülözhetetlen elő­feltételei a mezőgazdasági termelés folytonos növekedésének és egész dolgozó népünk életszínvonala emel kedésének. Mezőgazdasági kisüzemi termelésünk szocialista szövetkezeti nagyüzemi termeléssé való átépíté­sének kezdetét jelentette. A kis_ és középparasztok százezreit vezette rá a közös gazdálkodás útjára, az EFSz-ben való önkéntes egyesülé­sük alapján. Az EFSz-ek fejlődésében és megszilárdulásában azóta szép ered menyeket értünk el, amelyek vilá­gosan megmutatják a szocialista nagyüzemi mezőgazdasági termelés fölényét a mezőgazdasági kisüzemi termelés fölött és megerősítik a párt IX. kongresszusán kitűzött irányvonal helyességét, valamint a megkezdett út helyességét is. 1949 és 1952 között az egységes földmüvesszövetkezetek jelentéke­nyen megszaporodtak, különösen a közös állattenyésztést és növény termelést üző szövetkezetek. Az EFSz ek további fejlődése az 1952. júniusi, az EFSz-ek megszi lárdításáró] és továbbfejlesztéséről szá'ló párt és kormányhatározat után indult meg. 1953. június 30-ig már 8284 II—IV típusú EFSz ala kult meg, ami azt jelenti, h<fgv községeink 58%-ában működnek már olyan EFSz ek, ahol a földet közösen müvelik Ezek a szövetke­zetek 343.911 parasztgazdaságot ölelnek fel és a müveit terület 40 százalékát, az összes szántóterület nek pedig 44%-át müvelik meg (az állami birtoklok területe nélkül). | Ezekből 7038 szövetkezet harmadik | és negyedik típusú, vagyis a II—IV. típusú szövetkezetek 85% a, és ösz­szesen 2,347.906 hektár művelt te­rületen gazdálkodnak, amiből 1,756.074 hektár szántó, vagyis az összes szövetkezetek, szántóterületé­nek 91%-a és müveit területük 90 százaléka. Ezek a számok azt mutatják, hogy a müveit területek több mint egyharmadán, ami 1951 előtt még kisgazdaságokra volt fölaprózva, alapjában megváltoztak a termelési viszonyok. Ez a tény azt a hatal mas változást tükrözi, ryelyen me­zőgazdaságunk a szocializmushoz vezető úton átesett és amely alap­jában megváltoztatta kis és közép­parasztjaink száezreinek életét és termelési viszonyát, és utat nyitott nekik a mezőgazdasági termelés folytonos és sokoldalú fejlődéséhez és megteremtette az előfeltételeket életszínvonaluk szakadatlan emelke­déséhez is. Az egységes földmüves­szövetkezetek ametlyeket kis- és középparasztjaink pártunk vezeté­sével és a munkásosztály segítségé vei a kulákok és népi demokratikus rendszerünk ellenségei ellen vívott éles harcok árán teremtettek meg, mély gyökereket vertek országunk falvaiban. 1949 óta az EFSz-ekhez hasonló módon az állami birtokok is megnő vekedtek. Míg 1949 elején az állami birtokok az összes müveit területnek 1.9%-át dolgozták meg, 1952 vé gén már 8.2%-át, ami annyit je lent, hogy az állami gazdaságok te­rülete 1949 elejétől 1952 végéig 320 százalékkal gyarapodott Még jelen­tékenyebb növekedés állt be az ál­lami gazdaságokban az állattenyész' tés terén, mivel 1949 eleje óta a marhaállomány 557%-kai emelke­dett, amibö] a tehénállomány 433 százalékkal, a sertésállomány 763 százalékkal, ebből a kocáké 638% kal, a birkaállomány pedig 1214%­kal, stb. Az egész állatállományt tekintve köztársaságunkban az állattenyész tés 10.1%-kal haladja meg a há­ború előtti színvonalat. 1948 óta jelentékeny emelkedés állt be a sertésállományban, mely most 51.5 százalékkal nagyobb, mint az 1934/1938 évek átlaga, és a birka­I állományban, amely 141.7%-kal nö­vekedett. Egyes egységes földmüvesszövet­kezetek a szovjet tapasztalatok fel­használása révén különösen kiváló eredményeket értek el. így például a švihoví EFSz hektáronként 205 kg sertéshúst adott be. Hasonlókép­pen a bfnirovi EFSz is, amely 1952 ben fejőstehenenként 3.797 liter évi tejhozamot ért el. A vitinkai EFSz* ugyancsak több mint 3.200 literes tejhozamot ért el fejőstehenenként. A növénytermelésben is jelentős sikereket értünk el. A hektárhoza mok valamennyi olyan terménynél meghaladták az 1934/38-as terme­lési évek átlagát, amelyeknek ter­melése nem kíván meg sok kézzel végzett munkát. így a búza átlagos hektárhozama 17.1 q.ról 19.5 q-ra, a rozsé 16 q.ról 18.4 ,q.ra, az ár­páé 17 qról 18.6 q-ra és a zabé 16.2 q-ról 16.8 q r a növekedett. Ezek az állattenyésztésben és nö. vénytermelésben elért sikerek szö­vetkezeti tagjaink, kis és közép­parasztjaink, állami gazdaságaink és gépállomásaink dolgozóinak szor­galmas munkáját dicsérik. A nagyobb hektárhozamokat azért érhettük el, mert az EFSz­ek növekedésével karöltve fejlődtek gép. és traktorállomásaink is. 1953. szeptember 30-ig 255 állami gépál lomást létesítettünk 2077 traktoros brigáddal, amelyeknek 18.911 trak­torjuk (15 lóerős gépekben szá­mítva), továbbá 20.075 öntöző gépük, 819 gabonakombájnjuk van, azonkívül sok nehéz ötsoros eké­jük és sok más új mezögaz dasági gépük Ezekből a szá­mokból vüágosan kitűnik, hogy népi demokratikus államunk mező­gazdaságunkat fölszereli a gépállo­másokhoz szükséges technikával és arra igyekszik, hogy sikeresen oldja meg a legfontosabb mezőgazdasági' munkaiatok gépesítésének problé máját. Vitathatlan, hogy az állami gépállomások jelentős szerepet ját­szanak a mezőgazdasági termelés biztosításában. Hiszen egységes föld­müvesszövetkezeteink már el sem tudják képzelni földjeik müvelését a gépállomások gépparkja nélkül. Szövetkezeti tagságunk, kis. és kö zépparasztjaink ilymódon fölbecsül hetetlen segítséget kapnak a mun kásosztálytói és az államtól, ami nem csak azt teszi lehetővé, hogj\ megszabaduljanak az évszázadok óta tartó robotolástól, hanem meg­teremti a termelés állandó növeke désénak előfeltételeit is, elősegít} a termelési költségek csökkentését és a munkatermelékenység fokozódá­sát. Néhány adatot soroltam föl me­zőgazdaságunk fejlődéséről és jelen legi helyzetéről, amelyek élénken tükrözik a szociális gazdasági válto­zásokat falvainkon. A parasztnak ebben az országban a történelem folyamán még soh a nem volt így biztosítva az egzisztenciája, sohasem volt így biztosítva jómódjának min den lehetősége, mint a mi szocializ­must építő népi demokratikus rend­szerünkben. A parasztot megsza badítottuk attól a veszélytől, melyet alapvető termelési eszközének, a földnek elvesztésé jelentett, meg­szabadítottuk őt az uzsorásoktól, a kizsákmányolóktól és a végrehaj tőktől. A gabonatőzsdék helyébe, ahol a kapitalisták szemérmetlenül diktálták a mezőgazdasági termé­kek árát, az állam lépett, mint a mezőgazdasági termékek fölvásárló, ja, tiszteletben tartva a szövetkezet' tagok és parasztok létérdekeit és minden lehető támogatást megadva számukra. Mindez a munkásosztály és a parasztság testvéri szövetsé­gének következménye és megnyilvá­nulása, A mezőgazdaságunk átépítésében elért sikerek ellenére ,nagy termé • sek mesterei és az állatte­nyésztés mesterei új munkamód­szerei fejlődésének ellenére sem vagyunk és nem is lehetünk megelégedve mezőgazdasági ter­melésünkkel. A termelés nagysá­ga és színvonala még mindig nem felel meg az államunkban bekövet­kezett szociális gazdasági változá­soknak. Minden objektív feltételünk megvan arra, hogy sokkal többet termelhessünk Állami gazdaságaink­ban, az EFSz-ekben és az egyéni parasztgazdaságokban döntő harcra kell indulnunk a termelés fokozásá ért, a nagyobb terméshozamokért és az állatállomány nagyobb hasznossá, gáért. Ez pedig az egyéneken múlik, magukon a földmüvelökön. Meg kell állapítanom, hogy szö­vetkezeteseink, parasztjaink gondo­latvilágát még nem tölti be teljesen az a tudat, hogy az EFSz-ben a parasztok a szövetkezeti termelési formában olyan földön folytatnak közös gazdálkodást, ami az ő saját tulajdonuk és amelynek termelési eredményei létük alapját alkotják. Az ellenséges propaganda következ­tében sok szövetkezeti tag abba a tévhitbe esik, hogy az feFSz állami gazdasági létesítmény és hogy az EFSz ek munkaegységei a szövet, kezetesek állam részére végzett munkájának egyik bérezési formája. Az EFSz-ek földje a szövetkezeti tagoké és az EFSz az ő közös ügyük, az állam pedig csak támo­gatást nyújt az EFSz-eknek fejlő­désükben és felvásárolja tőlük ter­mékeiket, mégpedig a szövetkezeti tagokra előnyös feltételek mellett. A szövetkezeti tag életviszonyait tehát az szabja meg, mennyi­re vesz; ki részét az EFSz közös gazdálkodásából. A szö­vetkezeti tagoknak tudatára kell ébredniök, hogy mindazon ked­vező feltételek ellenére, melyeket a nagy állami segítség jelent az EFSz fejlesztésére, az EFSz-ek jövedel mezősége a szövetkezeti tagoktól függ,, szorgalmuktól, felelős és lel kiismeretes viszonyuktól az EFSz gazdálkodásához. A szövetkezeti ta gok és a többi dolgozóparaszt te­kintse létérdekének a mezőgazda sági termelés folytonos emelkedését. A mezőgazdasági termelés e fellen­dülése és a bőséges élelmiszerellá­tás hazai forrásokból való biztosí­tása elengedhetelen előfeltétele an­nak, hogy tovább csökkenthessük az árakat, többek közt az ipari ter­mékek árát is, amelyekre a parasz toknak szüksége van, hogy eredmé­nyesebben emelhessük az egész dolgozónép életszínvonalát. Szükséges, hogy a lehető legna­gyobb figyelmet szenteljük mező­gazdaságunk alapvető termelési ágainak. Az életszínvonal emelkedé­sének szempontjából az élelmiszerek terén éppen az állattenyésztés az, amellyel szemben nagy követelmé­nyeket kell támasztanunk. Jelentékenyen fokozzuk az állattenyésztést, több húst, tejet és zsiradékot termeljünk dolgozóink számára

Next

/
Thumbnails
Contents