Uj Szó, 1953. december (6. évfolyam, 290-315.szám)

1953-12-19 / 306. szám, szombat

J WfiR. decembe

r 19. fJJ SIG Mezőgazdasági termelésünk további fellendüléséért döntő befolyása van az állatok hasz. nosságára is. Ezt a kiváló állattenyésztők eredményei igazolják. Nyugtalanító jelenség azonban, hogy az állattenyésztés terén végzett munka jelentőségét lebecsülik, egyes dolgozókra sok állat gondozását bízzák és különösen az állattenyésztés szocialista szektorában fordul elő, hogy gyakran a szükséges képzett, seggel és tapasztalatokkal nem rendelkező dolgozókat osztanak be a jószághoz. Ennek az a következménye, hogy a gondozás nagyon alacsony színvonalú, ami az állatok cáekély hasznosságában és a növendékáillatok nagyarányú elmúlásában nyilváiAil meg. Vétkesen rosszul irányított a zootechnika! szolgálatunk is, amely kádereinek alacsony kép. zettsége következtében képtelen az állattenyésztés terén működő dolgozóknak elég hatékonyan segíteni és tanácsokat adni. A szocialista szektorban, különösen az EFSz-ben gátolja az állattenyésztés sikeres fejlődését az, hogy kevés az istálló és egyéb melléképü. let. Az építésük lassan folyik, aminek az az oka, hogy a munka nincs kellően megszervezve és a szövetkezeti tagok sem tudják helyesen ellenőrizni. Emellett a közös istállókat építésük során nem szerelik fel teljesen. A gépesítésről csak kis mértékben gondoskodnak, pedig ez megkönnyíti a munkát az istállókban. A gépesített berendezések kar. bantartását, különösen a fejögépekét nagyon elhanyagolják. A fajtenyésztésnek, amely pedig lényeges része a fajnemesítésnek, államunkban nagy hagyományai vannak. Különösen marhaállományunkban egész sor fajtánk van, amelyeknek nagy a hasznosságuk. Ennek a sokévi szorgalmas munkának az eredményeit gyakran elértéktelenítik azzal, hogy elhanyagolják a fajtenyésztéshez szükséges kedve, zö körülmények és eszközök megteremtését. Az állatállomány hasznosságának fokozásában és a takarmányalap növelésében a szakképzettségen és az öntudatos munkán kívül 'döntő szerepe van a dolgozók anyagi érdekeltségének is. Az egyes szövetkezeti tagok és az állami gaz. daságok egyes dolgozói nincsenek még kellőképpen érdekelve az állattenyésztési termelés fokozásában, pénzbeli és természetbeni jutalmakkal és pótdíjakkal. Az anyagi érdekeltség jelentőségét még mindig nem értékelik eléggé, nem csak a mezőgazdaság egyes szakaszain működő dolgozók, hanem a szakszer, vezeti szervek és az állami bérmegállapitó bizottság munkatársai sem. Dolgozóink hús-, tej- és zsiradékfógyasztási igényei egyre növekednek. Az állattenyésztés terén fölsorolt hibák jelentékeny veszteséget okoznak a hús-, tej- és zsiradéktermelésben, melyek a fogyasztók asztalát gazdagíthatnák; veszteségeket okoznak az állattenyésztésben és csökkentik a mezőgazdasági termelés "jövedelmezőségét. Ezért elkerülhetetlen, hogy a föld. müvelésügyi minisztérium dolgozói, a pártszervek és a népi közigazgatás szervei tudatára ébredjenek az állattenyésztési termelés fontosságának és döntőfontosságú láncszemnek tekintsék népünk életszínvonala emelésére irányuló igyekezetünkben és gyorsan számolják föl az állattenyésztési termelés-, minden fogyatékosságát. Jóminöségü széna termelésének fokozása a réteken és legelökön és a szántóföldi takarmánynövények termelésének fokozása lehetővé te. szi az állatállomány hasznosságának további növekedését és ezzel az egész mezőgazdasági termelés fejlődését is. Az eddiginél sokkal nagyobb mértékben kell irányitanunk az EFSz-eket, az állami gazdaságokat és az egyénileg gazdálkodó parasztokat, hogy rendesebben gondoz, zák és trágyázzák á réteket, mint eddig, gondoskodjanak megújításukról és vezessék be a takarmányos vetőeljárást, valamennyi takarmányt a legalkalmasabb agrotechnikai határidőben gyűjtsék be, hogy az értékes tápanyagok vesztesége a legkisebbre korlátozódjon Pontos feladat továbbá, hogy elterjedjen a zöldtakarmány silózása, hogy igy biztosítva legyen a jószág számára a megfelelő mennyiségű nedvdús ta. karmány a téli időszakra. Minden EFSz-nek és állami gazdaságnak ki kell dolgoznia a takarmánysilózási tervet. Minden fejőstehénre legalább 25 q silótakarmányt kell számítani, minden növendékállatra legalább 10 q-t. Ennek a tervnek a teljesítése lehetővé teszi elsősorban azt, hogy megnövekedjen a takarmánynövények vetésterülete és hektárhozama, különösen az öszi és tavaszi keverékek, a csalamádé, a takarmánykáposzta stb. hozama. Különösen nagy a hiány fehérjetartalmú takarmányokban. Ezt belföldi forrásokból némileg csökkenteni lehetne, például a vágómarhák vérének felhasználásával. Az élelmiszeripari minisztérium 1954-ben leg. alább kilencmillió liter állati vér felfogását és feldolgozását biztosíthatja és 1955-ben ezt tovább fejlesztheti és az állati Vér jelentékeny részét felfoghatja és megszáríthatja takarmányozás céljára. Csekély mértékben használják föl eddig a városok, iparközpontok és munkás, telepek élelmiszerhulladékait. Ezáltal sok tápanyag vész kárba, amelyeket különben felhasználhatnának takarmányozás céljára. Szükséges, hogy ezek összegyűjtését jobban megszervezzék, dolgozzanak ki javaslatot az élelmiszerhulladékok összegyűjtésére és fölhasználására. A bevált szovjet munkamódszerek alkalmazása során elért jó eredményeket ki kell használni és tovább terjeszteni. Feladatunkul tűzzük ki, hogy 36.500 borjút ridegneveléssel nevelünk föl, Malinyina elvtársnő állatgondozó, takarmányozó és fejő. módszerét 90.000 fejősnél alkalmazzuk és a sertéstenyésztésben bevezetjük Ljuszkova elvtársnő módszerét, a sertéshizlalás terén pedig Surikov és Zajcsuk szovjet zootechnikusok takarmányízesítö módszerét. Nagy hiányok vannak a tejterme, lésben, amely eddig még igen gyönge pontja az állattenyésztésnek. A földmüvelésügyi minisztérium feladata gondoskodni róla, hogy biztosítsa a nagy iparvárosok tejellátását és szervezze meg környékükön a tejgazdaságok kiépítését. A tejtermelés fokozásában fontos feladat, hogy 1954-ben a fejőstehenek szárfía elérje az egész marhaállomány 53 százalékát és fejőstehenenként átlag évi 1700 liter tejhozamot érjen el. A české budéjovicei, plzeni, kariovyvaryi és olomouci kerületek határvidéki járásaiban lehetővé kell tenni a szövetkezeti tagoknak, parasztoknak, járadékélvezöknek és más alkalmazottaknak, hogy háromévi hitelt folyósítsanak számukra tehén, vagy üsző vásárlására. Ilymódon három év leforgása alatt ezeken a területeken a české-budéjovicei ke. rületben 12.000, a plzeniben 10.000, a karlovy-varyiban 9.000 és az olomouciban 3.000-rel emelkedhetik a fejőstehenek száma. A határvidéki járásokban, hogy jobban kihasználják a legelöket, a növendékszarvas, marhákat legelös-nevelésre kell fogni. Az EFSz-ek tyűkfarmjain a mai tyúkállomány elégtelen. A lakosságnak tojással és vágóbaromfival való ellátása megköveteli, hogy 100 hektár gabonaföldre az EFSz.ek tyúkfarmjai legalább 300 tyúkot neveljenek. Ahol megvannak hozzá a feltételek, fokozni kell a vizibarbmfitartást. Nem kevésbbé fontos a méhészet lényeges kiterjesztése. Az állatállomány hasznossága fokozásának fontos előfeltétele, hogy emeljék a háziállatok tenyésztésének színvonalát, különösen a tenyészál. latok minőségét. Ez a munka az utóbbi években nem kielégítő. Ezért ki kell bővíteni a szocialista szektorban a tenyészállatok nevelését, fokozni kell állományuk minőségét, hogy 1954 végéig tenyésztésükkel biztosítsák a fajbikák, fajkanok és fajkosok állományának kiegészítését a faj tenyészetekben és a gazdaságokban. A földmüvelésügyi minisztériumnak el kell mélyítenie és tökéletesítenie kell a fajállattenyésztést az állattenyésztő vidékeken és ebből a célból az egyes fajok. eset. leg vidéki-fajok följavítására, állami fajnemesítő állomásokat kell létesítenie. Ez a feladat megköveteli, hogy 1954. év folyamán 16 marhanemesítö állomást, 11 sertésnemesítö állomást, 6 birkanemesitö állomást és 5 baromfinemesítő állomást létesítsenek. A nagyhasznosságú nöstényállatok jobb kihasználásának biztosítására a kis. és középparasztoknál, és a szövetkezeti tagoknál a földmüvelésügyi minisztériumnak biztosítania kell a fajállattenyésztést, a nemzeti bizottságoknak pedig gondoskodniok kell arról, hogy következetesen ellenőrizzék az állatállomány hasznosságának fokozását. Az állattenyésztéssel szemben támasztott követelmények sokkal nagyobb mértékben megkívánják, hogy segítséget nyújtsanak az EFSz.eknek az állatállomány gondozásában, mint eddig. Ezért fölül kell vizsgálni a mai helyzetet és javaslatot kell előterjeszteni a szervezés megjavítására, a faj tenyésztő, zoo technikai és állatorvosi tevékenység kiterjesztésére, állatorvosi központok létesítésére szovjet mintára és gondoskodni kell szükséges fölszerelésükről. Az állattenyésztés gépesítésével foglalkozó kutatóintézetnek az ál. lattenyésztök munkájának megköny. nyítésére javaslatot kell kidolgoznia az istállók teljes gépesítésének berendezésére és elkészítésére. Ezt a berendezést fokozatosan valamennyi istállóban be kell vezetni. Az állattenyésztő farmok gépesítésével kapcsolatos munka jobb megszervezése és végrehajtásának komplex biztosítása érdekében fokozatosan rá | kell térnünk arra, hogy a gépállo. mások a gépeket közvetlenül a farmokon szereljék föl és állítsák öszsze és hogy a gépállomások gondoskodjanak ezeknek a gépeknek a karbantartásáról is. Nagyszámú marhának egy ápolóra bízása lehetetlenné teszi az állatok rendes gondozását és csökkenti hasznosságukat. Olyan intézkedéseket kell tenni, lft>gy egy dolgozó ne ápoljon több állatot a megállapított norma felső határá. nál. Az állattenyésztési terv teljesítése különösen az egységes földmüvesszövetkezetekben nagy mértékben az állatok gondozásától függ. Ezért azt javasoljuk az EFSz-eknek, hogy vezessenek be pótdíjazást az állatszaporulattal kapcsolatos feladatok túlteljesítéséért és a felnőtt állatok gondozásáért és hasznosságuk fokozásáért és biztosítsák, hogy a szö. vetkezeti tagok a pótdíjakat idejében megkapják. Hogy fokozzák a közvetlen érdekeltséget a tervezett állomány betartásában és csökkentsék az elhullási veszteséget, számítsanak több munkaegységet az állatgondozóknak, a szövetkezeti állattenyésztés vezetőinek, az EFSz.ek elnökeinek, a tehénállomány tervének teljesítéséért és túlteljesítéséért. Az EFSz-eknek az javasoljuk, hogy szénakaszálás idején juttassanak bizonyos mennyiségű szénát a szövetkezeti tagaknak előlegként a szénakaszálásnál ledolgozott munkaegy. ségek fejében, ha teljesítik és túlteljesítik a szénabegyűjtés tervét. Az állattenyésztésben az elért sikerek ellenére is sok lehetőségünk van, hogy mozgósítsuk határtalan tartalékainkat. Az állattenyésztésre kell összpontosítania figyelmét minden mezőgazdasági dolgozónak, egész pártunknak. Az állattenyésztés további gyors fejlődébe biztosításának előfeltétele: Meg kell javítani a takarmányalapot és fokozni kell a növénytermelés hektárhozamait A növénytermelés a mezőgazdálkodásnak a döntő szakasza mint a fő élelmiszerek túlnyomó részének, az állatállomány takarmányának, az élelmiszeripar és a könnyűipar nyersanyagának forrása. Ebben van különösen fontos jelentősége a dol. gozók életszínvonalának emelésére nézve. Növénytermelésünk színvonala emelkedik, de azok a nagy hektárhozamok, amelyeket az élenjáró egységes földmüvesszövetkezetek, állami gazdaságok és egyénileg gazdálkodó parasztok nálunk már elértek, azt bizonyítják, hogy távolról sem merítettünk ki minden lehetőséget és még sok a rejtett tartalékunk, amelyeknek föltárása tőlünk függ. Ha kiküszöböljük a fogyatékosságokat, lesz több gabonánk, cukrunk és zöldségünk, több takarmányunk és tejünk, húsunk és zsiradékunk is, több nyersanyagot adhatunk iparunknak is. Elsősorban azt kell tudatosíta-l nunk, melyek azok a fő kérdések, amelyekre összpontosítanunk kell figyelmünket, hogy fokozhassuk a hektárhozamokat és emelhessük növénytermelésünk általános színvona. lát. Súlyos problémája mezőgazdaságunknak, hogy sok föld parlagon hever, különösen a határvidéken. Nem vagyunk olyan gazdagok ebben az alapvető termelőeszközben, hogy tékozló módon bánjunk vele. Sokezer hektár megmüveletlen föld és lekaszálatlan rét minden esztendőben jelentős mennyiségű mezőgazdasági terménytől foszt meg ben. nünket. A probléma súlyosságára való tekintettel szükséges, hogy minden lehetőséget fölhasználjunk ennek a földterületnek a megművelésére. A nemzeti bizottságoknak fontos feladata,- hogy megvitassák a szövetkezetekkel, az állami gazdaságokkal, az egyénileg gazdálkodó parasztokkal, hogyan vegyék rendes müvelés alá e földeket és hogyan használják ki megművelésükre a gépállomások gépparkját és hogyan biztosítsák a földek kihasználását a helyi gazdasági viszonyok szerint. Szükséges továbbá, hogy a mezőgazdasági termelés fejlesztésének távlati terve kidolgozására létesített bizottságoknak az állami terv. hivatal, a földmüvelésügyi minisztérium és a nemzeti bizottságok nyújtsanak segritséget azoknak a komplexterveknek a kidolgozásában, amelyek alapján fokozatosan müvelés alá veszik ezeket a területeket. Valamennyi szántó- és müveit terü•iet kiaknázása megköveteli továbbá, hogy rendet teremtsünk a nyilván, tartásukban. Ennek az az előfeltétele, hogy a szántó- és a müveit területek eddigi nyilvántartási adatait tökéletes és pontos földnyilvántartás vezetésével biztosítsák, tá. maszkodva pontos telekkönyvi adatokra, amelyeket összhangba kell hozni a tényállással. A hektárhozamok fokozása megköveteli, hogy tovább emeljük az agrotechnika színvonalát. A fogyatékosságok, melyek ezen a téren még fönnállnak, abban rejlenek, hogy minden évben elmaradunk, a legfontosabb agrotechnikai intézkedések végrehajtásában, ami aztán döntő módon befolyásolja a hektár, hozamokat. Ősszel a földek jelentékeny része fölszántatlan marad, hetekkel eltolódnak a vetés agrotechnikai határidői, nem gondozzák kellőképpen és kihajtott vetést, különösen az ipari és a kapásnövényeket. Jelentékeny veszteségek állnak be csaknem minden termény betakaritá. tásánál. Szövetkezeteink és állami gazdaságaink még mindig nem értékelik kellőképpen az olyan fontos eljárást, mint a tarlóhántás. Az agrotechnika szabályainak kövekezetes betartása egyúttal a mezőgazdaság egyik legfontosabb kérdése megoldásának is útja — a talajnedvességgel való gazdálkodás. A pártszerveknek és szervezetek, nek, a kommunistáknak, a parasztoknak és a szövetkezeti tagoknak, a gépállomásokon, állami gazdaságokban és nemzeti bizottságokban működő kommunistáknak a mezei munkálatok gyors és idejében való elvégzéséért vívott harc élére kell állniok. Gyakorlatilag ez azt jelenti, hogy falusi szervezeteink, gépállomásaink és állami gazdaságaink pártszervezeteinek életét és munkáját át kell hatnia annak a törekvésnek, hogy naponta gondoskodjanak ezeknek a kérdéseknek a megvita. tásáról, szüntelenül mozgósítsák politikailag a falvak minden dolgozóját e feladatok teljesítésére. Rendkívüli jelentőségű a hektárhozamok fokozására, hogy minden rendelkezésünkre álló trágyát célszerűen használjunk fel. Rendkívül értékes talajtáplálékot rejt magában az istállótrágya. Arról van szó. hogy ennek a kihasználását lényegesen javitsuk. Nagy értékek vesz. nek mindennap kárba azzal, hogy nem kezeljük a trágyát rendesen, hogy a trágyáié felhasználatlanul kifolyik az istállókból és a trágyagödrökből ahelyett, hogy kihordanák a mezőkre és a rétekre, elhanyagolják a komposztkészítést stb. Az istállótrágya hanyag kezelését és a vele való hanyag gazdálkodást, megengedhetetlen tékozlásnak kell tekintenünk. Szükséges, hogy a nemzeti bizottságok tanácsaikkal segítséget nyújtsanak az EFSz.eknek, állami gazdaságoknak és az egyénileg gazdálkodó parasztoknak és gondoskodjanak számukra építő anyagról, hogy rendben tarthassák a trágyát és trágyalémedencéket építhessenek. Mezőgazdasági propagandánknak ezen a téren sokkal hatékonyabban kell működnie és meg kell magyaráznia a földmüvelöknek, hogy az erre a célra fordított kiadások és gondosság rendkívül hasznothajtó befektetés. Mint komoly fogyatékosságra kell rámutatni arra, hogy igen értékes tőzegtelepeinket eddig még nem használtuk ki a föld termékenységének fokozására. A mezőgazdasági tudománynak és az illetékes gazdasági szervek munkatársainak meg kell oldaniok azt a nem kevésbbé fontos problémát is, hogy a mezőgazdaság fölhasználja a különféle hulladékanyagokat, városok csatornavizét, a hamut, barnaszénport stb. Ezeknek a problémáknak a megoldására elsősorban nagyvárosok mellett épülő szennyvíztisztító telepek tervezésénél és felépítésénél kell gondolni. Mezőgazdaságunk egyre több műtrágyát kap. Szükséges, hogy a nemzeti bizottságok, a mezőgazda, sági raktárak dolgozói, az agronómusok és a kutató intézetek dolgozói fokozzák az EFSz-nek és az állami gazdaságoknak nyújtott segítségüket, gondoskodjanak a műtrágyák idejében való elosztásáról és tanácsokkal szolgáljanak a földművelőknek, hogyan használhatják föl legcélszerűbben és leggazdaságosabban a műtrágyákat. A hektárhozamok nagyságát nemcsak a helyes agrotechnika, az agrotechnikai határidők betartása, a trágyázás, a nemesített vetőmag használata stb. befolyásolja, hanem a mezőgazdasági termelési terv kidolgozása is. Az állami tervfeladatok gépies szétírása jelentékeny mértékben megnehezítheti a föltételeket ahhoz, hogy elérjék és túlszárnyalják a tervbe vett hektárhozamokat. A mezőgazdasági termelés tervének szétírásánál ezért tekintetbe ' kell venni a kerületek, járások, falvak természeti és gazdasági viszonyait, hogy a feladatok szétírásával ne darabolják föl fölöslegesen vetési területeket és hogy az egységes földmüvesszövetkezeteknek legyen rá lehetőségük, hogy speciálizálhassák termelésüket különösen az ipari növényekre. A hektáronkénti beadási normák megállapítása lehetővé teszi, hogy a vetésterületek struktúráját az EFSz-ekben és a községekben jelentős mértékben rögzíthessük és ezzel megteremthessük a füves-herés vetésforgó rendszer bevezetésének és betartásának föltételeit, ami legfontosabb előfeltétele a talajtermékenység állandó fokozásának. Ha a növénytermelés kérdéseiről beszélünk, föltétlenül tudatosítanunk kell, hogy az egész mezőgazdaság fejlesztésének alapkérdése a takarmánytermelés fokozása és a takarmányalap kibővítése. A mezőgazdasági termelésnek az 1954. évi, a kormány által jóváhagyott tervé, ben, gondoskodás történt, hogy a vetésterületben eltolódás álljon be és kibővüljön a szántóterületen folyó takarmánytermelés. De ez csak kisegítő út, félmegoldás és megvannak a határai. A takarmányhiány kiküszöbölésének meg oldását a szántókon, réteken és legelökön termelt takarmányok hektárhozamának fokozásában, a legfontosabb gabonanemüek és a cukorrépa hozamának fokozásában és olyan jövedelmező növények termelésében kell. látnunk, mint a csalamádé, lucerna, szudáni fű, cirok stb. valamint öszi és tavaszi tarlókeverékek vetésében A mezőgazdasági termelés fejlesztése, mely népgazdaságunk fejlődé-