Uj Szó, 1953. december (6. évfolyam, 290-315.szám)

1953-12-19 / 306. szám, szombat

Világ proletárjai egyesüljetek! SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PÁRTJÁNAK NAPILAPJA Bratislava, 1953. december 19, szombat. 30 fillér VI. évfolyam, 306. szám A mai számban: J. Uher és J. Krosnáf elvtársak beszámolói a CsKP Központi Bizottságának december 16—17-én tartott ülésén Jelenlét Cseltszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága plenáris üléséről Antonín Zápotocký elvtárs 69 éves Antonín Zápotocký elvtárs, a Csehszlovák Köztársaság elnöke, a CsKP KB politikai titkárságának tagja, munkásosztályunk szeretetével és bizalmával körülvéve ma tölti be érdemdús életének hatvankilencedik évét. Köztársaságunk második munkás, elnökének élete egy munkásosztályunk életével, harcával és gyó'zelméveí. Antonín Zápotocký elvtárs élete a bölcsőtől kezdve összefügg a munkásosztálynak a kizsákmányolók és kizsákmányoltak nélküli élet megteremtéséért vívott harcával. Zápotocký elvtárs 1884 december 19-én született Kladno vidékén, a Buded alatti Zákolanyban. A környezet, amelyben meglátta a napvilágot, nem volt gazdag és fényűző, hanem Ladislav Zápotockýnak, a kiméletle. nül üldözött és bebörtönzött, kiutasított munkásvezérnek nehéz életkörülmények között élő családja. A család élete, a zákolany-i szegények élete, a mélnická skalai kőművesek élete, ahol Zápotocký elvtárs 14 éves korában kőművesnek tanult, a žižkovi proletárok között töltött évek, miután a Zápotocký-család Prágába költözött, a kladnói kohászok és bányászok nyomorúságos élete — a nép élete — az a legigazibb és legnagyobb iskola, amelyben Zápotocký elvtárs nagy szeretetét és gyűlöletét megtanulja. Egész életén át hű maradt a dol. gozó néphez, a nép életéhez és álmaihoz. Midőn munkásosztályunk az első világháború előtt harcbalép az általános választójogért, Zápotocký elvtárs szilárdan a küzdő proletárok oldalán áll. A munkásosztály nehéz küzdelmeinek idején, melyeket az 1918—1930-as években a köztársaság jellegéért vívott, fejlettségével a kladnóvidéki forradalmi mozgalom egyik tényezőjévé válik. A munkásosztály tőkésellenes harcának élvonalában áll. Az üldöztetés és a börtön sem tudja megtörni Zápotocký elvtárs szívósságát, lelkesültségét. Csehszlo. vákia Kommunista Pártjának egyik alapítója? és megteremtője lesz. Egyike azon első harcosoknak, akik szakszervezeti mozgalmunk egységesítéséért küzdöttek. A párt gottwaldi vezetőségének soraiban küzd a kapitalista kizsákmányolók ellen vívott harc leghatékonyabb fegyveréért — a munkásosztály egységéDecember 16-án és 17-én tartották meg Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának plenáris ülését. Az ülésen az 1954. évi mezőgazdasági termelés és felvásárlás fejlődésének biztosítására vonatkozó intézkedésekről tárgyaltak. Jindrich Uher és Jozef Krosnáŕ elvtársak tartottak beszámolót. A vitahozzászólások keretében húsz elvtárs szólalt fel, akik kiemelték a javasolt intézkedések határtalan jelentőségét, amelyeknek következetes megvalósítása hozzájárul hazánkban a mezőgazdasági termelés további fejlődéséhez. A Központi Bizottság egyhangúlag jóváhagyta az ülésen előadott beszámolókat, mint pártunk munkájának alapvető irányelveit. Mezőgazdasági termelésünk további fellendüléséért Jindrich Uher elvtárs beszámolója ért. Együtt halad a népj>el a győzelem és a vereségek idején is. Országunk népével harcba megy ha Iá. los ellenségünk — a hitleri fasizmus ellen. Mint az oránienburgi koncentrációs tábor rabja éli át a fasiszta rémuralom nehéz napjait és hónapjait. Zápotocký elvtárs a nép érdekeihez híven nem kímélte a fáradságot a nép és a haza ellenségei ellen a háború után, 1945 után vívott küzdelmekben, midőn munkásosztályunk a dolgozók egységes, milliós szervezetének — a .Forradalmi Szakszervezeti Mozgalomnak élére állítja őt. Midőn nemzeteink a népnek a hazai és a külföldi reakció fölött aratott februári győzelme után megkezdik a szocialista társadalom alapjainak építését, Zápotocký elvtárs előbb mint a köztársaság miniszterelnök, helyettese, majd 1948 júniusában miniszterelnöke, munkásmozgalmunk egyik legélenjáróbb képviselőjévé válik, i Népünk nagy vezérének és tanítójának, Klement Gottwaldnak az élők sorából való távozása után Antonín Zápotockýt Gottwald elvtárs bölcs és bátor munkatársát 1953 március 21-én a nép akaratából népi demokratikus köztársaságunk legfelsőbb gazdájává — elnökévé választják. Népünk bízik benne és biztos ls benne, hogy nemzeteink leg. nagyobb fiának, Klement Gottwaldnak öröke és müve szellemében vezeti a legjobb úton gazdag országunkat további felvirágzásra. Ma Zápotocký elvtárs születésnapja alkalmával egész népünk köztársaságunk második munkáselnökének tettekben gazdag és bátor életére gondol. Arra az életre gondol, aypelyet a munkásosztály és kommunis. ta pártja által benne kinevelt legjobb érzések hatnak át. Arra az életre gondol, amelyet a dolgozók felszabadító küzdelméhez való korlátlan hűség és odaadás, Marx, Engels, Lenin és Sztálin tanításához való korlátlan hűség és odaadás, a világ első szocialista állama — a Szovjetunió iránti soha el nem muló szeretet és hűség hat át. Antonín Zápotocký elvtárs, köztársaságunk második munkáselnöke szoros kapcsolatban áll a néppel. Dolgozóink tudják, hogy Zápotocký elvtárs bölcsen vezeti államunkat a szocializmus felépítésének útján a népi demokratikus Csehszlovákiában. Elvtársak! Pártunk Központi Bizottságának szeptember 4-iki plenáris ülése Zápotocký elvtárs beszámolójának jóváhagyásával megerősítette gazdaságunk átépítése és felépítése vezérvonalának helyességét és hangsúlyozta, hogy ez az irányvonal továbbra is érvényben van. Keresztülvitele során szocialista országépítésünk valamennyi szakaszán páratlan fejlődést és sikereket értünk el. Ez lehetővé teszi számunkra, hogy most még határozottabban láthassunk hozzá népünk anyagi és kulturális színvonala hatalmas fejlesztéséhez. Hasonló célra irányul a szeptemberi kormánynyilatkozat is, melynek alapján a pártprogramm még következetesebb megvalósításához fogunk hozzá Pártunk politikájának mindig az volt és az is lesz a célja, hogy biztosítsa a dolgozók jólétét. Ezért a nehézipar további fejlesztése mellett fokozottabb gondot fordítunk a népgazság azon ágazataira, melyek meggyorsítják az életszínvonal emelkedését. Ebből a szempontból nagy jelentősége van a mezőgazdaságnak, amelynek néhány problémájával a Központi Bizottság mai ülése fog foglalkozni. A mezőgazdasági termelés fokozása pártunk és kormányunk figyelmének és gondjának előterében áll országunkban; alapjában már meg van oldva a Szovjetunióban és a népi demokráciánkban is. Ez arra vall, hogy milyen komolyan veszik a szocializmus gazdasági alaptörvényei követelményeinek teljesítését, vagyis az egész társada lom egyre növekvő gazdasági és kulturális szükségleteinek maximális kielégítését a szocialista termelés szakadatlan növelésével és tökéletesítésével a legfejlettebb technika alapján. Azért van ez így, mert a Szovjetunió és a népi demokratikus országok hihetetlen gyors ütemben biztosítják termelőerőik .fejlesztését és valamennyi társadalmi probléma és feladat előterébe az emberről, kulturális és anyagi szükségleteiről való gondos kodást helyezik. Az egyre növekvő emberi szükségletek kielégítése, nemcsak a társadalmi, hanem különösen a személyi szükségletek biztosítása és tovább, növelése az a feladat, mely egyre nagyobb kö vetelményeket támaszt és fog támasztani állandóan a mezőgazdasággal szemben, mint az életszín vonal emelkedésének alapjával szemben az élelmiszerek terén. Ezért a mezőgazdasági termelés kérdésének megoldásához a városi és falusi dolgozók érdekeivel összhangban látunk hozzá. És hogy helyes úton járunk, azt többek között a reakció dühöngése is bizonyítja. A külföldi reakció dühöng és uszít! Meg akarná bontani a munkásságnak a kis és középparasztsággal kötött szövetségét, le szeretné téríteni parasztjainkat a helyes út ról, melyre 1945 májusában tértek rá a munkásosztály oldalán és vezetésével. Kis. és középparasztjaink több sége tudatában van, hogy boldog jövőjük a munkásosztállyal kötött megbonthatatlan szövetségtől függ. Hiszen a munkásosztály volt az, amely szoros szövetségben a kisés középparasztsággal elvette a földet — a mezőgazdaságnak ezt az alapvető termelőeszközét a nagybirtokosoktól és spekulánsoktól és a parasztok százezreinek jut tatta. Fölszabadított hazánkban ezért a munkásosztály oldalán a dolgozó parasztság is hozzálátott az országépítő munkához és jelentős része volt a fasiszta megszállók által tönkretett gazdaság-unk helyreállítá sában. A pártunk vezette munkásosztály a parasztokkal együtt verte vissza az áruló burzsoázia ellenforradalmi puccsát 1948 februárjában és az árulókat a történelem szemétdombjára vetette. A nyílt reakció leverése után a munkások és a parasztok, a Csehek és Szlovákok Nemzeti Frontjának hazafias erőivel együtt a Szovjetunió gaz dasági és politikai segítségére támaszkodva, elszántan hozzáláttak hogy végrehajtsák az iparosításnak és a mezőgazdaság szocialista átalakításának gottwaldi ötéves tervét. A dolgozók hatalmas és áldozatos erőkifejtésének, rátermettségük, nek és alkotókezdeményezésüknek köszönhetjük, hogy a szocialista gazdaságnak már szilárd és megingathatatlan alapjai vannak népgazdaságunk valamennyi ágazatában. Kiépítettük a nehézipar szilárd alapjait és sok új iparágra terjesztettük ki a termelést. Mun kásáink, művezetőink, technikusaink és mérnökeink legjobb káderei minden erejüket, tudásukat és ügyességüket országunk iparosításának szentelték és szentelik. Gyárainkban, kohóinkban, bányáinkban, mezőinkön, iskoláinkban és intézeteinkben új, nagyszerű emberek növekednek, akikben az öntudatos munkához való viszony fejlődik — ezek a szocializmus hős épitöi. Továbbra is országunk szocialista iparosítása útján vezetjük dolgozó népünket, gondoskodva a nehézipar fejlesztéséről és szem előtt tartva a nyersanyag és energetikai alap szüntelen fejlesztését. Pártunk meg van róla győződve, hogy ez a biztosítéka népgazdaságunk többi ágazata magasabb színvonalra emelésének is és főként ez a biztosítéka a népgazdaság azon ágazatai továbbfejlődésének, amelyek nagyjelentöségüek dolgozóink egyre fokozódó anyagi szükségleteinek mind jobb kielégítésére. Mivel ma már meg van a szükséges, az új technikára támaszkodó és erősen fejlett ipari- alapunk, pártunk a politikai és gazdasági feladatok élére azt a jelszót tűzte ki: Meg kell gyorsítani városi és falusi dolgozó tömegeink életszínvonalának emelkedését, határozottabban kell előre haladnunk a jómód és a boldog élet felé. Pártunk Központi Bizottságának szeptemberi határozatai alapján a kormány komoly intézkedéseket tett, hogy emelje a dolgozók életszínvonalát köztársaságunk népgazdasága tervszerű (arányos) • fejlesztése alapján. Ezzel egyidejűleg kiküszöböljük a népgazdaságunk egyes szakaszaiban keletkezett aránytalanságokat és igyekszünk meggyorsítani az iramot mindenütt, ahol lemaradás mutatkozott. Az ipar fejlődéséhez viszonyítva különösen a mezőgazdaság maradt le erősen. Míg ipari termelésünk mintegy száz százalékkal, sőt a gépgyártásunk kétszázötven százalékkal emelkedett az első ötéves terv során, mezőgazdasági termelésünk harmadánál csak valamivel többel emelkedett és általában a háború előtti színvonalat éri el. Kétségtelen, hogy a szocializmus építésében lényegesen nagyobb sikert értünk volna el, ha a mezőgazdaság fejlesztésében is tovább jutottunk volna. Ezért az a feladatunk, hogy lényegesen fokozzuk a mezőgazdasági termelést az egységes földmüvesszövetkezetek-