Uj Szó, 1953. december (6. évfolyam, 290-315.szám)

1953-12-19 / 306. szám, szombat

Világ proletárjai egyesüljetek! SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PÁRTJÁNAK NAPILAPJA Bratislava, 1953. december 19, szombat. 30 fillér VI. évfolyam, 306. szám A mai számban: J. Uher és J. Krosnáf elvtársak beszámolói a CsKP Központi Bizottságának december 16—17-én tartott ülésén Jelenlét Cseltszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága plenáris üléséről Antonín Zápotocký elvtárs 69 éves Antonín Zápotocký elvtárs, a Csehszlovák Köztársaság elnöke, a CsKP KB politikai titkárságának tagja, munkásosztályunk szereteté­vel és bizalmával körülvéve ma tölti be érdemdús életének hatvankilence­dik évét. Köztársaságunk második munkás, elnökének élete egy munkásosztá­lyunk életével, harcával és gyó'zel­méveí. Antonín Zápotocký elvtárs élete a bölcsőtől kezdve összefügg a mun­kásosztálynak a kizsákmányolók és kizsákmányoltak nélküli élet meg­teremtéséért vívott harcával. Zápo­tocký elvtárs 1884 december 19-én született Kladno vidékén, a Buded alatti Zákolanyban. A környezet, amelyben meglátta a napvilágot, nem volt gazdag és fényűző, hanem Ladislav Zápotockýnak, a kiméletle. nül üldözött és bebörtönzött, kiuta­sított munkásvezérnek nehéz életkö­rülmények között élő családja. A család élete, a zákolany-i szegények élete, a mélnická skalai kőművesek élete, ahol Zápotocký elvtárs 14 éves korában kőművesnek tanult, a žižkovi proletárok között töltött évek, miután a Zápotocký-család Prágába költözött, a kladnói kohá­szok és bányászok nyomorúságos élete — a nép élete — az a legiga­zibb és legnagyobb iskola, amelyben Zápotocký elvtárs nagy szeretetét és gyűlöletét megtanulja. Egész életén át hű maradt a dol. gozó néphez, a nép életéhez és ál­maihoz. Midőn munkásosztályunk az első világháború előtt harcbalép az általános választójogért, Zápotocký elvtárs szilárdan a küzdő proletá­rok oldalán áll. A munkásosztály nehéz küzdelmeinek idején, melyeket az 1918—1930-as években a köztár­saság jellegéért vívott, fejlettségével a kladnóvidéki forradalmi mozga­lom egyik tényezőjévé válik. A munkásosztály tőkésellenes harcá­nak élvonalában áll. Az üldöztetés és a börtön sem tudja megtörni Zápotocký elvtárs szívósságát, lelkesültségét. Csehszlo. vákia Kommunista Pártjának egyik alapítója? és megteremtője lesz. Egyike azon első harcosoknak, akik szakszervezeti mozgalmunk egysé­gesítéséért küzdöttek. A párt gott­waldi vezetőségének soraiban küzd a kapitalista kizsákmányolók ellen vívott harc leghatékonyabb fegyve­réért — a munkásosztály egységé­December 16-án és 17-én tartották meg Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának plenáris ülését. Az ülésen az 1954. évi mezőgazdasági termelés és felvá­sárlás fejlődésének biztosítására vonatkozó intézkedésekről tárgyaltak. Jindrich Uher és Jozef Krosnáŕ elvtársak tartottak beszámolót. A vitahozzászólások keretében húsz elvtárs szólalt fel, akik kiemelték a javasolt intéz­kedések határtalan jelentőségét, amelyeknek következetes megvalósítása hozzájárul hazánk­ban a mezőgazdasági termelés további fejlő­déséhez. A Központi Bizottság egyhangúlag jóvá­hagyta az ülésen előadott beszámolókat, mint pártunk munkájának alapvető irányelveit. Mezőgazdasági termelésünk további fellendüléséért Jindrich Uher elvtárs beszámolója ért. Együtt halad a népj>el a győ­zelem és a vereségek idején is. Or­szágunk népével harcba megy ha Iá. los ellenségünk — a hitleri fasizmus ellen. Mint az oránienburgi koncen­trációs tábor rabja éli át a fasiszta rémuralom nehéz napjait és hónap­jait. Zápotocký elvtárs a nép érdekei­hez híven nem kímélte a fáradságot a nép és a haza ellenségei ellen a háború után, 1945 után vívott küz­delmekben, midőn munkásosztályunk a dolgozók egységes, milliós szerve­zetének — a .Forradalmi Szakszer­vezeti Mozgalomnak élére állítja őt. Midőn nemzeteink a népnek a hazai és a külföldi reakció fölött aratott februári győzelme után megkezdik a szocialista társadalom alapjainak építését, Zápotocký elvtárs előbb mint a köztársaság miniszterelnök, helyettese, majd 1948 júniusában miniszterelnöke, munkásmozgalmunk egyik legélenjáróbb képviselőjévé válik, i Népünk nagy vezérének és taní­tójának, Klement Gottwaldnak az élők sorából való távozása után An­tonín Zápotockýt Gottwald elvtárs bölcs és bátor munkatársát 1953 március 21-én a nép akaratából népi demokratikus köztársaságunk leg­felsőbb gazdájává — elnökévé vá­lasztják. Népünk bízik benne és biz­tos ls benne, hogy nemzeteink leg. nagyobb fiának, Klement Gottwald­nak öröke és müve szellemében ve­zeti a legjobb úton gazdag orszá­gunkat további felvirágzásra. Ma Zápotocký elvtárs születésnap­ja alkalmával egész népünk köztár­saságunk második munkáselnökének tettekben gazdag és bátor életére gondol. Arra az életre gondol, aype­lyet a munkásosztály és kommunis. ta pártja által benne kinevelt leg­jobb érzések hatnak át. Arra az életre gondol, amelyet a dolgozók felszabadító küzdelméhez való kor­látlan hűség és odaadás, Marx, En­gels, Lenin és Sztálin tanításához való korlátlan hűség és odaadás, a világ első szocialista állama — a Szovjetunió iránti soha el nem muló szeretet és hűség hat át. Antonín Zápotocký elvtárs, köztár­saságunk második munkáselnöke szoros kapcsolatban áll a néppel. Dolgozóink tudják, hogy Zápotocký elvtárs bölcsen vezeti államunkat a szocializmus felépítésének útján a népi demokratikus Csehszlovákiában. Elvtársak! Pártunk Központi Bizottságának szeptember 4-iki plenáris ülése Zá­potocký elvtárs beszámolójának jó­váhagyásával megerősítette gazda­ságunk átépítése és felépítése ve­zérvonalának helyességét és hang­súlyozta, hogy ez az irányvonal to­vábbra is érvényben van. Keresztülvitele során szocialista országépítésünk valamennyi szaka­szán páratlan fejlődést és sikereket értünk el. Ez lehetővé teszi szá­munkra, hogy most még határo­zottabban láthassunk hozzá népünk anyagi és kulturális színvonala ha­talmas fejlesztéséhez. Hasonló célra irányul a szeptem­beri kormánynyilatkozat is, mely­nek alapján a pártprogramm még következetesebb megvalósításához fogunk hozzá Pártunk politikájá­nak mindig az volt és az is lesz a célja, hogy biztosítsa a dolgo­zók jólétét. Ezért a nehézipar to­vábbi fejlesztése mellett fokozot­tabb gondot fordítunk a népgaz­ság azon ágazataira, melyek meg­gyorsítják az életszínvonal emel­kedését. Ebből a szempontból nagy jelentősége van a mezőgazdaság­nak, amelynek néhány problémájá­val a Központi Bizottság mai ülése fog foglalkozni. A mezőgazdasági termelés foko­zása pártunk és kormányunk fi­gyelmének és gondjának előterében áll országunkban; alapjában már meg van oldva a Szovjetunióban és a népi demokráciánkban is. Ez arra vall, hogy milyen komolyan veszik a szocializmus gazdasági alaptörvényei követelményeinek tel­jesítését, vagyis az egész társada lom egyre növekvő gazdasági és kulturális szükségleteinek maximá­lis kielégítését a szocialista terme­lés szakadatlan növelésével és tö­kéletesítésével a legfejlettebb tech­nika alapján. Azért van ez így, mert a Szovjetunió és a népi de­mokratikus országok hihetetlen gyors ütemben biztosítják termelő­erőik .fejlesztését és valamennyi társadalmi probléma és feladat elő­terébe az emberről, kulturális és anyagi szükségleteiről való gondos kodást helyezik. Az egyre növekvő emberi szükségletek kielégítése, nemcsak a társadalmi, hanem kü­lönösen a személyi szükségletek biztosítása és tovább, növelése az a feladat, mely egyre nagyobb kö vetelményeket támaszt és fog tá­masztani állandóan a mezőgazda­sággal szemben, mint az életszín vonal emelkedésének alapjával szemben az élelmiszerek terén. Ezért a mezőgazdasági termelés kér­désének megoldásához a városi és falusi dolgozók érdekeivel összhang­ban látunk hozzá. És hogy helyes úton járunk, azt többek között a reakció dühöngése is bizonyítja. A külföldi reakció dühöng és uszít! Meg akarná bontani a munkásság­nak a kis és középparasztsággal kötött szövetségét, le szeretné té­ríteni parasztjainkat a helyes út ról, melyre 1945 májusában tér­tek rá a munkásosztály oldalán és vezetésével. Kis. és középparasztjaink több sége tudatában van, hogy boldog jövőjük a munkásosztállyal kötött megbonthatatlan szövetségtől függ. Hiszen a munkásosztály volt az, amely szoros szövetségben a kis­és középparasztsággal elvette a földet — a mezőgazdaságnak ezt az alapvető termelőeszközét a nagybirtokosoktól és spekulánsoktól és a parasztok százezreinek jut tatta. Fölszabadított hazánkban ezért a munkásosztály oldalán a dolgozó parasztság is hozzálátott az ország­építő munkához és jelentős része volt a fasiszta megszállók által tönkretett gazdaság-unk helyreállítá sában. A pártunk vezette munkás­osztály a parasztokkal együtt verte vissza az áruló burzsoázia ellen­forradalmi puccsát 1948 februárjá­ban és az árulókat a történelem szemétdombjára vetette. A nyílt reakció leverése után a munkások és a parasztok, a Csehek és Szlo­vákok Nemzeti Frontjának hazafias erőivel együtt a Szovjetunió gaz dasági és politikai segítségére tá­maszkodva, elszántan hozzáláttak hogy végrehajtsák az iparosításnak és a mezőgazdaság szocialista át­alakításának gottwaldi ötéves ter­vét. A dolgozók hatalmas és áldoza­tos erőkifejtésének, rátermettségük, nek és alkotókezdeményezésüknek köszönhetjük, hogy a szocialista gazdaságnak már szilárd és meg­ingathatatlan alapjai vannak nép­gazdaságunk valamennyi ágazatá­ban. Kiépítettük a nehézipar szi­lárd alapjait és sok új iparágra terjesztettük ki a termelést. Mun kásáink, művezetőink, technikusa­ink és mérnökeink legjobb káderei minden erejüket, tudásukat és ügyességüket országunk iparosítá­sának szentelték és szentelik. Gyá­rainkban, kohóinkban, bányáinkban, mezőinkön, iskoláinkban és intéze­teinkben új, nagyszerű emberek nö­vekednek, akikben az öntudatos munkához való viszony fejlődik — ezek a szocializmus hős épitöi. Továbbra is országunk szocialista iparosítása útján vezetjük dolgozó népünket, gondoskodva a nehézipar fejlesztéséről és szem előtt tartva a nyersanyag és energetikai alap szüntelen fejlesztését. Pártunk meg van róla győződve, hogy ez a biztosítéka népgazdaságunk többi ágazata magasabb színvonalra emelésének is és főként ez a bizto­sítéka a népgazdaság azon ágaza­tai továbbfejlődésének, amelyek nagyjelentöségüek dolgozóink egy­re fokozódó anyagi szükségleteinek mind jobb kielégítésére. Mivel ma már meg van a szük­séges, az új technikára támaszko­dó és erősen fejlett ipari- alapunk, pártunk a politikai és gazdasági feladatok élére azt a jelszót tűzte ki: Meg kell gyorsítani városi és falusi dolgozó tömegeink életszínvo­nalának emelkedését, határozottab­ban kell előre haladnunk a jómód és a boldog élet felé. Pártunk Központi Bizottságának szeptemberi határozatai alapján a kormány komoly intézkedéseket tett, hogy emelje a dolgozók élet­színvonalát köztársaságunk népgaz­dasága tervszerű (arányos) • fejlesz­tése alapján. Ezzel egyidejűleg kiküszöböljük a népgazdaságunk egyes szakaszai­ban keletkezett aránytalanságokat és igyekszünk meggyorsítani az iramot mindenütt, ahol lemaradás mutatkozott. Az ipar fejlődéséhez viszonyítva különösen a mezőgaz­daság maradt le erősen. Míg ipari termelésünk mintegy száz százalék­kal, sőt a gépgyártásunk kétszáz­ötven százalékkal emelkedett az első ötéves terv során, mezőgaz­dasági termelésünk harmadánál csak valamivel többel emelkedett és általában a háború előtti színvo­nalat éri el. Kétségtelen, hogy a szocializmus építésében lényegesen nagyobb sikert értünk volna el, ha a mezőgazdaság fejlesztésében is tovább jutottunk volna. Ezért az a feladatunk, hogy lényegesen fokoz­zuk a mezőgazdasági termelést az egységes földmüvesszövetkezetek-

Next

/
Thumbnails
Contents