Uj Szó, 1953. november (6. évfolyam, 265-289.szám)

1953-11-18 / 279. szám, szerda

/ 1953. november 21. UJ SZ

G 3 PARTELET Mozgósít h ni a dolgozókat a kitűzött feladatok teljesítésére Zápotocký elvtárs beszámolója és a kormányhatározat megjelenése után a pártszervezetek nagyrésze a z üzemekben mozgósította a tagokat a feladatok teljesítésére. A bizottsági és taggyűléseken a kommunisták bírálólag és önbírálólag megvitatták a hibák okait, ajánlatokat tettek ezek eltávolítására s foglalkoztak a tömegszervezetek kérdéseivel is. A párttagok és a tömegszervezetek funkcionáriusai megbízatást kaptak a pártszervezetektől, hogy ismertessék meg az üzemek, műhelyek és munkahelyek dolgozóit a kormányhatározat által rájuk rótt feladatokkal. Ennek eredményeként a bratislavai Béke-üzemben, a trencséni húsipari és az érsekújvári Elektrosvit-üzemben a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 36. évfordulója tiszteletére tett felajánlásaikat még jobban kibővítették. A felajánlás csak akkor teljesíthető, ha reális, ellenőrizhető és ellenőrzik is. Például a rózsahegyi pártszervezet hiába tűzte ki célul, hogy a szakszervezetben dolgozó kommunisták útján a dolgozókat rávegye a felajánlások teljesítésére, senki sem értékelte ki azokat és nem vették figyelembe, hogy az augusztusban tett 730 felajánlás közül csak 536-ot teljesítettek. Hogy miként teljesítették az egyes felajánlásokat s némelyeket miért nem teljesítettek, az már nem érdekelte a pártszervezetet. Megelégedett a fálmunkával, a tények lerögzítésével. Široký elvtárs szeptember 16-án a kormányhatározatban a következőket mondotta: „Nagy feladatainkat csak akkor teljesíthetjük, ha biztosítjuk teljesítésük naponkénti opera, tiv és szervezett ellenőrzését. Még nagyobb erőfeszítéseket kell tenni annak érdekében, hogy szocialista országépítésünknek ezt a sarkalatos kérdését kielégítően megoldjuk. A feladatok megoldásában és végrehajtásában tapasztalható felemás, ság, következetlenség szocialista országépítésünk komoly akadálya." A Béke-üzem bővített pártülésén az aktívára való előkészületkor ezt az elvet tudomásul vették az elvtársak és ezért konkréten kérték, hogy ne csak határozatikat hozzanak, hanem a feladatokát oldják meg teljesen Krahulec elvtárs azt mondta: „Nem beszélhetünk addig a munka javításáról, többtermelésröl, amíg konkréten meg nem mondjuk, hogy egy bizonyos határidőig mennyit ter. melünk. Ezért az elvtársak nem egyeztek bele az Oleum I. üzem dolgozóinak felajánlásába, akik kötelezettséget vállaltak, hogy többet termelnek, de konkréten mennyit, azt ntár nem állapították meg. Példaként szolgál a 06-os termelöosztály elvtársainak felajánlása, akik vállalták, hogy 517 koronát takarítanak meg a nyersanyagon. Ez a felajánlás azért példás, mert itt az elvtársak filléres értékű nyersanyaggal dolgoznak és mégis megvitatták a takarékoskodás lehetőségeit s csak azután vállaltak kötelezettséget, amelyet figyelemmel kísérhetnek és bármikor ellenőrizhetnek. Ha azt akarjuk, hogy a korona reális értéke emelkedjék, hogy dolgozóink jobban és olcsóbban éljenek -r- elegendő mennyiségű és jóminőségű terméket kell termelnünk. Ezt a szocialista verseny bővítésével érjük el. A trencséni Viliam Široký-Uzemben a pártszervezet a dolgozókat a szocialista versenyre mozgósította. AÍ üzemben hosszas, meggyőző kampány és személyes meggyőzés alapján a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 36. évfordulója tiszteletére 194 egyéni és 64 kollektív felajánlást tettek, amelyek főként a termelés gazdaságosabbá tételére és a jobb minőségű termékek készítésére irányulnak. A pártszervezet azonban nem elégedett meg a felajánlásokkal, biztosította a szakszervezetben dolgozó kommunisták útján a felajánlások rendszeres ellenőrzését, és kiértékelését. A munkahelyeken bevezették a személyszámlákat, amelyeken a dolgozók naponta ellenőrizhetik felajánlásaik teljesítését. Például Tenczer elvtárs csoportja Huszár elvtárs csoportjával versenyzik. Az első csoport felajánlást tett, hogy az év végéig 14.000 koronát megtakarít. A terv szerint egy nap alatt 480.96 méter anyagot kell kivágni. A valóságban 476.40 métert szabtak szét. így 41.40 koronát megtakarítottak. Ebből látható, hogy ez a csoport szeptember l-ig 2671 koronát megtakarított. Huszár elvtárs csoportja 1624 koronát. A nyersanyag megtakarítása mellett takarékoskodhatunk az energiával, üzemanyagokkal, gépekkel, stb'. Az adminisztrációban ügyelni kell frra, hogy ne történjenek meg olyan dolgok, hogy a sofför két liter benzinre vett ki utalványt az üzemi autó számára, a kettő mellé egy nullát írt és 20 litert kapott. A munka ilyen felületes ellenőrzése mellett gyakran igen nagy károk keletkeznek. A szovjet újítók és a mi újítóink módszereik bevezetésével a legjobb dolgozók munkamódszereinek alkal. mazásával alapjában növelhetjük a munka termelékenységét. Például az érsekújvári Elektrosvit-üzemben megértették Korabelnyikova elvtársnö módszerét. A pártszervezet a szakszervezetben dolgozó kommunisták útján megszervezte a bakelit-osztály dolgozóit az anyagtakarékosságra. Korabelnyikova elvtársnő módszere meghozta gyümölcsét, amikor az osztály dolgozói minden hónapban egyszer egy napig a megtakarított anyagból dolgoztak. A felajánlások elmélyítésével kell a pártszervezeteknek a dolgozókat a különböző fajtájú áruk termelésére, a mai igények kielégítésére vezetni. Az Elektrosvit-üzemben a kormányhatározat megvitatása után kötelezték magukat a jégszekrények négy hónappal előbb való elkészítésére és a több különböző fajtájú világítóeszközök gyártására. Az elvtársak lemaradtak m' felajánlásokkal. Ezek teljesítését részletesen kidolgozták, meghatározták a határidőt, azaz a termékek végleges elkészítésének idejét. A felajánlások teljesítésénél gondoskodtak a káderek biztosításáról is. A tervek konkrét kidolgozásával, teljesítésükről való gondoskodással, ellenőrzéssel lehetővé válik a felajánlások teljesítése. A pártszervezetek feladata, hogy a határozatokban a kitűzött feladatok biztosítását elősegítsék. A pártszervezetek bizottságainak és a kommunistáknak ismerniök kell Zápotocký elvtárs szavait, aki azt mondta: A selejtek nagyrészének oka, hogy a pártszervek és szervezetek nem fordítanak kellő figyelmet a határozatok teljesítésének ellenőrzésére, például a vrbovei Trikota-üzem pártszervezete nem ér el sikereket, ugyanis a határozatokat nem ellenőrzi és nem nvujt segitséget az elvtársaknak a feladatok elvégzésében. A pártszervezetek e feladatukat teljesíthetik, ha mozgósítják minden tagjukat ezek elvégzésére és nagy súlyt helyeznek arra, hogy a pártcsoportok tevékenysége kiterjedjen. A pártcsoportokat arra kell vezetni, hogy minden egyes párttagnak feladatokat adjon, azok teljesítését ellenőrizze, s a nem teljesítésből levonja a következményéket. A pártszervezetek bizottságainak biztosítaniok kell, hogy az agitátorok ne csak formálisan legyenek megválasztva, hanem valóban dolgozzanak is. Biztosítaniok kell aktív munkájukat, s hogy megszervezzék a tömegszervezetekben működő kommunisták útján az összes dolgozókat a kitűzött feladatok elvégzésére. Ha a kommunisták példaként ázol. gálnak és meggyőzik a többi dolgozókat, hogy a feladatok elvégzése minden egyes dolgozó becsületbeli dolga — csak akkor teljesíthetjük a szocializmus felépítésének feltételeit, s építjük mindnyájunk boldogabb jövőjét. Karol. Hulman, az SzlKP KB dolgozója. Walker M. Mahurin ezredes, amerikai repülőtiszt vallomása baktériumháborús tevékenységéről Mahurin ezredes (Egyesült Államok légiereje, 4. elhárító vadászcsoport) 1953. augusztus 10-én vallomást tett baktériumháborús tevékenységéről. A vallomás szövegét rövidítve alább közöljük: Nevem Walker M. Mahurin, azonossági számom 8658 — Á. 1918. december 5-én születtem a Michigan állambeli Benton Harborban. Az Egyesült Államok légierejének ezredese, okleveles repülőmérnök vagyok. Az FBI lenyomozta előéletemet, hogy megállapítsa megbízhatóságomat. Bizalomraméltónak ítéltek. A bektériumhadviselésstíl 1950 november havában ismerkedtem meg először, amikor felettesemtől, "Teal ezredestől, a légierők hivatalának vezetőjétől utasítást kaptam, hogy látogassam meg a Frederick (Maryland) mellett lévő Camp Detrick tábort. Teal ezredes közölte velem, hogy a légierő kísérleteket folytat Camp Detrickben annak megállapítására, melyek a legjobb módszerek a baktériumfegyverek repülőgépen való szállítására és ledobására. Teal ezredes rámutatott, hogy a legmagasabb katonai vezetők, például Bradley tábornok, a vezérkari főnökök egyesített bizottságának elnöke, Vandenberg tábornok, a légierő vezérkari főnöke, Collins tábornok, a szárazföldi hadsereg vezérkari főnöke és Sherman tengernagy, a haditengerészet vezérkari főnöke szerint a baktériumfegyverek hatásosak és mégis olcsók, ezért ki kell fejleszteni azokat, hogy megkapják helyüket a fegyverek sorában. 1950 november közepén látogattam meg Camp Detrick tábort. A központban hatalmas acélgömb emelkedett, becslésem szerint 60 láb (kb. 18 méter) lehetett az átmérője. Kettős fala volt a belső és külső fal között légréteggel. Körül több ablak, vastag, törhetetlen üvegből, szabálytalan elrendezéssel. Kis ajtók voltak rajta, amelyeken át szivattyúk segítségével mintát lehetett venni a gömb belsejében lévő levegőből. A gömb célja az volt, hogy belsejében kísérleti célokra bombákat robbanthassanak. A robbanás után a gömb belsejéből kiszívott levegőminta megmutatta, hogy a bombákban lévő baktériumokból maradt-e annyi életben, hogy káros hatást fejthessenek ki. A kísérleti bombákat a helyszínen állították elő. Ha a központ eldöntötte, hogy melyik terv a legjobb, megkezdődhetett a bombák tömeggyártása. Látogatásunk befejezésekor vezetőnk közölte velem, hogy sokféle típusú baktériummal kísérleteznek, olyanokkal, amelyek emberi lények, á'latok és növények megfertőzésére alkalmasak. Ezektől azt az eredményt várják, — mondta — hogy betegségek keletkeznek és csökken az ellenség munka- vagy harcképessége. Másnap, amikor a Pentagon épületébe mentem, jelentettem Teal ezredesnek, hogy megtettem a látogatást, amelyre utasított. Néhány nappal később Teal ezredes behivatott Finletter miniszter irodájába. Azt mondta, hogy a légügyi miniszter tájékozódni akar arról, ami Camp Detrickben folyik. A miniszter irodájában Teal játszotta a szóvivő szerepét és általánosságban körvonalazta a Camp Detrickben folyó tevékenységet. Teal ezredes előadásában ismertette az én megfigyeléseimet is. A miniszter azt mondta, hogy örömmel hallotta véleményünket, mert megerősíti azt, amit ö maga is gondolt. Megbeszélte ezt a dolgot Vandenberg tábornokkal is, aki biztosította öt, hogy a légierő vezérkara is foglalkozik a kérdéssel és a legközelebbi jövőben döntés várható. 1951 februárjában ezredessé léptettek elő és áprilisban kineveztek az 1. elhárító vadászezred parancsnokává, amely Victorvilleban (California) állomásozik. 1951 októberének utolsó. hitében távgépírón üzenetet kaptam a légierő parancsnokságától, hogy jelentkezzem Saville vezérőrnagynál, aki a vezérkar hadműveleti osztályának főnöke mellett dolgozott. Jelentkeztem Saville vezérőrnagynál, aki hivatta Cullen dandártábornokot és Mc-Knickle ezredest. A következő szavakkal nyitotta meg az értekezletet: „Vandenberg tábornok elrendelte, hogy hetvenöt F—86-os repülőgépet szállítsunk Koreába, az 51. elhárító vadászcsoport F—80-as gépeinek leváltására, ön, Mahurin és ön. Mc. Knickle lesznek ezért felelősek." Repülőgépem december 18-án éjfélkor érkezett meg a tokiói repülőtérre és másnap reggel jelentkeztem a távolkeleti légierökparacsnokságának irodáján. Wayland tábornok még aznap délután fogadott minket. Elmondta, hogy lepecsételt parancsot kapott az amerikai vezérkari főnökök egyesített bizottságától a baktériumháborús programúiról. Elvárja tőlünk — mondta, — hogy baktériumfegyverkisérleteinket a lehető leghamarább megkezdjük. A koreai Teguból fogjuk megkapni a baktériumtartályokat. Telefondn beszélt Everest tábornokkal, az 5. légierő parancsnokával, akivel majd személyesen fogunk találkozni, ö magyarázza majd el pontosan kötelességünket. 1951. december 20-án jelentkeztünk Everest tábornok irodájában. Everest tábornok azt mondta, hogy az 51. elhárító vadászcsoport a legközelebbi jövőben megkezdheti a baktériumháborús bevetéseket. Havonta körülbelül 8—10 ilyen bevetésre lehet számítani. A tábornok kijelentette, hogy hangsúlyoznunk kell a legénység előtt, hogy hadbíróság elé kerül az a repülő, aki nem hajlandó ilyen bevetésre indulni. Első baktériumfegyveres bevetésünket a Cshoncshongan-folyó körzetében hajtottuk végre Szinanzsu és Kunuri között. 1952. január 10 tői kezdve időről időre utasításokat kaptunk az 5. légierő főhadiszállásától baktériumháborús bevetésekre. Ezalatt amíg az 51. csoportnál szolgáltam, havonta átlag 10 baktériumbevetésre kaptunk parancsot és ezek közül kettőt — vagy hármat a Yalu-folyótól északra fekvő területek ellen hajtottuk végre. A Yalu-folyótól délre fekvő területek ellen intézett baktériumtámadásoknak az volt a céljuk, hogy fertőzött bolhákkal, legyekkel és szúnyogokkal árasszák el a vasútvonalak környékét. Ennek arra kellett volna vezetnie, hogy a vasútvonalak kijavításán dolgozó munkások kénytelenek legyenek megszakítani munkájukat. Bolháknak, legyeknek és szúnyogoknak hirtelen megjelénese nagy megdöbbenést kellett, hogy keltsen, mert abban az évszakban szokatlanok az ilyen rovarfajták. Antung és Tatungkou környéke ellen intézett támadásoknak az volt a céljuk, hogy e térségek megfertőzésével lehetetlenné tegyük, hogy Mandzsúriából állandóan nagy menynyiségben érkezzen utánpótlás Észak-Koreába. Az 51. elhárító vadászcsoportnál eltöltött idő alatt 38 bevetésen voltam, ezek közül négy baktériumtámadásban vettem részt. 1952. március 15-én személyesen vezettem egy ilyen baktériumtámadást. 1952. március 16-a körül K—14-es támaszpoton (Himko) állomásozó 4. elhárító vadászezred parancsnokává neveztek ki. Március 27-én Thynjé ezredes, a 4. elhárító vadászcsoport parancsnoka közölte velem, hogy amilyen hamar csak lehetséges, mind a kettőnknek fel kell keresnünk Mason ezredest, az 5. légierő újonnan kinevezett hadműveleti tisztjét. Mason ezredessel azután arról beszéltünk, hogy a 4. elhárító vadászcsoport bekapcsolódik a bakteriológiai hadviselési programmba. A 4. elhárító vadászcsoportot azért vonták be a baktériumhadviselésbe, mert ki akarták terjeszteni a bakteriológiai hadviselés méreteit. Március 30-a körül kaptuk az 5. légierőtől az első parancsot baktériumháborús bevetés végrehajtására. Havonta átlag 15 parancsot kaptunk baktériumtámadásra, és ezek közül körülbelül 4—5 irányult a Yalu-folyótól északra fekvő célpontok ellen. 1952. április 2E-a körül távbeszélőn utasítást kaptam Mason ezredestől, az 5. légierő hadműveleti tisztjétől, hogy jelenjek meg az 5. légierő főhadiszállásán (Szöul). Mason ezredes kijelentette, azt akarja, hogy a 4. elhárító vadászezred. hajtson végre néhány" feladatot baktériumbombák alkalmazásával. A 4. elhárító aradászcsoportnál eltöltött idő alatt összesei! 5 baktériumbevetésben vettem részt. Az alábbiakban az 1952. május 3-án végrehajtott baktériumtámadás részleteiről számolok be. ^ A baktériumbombatámadásra kiszemelt gépek pilótáinak eligazítást adtam. A célterület Szinuizsu városától délre volt. A baktériumbombák hasonlítottak a ,,GP" típusú 500 font súlyú bombákhoz, belül rekeszekre oszlottak, amelyeknek mindegyikében baktériumokkal fertőzött rovarok voltak elhelyezve. A bomba felrobbanásakor a rovarok kiszabadulnak és a cél körül széles területen szétszóródnak. Összesen 9 baktériumbomba hullott Szinuizsu városának környékére. 1952. május 13-án Kunhuri (ÉszakKorea) közelében a lég-védelmi tüzérség lelőtte gépemet. Koreai polgári személyek ejtettek foglyul. Walker M. Mahurin, az Egyesült Államok légierejének ezredese, 8658 — A. Észak-Korea, 1953 augusztus 10. Szándékos kísérletek történnek, hogy semmivé tegyék a koreai fegyverszünetet A „New Age" című lap közli Sokhi vezérőrnagynak, az Indiai Országos Béketanács alelnökének nyilatkozatát. Sokhi ebben a nyilatkozatában határozott akcióra hívja fel az indiai népet a koreai fegyverszünet amerikai szabotálásátnak meghiúsítására. „Az, ami most Koreában történik — mondja nyilatkozatában Sokhi — megerősíti a Béke.Világtanács éberségre intő felhívásának helyénvalóságát. Ez a népekhez intézett f elhívás idejében hangzott el. Moist már nyilvánvaló szándékos kísérletek történne)*: annak érdekében, hogy semmivé tegyék a koreai fegyverszünet rendelkezéseit. A legfelháborí. tóbb tnjdom minden erőfeszítést megtesznek annak érdekében, hogy lehetetlenné tegyék a semleges hazatelepítési bizottság számára a hadifoglyok véleményének kikérését és ezzel a hazatelepítési kérdésnek megoldását. A hazatelepítési kérdés egy egész esztendővel meghosszabbította a háborút." Sokhi rámutatott nyilatkozatában: a Kínai Népköztársaság és a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság kormánya arra törekszik, hogy a Koreával foglalkozó politikai értekezlet összetétele elősegítse a koreai kérdés megoldását. „Egyes országok nem akarják a koreai háború békés befejezését. A nemzetközi problémák rendezését követelő népek határozott megmozdulásai a fegyverszünet megkötésére kényszerítették a kormányokat, noha e kormányok közül egyesek nem akarták a fegyverszünetet megkötni. E kormányok számára a tárgyalások csak a koreai békés rendezés meghiúsítására irányuló mesterkedések álcázásául szolgáltak. Feltétlenül meg kell őket akadályozni abban, hogy újból háborút kezdjenek Koreá. ban ... Cselekednünk kell, mégpedig haladéktalanul és széles méretekben. Tömeggyűléseket kell tartanunk és küldöttségeket kell menesztenünk a politikai vezetőkhöz mindaddig, amíg a koreai kérdés rendezése biztosított nem lesz".