Uj Szó, 1953. november (6. évfolyam, 265-289.szám)

1953-11-18 / 279. szám, szerda

/ 1953. november 21. UJ SZ G 3 PARTELET Mozgósít h ni a dolgozókat a kitűzött feladatok teljesítésére Zápotocký elvtárs beszámolója és a kormányhatározat megjelenése után a pártszervezetek nagyrésze a z üzemekben mozgósította a tagokat a feladatok teljesítésére. A bizott­sági és taggyűléseken a kommunis­ták bírálólag és önbírálólag megvi­tatták a hibák okait, ajánlatokat tettek ezek eltávolítására s foglal­koztak a tömegszervezetek kérdé­seivel is. A párttagok és a tömeg­szervezetek funkcionáriusai megbíza­tást kaptak a pártszervezetektől, hogy ismertessék meg az üzemek, műhelyek és munkahelyek dolgozóit a kormányhatározat által rájuk rótt feladatokkal. Ennek eredményeként a bratislavai Béke-üzemben, a tren­cséni húsipari és az érsekújvári Elektrosvit-üzemben a Nagy Októ­beri Szocialista Forradalom 36. év­fordulója tiszteletére tett felajánlá­saikat még jobban kibővítették. A felajánlás csak akkor teljesít­hető, ha reális, ellenőrizhető és el­lenőrzik is. Például a rózsahegyi pártszervezet hiába tűzte ki célul, hogy a szakszervezetben dolgozó kommunisták útján a dolgozókat rá­vegye a felajánlások teljesítésére, senki sem értékelte ki azokat és nem vették figyelembe, hogy az augusztusban tett 730 felajánlás kö­zül csak 536-ot teljesítettek. Hogy miként teljesítették az egyes fel­ajánlásokat s némelyeket miért nem teljesítettek, az már nem érdekelte a pártszervezetet. Megelégedett a fálmunkával, a tények lerögzítésé­vel. Široký elvtárs szeptember 16-án a kormányhatározatban a következő­ket mondotta: „Nagy feladatainkat csak akkor teljesíthetjük, ha bizto­sítjuk teljesítésük naponkénti opera, tiv és szervezett ellenőrzését. Még nagyobb erőfeszítéseket kell tenni annak érdekében, hogy szocialista országépítésünknek ezt a sarkalatos kérdését kielégítően megoldjuk. A feladatok megoldásában és vég­rehajtásában tapasztalható felemás, ság, következetlenség szocialista or­szágépítésünk komoly akadálya." A Béke-üzem bővített pártülésén az aktívára való előkészületkor ezt az elvet tudomásul vették az elvtár­sak és ezért konkréten kérték, hogy ne csak határozatikat hozzanak, ha­nem a feladatokát oldják meg telje­sen Krahulec elvtárs azt mondta: „Nem beszélhetünk addig a munka javításáról, többtermelésröl, amíg konkréten meg nem mondjuk, hogy egy bizonyos határidőig mennyit ter. melünk. Ezért az elvtársak nem egyeztek bele az Oleum I. üzem dol­gozóinak felajánlásába, akik kötele­zettséget vállaltak, hogy többet ter­melnek, de konkréten mennyit, azt ntár nem állapították meg. Példa­ként szolgál a 06-os termelöosztály elvtársainak felajánlása, akik vál­lalták, hogy 517 koronát takaríta­nak meg a nyersanyagon. Ez a felajánlás azért példás, mert itt az elvtársak filléres értékű nyers­anyaggal dolgoznak és mégis meg­vitatták a takarékoskodás lehetősé­geit s csak azután vállaltak kötele­zettséget, amelyet figyelemmel kí­sérhetnek és bármikor ellenőrizhet­nek. Ha azt akarjuk, hogy a korona reális értéke emelkedjék, hogy dol­gozóink jobban és olcsóbban élje­nek -r- elegendő mennyiségű és jó­minőségű terméket kell termelnünk. Ezt a szocialista verseny bővítésé­vel érjük el. A trencséni Viliam Ši­roký-Uzemben a pártszervezet a dolgozókat a szocialista versenyre mozgósította. AÍ üzemben hosszas, meggyőző kampány és személyes meggyőzés alapján a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 36. évfordu­lója tiszteletére 194 egyéni és 64 kollektív felajánlást tettek, amelyek főként a termelés gazdaságosabbá tételére és a jobb minőségű termé­kek készítésére irányulnak. A párt­szervezet azonban nem elégedett meg a felajánlásokkal, biztosította a szakszervezetben dolgozó kom­munisták útján a felajánlások rend­szeres ellenőrzését, és kiértékelését. A munkahelyeken bevezették a sze­mélyszámlákat, amelyeken a dolgo­zók naponta ellenőrizhetik felaján­lásaik teljesítését. Például Tenczer elvtárs csoportja Huszár elvtárs csoportjával ver­senyzik. Az első csoport felajánlást tett, hogy az év végéig 14.000 koro­nát megtakarít. A terv szerint egy nap alatt 480.96 méter anyagot kell kivágni. A valóságban 476.40 mé­tert szabtak szét. így 41.40 koronát megtakarítottak. Ebből látható, hogy ez a csoport szeptember l-ig 2671 koronát megtakarított. Huszár elvtárs csoportja 1624 koronát. A nyersanyag megtakarítása mel­lett takarékoskodhatunk az energiá­val, üzemanyagokkal, gépekkel, stb'. Az adminisztrációban ügyelni kell frra, hogy ne történjenek meg olyan dolgok, hogy a sofför két liter ben­zinre vett ki utalványt az üzemi autó számára, a kettő mellé egy nullát írt és 20 litert kapott. A munka ilyen felületes ellenőrzése mellett gyakran igen nagy károk keletkeznek. A szovjet újítók és a mi újítóink módszereik bevezetésével a legjobb dolgozók munkamódszereinek alkal. mazásával alapjában növelhetjük a munka termelékenységét. Például az érsekújvári Elektrosvit-üzemben meg­értették Korabelnyikova elvtársnö módszerét. A pártszervezet a szak­szervezetben dolgozó kommunisták útján megszervezte a bakelit-osztály dolgozóit az anyagtakarékosságra. Korabelnyikova elvtársnő módszere meghozta gyümölcsét, amikor az osztály dolgozói minden hónapban egyszer egy napig a megtakarított anyagból dolgoztak. A felajánlások elmélyítésével kell a pártszervezeteknek a dolgozókat a különböző fajtájú áruk termelésé­re, a mai igények kielégítésére ve­zetni. Az Elektrosvit-üzemben a kormányhatározat megvitatása után kötelezték magukat a jégszekrények négy hónappal előbb való elkészíté­sére és a több különböző fajtájú világítóeszközök gyártására. Az elv­társak lemaradtak m' felajánlások­kal. Ezek teljesítését részletesen ki­dolgozták, meghatározták a határ­időt, azaz a termékek végleges el­készítésének idejét. A felajánlások teljesítésénél gondoskodtak a káde­rek biztosításáról is. A tervek konkrét kidolgozásával, teljesítésükről való gondoskodással, ellenőrzéssel lehetővé válik a felaján­lások teljesítése. A pártszervezetek feladata, hogy a határozatokban a kitűzött feladatok biztosítását elő­segítsék. A pártszervezetek bizott­ságainak és a kommunistáknak is­merniök kell Zápotocký elvtárs sza­vait, aki azt mondta: A selejtek nagyrészének oka, hogy a pártszer­vek és szervezetek nem fordítanak kellő figyelmet a határozatok telje­sítésének ellenőrzésére, például a vrbovei Trikota-üzem pártszervezete nem ér el sikereket, ugyanis a hatá­rozatokat nem ellenőrzi és nem nvujt segitséget az elvtársaknak a feladatok elvégzésében. A pártszervezetek e feladatukat teljesíthetik, ha mozgósítják minden tagjukat ezek elvégzésére és nagy súlyt helyeznek arra, hogy a párt­csoportok tevékenysége kiterjedjen. A pártcsoportokat arra kell vezet­ni, hogy minden egyes párttagnak feladatokat adjon, azok teljesítését ellenőrizze, s a nem teljesítésből le­vonja a következményéket. A párt­szervezetek bizottságainak biztosí­taniok kell, hogy az agitátorok ne csak formálisan legyenek megvá­lasztva, hanem valóban dolgozzanak is. Biztosítaniok kell aktív munká­jukat, s hogy megszervezzék a tö­megszervezetekben működő kommu­nisták útján az összes dolgozókat a kitűzött feladatok elvégzésére. Ha a kommunisták példaként ázol. gálnak és meggyőzik a többi dolgo­zókat, hogy a feladatok elvégzése minden egyes dolgozó becsületbeli dolga — csak akkor teljesíthetjük a szocializmus felépítésének feltéte­leit, s építjük mindnyájunk boldo­gabb jövőjét. Karol. Hulman, az SzlKP KB dolgozója. Walker M. Mahurin ezredes, amerikai repülőtiszt vallomása baktériumháborús tevékenységéről Mahurin ezredes (Egyesült Álla­mok légiereje, 4. elhárító vadász­csoport) 1953. augusztus 10-én val­lomást tett baktériumháborús tevé­kenységéről. A vallomás szövegét rövidítve alább közöljük: Nevem Walker M. Mahurin, azo­nossági számom 8658 — Á. 1918. de­cember 5-én születtem a Michigan állambeli Benton Harborban. Az Egyesült Államok légierejének ezre­dese, okleveles repülőmérnök va­gyok. Az FBI lenyomozta előéletemet, hogy megállapítsa megbízhatóságo­mat. Bizalomraméltónak ítéltek. A bektériumhadviselésstíl 1950 novem­ber havában ismerkedtem meg elő­ször, amikor felettesemtől, "Teal ez­redestől, a légierők hivatalának ve­zetőjétől utasítást kaptam, hogy lá­togassam meg a Frederick (Mary­land) mellett lévő Camp Detrick tábort. Teal ezredes közölte velem, hogy a légierő kísérleteket folytat Camp Detrickben annak megállapítására, melyek a legjobb módszerek a bak­tériumfegyverek repülőgépen való szállítására és ledobására. Teal ezredes rámutatott, hogy a legmagasabb katonai vezetők, pél­dául Bradley tábornok, a vezérkari főnökök egyesített bizottságának el­nöke, Vandenberg tábornok, a légi­erő vezérkari főnöke, Collins tábor­nok, a szárazföldi hadsereg vezér­kari főnöke és Sherman tengernagy, a haditengerészet vezérkari főnöke szerint a baktériumfegyverek hatá­sosak és mégis olcsók, ezért ki kell fejleszteni azokat, hogy megkapják helyüket a fegyverek sorában. 1950 november közepén látogat­tam meg Camp Detrick tábort. A központban hatalmas acélgömb emelkedett, becslésem szerint 60 láb (kb. 18 méter) lehetett az át­mérője. Kettős fala volt a belső és külső fal között légréteggel. Körül több ablak, vastag, törhetetlen üveg­ből, szabálytalan elrendezéssel. Kis ajtók voltak rajta, amelyeken át szivattyúk segítségével mintát lehe­tett venni a gömb belsejében lévő le­vegőből. A gömb célja az volt, hogy belse­jében kísérleti célokra bombákat robbanthassanak. A robbanás után a gömb belsejéből kiszívott levegő­minta megmutatta, hogy a bombák­ban lévő baktériumokból maradt-e annyi életben, hogy káros hatást fejthessenek ki. A kísérleti bombákat a helyszínen állították elő. Ha a központ eldön­tötte, hogy melyik terv a legjobb, megkezdődhetett a bombák tömeg­gyártása. Látogatásunk befejezésekor veze­tőnk közölte velem, hogy sokféle típusú baktériummal kísérleteznek, olyanokkal, amelyek emberi lények, á'latok és növények megfertőzésére alkalmasak. Ezektől azt az ered­ményt várják, — mondta — hogy betegségek keletkeznek és csökken az ellenség munka- vagy harcképes­sége. Másnap, amikor a Pentagon épü­letébe mentem, jelentettem Teal ez­redesnek, hogy megtettem a látoga­tást, amelyre utasított. Néhány nappal később Teal ezre­des behivatott Finletter miniszter irodájába. Azt mondta, hogy a lég­ügyi miniszter tájékozódni akar ar­ról, ami Camp Detrickben folyik. A miniszter irodájában Teal ját­szotta a szóvivő szerepét és általá­nosságban körvonalazta a Camp Detrickben folyó tevékenységet. Teal ezredes előadásában ismertette az én megfigyeléseimet is. A mi­niszter azt mondta, hogy örömmel hallotta véleményünket, mert meg­erősíti azt, amit ö maga is gondolt. Megbeszélte ezt a dolgot Vanden­berg tábornokkal is, aki biztosította öt, hogy a légierő vezérkara is foglal­kozik a kérdéssel és a legközelebbi jövőben döntés várható. 1951 februárjában ezredessé lép­tettek elő és áprilisban kineveztek az 1. elhárító vadászezred parancs­nokává, amely Victorvilleban (Ca­lifornia) állomásozik. 1951 októberének utolsó. hitében távgépírón üzenetet kaptam a légi­erő parancsnokságától, hogy jelent­kezzem Saville vezérőrnagynál, aki a vezérkar hadműveleti osztályának főnöke mellett dolgozott. Jelentkeztem Saville vezérőrnagy­nál, aki hivatta Cullen dandártábor­nokot és Mc-Knickle ezredest. A kö­vetkező szavakkal nyitotta meg az értekezletet: „Vandenberg tábornok elrendelte, hogy hetvenöt F—86-os repülőgépet szállítsunk Koreába, az 51. elhárító vadászcsoport F—80-as gépeinek leváltására, ön, Mahurin és ön. Mc. Knickle lesznek ezért fe­lelősek." Repülőgépem december 18-án éj­félkor érkezett meg a tokiói repülő­térre és másnap reggel jelentkeztem a távolkeleti légierökparacsnokságá­nak irodáján. Wayland tábornok még aznap délután fogadott minket. Elmondta, hogy lepecsételt parancsot kapott az amerikai vezérkari főnökök egyesí­tett bizottságától a baktériumhábo­rús programúiról. Elvárja tőlünk — mondta, — hogy baktériumfegyver­kisérleteinket a lehető leghamarább megkezdjük. A koreai Teguból fog­juk megkapni a baktériumtartályo­kat. Telefondn beszélt Everest tá­bornokkal, az 5. légierő parancsno­kával, akivel majd személyesen fo­gunk találkozni, ö magyarázza majd el pontosan kötelességünket. 1951. december 20-án jelentkez­tünk Everest tábornok irodájában. Everest tábornok azt mondta, hogy az 51. elhárító vadászcsoport a leg­közelebbi jövőben megkezdheti a baktériumháborús bevetéseket. Ha­vonta körülbelül 8—10 ilyen beve­tésre lehet számítani. A tábornok kijelentette, hogy hangsúlyoznunk kell a legénység előtt, hogy hadbíró­ság elé kerül az a repülő, aki nem hajlandó ilyen bevetésre indulni. Első baktériumfegyveres beveté­sünket a Cshoncshongan-folyó kör­zetében hajtottuk végre Szinanzsu és Kunuri között. 1952. január 10 tői kezdve időről időre utasításokat kaptunk az 5. légierő főhadiszállásától baktérium­háborús bevetésekre. Ezalatt amíg az 51. csoportnál szolgáltam, havon­ta átlag 10 baktériumbevetésre kap­tunk parancsot és ezek közül kettőt — vagy hármat a Yalu-folyótól északra fekvő területek ellen hajtot­tuk végre. A Yalu-folyótól délre fekvő terü­letek ellen intézett baktériumtáma­dásoknak az volt a céljuk, hogy fer­tőzött bolhákkal, legyekkel és szú­nyogokkal árasszák el a vasútvona­lak környékét. Ennek arra kellett volna vezetnie, hogy a vasútvonalak kijavításán dolgozó munkások kény­telenek legyenek megszakítani mun­kájukat. Bolháknak, legyeknek és szúnyogoknak hirtelen megjelénese nagy megdöbbenést kellett, hogy keltsen, mert abban az évszakban szokatlanok az ilyen rovarfajták. Antung és Tatungkou környéke el­len intézett támadásoknak az volt a céljuk, hogy e térségek megfertő­zésével lehetetlenné tegyük, hogy Mandzsúriából állandóan nagy meny­nyiségben érkezzen utánpótlás Észak-Koreába. Az 51. elhárító vadászcsoportnál eltöltött idő alatt 38 bevetésen vol­tam, ezek közül négy baktériumtá­madásban vettem részt. 1952. már­cius 15-én személyesen vezettem egy ilyen baktériumtámadást. 1952. március 16-a körül K—14-es támaszpoton (Himko) állomásozó 4. elhárító vadászezred parancsno­kává neveztek ki. Március 27-én Thynjé ezredes, a 4. elhárító vadászcsoport parancs­noka közölte velem, hogy amilyen hamar csak lehetséges, mind a ket­tőnknek fel kell keresnünk Mason ezredest, az 5. légierő újonnan kine­vezett hadműveleti tisztjét. Mason ezredessel azután arról be­széltünk, hogy a 4. elhárító vadász­csoport bekapcsolódik a bakterioló­giai hadviselési programmba. A 4. elhárító vadászcsoportot azért vonták be a baktériumhadviselésbe, mert ki akarták terjeszteni a bak­teriológiai hadviselés méreteit. Március 30-a körül kaptuk az 5. légierőtől az első parancsot bakté­riumháborús bevetés végrehajtására. Havonta átlag 15 parancsot kap­tunk baktériumtámadásra, és ezek közül körülbelül 4—5 irányult a Yalu-folyótól északra fekvő célpon­tok ellen. 1952. április 2E-a körül távbeszé­lőn utasítást kaptam Mason ezre­destől, az 5. légierő hadműveleti tisztjétől, hogy jelenjek meg az 5. légierő főhadiszállásán (Szöul). Mason ezredes kijelentette, azt akarja, hogy a 4. elhárító vadász­ezred. hajtson végre néhány" felada­tot baktériumbombák alkalmazásá­val. A 4. elhárító aradászcsoportnál el­töltött idő alatt összesei! 5 bakté­riumbevetésben vettem részt. Az alábbiakban az 1952. május 3-án végrehajtott baktériumtámadás rész­leteiről számolok be. ^ A baktériumbombatámadásra ki­szemelt gépek pilótáinak eligazítást adtam. A célterület Szinuizsu váro­sától délre volt. A baktériumbom­bák hasonlítottak a ,,GP" típusú 500 font súlyú bombákhoz, belül re­keszekre oszlottak, amelyeknek mindegyikében baktériumokkal fer­tőzött rovarok voltak elhelyezve. A bomba felrobbanásakor a rovarok kiszabadulnak és a cél körül széles területen szétszóródnak. Összesen 9 baktériumbomba hul­lott Szinuizsu városának környékére. 1952. május 13-án Kunhuri (Észak­Korea) közelében a lég-védelmi tü­zérség lelőtte gépemet. Koreai pol­gári személyek ejtettek foglyul. Walker M. Mahurin, az Egyesült Államok légiere­jének ezredese, 8658 — A. Észak-Korea, 1953 augusztus 10. Szándékos kísérletek történnek, hogy semmivé tegyék a koreai fegyverszünetet A „New Age" című lap közli Sok­hi vezérőrnagynak, az Indiai Orszá­gos Béketanács alelnökének nyilat­kozatát. Sokhi ebben a nyilatkoza­tában határozott akcióra hívja fel az indiai népet a koreai fegyverszü­net amerikai szabotálásátnak meg­hiúsítására. „Az, ami most Koreában történik — mondja nyilatkozatában Sokhi — megerősíti a Béke.Világtanács éber­ségre intő felhívásának helyénvaló­ságát. Ez a népekhez intézett f elhí­vás idejében hangzott el. Moist már nyilvánvaló szándékos kísérletek történne)*: annak érdekében, hogy semmivé tegyék a koreai fegyverszü­net rendelkezéseit. A legfelháborí. tóbb tnjdom minden erőfeszítést megtesznek annak érdekében, hogy lehetetlenné tegyék a semleges haza­telepítési bizottság számára a hadi­foglyok véleményének kikérését és ezzel a hazatelepítési kérdésnek meg­oldását. A hazatelepítési kérdés egy egész esztendővel meghosszabbította a háborút." Sokhi rámutatott nyilatkozatában: a Kínai Népköztársaság és a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság kormánya arra törekszik, hogy a Koreával foglalkozó politikai érte­kezlet összetétele elősegítse a koreai kérdés megoldását. „Egyes országok nem akarják a koreai háború békés befejezését. A nemzetközi problémák rendezését kö­vetelő népek határozott megmozdu­lásai a fegyverszünet megkötésére kényszerítették a kormányokat, noha e kormányok közül egyesek nem akarták a fegyverszünetet megkötni. E kormányok számára a tárgyalások csak a koreai békés rendezés meg­hiúsítására irányuló mesterkedések álcázásául szolgáltak. Feltétlenül meg kell őket akadályozni abban, hogy újból háborút kezdjenek Koreá. ban ... Cselekednünk kell, mégpedig haladéktalanul és széles méretekben. Tömeggyűléseket kell tartanunk és küldöttségeket kell menesztenünk a politikai vezetőkhöz mindaddig, amíg a koreai kérdés rendezése biztosított nem lesz".

Next

/
Thumbnails
Contents