Uj Szó, 1953. november (6. évfolyam, 265-289.szám)

1953-11-15 / 277. szám, vasárnap

1953. november 15. UJSZ0 7 NÉPHADSEREG íl IN K - A BÉKE ÓH E (7)jf

/a u a tUí'pťU a katonaéletb&L ~~ HJaloli velünk . .. Dalolj velünk harsogón bátran katonás ütemre, Hangod szálljon büszkén biztatón messze e vidéken. Miénk itt minden a róna a gyár, Harcoltál érte te is ő is Dalod zengjen, ^ dübörögjön vezétett a párt, legyen villámcsapás Annak ki, árul kémkedik s utadba áU. Munkás vagy, erős, izmos, kezedben a jövő Becsüld meg a katonát a tisztet ö a te védőd! Papp Vince Ján Nálepka — a szlovák nép derék fia Egy évvel ezelőtt még nekem is lógott a kalapom a fogason, de nemcsak a kalapom, az orrom is. Elég közel hordtam az édes anyaföldhöz, gondolván: oda a virágos ifjúságom, egyszóval, búcsút mondok a civiléletnek. Vacogott a fogam is félelmemben, s ha a kaszárnya udvarán a vezényszó felharsant, a vállam közé húztam a fejein, mert azt hittem, hogy rám kiabálnak. Annyira megzavart az új környezet, hogy riadtságomban majd felbuktam a kaszárnya lépcsőjén. Az „öreg" katonák biztató mosolyát is kaján mosolynak véltem. Ahogy leültünk a sz bábán, szétnéztem magam körül, láttam, hogy a többiek is olyasformán érzik magukat, mint én. Hej, Misi, Misi. nehéz lesz az új életbe b leszokni! Azonban váratlanul feltárult a szoba ajtaja, s egy altiszt nyájas hangon tudomásunkra hozta, hogy aki éhes, lemehet az ebédlőbe és annyit ehet, amennyit elbír a gyomra. Nem vagyok éppen kisétkű, de már azt valószínűtlennek tartottam, hogy annyi, ennivalót kapok, amennyit akarok. No, majd meglátjuk! Leszállingóztunk az ebédlőbe és „csodák-csodája" igaza volt az altisztnek. Alaposan jóllaktam s egyszeriben engedett a feszültség bennem. Már nem éreztem olyan ridegnek a környezetem. Igaza van a közmondásnak: a jóllakott ember rózsásabbnak látja a világotKésőbb meggyőződtem arról is, hogy nem olyan a katonaélet, amilyennek kulákcsemete ismerősöm lefestette: Mindent elhittem neki, míg rá nem jöttem arra, Jiogy ő a kulák szemszögéből nézi ezt az egész világot. Megingott, a hitem a kulákregében. Már éreztem, hogy hamis volt minden szava, amikor azt állította, hogy gyenge a koszt a katonaságnál és keveset adnak. Civilben bizony én elég válogatós voltam, de itt pompásan jóllaktam a sok jó ételből. • Teltek, multak a napok. Hol daloltunk, hol meneteltünk hol dalolva meneteltünk, hol menetelve daloltunk. • ~Node mégis csak amolyan „félkatonák" voltunk még. mert még nem volt fegyverünk. Időközben hallottam itt és ott is a fiúkat dicsekedni, hogy így meg úgy tudnak lőni. Elhittem nekik, mert olyan meggyőzően mondták. Végre elérkezett a várva várt nap Megkaptuk a puskát. Ki-ki szeretettel simogatta meg, a fogást gyakorolta, sőt akadt olyan is, aki már célozgatni is próbált. A következő hetek fegyverfogásokkal, lőelmélettel s nem utolsó sorban az éleslövészetre való készülődéssel teltek él. Végre egy nap felolvasták a parancsban, hogy másnap éleslövészet lesz, átesünk az első tűzpróbán. A faliújságok öklömnyi betűkkel hirdették: .Légv mestere a fegyverednek!" igen ám de mé" inasok sem voltunk jóformán, s valahogy hihe. tetlennek látszott, hogy egy-kettőre hírneves lövészekké válhatunk a századnál. Három-három töltényt kaptunk. Mikor rám került a sor, nyugodtan, de egv kicsit mégis bizonytalan érzéssel foglaltam el a fekvőtámaszt. Elhangzott a vezényszó s a következő pillanatban máris elrántottam a ravaszt. Nagy dördülés A puska úgy állonvágott hogy szinte elakadt a iélekzetem A vállam is sajgott egy kicsit az ütéstől Hü ilyen pofont se kaptam még életemben' Ha ez így megy tovább, akkor a harmadik lövés után mehetek az v.r ;hoz A századparancsnokorr elmosolyodoť és hozzám lépett: — Elvtárs, miért nem illeszted be a fegyvert jó erősen a Vállgödörbe? Hiszen így célozni sem lehet pontosan! No jó. majd meglátom! A kapott utasításhoz híven „eldurrantottam" megint a puskát. A második lövésem valóban jobban is sikerült, mert 9-est lőttem, míg az eiső csak 8-as volt. Nfem dicsekvésből mondom, de a harmadik pontosan a 10-es közepébe talált s ezzel 27 pontot szereztem 30 lehetségesből. Micsoda? A században a második legjobb lövő lettem. Akkor megfogadtam, hogy a legnagyobb figyelmet szentelem a lövésztechnikának és tőlem telhetően a legnagyobb gonddal és körültekintéssel tisztítom a puskámat hogy még jobb eredményt érjek el. így lettünk jóbarátok, én meg a puskám. • A katonaélet első heteiben sokat gondolkoztam azon. miért is vagyokkatona? / Hamarosan megkaptam a választ a, politikai iskolázáson Meghallottam, hogy milyen terveket szőnek a béketábor ellen a háborús uszítók Szemléltető képek megmutatták a kapitalista hadseregnek nevezett „söpredék" gaztetteit Koreában, láttuk, miként fest a kisebbségi jog gyakorlati alkalmazása a négerekkel szemben, miként bánik a tőkés világ a gyarmati népekkel. Nagyon érdekes dolgokat tanultunk így a világ politikai helyzetéről. Az iskolázás megérttette velünk, hogy az egész világ átalakulóban van. Míg mi hazánkat már a szocializmus útján visszük előre, agyar, mati népek még sak elemi, emberi jogokért küzdenek, de csak idő kérdése, hogy ők is ledobják rabságuk láncait. A háborús uszítók két tűz között vannak: a béke védői és az emberi jogokért küzdök nyomása között. Megtanultam, hogy az én feladatom: a béke védelme. Az egyik oldalon én 'állok és a lé tért harcoló néger, a másikon pedig közös ellenfelünk az atombombát gyártó kapitalista, mely már az utolsókat rúgja. Biztosra veszem hogy mi győzünk! Megvédjük a békét! • „Munkám és honvédelemre kész!" olvastuk a közelmúltban majd. nem minden sportfaliújságon Futás, ugrás céllövészet gimnasztika, kerékpározás és ki tudná még a többit elsorolni, mi kell ahhoz hogy valaki a jelvényt megszerezze. Eldöntöttem hogy 1 legalább egyet kipróbálok a sok közül, még hozzá számomra a legnehezebbet: a futást Világéletemben a ..gyengéim" közé tartozott ez. Sokat Johányzom s ezért nem lélekzem a legkönnyebben. Most képzeljük el 3 kilométert szaladni, Uyen füstös tüdővel! Vagy másfé! kilométert nagynehezen elvitt a lábam, de tovább már nem tellett a szuszból Gondolkoztam Most mitévő legyek? Előttem az első és legnagyobb akadály nem bírok futni! Hát ez szomorú dolog! Eszembe jutott ha a reggeli tornát futással kezdjük, miért ne áldozhatnék néhány percet erre estefelé is. Ügy is lett Minden délután szaladtam egy negyedórácskát a kaszárnyaudvaron k többiek eleinte rám se hederítettek Voltak egypáran, akik a nyújtót nyúzták. vagy kötélen próbálgatták a .fáramászás" művészetét, egyébként nem nagy érdeklődést tanúsítottak a fiúk a sport iránt. Negyedik nap feltűnt az egyik pajtásomnak tragy minden délután eltűnök eg\ kta időre a szobámból. Az érdeklődéi másnap mái it is kicsalta a szobából ajHaszárnyaudvarra. Megpróbált ő is'ÍBgy kört velem futni ö sem volt futótehetség de nagy előnye volt velem szemben: nem cigai-pttáziott Kpzdetben iobban is bírta az iramot mint én és már az első közös edzésünkön is .lepipált". No várj. majd megteszem én is a kellő óvintézkedést gondoltam magamban: kevesebbet bagózom. Nagy önmegtagadást követelt tőlem ez az ördögadta futás mégis kénytelen voltam ehhez folyamodni, mert nagyon bántott, hogy ilyen „vékonydongájú" fiú, mint Zoli barátom, jobban szalad, mint én! A siker azonban nem maradt el, mert egy hét múlva már úgy elszaladtam mellette a harmadik kilométernél, hogy alig ért nyomomba. Természetesen a kettőnk „párbajának" híre szétfutott, olyannyira, hogy egy szép napon csak úgy hemzsegett a sportra éhes nép a pályán Nem hazudok, de szakaszunkból mindenki megszerezte a PPOV-jelvényť Büszke vagyok ra, hogy ezt a jelvényszerző mozgalmat mi ketten indítottlik el Zoli barátommal. A többi már magától ment. Az ugrás, szertorna már csak gyerekjátéknak tűnt előttünk. Szinte magam is csodálkoztam, hogy sokkal nagyobb étvággyal eszem s éreztem, hogy testem erősödik, izmosodom Határozottan jól éreztem magam, sőt még az elméleti dolgokhpz is jóval több türelmem volt. A testedzés előnyét a gyakorlatokon tapasztaltam a legjobban. Játszi könnyedséggel csináltunk egy gyors támadást, győztük az akadályfutást és este azzal a biztos tudattal hajtottuk nyugovóra a fejünket, hogy valóban csak ép testben lehet ép lélek. * Minden embernek más a természete, szenvedélye és gyengéje. Különösen a szabadfoglalkozás idején figyeltük meg a legiobban. Egyikünk citerázott, a másik olvasott, a harmadik leült egy asztal mellé és a nagy ábrándozásban elaludt, a negyedik énekelt, az ötödik fütyült, a hatodik rajzolt, a hetedik levelet írt, stb. Én sakkozni szerettem a legjobban. Elképzelhető, hogyan lármázott közel száz ember egy rakáson. így ment ez addig, míg rá nem jöttünk, hogy okosabb megoldást kell találnunk. Nem én jöttem rá, mert én se nem láttam, se nem hallottam annyira belemerültem a nagy sakkozásba. Felőlem összedőlhetett volna az egész világ, amikor ennek a nemes játéknak szenteltem figyelmemet. így voltak ezzel a többiek is. Végül a nagy zür-zavart a politikai előadónk szüntette meg. Elmagyarázta. mi az előnye a szabad idő kellemes és hasznos beosztásának. Rámutatott a Fucsík-jelvény fontosságára az énekkar hivatására, a tanulmányi körök előnyére, a világesemények figyelemmel kísérésére, nos igen, nem utolsó sorban a sakkozás művészetére is. — ha mindezekbe a szórakozási lehetőségekbe belevisszük a tervszerűséget. így történt aztán, hogy vagy mindenki olvasott, vagy mindenki énekelt, vagy sakkozott vagy színházba, moziba ment. Én a sakkor vezetője lettem. Emellett azonban még elolvasgattam a könyveket amelyeket a Fucsík-jevény megszerzése előírt. A gyakorlati év végén sikeresen meg is szereztem a jelvényt. Szinte dagadt a mellem a jóérzéstől, hogy immár két jelvény ragyog rajta: a PPOV és a Fucsík-jelvény Ikertestvérek ezek. A fizikai rátermettség és a politikai öntudat kifejezői. Ez az alapja annak, hogy valaki harcképes katona lehessen, ez a két tényező- erő és öntudat. Még nagyon sokat tudnék írni arról, hogy ezalatt az egy év alatt menynyit fejlődtem, s mennyire új emberré váltam. A legmesszebmenőleg igyekeztem felhasználni az alkalmat hogy sokoldalú, talpraesett s minden tekintetben használható tagja legyek a társadalomnak. Ezt bizonyítja az is, hogy altiszt lettem Noha tapasztalatlan voltam, mégis leküzdöttem az akadályokat. Hiszem, hogy akik most bevonultak, azoknak sokkal könnyebb dolguk lesz, mert olyan szellemben, olyan körültekintéssel, olyan gondossággal tanítják őket, hogy egyre jobb eredményt érjünk el néphadseregünk kiépítésében, a haza védelmében, dolgozó népünk zavartalan munkájának biztosításában, Mihály Dezső, tizedes. A szlovák nép emlékében örökké élni fognak azok a derék harcosok, akik a szabadságáért és függetlenségéért vívott harcban életüket áldozták. Méltó helyet foglal el köztük Ján Nálepka kapitány, a Szovjetunió és a Szlovák Nemzeti Felkelés Hőse. Nálepka 1943 november 16-án fegy. verrel a kezében Ovrucs ukrán város felszabadításáért vívott harcban hősi halált halt. Ragyogó emléke örökké élni fog a szovjet nép szívében, mert a szovjet haza derék fiaival együtt űzte ki a gyűlölt fasiszta betolakodókat. Nálepka 1912. szeptember 20-án született az Igló melletti Smížanyban. Apja sokgyermekes szegény ácsmester és kisparaszt volt. A fiatal Nálep- ka már gyermekkorában érezte a tőkés urak által kizsákmányolt dolgozók kemény sorsát. Már diákéveiben segítette szüleit nehéz robotmunkájukban. Anyagi , és minden egyéb segítség nélkül küzdötte fel magát a tanítói pályára az íglói tanítóképzőben. Egészséges osztályérzet alakult ki benne, tudatosította, hogy a dolgozó néphez tartozik és ezt az érzést ápolta magában Tizenkilencéves korában falusi egyházi iskolákban tanított. Küzdött az iskolarendszerben dívó egyházi uralom ellen. Első lépéseit tanítói pályáján egyúttal küzdelmet jelentettek a vallási sötétség, a falusi papok népbutítása és a ludák" demagógia ellen. Szilárdan a nép, a haladás olda Iára állott. Mint haladó tanító demokratikus és haladó gondolatokat nevelt tanítványaiba Tanítói működésén kívül népnevelői munkát is folytatott a dolgozók körében. Stupaván együttműködött a Munkás Testnevelési Egylet helyi szervezetével, ahol különféle felvilágosító előadásokat tartott. Rendszeresen olvasta a haladó irodalmat és a marxizmus—leninizmus klasszikusainak írásait A helybeli ludákok és klerikálisok minden támadása Nálep- ka ellen irányult, akik fasiszta lapjukban a „Slovák"-ban gyalázták a haladószellemű tanítót. A köztársaság veszélyeztetése idején 1938-ban Nálepka, mint öntudatos szlovák és büszke csehszlovák hazafi önként jelentkezett határaink védelmére. A köztársaság feldarabolása és a fasiszta szlovák állam meg-alakulása után a Hlinka-gárda tagjai elűzték Nálepkát Stupaváról. A ludák fasiszta rendszer, hogy véget vessen Nálepka tanítói pályájának, behívta őt Tiso hadseregébe és mint katonatisztet hivatalból aktivizálta. Ezzel azonban sem megvesztegetni, sem megtörni nem tudták. Nálepka hű maradt a haladás eszméihez, hű maradt a dolgozó népéhez. Midőn a hitleristák hitszegően megtámadták a Szovjetuniót, a ludák kormány tízezrével küldte a szlovák nép fiait testvérgyilkos háborúba a szovjet nép ellen. Nálepka megtalálta az utat a szovjet néphez. Nem ^tévesztették meg öt a hitleristák kezdeti sikerei. Már 1942 tavaszán összeköttetést tartott fenn a szovjet partizánokkal. Emellett őntudatosító munkát végzett a hős szovjet nép ellen háborúba kergetett egyszerű katonák és tiszthelyettesek körében.Sok fasiszta fogságba került • szovjet hazafit sikerült megmentenie. A gesta- po tudomást szerzett tevékenységéről és Szaburov vezérőrnagynak, a partizánok parancsnokának tanácsára 1943. május 15-én embereivel együtt átment a partizánokhoz. Mint az első csehszlovák partizánosztag parancsnoka fegyverrel a kezében 'larcolt a gyűlölt német fasiszták és ludák cinkosaik ellen a Szovjetunió és Csehszlovákia népeinek szabadságáéit. Osztagával együtt 1943. november 16-án részt vett Ovrucs ukrán város felszabadításában. A támadást^ a hitleristák utolsó bástyája ellen Nalepka kapitány személyesen irányította: Ellenséges gépfegyvertűz mellbe találta a hős partizánvezért, aki „Előre elvtársak, üssétek az ellenséget!" utolsó parancs — felkiáltással kilehelte hös lelkét. A felszabadított város hálás lakói és az egész szovjet nép mint édes fiára emlékezik N lepke kapitányra. A Szovjetunió Legfelső Tanácsának Elnöksége a -Szovjetunió Hőse megtisztelő címmel tüntette ki Nálepka kapitányt. November 16-án van Nálepka kapitány hősi halálának 10. évfordulója. Harcával hazánk szabadságáért és függetlenségéért, örökre beírta nevét dolgozóink szívébe.