Uj Szó, 1953. november (6. évfolyam, 265-289.szám)

1953-11-15 / 277. szám, vasárnap

6 ül SZO 1953. november 1

4. Találkozásunk egy szovjet íróval Alig hangzottak el Georgij Dimitrijevics Gulia első üdvözlő szavai a Csehszlovákiai írók Szövetsége szlovákiai tagozatának klubjában jelen, levő írók és újságírók körében, mindjárt meleg, baráti légkör alakult ki, mintha régóta becsült barát, tal, drága ismerőssel találkoztunk volna. Vendégünk néhány tréfás kísérlet után, hogy kikerülje a szemében kényelmetlennek tünö tárgykört, ne, hezen szánja rá magát, hogy néhány szóval kiegészítse a sajtóból már ismert rövid hivatalos életrajzát. Gulia a Fekéte-tenger partvidékéről származik. Apja, az abház nemzeti irodalom megteremtője, már ifjúságában szeretetet oltott fiába népe irodalma, művészete és kultúrája iránt. Az ifjú diák azonban mégsem lépett irodalmi pályára: vasúti mérnöknek tanul, majd grafikai tanulmányokkal foglalkozik. Sikerrel működik mint képzőművész, sőt elnyeri az érdemes művész cimét. A harmincas évek elején újságok útján jut el az irodalomhoz. Min. dennapos munkája a lapokban a hírszolgálat számára az életből szerzett anyag összegyűjtésének és formába öntésének első iskolája — Ha ma olvasom akkori újságírói munkáimat —, mondja mosolyogva, — nehezen tudom elképzelni, hogy ilyen írásokat ma a lapokban közölnének. Bizony, nagy haladást értünk el ezen a téren. Gulia rövid elbeszélésekkel, a szovjet sajtóban közölt tárcákkal, riportokkal érte el első írói sikereit. Két regénye a „Tavasz Szakenben" és „A jó város" ma már messze nagy hazáján túl is ismert. — Beismerem, hogy e két regényen kívül verseskötetet is írtam. Nagyon régen volt ez és nem is büszkélkedem ezekkel a munkáimmal. Két gyermekkönyvem is megjelent. Szédületesen rövid idő alatt, úgyszólván egy másodpercen belül elkapkodták őket, úgy, hogy sok benső barátom, ismerősöm egyálta. Ián nem is látta ezeket a könyveimet. Az ifjúság számára írt müvek nagyon kelendők — teszi hozzá magyarázatképpen, nehogy azt higgyék, hogy önmagát dicséri és magának csinál reklámot, — amint ezt állandóan hangsúlyozza. Georgij Gulia, aki most a • „Lityeraturnajs^ Gazeta" állandó munkatársa és szerkesztőbizottságának tagja, az idén a „A szkipetárok földjén" címmel riportkönyvet adott ki Albániáról. — Több, mint egy hónapot töltöttem Albániában — mondja. — Tudom, hogy ez nem nagy idő. Lehet, hogy ezért hibái is lesznek a könyvnek — jegyzi meg szerényen. Ez a szerénység nyilvánvalóan szovjet íróvendégünk alapvető jellemvonása. — De azt hiszem, sikerült kiemelnem egy lényeges dolgot: a szovjet nép szeretetét és gondoskodását e kis hősi balkán nemzet iránt és tiszteletemet és szeretetemet is. — Jelenleg új regényen dolgozom. Cselekménye a Volgá-mentén játszódik le. Tárgya egyszerű: sze. reiem Félbeszakítottam munkámat, hogy eljöjjek az önök országába, amelyről szeretnék kisebb könyvet írni. Remélem, sikerülni fog, noha tudatában vagyok annak, hogy nem kis feladatra vállalkozom. A vitában a jelenlevők számos kérdésére adott talpraesett, ötletes és találó válaszaiban, a szovjet irodalom jelenlegi problémáit, a költészet, a fiatal Írókkal végzett munka • kérdéseit érintve Gulia mint finom, lírai hangű prózai írások, ugyánakkor pedig mint borotvaéles szatírák szerzője mutatkozott be. — Hogy lehetséges, hogy keveset ápolják ezt a nagyon fontos irodalmi műfajt, amely minden bizonnyal megfelel a hajlamaiknak is — kérdezte a jelenlévő írók egyike. Gulia válasz helyett lebilincselő humorral, pompás előadói művészettel elmondja erre a „Krokogyil" legközelebbi számában megjelenő egyik legújabb elbeszélésének tartalmát. Egy íróról van sző, aki évtizedeken át ki sem tette a lábát Moszkvából. Most elbeszélést akar írni az új emberek között kialakult új kapcsolatokról. két fiatal fiúról, akik ugyanazt a lányt szeretik és a végén az egyik fiú udvariasan átengedi a lányt a másiknak. Az író, hogy túlságosan el ne fárassza magát, ki. megy egy Moszkva melletti falura, hogy megismerkedjék egy lánnyal, j aki körülbelül megfelel a történet j hősnőjéről alkotott elképzeléseinek. Néhányszor felkeresi öt, hogy elbeszélgessen vele. Egy este azonban, amikor búcsút vesz a lánytól, útjába kerül a lány kérője, egy traktoros, aki ahelyett, hogy udvariasan átengedné neki a lányt, alaposan elveri. Az író alig tud feltápászkodni. Az első vonattal visszatér Moszkvába és* — megírja eredeti tárgyú elbeszélését. Nehéz összefoglalni azokat a meg. fontolt és szeretetteljes tanácsokat, a.melyeket a mai szovjet irodalomnak ez a jellegzetes képviselője, ez a rokonszenves szovjet író szerény és kellemes szavaival nyújtott. A ta. lálltozás, mint minden találkozás a szovjet emberekkel, kétségtelenül mélyen emlékezetébe vésődik mindazoknak, akik abban a szerencsében részesülhettek, hogy részt vehettek a kedves szovjet vendégünkkel tar. tott összejövetelen. K. A. Vitézslav Nezval, nemzeti művész Antonín Zápotocký köztársasági elnök az elmúlt napokban nevezte ki az új nemzeti művészeket Köztük van Vitézslav Nezval, a csehszlovák államdíjjal és a nemzetközi békedíjjal kitüntetett költő, a „Sztálin", „A béke dala", és „Hazámból" című költemények szerzője Vitézslav Nezval versei fontos helyet foglalnak el a oseh költészetben Vitézslav Nezval, a költő már harminc éve áll a cseh haladó és demokratikus irodalom élén és ezalatt az idő alatt számos kiváló müvet alkotott, amelyekben új vonásokkal, új képekkel, új mester) művészettel gazdagította a cseh nemzeti költészetet. Morvaországon, a Trebič melletti Biskupiőkyban született 1900-ban, ugyanabban az évben, amikor költőtársa Jirí Wolker, akivel együtt lépett be a cseh költök sorába és akivel összekötötte a haza, a dolgozó ember, a haladó eszmék és a Szovjetunió szeretete. A költő tántoríthatatlan hűségét méltatta Klement Gottwald köztársasági elnök levelében, amellyel 50. születésnapja alkalmából köszöntötte Nezvalt. Ezeket írta: „Elismeréssel emlékezem meg a te nagy és gazdag művészi munkádról és hűségedről, amellyel mindig szilárdan álltál munkásosztályunk és kommunista pártunk oldalán." Vitézslav Nezval legjobb versei teljes mértékben igazolják, hogy csak az a költő válik valóban népe dalnokává, aki kifejezésre juttatja a nép érzelmeit és vágyait, aki egy a néppel, akit munkájában a nép élete ihlet és aki költészetével harcosan állást foglal a valóság, az élet kérdései mellett. Nezval költészetében kezdettől fogva kifejezésre jut a költő szenve. délyes gyűlölete a polgári világ, a kizsákmányolók és elnyomók ellen, határtalan gyűlölete a háborús gyujtcgatók ellen, amely különösen „A béke dala" című kötetét hatja át. Ugyanakkor Nezval költészetét a forradalmi optimizmus fennkölt páCseh képzőművészek Leningrádban Cseh festők, szobrászok, grafikusok, művészettörténészek egy cso portja Antonín Pel

c államdíjas ka rikatúrista vezetésévei Leningrádba látogatott. A cseh képzőművészek megtekintették a város múzeumait, nevezetességeit és megbeszélést foly tattak a város művészeti életének képviselőivel. Az I. J. Rjepinrői elnevezett inté. zetben megtekintettek egy kiállítást, melyet Max Svabinskýnak, a Cseh szlovák Köztársaság nemzeti művé szének 80. születésnapja alkalmából nyitottak meg. Irodalmi délután az Elektrosvitben A „Slovenská kniha" n.' v. rendezésében Érsekújvárt az Elektrosvit n. v. kultúrtermében előadást tar tott Egri Viktor államdíjas írónk Ing. Meluzín elvtárs részvételével. A kultúrterem színültig megtelt ér. deklődőkkel. Az előadáson főleg ifjúmunkások vettek részt nagy szám. ban. Az üzem. részéről dr. Hlavicska György üdvözölte az előadókat, majd átadta a szót Meluzín mérnöknek, aki nagymértékben lekötötte a hall gatóság figyelmét szakkérdésekkel foglalkozó szlovák nyelvű ^lőadásá val. Utána Egri elvtárs meleg szavak kai magyarul üdvözölte a hallgató ságot. Bevezetésében saját élmény anyagálból merített egy-két epizódot, amelyek az írónak témái megválasz. | tosza jellemzi, amely annak tudatából fakad, hogy a nép legyőzhetetlen, a nép a történelem egyetlen, alkotó hőse. Nezval költészetét mélységes humanizmus hatja át és ez a költészet a haladó szocialista hazafiság gyözj hetetlen erejét sugározza. Nezval | verseiben arról énekel, ami emberi és szép, ami egészséges és aminek jövője van. Szeretete nem elvont, kódos szeretet. Költészete nem ismétel tételeket és téziseket, hanem teli van forró érzelemmel, realitási sal; a költő eleven emberekről énekel és csodaszép képekben ábrázolja a nép életét. Ez a költészet meghatja az olvasót, megnyeri szívét Nezval költészete érthetőségével, egyszerűségével és boldog optimizmusával a népi költészet és a cseh nemzeti klasszikusok müvének folytatója. Csodálatra méltó Nezval művészi mestersége. A mai cseh költök közül talán egynek sem gazdagabb a költői nyelve, talán egy sem bánik olyan mesteri kézzel a költészet minden formájával, mint éppen Vitézslav Nezval. Pedig Nezval költői fejlődése nem volt könnyű és egyszerű: a népi művészethez vezető úton, amelyen ma egyre határozottabban halad előre, gyakran kellett megbirkóznia veszélyes idegen befolyásokkal, amelyek a múltban igyekeztek irodalmunkat eltántorítani a realizmustól és fenyegették egészsé. ges fejlődését. Nezval költészete ma egyre inkább a nép jelenlegi gazdag életének költészetévé válik Legutóbbi versei, amelyekben a munkanap szépségéről, a munkásokról, a fiatalokról, gyönyörű hazánkról dalol és kifejezésre juttatja bennük szeretetét a béke, a Szovjetunió, Kína, Korea iránt és leleplezi a háborús gyujtogatókat — ezek a versek igazolják, hogy Vitézslav Nezval valóban a nép dalnoka, aki művészetével az élet szépségéért, az egész nép boldogságáért és a békéért küzd. Joseí Kybak A ciseh képzőművészek meglátó, gatták a területi gyermek-képzőművészeti kiállítást, valamint a K. Sz. Sztaniszlavszkijról elnevezett Művészeti Házat, ahol a leningrádi képzőművészekkel találkoztak, A cseh képzőművészek küldöttségének tagjai könyveket ajándékoztak a Szov. jet Képzőművészek Szövetsége leningrádi tagozata könyvtárának. A könyvek Csehszlovákia képzőművészetét mutatják be. összejövetelük a leningrádi képzőművészekkel meleg, baráti légkörben folyt le. tásánái ösztönzésül szolgáltak. Utána rátermett előadói készséggel két novelláját olvasta fel, melyekkel sikerült a közönséget teljesen lebilincselnie. Az előadást élénk vita követte. Az Írók készségesen feleltek minden kérdésre és a közönségnek minden te. kintetben felvilágosítással szolgáltak. A vita befejezésével az Elektrosvit n. v. nevében Vörös László elvtárs mondott őszinte köszönetet az előadóknak, akik odaadással és fá. radságot nem kímélve felkeresik dolgozóinkat munkahelyükön, hogy az értelem és szellem világosságának terjesztésével szolgálják őket és segítsék szocializmusukat építőmünkájukban. O. K. rpuj kül Ott járt ő is a hűs ligetek árnyán, hol jártak napernyővel bájos hölgyek. És ült elmerengve a nyirfalócán, hűvösén százéves, méla tölgynek. / Szelleme mély, kristálykútjából felszállt néha egy drága gyöngy, egy gyönyörű vers, ha dús ihletét odavitte hozzá a tóparton egy szép, pilleröptű perc. De liget fái közül messze látott, a bús síkon görnyedő népét látta! S a szívében gyulladtak piros lángok, tudta: ez izzadt nép az ő családja! S a szívét boldogan a népnek adta, a szemével egy szegény muzsik nézett. A fényét megmutató, kelő napra figyelmeztette már a sóvár népet. A nép is tudta, hogy Puskin az övé, mikor temették, embertenger ömlött koporsója után és virágok közé az egész nép nehéz könnye csöpögött. De hurrá! — Puskin él, Puskin nem halt meg! — és Oroszföld ma szabad, fényes ország! S Puskin sírjára erős munkáskezek a hála s büszkeség virágát hordják. Az eszme, melyért élt s lángolt a költő győzött; s a kor, melyet hívott, már itt van! A patak nem monoklis úrnak csörgő, a nép gyönyörködik liget fáiban. S a legnagyobb, nézd, mit költő elérhet: a végtelen mezők egy kolhozában tanácsot kér Anyégin szerepéhez egy ifjúmunkás. S boldogság zeng szavában! Veres János. Kedves a föld Kedves a föld a parasztnak, kedves a föld, s a búzamag, ifjú párnak a szerelem, nekem pedig a fegyverem. Nem akármilyen fegyver ám, A nép, népem bízta reám! E fegyver, béke, olajág, építő munka, szabadság! E fegyver minden énnekem, kedves asszonyom, gyermekem, biztonság, álom, nyugalom, hazám földje, s az én dalom Osztraván edzett jó acél, a menny dörög, ha ö beszél, a nép haragja, ereje remeg, s reszket a föld bele. BÁBI TIBOR. • • PAVOL HOROV: Cseyid es éj a lengerevi Milyen szép költemény! A nap egészen lángban tér nyugovóra. Hullámok tetejin " bóják ringanak. Most mehetnek ágyba otthon gyermekeim. Csaknem csendben csobban hullám, ezernyi. Egyre több tért hódít az éj, fekete szín. \ A tenger zúg. Álmában úgy lélekzik, mint gyermekeim. Ám most, — hallod? — a nyugodt vízfelszín felett egy elkésett sirály, mely ott kering felsírt váratlanul, mint álmukban gyermekeim. S a szív eddig nyugodt, hirtelen megremeg. Feléledt benne, sok elcsitult kín. Félek, úgy aggódom értetek alvó gyermekeim. De újból csend. Lassan felbandukol az égre a sok csillag, fénypontok ezrei. Lehet, hogy belátnak az ágyacskába, ahol nyugosznak gyermekeim. Békés az éjtszaka. Ismét megnyugodtam. Ötágú fényes csillag ragyog szemembe ím. A Kreml tornyán őrt áll. Nyugodtan alhatnak gyermekeim. S tudom, emberölés, háború, vér: jön idő el fogjuk felejteni. Minden ember — megértő testvér — békésen alszik majd és nem fél. Mint most gyermekeim. Fordította: Fügedi Elek.