Uj Szó, 1953. november (6. évfolyam, 265-289.szám)

1953-11-14 / 276. szám, szombat

1953. november 14. UJSZO > 5 Leveleink nyomán: A dolgozók ébersége leleplezte Simkó Mihályt A kékkői járásban lévő Kőkeszi község földműveséi az év első felé ben levelet küldtek szerkesztősé­günkbe, melyben a helyi Nemzeti Bizottság elégtelen munkáját bírál­ták és különösen a helyi Nemzeti Bizottság titkárának helytelen néze­tei és cselekedetei ellen emeltek ki­fogást. s A levél írója, Ozgány József elv társ, arról ír, hogy Simkó Mihály, a helyi Nemzeti Bizottság titkára a kulákokkal és spekulánsokkal pak­tál. Szemethúnyt, sőt támogatja Dimik István levitézlett lókupeeet abban, hogy 12 hektár földjéből 3.5 hektárt eltitkoljon. A Nemzeti Bi­zottság mellett működő szétíró bi­zottság tagjai rájöttek a lókupec turpiságára, de Simkó Mihály a végsőkig kitartott a spekuláns mel­lett. A kivizsgálás folyamán kiderült, hogy a volt lókupec és marhakeres­kedő valóban BEHÁLÓZTA ÉS HATALMÁBA KERÍTETTE SIMKÓ MIHÁLYT. Az ügy azzal kezdődött, hogy ami­kor Simkó Mihályt Kőkeszire he­lyezték, a minden hájjal megkent, a munkától húzódozó Dimik Istvánnál kapott szállást és kosztot. Már az első pillanatban gyanús volt Köke szi becsületes dolgozóinak, hogy Di­mik örömmel adott helyet a titkár­nak. Gyanús volt azért, mert hóna. pókkal a titkár érkezése előtt egy tanítónak semmiképpen sem volt hajlandó szállást adni. Simkó Mi­hályt azonban a szó szoros értelmé­ben tárt karokkal fogadta. Tudta a ravasz ember, mit csinál. Előre meg­volt a terve. — A komám a helyi pártszervezet elnöke, a helyi Nem­zeti Bizottság titkárát pedig ma­gamhoz hódítom — gondolta magá­ban Dimik. Dimik István nem is tévedett. Örömmel simogatta tekintélyes po­cakját, melyet a mások becsapása és embertelen kizsákmányolása árán huszonötliteres söröshordó nagysá­gúra hizlalt — amikor látta, hogy a titkár elvtárs nem veti meg a jó­féle borocskát, vagy a kisüstit. A faluban nagy hangon újságol­ta mindenkinek, hogy „kommunista kötelességének" tartja, hogy a titkár elvtársat a legjobb bánásmódban részesítse „szerény otthonában". Dimik István befurakodott a kom­munista pártba és annak ellenére, hogy soha semmi köze nem volt a munkásosztályhoz, • sőt állandóan mások munkájából és mások becsa­pásából, félrevezetéséből élt. A Dimik-család védőszárnyai alá került titkár élő példaképe volt az elvtársi gondoskodásnak. A falu népének szemeláttára gyarapodott Simkó Mihály. A titkár pocakja és tokája versenyre kelt Dimikével. Persze, Dimik az állam iránti köte­lességét is pontosan, hiánytala nul teljesítette. A titkár elvtárs pe­dig jólelkű házigazdáját hozta fel mindenhol- példaképül. — Vegyetek példát Dimik elvtárs­tól — szokta mondani a titkár. — Látjátok, milyen pontosan és lelki­ismeretesen teljesíti a dolgozó nép, a dolgozók állama iránti köteles ségét? A község lakosai természetesen felfigyeltek Dimik becsületességére. Nem tudták megérteni, hogy a spe­kuláns egyszerre ilyen becsületfes emberré változott volna. Kőkeszi sok becsületes földművesének meg­fordult az a gondolat a fejében, hát­ha nem is igazságosan van rá ki­vetve a beadási kötelezettség? Ezek a feltevések egészen ez év tavaszá­ig csak elmélkedés tárgyát képez­ték. Hogy is mert volna szót emel­ni ellene valaki, mikor a komája Herceg István, a párt elnöke pedig a legjobb barátja és lakótársa, a helyi Nemzeti Bizottság titkára. Az év tavaszán azonban ÜTÖTT A PÜNKÖSDI KIRÁLY­SÁG UTOLSÓ ÓRÁJA. Kőkeszi lakossága saját soraiból választotta ki azokat az egyéneket, akikben megbíznak és a beadási kö­telezettséget igazságosan szétírják. A szénrő bizottság olyan földműve­sekből tevődött össze, akik ismerték a határt és tudták kinek mennyi földje van. A bizottság tagjainak feltűnt, hogy Dimik Istvánnak csak 9 hek­tár földje van feltüntetve, holott a múltban mint 12 hektáros gazdát ismerték. A bizottság egyik tagja, névszerint Balla László, szóvá is tette. — Én úgy látom, nincs minden rendben a mi Dimik barátunk kö­rül. Jó lenne felülvizsgálni, hogy valóságban mennyi földje is van. A bizottság többi tagja is helyes­nek tartották Balla László indítvá­nyát. Mindegyiküknek az volt a meggyőződése, hogy jó néhány le­tagadott hektár föld terheli Dimik barátunk lelkét. Az elhatározást tett követte. A bizottság tagjai először is a helyi nemzeti bizottság titkárához, Sim­kó Mihályhoz fordultak segítségért, hogy járuljon hozzá az igazság ki­derítéséhez. A bizottság tagjai azt remélték, hogy a titkár majd kész­ségesen segítségükre lesz, s csak akkor rémültek meg, amikor a tit­kár rájuk förmedt. — Mit akarnak azzal az ember­rel, aki becsületesen teljesíti beadá­si kötelezettségét? Balla Lászlóékat azonban nem olyan fából faragták, hogy ilyen könnyen lehessen .^elintézni őket. Most már meg voltak győződve ar­ról is, ahogyan Ozogány elvtárs le. veiében írja, hogy a szerencsétlen titkár valóban a spekuláns hálójá­ba került. A SZÉTlRÓ BIZOTTSÁG TAGJAI NEM TÖRÖDTEK A FÁRADSÁG­GAL, hanem utána jártak a dolognak. Felkutatták melyik dűlőben mennyi földje van Dimiknek. Amikor az eredményt összegezték, nem nagy meglepetésükre kiderült, hogy Di­mik István 3.5 hektár területet ta­gadott el. A bizottság tagjai erről a felfede­zésről a felsőbb hatóságokat is érte­sítették. Újból megindult a vizsgá­lat. Az eredmény ugyanaz volt, mint az előbbinél. Dimik István 3.5 hek­tár földet szemtelenül letagadott és az előző években még kérkedett is azzal, hogy beadási kötelezettségét milyen becsületesen teljesíti. A spekuláns leleplezése után a járási szervek írásban értesítették a kőkeszi /helyi nemzeti bizottsá got, hogy Dimiknek a letagadott 3.5 hektár földjére is elő kell írni a beadási kötelezettséget, A levél el is jött a járásról, a helyi nemzeti bizottság elnöke is emlékezett az említett levélre, de a levél mégis úgy eltűnt, mintha a föld nyelte volna el. A levél eltűnése akkor került nyilvánosságra, amikor a -kerületi kiküldött újból megjelent a falu­ban és a szétíró bizottság tagjai panaszkodtak, hogy Simkó Mihály az ellen van, hogy Dimiket a 12 hektár földje után terheljék meg beadási kötelezettséggel. A kiküldött elvtárs rámutatott, hogy már a járási szervek értesítet­ték a helyi nemzeti bizottságot, hogy az adott helyzetben milyen in­tézkedéseket foganatosítsanak. Az említett levél azonban seho­gyan sem akart előkerülni. Még Simkó Mihály sem tudott a levélről, pedig amikor már erősen szorított a csizma, mégis csak az ő fiókjá­ból került elő­Ez az eset teljesen rávilágított Dimik István és védelmezőjének, Simkó Mihály ravaszságaira. Ügy a községe lakosai, mint a járási és kerületi szervek meggyőződtek ar­ról, hogy Simkó Mihály a speku­láns védelmére kelt. Foggal-köröm­mel ragaszkodott ahhoz, hogy szál­lásadóját a törvény kijátszása árán is mentesítse a beadási kötelezett­ségek teljesítése alól. Még az utolsó pillanatokban is, amikor mindenki előtt világos volt az ügy, Simkó még akkor is védelmezte. Fenyegetődzött, hogy mindenkit becsukat, aki Dimik barátját ilyen alaptalanul rágalmazni meri. Csak azért csinálják az egész dolgot, mivel Dimik István párttag, kia­bálta torka szakadtából. Simkó Mihánynak pedig a történtek után arra kellett volna törekednie, hogy a spekuláns a törvény kijátszása miatt megkapja méltó büntetését és a helyi pártszervezet segítségé, vei kiűzzék a pártból, ahol a Di­mikhez hasonló spekulánsoknak, naplopóknak semmi keresnivalójuk nincs. AZ ÜGY TISZTÁZÁSA UTÁN ujabb levél érkezett szerkesztősé­günkbe. A levelet Krnáos János ír­ta Kökesziből. A levélben örömmel említi meg, hogy a felettes ható­ságok Simkó Mihályt eltávolították a faluból. Megszabadultak a spe­kulánst támogató elvakult titkár­tól. Kökeszin helyreállt a rend. A faluban azonban senki sem tudta, hová lett Simkó Mihály. Csak az ősz folyamán adott élet­jelt magáról, amikor újabb levél érkezett szerkesztőségünkbe, mely felfedte Simkó Mihály hollétét. A levelet most már nem a kő kesziek írták, hanem Mulyad köz ség dolgozó parasztjai nevében Nagy Ferenc. A levélben Nagy Fe renc a helyi nemzeti bizottság tit­kárára panaszkodik. Levelében töb bek között ezeket írja: »Az aratás és cséplé s alatt történt az eset. A helyi nemzeti bizottság titkára el­látogatott az egyénileg gazdálkodó földművesek szérűjére. A látogatás előtt bőséges mennyiségű szeszt fo­gyasztott. A cséplőgépnél szorgosko dó embereket durván sértegette. A cséplőgépet le akarta állítani, csak a traktorosnak és a cséplőgép ke­zelőjének erélyes fellépése után le­hetett a cséplést továbibfolytatni«. A levél alapján most már meg­állapíthatjuk, hogy Simkó Mihályt nem nyelte el a föld. Kőkeszi la kosainak is elárulhatjuk, hogy Sim kó Mihályt a kékkői járási nemze­ti bizottság a szégyenteljes eset után Kőkesziiböl Mulyadra helyez, te. Lehet, hogy a kékkői járási szervek abban a reményben helyez­ték Simkó Mihályt Mulyadra, hogy okulva az előző helytelen csele­kedetein őszintén, kommunistához méltóan iparkodik helyrehozni előb bi helytelen lépését. A levélből azonban azt láthatjuk, hogy to­vábbra is rossz úton halad. Volna pedig Simkó elvtársnak mit csinál ni Mulyadon, hiszen ott vannak még a szövetkezetben a kulákok akik állandóan bomlasztják a szö vetkezetet és elégedetlenséget szí tanak a becsületes tagok között Ezek ellen kellene a titkár elvtárs nak erélyesen fellépnie. Mint kom munistának és a helyi nemzeti bi zottság titkárának kötelessége vol na a szövetkezeti tagokat politi kailag nevelni, hogy saját maguk lássák be, hogy a kulákok nem kö zéjük való és kiseprűzzék a szö vetkezetből az oda befurakodott osztályellenséget. SIMKÓ MIHÁLY AZONBAN EZEKET' NEM VESZI észre, vagy lehet, hogy nem is akarja észreven ni, | ellenben osztályharcot folytat a szövetkezeten kívül álló kis- és középföldmüvesek ellen. Ellenséget lát például Jekkel Jánosban is, aki még nem határozta el magát arra, hogy belépjen a szövetkezetbe, de a beadási kötelezettségének hiány talanul eleget tett mindenből. Ezt a becsületes középgazdát reakciós­nak, szocializmus ellenesnek neve zi. De miért? Mit vétett Jekkel János a dolgozó nép ellen, mikor hazafias kötelezettségének minden féle mezőgazdasági termékből hiánytalanul eleget tesz ? Nagyon ajánlatos lenne, ha kékkői járási nemzeti bizottság és a járási pártbizottság nagyobb gondot fordítana a falusi dolgozók panaszaira. A mulyadi földművesek megemlítették azt is, hogy a Simkó val kapcsolatos ügyeket már jelen, tették a járási szerveknek is, de eddig még semmi sem történt. Ugy látszik, a járási szerveknél a panasz süket fülekre talált. A kék­kői járási szerveknek sürgősen meg kell tenni' a határozott lépése­ket és lerántani á tepiet Simkó Mi­hályról. •sarka István Cerületi mezőgazdasági kiállítás Bratislavában Kerületi mezőgazdasági kiállítás nyílt meg Bratislavában a kiállítá­si pavilonban. A megnyitás napjá­tól kezdve napról napra fokozódik az érdeklődés a kiállítás iránt. Kü­lönösen a délutáni órákban, mun­kaidő után nagy a forgalom. Az üzemek dolgozói, kisebb és nagyobb diákok, egész családok rándulnak ki, hogy megtekintsék a kiállítást. A hatalmas teremben az EFSz­ek és az állami birtokok termé­nyeinek a legszebb példányait lát­juk itt. A termények mellett azok­nak a dolgozóknak az arcképei, akik termelték. Bemutatja a kiál­lítás továbbá az egyes szövetkeze, tek, állami birtokok és traktorál­lomások sikereit és a legjobb dol­gozók munkaeredményeit. Büszkén olvassuk ezeket az eredményeket, amelyek biztosítékai annak, hogy népi demokratikus hazánk szilár­dan, megdönthetetlenül halad a szocializmus útján. A kiállításon szemléltetően bizo­nyítják, hogy a szovjet módszerek alkalmazásával milyen gyönyörű eredményeket értek el a termelök. Azok a szövetkezetek és állami bir­tokok, amelyek a kereszt- és szük­soros vetési módszert használták, az idei aratáskor dupla termést ta­karítottak be. Az állattenyésztésben elért ered­ményeket szintén a szovjet mód­szereknek köszönhetjük. A gálán­tai járás pálóci szövetkezetében Németh elvtárs már 1952-ben szov­jet módszer szerint egy anyaser­téstöl átlag 15 malacot nevelt fel. Az idén is háromnegyed év alatt elérte a 12 malac átlagot. A feke­tenyéki állami gazdaságban Csádi elvtárs Malinyinova módszerének alkalmazásával napi 10.3 literes át­lagos tejhozamot ér el. Ugyancsak a galántai állami birtokhoz tarto­zó Teréz-majorban a hízó sertése ket szovjet módszer szerint gondoz­zák és már 101 százalékra eleget tettek egész évi húsbeadási köte­lezettségűiknek. Naponta átlag 0.53 kg-os súlygyarapodást értek el. A kosúti gazdaságban Bittó István sertésgondozó ugyancsak szép ered­ményt ért el. Az etetési időt pon­tosan betartja, ügyel a tisztaság­ra. Nagy súlyt helyez az állatok ételének elkészítésére és úgy ada­golja, ahogyan azt a sertés gyara­podása megkívánja. Napi 0.56 kg­os súlygyarapodást ér -fel az álla­toknál. A közönség nagy érdeklődést ta­núsított a magyarbéli szövetkezet kiállított termékei iránt. Ez a szö­vetkezet a kerület büszkesége. Ha­zánkban mint a harmadik legjobb szövetkezet szerepel. Szlovákiai vi­szonylatban pedig az első helyet érdemelte ki. Nagy volt az érdek­lődés továbbá a pozsonypüspö'ki szövetkezet és annak viszontagsá. gos élete iránt. Ugyanis a szövet­kezetbe befurakodott kulákok már­már a szétzüllés útjára vezették a szövetkezetet, de a tagok idejében leleplezték őket és a nép ítélkezett felettük. A szövetkezet ezekután megerősödve, újuit erővel fogott a munkához és jelenleg egyike a leg­jobb szövetkezeteknek. Gyönyörű termékeket hoztak a kiállításra. Óriási káposztát, kalarábét, sárga­répát, kertészetünk remekeit. Há. rom-négy kilogrammos cukorrépák és a gaJbonafélék legjobb fajtái ta­núskodnak a dolgozók eredményes munkáiról. A récsei szövetkezet finom borá­ról híres. A látogatók — különö­sen férfiak — csoportosan nézege­tik az egyes borfajtákat. Egy pi­rospozsgás arcú férfi — meszes ruhájáról ítélve kőműves, meg is jegyezte: — Jó volna megkóstolni vala­mennyit! A gép. és traktorállomások ki­váló dolgozóinak fényképeit és munkájuk eredményét nagy meg­elégedéssel nézték az érdeklődők. A fényképsorozatban ott látjuk a galántai traktocáílomás igazgató­ját, Ocsovszký Ernő elvtársat, aki a kerületben az első helyet érde­melte ki. A legjobb traktoros a maszlovcei brigád tagja, Csivre Tibor, aki Skoda 30-as gépével az őszi munkálatok idején 291 hek­tárt munkált meg és 1953. október 25 -re befejezte őszi munkatervét. Gairaj András Nagyfödémesről a legjobb traktoros brigádvezető, aki öszi tervét 1953. október 19-ig elvégezte és ezért országos viszony­latban az első helyre került. Szlovákia legjobb kombájnvezető­je Kuty Pál, a nemesócsai traktor, állomás dolgozója. Az aratási mun­kálatok idején 386 hektárt aratott le és csépelt kj szovjet kombájn­nal. Óragrafikon szerint dolgo­zott és Ő érte el a legszebb eredményt az egész országban. A kiállításon az állatok legszebb példányait láthatjuk. A legnagyobb érdeklődés egy anyasertés és tíz párhetes malaca iránt volt. A tehénistállóban szebbnél-szebb fajtehenek kérödztek csendesen. Etetés és fejés után voltak. A friss tejet azonnal kimérték az ott vá­rakozó asszonyoknak. Naponta legalább 150 liter tejet adnak al a környékbeli dolgozóknak. A szárnyasállatak minden fajtá­ját megtaláltuk a kiállításon. A legjobb fajtájú tojótyúkok, kaka­sok, kacsák, libák, pulykák és ga­lambok legszebb példányait láthat­juk. Nem hiányoztak a tenyésztett házinyulak sem. A kísérleti állomások eredményes munkáját bizonyítja a kiállításra felhozott különféle keresztezések­kel termesztett növények fajtái, a háromcsövű kukorica, az óriási bú. za, rozs és árpakalászok. A Micsu­rin-keresztezéssel termelt gyümölcs­fajták és virágok gyönyörű példá­nyai, díszei a kiállításnajk. A kiállítást megtekintő közönség gazdag élményekkel távozott a pa­vüonból, s azzal a tudattal, hogy mezőgazdaságunk dolgozói becsü­lettel megállják helyüket a béke vártáján. Homolya Irén Szövetkezeti áruház nyílt meg Színán Szína szövetkezeti községben a napokban a szövetkezeti tagok jelenlété­ben ünnepélyesen megnyitották a kassai kerület első áruházát. Az új fa­lusi áruházban a szövetkezeti tagok napi szükségletüket beszerezhetik. Az áruház egyes osztályain textilféléket, cipőt, méterárut, elektromos készü­lékeket, rádiót és élelmiszereket áruivak. Szína község lakosai és szövet­kezeti tagjai eddig Kassára jártak bevásárolni, ezért igen nagy örömmel fogadták az áruház megnyitását. A képen a textilosztály látható az áruház megnyitása után.

Next

/
Thumbnails
Contents