Uj Szó, 1953. november (6. évfolyam, 265-289.szám)

1953-11-11 / 273. szám, szerda

6 III SZÖ 1953. november 10. A SZOVJET FILM ÜNNEPE ^Hotin

y i k o o hazatét Galina Nyikolájeva regénye filmen A Csehszlovák-Szovjet Barátság Hónapja alkalmával rendezett filmfesztiválon legelőször Pudovkinnak. az idén nyáron elhúnyt\nagy szovjet filmrendezőnek »Arátás« című filmje került bemutatásra. Pudovkin Galina Nyikolájeva nagyhírű és nálunk jól ismert regényét vitte filmre. Utolsó alkotása ez. egy nagy művész utolsó üzenete a ma emberéhez a ma emberéről. Galina Nyikolájeva könyvét ma gyár fordításának megjelenése után több alkalommal méltattuk és az országszerte megindított olvasóviták idején beszámoltunk arról a nagy hatásról, amelyet ez a szép szovjet regény dolgozóinkra gyakorolt. A Barátság Hónapja során rendezett újabb viták ismételten bizo. nyitják, hogy nincs falvaink életének olyan kérdése, amelyre az »Aratás« ne tudna útmutatást adni azzal, ahogy a kolhozélet mindennapi problémáit, a szovjet falu építőit, a szovjet mezőgazdaság szocia lista versenyének eredményes for máit elénk tárja. Pudovkin filmje ezt az értékes szolgálatot — ezt már itt elöljáróban leszögezhetjük — a művészet legnépszerűbb .formájában talán még kitünőbben tel jesíti, mint maga a regény. Pudov kínnak ugyanig sikerült hatalmas jellemábrázoló képességével és szen vedélyes pártos művészetével Nyi. kolájeva mondanivalóját nemcsak hiánytalanul tolmácsolnia, hanem ki küszöbölnie a szovjet kritikától ki fogásölt részeket is. Mi az, ami Pudovkin filmreme kében annyira lenyűgözi a nézőt ami első képétől az utolsóig lebi lincselj és gyönyörködteti? Elsősor ban az, hogy igaznak, hitelesnek érezzük mondanivalóját, akár a regényét, minden képéből érezve, hogy igazsága és realitása mély emberisségéböl, szenvedélyes, szinte perzselöen forró emberszeretetéből fakad. Filmjének szerkezete egy szerű — ez valamennyi filmjének nagy erénye — csak egy alapfel adatot követ és az egye

s jelenete ket úgy építi, hogy azok a fő feladat legművésziebb megoldását szolgálják. A regény fejtegető, kompi/ kált részeit mellőzi, annál jobban emeli ki a film nyelvén a lényegét. Pudovkin filmjében ez a lényeg pontosan fedi Nyikolájeva monda nivalójának központi problémáit. A háború előtt példásan dolgozó »Május elseje::-kolhoz lejtőre jutott és a kerület legrosszabb, hátul kullogó kolhoza lett, mert a háború éveiben elvesztette legjobb dolgozóit és vezetőit. Ám Vaszilij Kuz mics Bortnyikovnak, a kolhoz egykori legjobb traktorosának váratlan hazatérése új helyzetet teremt, a kolhoz tagjai újból munkába lendülnek. a kolhoz talpra áll és újra az élre kerül. A film történésének előterében, akár a regényében, egy házaspár áll, az említett Vaszilij Bortnyikov és felesége, Avdotya. Vaszilij öt esztendeig nem adott hírt magáról, agysérüléssel kórházban feküdt. A szakadatlan kínok kútjába merül ten nem írt övéinek, akik halott nak vélik. Vaszilij azonban agymü téten esik át és felgyógyul. így történik, hogy egy téli éjtszakán hazatér és otthon /nemcsak szétzii! lő kolhozéletet talal, hanem felesége ágyában má

s férfit, Sztyepánt, a barátját. Dühe fellángol, de nem bírja öklével megütni. amikor Sztyepán homlokán meglátja a né met golyó nyomát. Vaszilij meg érti. hogy Sztyepán nem tolvajként surrant a házába, a felesége nem dobta oda magát egv jött mentnek. Minden háború teremt ilyen hely zetet és nem egy művész dolgozta fel már. azonban szovjef művészek kellettek hogy ezt, az élet valósá gából fakadó élményanyagot túl emeljék három ember sorsának rajzán. Sikerült ez az írónőnek és sikerült a film rendezőjének is, hogy e házaspár é

s Sztyepán. a harmadik körül megteremtették a kommunizmust építő szovjet emberek légkörét. Pudovkin filmje drámai képekben mutatja be, hogyan következik be a szakadás Va szilij és Avdotya között és hogyan találnak ismét egymásra. Megnőnek, igaz szovjet emberré változnak, akiknek házassági problémájuk akkor oldódik meg. amikor megtalál ják mindennapi munkájukban is a közös kapcsolatot, amikor Vaszilij felismeri feleségében az élenjáró dolgozó nőt, akire tisztelettel és megbecsüléssel kell tekintenie. Pudovkin filmjének nagy erőssé ge, hogy nemcsak a munka nevelő és boldogító dallamát csendíti fel nagy művészettel, hanem szebbnél szebb képekben megfesti a szovjet emberek érzelm; életének sokrétüsé gét is. Avdotya lelkivilágát teljes gazdasággal áglítja elénk a film, soóróerejü drámai jelenetekben és képekben mutatja, hogyan vergődik ez a nagyszerű szovjet asszony a két férfi közt, hogyan fogadja visz sza kötelességszerűen a halottaiból feltámadó Vaszilij t. két kislánya apját, s milyen nehezen szakad el a másik férfitől, Sztyepántól, aki élettársa lett é

s , gyengédségével megízleltette vele az igazi családi élet melegét. Énekként szárnyal a filmben a hitvesi egymásratalálás, az Avdotya szívében támadó új ér. zelem, s Vaszilij megbékélése és bensőséges új szerelme. Az „Aratás", Pudovkin utolsó nagy filmje, akár a regény, mon danivalójával elsősorban falvaink dolgozó népéhez fordul. Megmutat ja, miként forrasztja össze egy csa Iáddá a kolhozbeli élet közösségi jellege az egész falut. A munka, amit a film mutat, nem gépies ro bot, hanem alkotás, a dicsőség és becsület dolga* a boldog társas élet éltető forrása, A traktorok a kom bájnok, a villanymotorok, amelyek diadalmasan dübörögnek a kolhoz földjein é

s zúgnak a magtárakban, a malomban, a falu jóléte megte remtésének alapjai. Gépállomá sainknak különösen tanulságosak lesznek azok a jelenetek, amelyekben a film rámutat a technikai felkészültség hiányaira, a technikai tudás lebecsülésére, a gépekke^ való könnyelmű bánásmódra. Gépkeze. löink megtanulhatják, mennyire fontos a technikai tudás, mennyire fontos minden régi gépnek jó karbantartása, a géphibák tökéletes kiküszöbölése Az élet tágabb, tartalmasabb, derűsebb ~és szebb. mindenekelőtt pedig emberibb, ha közösségben és a közösségéit élünk — ezt külimösen mesteri erővel érzékelteti Pu. dovkin filmje. Két nagy szovjet művész, Lukjanov Bortnyikov szerepé ben és Natália. Medvegyeva. Av. dotya alakítója Pudovkin elképze léseit hiánytalanul tolmácsolják. Lukjanov egyformán nagy művészi erővel jelenteti m§g a hazatérő Vaszilij vergődését, mint kissé parancsoló heves vérmérsékletét, Medvegyová pedig elmélyült játékkal, simulékony asszonyi modorával, okosságával, őszinteségével teszi felejthetetlenné Avdotya alakját, megteremtve ezzel a szovjet filmművészetnek egyik legrokonszenve sebben és legbensőségesebben megrajzolt asszonyalakját. Pudovkin utolsó filmje csúcsa a szovjet filmművészetnek. Bensősé ges hangja, a párt irányító szerepének gondos kihangsúlyozása, jeleneteinek drámaisága és sok-sok képének mély lírája felejthetetlen élményként vésődik a néző szivébe. Köszönet és tisztelet illeti tiszta és maradandó nagy művészetét. Egri Viktor. Tapasztalataim a szlovákiai múzeumokban A kínai nép megemlékezése P.! Csajkovszkij halálának 60. évfordulójáról A kinai nép nagyon megszerette ját. A legnagyobb figyelmet ez évCsajkovszkijnek, a nagy orosz zeneszerzőnek müveit. Csajkovszkij zseniális zenéje a nagy kínai nép kultúréletének elválaszthatatlan részévé vált. A Kínai Népköztársaság zeneértői e napokban méltóan ünneplik Csajkovszkij halála 60 éves évforduló. fordulónak Sanghajban szentelik. A városi kultűrbizottság, a KínaiSzovjet Barátsági Társaság és a Kinai Zenészek Szövetsége helyi „csopprtjaival karöltve november 6—15. között két hangversenyciklust rendez Csajkovszkij szimfónikus és kamarazenei műveiből. j VLADIMÍR REISEL: ! I Virrad szülőfalum felett | Valaha úgy jártam benned., mint elátkozott várban, t de jött a pillanat, epedve régen vártam,: Hős szovjet katonák feloldták a mult átkát, s a tavaszi légben proletár-madárkák szabadságról csicseregtek újra s hűs patak vizétől frissen, megújulva velem együtt kezdtek ujjongó nótába: Gyönyörű falucskám, szülőhelyem tája! N Szabad lett a madár, s te is szabad lettél

} . a fűzfáknak alja, hol a patak eltér, rétjeid, házaid, mindenütt, mindenütt. És az emberek is, újra derűs-szemük. A győztesek jötte! Meleg ölelések! Szép jövő tudata tett végre boldoggá! TuTtata, hogy vége könnynek, szenvedésnek, utolsók elsőkké lesznek, elsők utolsókká. De amíg eljött a várva-várt pillanat, mennyit görnyedeztél elnyomás, kín alatt, hány harcba kergetett a nyomor, az éhség, véreskezű zsandár, embernyúző népéig! S ez így maradt volna szabaditónk nélkül, ha ő ki nem vezet ketrecünkből végül és bele nem helyez egy szabad világba, gyönyörű falucskámszülőhelyem tája! Fordította: FÜGE Dl ELEK. | A szlovák múzeumokban szerzett néhány tapasztalatom arról győzött meg, hogy problémáink ezen a téren is hasonlóak s tapasztalatcserére múzeumi területen is rendkívül szükség lenne. Többen, akik Csehszlovákiából Magyarországra látogattak, megállapitották, hogy a mi múzeumaink fejlettebbek és múzeumpolitikánk előrehaladottabb. Ezt bizonyos fokig magam is ta. pasztaltam s ez azért érthető, mert nálunk a múzeumok átszervezése lényegében 1949-ben következett be és az egyetemről kapott folyamatos utánpótlást már az egész .országra kiterjedő, egységes múzeumpolitika szolgálatába, tudtuk állítani. A szlovák múzeumoknál megtett eddigi lépések ugyanazon az úton haladnak és a nehézségek, amelyekkel akár a tudományos feldolgozás, akár anyagi vonalon küzködnek, azonosak a mi múltbeli és mai problémáinkkal. A kevés múzeumból, amit módomban volt látni, még korántsem lehet annyi tapasztalatot leszűrni, hogy összefüggő kép alakuljon ki. Felvethető azönban egy-két me^. jegyzés a tudományos munka, a tömegekkel való kapcsolat, a múltban végzett munka értékelésével kapcsolatban. Az itt látottak is azt bizonyítják, hogy á múzeumi anyag megfelelő tudományos feldolgozása és tervszerű gyűjtése a múzeumi munka, a meg-felelő bemutatás alapja. A bojnicei múzeum a korszerű és tanulságps installáció szempontjából egyik legkomolyabb eredmény, amit ezen a téren Csehszlovákiában láttam. Ennek az az alapja, hogy a múzeum dolgozói a saját maguk által gyüj. tött anyagot körültekintően, lelkiismeretesen, a manxista-leninista szemlélet alapján dolgozták fel. Igen érdekes az a kísérlet is, ahogyan a bratislavai szlovák múzeumban történeti kiállítás keretén belül mutatják be a néprajzi és iparművészeti anyagot. Ennek a problémának teljes kidolgozása még minden országban komoly, folyamatos munkát igényel. Ezek a tapasztalatok is azt bizonyítják, hogy a magyar kormány kultúrpolitikája helyesen tűzte a múzeumok elé azt a feladatot, hogy a tudományos munka elmélyi. tésével, az ideológiai ismeretek fejlesztésével vessük meg a korszerű, tanulságos és nevelő hatású kiállítások alapját. Helyes kezdeményezések történtek olyan irányban is, hogy a múzeumok a környékükön található helyi anyagot gyűjtsék régészeti, néprajzi, természettudományi vonatko. zásban egyaránt. Ez minden múzeumnak elsőrendű kötelessége, osak így fogják a múzeumot a környék dolgozói igazán magukénak tekinteni és támogatni. Éppen ezért szükség lenne arra, hogy Csehszlovákia múzeumaiban is fokozottabb mértékben vonjanak határt mult és jelen között, hogy a felszabadulás előtti polgári demokratikus fejlődéssel együttjáró, a többi népi demokráciák múltjához képest magasabb műveltségű színvonal ne ringassa a múzeumok dolgozóit abban a tévhitben, hogy múzeumaik feladata kisebb, hogy a mult rendszer minden fejlődési eredményét kritikátlanul folytathatják. A történeti esemény ne sikkadjon el. S a többi kiállításnál, így a természettudományi kiállításoknál is fontos az, hogy necsak a feliratok kicserélésével, a dokumentáció kiegészítésével tegyék korszerűbbé a berendezést, hanem az is fontos, hogy megvizsgálják, hogyan lehetne a legjobban kifejezésre juttatni a materialista világmézetet, a dialektikus módszert. Különösen érdekes tudományos probléma a kastélymúzeumok és vármúzeumok berendezése, ahol nagyobb, alapos vitákkal kell kidolgozni ezeknek profilját, hogy ne csak szép tárgyakat, hanem komoly történeti tanulságot is tartalmazzanak, s a látogatók necsak a volt urak életét, hanem uralmi módszereiket is figyelemmel* kisérhessék, kidomborítva különösen a történeti jelentőségű helyek s^repét a külső elnyomók és belső kizsákmányolók elleni harc szempontjából. Ezeknél az installációknál és a kifejezetten iparművészeti anyagoknál is lényeges szempont, hogy az anyaj; bemutatása sohase legyen öncélú, hogy ne legyen egyetlen intérieur, egyet, len falfelület sem, amely a látogató számára semleges, semmitmondó maradna és ne vinné előbbre a kiállítás kitűzött célját. Ugyanúgy, minrt. Magyarországon, óriási feladatok állnak még az itteni múzeumok előtt a raktározás terén is. Azt hiszerrt, ezt a feladatot minél előbb meg kell oldani, még akkor is, ha ez más feladatok teljesítésének rovására menne. Tapasztalatból tudjuk, hogy megfelelő raktárak nélkül az anyag biztonsága is veszélyeztetve van, A múzeumoknak törekedniök kell arra, hogy az állandó installáció mellett néhány hónapos, időszaki kiállításokat is rendezzenek, hogy a látogatók mindig kaphassanak valami újat a múzeumban, hogy egyre nagyobb tömegű közönséget tudja, nak szervezni, elsősorban az ipari munkásság köréből. Azok a lépések, amelyeket a szlovákiai múzeumok ezen a téren eddig megtettek, és a jövőben tenni szándékoznak, nagyja* bői hasonlóak a mi múzeümi propagandánkhoz, amelynfek eredménye, hogý 1952-ben a múzeumok és galériák látogatottsága elérte az ötmilliót. A látogatottság feltételeit azonban természetesen elsősorban a múzeumokon belül kell megteremte, ni. A tudományos munkán túlmenően beszélni kell ezzel kapcsolatban a rendezés módszereiről is. Arról, hogy az anyag bemutatása tetszetős, ízléses legyen s a tárlók, a grafikai vagy egyéb dokumentáció nem vonják el a figyelmet a tárgyakról Mennyit javítana például egy régészeti kiállításon az, ha az apró tárgyak nem nyomasztó fekete, hanem semlegesebb színű tárlókban lennének elhelyezve. Igen sok újítási lehetőség, általánosan fel nem hasz. nált módszer van még ezen a téren, így a bojnicei kiállítás már több újrendszerü bemutatást valósított meg. Az, hogy égy installációban ne legyenek hanyagul elhelyezett tárgyak, esetleg gyűrött fényképek, az szorosan hozzátartozik a közönség megbecsüléséhez. A szlovák múzeumok igen nagyszabású fejlődés kezdetén állnak, gyönyörű anyagokkal és lelkes dolgozókkal rendelkeznek és minden lehetőségük meg van arra, hogy rövid időn belül a hazafias nevelés, az általános műveltség emelése, a szo. cialista kultúra építése terén komoly munkát végezzenek. Aradi Nóra, a Magyar Népköztársaság népmüvelödésügyi minisztériuma múzeumi osztályának osztályvezető helyettese. A szlovák-magyar kulturális kapcsolatok ápolása az ipolysági járásban sás"i Kultúrotthon kezde- Annak pi-rtelréhorr h™,Az ipolysági Kultúrotthon kezdeményezésére egyre jobban elmélyülnek a szlovák-magyar kulturális kapcsolatok ,az ipolysági járásban. Az értelmiség bekapcsolásával nagy. szabású akció indult meg a járás haladó hagyományainak felkutatására. A közeljövőben emléktáblát lepleznek le Ipolyságon Janko Kráľ forradalmi szlovák költő emlékére. Janko Kráľ az 1848-as forradalom kiemelkedő szlovák szószólója. Forradalmi tevékenységéért a hűbéri Magyarország rabszolgatartó urai Ipolyságon bebörtönözték. Annak érdekében, hogy az ipolysági járás magyar dolgozói megismerkedhessenek Janko Kráľ, a szlovák dolgozók pedig Petőfi költészetével, a közeljövőben Ipolyságon járási szavalóversenyt rendeznek. Remélhető, hogy e két forradalmi költő életmüvének kölcsönös propagálása nagyban hozzájárul majd a szlovák-magyar kulturális kapcsolatok elmélyitéséhez az ipolysági járásban. Sági Tóth Tibor, tanító, Ipolyság.