Uj Szó, 1953. november (6. évfolyam, 265-289.szám)

1953-11-08 / 271. szám, vasárnap

/ 6 IIIS20 1953. november 8. Emlékezzünk Tóth Árpádra! 1928. november 7-én — 42 éves korában, akárcsak Ady — halt meg- Tóth Árpád, a bánatszerel­mesként elkönyvelt halkszavú köl­tő. Ady halála országos ügy volt, de Tóth Árpád halála nem tépett űrt. Azóta meghaltak a Nyugat nemzedék nagy lírikusai is é3 ma. huszonöt év múlva, • mégis a má­sodrendűként kezelt Tóth Árpád ál! közelebb szívünkhöz. Miért ? Valóságköltő volt. Szenvedései, él ményei elől nem menekült sem hangulati könnyítésbe, sem a vers formajátékába. Szomorúsága reális alapból lendült fel és le a remény és csüggedés hangfokán. Verseiből pontosan kitapintható nemcsak sze mélyi élete, de a magyar világ ké pe és az emberség és embertelen­ség világharca. Debrecenből indult, a zsírbafúló. poros, lélekölő cívis városból. Cso kon ai emléke és sorsa riogatja. »Itt rejtegetted kínját életednek. S itt éhezett szelid lelked halálra. Mert már nem ízlett rossz i nyű be tegnek A remény hamujában sült pogácsa-- . Budapesten a kispénzű emberek életét éli. »Setét csöb rök s olcsó székek között,;, bal­lag ebédelni helyére, a kisvendég lőbe, ahol „várnak lehajtott fök. gyűrt kézelők". Itt e környezetben látja meg és ölelj magához sorsos társaiként a dolgozókat. Gondol a M író asszonyokra s árva proletá kra x, hallja »az inas-száj szur­tos füttyét*. trafikoslányhoz ír s •V sakat. A természet diadalmas hajnalszépségét csak ö állithatt". szembe a város szürke, sivár éb redésével: , A sötétség, az éj rút csuha Lebomlik a fák törzsén nesztelen S borzong a jó hűvösben meztelen Az erdő, az örök, buja csuda: Most, mielőtt pompás testét kitárja Mindenkinek, nyújtózik hallgatag S várja, hogy a vén. dús kéjenc, a Nap Arany fésűt tűzzön nagy, zöld hajába. De itt, a szűk utcák közé bezárva A szürke hajnal szennyes és sivár. Nagy, sárga szirmát elhullatta már A lenge gázláng, az éj bús virága Tóth Árpád egyike legnagyobb költőinknek. Képei maradéktalanok, hibátlanok.: fiatal költőink jobb is­kolát a versírás csudájára nem is találhatnak. Olvassátok el „Szép tember«-ét, mely e vonatkozásban a világirodalom egyik legszebb mű­remeke! És ez a nagy költő ide gen volt e földön, bús szem, aki állandóan kérdez: Egyre többször fog el a dermedt hangulat, Hogy tán nem is a földön élünk Mi már, hanem a föld alatt--:. És mit Iát e földön, a magyar ugaron? Szenvedi, mint Csokonay, Ady és József Attila a »Lelkek temetőjét«. a vigasztalan magyar valóságot, aho! a költő »A bús magyar kopár felett... tisztító, zengő koronát lomboz e szittya poron át«. Itt és így lesz Ady megértője, magyará­zója. A köztük levő különbséget ô maga határozza meg: »Fáj, hogy csendes dalos vagyok s hogy nem­zetem Kemény fiai közt hirdetlek félszegen Félénk apostola az én erős uramnak«. Amikor kitör a háború, Tóth Ár­pád nem áll a sakálok közé, a di­csőítők hazug kara nélküle vonít és uszít. Az ő helye ott van, ahol bántják a költőt. hogyha szíve túlcsordul a szörnyű kínok közötte. A magyar szó embersége a humá­num próbáján Ady mellett Tóth Árpád lantján zengte fájdalmas énekét: »Oh, nem él igazán már, aki él is, Március napja bíbor ég­be vész, Fáj már nekünk az édes. ifjú szél is: Kilehelt lelkek terhé­től nehéz". így, ennyire megrázón csak nagy költő énekel: emberség, a művészi kifejezés csúcsfokán. Tóth Árpád valóságköltö volt: pontosan tudta a háború hogyan ját és miértjét, az imperializmus kikerülhetetlen kiútját. Az egyete­mes bajokozó nála í s egyre jobban a tőkés társadalmi rend lesz. És amikor szabadon szólhat 1919 áp­rilisában megírja az Összes versek­ből érthetően kihagyott »Üj is­tenbe. A régi isten, a pénz istene, ahol a telt belek már a nehéz aranytól eldugultak. S a rothadó nagy testre már Idültek Félelmes és aranyló hullafoltoké. De most új isten szól néktek emberek: „A véres földnek vére öt, A sok kiomlott, sűrű, keserű Vér összeállt a fájó földeken, Testté tapadt, alakká tornyosult, •Vérszínű, nagy mezítelen álakká. Ki országlépö tágra tárja lábát S Földet rengésre tépő hangja zeng Piros Keletről a sápadt Nyugatnak: „lm eljöttem! Eljött a Vörös Isten!" Magyar ég alatt, a Horth^Jcur­zus évadján többé költőnek így nem szólhatott Keserű megállapí­sok és rezignált kérdések hangján énekelhet csupán: -Ember vagy. Punktum. Annak is szegény. Miért? Ne kérdd! Igazságot ki tesz?« Önmagát, a háború utáni magyar életet ostorozza enhúsba tépő gúnnyal: ,,És hogyha mindez nem elég, Még úri mórest is tanul Csókolja a So/s kezét: Dicsértessék, csendbiztos úr!" A változatalnul vigasztalan ma­gyar valóság elől Petőfihez me nekül: március szent emlékéhez: Petőfi hónapja! közibénk suhanva, Bár lennél szabadság új tündéri anyja. Anyja szabad szónak s más nak, ami kell még. Ne csügged­nének a magyar szívek s.elmék!« Egyik utolsó költeményéből idéz­tük e szavakat: így hunyt el. meg váltatlanu] a szabadság szerelmese, vágyója és éltetője, Tóth Árpád. Egy negyedévszázad előtt, kevés ember szívügye volt 'e halál. Szlo vákia maigyarság-s s rn ta meg különösebben, a dolgozók tán nem is tudtak róla, pedig e földhöz és embereihez sok kapocs fűzte. Tiidőbajára fiatalkora óta nálunk keresett gyógyírt. Tájunk, egünk, népünk szervesen belenőtt költészetébe. Mondhatjuk így is: természetlátása itt kapta meg dön­tő indítékát és anyagát. Húsz­egynéhány éven át minden nyáron a szepességi Svedléren élt: Volt úgy hogy egy álló évig sem hagy­ta el a aölnicparti bányavároskát. Amikor baja már elhatalmaso­dott, a Tátra lett a Mekkája. In­nen. a tátrafüredi erkélyről magá hoz öleli az egész poprádi síkot: kisházak dolgos kisembereit vigasz­nak, életnek, tudatnak és álom­nak: „Kis falvak, pöttömnyi békék, Adjatok jóéjtszakát . .. Álmodjam rólatok ma! Míg csöndetek takar ... Tán zsongul az árva zavar. Rámsimítja az álom Sugárzó, szép tenyerét S kiformálja szivemből s A béke rozskenyerét." Áldott élet volt a Tóth Árpád kenyérajándékozó élete: tele szen­vedéssel, rejtőző, fojtott sikolyok kai, életismerettel: »Ti nem tud­játok azt, mily mondhatlan nyomor Aknáit rejti egy ily árva szörny, egy — ember!«. Ö tudta, élte, éne kelte, próbálgatta, hogy megfejt­se értelmét, hogy kenyérsizelö ha szon és színes öröm lehessen má soknak: »kell szomorú embernek is lenni, Kell lenni szívnek, amelybe kihajt S dússá éijik az élet szen vedése«. Ma előttünk a dús szü­ret: egy költő életmunkája, szép sége és jövőhite. Tóth Árpád, a valóságköltő pontosan tudja mi jön és e jövőben mi az ő szerepe: Vemhes az idő új honfoglalás­sal... én is honszerzést dalolok«. Tóth Árpádot a jövő éltette: a változás hite. Vigasztalan valóság ból csiholt kd űj, el nem múló szépséget: megmentve, megáldva az elpusztíthatatlan emberségma­got, hogy az új talajon, űj költők lantján, új emberi munka talaján életté virulhasson. Ennek az újnak testálja el életét, müvét — kitelje­sedésre: „Ezen merengtem én él akkor este S felszegte fejét szívemben a bánat S látott új eget s új földet a messze Jövőben látta dús, boldog hazámat És szóltam: Néki zengem énekem Néki áldozom kóldús kincsem, híven E gyűszű könnyet: ifjú életem, Bs e marék vért: eldobogó szívem.'' Szebb örökséget ritkán hagyott ránk magyar költő. Olvassuk, él jük, éltessük feldobogó örök szi­vét. Fábry Zoltán. Szovjet filmfesztivál a Csehszlovák-Szovjet Barátság Hónapjában A Nagy Októberi Szocialista For­radalom 36. évfordulójának ünnep­ségeibe és a Csehszlovák-Szovjet Barátság Hónapjába, amely gépünk­nek a haladás és a béke bástyája, a Szovjetunió iránt érzett szeretete és barátsága hatalmas manifesztá­ciója, értékes kulturális akciók egész sorával méltón bekapcsolódik a Csehszlovák Állami Film is. A Csehszlovák Állami Film no. vember 8-tól 19-ig az összes kerületi városokban szovjet filmfesztivált rendez, amelyen részt vesznek a szovjet film dolgozói is. A fesztivál keretében három új szovjet szines­filmet mutatnak be. mégpedig az „Aratás" címűt, amelyet Galina Nyikolajevnya regénye alapján ké­szítettek, az ,, Usakov tengernagy" címűt, amelv a feketetengeri flótta tengerészéletébői meríti témáját és a szovjet pionírok örömteli életéről -készített „Elválaszthatatlan bará­tok" című filmet. Minden • fesztiváli mozgóképszínházban megrendezik ,.A győzedelmes film 30. éve ná­lunk" kiállítást, amely szemléltető és kifejező fényképekben világos képet nyújt a szovjet film jelentő­ségéről és bemutatja azt is, milyen hatalmas, forradalmi hatással volt a szovjet film épitö mozgalmunk­ban. A Csehszlovák-Szovjet Barátság Hónapjában az összes állami moz­góképszínhá zakban gyermekfilm ­délutánokat rendeznek, amelyeken szovjet rajzfilmek a szovjet gyer. mekek és pionírok örömteli életéről számolnak be lenyűgöző formában. Minden fesztiváli előadás előtt nép­művészeti együttesek lépnek fel leg­jobb műsorszámaikkal. Azokban a városokban, amelyek­ben nem szerveznek szovjet film­fesztivált, a Barátság Hónapjában bemutatják azokat a jelentős szov­jet filmeket, amelyek kapcsolatban vannak a Nagy Októberi Szocialista Forradalommal és a szovjet, nép lángeszű vezetőinek, Leninnek.- Sztá. linnak, Szverdlovnak. Kirovnak éle­tét és müvét örökítik meg. Dolgozó népünk olyan szovjet filmeket is megismer, amelyek tárgykörüket, a békemozgalomból és a szocializmus építéséből merítik. Továbbá olyan filmeket, amelyek leleplezik az im­perialista és kapitalista államok há­borús terveit. A vidéki és vándor mozgókép­színházak a Barátság Hónapja ke­retében rövid tudományos, népsze­rűsítő szovjet filmeket mutatnak be, amelyek legjobban szemléltetik a szovjet agrotechnika, agrobiológia sikereit és földműveseinkkel megis­mertetik a Szovjetunió kolhozgaz­dálkodásának nagyszerű vívmányait. A hivatásos színházakkal rendel­kező városainkban filmesített szov­jet színdarabokat is bemutatnak. LEVÉLSZEMLE Az épülő Korea segítségére MILAN LA.TČIAÍT: A román rónán Ereztük lehellefeed, róna. Feléd vitt szép útunk. Termésed mintha arany volna, olyan vagy, napraforgós róna. Feledni nem tudunk. Egy tanya felett kánya szárnyalt, távolabb néhány gólya. És ott, hol a Uútgém vet. árnyat, mint, egymáshoz simuló szárnyak, ketten állottak szótlan. Ki tudhatta, hogy honnan jöttek? Átfogták egymást némán Símmi sem zavarhatta őket, messze tájakról összejöttek: a sors játéka?... Talán. A nő halvány. Mint a rögök, Sötét a férfi arca. Szerelmük amint kezdődött anúi voltak e rögök. Képes lesz minden harcra. Kreztuk lelielleted, róna, feléd vitt szép útiink. Termésed mintha arany volna, olyan vagy, napraforgós róna. Feledni nem tudunk. Fordította: Fiigedi Elek, Dolgozóink nagy lelkesedéssel fo­gadták a Nemzeti Arcvonal Közpon­ti Akcióbizottságának és a Csehszlovák Békevédők Bizottságának felhívását a Koreai Népi Demokratikus Köztár­saság újjáépítésére vonatkozó gyűj­tés megszervezésére. Szerkesztőségünk­be nap nap után érkeznek levelek, amelyek az eddig elért szép eredmé­nyekről számolnak be. „A királyhelmer. járásban már ed­dig is szép eredményeket értünk el — írja Debnár Júlia, a járási béke­bizottság tagja Októbei végéig 10.122.— korona gyűjtéséről érkezett jelentés. Kírálvhelmecen 9.230.— ko­ronát. Bodrogszerdahelyen 1.700.— koronát ajánlottak fel a do'gozók Ko­rea újjáépítésére Ezek a számok vi­lágosan mutatják hogy járásunk dol­gozói maglikénak tekintik Korea új­jáépítésének agyét és forró szeretetet éreznek a hős koreai nép iránt, amely hazája szabadságáért bátran szembe­szállt az imperialista betolakodókkal". Hasonlóan számolnak be a többi levelek írói is az eddig elért ered­ményekről „A járás egész lakossága — mondja levelében Tóth Tibor, a7 ipolysági nyolcéves magyar nyelvű középiskola igazgatóhelyettese — az üzemek mun­kássága. a dolgozó parasztok és min­denki örömmel járul hozzá a gyűj­téshez, mert együtt éreznek a koreai árvákkal és özvegyekkel, mert sze­retik Korea népét. Csupán október 25-ig nyolc és félezer koronát gyűj­töttek járásunkban". De nemcsak készpénzzel .járulnak hozzá dolgozóink Korea újjáépítésé­hez Tudják valamennyien, ha meg akarjuk védeni a számunkra legér­tékesebbet: a békét, akkor hazánkat is erősítenünk és gazdagítanunk kell. Ezért sok helyen terven felüli és brigádmunkát végeznek s annak értékét ajánlják fel Korea újjáépítésére. Erről számol be levelének további részében Tóth Tibor elvtárs, amikor ezeket írja: ,,Az. ipolysági Járási Nem­zeti Bizottság dolgozói a családiházak építésénél 672 brigádórát dolgoznak le. A tejüzemek dolgozói 1.000 óra ledolgozását vállalták. E munkák ér­tékét felajánlották az épülő Korea megsegítésére." Majd ezekkel a lel­kes szavakkal fejezi be levelét- ..Ezek a szép eredmények azt mutatják, hogy az ipolysági járás dolgozói ís méltóan kiveszik részüket Korea népének meg­segítéséből, mely hazáját újjáépítve, még erősebbé teszi a világ békesze­rető népeinek hatalmas táborát.'' Tanulóifjúságunk is aktívan be­kapcsolódott a Korea újjáépítésére szervezett akcióba. Szal-d idejükben brigádmunkát végeznek és az azéí-t járó összeget felajánlják 3 koreai népnek. Fecsó Béla. a leleszi mezőgazdasági iskola tanulója erről számol be le­velében- ..Mi. a leleszi mezőgazdasági iskola tanulói — írja — megértve Ko­rea újjáépítésének fontosságát, elha­tároztuk, hogy 300 brigádórát dol­gozunk le és az azért járó összeget ajánljuk fel Majd igy folytatja: „Ko­rea népe megmutatta, hogy mennyire szereti hazáját és szabadságát és be­bizonyította, hogy mindenre kész an­nak megvédéséért. Most, amikor íoz­zálátott hazája újjáépítéséhez, nekünk, akik békésen tanulhatunk szent kö­telességünk. hogy segítsük őket." S mintha csak válaszolni akarna ezekre a szavakra Pathó Gyula, a Ciseklészi szakiskolából ezeket írja: „A mi iskolánk tanulói sem akarnak lemaradni. Vasárnapi szabadidejük alatt brigádmunkára mentek és az ott végzett munkáért járó összeget felajánlották Korea újjáépítésére. Az ott végzett brigádmunka értéke 1.000.— koronát tett ki. Természetesen ezzel nem elégedtünk meg, hanem még több ilyen brigádmunkán fo­gunk részt venni". Menyi lelkesedés szeretet és erő rejlik ezek mögött az egyszerű sza­vak mögött. Dolgozóink azon elszánt akarata árad belőlük, hogy minden erejükkel megvédik a békét és erő­sítik T népi demokratikus országok közötti barátságot. Teljesítettük kötelezettségvállalásunkat Mi a kövecsesi mezőgazdasági egyéves mesterképzö iskola tanulói kötelezettséget vállaltunk, hogy a Nagy Októberi Szocialista Forra­dalom 36. évfordulójának tisztele­tére két darab 80 köbméteres siló­gödröt megteltünk silótakarmány­nyal, hogy ezzel is csökkentsük is­kolánk tangazdasági dolgozóinak munkáját és gazdaságunk kiadá­sait. E kötelezettségvállalásunkat a tanári kar segítségével már októ­ber második felében teljesítették. Munkánkban az a cél vezetett bennünket, hogy a gazdaságunk­ban lévő állatok részére a téli hó­napokra biztosítjuk a silótakar­mányt. amitől a tejelő állatok na­gyobb mennyiségű és jobb minősé gü tejet képesek adni. A környék­beli EFSz-eknek meg akarjuk mu­tatni. hogy a téli hónapokban is •tudunk magas tejhozamot elérni, ha silótakarmánnyal etetünk Kötelezettségvállalásunk teljesí­tése után azt a célt tűztük ma­gunk elé, hogy a kollektív tanu­lás jó megszervezésével iskolánk minden tanulója képzett szakem­berként térjen vissza a termelő­munkába és az itt szerzett tanul­mányainkat átadjuk a többi dolgo­zóknak. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 36. évfordulójának tiszteletére iskolánk valamennyi tanulója belépett a Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kultűregyesüle­tébe, hogy tanulásunkon kívül jó társadalmi munkát is végezhessünk Tóth Géza, CSISz elnök. Kövecses. Új családi házak épülnek Csiesón Dolgozóink nagy örömmel és megelégedéssel fogadták pártunk és kormányunk határozatát, amely szerint még ez évben több családi házat bocsátanak a lakosság ren­delkezésére. Ha az ember végig utazik Szlovákián, azt tapasztalja, hogy mindenfelé gyors ütemben folyik a osaládi házak építése. A közelmúltban Csicsó községbe utaztam és amint megérkeztem, meglepett a nagy sürgés-forgás. Szorgalmas kezek új lakóházakat építettek. A volt grófi birtokon 40 új családi ház épül, azok számá­ra, akik hosszú, éveken keresztül ezen a birtokon görnyedeztek, hogy családjaik részére biztosítsák valahogy a megélhetést. S most, amikor láttam, hogy mily gyorsan nőnek a falak arra gondoltam, hogy ezek a dolgozók ma a régi álmukat válthatják va­lóra azzal, hogy tiszta és egészsé­ges osaládi házakat építhetnek. Fél Miklós, Bratislava. Befejeződött a Szovjet írók Szövetségének 14. plénuma A Szovjet írók Szövetségének 14. plénuma záróülésén Konsztan­tyin Szimonov beszámolója és Bo­rísz Lavrenyov felszólalása alap­ján határozatot hoztak »a jelenko­ri szovjet dramaturgia helyzetéről és feladatairól«. A plénum határozatot hozott, hogy a Szovjet írók II. össz-szö­vetségi Kongresszusát 1954 őszén rendezik meg. Ezzel kapcsolatban 1954. elejére összehívják a Szovjet trók Szövetségének 15. plénumát, V amelynek feladata a kongresszus előkészítése lesz. A plénum megválasztotta a Szov­jet Írók Szövetségének vezetősé­gét. A szövetség elnökévé Alek­szandr Fagyejevet választottált. Az elnökségbe 36 írót választottak be. A Szovjet írók Szövetségének tit­kárságába beválasztották Alekszej Szurkovot (első titkárrá), Kon­szantyin Szimonovot. Nyikolaj Tyi­honovot. Leonid Leonovot. Nyiko­laj Gribacsevet és Borisz Polevojt. t

Next

/
Thumbnails
Contents