Uj Szó, 1953. november (6. évfolyam, 265-289.szám)

1953-11-08 / 271. szám, vasárnap

1953. november 8 i UJSZ0 7 NÉPHADSEREGEINK ­A parancsnok legközelebbi segítőtársa és támasza — a tiszthelyettes A Nagy Honvédő Háború történe­te megtisztelő, felelősségteljes hely­re állította a tiszthelyetteseket. Nemcsak a szovjet haza, hanem a szovjet nagyhatálom felszabadító hadserege által felszabadított más országok dolgozói is forró szeretet­tel ápolják emlékezetükben számos diosö szovjet tiszthelyettes nevét. Gondoljunk arra. hogy mennyire kn zel állanak szívünkhöz Polevoj, Ne­kraszov, Kazakevics, Bubenov, Hon. csá r és más kiváló szovjet írók re­gényeinek tiszthelyettes hősei. Ér­tékes emberi tulajdonságaikkal, bá­torságukkal, a parancsnoknak való engedelmességükkel, találékonysá. gukkal és kötelességeik mesterien tökéletes teljesítésével, melyre ha­zájuk halálos veszedelme serkentet­te őket, az új társadalom hőseinek jellegzetes típusává, az emberiség nagy történelmi eseményei hü tük röztetésének kimagasló alakjaivá váltak a háború utáni szovjet szép­irodalomban. Azon az úton haladtak, amelyet Sztálin elvtárs a következő szavak­kal tűzött ki: „A tiszthelyettesek és őrmesterek kötelesek tökéletesen elsajátítani a parancsnok tulajdon, ságait, hogy a katonai fegyelem betartásában, a katonák nevelésében és kiképzésében a tisztek igazi, leg­közelebbi segítőtársaivá váljanak." Ezek a szavak teljes mértékben vonatkoznak nemcsak a háború ide­jére, de a béke napjaira is, nemcsak a Szovjet Hadseregre, hanem minden népi demokratikus hadseregre, tehát saját néphadseregünkre is. A tiszthelyettesek szerepe a ka­tonák nevelésében rendkívül nagy jelentőséggel bír. A parancsnoki kar ' utolsó láncszemét képezik, a fel­jebbvaló parancsait közvetítik a legkisebb egységeknek és minden egyes katonának. A legszorosabb kapcsolatot tartják fenn állandóan alárendeltjeikkel, a katonai szolgá. latnak úgyszólván minden egyes mozzanatát egyenesen közlik velük. A legjobban ismerik tehát a rájuk bízott alakulat minden egyes tag­ját és ezért a legelevenebb, legpon. tossabb példát mutatják nekik. Az altisztek túlnyomó többsége megér, tette eizt. Ez azonban gyakran csak elméletben és szavakban és nem pe­dig a gyakorlatban nyilvánul meg. Erre vezethető vissza az. hogy egy alakulatban például egymás mellett fejlődnek kiváló és gyenge tiszthe­lyettesek. Ennek fö oka nemcsak általános személyes tulajdonságaik különbségében keresendő. Ez a -je lenség mindenekelőtt azt bizonyítja, hogy sok alakulatban a tisztek nem -fordítanak kellő gondot a tiszthe. lyettesek egyéni nevelésére, általá­nosságban foglalkoznak velük és ezzel megtűrik, hogy a nagyobb te­hetséggel bírók fejlődjenek, a gyen­gébbek pedig megálljanak fejlődé­sükben. Ez szorosan összefügg egy fontos kérdéssel. Ez a kérdés, amely egye­nesen a tiszthelyettesek munkájára vonatkozik — a parancsnok igé­nyességének kérdése. Számos tiszt elköveti azt a hibát, hogy a pa­rancsnok igényességét alárendeltjei vei szemben különálló tuljadonság, nak tekinti, amelyet a többi feladat­tól elvontan kell ápolni az aláren. delt katonákban. Ez azonban igen nagy tévedés. Elsősorban a tiszt köteles megte­remteni a legjobb feltételeket arra, hogy a parancsnoki igényesség tiszthelyetteseik természetes tulaj ­lonságává váljon. Melyek ezek az előfeltételek ? Minden bizonnyal az öntudatos­sággal egybekötött kiváló szak- és politikai ismeretek állnak az első helyen, melyekkel a parancsnok te­kintélyre tesz szert alárendelt kato­náinál. Sok tiszt számára ez az egész ügy oktató módszertani fog­lalkoztatással, mintagyakorlatokkal kezdődik és végződik, néha pedig még ezt is elhagyják, noha itt is egyénileg kell foglalkozni mindenki­vel, állandóan felül kell vizsgálni minden egyes katona színvonalát, kutatni kell az egyes hiányosságok konkrét okait. Az egyes alárendel­tek tulajdonságaira és tevékenysé­gük rendszeres ellenőrzésére tá­maszkodó nevelőmunkával töreked ni kell a hiányosságok kiküszöbölé­sére. A tisztek például gyakran megelégszenek azzal, hogy a tiszt­helyettesek csak előadásból ismerik a szabályzatot és maguk nem ta­nulmányozzák azt rendszeresen. Ha kifürkésznék az okokat, rájönnének j arra, hogy a tiszthelyetteseknek gyakran lehetőségük sincs a sza­bályzat és az előírások tanulmányo­zására, mert ezek ládákban lelaka­tolva hevernek, vagypc-ďg a tiszt helyettesek a gyönge, rendszertelen ellenőrzés következtében szivesebben végzik a tanulmányi anyag passzív átvételét mint annak alkotó tanul­mányozását. Hasonló a helyzet néha a politikai i ismeretek terén is. Ha a paranesno i kok és politikai szervek felületesen j törődnek a politikai oktatással, a tiszthelyettesek megelégszenek az­zal, hogy elsajátítanak néhány főbb frázist és ezzel válaszolnak a ha­sonlóképpen üres kérdésekre. Ez a politikai oktatás azonban semmi­képpen sem járulhat hozzá a harci felkészültség színvonalának emelé séhez és a politikai ismeretek jelen­tőségét csupán a jó emlékezőtehet­ségükre bízzák. Ezzel szemben a szak- és poli ti­| kai téren képzett tiszthelyettes is­mereteit alkalmazni tudja a konkrét helyzetekben úgy, ahogyan erre fe­lettesei megtanították, tekintélye van katonái között és bizalmukat él vezi. Magabiztosan és öntudatosan tud mindig válaszolni katonái kér­déseire. Helyes érveket tud szembe­állítani a helytelen nézetekkel. Ugyanakkor alárendeltjeitől tiszta lelkiismerettel megkövetelheti köte­lességeik teljesítését. Ebből az alapból ered á tiszthe­lyettes további két fontos tulajdon­sága: Felelőssége és kezdeményezé­se. A tiszthelyetteseknek ezt saját parancsnokaikhoz való viszonyukkal kell fejleszteni. Az egyik hiba, ame­TANULJATOK SZORGALMASAN A BÉKE ŐRE VOJTECH MÍHÄLIK: ' ' OKTÓBER Fétervár t est f csupa remegés, orosz tömeq csizmája tipor rá. A Téli Palotára de sok ágyúcső néz, * s az ideiglenes kormányt egy 'bvés az Auróráról üregként zúzza porrá. A nép már éled. Vágya szerint cselekszik most. Vissza nem hőköl. És Szmolnijban figyeli Lenint, tőle vár jelt. feléje tekint: g agy s ököl. Ott látja lelkében tündökölve r a villamosított országot már. Ö maga fénnyel mennyi szemet tölt meg: Föl, föl ti rabjai a földnek, föl. föl te éhes proletár! Méq akkor nem éltem, de apám. jól tudom, az olasz fronton harcolt. Körötte vér és sár. Más érdekéért kellett ott szegeznie szuronyt. Tav óhajtotta varancsolónk és urunk, Őfelsége, a császár. . ; Katona vagyok. Én is gázolok sárban. De nem hoqy öljek. Azért, hogy béke legyen! Lenin jött el hozzám, ö is egyenruhában, mint elvtársaihoz, szivében gyújtó lánggal, akkor, a dicső Októberben... i Fordította, FÜGEDI ELEK. t I i f v i * "\ Megérkeztek az új katonák A párt- és ifjúsági szervezeteink feladata az. hogy már az eiső napok­ban felvilágosítsa azokat a magyar nemzetiségű elvtársakat, akik egyál­talában. vagy csak kevésbbé bírják a szlovák nyelvet, hogy hadseregünk­ben mennyire fontos az áHamnyelv megértése, mivel a parancsok és ve­zényszavak kiadása csak a hivatalos államnyelven történhet. Szért min­den magyar nemzetiségű elvtársnak meg kell értenie, hogy népi hadsere­günk szervezete megkívánja az ál­lamnyelv elsajátítását. Alakulatunk egyik egységéhéi a mult évben azonnal az újoncok be­vonulása után Gorasz tiszt elvtárs vezetésével megkezdődött azoknak az elvtársaknak az oktatása, akik nem bírják az államnyelvet. Voltak elv­társak. akik azt hangoztatták, hogy minek tanuljanak más nyelvet, ami­kor civilben úgy sem veszik semmi hasznát, hiszen magyarlakta területen élnek és dolgoznak. Ezek az elvtársak nagyon helytelenül fogták fel a kér­dés fontosságát. Később azonban a párt és/az ifjúsági szervezet és Go­rasz tiszt elvtárs személyes meggyőző felvilágosító munkája után belátták, hogy mennyire hasznukra válik a nyelvoktatás és közülök eg} sem ma­radt olyan, aki ne sajátította volna el a szlovák nyelvet Amikpr az al­tiszti iskolára mentek, (öbben közü­lük már szlovák nyelven sikeresen letették a vizsgákat. Népi demokratikus hadserégünk ütőképessége és szilárdsága nagyban függ attól, hogy katonáink milyen mértékben sajátítják el a katonai tu­dományokat, a fegyverek szakszerű kezelését és, hogy milyen viszony van a katonák és a parancsnokok kö­zött. Az államnyelv hiányos tudása minden esetre hátráltatja ezeknek a lyet e téren elkövetnek, a tiszthe­lyettes hatáskörének korlátozása az­zal, hogy a szakaszparancsnokok például kisajátítják maguknak a csapatparancsnokok döntési jogát, amelynek leggyakrabban az ártalmas bizalmatlanság az oka. A tisztnek következetesen meg kell követelnie a tiszthelyettesektől, hogy teljesít­sék kötelességeiket és a szükség szerint éljenek a rendszabályzat ál­tal rájuk ruházott összes jogokkal. E téren jó példát mutat Jánošík tiszt. Alakulata egyes tagjainak jó teljesítményei és hiányosságai mel­lett is mindig rámutat 1 ' sa.oatpa rancsnokok érdemeire, vagy hibáira. Ezzel megtanította a tiszthelyette­seket. hogy teljes felelősséget érez­zenek alárendelt katonáikért, sike­reikért és sikertelenségeikért is. Eb­ben az alakulatban nagyra becsülik a katonák a csapatnarani sno-k di cséretét. Tudják, hogy kihágá­saikért megbüntetné őket. A tiszt­helyettesek önállóan tudnak dönte­ni és nem fordulnak minden olyan kicsinységgel hozzá, amelyek meg. oldását a renc 1 szabályzat a tiszhelyet­tesek feladatává teszi. Nagyon sok függ attól, hogyan tárgyalnak a tisztek a tiszthelyette­sekkel alárendelt katonáik e'őtt. Gyakran megtörténik, hogy nyilvá­nos dorgálásban* részesítik a tiszthe. lyetteseket, ami a tiszthelyettesek és végeredményben a tisztek tekin­télyét is lerontja. A helyes alapel­vek durya -megszegése természete­sen nem fejleszti ki a tiszthelyette­sekből a parancsnokok támaszát, hanem inkább a legénységhez való áldemokratikus viszonyra, és hamis ,,szövetségre" vezet. Tavaly Tallo tiszt példát mutatott a tiszthelyet­tesekkel szemben tanúsított helyes magatartásával. Noiha ügyelt arra hogy a tiszthelyettesek pontosan tel jesítsék kötelességeiket, alárendelt­jeik előtt nem rótta őket hibáikért és sohasem viselkedett velük szem­ben másképpen, mint ahogy azt a szabályzat előírja. Ha a legénység egy tagja valamilyen szolgálati ügy­ben kerf -'e öt és nem tartotta be az előírt szabályokat és nem fordult előszűr a csapatparancsnokhoz, meg rótta, esetleg megbüntette. A pa rancsnok ilyen magatartása önbizal mait önt a tiszthelyettesekbe, fele­lősségérzetet kelt bennük a rájuk bizott legénységért. Megtanítjá őket önállóan dönteni. Ha tüzetesebben megfontoljuk, azt látjuk,'' hogy a tiszthelyettesek igé­nyességre nevelésének kérdése, az egymással összefüggő kérdések ösz­szességét képezi. Csak az a tiszt helyettes lehet igényes, akihez alan­tasai mindenben bizalommal visel­tetnek, aki jó tanácsadójuk -és se­gítőtársuk, mivel általában többet tud, mint ők és akineŕ' tekintélye van fölöttesei előtt. Ezek a tisztihelyettesek a tisztek nek biztos támaszt nyújtanak nehéz, felelősségteljes munkájukban. Ezek a tiszthelyettesek komoly zálogai annak, hogy néphadseregünk nagy példaképe, a Szovjet Hadsereg útján halad. (O. L.) fontos kérdéseknek a megvalósítását, amelyektől nagymértékben függ ha­zánk békéjének biztosítása. Ha ma­gyar nemzetiségű elvtársaink elsa­játítják a szlovák nyelvet itt a had­seregben, majd meggyőződnek arról, hogy a katonai szolgálat letelte után is nagy hasznukra lesz a szlovák nyelv tudálsa. Ezért minden magyar nyelvű katona elsőrendű kötelessége az, hogy szorgalmasan tanuljon. * Az itt elmondottak természetesen nem jelentik azt, ho£y hadseregünk­ben nem tanulhatnak magyarul, söt ellenkezőleg, minden lehetőség meg. yan arra. hogy tudományos ismeret­terjesztő előadásokat szervezzenek sa­ját nyelvükön és énekkart tánccso­portot alakítsanak. Magyar újságo­kat és könyveket is olvashatnak ame­lyek elég szép számban állnak ren­delkezésükre. Skulányi Benő közkatona. Borús októberi nap volt. A hegyek­kei körülvett völgyben elterülő vá­roska ünnepi díszbe öltözött zászlók, szépen feldíszített jelmondatok fogad­ták hazánk új védelmezőit, akik megérkeztek, hogy megkezdjék a dol­gozó népünk által kezükbe adott fegyverek kezelésének tanulását és legfőbb állampolgári kötelességük tel­jesítését: a tényleges katonai szolgá­latot. Ahogy újítókká és élmúnkásokká vilnak dolgozóink üzemeinkben, gyá­rainkban és mezőgazdaságunkban egyaránt. úg"y CsISz-tagjaink a nép­hadseregben és példás munkával igye­keznek példás katonákká válni. Igy váltják valóra ezt a jelszót: „Aki '-'munkás az üzemben, példás katona i hadseregben". Október végén Bratislavába utaz­tam. Párkányból autóbusszal mentem ki az állomásra, s amint leszálltam, nagy meglepetésben volt részem. Az állomáson hatalmas tömeg gyűlt össze Az első pülanatban nem tudtam, hogy mi történik itt. Csak akkor vettem észre, amikor a katonai zenekar rá­kezdte az indulót játszani- néphad­seregünk leszerelt katonái tiszteleté­re és búcsúztatására jelent meg ez a nagy tömeg. Még utoljára el akar­tak búcsúzni azoktól akik két évig őrködtek hazánk biztonsága felett. Nem lehet leírni azokat a pillana­tokat. amikor a leszerelt katonák el­búcsúztak a még továbbszolgáló baj­társaiktól. Ezekben a pillanatokban nem volt különbség itt a közkatona és a tiszt között Valamennyien lát­hattuk azt az elvtársias érzést és szellemet, ami népi demokratikus had­seregünkben uralkodik. A leszerelt katonák nagy része cseh származá­sú volt. akik az utolsó pillanatokban magyarul üdvözölték az állomáson tartózkodó közönséget. Az ajkukról „Szabadság" kiáltás hangzott el, majd Ez ma már természetes dolog, mert ahogy becsület és dicsőség dolga lett a munka, úgy becsület és di­csőség lett néphadseregünkben szolgál­ni is. Ma már a _katona nem idegen érdekeket véd. hanem saját orszá­gát, amely napról napra épül és erő­södik. Ezzel a tudattal jöttek az új baj­társak néphadseregünkbe, a béke őrinek soraiba, hogy felkészüljenek katonai feladataik teljesítésére. Megérkeztek, hogy tetteikkel bizonyítsák be hazá­juk iránti szeretetüket Mi. akik már egy éve itt szolgálunk a néphadse­regben, tanítani és nevelni fogjuk őket, és átadjuk tapasztalatainkat. Pakos Pál szakaszvezető leveléből. mint utolsó búcsúkiáltás, háromszori hurrái Abban a kocsiban, amelyben utaz­tam. többen voltak idősebbek is, akik az első világháború borzalmait is át­élték, s láttam az arcukon azt & boldog érzést, amelyet katonáink kö­zösségi érzése váltott ki belőlük, akik katonaéveik alatt nemcsak a harci tudományok ismeretét sajátították el. hanem megtanulták szeretni a népet is. Bratislaváig alkalmam volt elgon­dolkodni a mult és a jelep felett. Visszaemlékeztem a kapitalista had­seregben eltöltött éveimre és összeha­sonlítottam azt a néphadseregben szol­gált öthónapos időmmel. Néphadse­regünkben az elvtársias szellem az, amely hadsereg alapját képezi, ami naggyá és erőssé fejleszti katonáin­kat. akik mindenkor szilárdan állnak őrt hazánk biztonsága felett. Ez a szellem fogja vezérelni őket a régi munkahelyeikre visszatérve is ahol munkájuk nyomán kivirul az új, boldog, szocialista holnap. Ondró Ernő, ígazgató-tanító. Elbúcsúztak a leszerelt katonáktól t

Next

/
Thumbnails
Contents