Uj Szó, 1953. november (6. évfolyam, 265-289.szám)

1953-11-08 / 271. szám, vasárnap

1953. november 8 i UJSZ0 7 NÉPHADSEREGEINK A parancsnok legközelebbi segítőtársa és támasza — a tiszthelyettes A Nagy Honvédő Háború története megtisztelő, felelősségteljes helyre állította a tiszthelyetteseket. Nemcsak a szovjet haza, hanem a szovjet nagyhatálom felszabadító hadserege által felszabadított más országok dolgozói is forró szeretettel ápolják emlékezetükben számos diosö szovjet tiszthelyettes nevét. Gondoljunk arra. hogy mennyire kn zel állanak szívünkhöz Polevoj, Nekraszov, Kazakevics, Bubenov, Hon. csá

r és más kiváló szovjet írók regényeinek tiszthelyettes hősei. Értékes emberi tulajdonságaikkal, bátorságukkal, a parancsnoknak való engedelmességükkel, találékonysá. gukkal és kötelességeik mesterien tökéletes teljesítésével, melyre hazájuk halálos veszedelme serkentette őket, az új társadalom hőseinek jellegzetes típusává, az emberiség nagy történelmi eseményei hü tük röztetésének kimagasló alakjaivá váltak a háború utáni szovjet szépirodalomban. Azon az úton haladtak, amelyet Sztálin elvtárs a következő szavakkal tűzött ki: „A tiszthelyettesek és őrmesterek kötelesek tökéletesen elsajátítani a parancsnok tulajdon, ságait, hogy a katonai fegyelem betartásában, a katonák nevelésében és kiképzésében a tisztek igazi, legközelebbi segítőtársaivá váljanak." Ezek a szavak teljes mértékben vonatkoznak nemcsak a háború idejére, de a béke napjaira is, nemcsak a Szovjet Hadseregre, hanem minden népi demokratikus hadseregre, tehát saját néphadseregünkre is. A tiszthelyettesek szerepe a katonák nevelésében rendkívül nagy jelentőséggel bír. A parancsnoki kar ' utolsó láncszemét képezik, a feljebbvaló parancsait közvetítik a legkisebb egységeknek és minden egyes katonának. A legszorosabb kapcsolatot tartják fenn állandóan alárendeltjeikkel, a katonai szolgá. latnak úgyszólván minden egyes mozzanatát egyenesen közlik velük. A legjobban ismerik tehát a rájuk bízott alakulat minden egyes tagját és ezért a legelevenebb, legpon. tossabb példát mutatják nekik. Az altisztek túlnyomó többsége megér, tette eizt. Ez azonban gyakran csak elméletben és szavakban és nem pedig a gyakorlatban nyilvánul meg. Erre vezethető vissza az. hogy egy alakulatban például egymás mellett fejlődnek kiváló és gyenge tiszthelyettesek. Ennek fö oka nemcsak általános személyes tulajdonságaik különbségében keresendő. Ez a -je lenség mindenekelőtt azt bizonyítja, hogy sok alakulatban a tisztek nem -fordítanak kellő gondot a tiszthe. lyettesek egyéni nevelésére, általánosságban foglalkoznak velük és ezzel megtűrik, hogy a nagyobb tehetséggel bírók fejlődjenek, a gyengébbek pedig megálljanak fejlődésükben. Ez szorosan összefügg egy fontos kérdéssel. Ez a kérdés, amely egyenesen a tiszthelyettesek munkájára vonatkozik — a parancsnok igényességének kérdése. Számos tiszt elköveti azt a hibát, hogy a parancsnok igényességét alárendeltjei vei szemben különálló tuljadonság, nak tekinti, amelyet a többi feladattól elvontan kell ápolni az aláren. delt katonákban. Ez azonban igen nagy tévedés. Elsősorban a tiszt köteles megteremteni a legjobb feltételeket arra, hogy a parancsnoki igényesség tiszthelyetteseik természetes tulaj lonságává váljon. Melyek ezek az előfeltételek ? Minden bizonnyal az öntudatossággal egybekötött kiváló szak- és politikai ismeretek állnak az első helyen, melyekkel a parancsnok tekintélyre tesz szert alárendelt katonáinál. Sok tiszt számára ez az egész ügy oktató módszertani foglalkoztatással, mintagyakorlatokkal kezdődik és végződik, néha pedig még ezt is elhagyják, noha itt is egyénileg kell foglalkozni mindenkivel, állandóan felül kell vizsgálni minden egyes katona színvonalát, kutatni kell az egyes hiányosságok konkrét okait. Az egyes alárendeltek tulajdonságaira és tevékenységük rendszeres ellenőrzésére támaszkodó nevelőmunkával töreked ni kell a hiányosságok kiküszöbölésére. A tisztek például gyakran megelégszenek azzal, hogy a tiszthelyettesek csak előadásból ismerik a szabályzatot és maguk nem tanulmányozzák azt rendszeresen. Ha kifürkésznék az okokat, rájönnének j arra, hogy a tiszthelyetteseknek gyakran lehetőségük sincs a szabályzat és az előírások tanulmányozására, mert ezek ládákban lelakatolva hevernek, vagypc-ďg a tiszt helyettesek a gyönge, rendszertelen ellenőrzés következtében szivesebben végzik a tanulmányi anyag passzív átvételét mint annak alkotó tanulmányozását. Hasonló a helyzet néha a politikai i ismeretek terén is. Ha a paranesno i kok és politikai szervek felületesen j törődnek a politikai oktatással, a tiszthelyettesek megelégszenek azzal, hogy elsajátítanak néhány főbb frázist és ezzel válaszolnak a hasonlóképpen üres kérdésekre. Ez a politikai oktatás azonban semmiképpen sem járulhat hozzá a harci felkészültség színvonalának emelé séhez és a politikai ismeretek jelentőségét csupán a jó emlékezőtehetségükre bízzák. Ezzel szemben a szak- és poli ti| kai téren képzett tiszthelyettes ismereteit alkalmazni tudja a konkrét helyzetekben úgy, ahogyan erre felettesei megtanították, tekintélye van katonái között és bizalmukat él vezi. Magabiztosan és öntudatosan tud mindig válaszolni katonái kérdéseire. Helyes érveket tud szembeállítani a helytelen nézetekkel. Ugyanakkor alárendeltjeitől tiszta lelkiismerettel megkövetelheti kötelességeik teljesítését. Ebből az alapból ered á tiszthelyettes további két fontos tulajdonsága: Felelőssége és kezdeményezése. A tiszthelyetteseknek ezt saját parancsnokaikhoz való viszonyukkal kell fejleszteni. Az egyik hiba, ameTANULJATOK SZORGALMASAN A BÉKE ŐRE VOJTECH MÍHÄLIK: ' ' OKTÓBER Fétervár t est f csupa remegés, orosz tömeq csizmája tipor rá. A Téli Palotára de sok ágyúcső néz, * s az ideiglenes kormányt egy 'bvés az Auróráról üregként zúzza porrá. A nép már éled. Vágya szerint cselekszik most. Vissza nem hőköl. És Szmolnijban figyeli Lenint, tőle vár jelt. feléje tekint: g agy s ököl. Ott látja lelkében tündökölve r a villamosított országot már. Ö maga fénnyel mennyi szemet tölt meg: Föl, föl ti rabjai a földnek, föl. föl te éhes proletár! Méq akkor nem éltem, de apám. jól tudom, az olasz fronton harcolt. Körötte vér és sár. Más érdekéért kellett ott szegeznie szuronyt. Tav óhajtotta varancsolónk és urunk, Őfelsége, a császár. . ; Katona vagyok. Én is gázolok sárban. De nem hoqy öljek. Azért, hogy béke legyen! Lenin jött el hozzám, ö is egyenruhában, mint elvtársaihoz, szivében gyújtó lánggal, akkor, a dicső Októberben... i Fordította, FÜGEDI ELEK. t I i f v i * "\ Megérkeztek az új katonák A párt- és ifjúsági szervezeteink feladata az. hogy már az eiső napokban felvilágosítsa azokat a magyar nemzetiségű elvtársakat, akik egyáltalában. vagy csak kevésbbé bírják a szlovák nyelvet, hogy hadseregünkben mennyire fontos az áHamnyelv megértése, mivel a parancsok és vezényszavak kiadása csak a hivatalos államnyelven történhet. Szért minden magyar nemzetiségű elvtársnak meg kell értenie, hogy népi hadseregünk szervezete megkívánja az államnyelv elsajátítását. Alakulatunk egyik egységéhéi a mult évben azonnal az újoncok bevonulása után Gorasz tiszt elvtárs vezetésével megkezdődött azoknak az elvtársaknak az oktatása, akik nem bírják az államnyelvet. Voltak elvtársak. akik azt hangoztatták, hogy minek tanuljanak más nyelvet, amikor civilben úgy sem veszik semmi hasznát, hiszen magyarlakta területen élnek és dolgoznak. Ezek az elvtársak nagyon helytelenül fogták fel a kérdés fontosságát. Később azonban a párt és/az ifjúsági szervezet és Gorasz tiszt elvtárs személyes meggyőző felvilágosító munkája után belátták, hogy mennyire hasznukra válik a nyelvoktatás és közülök eg} sem maradt olyan, aki ne sajátította volna el a szlovák nyelvet Amikpr az altiszti iskolára mentek, (öbben közülük már szlovák nyelven sikeresen letették a vizsgákat. Népi demokratikus hadserégünk ütőképessége és szilárdsága nagyban függ attól, hogy katonáink milyen mértékben sajátítják el a katonai tudományokat, a fegyverek szakszerű kezelését és, hogy milyen viszony van a katonák és a parancsnokok között. Az államnyelv hiányos tudása minden esetre hátráltatja ezeknek a lyet e téren elkövetnek, a tiszthelyettes hatáskörének korlátozása azzal, hogy a szakaszparancsnokok például kisajátítják maguknak a csapatparancsnokok döntési jogát, amelynek leggyakrabban az ártalmas bizalmatlanság az oka. A tisztnek következetesen meg kell követelnie a tiszthelyettesektől, hogy teljesítsék kötelességeiket és a szükség szerint éljenek a rendszabályzat által rájuk ruházott összes jogokkal. E téren jó példát mutat Jánošík tiszt. Alakulata egyes tagjainak jó teljesítményei és hiányosságai mellett is mindig rámutat 1 ' sa.oatpa rancsnokok érdemeire, vagy hibáira. Ezzel megtanította a tiszthelyetteseket. hogy teljes felelősséget érezzenek alárendelt katonáikért, sikereikért és sikertelenségeikért is. Ebben az alakulatban nagyra becsülik a katonák a csapatnarani sno-k di cséretét. Tudják, hogy kihágásaikért megbüntetné őket. A tiszthelyettesek önállóan tudnak dönteni és nem fordulnak minden olyan kicsinységgel hozzá, amelyek meg. oldását a renc

1 szabályzat a tiszhelyettesek feladatává teszi. Nagyon sok függ attól, hogyan tárgyalnak a tisztek a tiszthelyettesekkel alárendelt katonáik e'őtt. Gyakran megtörténik, hogy nyilvános dorgálásban* részesítik a tiszthe. lyetteseket, ami a tiszthelyettesek és végeredményben a tisztek tekintélyét is lerontja. A helyes alapelvek durya -megszegése természetesen nem fejleszti ki a tiszthelyettesekből a parancsnokok támaszát, hanem inkább a legénységhez való áldemokratikus viszonyra, és hamis ,,szövetségre" vezet. Tavaly Tallo tiszt példát mutatott a tiszthelyettesekkel szemben tanúsított helyes magatartásával. Noiha ügyelt arra hogy a tiszthelyettesek pontosan tel jesítsék kötelességeiket, alárendeltjeik előtt nem rótta őket hibáikért és sohasem viselkedett velük szemben másképpen, mint ahogy azt a szabályzat előírja. Ha a legénység egy tagja valamilyen szolgálati ügyben kerf -'e öt és nem tartotta be az előírt szabályokat és nem fordult előszűr a csapatparancsnokhoz, meg rótta, esetleg megbüntette. A pa rancsnok ilyen magatartása önbizal mait önt a tiszthelyettesekbe, felelősségérzetet kelt bennük a rájuk bizott legénységért. Megtanítjá őket önállóan dönteni. Ha tüzetesebben megfontoljuk, azt látjuk,'' hogy a tiszthelyettesek igényességre nevelésének kérdése, az egymással összefüggő kérdések öszszességét képezi. Csak az a tiszt helyettes lehet igényes, akihez alantasai mindenben bizalommal viseltetnek, aki jó tanácsadójuk -és segítőtársuk, mivel általában többet tud, mint ők és akineŕ' tekintélye van fölöttesei előtt. Ezek a tisztihelyettesek a tisztek nek biztos támaszt nyújtanak nehéz, felelősségteljes munkájukban. Ezek a tiszthelyettesek komoly zálogai annak, hogy néphadseregünk nagy példaképe, a Szovjet Hadsereg útján halad. (O. L.) fontos kérdéseknek a megvalósítását, amelyektől nagymértékben függ hazánk békéjének biztosítása. Ha magyar nemzetiségű elvtársaink elsajátítják a szlovák nyelvet itt a hadseregben, majd meggyőződnek arról, hogy a katonai szolgálat letelte után is nagy hasznukra lesz a szlovák nyelv tudálsa. Ezért minden magyar nyelvű katona elsőrendű kötelessége az, hogy szorgalmasan tanuljon. * Az itt elmondottak természetesen nem jelentik azt, ho£y hadseregünkben nem tanulhatnak magyarul, söt ellenkezőleg, minden lehetőség meg. yan arra. hogy tudományos ismeretterjesztő előadásokat szervezzenek saját nyelvükön és énekkart tánccsoportot alakítsanak. Magyar újságokat és könyveket is olvashatnak amelyek elég szép számban állnak rendelkezésükre. Skulányi Benő közkatona. Borús októberi nap volt. A hegyekkei körülvett völgyben elterülő városka ünnepi díszbe öltözött zászlók, szépen feldíszített jelmondatok fogadták hazánk új védelmezőit, akik megérkeztek, hogy megkezdjék a dolgozó népünk által kezükbe adott fegyverek kezelésének tanulását és legfőbb állampolgári kötelességük teljesítését: a tényleges katonai szolgálatot. Ahogy újítókká és élmúnkásokká vilnak dolgozóink üzemeinkben, gyárainkban és mezőgazdaságunkban egyaránt. úg"y CsISz-tagjaink a néphadseregben és példás munkával igyekeznek példás katonákká válni. Igy váltják valóra ezt a jelszót: „Aki '-'munkás az üzemben, példás katona i hadseregben". Október végén Bratislavába utaztam. Párkányból autóbusszal mentem ki az állomásra, s amint leszálltam, nagy meglepetésben volt részem. Az állomáson hatalmas tömeg gyűlt össze Az első pülanatban nem tudtam, hogy mi történik itt. Csak akkor vettem észre, amikor a katonai zenekar rákezdte az indulót játszani- néphadseregünk leszerelt katonái tiszteletére és búcsúztatására jelent meg ez a nagy tömeg. Még utoljára el akartak búcsúzni azoktól akik két évig őrködtek hazánk biztonsága felett. Nem lehet leírni azokat a pillanatokat. amikor a leszerelt katonák elbúcsúztak a még továbbszolgáló bajtársaiktól. Ezekben a pillanatokban nem volt különbség itt a közkatona és a tiszt között Valamennyien láthattuk azt az elvtársias érzést és szellemet, ami népi demokratikus hadseregünkben uralkodik. A leszerelt katonák nagy része cseh származású volt. akik az utolsó pillanatokban magyarul üdvözölték az állomáson tartózkodó közönséget. Az ajkukról „Szabadság" kiáltás hangzott el, majd Ez ma már természetes dolog, mert ahogy becsület és dicsőség dolga lett a munka, úgy becsület és dicsőség lett néphadseregünkben szolgálni is. Ma már a _katona nem idegen érdekeket véd. hanem saját országát, amely napról napra épül és erősödik. Ezzel a tudattal jöttek az új bajtársak néphadseregünkbe, a béke őrinek soraiba, hogy felkészüljenek katonai feladataik teljesítésére. Megérkeztek, hogy tetteikkel bizonyítsák be hazájuk iránti szeretetüket Mi. akik már egy éve itt szolgálunk a néphadseregben, tanítani és nevelni fogjuk őket, és átadjuk tapasztalatainkat. Pakos Pál szakaszvezető leveléből. mint utolsó búcsúkiáltás, háromszori hurrái Abban a kocsiban, amelyben utaztam. többen voltak idősebbek is, akik az első világháború borzalmait is átélték, s láttam az arcukon azt & boldog érzést, amelyet katonáink közösségi érzése váltott ki belőlük, akik katonaéveik alatt nemcsak a harci tudományok ismeretét sajátították el. hanem megtanulták szeretni a népet is. Bratislaváig alkalmam volt elgondolkodni a mult és a jelep felett. Visszaemlékeztem a kapitalista hadseregben eltöltött éveimre és összehasonlítottam azt a néphadseregben szolgált öthónapos időmmel. Néphadseregünkben az elvtársias szellem az, amely hadsereg alapját képezi, ami naggyá és erőssé fejleszti katonáinkat. akik mindenkor szilárdan állnak őrt hazánk biztonsága felett. Ez a szellem fogja vezérelni őket a régi munkahelyeikre visszatérve is ahol munkájuk nyomán kivirul az új, boldog, szocialista holnap. Ondró Ernő, ígazgató-tanító. Elbúcsúztak a leszerelt katonáktól t