Uj Szó, 1953. november (6. évfolyam, 265-289.szám)

1953-11-07 / 270. szám, szombat

206 ül SZÖ 1953. november 7 Orbán Péterek is új életet kezdhettek a népi demokráciában A BÖSIEK Nagyvarjasnak hív ják azt a gazdasági udvart, amely néhány kilométerre a községtől a Nagy-Duna-mentén fekszik. A községböl frissen kövezett, nyílegye nes út vezet ki a gazdaságba. Az utat hatalmas jegenyefák szegélyezik. Amint közelebb érkezünk a gaz dasági udvarhoz, egyre erösebben fülünkbe csendül az öreg cséplő gép búgása. Ugy tűnik, mintha most is gabonát csépelnének vele, pedig most nem ezt a célt szolgál ja. A szövetkezet géplakatosai kukoricaszár-zúzóvá alakították át. A gép 'körül mintegy hatan szor goskodnak, köztük van az őszbaj szú Orbán Péter is, aki az össze zúzott kukoricaszárat egyengeti. Péter bácsi gondosan ügyel arra, hogy a kukoricaszár közé répasze let, no meg takarmánysó is kerül jön, amitől az összezúzott kukori caszár átnedvesedik, zamatossá, jő izüvé válik. A silózás mesterségét még kisgyerek korában megtanulta. ORBÁN PÉTER ma már 57 éves. Sok tapasztalattal rendelke zik, amit hosszú évek során gyüj tött a grófi uradalomban. Tapasz talatait most Igyekszik a szövetkezeti gazdálkodás fejlesztésére, felvirágoztatására hasznosítani. A szövetkezetbe még 1950 novemberében lépett be azzal a meggyőződéssel. mondja, hogy az ő helye csakis itt lehet. — Elhatározásomat nem bántam meg, mert annak ellenére, hogy szövetkezetünk még sok nehézséggel küzd, — aminek az az oka, hogy még mindig nem tudtuk helyesen szervezni a munkálatokat, — mégis azt mondhatom, hogy máskép élek, mint mikor részesarató, vagy cselédember voltam. Ismét a silózásra tereljük a szót. — Már a mult évben is jócskán készítettünk silótakarmányt, itt a varjasi gazdaságban. Bizony mond hatom, hogy mind sikerült, ugye Náci? Náci — Bindics Ignác, a gazdaság zootechnikusa. — Éppen ezért készítünk az idén még többet, — válaszolja és elmondja — hogy csupán csalamá débói mintegy ötezer köbmétert lesilóztak. Azonkívül lesüóztak még cirokot és erre a célra vetett napraforgót, őszi bükkönyt, gyenge sással keverve, gyenge nádat, továbbá a krumpliszárát. Ezenkívül a káposztatorzsát és egyéb kertészeti hulladékot, repce pelyvával keverve, ugyancsak lesilóztuk. Az így nyert silótakarmány ma már a nyolcezer köbmétert is meghaladja. Közben az ebédidő is elérkezett. A gépet leállítják és elfogyasztják az ebédjüket. S közben a villanyvilágítás is szóha kerül. A KÖZSÉGBE TAVALY NYÁRON vezették be a villanyt. Ez nagy fejlődést jelent Bős község lakosainak életében. A legjobban ezt visszatükörzi, hogy a mult év nyaráig, amíg nem volt bevezetve a községbe a villany, addig mindössze csak 48 családnak volt rádiója. Most pedig 216 család hallgatja a rádiót. A villanyt Orbán Péterék házába is bevezették. — Soha nem gondoltam volna — törli meg ráncos homlokát Péter bácsi, — hogy az én házamban valamikor villany fog világítani. Mi. kor felgyullad úgy érzem, hogy egy új életet súgároz. Majd így folytatja: — Három lánygyermekemet neveltem fel az uraktól kapott kegyelem kenyéren. Ma már mind a három férjnél van. Nappal a gazdaságban dolgoztam, éjjel pedig halászgattam, csak azért, hogy házacskát építhessek. Most mennyivel könnyebb már a fiatal házasoknak. Állami segítséggel bútort vehetnek, lakást építhetnek és számtalan olyan segítségben része, sülnek, amit mi öregebbek nem ismertünk. — Jó ideig részesarató voltam. A kenyérkeresetnek ezt a formáját is megismertem. De biz erre is csak azt tudom mondani, hogy soha többé nem kérek belőle. Mert ez úgy volt, hogy mikor felvállalt az ember valamelyik gazdánál aratást, akkor marokszedőröl — kötözőről is gondoskodni kellett. Élelmezésüket persze nekem kellett vállalni. Bizony nem egyszer előfordult, hogy mire befejeztem az aratást, kifizettem a marokszedöt és a kötözőt, »hát Péter neked maradt is, meg nem is.« Sokszor kínos helyzetbe jutottunk, mert a boltos is nyaggatott az adósság megfizetéséért. TÁRSAI BÓLOGATVA adtak igazat Péter bácsinak és újra munkához láttak, hogy minél több silótakarmányt készítsenek állataik számára a hosszú téli hónapokra. Farkas Kálmán Becsülettel teljesítették a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 36. évfor lulójára tett felajánlásaikat A somorjai szövetkezeti tagok az egyes mezőgazdasági termékek begyűjtési árának emeléséért a párt és a kormánynak az EFSz-röl való gondoskodása iránti hálából kötelezték magukat, hogy a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 36. évfordulója tiszteletére az őszieket határidő előtt vetik el teljes egészében keresztsorosan. A somorjai EFSz tagjai nagy mértékben felhasználják a Szov jetunió mezőgazdaságának kincseket érő tapasztalatait. Míg 1951ben csak 62 vagon gabonát tudtak a termésből beadni, 1952-ben 83 vagonnal, ezidén már 115 vagon gabonát adtak be. A gabonabeadási kötelezettségüket így azért is teljesítették, mert még 1951-ben kereszt, és szüksorosan csak keveset, vagy egyáltalán nem vetettek, 1952-ben a földterület 89 százalékát keresztsorosan és ezidén őszszel már az egész földterületet kereszt. és szüksorosan vetik be. Az őszi munkák terve szerint a somorjai szövetkezeti tagok az őszi repcét 10 hektáron augusztus 20-ig, az őszi árpát 35 hektáron szeptember 10-ig, a rozsot 45 hektáron szeptember 20-ig, a búzát 235 hektáron október 5-ig, az őszi keveré keket 60 hektáron szeptember 26-ig elvetették. Hármas vetőagregáttal nemesített vetőmagot vetettek. A brigádközpont traktorosai 85 százalékban elvégezték az ősziek vetéséhez szükséges középszántást elöhántós ekével és a mélyszántást 500 hektáron szintén elöhántós ekével végzik. A mélyszántást végző hernyótalpas traktor két műszakban dolgozik. A tavasziak vetéséhez eddig 120 hektárt szántottak fel. A mélyszántást a terv szerint december 5-ig kellene elvégezniök. de ezt november 25-re csökkentet, ték. A somorjai szövetkezet tagjai az őszi munkák példás elvégzésével a vetés határidő-előtti befejezésével tehát teljesítették a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 36. évfordulója tiszteletére vállalt felajánlásaikat. HOFERIK BÁCSI EMLÉKEZIK ... Kedves kis falu Izsap a nagymegyeri járásban. Hétköznap csendesek az utcái, mert az emberek a mezőre járnak, a gyermeksereg meg az iskolában tanul. Csak vasárnap, vagy más ünnepnapon hangos a falu, amikor a népnek több ráérő ideje van. Az a néhány öregasszony, amelyik már nem tudja forgatni a szerszámot, sem áll meg tereferélni, hanem a hideg őszi szél elől behúzódik a házba és a tűzhely körül tesz-vesz. Tehát, mint sok más helyen, Izsapon is hétköznap népesebb a határ. Már csak azért is, mert a munka sürget. Különösen ősszel. Ha elkezdődne a hosszantartó esőzés, az isten se boldogulna a krumplival, kukoricával és répával. Azonban még a sürgős munka közepette is jut idö arra, hogy a falu lakói a Nagy Októberi Forradalom 36. évfordulóján visszatekintsenek a múltba és fontolóra vegyék tízsz&r-százszor, mennyit változott a világ azóta. Mert Izsapon vannak beszélő tények, amelyek mindennél jobban kifejezik a múlt és jelen közti különbséget. Ezen a különbségen gondolkozik el nem egyszer Hoferik Mihály is. Nem először teszi ezt, hiszen a felszabadulás éve óta kilencedszer készül megünnepelni a falu lakóival november hetedikét. Aztán évről évre úgy van vele, hogy minél nagyobb a szemmellátható Eredmény, annál nagyobb az ünnep a szemében, mert ki értené nálánál jobban, hogy ha a Nagy Októberi Forradalom nem lett volna, a mai papig is cselédsorban élne. Az őszhajú, dús bajuszú, 71. életévét taposó Hoferik bácsitól tudunk meg egyet s mást a falusiak régebbi életéről. Milyen volt az? A régi világban Izsapon nem ment ritkaságszámba, hogy egy szobakonyhás lakásban két család élt. A házak túlnyomórészt nádfedele*ek, szobáik földesek voltak. Itt-ott még ma is beszélnek a letűnt rendszer nyomorúságáról. . Az emberek nagy része Hikics Károly földbirtokost szolgálta, aki bizony igen gyengén fizetett a munkáért. Az öreg Hoferik bácsi sohse felejti már el, hogy fiatal legényember korában mezítláb járt a munkába. Ebben a nagy nyomorúságban hét fiút és négy lányt nevelt fel nagy keservesen. Amikor a lányai nagyobbak lettek, csupán egy ünneplő cipőjük volt, s azt felváltva viselték. Ő maga még bögatyában ünnepelt akkoriban, mert rendesebb ruhára sehogy sem tudott pénzt összekuporgatni. Évekig tizenegy-tizenkettedik részért vágta a Hikics gabonáját, de aratni is csak úgy arathatott, ha a többi szezonmunkára is leszerződött. Izsapon nemcsak Hofer bácsit, vagy Zsoldos Józsefet sanyargatta a régi világ, hanem még nagyon sokat. Tódott-fódott ruhában jártak az emberek, mert a kis pénz, amelyet a nagy gazdák birtokán szereztek, élelmiszerre fogyott el, arra is kevés volt. A felszabadulás után itt is nagyot változott a világ. A Hikics-féle föld gazdát cserélt, az állam tulajdona lett. Ezután az izsapiákat a munkájukért igazságosan jutalmazták, örömmel dolgozott a határban mindenki, mert meggyőződött arról, hogy az új rendszerben nagy gondot fordítanak az emberre. S az izsapiak egyre jobban élnek. Á gyermekek jól öltözöttek. A fiatalok vidámak, a felnőttek többet törődhetnek velük. Ma kevés az olyan család, ahol egy-két tehenet saját szükségletük kielégítésére ne tartanának és hízó disznót minden évben ne ölnének. 1951-ben községházát építettek a falu közepén, amelynek tanácstermében fiatalok-idősebbék gyűlésezhetnek és szórakozhatnak is. Ebben az épületben van az EFSz irodája is. Egyszóval alaposan kihasználják az épületet. No, de nézzünk csak szét a faluban! Üj házak egész sora arról tanúskodik, hogy míg a mult rendszerben élni is alig tudtak Izsap nincstelenjei, ma házépítésre it telik a keresetükből. 1949-től 1951ig huszonegy ház épült- fel, megannyi egyszoba-kétszoba konyhás. A falu-szélén lakó Lakatos Ferenc éppen az új házak körül tett-vett, amikor ott jártunk. Fiatál házasember és nagyon büszke arra, hogy a felszabadulás utáni néhány évi munkájából házat építhet. — A ház beszél én helyettem' — mondotta. — Igaz, hűségesen dolgozom az állami birtokon, de régebben is dolgoztam én, de akkor még se telt se házra, se másra. Most építhettünk, mert volt miből. Izsapon a kormány luitározatát nagy lelkesedéssel fogadták. Nem sokkal a kormány intézkedése után húsz házhelyet mértek ki a falu északi részében. Ez ideig további tizennégyen adták be igényüket házépítésre Épül, szépül a falu, boldog életkörülmények között élő emberek csinosítják. Mács József. \ I i A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 36. évfordulója A Szovjetunió népei és velük együtt az egész világ munkássága és haladószellemű dolgozói 36-odszo.r sorakoznak fel, hogy megünnepeljék a Nagy Októberi Szocialista Forradalmat, hogy tanuljanak, lelke, sedést, önbizalmat és áldozatkészsé get merítsenek belőle. S a világ munkásságának és a dolgozó emberiségnek a Nagy Október iránti ezen őszinte tisztelete teljesen jogos Hí szen az Októberi Forradalom az ember keletkezése óta egész bizonyosan a legdöntőbb jelentőségű cse. mény az emberiség történetében. Az Októberi Forradalom ugyanis nemcsak az orosz munkásság és parasztság. hanem az egész dolgozó emberiség élete jobbáfordulásának olyan kiapadhatatlanui mély és gazdag forrását jelenti, melynek lényege és nagyszerűsége annál világosabban látszik, s válik érthetővé a széles néptömegek számára, minél messzebbre távolodnak tőle. Az Októberi Forradalom a világtörténelem első munkás, és paraszt, államának és a szocialista társadalom alapjainak születési folyamata volt, s ugyanakkor a kapitalizmus felszámolásának kezdetét jelentet te. Az Októberi Forradalommal az addig egységes kapitalista társadalmi világrendszer megsKünt és a írta Szántó László földkerekség egyhatodán új világ, a szocializmus világa született meg. Az emberiség megszűnt egységes termelési és társadalmi viszonyokban élni. Az Októberi Forradalom óta két ellentétes társadalmi és termelési rendszerben él az emberiség: a régi kapitalista, s az ifjú szocialista rendszerben. Az Októberi Forradalom óta a kapitalizmus az általános krízis állapotában van, ami annyit jelent, hogy a kapitalizmus haldoklik, hogy erői fogynak, s belső, a kapitalista termelési viszonyokban rejlő okok miatt a közeli halál felé halad. Egyidejűleg az Októberi Forradalom szülte új világ, melynek élén a Szovjetunió áll, virágzik, erői belső okoknál fogva napról napra növekszenek s ellen állhatatlanokká válnak, bizonyítják a szocialista társadalmi rendszer minden irányú fölényét és felsőbb,, rendüségét. Mik ezek a belső okok. amelyek felsöbbrendüvé teszik az Októberi Forradalom szülte világot ? Elsősorban az, hogy az Októberi Forradalom mindenekelőtt politikai forradalom volt. Mit jelent ez? Azt, hogy az Októberi Forradalomban az oroszországi munkásság és a vele szövetkezett dolgozó parasztság a kommunista párt vezetésével magához ragadta a politikai hatalmat a társadalomban. Addig ez a hatalom a feudális nagybirtokosok és a kapitalisták kezében volt. Ez azt jelenti, hogy a törvényhozó hatalom, az igazságszolgáltatás, a végrehajtó hatalom, a minisztériumok és az alárendelt hivatalok, a rendőrség és katonaság, az iskolák, a közigazgatás, szóval az állam ezen kizsákmányoló osztályok érdekeit őrizte és szolgálta a munkásság, általában a dolgozó nép érdekei ellen. Az elnyomás és kizsákmányolás ezen osztályhatalmi szervét a forradalmi munkásság és parasztság a kommunista párt vezetésével a szó szoros értelmében szétzúzta, s helyébe a maga oíztályhatalmát szervezte meg. a proletárdiktatúrát. A proletárdiktatúra a munkásság és a vele szövetséges parasztság állama, hatalmi szerve, amelynek külön" bözö lehet a formája, de mindig ugyanaz a feladata. Az Októberi Forradalom szülte oroszországi proletárdiktatúra formája például a szovjet, vagyis a munkások és parasztok tanácsa, nálunk, Csehszlovákiában a proletárdiktatúra formája a nemzeti bizottságok, Magyarországon a munkás, és paraszttanácsok stb. Az országonként különböző formákat öltő munkás, és parasztállam feladatai azonosak, s abból állnak, hogy a hatalmától megfosztott / burzsoáziát és híveit, akik nem nyugosznak bele a sorsukba, állandóan hatalmuk visszaszerzésében sántikálnak, letörje és elnyomja, azután, hogy a forradalom vívmányait a külső ellenséggel szemben megvédje, s végül, hogy eszköze legyen az egész társadalom szocialista és kommunista társadalommá való építésének és átnevelésének. Hogy ez a nagyszerű feladat minél tökéletesebben és gyorsabban megvalósuljon, szükséges, hogy az állam szervei (tehát a hivatalok és intézmények) és az uralkodó osztályok (tehát a munkásság, a parasztság, de az egész dolgozó nép is) állandó és szoros kapcsolatban legyenek, hogy az állam szervei függő viszonyban legyenek a néptől, hogy az állam szervei kötelesek legyenek a népnek számot adni sáfárkodásukról, s hogy a nép ne csak válassza őket, ne csak megbízza őket bizonyos feladatokkal, hanem ha kell, vissza is hívhassa őket. Ez persze nem teljesen könnyű feladat olyan osztályok tagjai számára, amelyeket évszázadokon keresztül szolgaságra, s nem uralkodásra neveltek. Azok számára azonban, akik megértették a munkásság történelmi elhivatottságát és felelősséget éreznek osztályuk és a dolgozó emberiség iránt, ez a feladat is könnyen megoldható. Lenin elvtárs a proletárdiktatúra jelentőségéről és felelősségéről a dolgozó emberiséggel szemben, azt tanítja: „A világtörténelemben először sikerült szocialista pártnak főbb vonásokban befejezni a hatalom meghódításának és a kizsákmányolók elnyomásának müvét és sikerült szorosan hozzáférni a kormányzás feladatához. Szükséges, hogy a szocialista fordulat ezen igen nehéz (de igen hálás) feladata méltó végrehajtóinak bizonyuljunk. Jól meg kell érteni, hogy a sikeres kormányzáshoz a meggyőzés művészetén kivül, a polgárháborúban való gyöznitudás művészetén kívül, föltétlenül szükséges a gyakorlati szervezés művészete is. Ez a legnehezebb feladat, meri arról van sző, hogyan szervezzük meg új módon sok tízmillió ember életének legmélyebb gazdasági alapjait." A Szovjetunió népe az Októberi Forradalom teremtette ezen feladatokat harminchat év alatt a saját hibáin okulva jól megtanulta és mesteri művészettel végzi. A mi népünk az államkormányzás „inas" éveit járja csak, s módjában áll a példaképpen előtte járó szovjet nép gazdag tapasztalataiból is tanulni. Be kell vallani, hogy ezt sokszor formailag, mechanikusan és dogmatikusan csináltuk eddig, s a jövőben a lényegre és a szellemre kell a súlyt fektetni. A másik belső oka az Októberi Forradalom szülte új világ minden irányú fölényének a kapitalista világ felett az, hogy nemcsak politikai, hanem azonkívül gazdasági forradalom is volt. Mit jelent ez? Azt, hogy a munkásosztály és szövetségese, a dolgozó parasztság