Uj Szó, 1953. november (6. évfolyam, 265-289.szám)

1953-11-27 / 287. szám, péntek

4 m szo 1953. november 27. A Béke Világtanács bécsi tanácskozásai A Béke Világtanács november 24-1 délelőtti ülésén Mao Tun (Kína), Han Szer Ja (Korea), Tokusaboru Tan (Japán), N. Govind Sáhai (In. dia) és WUhelm Elfes (Németország) után Ilja Erenburg szólalt fel. Bevezetőben rámutatott arra, hogy az 1952 decemberében Bécsben megtartott Népek Békekongresszusa óta nagy mértékben megnövekedtek a béke erői. Hozzátette azonban, hogy a háborús veszély még nem szüAt meg. Nem csitult még el azoknak az embereknek a hangja — mondotta — akik nyíltan új vérontásra uszítanak. Dean úr, az atomerőbizottság volt elnöke nyilatkozatában javasolta, hogy alkalmazzák az atom fegyvert a Szovjetunió ellen. Az amerikai gyáriparosok „Commonwealth Club" nevü szervezete helyeselte a „preventív háború" eszméjét és Wiley úr, a szenátus külügyi bizottságának elnöke megerősítette. hogy az ilyenfajta vélemények sikerre tarthatnak számot az ország kereskedelmi köreiben. Ezt nem említeném meg külön, hogyha Dean urat vagy a kardcsörtető üzletembereket a fanatikus jelentéktelenek csoportjába , sorolhatnám. Igen elterjedt lapok azonban nemcsak visszhangozzák a háborús uszítást, hanem gyakran rokonszenvvel kommentálják is. Amerika felelős személyiségei nem ítélik el Dean úr és a hozzá hasonlók kijelentéseit és legfeljebb túlzott hevességükért róják meg őket. Ha összehasonlítjuk egyes államok felelős személyeinek lépéseit az imént említett, talán felelőtlen felszólítások kai, akkor joggal elmondhatjuk, hogy inkább a vérmérsékletek különbözőségéről van szó. Azt mondják hogy ami a józannak a fejében, az az ittasnak a nyelvén. Attól félek. hogy Dean úr csatakiáltása nem sérti meg Dulles urat. Erenburg rámutatott, hogy Dulles nyilatkozatainak hangja éppúgy, mint jónéhány más államférfiú nyiIlja Erenburg felszólalása latkozatainak hangja is megváltozott. Ez a hangváltozás — mondotta — megörvendeztethetne bennünket, ha egyúttal] azt is jelentené, hogy másként kezelik a háború és a béke kérdését. Ezek az államférfiak azonban nem akarnak szakítani tegnapi álmaikkal, csupán kénytelenek számolni a közvéleménnyel is. így tehát olyan „kiutat" találtak, hogy mást mondanak és mást tesznek. Miféle célokra törekszenek egyes államférfiak, akik fokozzák a háborús előkészületeket, új katonai támaszpontokat létesítenek, növelik az alájuk rendelt hadseregeket, viszont ugyanakkor egyre halogatják ezeket a szavakat' „Javaslatok" „tanácskozások", „tárgyalások", „biztosítékok". .. ? Perrault meséjében, amelyet minden gyermek jól ismer, a farkas fel akarja falni a kisleányt, ezért felöl t-i a nagymama fejkötőjét. Mindenki megérti, hogy a szovjet nép, bármennyire szereti is a piros színt, mégsem ugrik be a vörös fejkötőnek. Egyes államférfiak azonban békeszerető szólamokat hangoztatnak, hogy becsapják a Szovjetuniót. Meg akarják nyugtatni honfitársaikat, be akarják bizonyítani NyugatEurópa és Amerika lakosainak, hogy az adók növekedésének, a f egy. verkezés fokozásának és a különféle háborús szerződéseknek az az oka, hogy a másik fél nem hajlandó reagálni a baráti javaslatokra: sző sincs semilyen farkasról, csak jó, türelmes nagyanyóról és egy szeszélyes Piroskáról . . . Az, hogy egyes államférfiak most kénytelenek álcázáshoz folyamodni, a béke híveinek erejét mutatja. A legnagyobb szerencsétlenség lenne azonban minden népre, ha ez az álcázás gyengítené éberségüket. Nézzünk meg egy kérdést, amelynek rendezéséért négy nagyhatalom: az Egyesült Államok, a Szovjetunió, Anglia és Franciaország felelősek — a német kérdést. Mindenki azt állítja, hogy meg kell teremtenünk I az egységes, demokratikus és békeszerető Németországot. A béke hí. vei már többször beszéltek erről. Ezt ismétlik azok az államférfiak is, akik most a tárgyalások híveként akarják feltüntetni magukat. Min fordul meg most a kérdés? A megegyezésre irányuló jóakaraton. Nem lehet tárgyalásokról beszélni s ugyanakkor olyan intézkedéseket tenni, amelyek a tárgyalásokat nem. osak eredménytelenné, hanem értelmetlenné is teszik. Nem lehet iava solni: egyezzünk meg Németország egyesítésében és ugyanakkor mindent megtenni annak érdekében, hogy ne csak tartóssá, hanem törvényessé is váljék ennek az országnak a kettészakítása Mindenki előtt világos egyes államférfiak kétszinüsége — akik a német kérdésről tárgyalásokat javasolva, egyidejűleg a párizsi és bonni szer zftdések ratifikállását sürgetik. Erenburg a továbbiakban bebizonyította, hogy az amerikai uralkodó körök megihiúsítják a koreai kér dés rendezését, valamint a leszerelés és elsősorban a védtelen lakosságot fenyegető fegyverfajták eltiltása kérdésének megoldását. A legutóbbi ülésszakunk óta eltelt időben — mondotta a továbbiakban Erenburg — ezek az államférfiak sok nyilatkozatot tettek a nemzetközi feszültség enyhítésének szükségességéről. Erenburg befejezésül a következőket mondotta: Azoknak a határozatoknak. amelyeket ülésszakunk elfogad, világossá kel] tenniök a tárgyalások és megegyezések problémáját jelentette ki. Erenburg Ezeknek a határozatoknak elő kell segíteniök a nemzetközi feszültség enyhítését és elfogadhatónak kell lenniök bármilyen meggyőződésű, bé keszeretö ember számára, minden ország hazafiai számára — ameri. kaiak és kínaiak, angolok és oroszok, németek és franciák számára. A népek várják szavunkat. Látjuk, hogy most minden ország államférfiai kénytelenek számolni velünk. A. Hodinová-Spurná beszéde A Béke Világtanács november 24-j délelőtti ülésén, továbbá a német problémával kapcsolatos vita során felszólalt Anežka HodinováSpurná, a Csehszlovákiai Békevédők Bizottságának elnöke, a nemzetgyűlés elnökhelyettese. Beszédét, amelyben rámutatott a csehszlovák nép erőfeszítéseire a német probléma békés megoldása érdekében, beszámolt a hatalmas prágai kongresszus eredményeiről, a csehszlovák nép hozzájárulásáról Németország demokratikus erőinek azon harcához, amelyet hazájuk egyesítéséért vívnak, nemcsak a német küldöttség tagjai, hanem a Németországgal szomszédos államok képviselői is nagy figyelemmel fogadták. A. Hodinová-Špurná beszédében a többi között ezeket mondotta: „Németországgal többszáz kilonéter hosszúságú közös határunk van A Német Demokratikus Köztársasággal szomszédos határunk békehatár, amelyen át a német nem" zet azon részének, amely felszabadult ,a náci-uralom járma alól és életét a demokrácia, valamint a béke alapján alakítja át, valóban baráti együttműködésre nyujtunk kezet. Ezen együttműködés eredményeiről részletesen beszéltünk a Béke Világtanács legutolsó budapesti ülésén. Szeretnénk, ha ilyen barátságban élhetnénk az egész Németországgal. Népünk mind határozottabban lép fel a német kérdés békés megoldása érdekében. Népünk akaratának és vágyainak megfelelően a Békévé, delmi Bizottság ilyen irányban fejleszti ki munkáját. 1953. október 11-én Prágába összehívtuk a német kérdés békés megoldása érdekében tartott csehszlovák kongresszust, amelyre számos külföldi küldöttséget is meghívtunk, főleg a Németor. szággal szomszédos országokból, amelyeknek életérdeke e kérdés békés megoldása. A német kérdés békés megoldása érdekében tartott csehszlovák kon. gresszus fontos határkővé vált e fontos nemzetközi probléma megoldására irányuló törekvéseinkben. Munkánk új szakaszának kezdetét jelentette, amelyet most tovább folytatunk, és minaddig folytatnunk kell, míg Németország kérdése nem nyer sikeres megoldást. A kongreszszus egyik fő eredménye a sürgető felhívás: mindent megtenni, hogy köztársaságunk minden egyes polgára megismerje a veszélyt, amely az amerikai háborús gyújtogatok és a bonni revansiszták agresszív politikájából származik országunkra és egyben minden egyes polgárunknak tudatosítania kell, hogy meg van a lehetőség az összes problémák békés úton való megoldására; ehhez azonban szükséges, hogy az egész világ békés erői fokozzák törekvéseiket a háborús gyújtogatók szándékainak leleplezésére W. Elfes német küldött beszéde A. Hodinová-Spurnának, a Cséh,zlová,k Békevédelmi Bizottság elnöcének és a nemzetgyűlés elnökhelyettesének beszéde mellett a né,net probléma megoldásáról szóló vitában nagy figyelmet keltett Wilheljn Elfes nek, Míinchen-Glad bach wlt polgármesterének be. széde. A nemzetek különböznek egymástól életmódjukban, életideáljaikban — mondotta Elfes. Ez adott tény. Ennek ellenére azonban kölcsönös tisztelettel beszélhetünk arról, ami egymástól megkülönböztet bennünket és bizalommal, barátsággal beszélhetünk arról, ami összeköt bennünket. összeköt bennünket a veszélyeztetett béke gondja és a béike biztosítására irányuló közös erőfeszítés. A béke megőrzése és megszilárdítása legfontosabb feladatunk és ez a feladat mindnyájunkat arra késztet, hogy necsak szomszédainkat, hanem elsősorban saját magunkat és saját nemzetünket kérdezzük meg kritikailag: megteszünk-e mindent a béke megőrzésére és megszilárdítására az egész világon? Miben rejlik a német probléma? Abban rejlik, hogy Németország, amely kulturális, politikai és gazdasági egységet alkot, két részire oszlik, jóllehet csak egységben növekedhet és fejlődhet Ezért fő feladatunk Németország két részét egy egésszé egyesíteni. Ezt a szükséget elismeri az egész nemzeitközi közvélemény. A szomszédos nemzetek azonban keserű tapasztalataik után nem akarnak egyetértem az egyesítéssel, ha nincs meg a bizto síték arra, hogy az egységes Németország nem fogja ismét veszélyeztetni környezetének biztonságát Az az út azonban, amelyen az USA és Adenauer halad. Németország szomszédainak nem ad ilyen biztosítékot, mert ez az út a militarizálás, a revansizmus útja. Ezen a téren nagy aktivitást fejt ki a bonni kormány. Amennyiben a bonni és párizsi szerződés megvalósítása a bonni kormánytól és parlamenttől függ, — Jelentette ki Elfes, e szerződések megvalósítása most Nyugat-Németországban biztosítva van. A szövetségi alkotmánybíróság jogi mérlegelései már többé nem léteznek. Ügynevezett védelmi törvényt készítenek elő és az alkotmány megfelelő megváltoztatása most már nem okoz semilyen nehézséget. Hogy emellett a régi fasiszták és nácik szíve gyorsabban ver — ez érthető. Ez a helyzet. — folytatta Elfes — komoly a németek szempontjából, veszélyezteti a német demokráciát és a német nép jólétét. Németországban most meg kell történnie annak. ami Franciaországban már megtörtént: — az összes rétegekhez tiartozó becsületes és derék békeerőknek egyesülniök kell. A legközelebbi napokban mi németek konferenciára jövünk öszsze, hogy tartácskozzunk azokról az akciókról, amelyeket egész Németországban végre akarunk hajtani. Václav Dávid miniszter beszéde az ENSz-ben a nemzetközi feszültség enyhítésére irányuló szovjet javaslatról Václav Dávid külügyminiszter november 23-án az ENSz 1. számú bizottságában a vita során beszédet mondott a nemzetközi feszültség enyhítésére irányuló szovjet javaslatról. Beszédének első részét lapunk tegnapi számában közöltük. A beszéd befejező részét az alábbiakban közöljük: Mi mindnyájan, akik New-Yorkba jöttünk átmeneti időre, akár Euró pából, akár a világ más részeiből, bámulattal figyeljük, hogy milyen lélektani megfélemlítő eszközöket alkalmaznak az amerikai nép félre- I vezetésére Elegendő az állandóan ismétlődő légiriadó-próbákra emlékeztetnünk New-Yorkban, valamint a sziréna kipróbálására. Mindezzel az amerikai lakosságban idegességet, nyugtalanságot és félelmet akarnak kelteni. Az amerikai propaganda ezen intézkedések nélkülözhetetlenségét azzal a hazug állítással támasztja alá, hogy támadás veszélye forog fenn a Szovjetunió részéről A fegyverkezés csökkentése — a nemzetközi feszültség enyhítéséhez vezető út-. A „Congressional Records" 1952. május 26-i száma szerint az USA fegyveres erői 3,988.000 főre emelkedtek az 1948. évi 1,500.000 fővel szemben. Az 1948 és 1952 közötti időszakban főleg az USA légi fegyveres erői növdkedltek meg, amelyek a legtámadóbb fegyvernemet képviselik a modern háborúban, tengerészeti erői az 1948. évinek több mint kétszeresére emelkedtek. Ezzel egyidejűleg az amerikai uralkodó körök nyomására és úgynevezett „amerikai segítségük"-kel a támadó atlanti tömb államainak fegyveres erői a „Neue Züriciher Zeitung" 1953. március 15-i száma szerint 3,300.000 főre emelkedtek Ezek a számok a fegyveres erők szüntelen növekedéséről és a fegyverkezési verseny állandó fokozódásáról tanúskodnak és egyben válaszit adnak arra a kérdésre, hogy a nyugati nagyhatalmak miért akadályozták meg a fegyverkezés és a fegyveres erők csökkentésére irányuló konkrét megoldás elfogadását. A hivatalos adatok szerint ma a fegyverkezési láz az USA-ban a költségvetési összkiadások 73»/o-át, Angliában 42%-át, Franciaországban 37»/

0-át nyeli el. Ilyen körülmények között érthető, hogy amint a „Le Monde" című lap 1953. március 19-i száma írta, „az USA-ban a fegyverkezésre irányuló új törekvések nem népszerűek a kövélemény előtt, amelynek esztelenül azt ígérték, hogy a koreai háború hamarosan és szerencsésen véget ér és hogy az adókat csökkenteni fogják." Sürgős és szükséges, hogy a közgyűlés konkrét megoldást hozzon a fegyverkezés és a fegyveres erők csökkentésének kérdésében. Ilyen konkrét megoldást tartalmaznak a Szovjetunió javaslatai, amelyeknek elfogadása a fegyverkezés lényeges csökkentésére vezetne. Az USA meghiúsítja a Szovjetuniónak az atomfegyverek eltiltására irányuló törekvéseit. A Szovjetunió már a mult üléseken javasolta, hogy fogadlják el az atomfegyverek, valamint az összes többi tömegpusztító fegyverfajták feltétlen eltiltását 1946 óta egészen a jelen időig az atomfegyverek kérdésében elfoglalt amerikai álláspont az ismert „Barudh tervre" támaszkodik, amelynek lényege az atomenergia nemzetközi ellenőrzésének olyan megállapításán alapul, amely teljesen az Egyesült Államok kezében volna. E terv elfogadása annyit jelentene, hogy az Egyesült Államoknak széleskörű jogot adnának bármelyik ország gazdasági életébe való beavatkozáshoz és ez a valóságban más államok nemzeti függetlensé gének és szuverenitásának elvesztésére vezetne. Ha az Egyesült Államok uralkodó körei még ma is, amikor már megszűnt az atomfegyverek termelésének monopóliuma a Baruch-terv elvei mellett tartanak ki és ha elutasítják az atomfegyverek eltiltására tett szovjet javaslatokat és e tilalom betartásának hatásos ellenőrzését, erre nincs más magyarázat, mint az, hogy nem óhajtják e borzalmas fegyver alkalmazásának eltiltását. Kétségtelen, hogy az atomés hidrogénfegyverek gyártásának fokozása és felhalmozása komolyan veszélyezteti a békét és jogos félelmet kelt az egész világ összes ;yékeszeretö embereiben, mert az emberéletek millióinak közvetlen veszélyezitetését jelenti. Itt az ideje, hogy új politikát kezdjenek az atomfegyverek és egyéb tömegirtó fegyverek feltétlen eltiltásáról és e tilalomnak nemzetközi ellenőrzés alá való helyezéséről szóló megegyezés politikáját, amint azit a Szovjetunió javaslatai ajánlják. Az USA nem óhajtja a német kiérdés békés megoldását. Európa nemzeteit nyugtalanítja az amerikai haditámaszpontok építése és kibővítése Európában annál is inkább, mert ezek az intézkedések közvetlenül összefüggnek a® amerikai háborús körök Nyugat-Németország remilitarizálására irányuló háborús terveivel. Az a nyomás, amelyet az USA és Nagy-Britannia kormányai gyakoroltak Franciaországra és más nyugateurópai államokra, az úgynevezett európai védelmi közösségről szóló szerződés ratifikálásának sürgetése, továbbá az úgynevezett európai hadsereggel kapcsolatos tervek arról tanúskodnak, hogy a nyugati nagyhatalmak kormányainak egyáltalán nem fontos a demokratikus és békeszerető Németország megteremtése, mint ahogy azt a második világháború alatt a nagyhatalmak között megkötött szerződések előirányozták. Az úgynevezett európai védelmi közösségről és az úgynevezett európai hadseregről szóló egyezmények ratifikálása és érvénybeléptetése lehetetlenné tenné Németországnak mint egységes, békeszerető és demokratikus államnak felújítását és tárgytalanná tenné a német kérdés megtárgyalását is a négy nagyhatalom külügyminisztereinek tárgyalásain. Az ilyen tárgyalás már eleve sikertelenségre volna ítélve. A jelenlegi időben a német kérdés megoldása, vagyis Németország egyesítésének problémája és a demokratikus, békeszerető össznémet kormánnyal való békeszerződés megkötése a legnagyobb fontosságú az európai biztonság biztosítására és a béke megszilárdítására. A német kérdés ilyen sikeres megoldása megfelel Európa valamennyi békeszerető állama érdekeinek és elsősorban a Németországgal szomszédos államok érdekeinek. Ez a megoldás a német nép legsajátabb érdeke. Németország szomszédainak, akár Csehszlovákiának, akár Lengyelországnak, Franciaországnak vagy Belgiumnak, Hollandiának vagy Dániának nemzeti létkérdése, vájjon Németország demokratikus és békeszerető lesz-e, vagy pedig agresszív és revansiszta. A csehszlovák nép, amely mindig őszinte barátságot érzett és érez minden békeszerető nemzet iránt, nem nézi közömbösen a német militarizmus részéről származó növekvő veszélyt, amely Nyugat-Európa nemzetei ellen is irányul A béke ügye Európában oszthatatlan és valamennyi európai nemzet közös ügye. A nyugatnémet militarizmus elleni harcban Nyugat- és Kelet-Európa valamennyi nemzeteinek érdekei közösek és ezért valamennyi békeszerető nemzetre elkerülhetetlen, hogy minden erőfeszítésüket az európai biztonság megerősítésére és fenntartására összpontosítsák. A csehszlovák küldöttség a Szovjetunió küldöttsége által beterjesztett javaslatokat határozott hozzájárulásnak tartja a béke és a nemi zetközi biztonság ügyéhez és ezért I melegen támogatja őket. E javasi latok elfogadása kétségtelenül kö! '-lelebb hozná az ENSz-t legsajátabb céljainak teljesítéséhez, fokozná tekintélyét és hozzájárulna a nemzetközi feszültség lényeges enyhítéséhez és a nemzetek közötti kölcsönös bizalom felújításához.