Uj Szó, 1953. november (6. évfolyam, 265-289.szám)

1953-11-25 / 285. szám, szerda

4 U J SZO 1953. novem ber 22 . £ste egy szövetkezeti családban A búcsi szövetkezet irodájában ke­vesen idözgetnek napközben fi .szö­vetkezet tagjai ilyenkor ősszel csak akkor húzódnak be oda egy ki* esz­mecserére, amikor az este már szár­nyat bontott, amikor a munko szer­számát eltették holnapra. Nem is ta­lálunk ott mást a könyvelön és a penztárosnőn kívül, akinek nagy la­kodalmat csajmak másnap amint a faluban mondják. A pénztárosnő, ez a barnahajú, mindig mosolygoszemű kislány hamar elsiet az irodából. Ért­hető, hisz a nagy napra készülni kell. A könyvelővel ketten maradunk és mert Búcson az öszi munkákkal ké­szen vannak, — ezt bizonyítja a ko­jxisz határ és a frissen zöldelö vetés - az iratokban lapozgatunk Hogy mi mindenről beszélnek a papírra írt szavak, arról talán nem is kellene szólnunk, hisz mindenki tudja, hogy azt a fejlődést tükrözik, amely Bú­cson is végbement. Az írások nagyon sok mindent megőriztek eddig is. sok jót sok rosszat és az eseményeket a jövőben is őrizni fogják Az utókor büszkén olvashat majd arról a nemes harcról, amelyet a szövetkezet tag­jai a szocialista faluért vívtak Az iratokban való lajMzgatások során kezünkbe került az ez Jv július H-én kelt jegyzőkönyv is. Érdekes dologról van benne szó. Röviden azt tartalmazza, hogy hat asszony lemon­dott a mezei munkáról, hagy a férfi­ereket felszabadíthassák a közös is­tállóban. A vezetőséggel megállapod­tak abban, hogy a takarmány elké­szítésében és a tejtermékek elszállí­tásán kívül minden munkát vállal­nak a 86 férőhelyes tehénistállóban. Elhatározásuk híre nagy port vert rV. a faluban a vezetőség tagjait meg kedvre deritette. mert nagy szükség volt a férfi munkaerőkre. — Megálltak helyüket az asszo­nyok? - kérdezzük a könyvelőtől kváncsian. — Meg ám! Szép munkát végeznek. — Meglátogathatnánk őket? — Meg! Sötét este indulunk a közös istálló telé A poros utcán villanyegők su­garai világítanak Csendes a falu kö­ze csak ritkán látunk egy-egy CsISz­q~, ülésre igyekvő fiatalt. Otközben megtudjuk a könyvelőtől, hogy a hat asszony úttörője volt Búcson a Mali­nyinova-féle tögymasszázs bevezeté­sesek és a huszonkét tehénnél ezzel a módszerrel szép- eredményeket ér­tek el. A közös istálló, amelyben az asszo­nyok munkálkodnak, a falu szélén épült. Messzebbről csendesnek látszik és talán olyan is lenne ha az asszo­nyok beszélgetésükkel nem tennék hangossá De élet van itt Fiatalabb e- idősebb asszonyok sürögnek-fo­rognak az állatok körül Anélkül, hogy bárkit i* megkérdeznénk, tájékozódni tudunk egyről-másról. A jószágok föle függesztett táblák a tejmennyi­segről beszélnek Az istálló egyik felében háromliteres napi átlagról be­szélnek a táblára írt számok, míg a másik telében 8—9 literről Ez utóbbi elárulja, hogy a tejmennyiség növe­kedésében a tőgymasszázsnak is sze­repe van Megszólítunk egy javakor­beli asszonyt Grajskynénak hívják és megkérjük hogy mondjon nekünk egyet s mást a tejszaporulatról. — Jaj lelkem — kezdi az asszony, — most sok a tfolgom, éppen fejés elčtt állunk! — Hú, az baj! — jegyzi meg a könyvelő. — Mert miért lenne baj? Eljönnek hozzánk és elbeszélgetünk Mit tehetünk mást, várunk Ezt az időt arra használjuk fel. hogy szét­nézzünk a szomszédos sertésistálló­ban. Tudniillik a könyvelő még dél­után eldicsekedett hogy a közeli na­pokban 312 hízósertést adnak "I sza­badáron ami a szövetkezetnek 640.000 korona jövedelmet jelent A sertésistállóban szép rendet ta­lálunk. A sertésápolók szépen felse­perték az istálló földjét, a hídlást psdig friss szalmával ágyaztál< meg. Ellés előtt állnak a sertések, gondo­san kell bánni az állatokkal ha azt akarják hogy n malacok életben ma­radjanak. Tárnok Gyula és Csekés András örömmel újságolják, hogy ez­ideig 11 anyától 156 malacot válasz­tottak el. Há a traktorosnak vagy a vájárnak öröm a magasabb teljesít­mény, a sertésápólóknak is ugyan­olyan öröm az elhullás megelőzése. — A sertésállomány szép pénzt hoz a szövetkezetnek — mondja Tárnok elvtárs. — így van ez, — teszi hozzá Cse­kés András. Idősebb emberekkel állunk szem­ben, akiknek a sertésállomány fej­lesztésében nagy érdemük van. Ugyanis őket még nem régen állítot­ták erre a posztra, s mégis kifogás­talanul végzik a munkájukat. No, de menjünk tovább, mert Grajszkynénak ígéretet tettünk hogy felkeressük, már csak azért is meg­tartjuk a szavunkat, mert kíváncsiak vagyunk, hogy egy ilyen szeles őszi estén mivel tölti idejét egy szövet­kezeti család Nem messze az út Grajszkyékig Csupán néhány száz métert megyünk beljebb a faluban, és a könyvelő máris mutatja, ez az a ház. Tágas udvarra lépünk, a ház szé­pen körülkerítve. Azt mondják, hogy a parasztember nagyon ügyel arra, hogy a házatája rendes legyen így van ez a Grajszky-udvarban is. Akár­merre tekintesz, a gondos gazda ke­zenyomát látod. Széles nagy ajtón kopogtatunk, belépünk. A meleg szo­beban vacsora után a család, de Graj­szkyné jó étvággyal falatozik még, a házigazda az irataiban lapozgat, az iskolásfiú meg a díványon fekszik. Néhány szót váltunk, miközben ala­posan szemügyre veszünk mindent. A szoba rendes, a tűzhely ontja mele­gét. a rádió meg az utcára nyíló ab­lak közelében várja, hogy bekapcsol­ják Az asztalon kancsó díszeleg vi­rágtartó helyén. A gazda poharakat tesz az asztalra és önt a vérpezsdítő borból. Először csak általános dolgok­ról beszélgetünk, hogy úgymondjam ismerkedünk, aztán a könyvelő szó­lásra bírja az asszonyt. — Mondjad csak, hogyan is kerül­tetek az istállóba! f — Elm.ondom én. ha nem unjátok. — Már, hogy unnánk. Azért jöt­tünk, hogy meghallgassunk. Pillanatnyi csend következik, amely minden beszélgetést megelőz. A házi­gazda elteszi az iratokat és asszonyá­ra figyel, a gyermek is felül a dívá­nyon és lesi anyja szavát. — Hát az úgy volt y — mondja az asszony — hogy Bucseknéval és Sámsuknéval megbeszéltük, hogy az emberektől átvesszük a munkát Igen ám, ha csak ennyiből állt volna. Azok az asszonyok, akiket kiszemeltünk eire, vonakodtak a mi kezdeménye­zésünktől. Kijelentették, hogy fejni eljárnak a közös istállóba, de mást nem csinálnak. Kócsi Pistának, az elnöknek kellett megmagyarázni hogy csak akkor segítünk a szövetkezeten, ha más munkát is magunkra válla­lunk. Hál' istennek aztán mindnyá­jan szót értettünk. — No, ahogy ez megtörtént, mun­kába álltunk. Iparkodtunk mindany­nyian, senkinek sem volt velünk ba­ja. Etettünk, itattunk és fejtünk. Két hetet töltöttünk így egyetértésben az istállóban. És ekkor közbejött valami, ami megbontotta az egységünket. Egy asszony járt hozzánk a járásról Bog­dáné, aki minduntalan csak azon volt, hogy vezessük be a tőgymasszázst. Ha hallottátok volna a mi asszo­nyainkat. Izsóné és Kiss Ilona így utasították el Bogdánné kezdeménye­zését — Minek az a tögymasszázs, nem tudjuk mi azt megtanulni, meg ha megtanulnánk se 'enne több a. tej. — Tudtam én hogy honnan fúj a szél, hogy a faluban nevetnek raj­tunk de nem bántam Izsóné és Kiss Hona kezdetben bánta Nem is ha­ladtak^elünk Bogdánné meg mit sem adott a falusi mende-mondára, min­den este eljött közénk és »elünk fejt Megmutatta nem is tudom hányszor, hogyan kell csináni a masszázst. El is lestük tőle hamar, úgyhogy két hét múlva már magunk is csináltuk. Nagyon örültünk a sikernek. A hu­szonnégy tehénnél a tőgymasszázs­zsal egyre jobban emeltük a tejmeny­AZ UJ SZÓ POSTÁJÁBÓL nyiséget. Híre ment a faluban, hogy a munkánk eredménnyel járt. Bezzeg Izsóné és Kiss Ilona is iparkodtak aztán, hogy eltanulják a hasznos mesterséget Ma már valamennyien a Népnevelő Szavában kísérjük figye­lemmel hol, milyen eredményekkel jár a tögymasszázs — Ejnye no, ha sokat beszélünk, hát megfeledkezünk a borról. Fogjuk csak meg a poharat! Senki se kéreti magát, kihörpintünk egy pohárral. Közben kopogtatnak az ajtón. Nagy Lajos jön a feleségével és a kislányával. Ök is szövetkezeti tagok. Hiába, faluhelyen ez így szo­kás. /? hosszú estéket ilyen kis „nép­vándorlásokkal" ütik el az emberek. A jó szomszédok felkeresik egymást, éš erről is, arról is szót váltanak. Na d<> ha vendég lépett a házba, az illem is azt tartja, hogy megint emelni kell a poharat. Kóstolgatás közben a Nagy elvtárs véleménye is elhangzik. — Jó bor, a színe is szép és tiszta mint az arany. — Jól mondod szomšSéd! — szólal meg a házigazda is, aki eddig jófor­mán nem is beszélt, csak pipázott és a borra pislogott. brthető is ez. a bornak nagy va­rázsereje van. Különösen Grajszky szobájában, mert míg nem lépett be a szövetkezetbe, bizony ritkán került borral telített kancsó az asztalára. A felszabadulás előtt jó volt. ha ruhára és élelmiszerre tellett egy földnélküli keresetéből, borra nemigen íutott. Meg is kérdezzük a házigazdát, hogy a vendéglőből hozta-e a bort. — Dehogyis! — feleli. — Az asz­talra került, mert az asszonyom név­napja van. De akkor is vóna, ha nem lenne névnapeste, mert ha a szövet­kezetnek bora van. az azt jelenti hogy ntkem is van. Ugye igaz, Retkes elvtárs? — fordul a könyvelőhöz. — Szóról szóra! — A szövetkezet szőlejéből nekem is jutott öt ár és azon 300 liter bor termett Ez a magam termése. Iszo­gatunk, amikor jólesik, mindig hozok az asztalra. Azért termett, hogy meg­igyuk. Vendég ez a bor a mi há­zunkban. annak előtte sohasem volt. A házigazda és a vendégek bólo­gatnak, Grajszkyné meg bizonyára azért, hogy félreértés ne történjék, így folytatja — El ne hitesd talán, hogy a szö­vetkezetben csak borhoz jutottunk. Hát a 25 mázsa kukorica, hát a 12 mázsa búza És a munkaegységekre járó pénz. az semmi? — A borról volt szó! — védekezik a gazda. — Hanem te Lajos — fordult megint a könyvelőhöz — Te csak tu­dod igaz-e, amiről a szövetkezeti ta­gok beszélnek? Hogy emeljük a munkaegység értékét? — Igaz hát! ' — Azt meg hogyan? — A kormány felére csökkentette a hitel után járó kamatot, és ez a szóvetkezetnek mintegy 125 000 koro­na pénzmegtakarítást jelent A fel­árak is nagyot segítettek ' rajtunk Gabonából a rendes áron felül 161.500 koronái kaptunk. Nem beszélve a sórárpa kicseréléséről, az is szép ösz­szeget jelentett. — Mond meg hát, hogy mennyi jut ezután egy munkaegységre? — Tizenkét korona! Négy koroná­val több mint eddig. Elhallgatunk fi szemek azonban beszélnek A búcsi szövetkezeti pa­rasztok eddig is elégedettek voltak, ezután még jobban megy majd a soruk Búcsúzunk Grajszkyéktól. Retkes elvtárssal a falu között já­runk A helyi Nemzeti Bizottság he­lyiségében fiatalok gyűléseznek és terveket <zőnek Távolabb me'g lakó­dalomrc. készülnek az egyik házban Milyen nagyot változott ú i világ A falu lakói a szövetkezeti parasztok 11 mindennapi becsületes munka után saját bortermésük mellett szórakoz nak. Mács József. Az izsappusztai mezőgazdasági iskolában vígan folyik a tanulás Az izsappusztai egyéves mezögaz daságí iskolában vígan folyik az megy a politikai nevelés. A tanterem ünnepi díszt öltött, a ^ a.oii Között Sztálin és Gottwald elvtársak képe, középen pedig sze retett köztársasági elnökünk, Zá­potocký elvtárs mosolyog bölcsen az izgalomtól piruló, fénylöszemü iskolásokra. Délelőtt elméleti oktatás * van, délután munkára indulnák a lá­nyok. Jói megszervezték a munka menetét, két csoport áll verseny­ben egymással. Az egyik krumplit szed az izsapi EFSz-nél, a másik pedig cukorrépát az izsappusztai iskola birtokán. 25—25 személy van egy csoportban. A répaszedésnél Horváth Kató a brigádvezető aki csoportjával kö­telezettséget vállalt, hogy példásan fognak dolgozni, megjavítják a munka minőségét és emelik a tel jesítményüket. Egy ember napi normája 6.5 ár 8 óra munkaidő alatt. Ök ezt a normát túllépték, mert 8 árról szedték fel a répát, pedig ök csak tanulók. De tudátá­ban vannak annak, hogy őket az­ért küldte a munkásosztály az is­kolába, hogy tanuljanak, dolgoz­zanak' és tanítsanak. Tudják, hogy szocialista mezőgazdaságunknak képzett és öntudatos munkásokra van szüksége. A másik csoport már hatodik napja odaadással segít az EFSz tagjainak. Azt mondják, hogy a termésből minden szem krumpli egy szög az imperialisták kopor. sójába. Napi munkájuk eredménye 150 métermázsa krumpli összesze­dése. Ennek a csoportnak a veze­tője Énekes Júlia, aki példás a munkában, de kitűnő a tanulásban is. A tanulóifjúság lelkesedéséből ítélve, minden reményünk meg van arra. hogy munkánk eredményes lesz. Reméljük, hogy a többi mező­gazdasági iskola is követi példán­kat. Mi, mezőgazdasági tanulók, szorgalmas tanulásunkkal és mun­kánkkal köszönjük meg dicső pár­tunknak, hogy hosszú időkön ke­resztül fáradozott boldogabb jö­vőnkért. J. A Szovjet Barátság Hónapja iskolánkban A Nagy Októberi Szocialista For­radalom 36. évfordulóját iskolánk bensösége s keretek között méltó képpen megünnepelte. Az ünnep­ségre meghívtuk a község lakossá gát. Már hetekkel azelőtt nagyban készülődtünk az ünnepségre. Az iskola hallgatói lelkesedéssel s buz­gó szorgalommal vettek részt az előkészületekben. Oj faliújságokat, önkéntes munkafelajánlásokat, ta­nulási versenyeket tűztek ki. Na­gyon szép és gazdag műsort állí tottak össze. A műsor befejezése után a já­rási kiküldött és a tanító elvtársak beszédei hangzottak el, akik mél tatták a Nagy Októberi Szocialista Forradalom nemzetközi jelentősé gét. A jelenlevők nagy érdeklődés sel hallgatták végig az előadáso kat. Most tudjuk csak igazán ér tékelni nagy tanitóink, Lenin és Sztálin tanításait. Megértettük, hogyha követni akarjuk ezeket a tanokat, még nagyobb lendülettel kell nekifognunk a tanulásnak hogy jö szakemberek váljanak be lőlünk és az iskola elvégzése után tökéletes és szorgalmas munkával kapcsolódjunk bele a szocialista építömunkába. Ránk, tanulókra, a csécsi iskola hallgatóira vár az a nagy feladat, hogy az EFSz és az állami birto­kok jó, példás könyvelőivé válhas­sunk és ezzel bizonyítsuk be, hogy méltók vagyunk arra, hogy ilyen nagy feladatot bízzanak ránk. A Szovjet Barátság Hónapja so­rán a Szovjetunióból hozzánk ér. kezö lapokból és az »Ogo,nyok«, »Sovietskaja Zootechnika«-ból elsa­játítjuk a szovjet kolhozokban és a szovhozokban elért ereményeket, tapasztalatokat és újításokat. Az iskolánknál létesített kísérlet­re alkalmas földeken a gyakorlat­ban már is kipróbáltuk ezeket a tapasztalatokat és nagyon szép eredményeket értünk el. Tavaszra jarovizált magvakat készítünk elő­Az iskolánkon rendezett téli ag­ronómus tanfolyam ' részvevőivel megvitatjuk a problémákat, kiese­réljük tapaszatalatainkat, ami fo­kozni fogja tudásunkat, hogy még szebb eredményeket érhessünk el a jövőben. Molnár Irén. A gálszéesi egészségügyi dolgozók az ember egészségéért Keletszlovákia kultúrközpontjától még elég sokat kell utazni, míg az ember eljut Gálszécsre, mégis a párt és a kormány határozatai, a haladó orvostudomány ismeretei és a szov­jet egészségügyi dolgozók tapasz, talatai idejekorán eljutnak oda is. A gálszéesi orvosok és munkatár. saik közt termő talajra talál a pavlovi fiziológián alapuló orvostu­domány tanítása. Valamennyien tu­datában vannak annak, milyen nagy jelentőséggel bír az egészségvéde­lem és beteggondozás szempontjából a tudományos ismeretek és bevált tapasztalatok átvétele és alkalma­zása. A Csehszlovák-Szovjet Barát­ság Hónapjában a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 36. évfordu­lója tiszteletére vállalt kötelezettsé­gek alapján az egész járási egész­ségügyi intézet munkája sokat ja­vult­A CsSzBSz üzemi csoportja, a párt-, a szak- és az ifjúsági szer­vezette) karöltve, előadásokat ren­dez az intézet gondozói számára a szovjet munkamódszerekről. Az intézetbe belépőt kellemesen lepi meg a folyosókon elhelyezett festményreprodukciók sora, amely jó hatással van a beteg kedélyére. A gyógyszer és az orvos kezelése mellett a beteg meggyógyulásához szükséges a környezet hatása is. j Ezt a pavlovi elvet követve vál­lalták Titkóné, Jefanovné, Mattáné és Koritka elvtársnök, hogy kelle messé teszik a rendelőhelyiségeket és így segítik elő a környezet kel­lemes hatását a betegre. Az ápolónők mögött a gyermek­gondozó nővérek sem akarnak el­maradni. Sándor. Kusz. Tomavcsák és Mendel elvtársnők, az ifjúsági szövetség tagjai, abban versenyez­nek egymással, melyikük szervezi meg jobban a népi egészségügyi tan­folyamokat és kinek lesz a körzeti munkahelye barátságosabb, ottho­nosabb. Céljuk az, hogy az 1948. óta állandóan csökkenő gyermek­halandóság még alább szálljon. Gálszécs kör- és szakorvosai a Csehszlovák-Szovjet Barátság Hó­napjában tizenegy női egészségügyi tanfolyamot rendeznek. Dr. Varga és dr. Szency elvtársak a terhesség ideje alatti helyes élet. mód és az egészséges gyermekne­velés feltételeiről e hónapban két­két tanfolyamot tartanak. Az egészségügyiek pártaktívája a munka és a kötelezettség ellenőrzé­sével, a nehézségek megvitatásával azon vannak, hogy a gálszéesi já­rásban hiánytalanul végrehajthassák a párt és a kormány határozatait a dolgozó ember gyógykezelésének megjavítása érdekében SzAntó György. Helyreigazítás 1953. novembei 21 i számunkban .Dolgozóink békét akarnak" című cikkbe sajtóhiba került. A járási békekonferencia nem 26-án, hanem 28-án lesz megtartva.

Next

/
Thumbnails
Contents